czl
czl
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Könyvek
 
Publicisztikák
 
Versek
 
Politológia
Politológia : Rendszerváltás és visszarendeződés

Rendszerváltás és visszarendeződés

  2005.02.19. 17:13


Czike László
 
                         Rendszerváltás és visszarendeződés

Az 1980-as évek végén a Hungarocamion nemzetközi közúti árufuvarozó vállalat közgazdasági főosztályvezetője voltam, amikor a rendszerváltó szellők elkezdtek egyre hevesebben fújni, fújdogálni.
Munkatársaimmal igyekeztünk magunkba fogadni az új ideákat, melyek rendkívül zavarosan, összefüggéstelenül, megmagyarázatlanul a szakminisztériumunkból, és valamivel összeszedettebben a szaksajtóból szállingóztak...
Mi bátrabbak HITELT és KAPUT olvastunk, ami vakmerőség s eretnekség volt egy olyan szocialista nagyvállalat felsőbb vezetésében, mely ‘közismerten’ vizet prédikált, noha bort ivott. Akkor már a pártbizottságot is egyetlen cél érintette, mozgatta meg komolyabban: a megszerezhető ‘profit’ mennyisége...

Jól emlékszem például, amikor vállalat-szerte elterjedt a gonosz hír, hogy vezér-igazgatónk egy olyan menedzseri forgószéket vásároltatott magának, amely ÁFA
nélkül 128 ezer forintba került (1989-ben)! A számvitel furfangos, ‘szabad szájú’ könyvelőleányai persze - nagy fantáziáról téve tanúbizonyságot - legott elkezdték
találgatni, vajon miféle ‘titkos funkciókkal’ is lehet felszerelve az a vezetői szék, amiért ‘megéri’ ennyi állami pénzt kifizetni? Végül ‘megállapodtak, hogy való-színűleg automata fingelszívóval látták el, ami értekezleteken nélkülözhetetlen, - hiszen nem lehet ‘kirohangálni’, ha valaki töltött káposztát ebédelt a vállalati menzán. Munkaidő után vizsgálatnak vetették alá, de a Laokoón-csoportszerű, összefonódó vertikális csőrendszere szétszerelhetetlennek bizonyult, így örökre megőrizte titkát.... Ez már a közelgő kapitalizmus magyar előszellentése volt!

Olvasgattuk, lapozgattuk hát Sárközy Tamás doktor friss társasági és átalakulási törvényeit; s nem azt mondom, hogy egy árva kukkot sem értettünk belőle, de azt feltétlenül, hogy a lényegi okokat illetően, amiért az új törvényeket bevezették, - tájékozatlanok maradtunk... Ámde igyekeztünk elébe menni a várható gyakorlati következményeknek, mert aki előbb átlátta az állam ‘szabályozási törekvéseit’, az  gyorsabban felkészülhetett a megújuló minisztériumi kísérletezések kivédésére. Az állam manipulált; a vállalatok és ‘autonóm’ vezetőik védekeztek. A rendszer végnapjai, a ‘80-as évtized utolsó évei vidám, össznépi társasjátékkal teltek...  

Főnökünk folyton nyúzott, lépjek be a Pártba, mert a jó kis pártcsoportjába „már csak egyedül én” hiányzom. Hiába válaszoltam Hérakleitosz örökbecsű szavaival: „Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba!”; - csak tovább győzködött, mert sehogy sem tudta megérteni, ‘hogy lehet valaki a saját sorsa makacs ellensége’... Aztán ‘egyszer csak nagyot változott’ a világ!

Történt egyszer, hogy az MSZMP csak úgy, egyik napról a másikra bejelentette, hogy kivonul a munkahelyekről, és egyidejűleg meg is szünteti magát. No persze nem úgy, hogy jogutód nélkül felszámolódik, hanem egy igazán szemfényvesztő trükkel. Az állampárt titkos előkészítés után szinte egyik napról a másikra újjá alakult: a Magyar Szocialista Munkáspárt ‘a történelem szemétdombjára’ dobta a régi nevét és párttagságát, ám ugyanakkor, mint afféle politikai főnixmadár fel is ‘támadt’ - nevéből a ‘munkás’-t elhagyva, Magyar Szocialista Párttá avanzsált...       

Legmagasabb főnökeink már napokkal korábban, ‘a síri csend’ titkolózó idejében is fontoskodó arccal, a tekintetükben belső töprengéssel jártak-keltek, mintha egy nyomasztó, súlyos titkot ismernének, amelyet pártutasításra nem oszthatnak meg  soha, senkivel. Persze, hogy tudták, mert mindent megmondtak nekik. A rituális átváltozás rettenetes titkát. Hogy eltemessék, majd kihantolják magukat, s hogy ‘újjá’-szülessenek, már egy más személyiséggel, a szabadkőműves szertartás ősi előírásai szerint. Ha már betelt a mértéke előző életednek, meghalsz és rögtön reinkarnálódsz, mert a szocialisták sosem halhatnak ki. De hogy új porhüvelyben tovább létezhess, meg kell tagadnod előző életedet; sőt, el is kell felejtened mind-azt, amit korábbi életeidben valaha megcselekedtél. Ez a főnixek titkos törvénye!

Az MSZMP utolsó korszakában (cca. 800.000 párttaggal) végig jellemző volt az ún. ‘ebzárlat’ vagyis az, hogy gyakorlatilag tilos volt új párttagként nem munkás-származásúakat felvenni, nehogy még tovább híguljon a magát makacsul csakis a munkásosztály élcsapataként deklaráló Párt származás szerinti belső összetétele. Ezek után épp az a szó, az a rétegképviselet, az az osztály maradt ki az új párt új nevéből, amely a marxi-lenini alapelvek szerint a világ felforgatására született és szerveződött meg az ún. ‘osztálynélküli társadalom’ felépítéséért. Az újjászületett állampárt neve Magyar Szocialista Párt, amely már nem küzd elődje magasztos, ám megvalósíthatatlannak bizonyult radikális elveiért; - ez a párt már csak a túl-éléséért harcol, kapaszkodik, és megélhetési okokból törli nevéből a ‘munkás’ meghatározottságot, ami pedig korábban látszólag a lényege volt...

Mi, be nem avatottak - az egészből nem tudtunk semmit. Az MSZMP megszűnt, kivonult a munkahelyekről. Nálunk is megszűnt, - egyik napról a másikra. Majd jött a tétova, suttogó hír - nehogy elterjedjen: ‘hivatalos köröktől’ származik, mint burkolt, titkos felkérés! -, hogy aki akar, beléphet a Magyar Szocialista Pártba a volt MSZMP tagok közül...! Mindössze hárman léptek ‘át’ a régi-új pártba: a vezérigazgató és a két vezérigazgató-helyettes. Főnököm immár nemcsak engem agitált, hanem többünket; azokat is, akik néhány héttel korábban még - ‘a klassz kis pártcsoportjában’ - a tagtársai voltak. Senki nem állt kötélnek: elegük lett a vállalati pártpolitizálásból. Megpróbáltak még ‘hitegetni’ bennünket, hogy ‘úgyis visszarendeződik minden’; - harsányan elkezdtünk hahotázni, mint egy soha nem hallott jó tréfán... Nem is sejtettük: az nevet, aki a végén nevet!
Valamirevaló ‘értelmes’ vezető - rangjától, lehetőségeitől függően - tanácsadókat tart maga körül, hogy ameddig ő ‘csak’ vezet, elvégezzék helyette az ún. ‘háttér-szakmunkákat’. Főnökünk ilyen felsővezető volt; fantasztikus érzékkel válogatta ki nálánál barázdáltabb agyvelejű munkatársait. ‘Több szem többet lát’ - alapon kikérte véleményünket mielőtt döntött volna. Ez a mechanizmus biztosította, hogy az adott lehetőségekből mindig kiválasszuk a legjobb vagy a ‘legkevésbé rossz’ megoldást. A rendszerváltás és a Párt ‘megszűnése’, sőt, munkahelyi illegalitásba vonulása után mind türelmetlenebbül kérdezgetett minket, tanácsadóit, mikor lesz végre teljes visszarendeződés, mert szerinte ez az ‘anarchia’ nem tarthatott (már) túl sokáig. Szép dolog a demokrácia, de így „szétzüllik az ország” - mondogatta.

Mindannyian  a vadkapitalizmus bevezetésétől, a szabályozatlan (önszabályozó) piac rejtelmeitől rettegtünk, veszélyben érezve saját kiharcolt egzisztenciánkat. A felettes minisztérium nem tudott stratégiai ötleteket, javaslatokat adni a vállalat-vezetésnek, mert mindenki csak saját maga átmentésével volt elfoglalva. Azelőtt is meghirdettek mindenfajta ‘átalakulásokat’, ámde minden maradt a régiben; - a legrosszabb esetben átfestették a cégtáblát, amit aztán később ‘nagy reformnak’ kereszteltek el s a szokott módon ivászattal plusz KISZ-orgiával ünnepeltek meg, - „Ezt is megúsztuk!” jelszóval. Ha főnökeink kérdőre vonták a  szakhatóságot - Sto gyélaty? -, azok csak annyit mondtak dodonai bölcsességgel: „Alakuljatok át részvénytársasággá, abból nem lehet baj; előbb értékeltessétek fel a vállalatot, mennyit is ér a tőkés módszerek szerint!”

A vezetőink tudták, hogyha elhajítják a malomkövet, hát ki tudja, hol áll meg - ezért a ‘legjobb’ most sem csinálni semmit, mert a semmittevésből még soha nem lett baj... Gondoskodtak látszattevékenységről, amit tanulmányaim szolgáltattak. „A témát nagyon alaposan körül kell járnunk, nehogy elhamarkodjuk, és valami visszacsinálhatatlant cselekedjünk!” Terjedelmes elemzéseket írattak velem, - ki kellett fejtenem a részvénytársasággá alakulás minden szubjektív előnyét és főleg hátrányát. Az egyik héten megírtam, miért ‘szükségszerű’ az átalakulás, - a másik héten bebizonyítottam, hogy ez teljesen értelmetlen. Sikerült annyi időt nyernünk, hogy a fél minisztérium kiürült, már mindegyik vállalat túl volt 3-4 felértékelésen, és átalakult állami tulajdonú, ún. ‘egyszemélyes részvénytársasággá’, - mi viszont magányos cédrusként álltunk a nagy magyar pusztában és nem alakultunk juszt se át, semmivé. Valamikor ezt nyilván imperialista szabotázsnak tekintették volna és a komplett vállalatvezetést elküldik a Gulágra ‘nyaralni’, de az a világ már elmúlt.

Ha bárki ilyesminek csak ‘a felemlítésére is’ vetemedik, mi küldjük el ‘melegebb éghajlatra’: éppen az említett imperialista térnyerés ellen harcolunk, konspirációs eszközökkel...! Főnökeink egyre csak a visszarendeződést várták; mikor jelentik be már végre: „Elvtársak, ez csak egy vicc, egy titkos kísérleti gyakorlat volt, - mindenki visszakapja a piros könyvét, és mehet vissza a korábbi helyére; a személyzetin pedig készítsenek átfogó értékelést a pártkáderek viselkedéséről: ki, hogyan állta ki a ‘próbát’!”

Ahányszor megkérdezték tőlünk - Katitól, Piroskától, Lacitól, Sicitől meg tőlem -, hogy: ”Nos, fiúk, lányok: mikor lesz a visszarendeződés?”, - mindannyiszor csak nevettünk: „Visszarendeződés, itt - soha többé nem lesz!”.

                                                       ******

Az 1990-es ‘első szabad’ választásokat már másik cégnél éltem meg; - sajnos éppen egy olyannál, ahová egyes fő-szocik ‘illegalitásba’ menekültek, mint utóbb kiderült: vagyont kimenteni, az állami vagyonból magán-portfolióra ‘szert tenni’. Vagyis: lenyúlni... Nem izgatta őket, hogy átmenetileg most rejtőzködniük kell - készültek az éppen ‘elvesző-félben’ lévő hatalom mielőbbi visszaszerzésére, meg ‘az elveszett hatalom’ monopóliumának működő tőkére váltására. Át is váltották  hatalmukat vagyonra pénzre, üzletrészekre, vissza nem fizetendő bankhitelekre; - kinek mihez ért közelebb a keze. A kormány készségesen kiszolgálta igényeiket, mintha érvényben lett volna egy tikos megállapodás, miszerint hatalom és pénz konvertibilisek egymással: ezt nevezték el aztán spontán privatizációnak. Ezek a fő-szocik meg voltak győződve róla, hogy már az első ‘szabad választásokon’ is újból győzni fognak, mert a magyar nép jól tudja, hogy a Németh-kormánynál szakértőbb nem volt, s nem is lesz Magyarországon; - ‘kutyaütők’ nem juthatnak a kormányrúdhoz...

Mivel a kutyaütők mégiscsak hatalomra jutottak - a visszarendeződés ‘lekerült a  napirendről’. A kutyaütők kormányoztak, a szakértők pedig elprivatizálták a nép társadalmi tulajdonát; s hogy olajozottan menjenek az ügyek: jó pénzért és siker-díjért ‘jó tanácsokkal’ látták el a kutyaütőket, hogy milyen törvényeket hozzanak, illetve mit, kinek adjanak el, vagy ‘oda’... E ciklusban el is tűnt a népvagyon fele.

Aztán a következő választáson csak visszafordult a jéghegy a vízben az eredeti állapotába, újra őskori bolsevik kövületeké lett a hatalom, minek következtében eltűnt a népvagyon nagyjából másik fele. Az országból 1998-ra már alig maradt meg valami, de az a legértékesebb: Magyarország földje, a magyar haza. Talán a Rózsadombi Paktum előírásaként, talán az angolszász politikai váltógazdaság majmolásaként - ki tudja? -, de most a bátor ifjú rendszerváltoztatók foghatták a kezükbe a hatalom kormányrúdját, és ezt kihasználva bevezették az országot a NATO-ba, majd a Terrorellenes Koalícióba is; és nem mellékesen előkészítették a belépésünket az Európai Únióba. S hogy nehogy az utánuk jövő szocialisták legyenek a bűnbakok, olyan jogharmonizációs törvények aláírását is megejtették, melyek biztosítják a tőke és a munkaerő szabad mozgását. Furcsa, hogy - mivel Magyarország más hozománnyal már nem tudott szolgálni?! - a szabad tőke-mozgáson a magyar termőföld megvásárlásának kicsivel (7 évvel) elcsúsztatott lehetőségét értették...

Aztán kettőezer-kettőben - amúgy ez a terminus technicus is a nagy nyelvújítónk, Orbán Viktor evergreen találmánya! - jöttek is az uralkodásra újból felajzott ős-szocik, hogy beteljesítsék a rendszerváltást: aláírták hazánk belépését az Európai Únióba. Kiderült, hogy a szabad tőkemozgás elsősorban a termőföldünkre fog vonatkozni, mert a tőkebefektetések a belépés óta elapadni látszanak. Igaz ugyan, hogy cukrászdát vagy kávézót nyugodtan nyithatunk majd például Bécsben, de dolgozónak éhbérért sem kellünk a tagországoknak, hisz náluk is vágtatóan gyors a fellendülés: nem tudnak mit kezdeni a saját munkanélküli seregeikkel sem.
Vagyis: se vagyon, se munka, sem tőke, sem bér, se föld; - se pénz, se posztó...

Majd most, 2004-ben hirtelen benarancssárgult az egész ország, sőt, Budapest, a bűnös város is több, mint félig. A Fideszesek arcára ismét kiült az önelégült mosoly; pedig kétes egy győzelem ez, amikor a választók 60 %-a otthon maradt... S ugyan mi változott meg ettől? A sarokba szorított, hatalomra és portfolióra éhes rágcsálók felgyorsított ütemben tömik a pofazacskójukat. Két év a szerepcseréig!

Magyarok! Honpolgárok! Vigyázzatok, ébredjetek fel, amíg nem késő, mert most elveszni látszik minden, ha nem vagytok elég okosak! Most kellene ütni a vasat, amíg meleg, mert az ellenfél ugyan elgyengült, de valami újabb, monstre trükkel fog előállni! Hogyha nem vigyázunk, még az anyaföldet is kiráncigálják alólunk, a tőke szabadságáért! Ha nem vigyázunk, - nyakunkon a végső visszarendeződés!
Ezt írtam 2004. június 19-én...

Szeptemberre meg is jött a ‘válasz’ a Fidesz EU-parlamenti választási sikerére.
A visszarendeződést  Gyurcsány Ferencnek (és Hiller Istvánnak) hívják...
Aki most faltörő kosként megy neki Orbán Viktornak.
Meg a maradék egzisztenciánknak és a polgári szabadságjogainknak.


Vác, 2004. október 2.

                                                                   Czike László 


 

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre