A szabadkőművesség
2005.11.16. 09:44
Czike László
A szabadkőművesség
Adva van egy történelmi keret, amelyből a „mai” történelem váza, kontúrjai – mint ősforrásból a búvópatak – erednek, fakadnak. A történelem a kijelölt keretek között önmagát ismétli, miközben mi azt hisszük: generálisan újraalkotjuk a jövőt. A történelem kicsit olyan, mint a digitális igen-nem választott útvonala; egyrészt nehéz, vagy majdnem lehetetlen róla letérni, másrészt, ha meg is van a járt út elhagyásához szükséges döntés, elszánás és energia, akkor is csak úgy lehet másik útvonalat választani, ha mielőbb visszatérünk a válaszúthoz, a keresztúthoz – ahol a döntés, az útvonal elágazott. Igaz út és tévút között nincs rövid átjárás…
A jövő tehát – így, vagy úgy – abból a múltból épül, amelyet már bejártunk. Mert a múlt megváltoztathatatlan, a jövő determinált.
Ma is az folyik, ami évszázadok óta, csak mindig „másképpen” – bár az eszközök és a módszerek mindig, most is ugyanazok. Mi lehet az okkult, a valós, vagy esetleg az okkult-valós oka vagy magyarázata annak, hogy az emberiség képtelen letérni erről az útról, erről az ördögi körben egyhelyben-járásról? Egy idő óta – hatezer, de lehet, hogy tízezer éve – ugyanazon az úton járunk, és mintha sehogyan sem akarnánk, még kevésbé tudnánk letérni róla. Úgy tűnik: ez az út mélyen a múltunkban gyökerezik, az emberiség valamilyen rejtélyes genetikus okból, mintha arra született, rendeltetett volna, hogy tőle idegen szellemiséget szolgáljon. Jézus azért jött el kétezer éve, hogy megszabadítson.
A Szabadkőművesség titkos társulat és világszövetség, mely a világ sok országának – talán a világ minden országának – vezető pozícióiban ott tudja az embereit. Mivel a társaság az igazi céljait, eszközeit és alkalmazott módszereit tekintve alapvetően titkos, így sokféle vélemény alakult ki róla: az átlagos műveltségű ember véleménye a szabadkőművesség keletkezéséről, céljairól, titkos működéséről igen széles skálán – a vele való azonosulás rejtett, vagy nyíltan felvállalt vágyától egészen a teljes elutasításig – terjed, mozog. Az alábbi elemző történeti áttekintés egy olyan vélemény, amely többségében közismert tények csokorba-kötésén, de mégis a tények mélyebb összefüggéseinek feltárásán alapszik.
1 A Szabadkőművesség eredetére vonatkozóan is számos teória keletkezett, amely „elterelő szisztéma” ugyancsak a titkosságot, a valódi események elmisztifikálását szolgálta. Az egyik ilyen „szak- vélemény” szerint a Szabadkőművesség a középkori Templomos Lovagrendet tartja ősének. A Templomos Lovagrendet 1119-ben alapították; - Clairvauxi Szent Bernát, a ciszterci szerzetesrend alapítója és vezetője közreműködésével és effektív támogatásával. Hivatalosan azzal az elsődleges céllal, hogy – legalábbis logisztikai értelemben – a jeruzsálemi utakat biztosítsák a keresztes seregek szentföldi hadműveleteihez. A templomosok azonban sok kutató szerint titkos küldetéssel is rendelkeztek, mi több, inkább ennek megoldásával, teljesítésével foglalkoztak behatóbban: a katolikus egyház megbízásából át kellett kutatniuk az egykori jeruzsálemi Salamon templom romjait, hogy ott megtalálják a „Szent Grált”, ami valamilyen szimbolikus, szakrális tárgy (értsd pl.: a kehely, amelyben állítólag Jézus Krisztus vérét fogta fel Arimateai József, Jézus egyik tanítványa) volt. Esetleg szakrális iratok, amelyek perdöntőek lehettek Jézus valódi származása, élete és vérvonala szempontjából. Tény, hogy a templomosok az eredetileg deklarált feladataikat hamarosan átadták újonnan alakult lovagrendeknek: a „Szent Sír Őrzői” lovagok a Szent Sír feltételezett színhelyét, az „Ispotályosok” a sebesült-szállítást és a kórházi feladatokat látták el, illetve biztosították, - míg a logisztikai útvonalak őrzését a mai „Johanniták” elődei, a „Jeruzsálemi Szent János Katonai Lovag-rendje” lovagjai vették át. Ezek után a templomosok már minden energiájukat a titkos dokumentumok megkeresésére fordíthatták.
A másik felfogás szerint az európai kőműves céhek, s az építészeti mesterfogásokat és titkokat őrző kőfaragó műhelyek is lehettek a mai Szabadkőművesek ősei, mivel ezeknek szervezetét, jelvényeit, és patrónusuknak, Keresztelő Jánosnak a tiszteletét és ünnepét átvette a mai szabadkőműves mozgalom. Itt csak visszautalnék a szabadkőműves jelképrendszer „keresztyén megszemélyesítőjére”, Keresztelő Szent Jánosra. A templomos-szabadkőműves történet-felfogás (narratíva) szerint Jézus Krisztus ugyan nagy tanító – vö. „messiah” – volt, sőt mi több, az esszénus korai keresztény szekta beavatott főpapja a Melkizedek rendje szerint, ámde származására nézve éppolyan ember volt, mint bárki más, vagyis nem volt Isten Fia. A johannita eretnekség lényege éppen az, hogy a történelem-felfogásuk szerint nem Jézus Krisztus volt az igazi Messiás, ha-nem Keresztelő Szent János… Vajon kit szolgált tehát Salome?!
Mások a Szabadkőművességet az 1300-as évek második felében alakult „Rózsakeresztesek Titkos Társaságá”-ból eredeztetik, mely világmegváltó eszméket hirdetett és okkultizmussal, meg arany-csinálással foglalkozott. Angliában a már titokban működő okkult vallási társaságokat: manicheusokat, huszitákat, kabbalistákat, alchímistákat, stb. a londoni Ashmole Illés (1617-1692) fogta végül is egybe a kőműves céhekkel, s alkotta meg a Szabadkőművesek szervezetét, titokzatosságát, jelképrendszerét.
2 A Szabadkőművesség történelmi színrelépését végül 1717-től számítják, amikor Keresztelő Szent János ünnepén, június 24-ikén, a négy kőműves „kunyhó” (páholy) nagypáhollyá egyesült, s Montagu hercegét választotta meg első nagymesteréül. 1765 óta az angol királyi család is a nagypáholy tagjai közé lépett, s oda tartozik ma is. (A legfontosabb angol uralkodó családok tehát, név szerint a Guelphsek, a Windsorok, stb., így II. Erzsébet királynő, és fia, Charles walesi főherceg már csak hivatalból is magas rangú szabadkőművesek – az Angol Nagypáholy feje: a kenti herceg. Az angol szabadkőművesség szellemi központja a Royal Society; az egész világra kiterjedő „szakrális holdudvart” pedig a lovagrendek testesítik meg. A legkülönbözőbb lovagrendek – pl. máltai, Szent-György-, johannita, stb. – igazából a szabadkőművesség amolyan háttér-intézményei, testi-lelki előképző, többnyire nyíltan politikai elit-szervezetei, amelyek legitimitása és az operatív irányítása is Londonhoz kapcsolódik. Akit tehát az angol királynő nem ismer el, szervezeti értelemben nem létezik, amíg hűségesküt nem tesz az angol koronának. Addig természetszerűleg nem vehet részt a különböző országokban - ma még nemzetállamokban - működő szellemi műhelyek az egységes világállamot építő internacionalista munkájában sem. Ilyen értelemben beszélünk legitim, illetve nem legitim; elismert, illetve nem elismert lovagrendekről illetve szabad-kőműves páholyokról. Mint ebből is láthatjuk: az elismertség nem Rómából, a katolikus egyház központjából, hanem Londonból, az angolszász világállam – egyelőre illegitim – központjából ered.)
Angliában a tagok létszámát túlnyomórészt anglikán protestánsok alkották, és alkotják ma is. (Vonatkozik ez az Amerikai Egyesült Államokra is, ahol az anglikán protestantizmus megfelelője az ún. „episzkopális egyház”.) Ami a római katolikus egyház és a szabad-kőművesség „viszonyát” illeti: az ún. kettős tagság az egyház részéről ma is tiltott. Idézet a „Lucifer lábai alatt” című írásból:
„A szabadkőművesség egy ezerfelé szétágazó titkos szervezet, mely a világot olyan alapelvek szerint kívánja kormányozni, amelyek Isten tekintélyét és a Szentírás kinyilatkoztatásait figyelmen kívül hagyják. Mivel a katolikus egyház sajátos és speciális küldetése éppen az, hogy az Isten által kinyilatkoztatott tanításokat teljes gazdagságában befogadja és romlatlan tisztaságban megőrizze, és mindezeket az emberiség megmentésére tanítsa - ezért a szabad-kőművesek ellene folytatják a legnagyobb hajszát s ellene indítják a legádázabb támadásaikat.”
„De a szabadkőművesség a polgári társadalmat is szétrombolja, hisz’ alapelveik ellentmondanak a természet törvényeinek (mint például: a véletlen szerepének, a természetes kiválasztódásnak, stb.), és aláássák ‘a tisztesség és az igazságosság alapjait’. Az a követelésük, hogy az államot a vallástól teljesen elidegenítsék és a köz hivatalait úgy kormányozzák, mintha Isten nem is létezne, - egy példátlan vakmerőség!” - „Minden ember - az állam és a köz-hivatalok tisztviselői, sőt, még a szabadkőművesek is - kötelesek Istent tisztelni és Neki kegyes hálával adózni, mivel csak Neki köszönhetik az életet és a földi javakat. A népek és a társadalmak számára is fennáll ez a hasonló feladat.” (Írja XIII. Leó pápa az „Enzyklika Humanum genus”-ban, 1884. április 20.).
XIII. Leó pápa tanítását a Hittani Kongregáció 1983. november 26-i nyilatkozata is megerősíti: „A szabadkőműves egyesülésekkel kapcsolatos egyházi ítélet ezután is változatlan. Azok alapelvei az egyház tanításával összeegyeztethetetlenek, ezért az egyház tiltja az ilyen szervezetekbe való belépést. Azok a katolikusok, akik a szabadkőműves mozgalomhoz csatlakoztak, tartoznak; a halálos bűn állapotában vannak, így ezért nem részesülhetnek a szent-áldozásban.”
A Szabadkőművesség ma ‘a halál kultúráját’ hirdeti, mivel a fogamzásgátlás, az abortusz és az eutanázia mellett száll síkra. A családok szétzilálásához is hozzájárul. A szabadkőműves Pierre Simon ezt írta 1979-ben: „Az én igazi létem már nem a testé, ha-nem a szabadkőműves páholyomé. Az életem többé már nem az Isten ajándéka, hanem csak anyag, amely önmagát hordozza. El-veszíti abszolút szellemét, amelyet a Teremtés Könyvében (még) magáénak mondhatott.” Tehát már tetszőlegesen lehet vele bármit csinálni. „A szexualitást és a szaporodást külön kell választani, és ugyanígy a szaporodást, illetve a szülői mivoltot is. A családról alkotott elképzelést is teljesen át kell alakítani.” – hirdetik fennen. Hasonló alapelvek a mozgatórugói számos más szervezetnek is, amelyek bár nyíltan nem csatlakoztak a szabadkőművességhez, de ugyanilyen szellemben működnek. Ezért mondhatta II. János Pál pápa 1993. augusztus 4-én Denverben (USA) a következőket: „Az élet elleni fenyegetések nem gyengülnek. Ellenkezőleg, óriási méreteket öltenek. Tudományos, rendszeres, tervezett fenyegetésekről van szó.”
Protestantizmus, szabadkőművesség és lovagrendek – ugyanazon cipőben járnak. Egyik „mozgalomnak”, meggyőződésnek sem a túlvilági üdvözülés a célja, a mozgatója, hanem nagyon is evilági érdekek, megfontolások vezetik – egy irányban – mindegyiküket: a földi hatalom és gazdagság megszerzése és élvezete. Kivételt képez az „amúgy legitim” lovagrendek közül a templomos lovag-rend, amelyet Kelemen pápa 1313. március 22-én feloszlatott, így hivatalosan ma nem létezik. Léteznek viszont az ún. „templomos szabadkőművesek”; ezzel is mintegy „igazolva” azt a széles szak-értői körökben elfogadott nézetet, miszerint a Szabadkőművesség egyik legfontosabb gyökere – az igazi rózsakeresztesség mellett – a Templomos Lovagrend…
A Szabadkőművesség – Anglia után – gyorsan elterjedt Európában is; főként a főurak, vezető politikusok és értelmiségiek között. Az európai értelmiség a mai sommás „áruló” minősítését elsősorban szabadkőműves – sőt, illiminátus - fertőzöttségének „köszönheti”, ugyanis az Isten, haza, család háromságban kifejezésre jutó klasszikus konzervatív értékek - ti. a mindenhatóba, a meg-váltóba, a nemzetállamba és a családi életbe vetett hit – elárulása után gyorsan elárulta (vö.: neokonzervativizmus) a köztársaság, a demokrácia és a „szabadság, egyenlőség, testvériség” múlt századi felvilágosult-szabadkőműves eredetű eszméjét is. Miután csatlakozott, sőt, mindenestül alárendelte magát és aktivitását a pénzmágnások, a bankár-elit aranyborjúimádó hatalmának, mely – az illuminátusok testvériségét megalapító Adam Weishaupt tervei alapján – az egységes világállam létrehozásán munkálkodik; elárulta a szociáldemokráciát is, amely eredetileg a jóléti államot, mint társadalmi álmai netovábbját, tűzte egykor a zászlajára…
A Szabadkőművesek az 1700-as évek közepére Európa csaknem minden országában páholyokat alapítottak. Nagyjából háromféle rendszerben működnek: az angol, a francia és svéd rendszerben. Az angol és a svéd rendszer spekulatív természetű és valamiféle „vallásos színezetet” is fölmutat; a francia szabadkőműves rend-szer azonban radikálisan tagadja Isten és a halhatatlan emberi lélek létezését, azon kívül nyíltan politikai szerepet is vállal – vö.: „fábiánus szabadkőművesség” -: a katolicizmusnak és a királyság intézményének az eltörlését. Az 1789-es nagy francia forradalom vezető egyéniségei – vö.: jakobinusok - mind a Szabadkőművesek táborából kerültek ki. Az angol szisztémával szemben az európai kontinensen a párizsi „Grand Oriens”, a Nagy Kelet játssza a fő szerepet a többi országok páholyai között. (Természetesen az alap-vető célok megvalósításában a különböző rendszerek hatékonyan együttműködnek.) A Grand Orient vezető szerepet játszott a ’48-as európai forradalmakban, amelyeket döntő súllyal e páholyok szerveztek, robbantottak ki. Mint ismeretes, Grand Orient tagok voltak a magyarországi Martinovics-összeesküvés résztvevői, de a ’48-as forradalom márciusi ifjainak és a szabadságharc tábornoki karának többsége (Kossuth, Klapka, Bem, stb.) is. A Grand Orient alapvetően politikai és forradalmi páholy. Jelentős szerepet kapott Magyarországon nagyjából mindegyik fontosabb változásban; - az ’56-os forradalomban éppúgy, mint az 1989-es politikai rendszer-váltásban. A magyar szabadkőműves hagyományok alapvetően a francia Grand Orienthez kötődnek; az Angol Nagypáholy, és főleg az Illuminátusok befolyásának megnövekedése, mi több „hatalom-átvétele” már a globalizációs folyamatok erősödésével arányosan alakult ki, illetve következett be.
3 A Szabadkőművesség alapvetően fő célja: az egész emberiség ateista átalakítása – társadalmi, politikai és művelődési (értsd: kulturális) síkon egyaránt. A vallásosság külsődleges látszatával, látszata keltésével, jótékonykodó, ún. „civil és humán” szervezetek (mint például: Rotary Club, Lions Club, karitatív segélyező, „zöld” környezetvédő, művelődési és kulturális társaságok, stb. – szak-értők szerint a Vöröskereszt és a Greenpeace is szabadkőműves befolyás alatt ténykedik) alapításának, működtetésének és a híres „tolerancia-elv” ügyes alkalmazásának, sőt, a nemzetközi szociális problémák nagyvonalú anyagi támogatásának ürügyén szerzi és verbuválja a szabadkőművesség a tagjait, - az egyszerű és művelt társadalmi rétegekből egyaránt.
A Szabadkőművesség tagjai „testvérek”-nek szólítják egymást, az összetartozásukat belső törvények – mint a hírhedt-híres „Eskü” -
szabályozzák. A tagok inas, segéd és mester minősítésben vannak nyilvántartva, és buzgóságuk alapján 33 fokozat szerint lesznek a társaságok titkaiba beavatva. Létezik egy belső „elit-kör”, a leg-főbb vezetőség csoportja, melyet valójában a tagok sem ismernek. Jelvényeik, jelképeik: a Biblia, a körző és a vonalzó, a három-szögbe rajzolt „mindent-látó” szem, a felkelő nap (szabadkő-műves dal pl. „A felkelő nap háza”) a sugaraival (Golden Dawn), a kő(márvány) oszlop, a hexagramm a „G” betűvel, kulcs kék szalagon, a koponya a két lábszár-csonttal (ez a „Skull and Bones”, más néven a Halálfejes Rend szimbóluma is, amelynek a Bush apa és fiú is tagjai lettek, a Yale-en folytatott tanulmányaik során), oszlopos előcsarnokú (Salamon királyé) templom, stb. Az ún. „templomos szabadkőművesek” rejtélyes, kvázi totem-figurája Baphomet, a levágott (kos-) fej, a fej nélküli ember, lovas…
A Szabadkőművesség – a „vallásosság” látszatát keltő aktivitásai ellenére - egyértelműen tagadja a személyes és számonkérő Isten létezését. Az Isten fogalma helyett „Nagy Szellemet” emleget – mely nem azonos az indián egyistenhit „Manitu, Nagy Szellem”-ével! - és a „Világegyetem Nagy Építőmestere” titulussal illeti, melynek a régi-új templomát majd a Szabadkőművesség építi föl az egész emberiség számára. Ez a templom Salamon király Kr. u. 70-ben, a Titus Vespasianus római seregei által lerombolt temploma lesz. (Az templom-újjáépítés orthodox-izraelita terve már hosszabb idő óta létezik, ám a gyakorlati kivitelezés megkezdésének a legfőbb akadálya, hogy az egykori Salamon temploma helyén, a Mórija-hegyen ma az arab világ egyik leghíresebb imádkozó helye, az Al-Aksza (Szikla-) mecset áll, amelyet egyelőre politikai okokból nem lehet onnan eltávolítani, lerombolni.) Mivel az „új emberiség” ki-alakítását a személyes istenhit nélkül akarják megvalósítani, ezért a Szabadkőművesség a humanitárius és karitatív tevékenységre nagy nyomatékot helyez, s azt intenzíven gyakorolja. Ezért nagy befolyással van pl. a Nemzetközi Vöröskereszt mozgalmára is. Ezt a vallás nélküli jóságot – melynek a számonkérő Isten létezésének tagadása következtében sem ismeretelméleti, sem gyakorlati, sem valós etikai alapja nincs – hirdeti a Szabadkőművesség egyik köz-ismert nemzetközi szerve, a Rotary Club is. A Szabadkőműveseket a Katolikus Egyház kezdettől fogva, 1738-tól elítélte és megtiltotta híveinek a belépést a szabadkőműves páholyokba. Ámde eleinte, az 1700-as években, több jóhiszemű katolikus pap is tagja volt a páholyoknak. Legutóbb 1992-ben folytak tárgyalások a Katolikus Egyház és a francia főpáholy között. 1994-ben újra tanácskoztak, de a két fél álláspontja nem közeledett egymáshoz.
4 Magyarországon a Szabadkőművesség első páholyait az 1700-as évek közepén alapította. Az első patrónusai gróf Draskovich János és gróf Niczky István voltak. Megnyerte magának a magyar főúri réteg nagy részét, de az értelmiségieket és egyszerű iparos-embereket is. II. József kalapos király – nem merte a fejére tenni a magyar királyi koronát – uralkodása alatt a páholyok virágkorukat élték, tekintve, hogy a király maga is magasrangú szabadkőműves volt. A Martinovics-féle összeesküvés hatására a király 1795-ben betiltotta a Szabadkőműves-mozgalmat, mely azután csak 1848-ban éledt újra. 1861-ben báró Wenkheim Béla belügyminiszter a francia rendszerű „Grand Orient” főpáholyhoz csatolta a magyar páholyokat, és megindult a kíméletlen parlamenti csatározás a Katolikus Egyház ellen. Az 1908-ban alapított Galilei-kör, és az 1918-19-es „forradalom”, majd a „Tanácsköztársaság” vezetői is (vö.: a mai interneten, az elektronikus tömegkommunikáció világ-hálóján a Magyar Szimbolikus Nagypáholy honlapjának webcíme: www.galilei.hu) szabadkőművesek voltak. Az említett honlap jó információkkal szolgál az egykori magyarországi szabadkőműves-tagokról, a tényleges tag közéleti emberek, művészek névsoráról, tevékenységükről – az elmúlt 200-250 év tükrében. Ismertebb kiemelkedő szabadkőművesek voltak, a teljesség igénye nélkül:
Csokonai Vitéz Mihály, gróf Hadik András, gróf Ráday Gedeon, Diószeghy Sámuel, Kármán József, gróf Andrássy Gyula, gróf Festetich György, báró Orczy József és László, Horváth Mihály, Batsányi János, Bláthy Ottó, Benczúr Gyula, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, gróf Esterházy Ferenc és János, herceg Esterházy Miklós, gróf Széchenyi Ferenc, Bessenyei György, Martinovics Ignác, Laczkovich János, Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc, gróf Sigray Jakab, Klapka György, Bem József, Kossuth Lajos, Jókai Mór, Liszt Ferenc, gróf Teleki László, Sámuel és Sándor, Wekerle Sándor, Xantus János, Than Mór, Mechwart András, Bánki Donáth, Móra Ferenc, Frankel Leó, Szabó Ervin, Somogyi Béla, Jósika Miklós, Feszty Árpád, báró Podmaniczky Frigyes (a róla elnevezett utcában áll az épület, amely 1945-ig a Szabad-kőművesek székháza volt, de amelyet máig nem kaptak vissza), Paulay Ede, Szabolcska Mihály, Ady Endre, Ignotus Pál, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Kőrösi Csoma Sándor, Kresz Géza, Jászi Oszkár, Feszty Árpád, Benedek Elek és Benedek Marcell, aki az utolsó nagymester volt a II. világháború után.
Majd néhányan, már a hozzánk közelebbi időkből:
Bárdos Artúr, Cserés Miklós dr., Darvas József, Devecseri Gábor, Ferenczy Béni, Fodor József, Gábor Andor, Hajós Alfréd, Harsányi Zsolt, báró Hatvany Lajos, Hegedüs Gyula, Heltai Jenő, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Madzsar József, Maleczky Oszkár, Nádasdy Kálmán, Márai Sándor, Pataki Jenő, Polgár Tibor, Ravasz László, Schöpflin Aladár, Somló István, Supka Géza, Surányi Miklós, Székely Mihály, Szent-Györgyi Albert, Szőnyi István, Tamási Áron, Varannai Aurél, Vámbéry Rusztem, Vikár Béla, Zerkovitz Béla, Zipernovszky Károly, Benedek István, Bibó István…
A Rákosi-féle kommunista rezsim 1950-ben betiltotta a szabad-kőműves páholyok működését, feltehetőleg azon megfontolásból, hogy amennyiben a „vakolás” állampárti, vagyis hivatalos szintre emelkedik, úgy a hatalom fenntartása, gyakorlása szempontjából kifejezetten felesleges és zavaró a titkos politikai tevékenységek párhuzamos-illegális tovább folytatása. Hivatalos formában 1989-ben alakult meg újra a Magyar Szimbolikus Nagypáholy, ámbár nyilvánvaló, hogy a patinás páholyok újjászervezése és modern, nyugati típusú páholyokká alakítása már a reform-kommunista rendszer erjedése során – 1985. körül – megkezdődött. Nem lehet nem megemlíteni, hogy 1985. és 1990. között Magyarországon két egyidejű társadalmi változási folyamat zajlott le, amelyek részint „fedésbe hozták” egymást, illetve egyfajta kettős, „öszvér-hatást” eredményeztek, mely komplex hatások összetevői – a politikai és gazdasági rendszerváltás (szocializmusból kapitalizmus, a piac teljes liberalizációjával és az állami vagyon teljes körű, kampányszerű privatizációjával) és globalizáció – mindmáig nem választhatók egymástól széjjel. Abban, hogy Magyarországon az ún. rendszerváltás vér, vagyis valódi forradalmi erőszak nélkül zajlott le, jelentős szerepet játszottak a „nemzeti” titkosszolgálatok (katonai hírszerzés, belbiztonsági szolgálat), és a velük globális értelemben együttműködő, újjáéledő szabadkőműves páholyok. A politikai elit ellentmondásos „leváltása” – ami sokkal inkább fúzió volt, mint csere! – sokáig el is fedte (vö.: „Rózsadombi Paktum) a baljós tényt, hogy a rendszerváltás elsősorban külföldi érdekeket szolgált, és „a komprádor burzsoázia” tagjait, s az ország leendő vezetőit is ennek megfelelően alapvetően „a külföld” választotta ki, mely kiválasztásban fontos szerepet játszottak titkos társaságok.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetúnió még a Gorbacsov peresztrojkájával és glasznosztyával együtt sem lehet képes megválaszolni a Reagan vezette USA csillagháborús fegyverkezési kihívásait, akkor a szellemi értelemben a valóságban már régóta Aczél György és legközvetlenebb szabadkőműves körei által irányított MSZMP szellemi műhelyei megkezdték a felkészülést arra a „barba-trükkre” (grandiózus politikai szemfényvesztésre), ami végeredményében a mai képtelen közállapotokhoz vezetett.
A Grósz Károly, volt – „igazi” rendszerváltó? – miniszterelnökkel készített utolsó interjú (Orosz József volt a riporter, - elhangzott a Kossuth Rádióban, 1996. január 20-ikán) megvilágítja, hogy az MSZMP tudatosan felkészült arra, hogy csak színleg adja át a hatalmat az Ellenzéki Kerekasztalnak, hogy azonnal vissza is vegye, amint erre később lehetősége kínálkozik (így is lett). Olyan kádereket „választottak ki” – a páholyok külföldi segítségével – a „rendszerváltás” végrehajtására, illetve az új, kvázi-demokratikus Magyarország vezetésére, akik: (1) betegek, (2) fogottak, (3) eleve beszervezettek, (4) zsarolhatók, (5) szabadkőművesek, vagyis hát beavatottak voltak a rózsadombi paktum titkába, miszerint a globalizmus igazából világkommunizmus (vö.: az egységes világállam elképzelésével!), ezért nem kell a kommunistákat végleg kiakolbólítani a hatalomból, hanem meg kell egyezni velük. Az MSZMP „falból” alakult át szocialista párttá; valójában sem vezető kádereiben, sem világfelfogásában nem történt semmi változás, hacsak annyi nem, hogy a korábban kollektív magán-tulajdonukat elkezdték felosztani egymás és a Nyugat (hitelezők!) között – s ezt a vidám osztozkodást, szabadrablást nevezték el a későbbiekben igen tudományosan az állami vagyon spontán és kampányszerű privatizációjának.
A volt állampárt szalonképessé festette-varázsolta magát a Nyugat és a hazai szavazó polgárok előtt, mellesleg – minden eshetőségre készen -: ügynökei révén közvetlenül beépült az ún. rendszerváltó „történelmi” és egyéb polgári pártok tagságába és vezetőségébe, hogy már csírájában átvegye felettük a politikai ellenőrzést. Ezt a titkot fejtette fel Grósz Károly, több mint másfél órás interjújában. Nem kell túl nagy fantázia, hogy elképzeljük: az új demokrácia, az ún. negyedik (?) köztársaság nagyjából minden választott vezetője szabadkőműves kellett, hogy legyen, mert a teljes „beavatottság” hiányában nem felelhetett volna meg az új idők (New Age), illetve az új világrend (New World Order) követelményeinek. Aczél György és körei jó előre gondoskodtak róla, hogy mire Magyarország újra „felébredne”, addigra a legrosszabb változat az ún. nagykoalíció lehessen csak. Így is történt. Sem a belbiztonsági szolgálat, sem a katonai hírszerzés személyi állományát nem érhette a rendszer-váltással semmilyen „váratlan trauma” – vagy maradtak ott, ahol korábban szolgáltak, vagy kaptak egy nagydarab állami vagyont és kapitalisták lettek, vagy beléptek falból az MDF-be, de legelőbb valamelyik szabadkőműves páholyba, biztosítva a gondtalan jövőt. Mindenesetre tény, hogy 20 év leforgása alatt Magyarországon a szabadkőművesség újból felvirágzott, és ma már 357 a működő páholyok száma. Ha székház még nincs is – ott a Pesti Vigadó…
Maguk a szabadkőművesek önmagukról, a Szabadkőművességről, azt állítják, hogy egyetlen-egyet kivéve, igazából nincsenek is titkaik: egyedül az a titok, hogy ki szabadkőműves. Ez pedig magyarul azt jelenti, hogy nyoma sincsen titkolni, rejtegetni való aktivitásnak vagy tevékenységnek – „csak” az a titok, hogy az egyáltalán nem titkos cselekményeket kik végzik-követik el. Ez árulkodó – fából vaskarika. Ami nem titok és semmilyen érdek nem fűződik valaminek az eltitkolásához, akkor mi lehet az, amit mégsem lehet névvel, személyiséggel, teljes mellszélességgel fel is vállalni? Ha nem lehet megtudni senkiről, hogy szabadkőműves-e, vagy sem, akkor igazából az egész mozgalomról nem lehet tudni semmit sem. Élő ember még nem látta senkinek a tagsági belépő nyilatkozatát, személyesen aláírt szuper-titkos esküjét, vagy pláne a tagi nyilvántartó lapját-kartonját. Ez különösen áll a jelen idejű személyi adatok titkosságára – magyarán: „a legjobb esetben” is csupán utólag, évtizedekkel később tudhatjuk meg valakiről a titkot; élő ember élő szabadkőművesről nem tudhatja meg, hogy tag, mint ahogy államtitok az (is), hogy valaki katonai hírszerző. Utóbbi a nemzetállam titka, előbbi a Világállamé. Ilyenformán a tájékoztatás és a közvélemény mindig csak az aktuális események után kullog - nincs a jövőt meghatározó, befolyásoló szerepe. Mindenki „obligón kívülre” kerül, aki nem a Rend tagja. A rendtagok pedig titokban építik a jövőt.
Kivételt ez alól a szabály alól csak az képez, ha a Rend valakinek engedélyezi, hogy „felfedje kilétét”, és az illető – az engedéllyel élve – nyilvánosságra is hozza önnön tagságát. Ilyenről a legritkább esetben hallunk; ha mégis, akkor sohasem politikus, vagy egyéb befolyásos közéleti személyről van szó, hanem a „hit” valamelyik „szürke eminenciásáról”, a háttér-intézmények képviselőjéről…
Kik tagok akkor a befolyásos közéleti személyiségek közül?
Ilyen diktált körülmények között: senki és mindenki. Senkiről sem állíthatunk biztosat – mégis mindenki „gyanús”, aki jelentős befolyással bír, s hozzá még 8-10 funkció, hatáskör egyszemélyes gyakorlója. Mit gondoljunk minderről, hogyha – amint beláttuk – múlt, jelen és jövő időfolyamában kizárólag csakis a MÚLT tényei „ismerhetők” meg, s a MÚLT is csak a jövőépítők által kozmetikázott, átírt változatban – hogy minden út látszólag-láthatólag ne is Rómába, hanem az egységes Világállamhoz vezessen! -, a jelen s a jövő adatai pedig szigorúan titkosak? Félhomályban tapogatódzunk, hogyha mégis meg akarjuk ismerni az aktuális tényeket, s a ferdítetlen igazságot. Egyetlen fogódzónk van ebben az árnyékvilágban, ami egyben gondolkodási útmutató. Jézus Krisztus tanítása: „Gyümölcséről ismeritek fel a fát.”
És máris sorolhatjuk: Aczél, Schultheisz, Antall…
És az egész hamis rendszerváltás.
5 Nem mehetünk el szó nélkül a TÉNY mellett, hogy létezik egy mozgalom, a Máriás Papi Mozgalom; s létezik egy könyv, a Kék Könyv, amelyek bizony a mai bizonytalan világunk adekvát, sőt, szakrális értelemben szintén meghatározó velejárói. Ha a jövő(nk) megismerhetetlen – mert titok! -, akkor új prófétákra van szükség. A mozgalom azoknak a katolikus papoknak a mozgalma, akik a hivatalos egyházi-intézményi „kinyilatkoztatások” helyett inkább hisznek Szűz Mária „magánkinyilatkoztatás”-nak minősített azon intelmeinek, melyeket Don Gobbi atyának, a M.P.M. vezetőjének mondott – erről szól a Kék Könyv. Ebben Szűz Mária a Jelenések Könyvének próféciája alapján a Végítéletről szóló intelmeket intéz a bűnös emberiséghez; felhívja a hívők és a papok figyelmét, hogy a végidők közeledtével Krisztus főellensége, az Antikrisztus szelleme már a katolikus egyházba, Rómába, a Vatikánba is beférkőzött, és az ellenség neve: egyházi Szabadkőművesség.
Intelmek a Kék Könyvből:
„A fekete vadállat, a Szabadkőművesség célja alattomos, de szívós harc, hogy a lelkeket eltérítse az útról, amelyet az Atya és a Fiú jelölt ki, és a Szentlélek ajándékai világítanak meg. Amíg a Vörös Sárkány (a kommunizmus szimbóluma) azon munkálkodik, hogy az emberiség ne törődjék Istenével, hogy tagadja meg Őt - és ezért terjeszti az ateizmus (istentelenség) tévedését -, addig a Szabad-kőművesség célja nem az, hogy tagadják meg az Istent, hanem, hogy káromolják Őt. A Fekete Vadállat azért nyitja ki száját, hogy káromolja az Istent, káromolja a nevét, az eget és minden lakóját. Legnagyobb káromlása az, hogy megtagadja az egyedül Istennek kijáró tiszteletet, hogy azt a teremtményeknek és a Sátánnak adja meg. A jelenkorban ezért terjednek a Szabadkőművesség romlott tevékenysége nyomán mindenhol a fekete misék, vagyis a Sátán kultusza. A Szabadkőművesség minden eszközével arra tör, hogy megakadályozza a lelkek üdvözülését, meghiúsítsa Jézus Krisztus művét, a megváltást. Az Úr egykor tíz parancsolatban közölte a törvényét, a Szabadkőművesség most tíz szarvának a hatalmával olyan törvényt terjeszt, amely szemben áll Isten törvényével. A hét erénnyel, az isteni és sarkalatos erényekkel szemben, amelyek az isteni kegyelembe merült élet gyümölcsei, a Szabadkőművesség a hét fő bűnt terjeszti, melyek a megrögzötten halálos bűnben töltött élet (hamis) gyümölcsei. Ki a hét fő bűn áldozata lett, fokozatosan ráveszi: hagyjon fel a tisztelettel, ami egyedül Istennek jár, és azt hamis istenségeknek adja, amelyek mind főbűnök megtestesítői. Ez szörnyű káromlás!
Ezért áll a Vadállat minden fején egy istenkáromló név. Mindegyik páholynak az a feladata, hogy másfajta istenséget imádtasson. A Szabadkőműves páholyok feladata, hogy csalárdsággal mindenhol rászedjék az embereket, hogy vessék meg Isten szent törvényét, helyezkedjenek szembe a tízparancsolattal, hogy elvonják attól a tisztelettől őket, ami egyedül Istennek jár, hogy Őhelyette hamis bálványokat tiszteljenek - ugyanúgy. Ezeket a bálványokat egyre több ember magasztalja s imádja: az értelmet, a testet, a pénzt, a széthúzást, a hatalmat, az erőszakot és az élvezetet. Így jutnak a lelkek sötét rabszolgaságába a gonoszságnak, a bűnnek; haláluk után Isten ítéletekor pedig az örök tűz tavába, a pokolba.”
„Mint Édesanyátok, figyelmeztetni kívántalak benneteket a nagy veszélyre, mely az Egyházat az ördögi támadás részéről fenyegeti, s amely elpusztítására törekszik. Ennek végrehajtására emelkedik ki a szárazföldből egy másik Vadállat, mely a bárányéhoz hasonló két szarvat visel, s a tengerből jövő fekete vadállat segítségére siet. (A bárány a Szentírásban mindig az áldozat jelképe. A Kálvárián Jézus önmagát áldozza fel az emberek üdvösségéért. Ő maga lesz a húsvétunk, Isten igaz Báránya, ki elveszi a világ bűneit.) A Vad-állat két, a bárányéhoz hasonló szarvat visel fején. Az áldozat jel-képéhez szorosan kapcsolódik a papság szimbóluma: a két szarv. (A főpapok két szarvval ékesített süveget hordtak az Ószövetség idején. Az Egyház püspökei kétszarvú mithrát viselnek papságuk teljességének jeléül.) A párduchoz hasonló vadállat a Szabadkő-művességet jelképezi, - a bárányhoz hasonló kétszarvú vadállat pedig az Egyház belsejébe beszivárgott Szabadkőművességet jelzi, vagyis az egyházi Szabadkőművességet, amely főként a főpapság között terjedt el.
Amikor Fatimában megjövendöltem nektek, hogy a Sátán behatol az Egyházba, azt adtam tudtotokra, hogy a Szabadkőművesség beszivárog az Egyház belsejébe. Aminthogy a Szabadkőművesség szándéka vesztükbe vinni a lelkeket, rá is beszélve őket a hamis istenség kultuszára, úgy az egyházi Szabadkőművesség igazi célja Krisztus és Egyházának tönkretétele, - új bálványt, vagyis hamis Krisztust és hamis Egyházat alkotva. Ezért törekszik az egyházi Szabadkőművesség elhomályosítani Jézus isteni Szavát (Jézus: a megtestesült Ige) ‘természetes’ ésszel is érthető magyarázatokkal; megkísérli, hogy érthetőbbé, elfogadhatóbbá tegye, így megfossza minden természetfeletti tartalmától. Így terjednek el a tévedések a Katolikus Egyház minden területén. Emiatt sokan eltávolodnak az igaz hittől, beteljesítve a jövendölést, amelyet Fatimában adtam nektek: eljön az idő, amikor sokan elveszítik az igaz hitet. Az egyházi Szabadkőművesség bizony csalárd és ördögi módon azon mesterkedik, hogy mindenkit a hit elhagyására vigyen.
Az egyházi Szabadkőművesség célja igazolni a bűnt, hogy azt ne úgy mutassák be, mint valami rosszat, hanem mint értéket és jót. Ezért tanácsolják az embereknek, kövessék el a bűnt csak úgy, mint természetes igényeik kielégítésének egy módját. Gyökerében pusztítják ki mindazt, amiből még bűnbánat fakadhatna, és azt mondják, nem kell többé meggyónni azt. Ennek az átkozott rák-betegségnek a veszedelmes gyümölcse már az egész Egyházban el-terjedt, és azt eredményezte, hogy a gyónás mindenhol csökkent. Ráveszik a lelkeket, hogy éljenek bűnben, visszautasítva az Életet, amelyet Jézus hozott el nekünk. Miután a bárányhoz hasonló két-szarvú vadállat tönkretette a történelmi Krisztust, arra törekszik, hogy a misztikus (titokzatos) Krisztust, az Egyházat is lerombolja.
|