Mi a Szentlélek káromlása ?

A Szentírás szerint ...

Mit mond Ireneusz? ...

És mit mond Javier Silva Castaňeda ? ...

Nemrégiben megmutattak Vassulának egy levelet, melyet egy Mária nevű hölgy írt, aki korábban hitt az üzenetekben, de aki most azt vallja, hogy az üzenetek nem Istentől származnak.

Mária egyrészt az egyik üzenetből idézett: "az én hangomat eltitkolni halálos bűnt jelent..." 2000. szeptember 28., másrészt Vassula * 2002. január 10-i leveléből: "...Ezután figyelmeztetés következik mindazok számára, akik Isten irgalmas hívását vakmerően üldözik, sőt azt gonosznak nevezik és sárral dobálják, hogy ha ezt teszik, a Szentlelket káromolják, és ezáltal megbocsáthatatlan bűnt követnek el."

Mária az alábbi következtetésre jutott: "...a magánkinyilatkoztatások és jelenések nem képeznek hittételeket, és a katolikusoknak joguk van nem hinni bennük...és az nem bűn, ha nem hiszünk a magánkinyilatkoztatásban, semmiképpen sem követhetünk el HALÁLOS bűnt, mely veszélybe sodorja a lelket. Ha ennek ellenkezőjét akarnánk állítani, az Jézus saját evangéliumbeli szavaival állna ellentétben, mely pedig alapul szolgál számos szent ajánlásának és az Egyház tanításának."

* www.tlig.org/hu/level2002jan.html

Vassula válasza a fenti kifogásokra:

Halálos bűn az, ha valaki gonosznak nevezi az Isten irgalmasságából eredő jó műveket. Halálos bűn továbbá az is, ha valaki megpróbálja elhallgattatni Isten Hangját, mert ezáltal megakadályozza, hogy sok lélek megismerhesse Isten akaratát, és így sok olyan lélek elvész, aki profitálhatott volna Isten irgalmasságából, és akit meg lehetett volna menteni. Ha Isten valakinek adományt ad, akár a gyógyítás adományát, az ismeret szavát, prófétálást, vagy bármi mást, az mindig az Egyház hasznát szolgálja, és Ő ezeket az adományokat határtalan irgalmassága miatt adja. Ha valaki egyáltalán nem hisz Isten nekünk ajándékozott adományaiban, az ilyen ember saját szívében gyengíti automatikusan Isten Irgalmasságát, és nem azt a személyt kisebbíti, aki az adományt kapta, sem magát az adományt, hanem Isten Irgalmasságát.

Szentlélek elleni káromlásnak minősül, ha valaki gonosznak nevezi és ELÍTÉLI Isten működését, és kötelességének tartja, hogy üldözze, rágalmazza és elvesse, a megtévesztő lelkeknek tulajdonítva azt. Az ilyen ember káromlást követ el, mert gonosznak nevezi azt, ami valójában isteni mű, mely a Szentlélektől származik. Példa erre a Szentírásból: amikor Jézus ismételten csodát tett, gonosznak titulálták, és azt állították, hogy a Belzebub műve. És mi volt erre Jézus válasza? Úgy tűnik, Mária ismeri ugyan a Szentírást, de ezt a részét nem értette meg, és nem tudja egybekapcsolni Isten irgalmas tetteivel.

Az olyan szentek, mint Szt. Simeon, Sziennai Szt. Katalin, Szt. Siluan és sokan mások is megerősítéssel szolgálnak. Szent Gertrúd esetében Jézus kimutatta szigorát azokkal szemben, akik isteni művét rágalmazzák Gertrúdban (írásaiban). Jézus arra kérte, hozza nyilvánosságra közléseit, és amikor Gertrúd vonakodott, mivel félt az emberek rágalmazásától és a hitetlenkedésétől, az Úr ezt mondta neki: "Ami azokat a szíveket illeti, melyek olyan gonoszak, hogy adományaimat rágalmazzák, azoknak bűnei saját fejükre szállnak vissza, míg te feddhetetlen maradsz..." (A Szentírásban az áll, hogy Isten szigora éppen olyan nagy, mint irgalma).

Az Örök Atya Szent Katalinnak a következőket mondta: "Ez és más bűnök alapján az emberek HAMISAN ÍTÉLKEZNEK, melyet a következőképpen magyarázok el neked: ők állandóan megbotránkoznak műveimen, melyek pedig mind igazságosak és melyeket a szeretetemen és irgalmasságomon alapuló igazság jegyében hajtom végre. A hamis ítélkezés, valamint az irigység és büszkeség átka folytán meggyalázták Fiam műveit, igazságtalanul ítélték meg azokat, és hazudtak ellenségei, amikor azt mondták: "Ez az ember Belzebub ereje által cselekszik.". Ezek a gonosz emberek, akik tele vannak önszeretettel, tisztátalansággal, büszkeséggel és kapzsisággal, és akik irigység, önfejű hév és türelmetlenség alapján ítélkeznek, mindig is meg fognak botránkozni Rajtam és szolgáimon, akiknek azt vetik szemükre, hogy csak színlelik erényeiket. Mindezt azért teszik, mert szívük romlott és elrontották ítélőképességüket, melynek következtében a jó dolgok rossznak, a rossz dolgok pedig jónak tűnnek előttük, tehát a rendetlen életstílust. tartják jónak."

Ha valaki nem hisz ugyan a magán vagy prófétai kinyilatkoztatásokban, de ezeket nem bántja, akkor egészen más a helyzet. Ők NEM ÍTÉLKEZNEK, tehát nem követnek el halálos bűnt. Halálos bűnné válik azonban, ha valaki szándékosan nevezi gonosznak azt, ami szent, és ha üldözi Isten irgalmas művét. Szt. Pál az ilyen embereket "theomakhi" címmel illette, ami Istennel háborúskodót jelent. Ha a Szentírásból idéz Mária, néhány más részt is meg kellene szívlelnie, főleg Urunk jó fával és jó gyümölcsökkel kapcsolatos hasonlatát.

Szt. Simeon a következőket mondta: "Felebarátaim és atyáim, Megváltónk legszentebb jövendöléseként ezt mondta: 'az emberek minden bűne és káromlása bocsánatot nyer, de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendőben.' Kérdezzük meg magunktól tehát, mit jelent a Szentlélek káromlása. Nagy Vazul fogalmazása szerint Szentlélek káromlásának minősül, ha valaki az Ő munkálkodását az ellenkező léleknek tulajdonítja. Mikor követi el ezt az ember? Bármikor, ha a Szentlélektől indított csodát lát, vagy bármi más isteni adományt fedez fel valamely testvérünkben, - mint például a töredelmes bűnbánatot, könnyezést, alázatot, isteni tudást, égből származó bölcsesség szavát, vagy bármi mást, amit a Szentlélek azoknak ajándékoz, akik szeretik az Istent -, de közben azt állítja, hogy az a sátán megtévesztésének eredménye. De ugyanúgy káromolja a benne munkálkodó Szentlelket, ha azt mondja azokra, akiket mint Isten fiait a Szentlélek vezet, és akik teljesítik Istenüknek és Atyjuknak parancsait, hogy démonok tévesztik meg őket. Így vélekedtek az egykori zsidók Isten Fia ellen."

Antoniti Szent Simeon ezt mondta: "Ha egy keresztény 'nem fogadja el' (az adományt, melyet Urunk valakinek ajándékoz), ezzel megvédi magát annak a tévedésnek a veszélyétől, hogy a sátán mesterkedéseit isteni sugallatnak vegye. Ezáltal a 'megtévesztő lelkeknek és az ördög doktrínáinak' szentel figyelmet, és így isteni tiszteletben részesíti a démonokat. Ha'nem utasítja vissza', más veszélyt kerül el, azt, hogy az isteni műveket a démonoknak tulajdonítsa és így a 'Szentlélek káromlása' bűnébe essen akárcsak a farizeusok, akik kijelentették, hogy Krisztus 'nem űzheti ki az ördögöket, csak az ördögök fejedelme, Belzebub által'. E második veszély még az elsőnél is rosszabb, mivel a lélek rászokhat arra, hogy elutasítsa és megvesse a kegyelmet, szokásává válhat, hogy ellenálljon az Istennek, mely által örökre elhatárolja magát, és bűne 'nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendőben.' Azok a lelkek viszont, akik azonnal belátják téves cselekedeteiket, bűnbánatuk eredményeképpen üdvözülnek, mivel nincs meg nem bocsátható bűn, kivéve azt a bűnt, melyet valaki nem bán meg."

Jézus a következő magyarázatot adja Valtorta Máriának arra, ha valaki azt mondja "ha ez Isten műve, majd Ő gondját is viseli..." és ezzel hátat fordít Isten művének: "Jól tennék, ha elgondolkodnának az Evangélium azon oldalán, ahol Én, az urak Ura, a megtestesült Bölcsesség, a Szó és az Igazság megmondtam, hogy a Szentlélek ellen elkövetett bűn nem nyer bocsánatot. És valóban, ez Isten Lelkének, a Szeretet, az Atya és a Fiú, a Szentlélek munkája, aki minden igazságot ismer, és aki azért jön, hogy elhozza az igazságot a mai zavaros idők csapdájában vergődő embereknek."

És végül Niels Christian Hvidt, a római Gregorián Egyetem professzorának a prófétálásról publikált téziséből idézek.

Íme egy bekezdés a "Prófétálás a korai Egyházban" fejezetből:

"Figyelmeztetjük a híveket, hogy óvakodjanak a próféták megítélésétől: 'Ne próbáljatok megítélni egyetlen prófétát sem, aki a Lélek erejéből beszél! Mert minden bűn bocsánatot nyer, de EZ a bűn nem nyer bocsánatot. Az Apostolok Cselekedetei óvva int, hogy ne ítéljük meg azokat, akik Isten küldöttjének valamennyi jelét magukon viselik, mert ezáltal a Szentlélek káromlásának bűnét követjük el, mely az egyetlen meg nem bocsátható bűn (Mk 3:23). Aki igaz próféta ellen beszél, annak kockázatát vállalja magára, hogy Szentlélek elleni bűnt követ el, az igaz próféta ugyanis a Lélek erejéből beszél."

Ha több időm lenne, még további utalásokat is kereshetnék a témával kapcsolatban, de egyelőre elég ennyi.

Ha Mária érdeklődik, és az igazságot keresi, ajánlom neki, szerezze be a szentekről szóló könyveket és olvassa el azokat. A hagyomány követi a Szentírást. Szent Katalin könyve az Örök Atyával folytatott párbeszédét tartalmazza. Általában nem válaszolok az ilyen kritikákra, átlépem ezeket, mivel nem azért vagyok itt, hogy emberek meggyőzésével próbálkozzam. Mindenki szabadon dönthet a felől, hogy hisz vagy nem hisz, de tudatában kell lennie Urunk szavainak: "Ne ítélj, hogy ne ítéltessél..." főleg ha az ítélet téves.

Sajnos sokan hiszik azt, hogy ők mindent tudnak (ahogy Miasszonyunk Medjugorében mondta), de valójában semmit sem tudnak. Máriának nem kéne azt hinnie, hogy jobban tudja, mint az a sok teológus, akik többször is alaposan elolvasták az Igaz élet Istenben könyveket, és akik bekezdéseket vettek át saját lelki könyveik megírásához. Nem kellene azt hinnie, hogy valami olyasmit fedezett fel, ami elkerülte a teológusok figyelmét, vagy amit nem értettek meg. Tipikus kísértés a gonosz részéről, amikor valaki mások fölé akar emelkedni. Mindnyájunknak tanulnia kell.

Istenben,

                                Vassula