Intelem a magyarokhoz a végidőkben

Főszerkesztő úrtól olyan inspirációt kaptam, ami egy tőlem legalábbis nem meg­szokott témájú cikk megírására késztet. Persze régóta érik már bennem is a gon­do­lat, hogy megpróbáljak valami keresztény, ezen be­lül speciá­li­san magyar fogód­zót nyújtani a magyaroknak ezekben a vészterhes idők­ben. Amikor a népesség jelentős hányadában vagy a keresztény, vagy a ma­gyar gyö­kerek kerülnek, vagy-vagy alapon, indokolatlanul előtérbe a másik önazonosság kvázi rovására. Vagy – ami a rosszabbik eset – mindkettő meg­kér­dőjeleződik. Vagy – ami a legrosszabb eset – eredeti gyökereinket gyáván megtagadva, „átállunk” valami áruló (pl. ál-liberális, kozmopolita), de kényel­mes „mimikri vagy rejtőzködő” szemléletmódra, ami ugyan teljességgel idegen tőlünk, de „pillanatnyilag” előnyösnek, jövedelmezőnek vagy legalábbis ké­nyel­mesnek látszik.

Magyarok, higgyetek és legyetek türelmesek!

Legyetek szelídek, mint a ga­­­lam­bok, de okosak, mint a kígyók! Röviden: em­lé­kezzünk Jézus Krisztus in­­tel­meire, nehogy akaratgyengeségből vagy végső két­ségbeesésünkben elté­ve­lyedjünk. Mert amint vala­melyik testvérünk elve­szí­ti béketűrését, keresz­tény sze­lídségét, netán megtagadja magyar gyökereit, és ezzel minden lénye­ges önazonosságát, akkor végképp kiszolgáltatottá válik minden ellenséges erő­vel szemben. Megmaradásunk legfontosabb záloga ön­azonosságunk hiánytalan és töretlen megőrzése. (Múlt nyáron Bösztör­pusz­tán, a MSZ országos rendezvényén már igyekeztem meghatározni, mik is a ma­gyar önazonosság leg­fontosabb ismérvei.) Megindokolom, miért szükséges a türelem.

A világmagyarság döntő hányada még ma is a Kárpát-medencében él. Lehet, hogy a szétszóratásban élő magyarok – vagy az eredetileg magyar gyökerűek, ami sajnos nem ugyanaz – lélekszáma 2-3 millió, de az anyaországban és a trianoni határokon kívül rekedt honfitársaink létszáma meghatározóan több ennél, minimum 13 millió. Mármost korábban a „rendszerváltás” naiv vagy ál-naiv kormányzatai sűrűn, mint mantrát ismételgették, hogy nekünk a be­lépés után az Eu­ró­pai Únió lesz az új hazánk, amelyben majd minden ma­gyarnak született magyar végre újra egymásra találhat, és hogy ebben a kö­zös „úniós polgárságban”, ennek túláradó örömérzésében majd feloldódik, lé­nyegtelenné válik „az a kis különbség”, hogy valaki éppen Magyarországon, Szlová­kiá­ban, Szerbiában, Ukrajnában vagy Erdélyben született, dolgozik, lakik és él. Nos, nem így történt. Azoknak a jóelőre „huhogóknak” lett iga­zuk, akik megjósolták, hogy az EU nem egyéb, mint egy második, nagyobb karám, amelybe minket is (titeket is) betoltak, mivel a modern világ tulajdonképpen ilyen „matrjoskababaszerű”, egymásba tolható karámokból áll, amelyeknek a világon semmi hasznuk, csupán a bezártság-érzetet duplikálják. Ebből áll u­gyan­­is a gyökértelen kozmopolita világpolgárok nagy szabadsága, ami valójá­ban semmi más, mint hatványozott bezártság-érzet. Nem az történt ugyanis, hogy a határokat lebontották, hanem az, hogy a meglévő, sok bezárt kis ket­rec köré – biztonsági okokból? – felhúztak egy közös nagyobbat, erősebbet. Az, hogy a szél a réseken „szabadon” jár be és ki, ne tévesszen meg senkit, attól a ka­rám csak karám maradt, ahol csak teljes (dupla) kiszolgál­ta­tottságban él­hetsz, csökkenő életszínvonal alatt. Amiről történetesen most be­szélünk, az a Roth­schildok – és kapcsolódó vonzataik - által kiválóan me­nedzselt, FED­ezetlen USA-dollárra épülő atlanti Világ­állam, amely értelem­sze­rűen jól egymásra zárható (stílszerűen: egymásra vakolt) ka­rá­mokból épül fel. Amelyet egységes pénz, egységes szabadkőműves világvallás (ökumenia), uniformizált hollywoodi médiumok illuminált egyenműsora és egységes (adó-) jogszabályok segítségével, egységes erőszakszervezettel (NATO), befagyasztott reálbér-szinten kormányoznak, és amelyet a DÖNMEH helyi végrehajtó szer­ve­zete, a Bilderberg-csoport felügyel. Árgus szemekkel és állandó megszorí­tá­sokkal vigyáznak arra, nehogy valamelyik dobozban a stagnálásnál maga­sabb ütemű GDP-növe­ke­dés üsse fel a fejét, mert egy effajta virulens járvány súlyosan megfertőzhetné a nyugodt apátiába süllyedt munkanélküli régiók életúnt (betört) lakosságát, kibillentve egyensúlyából valamelyik, nem­zetinek cseppet sem nevezhető jogi karámot.

Bizony egyre inkább érvényes John Lennon híres mondása: „Elmebeteg em­ber­ek irányítják világunkat elmebeteg célokkal. És az egészben az a leg­elmebetegebb, hogy aki erről beszél, azt azonnal elmebeteggé nyíl­vá­nítják.”

Említettem, viseljük nehéz birka-sorsunkat birka-türelemmel! Ez azért fon­tos, nehogy túlbecsüljük lehetőségeinket és erőinket, s elővigyázatlanul bele­sza­ladjunk egy felénk egyenesen kitartott tőrbe, aminek semmi értelme nem lenne. Ugyanis olyan erők munkálkodnak a magyarok tönkretételén, ame­lyekkel már csak Jézus Krisztus tud megbirkózni, amikor másodszor is eljön a Földre, immáron nem azért, hogy keresztre feszítsék a bűneinkért, hanem már dicsőséges királyként, „leszüretelni a fügefa termését”, vagyis begyűjteni a Hozzá hű maradt, állhatatos lelkeket, s ítéletet mondani eleve­nek és holtak felett. A Világállam - Luciferrel az élen - az Illuminátusok egységes uralkodó gé­pezete a világ felett, minden élő felett a Végidókben, a végső szociális ka­tak­lizma beköszöntésekor. Arról van szó, hogy mivel a jólét kizárólag az at­lan­ti elit privilégiuma – sem Kína, sem India lakossága nem érheti el soha -, természetszerűleg oly’ mértékben szükséges az okkult pénzhatalmat kon­cent­­rálni és centralizálni, hogy már semmilyen tömeglázadás vagy világ­for­ra­da­lom (lásd még: Petőfi) ne lehessen képes az illuminált mestertervek va­lóra vál­tásának megakadályozására, míg a világ egymásba kasztlizott fa­lan­­sz­tere­i­nek bégető birkanyájait fel nem hajtják egy „humánus” vágóhídra – vö. euthanasia -, miáltal sikerül a birkák lélekszámát a jelenleginek mintegy 1/7-ére leszállítani. Hogy a kabbalista-luciferiánus világelit biztosítsa saját ma­ga számára a zavarta­lan, „örök” földi jólétet, ahhoz a tervek szerint elég cca. 1 milliárd rabszolga is. 

Lucifer eme végső uralmát – ha úgy tetszik agóniáját – megtörni nem képes sem­milyen forradalom vagy világforradalom. Csak Jézus Krisztus… Arról az „apróságról” sem szabad megfeledkezni, hogy a világtörténelem eddigi összes forradalmát kivétel nélkül – bizony, „az is” beletartozik! – szabadkőművesek szervezték. Eddig minden korabeli uralkodó osztály – hűbérurak, királyok, dinasztiák, polgárok, stb. – hatalmának megdöntéséhez szabadkőműves (tit­kos társasági) összeesküvésre volt szükség. Minden ún. polgári és szocialista forradalom mögött a szabadkőműves páholyok álltak. Ám mostanra a világ­helyzet gyökerestül megváltozott. Az időközben lázas sietséggel felépített sza­badkőműves (illuminátus) világrend lényegében megszerezte a világuralmat. Magyarán: ahhoz, hogy a szabadkőműves (luciferiánus) világuralmat erő­szak­ útján, a siker reményével megdönthessük, szabadkőműves (világ)forradalom­ra lenne szükség, ami nyilvánvalóan fából vaskarika – képtelenség. Manap­ság már a mi lánglel­kű Petőfi Sándorunk sem lelkendezne világforradalomról – ami ellen mellesleg mentora, a szabadkőműves Bem apó is élénken tilta­koz­­na! -, inkább „beéri azzal”, hogy buzgó magyar templomosok kapargatják a sírját – vagy ki tudja, kiét? – a messzibériai Barguzinban…

De nézzük most egy kicsit a probléma szakrális, lelki oldalát. Mindenesetre azt, amit a Katolikus Egyház, a Vatikán e tekintetben megtestesít. Időszerű, hogy erről a kérdésről is szót ejtsünk, s nem csak azért, mert a keresztény ember akkor sem nyúl nyílt erőszakhoz, ha a magyarságát közvetlen veszély fenyegeti, illetve ha azt történetesen tűzzel-vassal korlátozzák. Ha megütik a jobb orcádat, nyújtsd oda a balt! – tanította Jézus Krisztus az Evangé­li­um­ban, s szeretet-törvényében előírta: „Szeresd felebarátodat, mint önma­gadat!” -, mely parancsot úgy kell érteni, hogy az ellenségeink is fele­bará­taink. (Az apokrif Tamás evangéliumában Jézus még hozzátette: „…, de  ne bízz senkiben, csak énbennem!”.) Épp’ azt a korszakváltó pillanatot éljük, amikor végérvényessé válik, hogy az emberi történelem konvergens, vagyis az ún. „célokság elve” vezérli. Megmagyarázom. A „célokság elve” azt jelenti, hogy a cél húzza, az ok pedig tolja valamely esemény bekövetkezését. Az em­beri történelem, mint „oksági láncolat” tolja maga előtt a próféták által meg­jö­vendölt – úgyis bekövetkező – jövőt; a cél, ti. az isteni kinyilatkoztatás szerinti jövő elérése (értsd pl.: a Sátán Zsinagógája – Jelenések 2.9) pedig húzza maga felé az események determinált láncolatát, ezért mondjuk, hogy az em­be­ri történelem Isten irányában konvergens. Mert az egész történelem arra a szent (szakrális) isteni célra van mintegy felfűzve, hogy Isten akarata, a Te­remtés, a Gondviselés, a Megváltás, az Utolsó ítélet, a Feltámadás és az Üd­vö­zülés isteni terve, a Kinyilatkoztatás maradéktalanul betelje­sed­jék. A Sátán sorsa már régen eldöntetett – letaszíttatott és örökre lelán­col­tatott… Az Úr már régen így rendelkezett, csak egy kicsit hadd kísértsen még, ezt is már csak végső kétségbeesésében teszi… A lényeg az, hogy ne le­gyünk kicsinyhitűek, ne hős­ködjünk, bízzuk a jövőt Jézus Krisztusra, aki bi­zonyosan újra eljön – „Talál-e az Emberfia hitet még a Földön, amikor új­ra eljön?” -, s dicsőséges királyként végleg a – Sion hegye mögötti – szaka­dékba löki a Sátánt, mindörökre. Épp’ azt a sorsfordító pillanatot éljük, ami­kor a Malakiás próféta által megjövendölt pápai „névsor” véget ért. XVI. Be­ne­dek volt az utolsó pápa. Több pápa nem lesz. Ám ne felejtsük el a vatikáni fő-exorcista (ördögűző), Gabriele Amorth atya immáron legalább 10-12 éves pró­­fétai sza­va­it: „A Vatikánban már a Sátán füst­je terjeng.” Amit most majd úgy is érthe­tünk, hogy ez a füst fehér füst képében jelenik meg a Vati­kán kéményéből, jelezvén, hogy a bíborosi konklávé szabadkőműves tagjai „fü­­tyülnek” Ma­la­ki­ás jövendöléseire, és problémamentesen megválasztják a le­­­mondatott pápa legitim helyére „új pápának” az illegitim Hamis Prófétát, aki pedig nekilát „főfeladata” beteljesítésének, ami az Antikrisztus földi ha­talomátvételének előkészítése, a Jézus képében tetszelgő ócska kókler, az Antikrisztus felsegítése a Világállam trónjára. A világpolitikai helyzet rendkívül kedvezőnek ígérkezik a dicstelen feladat végrehajtására, hiszen – úgy néz ki – addigra kitör a III. Világháború, s kell a nagy „békecsináló”, hogy rendkívüli tehetségével elcsitítsa az éledő Armageddont.

Az Antikrisztus hatalomra lépésekor visszatér a Földre Énokh és Illés, akiket – mint szentéletű ószövetségi prófétákat – Isten élve elvitt magával-magához, sok száz évvel ezelőtt. Énokh és Illés mártírok lesznek, az Antikrisztus kivé­gezteti mindkettőjüket. Szomorú, és legyen is elég, ha ők mártírhalált halnak érettünk. Nem kell szaporítanunk a várható számos áldozat létszámát…

Magyar testvéreim! Ne akarjatok hát kvázi „Istenként” előítélkezni! Ne akar­játok a Benneteket, szeretteiteket még annyira fenyegető ellenséget sem „meg­rendszabályozni”, ne felejtsétek: Istené a harc joga, Istené az ítélet joga, Isten, aki majd igazságot szolgáltat minden népnek. Isten az egyedüli, aki le­győzheti a Sátánt, a bukott angyalt; Jézus Krisztus és édesanyja, Szűz Mária joga és feladata, hogy megvédjenek bennünket az Antikrisztus támadásától, s végül együtt véget vessenek a Sátán földi tombolásának.

De mégis mi lehet a magyarság szakrális küldetése a végidőkben? Mi lehet az összetartó erő és hit, amely bennünket, magyarokat „megkülönböztet” más népektől, más népek sorsától. A hit. Nem tudhatjuk, talál-e még hitet az Em­ber­fia, ha majd visszatér a Földre, ítélni eleveneket és holtakat. De tegyünk meg ezért mindent, legyünk bizonyosak abban, hogy minket, magyarokat megtalál majd! A magyarok isteni küldetése, hogy mint nép, megőrizzük az Ég és a Föld közötti párbeszédet, imáinkkal ápoljuk a szakrális kapcsolatot, az istenhitet egy hitetlenné vált Európában, s az egész Földön. Szűz Mária Nagyboldogasszonyunk segítségével, és a Szent Korona szellemében, Isten di­csőségére. Hiszem, hogy valami isteni titok folytán nemcsak egyéni üdvösség létezik, de kollek­tív is, amelyben elnyeri végső igazságát a népek Krisztusa, a sokat szenvedett, feldarabolt, mégis irgalomra méltó, áldott Magyarország.

Vác, 2013. március 5.

                                                                         Czike László