14. Harmadnapon feltámadunk Zárszó Mike Evans „Jeruzsálem elárulása” című könyvéből: „Izrael a csodák országa. Egy csoda révén született meg, és azóta is csodák segítségével maradt életben. Isten keze már többször is megoltalmazta a (kiválasztott - Cz. L.) zsidó népet a történelem során. Ez a kihalásra ítéltetett nemzet (!) a körülményekkel dacolva él és virágzik. Az Ezekiel látomásában szereplő, a világ zsidóságát jel-képező kiszáradt csontok a Biblia földjén varázslatos módon életre keltek. Mi keresztények hiszünk Krisztus visszatérésében. A zsidók a Messiás második szent eljövetelét várják, amiért oly sok évszázadon keresztül imádkoztak. (Ez vélhetőleg csak fordítási hiba, vagy félreértés lehet. Az ortodox zsidó vallás és hit szerint a Messiás még nem járt a Földön. Krisztust nem tekintették Messiásnak, ezért is feszíttették meg. Tehát: ők Messiás(uk) ‘első’ eljövetelét várják! Kérdés ezek után, hogy hány Isten és hány Messiás van, melyik kié, és aki nemsokára el-jön, az ‘ugyanaz-e’? Mivel két Isten, és két Messiás nem lehet, csak egy, azt kell vélelmeznünk, hogy a választott nép uralkodó nemzeti vallása legalább kétezer éve súlyos tévedésben él, - saját ószövetségi prófétáinak (Tóra) a jövendöléseit nem értette meg, az Isten Fiaként megtestesült Igét, Jézus Krisztust pedig részint félreismerte, részint megtagadta, de mindenképpen elutasította és kivégeztette. A helyzet e tekintetben kétezer év óta jottányit sem változott. Az ortodox zsidók és a hitetlenek, sőt, az istentagadók igencsak el fognak csodálkozni, amikor végül is eljön a Messiás, s mindenki számára ‘egyértelművé válik’, hogy Ő Krisztus, aki a világ megváltójaként járt itt először, most pedig másodszor: „ítélni eleveneket és holtakat”. - Cz. L.) A vita keresztények és zsidók között nem arról folyik, hogy eljön-e a Messiás. A kérdés: mi a Messiás neve? Abban senki sem kételkedik, hogy a Messiás újra el fog jönni. És amikor ez bekövetkezik, a világ összes hadserege vagy tengeri flottája sem lesz képes eltéríteni szándékától az izraeli nemzettel kapcsolatban. Az ún. új világrend nyomban semmivé foszlik, amikor Isten új rendje feltárulkozik. Amikor tehát veszni látszik a remény, amikor a béke esélye elhalványodik - emeljük fel bátran a tekintetünket. A megváltás órája közeleg. Amíg azonban nem jön el ez a nap, nem szabad belesüllyednünk a kétségbeesésbe, és nem szabad engedményeket tennünk az Isten ellenségeinek. Töretlenül hinnünk kell Isten igéjében. Ha az áldásában reménykedünk, akkor előbb meg kell áldanunk az ő népét, a Szentírás népét. Nem csak Isten kiválasztott népe mellé kell azonban állnunk, hanem annak fővárosa, Jeruzsálem mellé is. A szavai is erre buzdítanak: „Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok. Ne hagyjatok nyugtot neki mindaddig, míg Jeruzsálemet föl nem építi, dicsőségessé nem teszi a Földön.” (Izajás 62: 6-7). „Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és a tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: ‘Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz már többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.’ (Jelenések Könyve 21:1-4).” Lássuk, hogyan értelmezi (látja) a Szent Város, az Új Jeruzsálem eljövetelét a Szent Szűz, Szűz Mária, Jézus édesanyja a már idézett ‘Kék Könyv’ csodálatos magán-kinyilatkoztatásában! „Én vagyok az emberiség Édesanyja! Hozzám, az új Évának a tervéhez, anyai feladatomhoz tartozik, hogy az egész emberiséget visszavigyem Isten életében való teljes közösségre és segítsem abban, hogy újjászülessen és növekedjen a kegyelemben és szentségben. Ezért tartozik hozzám legfőképpen az a feladat, hogy eltávolítsam tőletek, az Egyháztól és az emberiségtől a bűn és a rossz sötét homályát, hogy így elvezesselek benneteket a tisztaság és a szeretet Szent Városába. Ennek a Szent Városnak a fénye magának az Atyának a ragyogása, a Nap, mely melegíti a feláldozott Bárányt, amelynek szívéből a szeretet tüzes sugarai áradnak, levegője pedig a Szentlélek lehelete, mely életet ad és minden teremtményt dicsőítő énekre és égi összhangra indít. E feladat égi Édesanyátokra van bízva. A Szent Város különösen a szívetekben és lelketekben kell, hogy meghonosodjon, vagyis minden gyermekem életében. Ez akkor következik be, amikor kivon benneteket a rossz és a szenvedélyek hatása alól és helyet adtok az Isten szeretetének, ami arra vezet, hogy állandó közösségben éljetek Vele. Így megszabadultok a bűn szolgaságából és vissza-juttok a kegyelemnek, a tisztaságnak és az örömnek arra a megtapasztalására, ami Ádám életének velejárója volt, mielőtt a kígyóra hallgatott és megélte első elestét. Akkor majd inni fogtok abból a forrásból, ami a Paradicsomból ered, akkor majd legyőzitek a rosszat és a Gonoszt, akkor majd birtokba veszitek azokat a javakat, amelyeket az Úr készített nektek, akkor majd a Magasságbeli gyermekeivé lesztek ti magatok is. Isten így szól trónusáról: ‘Íme, újjáalkotok mindent! Amit mondok, igaz és méltó arra, hogy hitelt érdemeljen. Én vagyok a Kezdet és a Vég, az Első és az Utolsó. Aki szomjazik, annak ingyen adok az élet vizéből. A győztes részesedik mindenben. Én az Istenük leszek és ők az Én fiaim.’ A Szent Városnak az Egyházban ragyognia kell, megtisztulva minden emberi gyöngeségtől, megszabadulva a hűtlenség és a hitehagyás foltjától, megszentelten fájdalmas szenvedésétől és véres áldozatától. Akkor az Egyház ismét teljesen szép lesz, szeplő és ráncok nélkül, hasonlóan a ti Szeplőtelen Édesanyátokhoz. A megtisztult és teljesen megújult Egyházban egyedül Jézus Krisztus fénye ragyog majd teljes erejével, amit majd ez az Egyház terjeszt el az egész Földön, és így az összes nemzetek hozzá jönnek, hogy tökéletes hálát és dicsőséget adjanak a Szentháromságnak. 15. A Mennyei Jeruzsálem „A Lélek elragadott egy nagy magas hegyre s megmutatta a mennyből Istentől alászállt Szent Várost, Jeruzsálemet, mely Isten dicsőségében ragyogott. Úgy tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. A Szent Városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, - a fénye pedig a Bárány. Világosságában járnak a nemzetek és a Föld királyai hódolnak neki. Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek. A kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka. De nem léphet be oda senki tisztátalan, szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány élet-könyvébe.” Végül a Szent Városnak kell befogadnia a megváltott és üdvözült emberiséget, miután a tisztulás, a nagy szorongattatás és a borzasztó büntetés által teljesen megszabadult a Sátán rabszolgaságától, a bűntől és a gonoszságtól. Ezekben az utolsó időkben a Sátán és az összes gonosz szellemek elleni harc keményebb és véresebb lesz, mert az ő jármának egyetemes hatalma alatt éltek. Akkor pedig megértitek, mennyire az Én feladatomhoz, a Napba öltözött Asszony fel-adatához, a Sátán legyőzőjéhez tartozik az, hogy megkötözzem a Sárkányt, s hogy letaszítsam a tüzes pokolba, ahonnan nem lesz képes eljönni többé, hogy ártson a világban. Abban Krisztus fog uralkodni. Jézus dicsőségben jön vissza, hogy az egész teremtett nagyvilágot visszavigye teljes ragyogásában az új földi paradicsom állapotába. A bűnös város ekkorra már teljesen eltűnik, és így az egész teremtés örömmel nyílik meg a Szent Város befogadására, az égből alá-szállt Új Jeruzsálem befogadására, ami Isten lakóhelye lesz az emberek között. (Teramo, 1992. december 8.) „Az idők vége. Többször is bejelentettem nektek, hogy közeledik az idők vége, és Jézus dicsőségben megvalósuló (második - Cz. L.) eljövetele. Most abban akarlak segíteni benneteket, hogy megértsétek a Szentírásban leírt jeleket, mik az Ő dicsőséges, immár közelgő visszatértét jelzik. Ezek a jelek előtűnnek az Evangéliumokban, Szent Péter és Pál leveleiben, amelyek ezekben az években válnak valóra. Az első jel a tévedések terjedése, amelyek a hit elvesztéséhez és a hittől való elpártoláshoz vezetnek. Ezeket a tévedéseket hamis tanítók, híres teológusok terjesztik, akik nem az Evangélium igazságát tanítják, de fertőző eretnekségeket, amelyek téves és emberi észjáráson alapszanak. A tévedések tanításának révén vesztik el az igaz hitet, és terjed el mindenütt a nagy hite-hagyás. A második jel a testvérgyilkos harcok és háborúk kirobbanása, amik az erőszak és a gyűlölet elhatalmasodásához vezetnek, és egyre több szívben hűl ki a szeretet, miközben egyre gyakoribbá válnak a természeti katasztrófák, mint a járványok, éhínség, árvizek és földrengések. A harmadik jel az a véres üldözés, amit azok szenvednek el, akik hűségesek maradnak Jézushoz és az Ő Evangéliumához, és erősek maradnak a hitben. (...) Különösen szeretett fiaim, gondoljatok azokra a nagy üldözésekre, amelyeknek az Egyház alá lesz vetve, és az utolsó Pápák (magyarázat: a katolikus Egyház által máig nem kanonizált Malakiás-jövendölések szerint II. János Pál után ‘még két pápa van hátra’ Jézus második eljöveteléig; - az utolsó pápa II. Péter, akinek idejében az Egyház betölti küldetését) apostoli buzgalmára, főképpen az Én Pápámra: II. János Pálra, ahogyan a Föld minden nemzetének hirdeti az Evangéliumot. „Aztán majd el-fognak, üldöznek és megölnek titeket, és miattam gyűlölni fog minden nemzet. Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég.” (Mt 24, 9-10). A negyedik jel a gyalázatos szentségtörés, amit az követ el, aki Krisztussal szembehelyezkedik, vagyis az Antikrisztus. Behatol Isten Szent Templomába, és helyet foglal az Ő trónusán és Istenként imádtatja magát. „... és nyilvánvalónak kell lennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki Isten fölé emelkedik, vagyis minden fölé, ami szent. Jöttét a Sátán közreműködésével mindenféle feltűnő tett, szemfényvesztő jel, hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás...” (Tessz 2). „Akkor majd meglátjátok a szent helyen a Dániel próféta által meg-jövendölt gyalázatos pusztulást, - aki olvassa, értse meg...” (Mt 24,15). Fiaim, hogy megértsétek, miben áll e rettenetes gyalázat, - olvassátok el, mit jövendölt Dániel próféta. „Eredj Dániel, mert el vannak zárva és le vannak pecsételve e szavak a végső időkig! Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki sem jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni. Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat és felállítják a vészt hozó undokságot - ezerkétszázkilencven nap lesz (ti.: ‘hátra’ - Cz. L.). Boldog, aki bízni tud és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.” (Dán 12,9-12). A szentmise, a mindennapi Áldozat, a tiszta felajánlás, amit az úrnak ajánlanak fel minden-felé napkelettől napnyugtáig. A szentmiseáldozat a Kálvárián Jézus által fel-ajánlott áldozatnak a megújítása és megjelenítése. Elfogadják a protestáns tanítást; - azt mondják majd, hogy a szentmise nem is áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak emléke, amit Jézus az Utolsó Vacsorán végbevitt! S így eltörlik majd a szentmise gyakorlatát. A szentmiseáldozat mindennapi be-mutatásának eltörlése jelenti a gyalázatos szentségtörést, amit az Antikrisztus visz végbe, aminek három és fél év lesz kb. az időtartama, vagyis ezerkétszáz-kilencven nap. (Senki ne gondolja, hogy a megjövendölt történések célratörő és közvetlen előzményei nem zajlanak már - nem is annyira titokban! - hosszú évek óta. Amikor az Antikrisztus kvázi végképp ‘felfedi magát’, beköltözik az újból felépült jeruzsálemi Salamon Templomába, ahol ‘Istenné’ kiáltja ki magát, - az már a végkifejlet. Ám annak a világállamnak az antikrisztusi szervezése, melynek a királyi trónusára végül Krisztus képében, Krisztus álruháját magára öltve akar felülni, - már évtizedek óta folyik. Az Antikrisztus világállamát a szabadkőműves páholyok szervezik. A világállam felállításának egyik legfontosabb alappillére a világvallás, ami egyfajta hamis ökumenizmus, amely éppen protestáns-fellázadó szellemiségében az ortodox zsidó és a keresztény katolikus vallás egyesítésére, egybeötvözésére, és végső fokon valamennyi egyistenhívő vallás integrációjára törekszik, persze az iszlám kirekesztésével. A kötelező világ-egyenvallás eltörli a szentmiseáldozat bemutatását, mert Krisztus Isten Fia voltát, a világot megváltó küldetését ‘csak formálisan’ ismeri el. Az Antikrisztus ‘Jézus vérvonalából’ fogja ‘származtatni’ önmagát, és kényszerűségből magára veszi Jézus Krisztus evilági ‘szerepének eljátszását’ is, - de a végső célja Jézus áldozatának megsemmisítése, az egész emberiség végzetes félrevezetése, és Isten teremtő-gondviselő-üdvözítő tervének meghiúsítása. - Cz. L.) „Az ötödik jelet a rendkívüli tünemények alkotják, melyek az égbolton lesznek láthatók. ‘A Nap elsötétedik, a Hold nem ad majd világosságot és a csillagok lehullanak az égről, s az ég erői megrendülnek’. (Mt 24,29). A Fatimában az utolsó megjelenésemkor végbement napcsoda azt akarja megmutatni nektek, hogy immár beléptetek abba a korszakba, amelyben ezek az események meg-valósulnak, s amelyek előkészítenek benneteket Jézus dicsőségben való vissza-térésére. ‘Akkor majd feltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.’ (Mt 24,30). (...) A vége felé közelgő év és az új esztendő részét alkotják a nagy szorongattatásnak, melynek során elterjed a hitelhagyás, megszaporodnak a háborúk, sokhelyütt természeti katasztrófák történnek, megerősödnek az üldözések, az Evangélium eljutott immár minden néphez, rendkívüli jelek észlelhetők az égben és egyre közeledik az Antikrisztus fellépésének ideje. (...) ‘Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Amikor mindezt látjátok, hát tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban.’ (Mt 24,32-33).” (Vicenza, 1992. december 31.) „Jézus dicsőséges Országa mindenekelőtt a lelkekben alakul meg. Ez Jézus isteni uralkodásának legértékesebb része. Voltaképp ezért lett az Ige emberré, és jött közénk lakozni. A Fiú ezért lett engedelmes az Atyának egész a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Jézus végbevitte a Megváltást a Kálvárián, miáltal megmenekültetek a Sátán hatalmától, megszabadultatok a bűntől és a Sátán rabságának a jármától, Isten fiaivá váltatok, mert közli veletek a szeretetét és a saját életét. A szeretettől megújult szívek, a kegyelemtől megszentelt lelkek képezik tehát Jézus isteni uralkodásának a legértékesebb részét. Krisztus dicsőséges Országa egybeesik az életszentség és a tisztaság, a szeretet és az igazságosság, az öröm és a béke általános felvirágzásával. Mert az ember szívét átalakítja a Szentlélek hatalmas ereje, aki kiárad reája, új Pünkösdjének tervével. A lelkeket megvilágítja a Szentháromság jelenléte, kifejleszti bennük minden erény rendkívüli fejlődését. Krisztus dicsőséges Országa sugározni fog mindenki új életformájában. Mert rávezet benneteket, hogy csak az Úr dicsőségéért éljetek. Az Úr akkor dicsőül meg, amikor mindannyian tökéletesen véghezviszitek az isteni Akaratát. Az Ő dicsőséges Országa egybeesik Isten Akaratának a tökéletes beteljesedésével, minden teremtménye részéről oly módon, hogy amint a mennyben van, úgy legyen ezen a Földön is. Ez azonban nem lehetséges, ha előbb nem győzik le a Sátánt, a kísértőt, a gonoszság lelkét, aki mindig közbelépett a történelemben, hogy fellázítsa az embereket az úr ellen, a törvénye iránti engedetlenség által. Krisztus dicsőséges Országa megalakul a Sátán és minden gonosz lélek teljes veresége és ördögi hatalmuk lerombolása után. Ezért megkötözik, a pokolba űzik, és a mélység kapuját bezárják, hogy többé ne tudjanak kijönni és ártani a világban. A világban Krisztus fog uralkodni. Krisztus dicsőséges Országa végül egybeesik Jézus eucharisztikus uralmának diadalával. Mert egy megtisztult és megszentelt, a Szeretettől teljesen megújult világban Jézus kinyilvánítja magát, eucharisztikus jelenléte misztériumában. Az Eucharisztia felszabadítja egész isteni erejét, és új Nappá válik, mely fénylő sugarait tükrözi a szívekbe és a lelkekbe, az egyének, a családok és a népek életébe, egyetlen tanulékony és szelíd aklot formálva mindenkiből, amelynek Jézus lesz az egyetlen Pásztora. Az új Ég és az új Föld felé vezet titeket az Égi Édesanyátok, aki ma összegyűjt benneteket a világ minden részéből, hogy az érkező Úr fogadására készítsen fel titeket.” (Sydney, 1993. november 21.) „Ezek azok az évek, amikor az új Egyházat és az új emberiséget formálom a Szeplőtelen Szívem égi kertjében. Ezek az én diadalmamnak az évei! A Sátán félrevezette az egész emberiséget, eltávolította az Istentől; megalkotta számára a romlottságának bálványait: az élvezetet, a pénzt, a kevélységet, az önzést, a szórakozást és a tisztátalanságot. Ezért fenyegeti az emberiséget az erőszak, a gyűlölet, a lázadás és a háború. Ezekben az években látni fogjátok a büntetést, amivel az Isten Igazságossága megtisztítja ezt a világot, amely ma ezerszer rosszabb, mint a Vízözön idején volt, és annyira a Rossz szellemeinek hatalmában van. Ezért összegyűjtöm a Föld minden részéből a gyermekeimet, és bezárom őket Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe, hogy megvédjem és megmentsem őket a nagy megpróbáltatás idején, ami már elérkezett mindenki számára. Ugyanazokban az években, amikor a Sátán diadalmaskodik, az ön-megsemmisüléshez vezetve az emberiséget; az anyai Szívem is diadalmaskodik, aki a kis fiait az üdvösség és a béke útjára vezeti. A Sátán behatolt az Egyház belsejébe, és sikerült neki elhomályosítania annak tündöklését. Az életszentség ragyogását elhomályosította a bűn sötétségével, a megosztottság sebével kezet emelt egységének az erejére, a tévedések terjesztésével az Igazság hirdetésében sebezte meg. Az Egyház az én annyira beteg szegény leányom! Mindenhonnan hívom a kis fiaimat, ajánlják magukat Szeplőtelen Szívemnek, gyermekekként bízzák magukat énrám. Így Szeplőtelen Szívem kertjében mindennap alakítom a szent, egységes, az Evangéliumhoz hűséges új Egyházat, amelyik tökéletes tanúságot tesz majd Jézusról. Ezek azok az évek, amikor a Sátán győztesként uralkodik, azonban ezek az én diadalomnak az évei is. Az én fényem annál erősebbé válik, minél jobban beléptek a küzdelem döntő szakaszába. Végül a győzelem Szeplőtelen Édesanyátoké lesz, aki szűzi sarkával széttiporja a kígyó fejét, és a kezével megkötözi a nagy sárkányt, hogy így erőtlenné váljon, és ne árthasson a világban. Ezáltal az emberiség, valamint az Egyház megismeri azt a korszakot, amit most bizalomban és imában, szenvedésben és reményben vártok. Ezért mától kezdve látjátok, miként a felkelő hajnalt, hogy a fényem mind erősebbé válik, egészen addig, amíg be nem fedi az egész Földet, amely készen fog állni, hogy megnyíljon az új nappal felé, amely Szeplőtelen Szívem a világban aratott diadalával kezdődik.” (Perth, 1993. december 8.) 16. Az Apokalipszis „Nagy az én aggodalmam, mert e nagy beteg emberiség folytatja az Istennek s az Ő szeretettörvényének a makacs visszautasítását. Sokféleképpen, sok jellel és rendkívüli beavatkozással léptem közbe ez év alatt, hogy felhívjam az egész emberiséget a megtérésre és az Úrhoz való visszatérésre. De nem hallgattak meg! Az Úr nevét gyalázzák, és az Ő napját mindinkább megszentségtelenítik. Az önzés fojtogatja az emberek szívét, kik hideggé és zárkózottá váltak azért, mert képtelenek a szeretetre. Az élet értékét megvetik, növekszenek az erőszakok és az öngyilkosságok; minden eszközt felhasználnak, hogy megakadályozzák az új teremtmények születését, mindenütt szaporodnak az önkéntes magzatölések. Ezek a szörnyű bűncselekmények, amelyek éjjel és nappal bosszúért kiáltanak Istenetek színe előtt, s a tisztátalanság úgy terjed, mint a sár áradata, amely mindent elborít. Az isteni igazságosság kelyhe betelt, és túlcsordult. Én látom a büntetést, amivel az isteni Irgalmasság megtisztítani és üdvözíteni akarja a szegény, bűnös emberiséget. Mily számosak és nagyok a rátok váró szenvedések, szegény fiaim, akiket annyira tőrbe csal és becsap a Sátán, a Gonoszság Lelke, aki megkísért és a halálba visz benneteket. Nagy az én aggodalmam, mert az én Egyházam is a gonosz erők hatalmában van, amelyek veszélyeztetik, és megkísérlik belülről lerombolni. A Szabadkőművesség magába az Egyház belsejébe helyezte - ahol Fiam, Jézus Helytartója (a pápa) székel - saját központját, ördögi hatalmával együtt, és innen terjeszti ki gonosz befolyását a világ minden részére. Most is az övéi árulják majd el az Egyházat, kegyetlenül fogják üldözni és vér-padra ítélni. Én látom, hogy a véres üldözés már az ajtók előtt van, s mennyien szóródnak szét közületek e szörnyű orkán heves viharától. Vegyetek részt ezen órákban az én nagy aggodalmamban, és egyesüljetek mindannyian a közben-járás és a jóvátétel imájában! (Milánó 1993. december 31.) „A Kálvária órája már elérkezett. A Kálvária órája elérkezett az Egyház számára, amely hivatott, hogy áldozatul ajánlja magát, és hogy feláldozzák a véres vértanúsága Keresztjén. A Kálvária órája elérkezett e szegény emberiség számára, amely már elkezdi élni a büntetésének fájdalmas óráit. A Kálvária órája elérkezett számotokra, szeretteim, mivel most már beléptetek a nagy gyötrelmek befejező idejébe. (...) Nyissátok meg szíveteket a reménynek! (Róma, 1994. május 1.) „Ez egy apokaliptikus üzenet. Ez az idők végéről szól. Ez hirdeti és előkészíti Fiam, Jézus dicsőségben való visszatérését. (...) Csak a Szeplőtelen Szívemben találtok menedéket a büntetés idején, vígaszt a szenvedés órájában, felemelést a kimondhatatlan szenvedések között, fényt a legsűrűbb sötétség napjaiban, hűsítést a felemésztő tűz lángjai között, bizalmat és reményt egy most már általánossá váló kétségbeesés közepette. (...) Amikor az Egyházba be fog lépni a gonosz Ember (az Antikrisztus, aki majd az újjáépült Jeruzsálemi Templomban Istenné kiáltja ki magát - Cz. L.), ki beteljesíti a pusztulás gyalázatát, s amelynek csúcspontja a szörnyű szentségtörésben lesz - miközben a nagy hittagadás mindenfelé elterjed, akkor Szeplőtelen Szívem össze fogja gyűjteni a hűséges kis maradékot, amely a szenvedésben, imában és reményben várni fogja Fiam, Jézus dicsőségben való eljöttét. Ezért ma fel-hívlak benneteket, nézzetek a nagy világosságra, amely Fatimából terjedt el a századotok folyamán, és amely különösen erőssé válik eme utolsó időkben. Az enyém egy apokaliptikus üzenet, mivel bent vagytok a szívében annak, amit nektek az Isteni Írás utolsó és annyira fontos (ti. Jelenések - Cz. L.) könyvében kinyilvánítottak. Szeplőtelen Szívem fényének az Angyalaira bízom a feladatot, hogy vezessenek rá ezeknek az eseményeknek a megértésére most, amikor Én felnyitottam nektek a lepecsételt könyvet.” (Caravaggio-i Szentély, 1994. május 13.) Ma, amikor ezeket a sorokat befejezem, 2004. április 23-ika van. Napok óta szállingóznak a nemhivatalos hírek, híresztelések (SMS-ek, - Te is add tovább!), hogy Krisztus földi helytartója, II. János Pál pápa imáinkat kéri, mert a testi erejének lassan a végére ér. Imádkozzuk el együtt: Üdvöz légy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján - ámen. Urunk-Istenünk, kérünk Téged, add, hogy a konklávé ne az Antikrisztust válassza meg Fiad, Krisztus utolsó előtti földi helytartójának. De ha meg kell történnie, legyen meg a Te akaratod, miképpen mennyben, akként itt a Földön is... Vác, 2004. április 23. Czike László