Összefoglaló szakvélemény
                   az 1998. évi állami költségvetés végrehajtásáról
                             (a T/1506. számú törvényjavaslatról)

Bevezetés, történeti előzmények
Előre bocsátom, hogy a megelőző években (1996-1998.) a Fidesz gazdasági kabinetfőnöke, Varga Mihály úr megbízásából már végeztem hasonló elemzést: összefoglaló szakvéleményt készítettem számára az 1995. évi zárszámadásról, az 1997. évi állami költségvetés tervezetéről, továbbá az államadósság alakulá-sáról (ÁSZ, 1997. december), illetve az MNB havi jelentéseiről, - mindezekről a megfelelő KSH-statisztikák adatainak összevetésével.
Meg kell jegyeznem, hogy a helyzet azóta jelentősen tovább romlott.
Az áttanulmányozandó adathalmaz (7 kötetben, mintegy 3000 oldal!) terjedel-me nőttön nő, áttekinthetősége azonban egyre reménytelenebb. Ennek oka, hogy rengeteg a kvázi-felesleges információ, a használhatatlan, vagy semmitmondó részadat, - ám eközben a lényeges összefüggések csak külön kigyűjtésekkel, cél-orientált kimutatások készítésével, mélyreható elemzéssel hozhatók felszínre.
Lehetséges, hogy pl. az általános és részletes indokolás és mellékleteinek szerke-zete megfelel az európaúniós elvárásoknak, jogharmonizációnak; - viszont az el-mélyült, lényeges összefüggéseket feltárni akaró vizsgálódás céljára alkalmatlan.
A zárszámadás szerkezetét át kell alakítani; olyanná, hogy a belföldi politikai és költségvetési gazdálkodási érdekek (átláthatóság) prioritása érvényesülhessen.
Erősődött a gazdaság általános helyzetét rózsaszínre festő szöveges igyekezet is.

A rendszerváltozás óta már a harmadik ciklusban vagyunk, ám az ország állami költségvetése sem szerkezetében, sem tartalmában nem változott. Megmereve-dett posztszocialista struktúrát tükröz, a rendszer belső tehetetlensége lényegé-ben végtelen, - szinte kizárólag az előterjesztő pénzügyminiszter személye más. Bármily' szomorú, már itt, a bevezetőben meg kell állapítanom: óriási csodának kellene történnie ahhoz, hogy még e ciklusban "újtipusú" költségvetés szülessék.
Csodák pedig a gazdaságban, a politikában - sajnos! - nincsenek.
Némi absztrakcióval (képzelőerővel) az alábbi "törvényszerűség" bontakozik ki:
O. év: Nagyívű választási ígéretek hangzanak el az állami költségvetés "átstruk-túrálására", szerkezetváltoztatására; értékelemző/érdemi, gyökeres átalakítására. 
1. év: Ez még az előző kormány költségvetése! - nyilatkoztatja ki az új kormány.
2. év: Nem volt még idő az örökölt, elavult szerkezetű rendszer újragondolására.
3. év: Az ellenfél-lobbyk kiegyeznek, paktumot kötnek. Jobb a békesség!
4. év: Készülődés a választásokra, pénzeszközök biztosítása a kampányra.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a "szocialisták" sohasem ígérték a költségve-tés átalakítását, hiszen érdekeiknek éppen a viszonyok konzerválása felel meg. A Fidesz-kormány azonban már gyakorlatilag éppúgy lemondott a változtatás lehetőségéről, mint 8 évvel ezelőtt az MDF-kormány. Emögött az a tragikus té-vedés húzódik meg, miszerint a költségvetés "jóságfokát", hatékonyságát a bir-tokos kormány határozza meg, illetve garantálja, s nem pedig a szerkezet! Nem így van. A Fidesz-kormány egyszerűen kényelmesen beköltözött/berendezkedett a szocialista költségvetés "házába(n)", ahelyett, hogy ígéretéhez híven merőben újat épített volna. Az elavult "költségvetési ház" szobáiban, rubrikáiban pedig a Kormány idegenül mozog; labirintusában csak az MSZP-lobbyk vannak otthon.
Éppen napjainkban veszítjük el véglegesen a költségvetés újjáépítésének esélyét. A O. év = 1997. volt. Az 1. év = 1998., - jelenleg a 2. évet = 1999-et írjuk.
A Fidesz-kormány éppen "mostanában hiteti el saját magával", hogy semmilyen generális változtatásra nincs szükség. Ugyanaz a feltörhetetlen pénzügyi-lobby irányítja a banki-, jegybanki-, államadósságkezelési-, hitelezési és költségvetési folyamatokat ma is, mint 1989-ben, a rendszerváltozás előtt.
 Németh Miklós közgazdász miniszterelnök 1990-ben kvázi rácsodálkozott, amikor tudomására hozták az ország 20 Mrd dolláros külső adósságát.
 Antall József történész miniszterelnök felelőssége e tekintetben óriási, noha nem feltétlenül személyes. Nem lévén közgazdász, tanácsadóra támaszkodott. Gazdasági tanácsadója Schamschula György közgazdász, későbbi miniszter volt. Az államadósság "átvállalásának történetét" 1997-ben virágnyelven meg is írta saját, kétoldalas cikkében, - a Demokratában. Végkicsengése, utólagos magyarázata ugyanaz, mint az MDF-SZDSZ paktumé: mindkét esetben Ma-gyarország - "külső és belső" - működőképességének biztosítása volt a tét!
 Horn Gyula rosztovi üzemgazdász miniszterelnöksége idején folytatódott (is-mét erősödött) az eladósodás, majd "kompenzációként megkaptuk" a Bokros csomagját. Az államadósságot úgy csökkentették bruttó 4 Mrd dollárral, hogy eladták a komplett energiaszektort. További, 1,5 Mrd dollárnyi "csökkentést" is produkáltak, amikor a ciklus végén Surányi javaslatára "belföldivé forinto-sították" (2000 Mrd forint) a Nemzeti Bank adóssága egyrészét, jelentős ka-mattal is megterhelve ezáltal az állami költségvetést. Egyfajta egyoldalú fo-rint-"konvertibilitás" jogszabályi és technikai megteremtésével az államadós-ság kategóriáját képlékennyé és egzakt módon meghatározhatatlanná tették, mert az többé nem egyezik a nemzetgazdaság egészének adósságával, ami annál nagyobb. Így a pénzfolyamatok globális összegzése is lehetetlenné vált.

Az 1998. évi állami költségvetés zárszámadásának elemzése eredményeként a következő megállapításokra jutottam:
                   
                                     I. Általános észrevételeim      
Néhány globális, generális adattal/összefüggéssel kezdem, majd az ezekből le-vont konklúziókkal folytatom:     
 A fizetési mérleg hiánya 1998-ban: 2,3 Mrd USD volt.
 A fizetési mérleg hiánya 1999. első 7 hónapjában: 1,3 Mrd USD, növekvő.
 A magyar állam belső adóssága 6.166 Mrd forint. Külső adóssága bruttó 23,2 Mrd USD, amit napjainkig a regnáló kormányok + az MNB hozott "si-keresen" össze, és ami a GDP 50 %-ának felel meg. Ha - némi fantáziával - belátjuk, hogy az állami költségvetés teljességgel kiszolgáltatott az MNB-nek és a teljes kétszin(t)ű bankrendszernek, amely az államkötvényeken keresztül a túlköltekező államot finanszírozza; a bankrendszer pedig a nemzetközi kap-csolatokon keresztül ugyanilyen kiszolgáltatott az őt finanszírozó külföldi hi-telezőknek, - akkor már könnyen átláthatjuk a következő összefüggéseket:  (1) A külföldi tőke azért fektet be Magyarországon, mert hazai reálbérünk alig 1/5-e a nyugateurópainak, - így a bérköltség különbsége neki extraprofit. (2) A magyar gazdasági növekedés (3-4 %/év) 80 %-át a multinacionális nagytőke hazai vállalkozásai produkálják. (3) Fizetési mérlegünk folyamato-san deficites, a cserearányok meg nem szűnő romlása következtében. Terme-lésünk importja mindig drágább az exportnál, amit a forint meg nem szűnő leértékelése is biztosít, valamint kifejez. (4) Államadósságunkat így igazából teljes egészében dollárban célszerű kifejeznünk, ami összességében 48,7 Mrd USD. A trükk az, hogy az egész forintban ( = 11.785 Mrd forint, nagyjából  az éves GDP!) inflálódik, miáltal az egész adósság automatikusan, állandóan nő, munkánk pedig leértékelődik. Hozzáteszem még, hogy amióta nemzet-gazdaságunk más szereplői is gyakorlatilag korlátlanul, ellenőrizhetetlenül, és legfőképpen kimutathatatlanul/összesíthetetlenül juthatnak külföldi hitelek-hez, azóta az eladósodásunk valós mértéke ismeretlen; a következményei vi-szont (be)láthatók, illetve (be)láthatatlanok.
 A rendszerváltozás - "szocializmus"-ból kapitalizmus - lényegét kifejező tranzakciósorozat, az ún. "privatizáció" eredményeként a korábban társadal-mi (és nem állami!) tulajdonban lévő nemzeti működőtőke-érték (cca. 6000 Mrd forint) 80 %-a multinacionális tulajdonba került; azzal a felkiáltással, hogy a vagyonértékesítés bevételéből törlesztjük majd a külföldi hiteleket. Csakhogy: a fent említett, összesen (külső + belső) 48,7 Mrd USD állam-adósság 1990-es árfolyamon számítva már 100 milliárd dollár nagyságren-dű lenne, a forint árfolyamromlása következtében. Mindennek az árát három-szorosan fizettük/fizetjük meg.

Mielőtt belekezdenék az 1998. évi költségvetési zárszámadás mélyebb taglalá-sába; szükségesnek tartottam rögzíteni a kiinduló kondíciókat, amelyek a mai pénzügyi helyzet történetileg kialakult fundamentumát jelentik. Jelenünk az el-múlt 10 év eseményei alapján abszolút meghatározott. Az állami költségvetés konzervált posztkommunista rendszerének működési elve - beépített akceleratív hatásmechanizmusok révén - a folyamatosan gyorsuló eladósodás: a holnap, a jövő gátlástalan felélése - a kamatgazdaság.

Az 1998. évi állami költségvetés, a büdzsé cash-flowjának tényleges teljesítése elképesztően torz arányokat mutat:  

 Bevétel = 2.636,4 milliárd forint.
 Kiadás = 3.176,6 milliárd forint.
 Deficit  =    540,2 milliárd forint.

Ezek az összegek nem tartalmazzák az adósságtörlesztési kiadásokat, illetve a hitelfelvételeket. A törlesztések összege explicit módon kiderül: 493 milliárd forint. A hitelfelvételek összege csak tételes értelmezés, kigyűjtés és összesítés alapján állapítható meg; megítélésem szerint: 585 milliárd forint. Következik ebből, hogy egyrészt hitelfelvételből (államkötvényértékesítés, kincstárjegykibo-csátás) fedezték a hiányt, másrészt további, pótlólagos "hiteleket" is felvettek. Íme, - a növekvő hiány öngerjesztő mechanizmusa!
Elemzést végeztem arra nézve, hogy az állami költségvetés a pénzügyi forrásait milyen bevételekből, mely szférákból nyerte; és kiadásait mire, milyen szférákra költötte. Furcsa következtetések adódnak ebből. Az állami funkciók értékelése révén megállapítható, hogy az állam: túlköltekező, drága és nem hatékony.
A bevételek belső összetétele a származás forrása szerint az alábbi:  
 Általános forgalmi adó (ÁFA)   =  30 %
 Személyi jövedelemadó (SZJA) =  18 %
 Fogyasztási adó                          =  12 %
 Illeték-befizetések                       =   2 %,

vagyis a fogyasztást terhelő adókból származik összességében a költségvetés bevételeinek mintegy 62 %-a. Ez a fogyasztás legnagyobb részben a lakosság személyes fogyasztása. (Az adókhoz hozzászámíthatnánk még a társadalombiz-tosítási járulékot is, ami ma már lényegében a legjelentősebb "fogyasztási" adó.) 

 Társasági adó                              =   8 %
 Vám-és import befizetések         =   6 %,

vagyis a termelést, a gazdálkodó szervezeteket terhelő adókból a költségve-tési bevételek alig 14 %-a származik.
A fennmaradó 24 % az állami (költségvetési) szervek befizetéseiből ered, amely bevételek jelentős hányada szintén lakossági befizetésekből táplálkozik.
A kiadások belső összetétele a ráfordítások helye/célja szerint az alábbi:  
 Közvetlenül állami funkciókra   =  44 %
 Bankoknak (kamatokra)            =  24 %
 Önkormányzatoknak                  =  14 %
 Külföldnek                                 =    4 %,
vagyis az állam önfenntartási, működési céljaira fordítódik a költségvetés kiadásainak 86 %-a!  

 Gazdálkodó szervezeteknek        =   9 %
 Lakossági célokra                        =   5 %,

vagyis a termelő szféra és a személyes fogyasztás együttes támogatására a költségvetési jövedelemkoncentráció/újraelosztás mindössze 14 %-a jut!
Az adósságtörlesztésre fordított (külön) összeg - 493 Mrd forint - egyébként 27 %-kal haladta meg a törvényi módosított előirányzatot.
A hitelfelvételek sorában (155. oldal) semmilyen számot nem találunk, pedig a törvényjavaslat 4. és 5. §-ában (3-4. oldal) foglaltak szerint a hiány - 540 Mrd forint - finanszírozása érdekében államkötvény-értékesítés (398 Mrd forint), kincstárjegy-kibocsátás (131 Mrd forint); sőt, külföldi devizahitel-felvétel (56 Mrd forint) is történt.
Külön említést érdemel, hogy az 1998. évi állami költségvetés összességében 787 Mrd forintot költött bankkamat-kifizetésekre, ami a büdzsé 25 %-a, és kb. másfélszer-annyi, mint a hiány (540 Mrd forint)! Az állam a korábban felvett hi-telek adósságszolgálatára, kamatköltségének fedezésére (értsd: a hiányra!) vesz fel egyre újabb hiteleket, amelyek a folyó kamatkiadásokat még tovább növelik, miáltal a hiány öngerjesztő módon felhalmozódik. Íme: újabb szép példa az ela-dósodás akceleratív mechanizmusára!
A költségvetés rendkívüli kiadásai: 
 A Postabank és Takarékpénztár Rt. tőkeemelés-fedezete = 132 Mrd forint.
 Az ÁPV Rt. privatizációs tartalékának feltöltése              =   50 Mrd forint.
 A Magyar Fejlesztési Bank tőkeemelésének fedezete       =   38 Mrd forint.
-------------------------------------------------------------------------------------------
Az ÁPV Rt. a privatizációs bevételeiből (112 Mrd forint) mindössze 12 Mrd fo-rintot fizetett az állami költségvetésbe, miközben működési költségei összesen 76 Mrd forintot tettek ki (147. oldal). A privatizációs és vagyonkezelési ráfordí-tás 43,6 Mrd forintot, a KH részvények vételára 15,3 Mrd forintot, a Posta-bank tőkeemelése 20 Mrd forintot, a reorganizációk költsége 13,5 Mrd forintot tett ki. Csupa-csupa technikai ráfordítás! Tartalékalapját 89 Mrd forinttal feltöl-tötték, amelyből 79 Mrd forintot már fel is használt. Az ÁPV Rt. kezelésében lévő portfolió pedig mindeközben folyamatosan elértéktelenedik.
Fel kellene számolni az ÁPV Rt.-t, hiszen "történelmi küldetését" teljesítette.

"A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodása és költségvetési kapcsolata" fejezet (192. oldal) kapcsán említem meg, hogy az MNB szerteágazó tevékenységének elszámolásai már csak azért sem illeszthetők az állami költségvetés rendszerébe, mert a jegybank "kvázi-részvénytársaságként" (saját tőkéje 60 Mrd forint), zárt  egységként csak gazdálkodása eredményével (osztalék-megosztás) kapcsolódik a költségvetéshez, - a hatályos Jegybank-, és Számviteli Törvény szerint. Emiatt  egyes pénzügyi elszámolások kölcsönös megfeleltethetősége csak plusz/mínusz 1 év eltolódással lehetséges (193. oldal). Ez mesterséges számviteli korlát!
Az MNB-nek az állammal kapcsolatos elszámolásait közvetlenül az állami költ-ségvetés kompatibilis (szerves) részévé kellene tenni, - mint ahogy egy normális gazdálkodó szervezet sem helyezi a (hitel/adósság)könyvelését a cégen kívülre.

A törvényjavaslat általános (I.) kötete izgalmas lehetőséget nyújt a magyar állam vagyonának egyfajta mérlegszerű összesítésére, az alábbiak szerint: 
 A Magyar Nemzeti Bank vagyona (192. oldal) =                        60 Mrd Ft
 Az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyona (590. oldal) =                       724 Mrd Ft
 A helyi önkormányzatok vagyona (244. oldal) - (2.025-44)= 1.981 Mrd Ft
 A központi költségvetési szervek vagyona (584. oldal) =        1.735 Mrd Ft
 Az elkülönített állami pénzalapok vagyona (585. oldal) =        - 25 Mrd Ft
 A társadalombiztosítás vagyona (587. oldal) =                          165 Mrd Ft
 A Kincstári Vagyoni Igazgatóság vagyona (589. oldal) =         395 Mrd Ft
----------------------------------------------------------------------------------------------
Magyar állami vagyon mindösszesen =                                     5.035 Mrd Ft
----------------------------------------------------------------------------------------------
Államadósság (belső + külső) összesen =                                    11.785 Mrd Ft.
----------------------------------------------------------------------------------------------

Az ún. elkülönített alapok 1998. évi összesített kiadásai:  
 Útalap                                                                       =                   96 Mrd Ft
 Vízügyi alap                                                             =                     5 Mrd Ft
 Munkaerőpiaci alap                                                =                 143 Mrd Ft
 Nemzeti kultúrális alap                                           =                     3 Mrd Ft
 Környezetvédelmi alap                                            =                   22 Mrd Ft
 Központi nukleáris pénzügyi alap                          =                     4 Mrd Ft
 Társadalombiztosítási alapok                                 =              1.433 Mrd Ft
----------------------------------------------------------------------------------------------         
Elkülönített állami alapok kiadásai mindösszesen          =              1.706 Mrd Ft,
----------------------------------------------------------------------------------------------
ami (átfedésekkel) nagyjából még egy fél állami költségvetésnek felel meg.
De vajon jók-e, megfelelőek-e, - optimálisak-e a tényleges összegek arányai?! Mert a nemzeti stratégia, a kormányzati koncepció (netán akarat!), az Ország-gyűlés parlamenti költségvetési vitája - különösen ilyen szűkös időkben! - pont arról kellene, hogy szóljon: "Ennyi pénzünk van; mire, mennyit költsünk?" Ehelyett nagy fontoskodással kötött rubrikák fiskális kitöltögetése folyik; min-den ötlet, koncepció és kreativitás nélkül, ám annál nagyobb háttér-mohósággal.
A kultúra hazánkban fiskáliséknál egyenértékű a vízüggyel, illetve a nukleáris alap-szükséglettel, - ki tudja, milyen tudományos megfontolások alapján?
Miért éppen ilyen alapok vannak, miért éppen ilyen összegekkel?
Úgy gondolom, hogy a kialakult arányokban semmilyen tudatos döntés nem ját-szik szerepet! A költségvetést évről-évre önnön tehetetlensége, a kötött rubrikák összegeiben kifejeződő folyamatos lobby-érdekek lökik, viszik: "előre".
Mintegy összegezve az eddig elmondottakat:
 A költségvetés restriktív/öncélú, jövedelemújraelosztó funkciója nem a ter-melést és nem a fogyasztást támogatja: szinte csak az államot finanszírozza.
 A költségvetés öngerjesztően eladósodó; negyedrésze effektív kamatköltség.
 A költségvetés túlköltekező; a hiány növekvő adósságban halmozódik.
 A költségvetést államkölcsönökkel bankok finanszírozzák, mert ez a "leg-biztosabb" befektetés. A bankok sem a termelést, sem a fogyasztást, sem a vállalkozást nem hitelezik; a klasszikus bankfunkciók elsorvadnak.
 A költségvetés a tönkremenő bankokat ciklikusan konszolidálja.
 A költségvetés adóbevételei önkényesek; az adórendszer figyelmen kívül hagyja a polgári lakosság adóteherbíró képességét, hatáselemzések nincsenek.
 A költségvetés posztszocialista szerkezetű; a pénzügymninisztériumi lobby merev rubrikarendszerben gondolkodik, - összegeit bázis + infláció alapon képzi, miáltal konzerválja az egyszer "kialkudott" (egyezményes) elosztást.
 A költségvetés értékelemző felülvizsgálata (funkció/költség) elmarad(t).
 A költségvetés inflációgerjesztő és konjunktúra-visszafogó is egyszerre.
 Az olcsó, hatékony állam megteremtése továbbra is távoli, csalóka álom.
 A költségvetés túlzottan jövedelemkoncentráló; hiánya mégis növekvő.
 A költségvetés tele van felesleges, oda nem illő, önkényes tételekkel is.

                                      II. Részletes észrevételeim

 A Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsorterjesztési költségeinek álla-mi támogatása 20 %-kal csökkent (16. oldal), miközben egyes készüléküzem-bentartók szociális kedvezménye megszűnt, miáltal az állami díjbevétel meg-növekedett. Milyen megfontolások indokolják ezeket a döntéseket?
 A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (20. oldal) bérköltsége 634 millió forint. Még mindig csomó olyan létesítményt, ingatlant kezelnek/működtetnek, ami semmilyen tekintetben nem hasznosul. A költség jórésze kidobott pénz. A do-logi kiadások össszege is horribilis - 1,5 Mrd Ft.
 A Határőrség (32. oldal) tényleg a HM-hez kellene, hogy tartozzék.
 A Polgári Védelem (33. oldal) összes kiadása cca. 2,5 Mrd Ft. A szervezet, a tevékenység teljes egészében homályos. Mi a célja; mikor, mi ellen véd?
 A minisztériumok felsorolásában Ifjúságvédelmi és Sportminisztériumot nem találunk, csak az Országos Testnevelési és Sporthivatalt (37. oldal).
 A magyar állami Sporthivatal költségvetése (38. oldal) címzetten mindössze három sportklubot támogat: az MTK-t, az UTE-t és a Vasas-t. (Az FTC ugyebár egy másik történet.) Ezt az örökséget is felül kellene vizsgálni.
 A Kárpótlási Hivatal (43. oldal) "rendes költségei" 2 Mrd Ft nagyságren-dűek. Arányos ez a tevékenység értékével, társadalmi hatékonyságával?
 FM kiemelt sportlétesítmények (44. oldal): miért kellenek ilyenek?!
 A Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatal (49. oldal) milyen okból tartozik a HM-hez? Béke van - nem hadikommunizmus.
 A Kisvállalkozás Fejlesztési Intézet (52. oldal) teljességgel felesleges.
 A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség (53. oldal) összességében mintegy 600 millió forintból működik. Ehhez képest a fogyasztókat nem védi meg senki.
 A Magyar Bányászati Hivatal (54. oldal) cca. 500 millió forinttal gazdál-kodott. Bányászik itt még valaki (már úgy értem: államilag)?!
 Az ÁPV Rt. (56. oldal) "kezelésében" miért vannak PHARE-programok?
 A Grassalkovich Kastély Közalapítvány támogatása (58. oldal) miért tarto-zik a Környezetvédelmi Minisztériumhoz? Külön lobby-érdekből?
 A szigetközi vízpótlással (61. oldal) kapcsolatban több mint 2 Mrd Ft ráfor-dítási előirányzattal szemben egyetlen forintnyi tényleges teljesítés sem áll.  Bármit fantáziálok: sem a tervet, sem a tény hiányát nem értem.
 Ágazati célelőirányzatként szerepel (61. oldal) a MÁV Rt. "modernizációs program állami szerepvállalása, részben PHARE-segélyből" is. Közös lónak túros a háta! (Modernizáció = MÁV Rt. + költségvetés + PHARE-segély?) Továbbá: "vasúthálózat fejlesztése", "vasútegészségügyi fejlesztések", "vas-úti ... műszaki fejlesztés", - és: "VOLÁN autóbusz rekonstrukció" is! A MÁV ilyetén támogatása a 8,2 Mrd Ft előirányzattal szemben 1,9 Mrd Ft volt.
 Beruházási célprogramként (61. oldal) postai épületrekonstrukció is meg-fogalmazódik, mint állami költségvetési tétel. A MÁV is, a POSTA is - igaz ugyan, hogy állami, de - részvénytársaság. Az állam helyettük gazdálkodik?!
 A Balatonnal kapcsolatos kiadások (62. oldal) még mindig sok költségvetési tétel-csoportban szerepelnek, ám az elmúlt 3-4 évben kétségtelen fejlődés mutatkozik. 1995-ben a "Balaton" még 20-30 helyen volt költségviselő.
 A "Kombinált fuvarozás fejlesztése", a "Logisztikai központ fejlesztése", a "Kikötők fejlesztése" tételek, mindösszesen kereken 2 Mrd Ft-ért (62. oldal); kifejezetten lobby-érdekű, "gyanús beruházásoknak" tűnnek.
 A Szociális és Családügyi Minisztérium (66. oldal) kebelében több olyan szervezeti egység is található, amelyek - véleményem szerint - már a korábbi Munkaügyi Minisztérium hatáskörében is "feleslegesek" voltak. A Munkaü-gyi Kutatóintézet, az Országos Munkaügyi és Módszertani Központ szerepe tisztáz(hat)atlan. A munkanélküliség növekszik, a dolgozó emberek mind szé-lesebb köre válik kényszervállalkozóvá, és megy magányosan tönkre. Ezek az állami intézmények pedig kutatnak, tanulmányokat készítenek, amitől semmi nem javul, csak a költségvetés (az adófiezetők) pénze fogy el.
 A Népjóléti Képzési Központ (68. oldal) is nyilván sóhivatal.
 Az Oktatási Minisztérium hatáskörében működő Nemzeti Szakképzési In-tézet (71. oldal) funkciója számomra ismeretlen, költségei viszont hatalma-sak: közel 2 Mrd Ft-ra rúgnak.
 A Pénzügyminisztérium ágazati célelőirányzatai (81. oldal) között szerepel: "Országmozgósítás gazdasági felkészülés központi kiadásai = az előirány-zott 300 millió forinttal szemben tényként 51 millió forint". Valaki rájöhetett, hogy nagyjából béke van. De mit kellett volna "pénzügyileg" mozgósítani?!
 Ugyanitt: "Államháztartással összefüggő rendszerfejlesztési munkára és ön-kormányzati adók feldolgozására = 200 millió forinttal szemben 38 millió forint". Félbeszakadt volna a szocialista háttér-lobbyk készpénz-utánpótlása?
 Továbbá: beruházási célprogramokra terv = 1 Mrd Ft, - tény = 0 Ft!!  
 Nincs információm arról: mit jelent a betűszó - KATOR világbanki prog-ram. Így csupán találgathatok, lehet pl.: központi adat tárolás országos rend-szere; legalábbis gyakori megjelenése vélt összefüggéseiből ilyesmire követ-keztethetek. A Pénzügyminisztériumnál (81. oldal) közölt előirányzatból - 514 millió forint - "szerencsénkre" mindössze 40 millió forint teljesült. Félbemaradt az építkezés!
 Hasonlóképpen "gyanús lobby-tételek" (81. oldal): "adóigazgatás korsze-rűsítési program (1,6 Mrd Ft!)", "államháztartás korszerűsítési prog-ram (0,6 helyett 0,3 Mrd Ft-ért)" és "pénzügyi szektor modernizációja PHARE-segélyből (0,8 Mrd Ft!)", - meg még 3-4 ugyanilyen tétel, jóval kisebb összegekkel. Félreértés ne essék, egyáltalán nem kifogásolom, ha a pénzügyi szektor "állami irányítását" fejlesztik! A problémát számomra az jelenti, hogy iszonyatos összegek folynak el, - mégsem fejlődik semmi.  Szinte látom lelki szemeimmel, amint a pénzügyi lobbytársak néhányszáz rendszerszervezője és szoftverese a legmodernebb színes filctoll-készlettel felszerelkezve analizálja és szintetizálja az államháztartás főfolyamatait, a bíztató kísérletek egyre újabb projekteket fialnak, - a király pedig meztelen.  A világbankos szoftverekben a császár új ruhája spontán manifesztálódik.  Ezt a vircsaftot nem olyan könnyű felszámolni, mint a társadalombiztosítási önkormányzatokat, mert ez a rendszer lényege, s nem csak a perifériája.
 Az "egyedi támogatások" (82. oldal) között szerepel: "az Eximbank Rt. kamatkiegyenlítése". Ismét szerencsénk van: a 300 millió forintos tervből "csupán 32" teljesült.
 Ugyanitt: "Kamattámogatás (felszámolt vagyon értékesítéséhez), 600 millió forintért"! Fel kellene ébrednünk, mert ez egy folyamatos rémálom!
 A MÁV Rt.-t az állami költségvetés rendkívüli egyedi támogatásként (82. oldal) is megtámogatta 6 Mrd Ft-tal, "a hatékonyság javítása" jogcímén! Hatékony a Vasút, de még nem eléggé. De mitől részvénytársaság?!
 A K-600-as hírrendszer működtetésére (82. oldal) eredetileg 900 millió forintot szántak, - kár, hogy csak a fele teljesült. Vajon miért? Miért nem?
 Postabank Rt. tőkeemelése = 132 Mrd Ft, Magyar Fejlesztési Bank tő-keemelése = 38 Mrd Ft, ÁPV Rt. tartalékának feltöltése = 50 Mrd Ft (82. oldal). Nincs megjegyzésem. Konszolidált csődtömegek ezek.
 A Központi Statisztikai Hivatal (84. oldal) személyi juttatásainak összege 1,4 Mrd Ft. Vagyis ezernégyszáz-millió forint! Milliók pedig éheznek!
 A Központi Statisztikai Hivatal (86. oldal) utolsó soraiban - last, but not least! - 2,1 Mrd Ft-ot szántak "a KATOR világbanki programra", amiből 866 millió forintot ki is fizettek, beruházási kiadásokra. Vajon mi lehet ez?!
 Az "Útalap" (148. oldal) elszámolásaiban folyó kamat-és járulékfizetésként 7.044 millió forint szerepel, ami jól mutatja, hogy az állami költségvetés nem csupán egynegyede effektív kamatkiadás, hanem annál jóval nagyobb hányad.
 A "Vízügyi alapnál" (149. oldal) a kamatkiadás mindössze 5 millió forint.
 Ami a szöveges "rózsaszínre-festést" illeti, idézet a törvényjavaslat általános indoklásából (158. oldal): "1998-ban a gazdasági növekedés a vártat is meg-haladóan tovább gyorsult." Gyorsulunk! Azt a KSH-t, amelyik ilyen jól mu-zsikál (alá), - jól meg kell fizetni, ami meg is történt (lásd: fentebb).
 "A versenyképesség további erősödését lehetővé tette, hogy a vállalkozások jövedelemzősége tovább javult, felhalmozási saját forrásaik gyorsabban nőt-tek a GDP-nél. (...) Tovább enyhült az államháztartási centralizáció és csök-kent az újraelosztás. (...) A tőke menekülése átmenetinek bizonyult, a forint árfolyama újra erősödni kezdett. (...) Folytatódott az infláció ütemének csök-kenése. Ehhez a világpiaci árak mérséklődése (illetőleg a cserearányjavulás) és a körültekintő pénzügypolitika egyaránt kedvező feltételt jelentett. (...)"     A nemzetközi környezetben: "Több helyen válsággócok alakultak ki, meg-kezdődött a konjunktúra lanyhulása. (...) Japán növekedési üteme egyenesen negatívba váltott. (...) Magyarországon a tőzsdei cégek részvényei nyomott áron cseréltek gazdát, a tartós befektetők érdeklődése lanyhult, a profitkivo-nás felerősödött, megnehezedett a nemzeti valuta árfolyamának védelme."  No és a lényeg: "A külföldiek kezében tartott magyar állampapír állomány augusztusig dinamikusan növekedett, majd a válság okozta bizonytalanság miatt hirtelen nagymértékű eladásokba kezdtek a külföldi befektetők, és csak október közepén kezdtek el újra vásárolni. Ám azóta töretlenül folyta-tódik az emelkedés, és december végén az állomány már elérte a 280 Mrd Ft-ot is."                                                                                                       Íme Magyarország pénzügyi állapotának enyhén skizofrén, méltó elemzése.
 "Az MNB adatai szerint 1997. végéhez képest a háztartások nettó pénzva-gyona 1998-ban kb. 880 Mrd Ft-tal, kb. 25 %-kal nőtt. Ez reálértéken szá-mítva közel 14 %-os növekedésnek felel meg. A kiskereskedelem forgalma 1998-ban folyó áron 24,9 %-kal, összehasonlító áron 12,3 %-kal haladta meg az előző évit." A KSH és az MNB szerint egyre jobban - túl jól - élünk.   "A nemzetgazdasági beruházások volumene 1998-ban 11,4 %-kal nőtt, és folyó áron 2.094 Mrd Ft-ot tett ki" (164-165. oldal). Így a GDP cca. 20 %-át nemzetgazdasági beruházásokra költöttük. Aki gazdag, - az gazdagszik!     Ámde: "Az egyéni (nem piaci) gazdasági tevékenységek beruházásainak vo-lumene 15 %-kal zsugorodott. (Ezen belül az épített lakások száma 28 %-kal csökkent)." Helyenként azért valós megállapításokkal is találkozunk!
 Egyensúlyi jellemzők (172-173. oldal): "A külkereskedelmi mérleg hiánya 2,7 Mrd dollárt tett ki, 567 millió dollárral többet az 1997. évinél, és lénye-gében megegyezett a programban számítottal. (...) A külkereskedelmi mérleg hiányának előző évihez és a programhoz képest (!) megvalósuló többletét az okozza, hogy a prognózistól eltérően a kivitel és a behozatal lényegében azo-nos növekedése nem következett be. A valóságban folyó áron 1 pont, össze-hasonlító áron közel 3 pont negatív elnyílás jött létre a behozatal 'javára'."  Nesze neked, "cserearányjavulás"! Romlik az meredeken, úgy, mint azelőtt.  "A folyó fizetési mérleg 1997-hez képest 1,3 Mrd dollárral romlott. Az áru-devizaforgalom szaldója közel 400 millió dollárral lett rosszabb, mint 1997-ben." (173. oldal) Az 1999. évben várható fizetési mérleghiányt előzetesen 3 Mrd dollárra becsülöm, - szemben a tavalyi 2,3 Mrd dolláros hiánnyal.          "1997-hez képest 213,7 Mrd Ft-tal nőtt a központi költségvetés 1998. évi hi-ánya, ami annak a következménye, hogy a 111 Mrd Ft-os bevételnövekményt meghaladta a 473,5 Mrd Ft összegű kiadásnövekmény." (179. oldal)
 "Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő (forráshiányos) helyi önkormányzatok támogatása" ténylegesen 7.714 millió forintot tett ki.    Az önkormányzatok hitelszámláinak állománya az 1997. december végi 30,3 Mrd Ft-ról az 1998. év végére 44,4 Mrd Ft-ra (47 %-kal) emelkedett     (232. és 243. oldal). Ugyanakkor az önkormányzatok összesített vagyona 1998-ban 236,8 Mrd Ft-tal, 13 %-kal gyarapodott (244. oldal); így elérte a 2.025 Mrd Ft-ot. Folyamatosan tovább nyílik tehát az olló a gazdag és a szegény helyi önkormányzatok pénzügyi lehetőségei között.
----------------------------------------------------------------------------------------------
                                       A fejezeti indokolásokhoz

 A kincstári vagyonkezelés és hasznosítás összes ráfordítása 1.220 millió forint volt: közüzemi díjak, üzemeltetés = 221 Mft; karbantartás, fenntartás = 362 Mft; vagyonkezelés, hasznosítás 333 Mft. Ez utóbbi tartalmazza a Dunaferr Rt. vagyonkezeléséhez kapcsolódó díjfizetést! (I/1018. oldal) A társasági portfolió vagyonkezelése miért nem az ÁPV Rt.-nél jelentkezik?
 Minden évben megújuló költségvetési tétel az ominózus Hit Gyülekezete támogatása, - 1998-ban ezúttal 20,4 millió forinttal (I/1036. oldal), székház-építésre. Állami pénzből, a tisztességes adófizetők pénzéből! Minthacsak ez a szekta egy egyház lenne, a vallási pluralizmus megtestesítője, szerves része!   "Fesz van!" - Hack Péter extázisban bucskázik a közpénzen épült padlóra.
 Idézet a III. kötet 3105. oldaláról: "3.1. Világbank-KATOR-program ki-adásai." = 1.000 millió forint előirányzatából 866 millió forint került ki-fizetésre, de az 1999-re átnyúló 134 millió forintot is szerződésekkel lekö-tötték. (Gondolom: társadalombiztosítás, Pénzügyminisztérium, KSH, stb.)
----------------------------------------------------------------------------------------------
            A társadalombiztosítás költségvetésének végrehajtásáról

Előre bocsátom, hogy jómagam - sem, mint pénzügyi tanácsadó, sem, mint "magánember" - nem értek egyet a társadalombiztosítás kvázi-"visszaállamosí-tásával". Egyfelől szükségszerű volt a posztszocialista pazarlás végvárainak szá-mító önkormányzatok feloszlatása, - másfelől viszont a TB-alapoknak közvetle-nül az APEH-, illetve a Pénzügyminisztérium alá rendelése egyszerű adóvá silá-nyítja a járulékok befizetését, ami ellentmond a biztosítási jogviszony önkéntes, szolgáltatás jellegének (kölcsönösségének), tehát nyilván alkotmányellenes. A biztosítottak járulék-befizetése nem az állam pénze, ezeknek az összegeknek a felhasználásához az államnak (és költségvetésének) semmi köze nem lehetne, éppúgy, mint pl. a televíziókészülék-üzembentartási (előfizetői) díjakhoz. Eme pénzalapoknak az állami központosítása egyfajta hadikommunisztikus jelleget hordoz magában, amit liberális polgári demokráciában semmi nem indokolhat.  Nem beszélve arról, hogy a nyugdíjalapok kezelése és felhasználása semmilyen "polgári törvénykönyvnek" sem felel meg, hiszen a polgári kormányok ebben a tekintetben átvették, és változatlan formában továbbfolytatják azt a szemforgató gyakorlatot, miszerint a tárgyév bevételeiből "fedezik" a tárgyév nyugdíjait, ami a sokévtizedes intézményesített pártállami kisemmizés öröksége. Az egész rendszer egy elhallgatáson, egy totális csúsztatáson alapul; hiszen az állam nem a tárgyévi lehetőségei szerint, hanem egy végigdolgozott élet megérdemelt jus-saként, az évtizedek alatt befizetett járulékösszegek értékálló nyugdíjként való "visszafizetésével" lenne köteles garantálni a nyugellátást. A nyugdíjrendszer kifejezetten terrorisztikus: a nyugdíjkorhatár majdnem a várható átlagos élet-tartammal, - a várható állami nyugdíj havi összege pedig a lassú éhenhalással egyenlő. Ám nem kevésbé "horrorisztikus" az egészségbiztosítás sem. A befi-zetett "TB-adó" egy élet munkája alapján tőkésíthető összege egy egészséges átlagember esetében soktízszeresen meghaladja az igénybevett szolgáltatások, ellátások költségét, amelyek minősége ráadásul katasztrofális, és komoly eset-ben amúgyis "paraszolvencia-köteles". Így a társadalombiztosítás működtetett rendszere semmiben nem különbözik a kommunista padlássöprés módszereitől. Az elképesztő mértékű járulékokat törvény írja elő, az ellenszolgáltatás viszont csekély értékű. A pénzt elveszik, ám szinte semmit nem adnak érte. A magyar társadalom ma elsősorban két, örökletes szocialista maradványteher alatt nyög: az egyik a külföldi adósságszolgálat, a másik a belföldi társadalombiztosítás.
E terhek nélkül a magyar munka eurokompatibilis és rentábilis lenne; eltűnne a külkereskedelmi-, és vele a fizetési mérleg deficitje is.
A társadalombiztosítás "mérlegével", mint szükséges rosszal sem lehet egyetér-teni. Aki ezt elfogadja, az besétál a csapdába. Ez is része a szocializmus által le-vert és ránkhagyott pénzügyi "cölöprendszernek", amelynek labirintusában csak a szocik igazodnak el. Nem véletlen, hogy ebben a rendszerben négyévenként, újra mindig otthonosan mozognak, - míg a jobboldali kormányok csupán kín-lódnak benne! Az államadósság kezelése, az adósságszolgálat, az MNB kétes szerepe, a folyamatos forintleértékelés, a kétszintű bankrendszer megújuló kon-szolidációs kényszere, a kamatrabszolgaság, az állami költségvetés belső eladó-sodása, az államkötvények és kincstárjegyek növekvő állománya, a magyar éh-bérek és éhnyugdíjak "rendszere", a balanszírozó társadalombiztosítási ala-pok és az összeomló egészségügy, a szocliberális média és a működésképtelen közszolgálatok (MÁV, BKV, MTV, Postabank) mind-mind Cölöpök, amelye-ket mindenestül ki kellene végre húzni a helyükből! Ameddig csak szent rémü-lettel, tanácstalanul - totemoszlopokként - kerülgetjük őket, addig négyévenként, újra, egyre mélyebbre süllyedünk, és egyre távolodik a valódi rendszerváltás.
Mindezek után a társadalombiztosítás mérlege:      
 Bevétel = 1.343 Mrd Ft,
 Kiadás = 1.433 Mrd Ft.  
Az egészségbiztosítási alap összes kiadása 632 Mrd Ft, ebből 150 Mrd Ft-ot for-dítottak pénzbeni ellátásokra, ami a büdzsé mindössze 24 %-a. Éppen ez az el-avult rendszer lényege! A többi háromnegyed-rész ugyanis többszörösen többe kerül, mint amennyi a valós értéke. (Természetbeni ellátásokra = 458 Mrd Ft.)
 A társadalombiztosítás teljes bevételének 72 %-a (965 Mrd Ft) a munkálta-tók által befizetett társadalombiztosítási járulékból, 13 %-a pedig (185 Mrd Ft) a befizetett nyugdíjjárulékból ered, - ami effektív készpénz (12. oldal).
 A társadalombiztosítás összes kiadásainak 55 %-át (782 Mrd Ft-ot) nyugel-látásra, 32 %-át (458 Mrd Ft) természetbeni egészségügyi ellátásra, 10 %-át (150 Mrd Ft) pénzbeni ellátásokra fordították, - a működési ráfordítások 3 %-ot (37 Mrd Ft-ot) tettek ki. A komplett szektort a társadalom tartja el.
 Az egészségbiztosítási alap működési költségvetése (26. oldal) 21,2 Mrd Ft-ra rúgott. Ebből "ellenőrzési rendszerek fejlesztésére" 750 millió forintot, "a behajtás ösztönzésére" összesen 662 millió forintot fordítottak.
 Informatikai fejlesztésekre (49. oldal) a nyugdíjbiztosítási alapból 991 mil-lió forintot költöttek. Az ügyviteli rendszer neve: "NYUGDMEG", amelyet természetesen alapvetően világbanki kölcsönből finanszíroztak. Az előirány-zat maradványa is 1.099 millió forint kötelezettségvállalással terhelt, melyből a hitelrész 831 millió forint. A Világbank a kölcsön igénybevételéhez előírta más szerződések megkötését is - árukapcsolás! -, úgy, mint: (1) Tanácsadói szerződés, a projekt-menedzsment feladatok támogatására. (2) Fordítási-tol-mácsolási szerződés, mert a világbanki szabályok szerint a program hivatalos nyelve az angol. (3) Auditálási szerződés, az éves költségvetési beszámolók auditálására. Az informatikai fejlesztés két területre terjed ki: "egyrészt bizto-sítja a múlt bizonylatainak képi (?) feldolgozását és a képek betöltését az in-tegrált adatbázisba, másrészt létrehozza az új informatikai rendszert, amely a már folyamatban lévő megoldásokra épülve hosszútávon biztosítja a nyug-díjelbírálás, ezen belül a nyilvántartási ügyvitel informatikai támogatását."  A beérkező adatszolgáltatások infantilis/bennfentes betűszó-fedőnevei (52. oldal) a következők: "NYENYI, TENYI, JENYI". Baljós jelek ezek.
 Informatikai fejlesztések (66. oldal) folynak azonban az egészségbiztosítási ágazatnál is, természetesen szintén világbanki program alapján: "Pl. az átfogó stratégiai informatikai, a pénzügyi menedzsment korszerűsítését megalapozó rendszertervek. (...) A több évi előkészítő, megalapozó munkák eredménye-ként elkezdődött az integrált intelligens informatikai hálózatok, megyei szá-mítóközpontok kiépítése, amely alapját képezi a további alkalmazás-fejlesz-téseknek. A projekt végrehajtása lelassult az 1998. évi hitelfelhasználást meghatározó költségvetési törvény miatt (...), ennek megfelelően 1998-ban csak egy erősen szelektált projektterv valósulhatott meg, amely döntően az 1997-ről áthúzódó komponensek folytatását, befejezését jelentette. A világ-banki kölcsönnel kapcsolatos (külföldi és belföldi forrásból együttesen fede-zett) kiadások összege 1998-ban 1.401 millió forint volt. (...) A világbanki hitelfelhasználás kiadása 1.011 millió forint, a fel nem használt hitel 379 millió forint volt." A teljes 66. oldal szövege arról árulkodik, hogy a még lé-tező TB-önkormányzatok (1994-től, sőt, még 1997-ben is!) gigantikus infor-matikai fejlesztésekbe kezdtek, a Világbank horribilis összegű háttér-hiteltá-mogatásával. E rendszerfejlesztéseket azonban "derékba törte" az új kormány intézkedése: a TB-önkormányzatok felszámolása, és a társadalombiztosítási alapoknak a Pénzügyminisztérium felügyelete alá rendelése. Ám az informa-tikai kaland némi fáziskéséssel folytatódni látszik (!), mintha mi sem történt volna! Napnál világosabb: a centralizált "menedzsment-szoftver" felesleges.

A számomra nyilvánvaló, hogy a TB-önkormányzatokat egy tollvonással meg-szűntető kormány-intézkedés még semmit nem oldott meg, - a neheze csak ez-után következik! A társadalombiztosítás vízfeje ugyanis mindenekelőtt az ilyen szükségtelen világbankos informatikai hancúroktól volt rendkívül költséges.
Amennyiben a rendszer tovább épül, - 3 év múlva a lakói is visszaköltöznek.

Vác, 1999. szeptember 20. 
                                                                         Czike László