Ezerszer ezerszeres túlerő Ezerszer ezer éppen egymillió. Egymilliószor ezer egyenlő egymilliárddal... A Fidesz-felsővezetők "társaságainak" kvázi-cégbírósági vagyonadatairól szóló Népszabadság-híradások 1000 és 3600 forintos készpénz-befektetésekről, illetve vagyoni betétekről szólnak. Az ifjú demokraták tehát mindösszesen ennyit tudtak befektetni... Máté László (volt?) MSZP-alelnök - állítólag már nem is létező (és a malmok?!) - vállalat-birodalmának egyik gyöngyszeme, a KORDAX, még ma is, változatlanul 20 milliárd forint körüli adóhátralékkal tartozik az államnak. Ám erről megszűnt minden híradás. De arról sem ír a Népszabadság/Népszava duó, hogy mi, vagy ki (ti. Máté László személye) az üzleti összefüggés a WÉS Rt., az Űrgammák tévé-sorozat, valamint az MSZP között. Ez is épp olyan lerágott csont lenne, mint a Tocsik-Vektor-ügy, vagy a még ki sem pattant fővárosi korrupciós botrány?! Princz Gábor bankárzseni irányító keze alatt - különböző közismerten rejtélyes ingatlan vagy portfolió-tranzakciók lebonyolítása mellett (pl. Gerbeaud-palota/ Palotás?) - cca. 100 milliárd forint készpénz tűnt el (legalábbis ennyi a beismert halmozott veszteség), nyilván a kisbetétesek és az adófizetők pénzéből... Mert amennyiben Princz pl. nagy fehér tőzsde-cápákat károsított volna meg milliárdos nagyságrendben, akkor (1) már nem élne, - (2) régen börtönben ülne. Miért nem indul(t) azonnali vizsgálat a nyilvánosság teljes bevonásával annak kiderítésére, hogy kik számára, milyen feltételekkel "kölcsönzött ki" ennyi pénzt, ami - hogy, hogy nem - egytől-egyig bedöglött hitellé vált?! Miért is nem közli a független, demokratikus magyar sajtó a Postabank legnagyobb adósainak a tételes listáját? Nem publikus? Netán a csirkefogás üzleti és/vagy államtitok?! Meddig még?! Egy évvel ezelőtt a Magyar Televízió Rt. produkciótervezési igazgatója (hivatali számítógépe memóriájában) még rendelkezett ‘egy szupertitkos’ listával, amely azok neveit (és összegeit) tartalmazta, kiknek - mint legerősebb televíziós média-lobby-vezéreknek - a zsebébe vándorolt az MTV Rt. éves produkciós költség-vetési összegeinek a döntő hányada. Eszerint a cca. 15-20 milliárd forint 80 %-a minden évben nagyjából ugyanannak a 150 embernek (sztárproducereknek + a holdudvaraiknak) a zsákmányát képezte. Tehát minimum százmillió forint per fő! Ügyes... De vajon létezik-e még valahol ez a lista? (Mert a produkciótervezési igazgatói beosztást Horváth Lóránt, MSZP által ‘kinevezett’ ügyvezető alelnök már régen megszüntette.) A híradások szerint súlyos milliárdokat megutaztatható és százmilliókat eltüntető Kunos és Kovács bankárok, illetve Zemplényi még mindig szabadlábon vannak. Polgárok! Tiszteljétek a Törvényt! Horn, Szekeres, Boldvai és még sokan mások százmilliós-fürdőmedencés hegyi villáikban nosztalgiáznak. Állampolgárok, fiatalok! Építkezzetek szorgalmasan és ne felejtsétek el befizetni az ÁFÁ-t! De nehogy visszaigényeljétek! Dr. László András Co-Nexus-vezér, a hírhedt 4 milliárdos ÁVÜ-ajándékvagyon 8 milliárdos (meg is lehetett duplázni) "másodkéz-felszámolója", az egyszer még fel is épülő Déli Autópálya önkormányzati "jótevője" (amiről mindenki hallgat, mint tehénlepény a fűben!) állítólag titokban meghalt. A halála és a temetése épp-olyan rejtélyes volt, mint az élete. Mert abból is legalább kettő volt, - sohasem tudhattad, mikor/melyik az igazi. Híradások most sincsenek/voltak róla. Barátai, tisztelői részéről - akik valamennyien "belőle" éltek, illetve gazdagodtak meg! - sem jelent meg egyetlen emberi búcsúszó, vagy nekrológ. Ha meghalt, nyugodjék békében. Az egy Isten nyugosztalja. A felsorolt összegekből és összefüggésekből láthatóan - hát még láthatatlanul! - a cím szerinti nagyságrend-váltószámok, pénzhatalmi koefficiensek kerekednek ki. Akié ugyanis a pénz, a vagyon, - azé minden hatalom. Másképp nem is nagyon lenne érthető, hogyan is lehetséges a Kurír, a Hócipő, a Napkelte, az Űrgammák vagy a Postabank virulása, pénzszórása, mindig újbóli feltámasztása. Miközben a hirdetés nélküli - ám mindig mélyenszántó mondani-valójú - Új Idők nem képes megfinanszírozni a hetilappá alakulást sem. Pedig tartalmilag hovatovább ‘fontosabb’ és tárgyilagosabb kormánylappá lettünk, mint pl. a Napi Magyarország. Mert mi a jót is, a rosszat is megírjuk, ráadásul mindig csak a színtiszta igazságot. Nem a Kormány dicséretére, hanem a jobb jövőért, s az utókornak... Gyönyörűek, sokatmondóak ezek az ezerszer ezerszeres váltószámok. Mutatják a magyar működő tőke, a politikai hatalom vagyoni erőkoncentrációját. Ezrek kezében vannak a súlyos tízmilliárdok. Tízezrek kezében vannak a milliárdok és a százmilliók... De nem én dobálózom a milliárdokkal, hanem ők, - az elit, a felső tízezer! Azelőtt nem így volt. A társadalmi tulajdon - MINDEN, AMI VOLT! - egyszerre volt mindenkié, és voltaképpen senkié sem. Aztán jött a rendszerváltás: néhány-tízezer (a felső!) zenés jogi és könyvvizsgálói kísérettel kikiáltotta magát az egész mindenség tulajdonosává - Szűrös Mátyás pedig a köztársaságot. Meg is lett az eredmény: a felső százezer meggazdagodott, kilencmillió-kilencszázezer elszegényedett. A politika ennek csupán egyszerű tükörképe: tízezrek uralkodnak milliók felett. Ez a helyzet azonban 1998. májusa óta alapvetően megváltozott. Olyan fiataloké, olyan új generációé lett a tényleges politikai hatalom, akiknek csak 1000, illetve 3600 befektetni való forintjuk, portfoliójuk van, pontosabban volt. Az önmagát vagyonilag és hatalmilag - hiszen a kettő egy és ugyanaz - átmentett és tíz év alatt be is betonozott posztkommunista elit most attól retteg, hogy az ifjú titánok majd a hatalom után/mellé a vagyonuktól is megfosztják őket. Simicska Lajos az MSZP-s nómenklatúra-burzsoázia mumusa. Rettegnek attól, hogy visszamenőleg kiderülhet milliárdosaik összes vagyonszerző és adóeltitkoló trükkje, hiszen a polgári jólétet csak költségvetési bevételi többletből lehet meg-valósítani. Megfejni pedig a gömbölyű tőgyű tehenet célszerű, nem a soványat, - ezt ők is tudják. Azért vették hát Simicska Lajost a közszolgálatiban "Kereszt-tűz" alá, hogy a félelmüket ki is mondassák vele. Simicska Lajos tiszteletére és becsületére (bátorságára) legyen mondva, hogy ki is mondta. Innen kezdve lett/lesz a személye az ellenzék - elsősorban az MSZP - sajtó-, országgyűlési-, nyilatkozat-és egyéb hecckampányának állandó célpontja. A vagyoni és a politikai hatalom most olyan, mint két, a tengervízben egymáshoz képest megfordítva álló, sőt, szemben úszó jéghegy. Az egyiknek normálisan a hegye, - a másiknak abnormálisan a talpa látszik ki a vízből. Ám ez csak a látszat. Valójában egy és ugyanazon jéghegyről van szó, amelyik rendellenes módon - átmenetileg? - most a talpával fordult felfelé. Ez nem tarthat sokáig. A jéghegy széles talpán álló szegény milliók most kibukkantak a víz alól, a sós víz már nem marja a torkukat, kezdenek beszélni, - és messzire ellátnak. A víz alá került elit a jéghegy csúcsába kapaszkodik, nem kap levegőt, - ám senki ne higgye, hogy most tanulnak kopoltyúval lélegezni. Azon fognak ők igyekezni, hogy a "felborult" jéghegyet mindenáron visszabillentsék eredeti helyzetébe. Tehát háború lesz. Remélhetőleg csak média-, valamint parlamenti. Nem az a kérdés, hogy a Fidesz elveszi-e az MSZP-től a nómenklatúra törvény-ellenesen szerzett sokmilliárdos vagyonát, hanem az, hogy vajon visszaadja-e a károsultaknak, az egész magyar népnek. Háború után, vagy háború helyett azonban létezik egy harmadik - remélhetőleg pusztán elméleti - megoldás is. Jaj nekünk, ha ezek megint csak megegyeznek. Mert hogyha a Fidesz és az MSZP kiegyeznek a vagyonban, az ugyanaz, mintha a közös kormányzás megvalósításáért nagykoalícióra léptek volna egymással. Egyesek - kétségbeesett kínjukban - éppen ezen dolgoznak...