Czike László

                            A globalizáció magyar pártjai

A szerveződő világállamhoz való eltéphetetlen kötődés fundamentuma és hálózati kapcsolat-rendszere volt az első és legfontosabb felépítmény (vö.: ‘demokratikus intézményrendszer’), amit a rendszerváltásunk sürgősen tető alá hozott.
Mégpedig négy, külön-külön is egyformán fontos, a jövőkép szempontjából ‘pár-huzamos’ alappillérre építve:
  
 A betonalapzatot a kommunista internacionálé adta: MSZMP, majd MSZP.
 A változtatás ‘tömegmozgalmát’ a szabadkőművesség: a Grand Orient MDF.
 A folyamatba épített ‘gondolatkontrollt’ a liberális internacionálé: az SZDSZ.
 A Szép Új Világrend, a jövő csíráit az illuminátus világállami elit: a Fidesz.

A Világállam elitje két, látszólag ellentétes oldalból, erőcsoportosulásból épül fel: jobboldalból és baloldalból. A két oldal országonként eltérő tartalommal bírhat, a helyi történelmi sajátosságoknak megfelelően, de az ‘ellentétpár’ lényege azonos. A jobboldali neokonzervatív elit a szakrális királyi családok vérvonalára, a fekete
nemességre, a nemzeti arisztokráciára, - a baloldali (kommunista és liberális) elit  a nagytőke, a pénz-központok, a bankok és a multinacionális társaságok pénzére épít és épül. A két érdekszférát a politikai titkos társaságok fonják világhálóvá...

A Fideszről különösképp nincs mit beszélni: a vezető káderállománya képmutató, érzelmi és szellemi értelemben üres, köpönyegforgató, szürke, kontraszelektált és tehetségtelen, de rendkívül fanatizálható és szívós. Lassú víz partot mos... Annál inkább érdekes a Fidesz egyszemélyi vezetője, akinek nemcsak helyettese, utódja sincs: Orbán Viktor! Róla aztán igazán sok mindent - titkos tényeket, legendákat, pletykákat - el lehet(ne) mondani, de nem lehet. Orbán nem a múlt, hanem a jövő. A jövőt pedig még lehetetlen, és nem is szabad elemezni, - csak: építeni...

Ám azért ez az oldal sem maradhat kvázi üresen. Hívjuk ismét segítségül Sándor Andrást, aki 1997. június 1-i levelében a következőket írta róla, nekem: "Orbán Viktort a bilderbergi ‘kerekasztalnál’ kijelölték a számunkra, és már javában programoznak is minket, hogy jövőre őt válasszuk meg Antall és Horn után harmadiknak, és azt higgyük, ez a mi akaratunk. Megvan ennek a technikája. Rutinkérdés ez. A baromfigyár leghorn-tyúkjai is azt hiszik, hogy a Teremtő ketrecbe teremtette őket, automata etetővel... Nem mintha Orbán Viktor nem lehetne szabad körülmények között is alkalmas a magas tisztségre. Lehet, hogy alkalmas lenne, lehet, hogy nem. Világért sem bántjuk őt. Abban azért mégis van némi különbség, hogy egy nemzet a saját életműködése során termel ki a maga számára egy kormányfőt, vagy pedig valahol előírják a számára. Ám ha történetesen pl. Kossuth Lajost előírták volna valahol kormányzó-elnöknek, - minden bizonnyal nem lenne ott a képe ma a szobám falán... Vagyis hát a bunda ismeretében nem olyan auguri művészet tudni, ki lesz a bajnok. A Pető megtette a kötelességét, a Pető mehet. A Horn megtette a kötelességét, a Horn mehet. Orbán Viktor! - Parancs! - Hozzám! - Parancs! - Jövőre maga lesz a főbizalmi! - Értettem!" Ennyit a mesebeli királyfiról, aki még mindig lehet - az is.

                                                   ***********

Végezetül: még egy, összefoglaló idézet Sándor András 1996-ban megjelent "A történelem elmezavara" című könyvéből, a 179. oldalról: "A nemzeti fasizmusok túlélő maradványai ‘zavarják’ a globális fasizmus replikálódó (szervesen ki-épülő) organizmusát: keresztezik ‘a vezetésre eleve elrendelt’ globális világ-elit, illetve ‘a kiszolgáló szerepre eleve elrendelt’ globális embertömeg föld-gömbméretű struktúra-eloszlását. Ennek a globális struktúrának a hormonja a pénz, oxigénje pedig az információ. A migráció elősegítése és szorgalmazása a nemzetek szétoldódását  (így a nemzeti célok eltüntetését) és egységes, műhold-hipnotizálta kiszolgáló-tömeg létrehozását célozza az összes kontinensen.
A skinhead-mozgalom megragadt a fasizmus korábbi, ma már ‘időszerűtlen’ állapotában, így a merőben új globális fasizmus számára álcázási lehetőséget ad: a demokrácia jegyében léphet föl a tegnapi fasizmus ellen. A valóság az, hogy a tudomány és a technika új szintje - hozzáférés a nukleáris energiához, az elektronika, a szociotechnika és a tudatbefolyásolás ipari méretűvé válása, az űrtechnika, a génsebészet - megsemmisítette a nemzeti létműhelyeket és életvilágokat, valamint a demokráciát, mint társadalmi működési rendszert. Miután az új rendszert előkészítő fázisok a XX. század első felében a nemzeti társadalmakon belül lezajlottak, a XX. század végére a pénzfolyamatok - mint az emberi energiákat globális méretekben összegyűjtő és szétosztó csatornák - kizárólagossá tételével globálissá tették a fasizmust: megvalósítva Hilferding ‘generálkartell’ látomását.
Ez a válasz a következő kérdésekre, melyek újra meg újra megfogalmazódnak milliárdnyi emberben: a puszta vázzá vált demokratikus intézményrendszer keretein belül miért nincs demokrácia? Miért válik a demokratikus intézmény-rendszer erőszak-érvényesítő mechanizmussá? Miért nem érzi magát otthon az ember saját hazájában? Mért semmisíti meg a szabadságot épp a liberalizmus? Miért tűrnek el hosszú évekig (valójában táplálnak!) oly véres háborúkat, mint a közel-keleti, a vietnami és a délszláv?
A kor a globális fasizmus kora, - bárminek hazudják is világcsászárokká vált tőzsdehiénák. Sajtója és tömegtájékoztatása emberi jogokról és demokráciáról beszél, amíg hazugságai el nem kopnak. Teljhatalmú tőzsdearisztokráciája (a ‘magas intelligencia-hányadosú’ világ-elit) immár ellenőrzés nélkül azt tesz az emberiséggel, amit akar. A világ nemzeteinek, mint kultúrális lényeknek és az önrendelkezés alanyainak kilátása: a halál. És az extrém kétségbeesés zsák-utcába kergeti őket: az öngyilkos terrorba. A Föld bolygó íme az Antikrisztus kezébe adatott, aki az ökológiai katasztrófa felé kormányozza. A politikát, mint pelyvát fújja szerteszét a szél. Már nincs más lehetőségünk, mint lárvaarcunk alatt megőrizve menteni át a rejtett, a mélyben melengetett Krisztus-arcot (az Ember Fiáét az embertelenség pokol-bugyraiban), és Isten-eresz alá húzódva várni be az idők teljességét."

Vác, 2004. november 21.

                                                                Czike László