Czike László
                      
                        A magyar nép körkörös megvezetése

Vak vezet világtalant, mert a mi vezetőinknek fehér bot a stafétabotjuk.
A dolgozatom megírására egy barátomtól kaptam a megbízást, akinek lapja ugyan szintén nincs, esze viszont annál több, minthogy saját maga írjon ilyesmiket!
Más botjával (vak bottyánjával) - az enyémmel - verné a csalánt...
Kivel is kezdjem?! Ariadné fonala melyik boldogabbik végén? Raszkolnyikovval,  Raszmusszennel, Szatmárival? Na, melyik is a kakukktojás? A Raszmusszen. Ez csak szabad asszociációként jutott az eszembe, ámde mégsem egészen a fantázia terméke. Az írás legelején ugyanis még el-elkalandozom. Invokáció lenne?!
Valamikor az 1990-es évek közepe tájékán Klagenfurt mellett, a Maria-Wörth-i tavaknál bécsi szeletet ebédeltünk egy tó melletti étteremben. Majdhogynem a torkomon akadt a finom falat, amikor egy zajos társaság (dánok?) hadonászni és üvöltözni kezdett mellettünk, midőn profilból és szemből is szemügyre vehettek.
Annyit megértettem, tán azt hiszik rólam, valami Rasmussennel vagyok azonos. Miután ‘felismerni véltek’, azonnal hangos nemtetszésben törtek ki, amit tovább fokozott látható (gesztikuláló) ellenkezésem, tagadva Rasmussen mivoltomat.
Amire lenyugodtak, a pincér szemfülesen elvitte a maradék fél víner-sniclimet...
Feltűnés nélkül mi is távoztunk. Mára már tudom: Anders Fagh Rasmussen dán miniszterelnök - Lovas István múlt heti cikkében a rejtélyes Bilderberg-találkozó egyik állandó tagja. Súlyos veszély (lehet), ha valaki ilyesvalakinek az alteregója.

Az igazi álnevűek azonban ma is itt vannak közöttünk.
Tételezzük fel, hogy a globalizáció nem sorsszerű természeti csapás, nem spontán társadalmi kataklizma, de még csak nem is a technológiai fejlődés által gerjesztett jótékony átalakulás vagy éppen a haladás tetőfoka. A globalizáció kétségtelenül a tőke, a pénz és a világhatalom legvégső koncentrációja (vö.: V. I. Lenin: „Az imperializmus a kapitalizmus legfelsőbb foka.” - Nem: a globalizáció!), amit persze a gazdasági növekedés, a profit - országhatárokon keresztbe-kasul átívelő - féktelen hajszolása okoz. Ugye azért mégsem szükségszerű, hogy a bűnök és a bűnösök integrációját haladásnak tekintsük!? Mert a profit és egymás hajszolása közben a szervezett emberiségből minden kivész, ami emberi.
A hatalom - mint tudjuk - a más emberek feletti korlátlan rendelkezés ‘joga’. Ami eleve gyanús, hiszen ez eredetileg Isten gondviselő privilégiuma. És hol vannak ezek a fehér bottal tévelygők Isten bölcsességétől! A hatalom koncentrációja azt is jelenti, hogy a korlátlan rendelkezés joga egyre több emberre, nemzetre, egyre nagyobb földterületre, egyre értékesebb összvagyonra terjed ki. Ellenőrizhetősége folyamatosan csökken - ugyanakkor kihirdetik, hogy ez a társadalmi rendszer a liberális demokrácia csúcsa. Tegyük fel, hogy a hatalom végső koncentrációja a Világállam. Tegyük fel, hogy ez a világállam nem összeesküvés, nem jó és nem rossz: egyszerűen csak létezik, mint a tölgyerdő, vagy a tojásos nokedli. Tegyük fel, hogy ez a létező világállam egyidejűleg többféle nyilvános és titkos, legális és illegális, legitim és illegitim, természetes és jogi képződmények, állami és magán szervezetek, horizontális és vertikális kapcsolati rendszerek erős szupranacionális integrációja - összegződése, egységesülése és szintézise! Nemzetek feletti civil és gazdálkodó egységek összefonódása és eggyé olvadása a mélyben, míg nemzet- államok összekapcsolódása a felszínen. A gazdaság, a gazdálkodás, a tőke és a munkaerő hatékonysága eggyé összegződik (uniformizálódik és egybeforr); - a nemzetállamok jogrendszere egységesül, s a határaik elmosódnak. A folyamatok szintézisét egy szellemi háttérerő irányítja: tervezi, szervezi és végrehajt(at)ja.
Tegyük fel, hogy a globális világállam - ha már egyszer létrejött! - lényege szerint viselkedik, vagyis hatalmát a teljes glóbuszra igyekszik kiterjeszteni. Tegyük fel végezetül, hogy a globalizáció a világ végső újrafelosztása, ami alól a földgolyó egyetlen négyzetmétere sem vonhatja ki magát, feküdjék akár bármelyik nemzet-állam legszabadabb zugában vagy vámszabad-területén.
A globalizáció tehát koncentráció, integráció és - centralizált gyarmatosítás.
Ámde a hatalom koncentrációját és centralizációját, az új minőség, a Világállam az egyeduralmát nem fegyveres erőszak útján, sőt, a nemzetállamok leigázásával (megsemmisítésével) éri el, hanem épp a liberalizáció és a közéleti demokrácia látszólag minden határon túli kiterjesztésével! Mindezt az a zseniális (és ördögi!) társadalompszichológiai felismerés táplálja, miszerint a személyi szabadságjogok és a magántőke-vagyonok teljes liberalizálása, libertinus szabadjára engedése, érvényesítésük fetisizálása; s a dzsungel-törvények, az állatias ösztönök de facto egyeduralkodása majd de jure is átrendezi a világ erőviszonyait: megszűnnek a  jogi korlátozások, eltűnnek a nemzetállamok s létrejön a rejtőzködő, személytelen szupranacionális magántőke globális világuralma. Az evolúció vége: a világállam. Törvényszerű, hogy ebben a liberális-demokratikus, világméretű őspocsolyában csak a ragadozó halak járhatnak jól; mindent gondolkodás nélkül felfalnak, ami a közelükben gyanútlanul úszkál; s mire a víz kitisztulhat, néhányan óriásira nőttek, akkorára, hogy természetszerűleg az övék minden hatalom a kicsik és a békések felett. Ekkor összefognak, és erővel jogilag is létrehozzák a Világállamot.

A globalizáció tehát a végső gyarmatosítás és újrafelosztás is egyben.
Magyarországot már többször felosztották, most végleg gyarmatosítják. A Világ-állam konzerválja a kialakult gazdasági fejlettségi kaszt-viszonyokat - a gazdagok gazdagok, a szegények örökre szegények maradnak. De a globalizáció emellett a forradalmak, a szabadságharcok végső alkonya is, hiszen az orwelli világhatalom azonos típusú vízágyúi vigyáznak a világbékére a glóbusz felszínének minden négyzetméterén. Olyan kontraszelekciós biztosítékokat építenek be a rendszerbe, amelyek eleve lehetetlenné teszik, hogy egy nemzetállam és egy nemzet ne csak jogilag legitim, hanem a nemzetet valóban összefogni képes, tehetséges, bátor és bölcs vezetőket válasszon magának. Ilyen garancia volt: a forradalom helyett a rendszerváltás, amely után már nem léphetsz még egyszer ugyanabba a folyóba... 

Totális csalódás! Félévszázadnyi szabadság-szomjúhozás után lábvíz-ízű politikai limonádé. Mindenki azt hihette, hogy valami újszerű, grandiózus dolog, általános felvirágzás következik - ehelyett kiderült, hogy a rendszerváltás csak az ÁFA és az SZJA globális legitimációja, amelyből (egy tőről!) csupán a bankok körkörös konszolidációja; a showmanek és paparazzók filozófusokká, s a brókerek legitim államférfivá avatása fakadt. Az ország olyan primitív részvénytársasággá fajult el, amelyben az állami központ (a pók) vadászterülete a pénz polimerizált térhálója, egy újjászületett, globálisan kézivezérelt conexus.

A rendszerváltó-változtató vezetőink bizony kevéssé karizmatikusak! Gondoljuk csak meg: mit is tennénk, már csak merő elővigyázatosságból is, amennyiben - mint világállami ügynökök - éppen a felszabadult nemzetet igyekszünk integrálni!
Hát persze: megpróbálnánk semlegesíteni, elsősorban azokat az erőket, amelyek keresztbe húzhatják a gyarmatosítók törekvéseit!
A./ Feloszlatnánk, bekebeleznénk a Kereszténydemokrata Pártot (a hitet).
B./ Megosztanánk, szétvernénk a Kisgazda Pártot (a földet).
C./ Felszámolnánk és újraszerveznénk a nemzeti értelmiség pártját.
A kereszténydemokrácia - különösen Magyarországon és Lengyelországban - potenciális kockázati tényező, hiszen a népesség 60-70 %-át érinti. Sosem lehet tudni, hogy az emberek többsége egy adott történelmi korszakban épp mennyire fogékony Jézus Krisztus tanításai, azok igazsága iránt. Ha tilos hazudni, csalni, lopni, elárulni és ölni, akkor meghiúsulhat a polgárosodás, a privatizáció, a nép kisemmizése és megfélemlítése. A hit alapjainak szétverése elsőrendű tennivaló.
A kisgazdák képviseletének megszüntetése alapvető fontosságú tétel. Nemcsak arról van szó, hogy ‘a föld azé, aki megműveli’, hanem főként arról, hogy az áldott anyaföld a haza, ahol a sírjaink domborulnak. A kisgazdák akcióképes erejének likvidálásával már megteremtődik a termőföld, a haza (el)árulásának jogi lehetősége, érvényes ellenszavazatok nélkül. A termőföldjét és a hazáját veszített nemzet a saját sírhelyeit is csak lízingelheti.
A nemzeti értelmiség együttgondolkodásának, összefogásának megakadályozása tán a legfontosabb teendő. Az értelmiségé, amely nem rendelkezik sem polgári egzisztenciával, vagyonnal, sem pedig földtulajdonnal. Az okos, tanult, művelt értelmiségi réteg a gyarmatosítás legveszedelmesebb ellenfele, hiszen ha nincsen már vesztenivalója - bármikor felkelést, forradalmat szíthat, s vezethet a rendszer ellen. Kiváltképpen akkor, ha az intelligenciája istenhittel, szilárd erkölcsiséggel, keresztény nemzeti érzülettel párosul. A gondolkodó értelmiséget körkörösen kell megvezetni.
Nem volt elégséges a potenciális árulók beépítése a legfőbb nemzeti pártokba (lásd: rendszerváltás) már megalakulásukkor. Ez szükséges lépés (volt) ugyan, de az események fejlődése a továbbiakban sem bízható a legkisebb mértékben sem  a véletlenre! Az áruló ügynökök éppúgy dolgozhatnak ‘visszafelé’ is, és akkor az elképzelések rendre csődöt mondanak. Szükséges, hogy a veszélyesebb nemzeti pártok elsőszámú vezetője zsarolható személyiség legyen - aki eleve lejáratja, holtvágányra viszi a választóit. Mire felocsúdnak, már odavan a történelmi esély, és egyre sűrűbb fonattá fonhatják körülöttünk a globális-liberális tyúkketrec anti-szociális hálóját. 
Az elsőszámú kereszténydemokraták, akik szocikkal próbáltak meg szövetkezni.
Az a ‘szatmári’, aki országos közröhejbe fullasztotta a kisgazdák képviseletét.
A Raszkolnyikov, aki miatt antiszemitává bélyegezték a nemzeti értelmiség java-részét.
Mire a magyar nemzet megtisztulhatna, örökre lezárul(t) minden lehetőség.

Vác, 2004. január 22.
                                                                     Czike László