Egy valós ok: a gyógyszer-lobby kielégítése     

Természetesen a múlt heti lapszámban felsorolt nyolc ürügy bármelyike külön-külön, és bármely más összefüggésben is valódi okát is képezheti a támadásnak, Irak ellen. Így például nyilvánvalóan valós ok lehet a mesés olajkincs elhódítása, amely nagyságában Szaúd-Arábiáéval vetekszik. Valódi ok lehet az iraki rendszer megdöntésére irányuló törekvés is, éppúgy, mint Szaddám Huszein diktátor művi eltávolítása, vagy a liberális demokrácia exportja, hiszen mindezek megvalósítása feltétel az olajkutak megszerzéséhez, az olajmezők angolszász privatizációjához. Vannak azonban ennél magasabb, áttételesebb világpolitikai összefüggések is...

 A gyógyszer-lobby kielégítése. Hiába van, hogy a mai ipar, a mezőgazdaság és a teljesítményükhöz kapcsolódó szállítás és közlekedés - tehát az összes gazdasági aktivitás - kulcskérdése az energia, ami pedig a mai, fosszilis tüzelőanyagokra felépített gyártási technológiáink esetében alapvetően ásványolajat jelent, illetve feltételez, - más súlyos érdekek is hatnak: vagyis nem csak olaj létezik a világon.

Nagyon érdekes Dr. Matthias Rath orvos nyílt levele George W. Bush amerikai elnöknek, mely 2003. február 2-ikán, vasárnap jelent meg a The New York Times-ban, „Egészséget csináljatok - ne háborút!” címmel, s amelyet még további két levél követett: február 28-ikán az „Ez a háború nem az Erő, hanem a Kétségbe-esés jele!”, s március 9-ikén a „Többé nem vagyunk hajlandók feláldozni az egészséget és a békét!” című. (A levelek elolvashatók, letölthetők az internetről.)

Márpedig energiaipar, ásványolajipar, vegyipar és gyógyszeripar - s az érdekeik - szorosan, szervesen összefüggenek. Rath nem kevesebbet állít, mint hogy az Irak elleni támadás célja nem a terrorizmus leküzdése, vagy az olajmezők elfoglalása, hanem a leghatalmasabb befektetői ipar - a gyógyszeripar - teljes összeomlástól való megmentése! Indoklás: a gyógyszeriparnak, mint gazdasági ágazatnak az érdekében áll a betegségek létezése. A szintetikus gyógyszerek az üzlet jegyében csakis a szimptómákat veszik célba, de nem szüntetik meg a betegség gyökerét képező tényezőket. A betegségek terjedése és pusztításuk alapfeltétele az iparág növekedésének; a betegségek megelőzése és végleges leküzdése aláásná az üzlet gazdasági alapjait. A gyógyszerek halálos mellékhatásai következtében felmerülő elhalálozás az eliparosodó világ negyedik leggyakoribb halálozási oka. A mellék-hatások több amerikai állampolgárt ölnek meg évente, mint a II. világháború és a vietnámi háború összesen. A gyógyszeripar szembekerül a szabadalmi díjakból befolyó nyereség s az emberek valós egészségi szükségletei közti megoldhatatlan konfliktussal. A fejlődő országokban a gyógyszerek nyereségességének erőltetett kikényszerítése - ez folyik Magyarországon is! - a legfontosabb okozója az AIDS és egyéb fertőző betegségek (pl. ebola, s legújabban az ‘atípusos tüdőgyulladás’) elterjedésének. Ugyanakkor a vitaminkutatás eredményei, a sejtbiológia, valamint a természetes gyógymódok térhódítása (nem lesz szükségünk gyógyszerekre!) is lehetővé teszik napjaink legveszélyesebb betegségeinek eredményes gyógyítását.

Ezek a terápiák a betegségek megelőzésére és leküzdésére koncentrálnak, s nem csak a tünetek kezelésére. Ami a szintetikus szerek veszélyes mellékhatásait illeti - a gyógyszeripar jelenlegi krízisében nagy szerepet játszott a Bayer cég Baycol nevű, koleszterin-csökkentő készítményének a világraszóló botránya. Még 2001. augusztusában a gyógyszer visszavonására kényszerültek, mivel az alkalmazását követően több mint 50 személy elhalálozott, és potenciálisan körülbelül 6 millió ember lett kitéve az izomszövet-feloldódásnak nevezett halálos mellékhatásnak. A Bayer német, valamint a brit SKB gyógyszeripari óriása szembe került a több, mint 7000 páciens által indított egyéni és csoportos perek, valamint a kormányok tisztviselői által indított büntetőjogi eljárások - hanyagságból elkövetett ember-ölés vádjával - súlyos gazdasági következményeivel. Az ügybe keveredett cégek részvényein például csak a cégekbe befektetők - dollár-milliárdokat veszítettek. Más gyógyszerek (béta-blokkolók, kalcium elleni szerek, ösztrogén helyettesítők, stb.) mellékhatásaitól egészségkárosodást elszenvedett betegek is pert indítottak; így összességében a gyógyszeriparnak ugyanazzal a szörnyű sorssal kell szembe-néznie, mint a dohányiparnak, mivel egész országok és nemzetek perelték őket be az állampolgáraikat ért atrocitásokért...  

Ez a folyamat azonban megtorpant 2001. szeptember 11-ikén, amikor is olyasmi történt, ami hosszabb időre elterelte a világ figyelmét a gyógyszeripar kríziséről. Ezen a napon máig rejtélyes, és teljességgel kiderítetlen körülmények között dőlt össze a newyork-i Manhattan-ben a World Trade Center két ikertornya, állítólag két eltérített belföldi utasszállító járat Boing-jének becsapódása miatt; ami végül is több, mint 2600 ember halálát okozta. Akinek netán kétségei támadtak aziránt, hogy a tornyok ledőlését tényleg az óriásgépek becsapódásai okozták-e, annak (újra elolvasásra!) figyelmébe ajánlom a Nemzetőr 2003. március 26-iki száma 3-5. oldalán olvasható, e tárgyban megjelentetett írásokat. Tény, hogy szinte még össze sem omlottak a párhuzamos (háttér)hatalmi szimbólumokként is felfogható (ami a két párhuzamos vonalat illeti, lásd még: a dollár jelében a függőlegesen, az euró jelében a vízszintesen látható ‘két csíkot’, valamint egy szónoki emelvény ‘tartó oszlopait’), égbe meredő fallikus jelképek, - George W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke azonnal meghirdette a háborút a világterrorizmus ellen, majd szinte habozás nélkül megtámadta Afganisztánt, ahol Usama bin Laden, az elsőszámú nemzetközi közellenség rejtekhelyét sejtették. Ma már egy újabb pót-cselekvésnek lehetünk részben tévénéző szem-és fültanúi, részben pedig netán a potenciális veszélyeztetettjei (vagy áldozatai), de világpolgárként mindenképpen a szenvedő alanyai, - most éppen Irak ellen folyik az immár illegitim angolszász ‘megelőző katonai csapás’, és könnyen lehet, hogy ezután Szíria, Szaúd-Arábia, Irán és/vagy a renitens Észak-Korea következik a sorban...         

Tény, hogy W. Bush nem csupán a katonai akciók megindítását kezdeményezte. A kormánya élére állt a gyógyszergyárak által indított nemzetközi erőfeszítésnek, amelynek a célja, hogy az ENSZ ‘Étkezési Szabvány’-megbízását kihasználva, törvényen kívül helyezzék a természetes hatóanyagú terápiákat. A legutóbbi, a fejlődő országok AIDS elleni harcát támogató ‘segély-program’ nem más, mint 15 milliárd dolláros támogatás a gyógyszergyáraknak. Miközben elhanyagolják az immunrendszer legyengülését leküzdő hatékony természetes gyógymódokat, - ez a projekt biztosítja a gyógyszergyáraktól való függést. A ‘Honvédelmi Akta’ biztosítja a gyógyszer-gyártók védettségét az oltóanyagokkal kapcsolatos jelen és jövőbeli felelősségre vonással szemben. Az ‘orvosi jogi felelősség reformjával’ kapcsolatos tervek szerint csökken a gyógyszer-gyártó cégek jogi felelőssége...   

A gyógyszeripar mögött álló szürke eminenciások a lobbistáikat kulcsfontosságú politikai pozíciókba helyezték. George W. Bush és Tony Blair a gyógyszeripari termékek két vezető exportáló országának első emberei. Egyben ők az Irak elleni háború legagresszívabb támogatói, sőt - a szervezői. Donald Rumsfeld számos gyógyszeripari multinacionális cég (Searle, Gilead, stb.) vezérigazgatója, és/vagy igazgatótanácsi tagja volt. Most ő - mint védelmi miniszter - a háború egyik leg-erőteljesebb támogatója a Bush-kormányzatban; és ő dönti el, meddig hulljanak a bombák. A háborúk, az elhúzódó nemzetközi válságok és az állampolgári jogok korlátozása a gyógyszeripari érdekcsoportokat szolgálja. Az alábbi tények most már új fényben jelennek meg: (1) A gyógyszeripar volt a legnagyobb olyan ipari csoport, amelyik a Bush-kormányzat háborús célkitűzéseit támogatta a 2002. évi választások során. (2) A gyógyszeripar elsőként húzott hasznot a ‘Belbiztonsági Törvény’-ből, mivel garantált védelmet kapott a termékei súlyos mellékhatásai miatt ellene indított perek során. (3) George Bush elnök az USA állapotáról szóló beszédében nem támogatta a hatékony elsődleges betegség-megelőzést, de 400 milliárd dolláros támogatási programot ígért a gyógyszer-gyártóknak, a hatékony egészségvédelem ürügyén. (4) Az afrikai AIDS-betegek kezelésére biztosított 15 milliárd dolláros támogatás is elsősorban a gyógyszeripari vállalatokat szolgálja, s nem Afrika népét. A cél, hogy - a hatékony és megfizethető alternatív terápiák ellenére (tanulmányok bizonyítják, hogy egyedül a C-vitamin képes a HIV-vírus aktivitását több, mint 99 %-os mértékben csökkenteni!) - ezeket az országokat a gyógyszeripari kartelltől függővé tegyék...    

Dr. Matthias Rath így összegez: „Az Irak elleni háborúnak nem a ‘terrorizmus’ leküzdése vagy az olajmezők elfoglalása a célja. Ez a háború a gyógyszeripar/ olajipar ágazatokba befektető érdekcsoport világméretű monopóliumának a biztosításáért kidolgozott hosszú távú stratégia része. Az elhúzódó nemzetközi konfliktusok, így a háborúk - amelyek során akár tömegpusztító fegyverek is bevethetők - mind ennek a célnak az elérését, valamint az esetleges ellenzék leküzdését szolgálják. Ez a háború nem az Erő, - hanem a Kétségbeesés jele.”    

A háború eszkalációjának legfontosabb oka, hogy a gyógyszeripar újra ellenőrző szerephez jusson s létrehozhassa hosszú távú globális monopóliumát a ‘betegség-üzletben’. Ezt csak akkor érhetik el, ha kurtítják a polgári szabadságjogokat, - az információ szabadságát és a természetes egészségvédelemhez való szabad hozzá-férés jogát. A háborúk, különösen a tömegpusztító fegyverek alkalmazói mindezt el is érhetik. Mindannyian tanúsíthatjuk: a gazdasági élet mai ‘uralkodói’ nem hajlandók önként feladni pénzügyi privilégiumaikat. Mint évszázadokkal ezelőtt is; - vesztükben képesek ezreket, sőt, milliókat feláldozni. Évszázadokkal ezelőtt azonban a háborúkat még karddal és muskétával vívták; ma pedig tömegpusztító fegyverekkel, többek között nukleáris fegyverekkel. Az Amerikában, vagy a világ más országaiban élő embereknek döntést kell hozniuk: valóban ezt akarjuk?! 

Jelenleg az orvosi kutatásokat a gyógyszergyárak részvényárai mozgatják, s nem  az emberek valós egészségügyi szükségletei. A természetes alapokon nyugvó egészségügy és a sejtszintű egészség elveinek megvalósítása a világ egészségügyi ellátásában milliárdos költségeket takaríthat meg. Ezeket a milliárdokat vissza is kellene forgatni a természetes egészségügyi ellátásunk további kutatásába. Tény, hogy nagyon sok betegségünk kötődik az alapvető tápanyagok (C-vitamin, lizin,  prolin, kalcium és magnézium, nyomelemek, stb.) hiányához a sejtekben. A köz-egészségügyi politika részeként megvalósuló átfogó primer prevenciós kutatási programok lényegesen eredményesebbé tehetnék a betegségek elleni küzdelmet. A legtöbb ember számára nem ismert, hogy a gyógyszeripar (betegség-megelőzés helyett) valóságos háborút vív a profitjáért - az emberiség ellen. A The Journal of the American Medical Association 1998. április 15-iki száma szerint ebben a ‘háborúban’ évente több, mint 100 ezer ember hal meg; több, mint másfél-millió pedig kórházba kerül a receptre felírt gyógyszerek káros mellékhatásai miatt... Az ‘otthoni háborúban’ az emberek többféleképpen szenvednek sérüléseket. Például úgy, hogy ‘egészséget’ ígérnek nekik, - ehelyett azonban gyógyszereket kapnak, amelyek nem gyógyítanak, csak a tüneteket fedik el. A betegek milliói és teljes gazdaságok jutnak csődbe, hogy a ‘betegség-ipar’ főszereplői óriási nyereségre tehessenek szert. Ez természetesen nem is meglepetés, mivel a betegségek fenn-maradása, sőt, a különféle kórok körének bővülése (!) a gyógyszeripar további növekedésének előfeltétele, - míg a prevenció és a betegségek sikeres leküzdése veszélyezteti ennek az üzletágnak a profitját... 

Dr. Matthias Rath sorait elolvasva, valamint a legutóbbi háborús események okait és lehetséges következményeit latolgatva; az embernek furcsa gyanúi támadnak. Mi van akkor, ha az emberiségért aggódó, nagy tudású ám naiv és ártatlan Rath doktornak ok-feltáró elemzésében, következtetéseiben nemcsak, hogy igaza van, de jóhiszeműségében még el is van maradva egy brossúrával a valóságtól? Nem lehetséges-e, hogy a valóság már messze túlszárnyalta az orvos következtetéseit? Nem lehetséges-e, hogy a gyógyszeripar - egyébként valós - partikuláris érdekei összecsengenek az olajipar, a petrolkémia, az energiaipar, a hadiipar; sőt, az USA világuralmi törekvéseivel, háborús doktrínájával, illetve a mindezeket egyre agresszívabban képviselő lobbyk pillanatnyi taktikai és hosszú távú stratégiai érdekeivel? Mi van akkor, ha itt és most az egyesült lobby-érdek vív elkeseredett apokaliptikus háborút az emberiség jobbik felével szemben? Nem lehet-e, hogy a megsokasodott és sokasodó (Kína, Korea, India, Pakisztán, Indonézia, Japán; az afrikai, a távol-keleti, illetőleg a muzulmán, elsősorban arab országok) nemzetek a nem is olyan távoli jövőben olymértékű konkurenciát jelentenek az ún. nyugati, mindenekelőtt az amerikai (angolszász) civilizáció számára, amit csak tervszerű létszámcsökkentéssel, egyfajta endlösung-gal ‘lehetséges’, illetve próbálnak meg kezelni? Hiszen a Föld jelenlegi, közel 6,5 milliárd fős lakosságából már most is csak 1,5 milliárd a ‘fehér’ (aki az ún. nyugati civilizációt képviseli), míg például a muzulmán hitűek (főként arabok) lélekszáma 1,7 milliárdot tesz ki! Aztán az is eszembe jutott, hogy a nyugati civilizáció olyannyira jólétben él, az életminősége olyannyival magasabb a keleti és a déli népekénél - a 20 %-os létszámarányt képviselő nyugati elit fogyasztja el a Föld javainak 86 %-át, míg a 80 %-nak csak a javak 14 %-a jut! -, hogy luxuséletéről esetleg sosem hajlandó lemondani. Márpedig ma a fejlődő országok népessége - okkal s joggal - ragaszkodik hozzá, hogy a belátható jövőben ugyanolyan színvonalon éljen, mint nyugati társai. Ám az a szomorú valóság, hogy a jelenlegi technológiák alkalmazása mellett Földünk erőforrásai a jólétnek ezt a kiegyenlítődését nem teszik lehetővé. Mi a megoldás? A nyugati civilizáción perspektívájában csak az segít, ha még idejében - míg még eléggé erős - meggátolja, hogy a túlnépesedő keleti és déli államok ‘túlnőjenek’ rajta! Igaza lenne Huntington-nak, - ez a civilizációk összecsapása?!

Ezek után már feltehetjük a következő, nagyon is indokolt kérdéseket: 
 Kinek állt érdekében a WTC-ikertornyok ledöntése?
 Kinek állt érdekében a világterrorizmussal való pánikkeltés?
 Kinek állt érdekében Afganisztán, Irak (s majd a többiek) lerohanása?
 Kinek állt érdekében a vegyi és biológiai fegyverekkel való fenyegetés?
 Kinek állt érdekében az anthrax-spórák szétszórása az USÁ-ban?
 Kinek állhatott érdekében az atípusos tüdőgyulladás vírusának elterjesztése?
Egyszer talán még megtudjuk...