Czike László

                              A tolvajok szabadsága

Globális = az egész világra kiterjedő.
Liberális = gátlástalanul istentelen és istentelenül gátlástalan.
Globális liberális demokrácia = a világkommunizmus legfelsőbb foka (a nagy V. I. Lenin meghatározásának analógiájára - szabad asszociációval)...

1. Dőzsölés és túlszaporodás
Bizonyos politikai háttérerők már évszázadok óta tudják, hogy az alapvetően két, egymástól elszigetelt kasztra (elit és plebs) osztott emberiség puszta vegetálása sem lesz fenntartható egy adott történelmi, technikai fejlettségi és ‘túlnépesedési’ szint elérése után. Ameddig a megtermelt javak döntő többségét birtokló (bitorló) elit csak a saját mértéktelen fogyasztásával, a dőzsöléssel törődik, addig a ‘plebs’ egyetlen adekvát válasza erre a ‘mértéktelen’ szaporodás. Nem véletlen, hogy az egész világon épp a legalacsonyabb jövedelmi szintű országokban, populációkban a legmagasabb a népesség növekedési rátája. Akció és ‘reakció’ azonban együtt - sem a dőzsölés, sem a túlszaporodás nem tekinthető előrelátó, tudatos, értelmes viselkedésnek! - a Föld erőforrásainak rohamos kimerülését, a létfeltételek tönkre tételét, felszámolását eredményezik. Mindazonáltal ez a mai helyzet már mindkét kaszt számára kölcsönösen halálos csapdává merevedett: az elit életminőségéről és felhalmozott vagyonáról, hatalmáról, - a plebs pedig a szaporodási rátájáról nem hajlandó lemondani. Ilyen körülmények között az elit csak két stratégiában kész gondolkodni: (1) Szigorúan felülről (kívülről) vezérelt, irányított, ellenőrzött feltételekkel lokális forradalmakat, népfelkeléseket és ‘szabadságharcokat’ szít illetve szervez, melyek mind nagyobb méretű, nemzetek közötti konfliktusokká, majd világháborúkká terebélyesednek, és pusztításukkal visszavetik a népesség növekedését. (2) A háborús borzalmakat is felhasználják az emberiség globális sokkolására, ami szintén elősegíti annak a burkoltan sugallt ideológiának a totális elfogadtatását, miszerint nincs mese, központosított világállamra van szükség - egyrészt az egységesen ‘sokkal hatékonyabb és olcsóbb’ közrend fenntartása érdekében, másrészt az újabb világháborúk elkerülése céljából.

2. Ismétlődő népirtások
Amennyiben áttekintjük, elemezzük és újraértékeljük az elmúlt két, két és fél év-század legfontosabb világtörténelmi konfliktusait, és feltárjuk a hasonlóságokat, - beláthatjuk, hogy legalábbis az Észak-Amerikai Függetlenségi Háború (1775.), a Nagy Francia Forradalom (1789.), a nemzeti forradalmi-és szabadságharc-hullám Európában (1848.), az Észak-Amerikai Polgárháború (Észak - Dél ellen, 1861.), az oroszországi Nagy Októberi Forradalom (1917.), az első és a második világháború (1914. és 1939.), továbbá a jelenleg is folyó ‘Civilizációk Háborúja’ (Samuel P. Huntington ‘eszmei alapjain’) a keresztény-zsidó vallási kör és az iszlám kultúra között: egyrészt meglepő ‘azonosságok’ fedezhetők fel a konfliktusok helyi és globális következményeit tekintve, másrészt a felvázolt eseménysor tendenciájában a központosított világállam megvalósulásához vezet.   

3. Központosított kasztrendszer
Nagyjában-egészében arról van tehát szó, hogy amennyiben megvalósulhat az abszolút mértékben központosított világhatalom (a Világállam), úgy kötelezően olyan törvényeket vezetnének be szerte a világon, amelyek az ún. demokratikus emberi jogokat ‘a lehetséges minimumra’ korlátoznák, ami például az utódok létrehozását kötné súlyos feltételekhez. A népesség a legfejlettebb országokban mindenütt csökken; és még csökkenő lélekszám mellett sem képesek megoldani a munkanélküliség problémáját, ami leginkább strukturális tekintetben aggasztó. Az emberek túlnyomó többsége (tömegesen) alulképzett, és nincs már szükség annyi szellemi vagy ‘fizikai’ betanított munkásra, amennyi az alig változó túlkínálat. De mindemellett a túlképzettség problémája is egyre csak fokozódik, mert a számító-géppel vezérelt termelési, szervezési (technológiai), elosztási-és pénzfolyamatok irányítása már alig igényel olyan munkaerőket, akik generális konstrukciós, illetve magas értelmi szintű beavatkozási kompetenciával bírnak. Észrevétlenül csökken az a minimális létszám, mellyel egy-egy nagyobb, az országhatárokon is átívelő mozgásterű ipari, kereskedelmi, pénzügyi vagy akár politikai konglomerátum hibátlanul és zökkenőmentesen elirányítható. Ilyenformán csak a központi telep igényel magasan képzett, rendszerszemléletű munkatársakat; - a perifériákon elég ha betanított szellemi munkások dolgoznak, akik kizárólag utasításokat hajtanak végre. Ennek megfelelően rohamosan csökken az igény a dús fantáziával meg-áldott, koncepciózus, önálló konstrukciós készséggel rendelkező, kreatív ember iránt, hiszen elég, ha az uralkodó elit világméretekben néhány száz vagy ezer ‘univerzális zsenit’ foglalkoztat, akikkel minden probléma megoldható. Lassan ott tartunk, hogy a világbirodalom perifériális és perifériális jelentőségű területein, mint például Magyarország: már a miniszterelnöki beosztás betöltése is bízvást lehetséges, sőt, tulajdonosi szemszögből ‘elégséges’ olyasvalakivel, akinek még a tagolt beszéd is nehezére esik, gondolatok megfogalmazására s közvetítésére pedig egyenesen képtelen, illetve alkalmatlan. Közvetlenül utána olyannal, aki a hatalom megszállottja, semmi több. Miközben a demokrácia látszólag ‘szinte tombol’ a közélet minden nagyjából jelentéktelen szférájában, aközben a valódi döntéseket egyre nagyobb távolságból, egyre kevésbé beazonosítható személyek hozzák, - az egyes ember, a kisember szemszögéből (érdekéből) nézve riasztó lassúsággal, vagyis rohamosan csökkenő hatékonysággal. Miközben az a látszat, hogy a nagyvilág kitárult és picinyke ponttá zsugorodott mindenki számára, addig a valóság az, hogy az egyén változott jelentéktelen ponttá a központosított világ-hatalom húsdarálójában. A világhatalom pedig megdarál, s lesz belőled párizsi...

4. A Mammon önkényuralma
A liberális demokrácia azt állítja magáról, hogy szabadelvű, azaz liberális. Ebben a csodálatos rendszerben mindent megtehetsz, mindent szabad, hogyha minden ellenvetés nélkül, maradéktalanul elfogadod magad fölött és a magad számára is a tőke korlátlan uralmát, vagyis azt, hogy a legfőbb hatalom nem Isten, aki a világot teremtette, hanem a Mammon pénze, mellyel bármi megvásárolható. Nem kell ‘mást’ tenned, mint megtagadnod teremtődet és a Megváltót; befizetned egy emberöltőnyi menetre az örökkévalóság ellen, és máris megnyílnak előtted is a földi karrier összes lehetőségei. Aki ‘cinkosságot’ vállal az Isten elleni gyilkos és öngyilkos küzdelemben; az haver, az cimbora, az előtt nincsenek zárt ajtók, az holtáig összefogásra és támogatásra számíthat. Testvérek egyengetik a sorsát.

5. Szabadon választott tolvajok
Igaz ugyan, hogy - miután a világkommunizmus összeomlott - nem a proletárok, hanem a világ kapitalistái egyesültek; de a lényeget tekintve ez nem számottevő különbség. Lenin annak idején a bolsevikok - a nagy ‘többség’ - diktatúrájának, vagyis a valaha létezett legtökéletesebb demokráciának tekintette szovjet államát, noha az igazából egy magát egyoldalúan többségnek nevező militáns kisebbség,  állami terrorral fenntartott, ideológiai, pszichológiai és fizikai önkényuralma volt. A mai globalizált világkapitalizmus - ne legyenek illúzióink - éppúgy ravasz kisebbség diktatúrája, ám elit-uralmát egyfajta szabadon választott, szabadelvű rendszerként adja elő, mely apologétáik szerint az eddigi legtisztább népuralom. Ám az alapvető termelési eszközök (föld, ingatlanok, épületek, gépek, működő tőke, nemesfém-kincsek, patentek, licencek, technika, technológiák, know-how-ok, bányajogok, bankok, hitelfelvételi fedezet, hitel-és pénzpályázati lehetőségek, társadalmi vezetői pozíciók, dinasztikus vállalkozások, felhalmozott készpénz, az állami költségvetési lobbyzás adta esélyek, tudományos eredmények, műkincsek, stb.; mind egy rejtőzködő módon, sajátos kontraszelekció útján kiválasztódó elit kizárólagos tulajdonában vannak. Ami anyagi javak - bárhol legyenek a Földön - profittermelésre vagyis jövedelemszerzésre alkalmasak, azt felkutatják, magukévá teszik, és kizárnak a hasznosítás hozadékából mindenki mást. Az elit koránt sem elit - a szó klasszikus értelmében. Mert az uralkodó elitet nem különleges vezetői képességei, gazdálkodási kultúrája vagy egyéb társadalmilag elismerhető pozitív kvalitásai (legitim rátermettsége) hozzák ‘elöljáró’ helyzetbe, hanem a vagyonba, a vagyonos lobbykba, a gazdasági és a politikai hatalomba beleszületés ténye, ‘eleve elrendeltsége’, ami semmiképp nem személyi teljesítmény, vagy egyéni érdem. Az elit által minden eszközzel fenntartott és működtetett kontraszelekció súlyos következményeként a társadalmi mobilitás minimálisra korlátozódik, sőt, meg is szűnik. Az igazságtalan, és gazdasági szempontból alacsony hatékonyságú rétegződés lemerevíti, megdermeszti, majd elsorvasztja a társadalom egészséges megújuló képességét, ez pedig a két kaszt: az uralkodó elit és a kamatrabszolga plebs konzerválásához, közöttük mindenfajta kommunikáció, átjárás, cserélődés megszűnéséhez is vezet.

6. Monopolizált szupranacionális hatalom
A globalizált kapitalizmus a szupranacionális világcégek pénzügyi és hatalmi monopóliumára épül; - édes testvére az egykori, szintén világ-egyeduralomra törő kommunizmusnak, mert a működés legfőbb elvei azonosak.
A monopólium lényege, hogy nincs választási lehetőség. Ez a globalizált polgári demokráciában már nem azt jelenti, mint a kommunizmusban, hogy mindenből csak egy(féle) van, vagyis akkoriban nemcsak a választás ‘lehetősége’ hiányzott, hanem a (pl. termék-) választék is. Ma már mindenből, minden fogyasztási és más egyéb célra is szinte végtelen a rendelkezésre álló választék. Ám ez mégsem jelenti a választás szabadságát! Mert választási alternatíva - nincs. Mindenekelőtt nem választhatsz abban a tekintetben, hogy: (1) Milyen társadalmat szeretnél - isteneset, vagy pénzimádót? Nincs más; az állam ‘hivatalból’ ateista. (2) A pénz, vagy az emberi lélek; a profit, vagy a tiszta szándék legyen-e a cselekvések és történések fókusza, mozgáscentruma? Nincs más; a polgári rend és jogrend már kizárólag a pénzfétis imádatára épül. (3) Kinek az eszméire vagy kíváncsi; örök értékeket keresőkére, vallókéra, hirdetőkére, vagy csak a fogyasztási promóció és a marketing ‘prófétákéra’, a televíziós reklám és showmanek ajánlataira? Nincs más: a hivatalos információ-forrásokból egyoldalúan csak pogányság árad; ami kevés istenhit ‘csurran-cseppen’, azt is hivatalból sámánizmussal és gnózissal vegyítik, hígítják, nehogy bárki bármi módon mégis méregteleníthesse igazságot, valós esélyegyenlőséget szomjúhozó lelkét. (4) Kitől szeretnél élelmiszert, vagy bármi mást vásárolni; olyasvalakitől, akinek neve és saját egyéni felelőssége, arca van; - vagy önálló, személyes döntés helyett inkább rábízod magad vakon ‘az áradatra’, hadd sodorjon, amerre akar? Hiába szeretnéd, nincs más: csak az arctalan, felelősség nélküli ‘általános multiktól’ vásárolhatsz, mert kistermelőkre a globalizált világkapitalizmusnak nincs szüksége, a puszta létük sem fér össze a rendszer lét-ideológiájával. Multik + shopping centerek - ez a végleges trendi... (5) Kit szeretnél elöljáródul, eszmei és/vagy állami vezetődül választani? Saját magad, elveid, ízlésed, rokonszenved, értelmi és érzelmi azonosulásod szerinti ‘szabadon választott’ személyiséget, vagy azok közül az arctalan, jellegtelen és jellemtelen személyek közül ‘valakit’, akiket a televíziók kínálnak, mindenfajta meggyőződés vagy garancia bármilyen lehetősége nélkül?  Nincs más: vagy ezt a Busht, vagy a Kerryt választod; - vagy Gyurcsányt, vagy Orbán Viktort. Ennyi.

7. Megkerülhetetlen kontraszelekció
Lényege, hogy már nem a természetes, Istennek tetsző (isteni) kvalitások döntik el, tehát nem a tehetség alapján válik el, hogy kiből mi lesz, ki milyen szakmát választhat, milyen képzettséget, megbecsülést szerezhet, s majd milyen magas lépcsőfokra hághat fel a társadalmi elismertség ranglétráján, hanem az, hogy ki, hová, melyik kasztba született, milyen dinasztia, ki fia, borja és mennyire hűséges, megbízható sarja éppen annak a rezsimnek, amely erre a negatív kiválasztódásra épül. A kontraszelekció exkluzivitás: annak garanciája, hogy ne a rátermettek vezessék a társadalmat, mert azok túl intelligensek és erkölcsösek (istenhívők), hogy egy velejéig romlott, feslett kasztrendszert működtessenek! A vezető posztokra ezért csupa olyan embert ültetnek, akik ötlettelenek, node ahhoz elég ‘értelmesek’, hogy belássák: személyes érdekük a rend hűséges szolgálata. Ezek a ‘jó médiumok’ azonban semmi másra nem alkalmasak, mint hogy szajkó szócsövei legyenek a háttér-hatalomnak, amely a pogány pénzimádat sodrába taszítja az emberiséget, hogy végleg letérítse az Istenhez vezető egyetlen útról.

8. A spontán véletlen kiiktatása
A legvégső biztosíték; -  azt szolgálja, hogy ami tiszta emberi (isteni) gondolat netán mégis átcsúszott volna a monopóliumok uralma és a kontraszelekció hermetikus záró-reteszein, azt is megsemmisítsék, mielőtt megfoganna, szárba szökkenne, virágba borulna, sőt, gyümölcsöt hozna ártatlan, meggondolatlan, könnyelmű lélekben. Az amerikai típusú világ-áldemokrácia amiatt is ‘a fű alatt megvalósult’ világkommunizmus legfelsőbb foka, mert ténylegesen kiküszöböli a véletlent, hiszen már régóta semmit nem bíz a véletlenre, hogy elhitesse, és el is fogadtassa a hiszékeny emberekkel: ez az istentelen vízi szörny, ami a szemünk láttára nő ki az óceánból, beteljesítve a Jelenések Könyve jövendöléseit, nem az Antikrisztus, de a legfőbb jó, ami velünk történhet: a Világállam születése...  

9. Az isteni gondviselés
Óvakodjunk pedig mindazon erőktől, amelyek a véletlentől, a spontán fejlődéstől, és a valóban szabad választások alapvető jogától akarnak megfosztani bennünket!
A véletlen ugyanis = maga az isteni gondviselés. Az a rendszer és vezető, aki be akarja vezetni az egész teremtett világ központi emberi irányítását, az át akarja, át próbálja venni Istentől a Gondviselés meghatározó szerepét; az meg akarja változtatni a teremtés tervét is a maga javára, hogy Isten helyébe léphessen.
A monopólium (a választás lehetőségének a kizárása), a kontraszelekció (a jók kirostálása) és a véletlen kiiktatása, a már paranoid-skizofrén tervszerűségre törekvés: a bukott angyal, a gonosz szellem életjelei. Az ördög ujjlenyomatai; hasonló jelek, mint a sátán pofájának feltűnése a robbanástól éppen összedűlő WTC-torony falán....
Amint Jézus mondja az Újszövetségben: „...Vagy nem tehetek az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók.”
Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. (Mt 20, 15-16.)

Vác, 2004. augusztus 26.                                       
                                                                        Czike László