Ezerkilencszáz-ötvenhatban...
2005.10.23. 10:17
Ezerkilencszázötvenhatban..
1956-ban mindnyájan egyek voltunk abban, hogy rabláncunkat nem hordjuk tovább, s a megszállók és bábjaik hadát elűzni innen van elég erőnk.. és lesz még boldog, szép magyar jövőnk.
1956-ban együtt voltunk, a kar, a karban és együtt mondtuk eskünk szövegét, hogy szabadságért harcol most a nép és jaj annak, ki fegyvert fogva ránk, elnyomná ismét szent magyar hazánk!
1956-ban a Himnusz szállt a harci zajban és véráztatta barikádokon, a Nemzeti Dal szólt az ajkakon... hogy „Talpra magyar!” – szentül esküszünk: mi rabok többé soha nem leszünk!
1956-ban elmondtuk versben, zengtük dalban, hogy bús tegnapra víg holnap köszönt. Mert nem kívánunk újabb vérözönt, hisz’ elhullott már annyi jó magyar, s a nép most békét, megnyugvást akar.
1956-ban az októberi nagy viharban már verve volt a Vörös Góliát, s a szabad világ bennünket csodált. De Szuez miatt magunkra hagyott S az orosz ismét orvul ránk csapott.
1956-ban a novemberi csatazajban az éteren át küldtük jajszavunk, hogy gyilkosoknak karmában vagyunk, és gyarmattá lesz ismét a haza, ha győzni fog az árulók hada.
1956-ban a nemzetmentő szörnyű harcban a halál könnyen, gyorsan aratott. A hősként elhullt több ezer halott Még évtizedek múltán is perel, Mert halálukért senki sem felel!
1956-ban legázoltan is hittünk abban, hogy annyi vér és szenvedés után, egy eljövendő jobb kor hajnalán a szent szabadság napja felragyog, s a KERESZT, legyőz minden CSILLAGOT!
Kelt: 1956-ban...
/Weiner Albert/
|