czl
czl
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Könyvek
 
Publicisztikák
 
Versek
 
Demográfia
Demográfia : Az abortusz valódi ára

Az abortusz valódi ára

  2005.02.20. 17:06


Czike László

                                      Az abortusz valódi ára

Szigorúan vallom az elvet, miszerint egyrészt nevezzük nevükön a dolgokat, másrészt legyünk tisztában szavaink igazi jelentésével. E kívánalmak érvényre juttatása nélkül a kommunikáció merő verbális hablatyolás.
Éppen ezért: „abortusz = emberi magzat vetélése, illetve művi eltávolítása” (Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó 1978., 2. oldal, jobbra).
A legkevésbé sem képzelem magamat amolyan „modern Savonarolának”, hogy mint egy magam kreálta képzetes szószékről mennydörögjem valós, vagy vélt igazságaimat megszeppent/bűnös embertársaim fejére!
Következetesen vallom: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”
Mindamellett - legfőképpen ultraliberális olvasóim bosszantására - mintegy szemlesütve/pironkodva, töredelmesen bevallom, hogy soha, még csendes cinkostársként sem vettem részt művi vetélés eldöntésében, vagy végrehajtásában, és ilyen a közvetlen környezetemben sem beleegyezésemmel, sem anélkül soha nem is történt. Így lett hat terhességből hat gyermekünk.
Nem gondolom, és nem is gondoltam soha, hogy pálcát törhetnék nőnemű embertársaim egyrésze felett, pusztán azért, mert nők, s ezért szexuális vonatkozásban lényegesen kiszolgáltatottabbak nálunk, férfiaknál.
A különböző neműeket a Sors eltérő bűnökkel, szenvedésekkel sújtja.
Így hát nem ítélkezem, csupán leírom, - milyen társadalomban is élünk. 
Elmondom a véleményemet: ez is ér annyit, mint a „hivatalos” verziók!

Könnyű a férfiaknak, hiszen nem eshetnek teherbe; bár a legutóbbi Heti Hetesben (február 12.) Hernádi Judit szerint: „A férfi is lehet terhes, ... de nagyon!” Gondolom, leginkább akkor, ha netán bele kívánna szólni „balos” felesége/nője vetélési döntésébe, miután felelőtlenül teherbe ejtette őt!
E kérdésre még visszatérek, ám előbb sokkal fontosabb dolgokról szólnék.
Történt tegnap, hogy az alamuszi közszolgálati televízió hasonszőrű esti műsorában (február 17.) a nagy visszatérő, a TV3-as Baló György vitte a pártatlan döntőbíró szerepét a magzatvédelmi törvénytervezet állítólagos szigorításával kapcsolatban szervezett párbeszéd kvázi-komisszárjaként, gondosan ügyelve arra, hogy a beszélgetők betartsák az előírt normákat.
A nyilván szoclib szociológusnő - a nevét hál’Istennek elfelejtettem! - egyfolytában támadott, mindenféle rémhíreket terjesztve; a politikai államtitkárnak maszkírozott Pusztai Erzsébet pedig türelmetlenül, hevesen gesztikulálva védekezett, mint akinek vaj van a fején, vagy rossz fát tett a tűzre.
Nyilván közismert, hogy a szakavatott, intelligens politikusnő sem éppen a konzervativizmusáról híres, - hiszen néhány éve „dezertált” az MDF-ből az MDNP-be; sőt, ma már éppenhogy fideszes politikai államtitkár! Mindezek a karrier-állomások is jól mutatják a kereszténydemokrata/konzervatív (vagy annak induló) pártok és politizálás reménytelen liberalizációját, önkéntes beolvadását a nagy, közös akolba, - de ez egy másik, szomorú történet...
Éppen Pusztai Erzsébet példája mutatja, - milyen gyökértelenné, tétova-sebezhetővé válik egy eredendően keresztény gondolkodású asszony, ha akár pusztán jóakaratból is, de szövetséget köt a liberális gondolkodással!
Mert megtörténik a baj: folyamatos offenzívában jön előre a szociológusnő, és csak a hit, az élet (!) érveit lehetne szembeszegezni vele, ám pont ezt az egyet nem lehet, mert tilos! Az állam és titkárai csak színlelhetik a hitet...
Pusztai Erzsébet kínlódik, szenved, - világi érvelése hitetlen és hiteltelen.
A borzalmas beszélgetés két nő párbaja a nagy semmiről - egyikük sem győzhet! -, és közöttük magasodik a rezzenéstelen arcú egyiptomi főpap, Baló György bozontos szemöldöke, amit néha gondterhelten összeráncol.
Az ellenoldal (2:1) minden alap nélkül attól retteg, hogy az Orbán-kormány kerek-perec betiltja az abortuszt, vagy olyan összegű térítési díjat vezet be, amely megfizethetetlen, s így kikényszeríti a nemkívánt terhességek kihordását is. Az egész agyrémet az a tévhit motiválja, mintha a polgári kormány még ebben a ciklusban (!) ugrásszerű természetes szaporulattal akarná megállítani a népesség tragikus fogyását, - pedig hát tudjuk, hogy a prog-ram mindössze 3 gyermek, 3 szoba és 4 kerék, s erre sincsen forrás...
Aztán eljutunk a csúcspontra. Kiderül, hogy egy abortusz költsége 56 ezer forint, amelyet egyrészt „az anya”, másrészt az állami költségvetés fedez. Kiderül, hogy a személyes térítési kötelezettség 16 ezer forintra emelkedik,  tehát egy művi vetélés 40 ezer forint kiadási többletet jelent az államnak.
Merthogy a társadalombiztosításból finanszírozott egészségügy (OEP) egyetlen fityinggel sem járul hozzá „a műtét” költségeihez, amit a szocioló-gusnő éles hangon kifogásol. Érvként felhozza, hogy: „A rosszlányokhoz járó férfiak azoktól kapott nemi betegségeinek gyógyítását is részben magára vállalja az OEP, hát akkor az abortuszok finanszírozásából miért nem veszi ki a részét?!” A párbeszédből megtudhatjuk azt is, hogy Magyarországon mostanság némileg csökken az abortuszok száma, már csupán évi 70.000 (!), szemben az 1990. évi 90.000-rel. További adat, hogy a művi vetélések nagyjából 50 %-át házasságban élő nők „szenvedik el”, valamint, hogy a párok mindössze 3-4 %-a él a megelőzés, a rendszeres fogamzás-gátlás kiterjedt lehetőségeivel. Beszédes számok ezek!
Nem vagyok szociológus, csak gondolkodó ember, - publicista.
Azt gondolom, hogy sem a magyar férfi, sem a magyar nő nem direkt hülye, csak szegény és nyomorult. Azt gondolom, hogy egy mai magyar fiatal, pályakezdő házaspár számára mind a gyermekvállalás, mind a fogamzásgátlás, mind az abortusz elképesztően drága, pedig hát nagyjából úgy sincs más örömük, mint a szeretkezés. Tudják, hogy igazából már szeretkezniük sem volna szabad, ha csak addig nyújtózkodnának, amíg a takarójuk ér.
Ám azután az éhbérért átrobotolt nap végén minden tervszerűség nélkül  egyszer csak leszáll az éjszaka, a sötétség, - s mégis szerelmeskednek...  
Megtörténik a baj, - az asszony teherbe esik. Nem mondja el a férjének, mert fél tőle, vagy önnön liberális személyiségi jogaira hagyatkozva dönt egyedül, és elveteti a magzatát. Akárhányszor, - újra, meg újra. Anyagi és lelki támasza tehát nem marad, nincs, - sem a férje, sem a család, sem az állam, sem a társadalombiztosítás. Ezek nem az én írói fikcióim! Benne volt a beszélgetésben - a szociológusnő mondta -, hogy a tanácsadásnál rendkívül diszkréten kell eljárni, hiszen az esetek nagy részében a férj mit sem sejt az egészből, és a nőnek ugyebár jogában áll titokban tartania állapotát!
Magyarán: az egész rendszer - liberális és pénzügyi okokból - a totális hazugságra épül. A házasságban ismétlődő (eltitkolt és/vagy hallgatólag eltűrt) abortuszok egyrészt tönkretehetik a fiatal asszony méhét, alkalmatlanná teszik a későbbi/valamikori terhességre, annak kihordására, vagy megsokszorozzák a koraszülési hajlamot; másrészt effektív életveszélyt jelenthetnek. A hazugság légköre pedig savként marja szét a szerelmet.
A barátnők, vagy az alkalmi rosszlányok szolgáltatásai persze igen drágák.
A legolcsóbb, legkifizetődőbb megoldásnak mégis a legutóbbi verzió tűnhet, hiszen a nem kívánt terhességtől, illetve az újbóli abortuszoktól való félelem az asszonyt előbb-utóbb a frigiditásba kergeti, aminek pedig „egyenes folytatása”, ha a férfit a rossz vére a rosszlányokhoz vezeti... Ez az alkalmi megoldás lényegesen kevesebbe kerül, mint a rendkívül költséges, egész életre szóló gyermeknevelési mizéria, vagy az abortuszok növekvő térítési díja, - ráadásul a nemi betegségek gyógyításához az OEP is hozzájárul!
A statisztikai adatok és a kalkuláció alapján nyilvánvaló, hogy a házasság intézménye már önmagában ráfizetéses, így idejét múlta konstrukció, nem csoda, hogy egyre többen választják a „csak úgy” együttélés formáját.
Az intézményesen istentelenített állam viselkedése azonban teljességgel érthetetlen és értelmetlen. Minden igyekezetével azon van, hogy preferálja a házasságot, a közös vagyonszerzés különböző módozatait, ún. családcentrikus gazdaság-és adópolitikát erőltet (adókedvezmények, jóváírás, családi pótlék, lakáshitel, stb.), - miközben a pénzügyi megszorítások és a korlátlan személyiségi jogok gyakorlása következtében a családok vagy létre sem jönnek, vagy ha létrejöttek, többnyire gyorsan szét is esnek.
Különösen érthetetlen, hogy az állam mindenféle szociális és egyéb intézkedéseivel mindenáron a gyermekszaporulat növelését kedvezményezi, miközben költségvetéséből 70 %-ban finanszírozza a művi vetélések kiadásait, - azon műtétekét, amelyek évente 70.000 apróság likvidálását jelentik.
Magyarán: az elmebeteg állam magot vet, és magoncot arat. Gyönyörű!   
A vetés szárba nem szökken, termést nem hoz, - mégis évente vetünk...
A hőn áhított, mégsem kívánt magzatokat államilag, művileg elvetélik.

Mindez azonban kizárólag az ügy anyagi, kalkulatív vetülete.
Mert ami odavész, az nem elsősorban anyagi természetű.
Most nem arra gondolok, hogy az értelmetlenül elpusztított csöppségekből évente két Salgótarján nagyságú város lakossága cseperedhetne fel, termelődhetne újra, - a népességfogyás című melodráma unos-untalan ismé-telgetése amolyan kollektív óbégatás csak, hiszen a probléma gond nélkül megoldható lenne például tervszerű és tudatos betelepítések útján is.
Szinte naponta vissza-visszatérő hírként csöpög minden médiumból, hogy
a környező országokban élő magyar társaink életvitelének, fennmaradásának Erdélyben, Kárpátalján, Szlovákiában vagy a Vajdaságban már nincsen perspektívája, - tíz-és tízezrek települnének haza az anyaországba, ha kapnának letelepedési engedélyt, szállás-és munkalehetőséget itthon.
Arról nem is szólva, hogy pl. az erdélyi magyarok még szeret(né)nek élni, dolgozni, tele vannak vitalitással, nem depressziósak vagy liberálisak, hívők, gyönyörűen beszélnek magyarul, szívósak, megtanultak nélkülözni, stb., stb.  
Magyarán: tényleg igaz lehet, hogy ők a magyarság tartalék-génállománya!

Az irredentizmus véleményem szerint nem egyszerűen anakronizmus, hanem kifejezetten ostobaság. Magyarország, mint nemzetállam hovatovább már a megmaradt 93 ezer négyzetkilóméternyi területét sem képes virágzó élettel, gazdálkodással, emberi civilizációval és kultúrával kitölteni, - magyarán ma már épp az a baj, hogy ennyi terület is „túl sok” nekünk! Hiányzik a cselekvő népesség; a magatehetetlen, munkanélküli, beteg és elöregedett, tetejébe depressziós lakosság megdöbbentően magas hányada passzív, jórészt tétlenül várja a postást a nyugdíjjal, vagy valamilyen segéllyel. Nem azt mondom, hogy nosza, csábítsuk haza a környező országokból az ott élő magyar ajkú családokat; csak azt, hogy mindenkinek adjunk lehetőséget a visszatelepülésre, akinek ilyen szándékai vannak. Nem az a kérdés, hogy biztosítsunk-e politikai választójogot a külföldi állampolgárságú magyarok számára, de nem is a kettős állampolgárság „bevezetése”, hanem a letelepedési engedély, és a valós visszatelepülés lehetőségének biztosítása.
Különösen indokolt ez a felvetés az azon nemzetiségi magyarok esetében, akiknek „odahaza” hátrányos megkülönböztetés, netán üldözés a sorsuk.
De nemcsak az elvesztett területek iránti bármilyen nosztalgia élesztgetése butaság, hanem természetesen a potenciális hazatelepülőkkel kapcsolatos mindenfajta „rasszista előítélet” is az! A magyar éppen a történelmében sűrűn és folyamatosan előfordult, lezajlott vérkeveredések következtében vált olyan alkalmazkodó, befogadó, vendégszerető és strapabíró néppé, amely  a legkülönbözőbb megpróbáltatásokat (háborúkat, megszállásokat, stb.) is túlélte, szemben egyes „homogén” népekkel, melyek kihaltak, szétszóródtak vagy beolvadtak, nemzetállamuk pedig megszűnt. Emlékezzünk csak!
A tatárjárás 1241. körül „művileg elvetélte” (!), tehát kiirtotta az akkori - területileg sokkal nagyobb - Magyarország lakosságának cca. kétharmadát-háromnegyedét, minek következtében hatalmas lakatlan területek kelet-keztek. Második honalapító nagy királyunk, a dalmáciai emigrációból hazatérő IV. Béla úgy segített a nyomasztó lakossághiányon, hogy tízezrével telepítette a Duna-Tisza közére a kunokat, akik nevét máig őrzi a vidék. Megtanultak magyarul beszélni, gondolkozni, dolgozni és élni, magyarokká váltak; tulajdonságaik, génjeik beolvadtak a magyarság génállományába.
Nagyjából ugyanez játszódott le a török hódoltság korában, 1526. után is, csak akkor a Habsburg-dinasztia „sváb” betelepülőkkel töltötte be az űrt. Nem állítom, hogy a fasizmus (II. világháború, zsidó holocaust), a kommunizmus (ÁVH-terror, „disszidálások”, magzatelhajtás), valamint a liberális globalizáció (rendszerváltás, privatizáció, tömegnyomor, abortusz - máig) magyarirtó, a magyar lakosság lélekszámát abszolút és relatív értelemben is csökkentő hatását effektív, tervszerű (?) betelepítésekkel szükségszerű kiegyenlítenünk, - de azt igen, hogy a betelepülés tudatos „liberalizálása” évtizedeken át hatékonyabb megoldás a várt természetes szaporulatnál.
Miközben a politikai jobboldal egyfolytában azon sopánkodik, hogy az ország népessége évente cca. egy Salgótarján méretű város lélekszámával csökken, - valójában nem veszi észre a fától az erdőt. A népességfogyás oka: (1) Az elöregedés; (2) Az abortuszok; (3) Az általános szegénység.
Lehet erőltetni a szaporodás ütemét, - nem fog sikerülni. Ne feledjük: az ún. „Ratkó-korszakban” Magyarországon tökéletes létbiztonság volt, - és ma?!
Lehet korlátozni az abortuszokat, - nem fog sikerülni. Angyalcsinálók, hen-tesek mindig lesznek, akik majd suttyomban kaparnak. Drágítani is lehet az abortuszt, - annyi pénz mindig lesz, hogy a művi vetélésre fussa!
Csak kettőt nem lehet „hirtelen”: megállítani az elöregedést, - illetve a kellő mértékben emelni a fiatalok, a családok életszínvonalát, szociális ellátását. 
Mit lehet tenni mégis? A betelepülés elősegítésével, kedvezmények nyújtásával növelni a lélekszámot, javítani a munkaképes eltartók arányát.
Hangsúlyozom: tök mindegy, hogy kik jönnek - erdélyi, vajdasági, vagy netán kazahsztáni magyarok, nílusi magyarabok, hazatelepülő zsidók, esetleg világállami angolszász betelepülők! - magyarrá válnak majd valamennyien.

Legvégül az erkölcsről és a bűnről.
Milyen társadalom az, amely az abortuszt puszta konvenciónak tekinti?
Milyen állam az, amely hivatalosan megünnepli keresztény államiságunk milleniumát, ám a költségvetéséből évente 70 ezer művi vetélést fedez?
Milyen keresztény az, aki csendestársként angyalcsinálók cinkosa?
Milyen élet, jog és törvény (konvenció) az, amely merő hazugságra épül?
Milyen szerelem az, amely hallgatólag eltűri az anya gyermekgyilkosságát? Milyen család az, amelyben (35 ezer/év) az abortusz „az élet része”?
A legnagyobb veszteség az elkárhozott lelkek elvesztett üdvössége.

Vác, 2000. február 19.
                                                                     Czike László
 

 

 

 

 


 

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre