Czike László A beszédíró narrátor Most, amikor túlzás nélkül állíthatom: bibliai időket élünk; amikor az Ószövetség és az Újszövetség szellemisége és megtestesült erői talán a legutolsó - „ez a harc lesz a végső!” -, az armageddoni csatájukra készülnek; mikor a Columbia űrrepülőgép látszólag értelmetlenül, ám mégis furcsa égi jelzésként éppen Palestine, amerikai városka felett robbant ezer darabra fel, - egyre többet gondolok Káin és Ábel ügyére. Most, amikor egyre valószínűbbnek látszik, hogy a Közel-Kelet mesés olajkincse végül senkié sem lesz, mert - mint Kipling híres művében, „A dzsungel könyvé”-ben, vagy az „Ali Baba és a negyven rabló” című Ezeregyéjszaka-történetben - mindenki meghalhat, ki a kincshez akár csak hozzányúlni merészel; és ezeregy kútban lángolhat majd fel az olaj, elolthatatlanul, hogy végül senki gyilkos hasznára ne legyen... Most kell, hogy még egyszer újra átgondoljuk, mit is jelent: „Szemet szemért, fogat fogért!” vagy: „Ki fegyvert fog, fegyver által vész el!” Most, az emberiség utolsó óráján kell megértenünk végre: mit is jelent a bosszúval szemben a megbocsátás, a gyűlölettel szemben a szeretet, a féltékenységgel szemben az áldozatvállalás, tehát Jahve-val szemben helyett Jahve és Krisztus, - az Ószövetség és az Újszövetség egysége. Most kell megértenünk végre, hogy Káin és Ábel ugyanannak a fának az elágazásai, hajtásai, - meg azt is, hogy magyar és zsidó: testvérek. Mostanában egyre többet gondolkozom a Biblia két részének, az Ó és az Új Testamentumnak vélt vagy valós ellentmondásain, megpróbálva magamban feloldani azokat, - hogy eggyé váljék ez a kettéosztott bal-jós világ, miképpen Mennyben, azonképpen itt a Földön is; de nem a világcsendőr szuperhatalom minden reményt felégető aljas háborúja végeztével, egy még sokkal aljasabb látszatbéke révén, hanem valódi Aranykor beköszöntésével, az egy és igaz Isten szent akaratából. Televíziós szerkesztők, politikusok és politológusok unos-untalan azt hajtogatják, hogy a magyar politikai baloldalon tulajdonképpen nincs mobilitás, megújulás; kevés új arc tűnik fel, vagyis egyre csak késik az a nemzedékváltás, amelynek a rendszerváltás (1990.) óta már majd minden pártban régen le kellett volna zajlania. Azt is gyakran hallani (főként a jobboldalról), hogy az SZDSZ valójában az MSZP politikai szatellitája, nem képvisel önálló eszmeiséget, csupán a bolsevizmus (és a magyarellenesség) szélsőséges változata - v.ö. pl. Orbán Viktor: „Ami összetartozik, az most összenő!” híres-hírhedt mondásával -, így nem egyéb taktikai trükknél, ami a politikai félrevezetés szerves része. Nem vitatkozom ezekkel a nézetekkel, mindazonáltal ami következik, az rácáfolhat, vagy esetleg rávilágíthat némely új összefüggésekre... Medgyessy Péter, mostani magyar miniszterelnök elhivatott, küldetés-tudatos ember, - személyes ügyének, feladatának is tekinti a magyar nép sikeres bevezetését az Európai Únióba. A feladata teljesítését nem bízza a véletlenre; s olyan profi cégekkel (mint a kampánytanácsadó Ron Werberé) és olyan fiatal káderekkel (mint Braun Róbert) veszi körül magát, akiknek a munkája garancia a „szekér” iránytartására... A Magyar Nemzet mai, 2003. február 8-iki számából pillanatfelvétel- szerű ismertetést kaphatunk arról, ki is az a nemrégiben felbukkant, és üstökösként felívelő karriert befutó fiatal szakember (még inkább politikus!), Braun Róbert, akiről a sajtó mostanában egyre többet ír. Braun cége, a Gaming Communications Kft. 2002. decemberében meghívásos közbeszerzési pályázaton megnyerte a Miniszterelnöki Hivatal által a Kormány egyes kiemelt feladataival (?!) kapcsolatos stratégiai (!) kommunikációs szolgáltatásokra kiírt 33 millió forintos tendert. A megbízás többek között a miniszterelnök beszédeinek meg-írását is magában foglalta. Mit tudunk (az újságból) Braun Róbertről? Korábban az SZDSZ kabinetfőnökeként, illetve az „Index” internetes portál főszerkesztőjeként (vezérigazgató-helyetteseként) dolgozott, - emellett a Miniszterelnöki Hivatal tulajdonában lévő Millenáris Kht. Felügyelő Bizottságának is a tagja. 2003. februárjában Braun állami köztisztviselői pályára lép; Medgyessy Péter kinevezi a Miniszter-elnöki Hivatal kommunikációját irányító helyettes államtitkárává. A továbbiakban megírom, mit lehet Braun Róbertről tudni a Magyar Nemzet által ismertetett tényeken túlmenően. Távolról sem állíthatom, hogy mindez a teljes valóságot felöleli; mindenesetre a semminél ez is sokkal több... Családja Nagyváradról települt át Magyarországra, a II. világháborút követően. Tizenöt-tizenhat évesen - már saját elmondása szerint - engedély nélkül eltávozott otthonról, Amerikába. Ottani élete eseményei, tanulmányai, stb. nem ismeretesek; ám külön érdekesség, hogy például dzsungelharc-kiképzésben (?!) is részt vett, Sri Lankán... Húszévesen ismét itthon találjuk; egyetemi tanulmányokat folytat az ELTE Bölcsészkarán, esztétika szakon. Korán elkezdi a politizálást, - alapító tagja az SZDSZ-nek, a Fidesznek és a Raoul Wallenberg Társaságnak. Aktív szerepet vállal a ‘80-as évek végétől a rendszer-váltó kelet-európai ‘mű-forradalmakban’; 1989-ben Bukarestben még egy szálloda ablakából Ceausescu tankjainak ágyúcsövével is farkas-szemet néz, - majd részt vesz abban a magyar delegációban, amelyet az Országgyűlés szenátusi meghallgatásra küld Amerikába. Erről az eseményről egy fotó is tanúskodik, amelyen Braun Róbert éppen egy mikrofonba beszél, - Hámos László, Dr. Nagy László ügyvéd, illetve Mrs. Tom Lantos társaságában. (Braun a legnagyobb problémaként említi: Bukarestben nem lehet kóser húst kapni...) Később Prágában tűnik fel; Deutsch Tamással együtt. Braun egyetemi (György Péter tanszékén folytatott) tanulmányait követően - mivel perfekt angol - Dr. László András Co-Nexus elnök-vezérigazgató (lásd még: „Nexusban a Co-Nexussal”, a Válasz Könyvkiadó gondozásában, 2001. novemberében megjelent könyvemben) tolmácsa, illetve vele utazó személyi titkára lesz, sűrű külföldi útjain. (Dr. László András gyakran elkísérte külföldre, mint sikeres magyar nagyvállalkozó Göncz Árpád köztársasági elnököt is.) Braun Róbert később a Co-Nexus Rt. egyik filiáléja, a Cserépfalvi Könyvkiadó Kft. igazgató-helyettese, művészeti vezetője, szerkesztője lesz. 1993-1994. körül kilép, majd ‘szabadúszó esztétaként’ folytatja tevékenységét; a Kritika, a Beszélő és más lapok alkalmi cikkírója, de exkluzív önálló folyóirattal is megpróbálkozik, - Café Bábel címen. Érdektelenség miatt az újságja 10-12 szám kiadása, - egy-két év után megbukik. Egy éves amerikai, Soros-ösztöndíjjal fedezett egyetemi (Rutgers University) kutató munka után hazatérve, megpróbálkozik a politikusi pályával; előbb az SZDSZ fővárosi VII. kerületi képviselő-jelöltje (nem választják meg); majd Pető Iván pártelnök, s később az SZDSZ kabinet-főnöke. Ekkoriban kezd Braun előadásokat tartani az ELTE Bölcsészkarán: a ‘Holocaust’ tárgyat oktatja. Braun 3-4 évvel ezelőtt egyik fő szervezője - marketing igazgatója - volt a Pepsi-sziget több napos nemzetközi könnyűzenei rendezvényeinek. Fodor Gábor kultusz-minisztersége (1994-1995.) időszakában Braun Róbert könyvet is írt - „Holocaust, elbeszélés, történelem” (Ozirisz Kiadó, 1995.) címmel -, amely a zsidó-holocaustról szól, s központi gondolata annak bebizonyítása, hogy a holocaust tökéletesen egyedi esemény az emberi történelemben. A könyve hitelességét Braun igen sok eredeti anyaggal; okmányi, jegyzőkönyvi, levéltári, stb. adatokra való hivatkozásokkal - amelyek amerikai kutatásainak eredményei -, továbbá Hannah Arendt idézetekkel igyekszik alátámasztani. Érdekes, hogy a liberális szellemű Braun az emberi történelmet, mint kvázi-objektív eseménysorozatot, illetve annak egységesen felfogható vagy elfogadható (megismerhető) létét, s igazságát tagadja; egyenesen azt állítja, hogy „a történelem” különálló, szervesen össze nem is függő, csak kizárólag szubjektíven megítélhető ún. ‘narrációkból’, független történetekből állhat, amelyek csupán relatív „igazsága” az elbeszélő személyes nézőpontját tükrözi... A könyvet exkluzív értékesítésre 500 példányban nyomták ki; a kultusz-minisztérium és a Soros-alapítvány közös támogatásában. Én is elolvastam - még 1996-ban... Braun a könyve megjelenéséért köszönetet mond többek között Ara-Kovács Attilának, aki rábízta Hannah Arendt „Antiszemitizmus” című művének fordítását; valamint Gerő András történésznek és a Soros-alapítványnak. (Ara-Kovács Attila családja szintén Romániából jött; s karrierjét ma a Kovács László vezette Külügyminisztériumban építi.) .-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-. Valamikor 1992-ben alkalmam nyílt arra, hogy hármasban több órás vitát folytathassak az akkor 26 éves Braun Róberttel Jézus Krisztus életéről, személyéről, küldetéséről, és mindarról, ami az Ószövetséget az Újszövetségtől látszólag elválasztja, illetve ténylegesen összeköti... Braun először nem ismerte el Jézus Krisztus személyének a létezését, - de nyilvánvaló volt: nincs felkészülve rá, hogy direkt mellébeszéljen. A társam - harmadikunk -, aki szintén határozott keresztény érveléssel igyekezett meggyőzni őt a ‘közös igazságunkról’, végül is a történeti tények részletes taglalásával bebizonyította, hogy Krisztus létezett, ám ez több óra keserves erőfeszítéseinek rég várt eredménye volt. Róbert barátunk beadta a derekát - na jó, rendben van, létező személy volt, és mi van akkor?! -, ám a folytatás már nem szolgált kitörő örömünkre. Braun Róbert kinyílt, és tőle szokatlan hevességgel, szenvedélyesen elmagyarázta nekünk, hogy mivel Jézus Krisztus világmegváltó tette, áldozata arra irányult, hogy egyenrangúvá tegye a teremtésben az összes gójokat a zsidókkal, a választott néppel, - ezáltal nemhogy felemelte volna a zsidóságot, de mintegy ‘lefokozta’ a saját népét. Szerettük volna megmagyarázni, hogy Jézus Krisztusban minden nép, minden ember egyenlő, s hogy ez az egyetemes szeretet törvénye, de sajnos hiába. Braun kijelentette, hogy Krisztus népének árulója volt. Nézőpont kérdése! A keresztények Krisztusa, a mi Jézus Krisztusunk, minden nép Krisztusa; minden ember s a világ megváltója, a jelenben. .-.-.-.-.-.-.-.-.-.-. Miután a fentieket megírtam, került a kezembe a Heti Világgazdaság 2003. március 1-jei száma, amelynek 130. oldalán Lindner András és Horváth Zoltán portrét rajzolnak a MEH új helyettes államtitkáráról. Annak ellenére, hogy a sebtiben rögtönzött jellemrajz számos lényegi pontban (Braun eddigi élete kitüntetett pillanataiban) fogaskerékszerű egyezést, sőt szinte azonosságot mutat az általam leírtakkal - kulcs-szavak: román, intők, Deutsch, Fidesz, SZDSZ, Bábel, elit, Pepsi, Index, repülőgép-szimulátor (!), dzsúdó, ‘keménység’, relativizmus, ‘befektetés’, haszon, stb. -; megállapítható, hogy ‘a Braun-portré’ összességében véve bizony - hamis! A disszonanciák a következők: · A két riporter végig nyeglén - mímelt pózként?! - undok és pimasz a portré alanyával; mindenben kételkednek, amire semmi okuk nincs. · Braun Róbert - mint az életrajzából kitűnik - már ifjúkorában rend-kívüli tehetségnek és hyper-aktivitásnak örvendett, ami szinte előre vetítette a későbbiekben sasként szárnyaló politikai karrierjét. · A tehetség azonban - mint tudjuk - önmagában semmire nem elég; nagy adag szerencse és ‘isteni beavatkozás’ is szükséges a sikerhez, s a kívánt sorsfordulók rendre be is következnek... · „A (meg)komolyodás csak a bölcsészkar angol-történelem szakán kezdődött, az esztétikai tanulmányokkal fokozódott, s diploma után a Komoróczy Géza vezette hebraisztikai és asszirológiai tanszéken való 1991-es aspirantúrával tetőzött.” - „A holocaust-könyvem ki-bővített változatát adtam be (értsd: kandidátusi értekezésként), de filozófiai relativista történelem-szemléletemmel, úgy látszik, meg-buktam. A magyar történészek legalábbis úgy ítélték meg: írásom nem tesz méltóvá arra, hogy a történettudományok kandidátusa legyek. Azt mondták, a mű túlságosan filozofikus. Így azután új opponensek felkérésével végül is filozófiából szereztem meg a kandidátusit.” A tudomány útvesztői - kifürkészhetetlenek... · Braun Róbert - a politika baloldali isteneinek valóságos kegyeltje. 1995-ben felfigyel rá Pető Iván, az SZDSZ elnöke, s legott kabinet-főnökévé is teszi. De az igazi kiválasztás 2003-ban következik be. Medgyessy Péter miniszterelnök (aki a lelke mélyén SZDSZ-es?!) márciustól a Közszereplések Titkárságának vezetőjévé is megteszi, miután már hosszabb ideje Braun írja (?) - őőő - a miniszterelnök beszédeit... Braun álszerénységből csak ‘csapatmunkáról’ beszél... · Néhány rövid szerény idézet a kiválasztottól: „Én már a rendszer-váltáskor is (24 évesen!) baloldali-liberális ember voltam... Sosem akartam politikus lenni... Most is kommunikációs szakembernek tekintem magam... Üzletembernek se’ szívesen neveztem magam. Sosem csak az motivált, hogy a tulajdonosoknak több pénzük legyen, a számomra az következmény volt... Nem gondolom, hogy (csak) egyetlen ember agyából pattantam volna ki... Még nem gondolkoztam azon, hogy amit csinálok, milyen viszonyban van a hatalommal... Olyan ez most (értsd: a miniszterelnök beszédeinek megírása, közszerepléseinek megszervezése), akár egy befektetés. Sokat tanulok, és a végén lehet, hogy még más hasznom is lesz belőle.” Mint látjuk: Braun már egészen fiatalon kész politikus, 3-4 diplomás (történelem, esztétika, hebraisztika, filozófia) tudós, igen sikeres üzletember, valamint elismert kommunikációs szakember... · Roppant érdekes az iménti kijelentése, miszerint még nem gondolt rá, hogy amit csinál, milyen viszonyban van a hatalommal. Ehhez képest - mondhatni - egész karrierje a hatalomhoz való törleszkedés jegyében fogant; mint politikus, üstökösként ível ‘az ég’ felé! 2001-ben stratégiai kommunikációval foglalkozó céget alapít, amelynek ‘munkáját’ egészen nyilvánvalóan csak a végrehajtó hatalom köz-ponti szerve, a kormány veszi igénybe. Külön furcsaság, hogy cégét oly’ időpontban (2001.) látta szükségesnek létrehozni, amikor még semmilyen biztosítéka nem lehetett (?!) az 1 évvel későbbi hatalom-váltásra, s arra, hogy Medgyessytől stratégiai megbízásokat kaphat. (A HVG-portré szerint: „Itt (ti. a cégénél!) találja meg (2003-ban) a helyettes államtitkári sarzsi.”) Univerzális, ösztönös tehetség! Nem mindegy, ki írja a magyar miniszterelnök beszédeit... Mert a beszédíróból egyszer még magyar miniszterelnök is lehet. Vác, 2003. március 7. Czike László