Czike László

                                         Eutanázia és lágy drogok 

Nem vitás; a liberális demokrácia lényege a humánum és a profit! Pontosabban persze, hogy a profit a legfontosabb; bár a profit is az emberért van, voltaképpen tehát a növekvő profit minden jó, a közjó, a legfőbb jó alapvető forrása. Éppezért mindent a profit növelésének kell alárendelni - horribile dictu! -, nagy-néha még a humánumot is! Értik, nem értik - na látják!
Olvasom „a Kutya” című havi lap májusi számának MEOE-elnöki előszavában, hogy: „A demokrácia elvét egy Miniszter is értelmezte, és levelet írt a nemzet-közi szervezetünknek, az FCI-nek. Ebben a levelében voltak számomra meg-lepő kijelentései, például a kutyakereskedelem visszaszorítása. Nos, kedves Miniszter úr, - az Ön rendelete sorolja át a kutyát a gazdasági haszonszerzés fogalmába. A MEOE 4 éve azért harcol, hogy a kutya nem nyereségvágyból tenyésztendő (hanem - hobbyból, kedvtelésként).” Hogy mindenki értse: a tárgyi rendelet átsorolta a kutyát (eddig hobby-állat volt!) a haszonállatok közé; vagyis a kutyák tenyésztése mostantól mezőgazdasági-állattenyésztési tevékenységnek minősül, ami - legalábbis a rendelet deklarált célja szerint! - a kutyakereskedelem visszaszorítását szolgálja, illetve eredményezi... Kutya legyek, ha értem! A kutya haszonállat lett; éppúgy, mint a szarvasmarha, a sertés, a ló, a bivaly, a strucc, a kecske, a juh vagy a baromfiak! Haszonállat lett; ami viszont a nem kívánatos kereskedelmet (?!) hivatott korlátozni, sőt, felszámolni, - s mivel ez a haszon a kereskedelemből származik: ha nem lesz kereskedelem, nem lesz haszon, miáltal megszűnik a nyereségvágyból elkövetett tenyésztés. Ezek szerint a ‘haszonállat’, az a mitikus kulcsszó, amitől mintegy varázsütésre megszűnik a kereskedelem! Amiből következik, hogy a haszonállat eladhatatlan, vagyis nem szabad eladni! De akkor mit kezdhetnek az eddigi hobby-tenyésztők a rengeteg eladhatatlan, és így felesleges állattal?! Egyértelmű: meg kell enniük szegényeket; éppúgy, mint a többi (fentebb felsorolt) valódi haszonállatot, vagy vihetik őket a kutyamenhelyre. Megejtő a humánum, illetve a ‘caninum’, ami ezekből a profitellenes miniszteri rendeletekből árad! Magam is viszolygok azoktól az emberektől, akik rászokva a kapitalizmus farkastörvényeinek érvényesítésére; sőt, a nagy állami privatizációs kampány-sikeren (1990-1998.) felbuzdulva, a haza, s egykori elveik után papát- mamát is eladva: nem átallják utolsó tartalékaikat, saját termelésű kiskutyáikat is áruba bocsátani! Bizony ez már a végső vég legvége, a morális öncsőd utolsó stádiuma, amely után már nem következhet más csak a megváltó öngyilkosság...
De erről majd egy kicsit később.
Mindazonáltal van ennek a ‘haszonállattá minősítő’ rendeletnek egy-két szépség-hibája. Mint tudjuk; a kutya sok-tízezer éve az ember legjobb barátja. Rendben volna, miszerint nem szép dolog, ha az ember a barátját, vagy a barátja (a mi kutyánk) kölykeit kereskedelmi forgalomba hozza, magyarán eladja, - node hogy  ellene az legyen a megoldás, hogy inkább megegye? Olaszok leszünk, s kínaiak...
Továbbra is érthetetlen: mitől haszonállat a kutya, ha egyszer tilos a haszna?!
Vagy: mitől válik a kutya a haszonszerzés eszközévé, ha nem szabad eladni?
Ami a menhelyeket illeti: legjobb, ha gazdi és kutya majd egy helyre kerülnek...

Gondolom mindenki hallotta, ismeri azokat az európai úniós híreket, amelyek arról szólnak, hogy a sertésólakban (a sertés szintén jól ismert haszonállat, vagyis tilos malacként értékesíteni?) gondoskodni kell a jó hangulatról: a rosszminőségű moslékok helyett jóminőségű európai-úniós granulátumokat kell etetni, esetleg halk komoly-vagy könnyűzene szóljon a beépített hangszórókból, s a kismalacok is kapjanak műanyag-játékokat, melyekkel elűzhetik unalmukat a hízás közben. Ami a hízók ‘kivégzését’ illeti, annak humánus módszerekkel kell megtörténnie, úgy, hogy az állat fájdalmat ne érezzen, - ezért halála előtt el is kell kábítani...

Mint ismeretes; a magyar emberi népesség fokozatosan elöregszik. Hazánkban ma minden harmadik ember nyugdíjas, akiket részben a leszármazottaknak kell eltartaniuk; tekintve, hogy az állami nyugdíjakból még a közüzemi számlákat is nehéz lenne maradéktalanul kifizetni. Nem véletlen, hogy országszerte egyre csak növekszik a nincstelenek, a hajléktalanok, a gyógyíthatatlan betegek száma, akik képtelenek önmaguk fenntartásáról gondoskodni. Mint tudjuk, önszántunkból be-léptünk az Európai Únióba, egy tágabb közösségbe, amely nem azért fogadott a tagjai közé, hogy lágy zenével, jó minőségű koszttal kedveskedjék nekünk, csak azért, hogy hozzájusson a termőföldünkhöz és a piacainkhoz. Mit fog csinálni a nyugdíjas-korú magyar paraszt, aki nem kaphatott hitelt, hogy a saját földjét meg-vehesse, de egyébként sem tud angolul (nem képes úniós pályázatokat írni); sőt, számítógépes ismerete s gyakorlata is hiányzik?! Az új belga tulajdonos elkergeti majd a földjéről; a magyar gazda pedig stílusosan a kaszájába dől?! Azt is tudjuk, hogy Magyarország lakossága évente kb. egy Salgótarján nagyságú város lélek-számával csökken; mert az elhalálozások száma mintegy 35-40 ezerrel haladja meg a születések számát. A házasságkötések száma is csökken; a születéseké is, míg a halálozásoké nő. Más. A legújabb statisztikai adatok szerint a munkahelyek száma 2003-ban Magyarországon ismét mintegy 40 ezerrel csökkent, így tovább nőtt a munkanélküliség, amely immár hivatalosan is a 7 %-hoz közelít. Ha ehhez hozzávesszük az ún. ‘munkanélküli kényszervállalkozók’ számarányát is, úgy a munkanélküliségi ráta inkább 15 %-nak felel meg... Ha az idős gazdák, azok az őstermelők, akik kizárólag földjük műveléséből élnek meg, szintén elveszítik a földjükkel együtt a munkahelyüket, a megélhetésüket, - akkor a munkanélküliség aránya 2006-2008. körül elérheti a 25-30 %-ot is...! Márpedig ezek az emberek ugyancsak képtelenek lesznek pályázatokat benyújtani az Európai Únióhoz; de még ha ‘nyernének’ is - semmilyen állást nem képesek betölteni az Únióban. Itt születtek, Magyarországon, - s itt akarnának mostmár megélni is, mindhalálig...
A fenti tények alapján, azok ismeretében, Magyarország népessége egészségi és szociális helyzetében - más se hiányzik nekünk, mint az eutanázia, vagy a lágy drogok használatának engedélyezése, liberalizálása vagy bevezetése!
Vagy azt hisszük, véletlen a dolgok, a történések furcsa időbeli egybeesése?
Kivégzés előtt - amit önként vállaltunk, és eztán is önként fogunk vállalni! - lágy drogokat, marihuánát fogunk kapni kedélyjavítónak, meg ízes pszicho-koktélokat, hogy vidáman kacarászva mondjunk le maradék kis életlehetőségeinkről is!
Nem tetszettünk forradalmat csinálni - kaptunk helyette rendszerváltást.
Sokat várunk az Európai Úniótól, de kapni nem fogunk semmit sem.
Csak egy aláírás a megfelelő formanyomtatványon, s miénk az eutanázia.

Vác, 2003. május. 7.

                                                               Czike László