F E L F Ü G G E S Z T E T T R E N D S Z E R V Á L T Á S

F E L F Ü G G E S Z T E T T R E N D S Z E R V Á L T Á S


Minden magyarnak ajánlom megfontolásra az 1998-évi választások előtt, a következő gondolatokat:
-A világ erkölcse oly mélyre hanyatlott, hogy az a társaság melyet nem is oly rég csak felforgató söpredékként tartott számon a világ, most mosolyogva borítja a világra, a nemzetközi pénzvilág uralkodói palástját, és diadalittasan uralkodik. Aldous Huxley “Szép új világ”-ában fölrémlik már ez a lefokozott “béta-ember” víziójaként. Ott azonban ezt az embertípust még lombikba állítják elő - tudatosan degeneráltan-, és ez a módszer igen rossz hatásfokú. Van más lehetőség is: az erkölcsi világ elpusztítása, az ösztönök elferdítése és e folyamat támogatása -leszbienek és homokosok a médiában való felvonultatása-, az agyaknak a természet rendjével szemben álló eszmékkel való feltöltése, hamis információ áramlattal és áradattal a tömeg alkalmazkodó képességének összekuszálása, az egyének tudatos lelki sokkokkal való elhallgattatása. Céljaik érdekében megkaparintották a rádiót, a tévét világszerte, s az ezekből áradó hamis szó és hang belelopja sejtjeinkbe mindazt, amit el akarnak velünk hitetni. Ezek az információk úgy árasztják el az értelem és idegdúcaink érzékenyen befolyásolható területeit, mint a háborúkban a mérges gázok, a lövészárkokat.
Ez az alvilág alkotta meg a “nép” fikcióját, melyre hivatkozva -a kereszténységet megelőző korok vadságával-, rászabadította a világra a szocializmust és a kommunizmust. Az egész huszadik század ennek az alvilágnak a nyílt hétköznapi garázdálkodása, szinte szünet nélküli pogrom az európai civilizáció ellen. Lassan már hallani se akar róla senki, mert a szörnyűségekre és gaztettekre való emlékezést nem akarja befogadni a napi agymosásban még így sem kellően elbutított lélek, és nem akar az értelem szikráját hordozó agyvelő e vergődésben az elmebajhoz közeli borzalmas álmokban élni. Akik átélték - akik átéltük- ezt a kort, 1987-ben azt hittük, hogy ennek vége!
Rosszul hittük.. Mindössze az történt, hogy ez az alvilág a pofozószobák helyett, most a liberalizmus eszméivel és ajánlásaival rombolja a szellemi környezetét, mely tömegszinten az elmúlt évtizedek agymosásának hatására a debilitás szintjére süllyedt. Közben a liberósok egymást segítik a hatalmi-döntési gócokba, a hírközlés intézményeibe, a tudomány, kulturális és társadalmi élet kulcspozocióiba. Az értelmes kiválasztódást -a nemzeti tudat és öntudat kibontakozását és szellemi műhelyeit-, minden erővel támadják és gátolják. Szellemi vezetőit hamis vádakkal állítják pellengérre, hisz “nem állt be a sorba”. Mindazon véleményt mely nem egyező a hivatalossal, erővel, hatalmi szóval, rágalmazással vagy személyi lejáratással tesznek lehetetlenné..
Még így sem érzik magukat biztonságba, szövetségeseket keresnek; egymásnak uszítják pártok szerint a testvért, a magyarnak a nemzetiségeket, és mindent elkövetnek a biológiai, tudati, lelki megalázásra és az értelem gyengítésére.. Aki pedig ennek a folyamatnak ellene szegül, az mucsai, nacionalista, rasszista, idegengyűlölő, antiszemita, és űzik, szigetelik, rágalmazzák úton-útfélen, még itt Sydneyben is.
De menjünk sorjába;-1945ben Magyarország európai történelme során először került totális iga alá. A török csak részben uralta, a Habsburg hatalom meg dinasztikus jellegű volt. A szovjet csizmatalp -a kommunizmusnak álcázott liberálbolsi vezetés- azonban mindent széttaposott. Ha maradt még valami, azt a -”magyarabbnál magyarabb”- készséges kiszolgálói; Rákosi, Farkas, Gerő, Kádár, Aczél és személyzete igyekeztek eltüntetni. Vagy az embereket, vagy az eszméket, vagy a szellemi műhelyeket, vagy az ideológiákat, mint például a hitet. Néhány e korban vezető szerepet vállaló személy, sajnálatosan még ma is valamilyen helyen vezető. Ennek a kornak a vezetői között hősök nincsenek, csupán a nemzet árulói. Ezt felismerve, egymást is készséggel pusztították vagy koholt perekben vagy munkatáborokban.. 1956-ig roncsolás -a nemzet és tudata roncsolása - folyt, és szinte népbetegséggé tették az árulást és a magyarság pusztítását. (lásd dr. Horváth József; A tábornok vallomása, A III / I-VI ügycsoportok)
- 1956-ban azt hittük, hogy valami változott. Igaz, mert addig csak roncsolás folyt, azután jött a nemzet megfeszítése. Erőszakot követtek el azon a nemzeten mely minden népnél többet szenvedett a szovjet csizmatalp alatt. 1956 után az erőszaktételt követően hagytak valami aprópénzt is, és a nép kezdett belenyugodni; ha már megerőszakolták, legalább kapott valamit...

Annak, aki ezt felfogta, ez nagyobb teher volt, mint az ‘56 előtti idők. Látta, hogy aki beállt a sorba az a pénzen vehetett külföldi termékeket, s ennek birtokában -hiszen jobban élek mint a szomszéd, minek mindig okoskodni?- már kezdett együtt lihegni az erőszaktevővel, aki nyíltan kiröhögte a megalázott népet, és időnként mégjobban megalázta. 1956-ban a nemzet visszautasította a kommunista téveszméket, önállóan, bábáskodás nélkül egyszerűen csak élni akart. Nem volt veszteni valója, hiszen már élelmiszer sem volt mindig.
-2-
Egy hadüzenet nélküli háborúba bonyolódott bele a szovjet hatalom azzal a néppel, mely a világ tudomására hozta; a kommunizmus téveszme, zsákutca. Láger...
-A szabadságharc leverése után jött egy új korszak. Előbb a megtorlásé, majd egy látszatdemokrácia, melyben a titkos ügynökök, pufajkások, Moszkva-hivők vitték a KGB által kidolgozott vezetést. E kor igazi karmestere Aczél György volt, Kádár jobb keze. A közéletből kigyomlált minden nemzethű elemet, az erkölcsöt a liberalizmus eszméinek becsempészésével továbbaljasította. Neki tulajdonítható az abortusz intézményesítése, az erre való késztetés rendszerének felépítése, a magyarság tudati szétmarcangolása, egy ezer éves állam eszméinek belefullasztása az európai antikkultúrába. Előre tekintő volt; megalkotta a “fiuk”-at, az ő fiaik- ellenzékiségét, külföldön való iskoláztatásukat, hogy amikor a kommunizmus összeomlik, legyen, aki mentse a magyarság elleni bűnökben megőszült véres kezű atyákat. Ö volt, aki ráeszmélt és sorstársaival együtt arról is gondoskodott, hogy a liberálbolsik uralma folyamatosan fönnmaradjon a pénz általi uralom formájában.
-Így értünk el 1987-hez - Lakitelekhez-, melynek történéseiben újra hittünk és hittük; van remény.. Ekkor már az amerikai és az azóta darabjaira hullott szovjet birodalmi vezető, megkötötték Máltán azt a szerződést, mely a szovjet erők saját határai mögé történő visszavonására, ennek ellentételeként a nyugati pénzvilág részéről a szovjet gazdaság megsegítésére vonatkozott. Ez azt jelenti, hogy nagyhatalmi döntés hatására, így is, úgyis kimentek volna a megszálló orosz csapatok csakúgy, mint ahogy kényszerűségből, Ausztriából is kivonultak 1954-ben.
Annak külön története van, hogy miért és hogyan került pont Antall József, mint miniszterelnök 1990-ben a hatalomra. Az MDF első 10 hónapjában, a nevét sem ismerték. Azt tudták róla, hogy az Orvostörténeti Múzeum főigazgatója, a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetve. Azt is mindenki tudta, hogy ezt akárki emberfia nem kaphatta meg. Az MDF 1989. márciusi első országos gyűlésén az emelvényről letapsolták a türelmetlen hallgatók. Aztán ‘89 nyarának végén a választmány ülésére Szabad György és Csoóri Sándor elvitték és bemutatták a választmánynak idősb. Antall József -a volt Kisgazda politikus-fiát azzal, hogy már a szülői házban professzionista politikusnak, demokratának nevelkedett. Antallt jó taktikai érzéke a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, fontos szereplővé tette. Ismert volt, hogy évtizedeken keresztül táplálta önmagába elhivatottság tudatát. 1956. november 4.-e után ”most alábukom és kibekkelem őket” mondása -szigorúan egyes szám első személyben- független attól, hogy főigazgatóként egy Munkaérdemrenddel ez az alábukás nem is volt nagyon kellemetlen, elhíresült baráti körében. Évfolyamtársai vallják, hogy az egyetemen sűrűn játszottak “kormányosdit”; az egyes miniszterek személye mindig változott, de mindig ő volt a miniszterelnök. Ismert volt az is, hogy idősebb Antallnak hálával tartozott sok család, akiket a háborús évek alatt bujtatott és mentett. Így dr.Shulteisz Emil egészségügyi miniszter is hálás volt életéért, mikor kinevezte Antallt az -akkor még nem létező- Orvostörténeti Múzeum- főigazgatójának. Apja tevékenysége miatt kapott később meghívást Izraelbe is, a családi posztumusz kitüntetés átvételére. Amikor Antall az úgynevezett paktumot megkötötte, tudnia kellett, hogy mit tesz. Voltaképpen a régi rend folytatását biztosította.. Az oroszok elmentek, a magyarság ellenségei maradtak. Nem csak a hazában, a hatalomban is. Ez a hatalom ma, minden eddiginél mohóbban munkálkodik a végső kisemmizésünkön és szétmállasztásunkon.. De maradjunk a tényeknél;
-“Kénytelen volt paktumot kötni”-mondják egyfelől, mert a bankárok megzsarolták, hogy kivisznek mindent dollárt, ha nem alkuszik meg az SZDSZ-el. Csakhogy; nem az SZDSZ-el és bankárokkal kellett volna paktumot kötni a nép ellen, hanem a néppel, a bankárok és az SZDSZ-ben összegyűltek ellen! Ha akkor a választás győzteseként kiáll, és azt mondja; - “Megzsaroltak, ez és ez történt. Vállaljátok, hogy együtt szembenézünk velük?”- mindent elérhetett volna. Akár népszavazáson mögéje állt volna az ország nagy része vagy 80 %-ban, és kigyomlálhatta volna az Alkotmányból azokat a megkötéseket, amik ma is lehetetlenné teszik a törvényes népakarat keresztülvitelét. Antall művelt ember volt: tudnia kellett, hogy a bankár nem hiánycikk a világon. Ha az egyik megsértődik, ott a másik.

Köztudott az is, hogy e paktumot a vezető párt vezetése -a saját pártja- tudta nélkül kötötte meg. Igaz, utólag párszáz összeivott előtt több-kevesebb egyetértéssel elfogadták a paktumot, ám ott egyedül Csoóri fordult szembe határozottan a paktummal és Antallal. Köztudott, hogy ‘56 nov.4-e után Magyarországon minden törvény, nemzetközi szerződés, jogszabály, a Politikai Bizottság döntése és az Országgyűlés fejbólintásával, egy háborús-bűnös katonai nagyhatalom -a Szovjetunió- akaratával, és beleegyezésével jött létre, így az, a szuverén államiság szempontjából törvénytelen, vagyis semmis! Ezt sokszor elmondtuk egymásnak otthon.. Lehetetlen, hogy erről Antall ne tudott volna. 1990. tavaszán mégis ezt a törvénytelen helyzetet legalizálta az új hatpárti hatalmi konstrukcióban a paktum megkötésével, és átmentette az 1956 nov.4-e után kiépült liberálbolsevik államrendszert. Ezért történelmileg felelősség terheli.


-3-
1987-ben Grósz Károly volt a miniszterelnök. A szellemileg is leépült Kádárt elmozdították a hatalomból. Grósz saját bevallása szerint egy nap üzenetet kapott a KGB fönökétöl, hogy beszélni akar vele, Parlement-i szobájában.
Átadta Grósznak az állampárt átmentésének forgatókönyvét.(A “168 óra“ 1996. január 20-i adása, 9 perces rövidített hanganyag). Ez neveket tartalmazott és a többpártrendszer megteremtésének forgatókönyvét. Tehát, ne tessék azt hinni, hogy itt spontán mentek a dolgok. Az orránál fogva vezették minden oldalról a választókat, egy Moszkvában a KGB-által előre megírt forgatókönyv szerint! Ezt követően elkezdődtek a többpártrendszerről a tárgyalások. A pénzügyminiszter lemond. Új “munkahelye” a Nemzetközi Valutaalap európai főhadiszállása, a London-i iroda... Tán nem véletlen, hogy ugyanide követi Grósz utódja Németh Miklós miniszterelnök, majd pár évvel később ipari miniszteri majd Nemzeti Bank elnöki székből Bod Péter Ákos is. Egyik sem alacsony beosztásba.. Kérdés: -ha egy gazdaságilag tönkretett ország gazdasági vezetői nemzetközi intézetben -ahol lassan a világ sorsát rendezik- gazdaságilag megfelelnek, kinek vagy miért nem felelt meg saját helyén és hazájában? Ez nem is kérdés. Sarokpont, mert ami 1990 tavasza óta folyik Magyarországon, az a nemzet reményének, a jövőnek a gátlástalan felszámolása. Új szónokok, újsütetű -vagy átvedlett- politikusok mondják: meg kell békélni, ne legyen számonkérés. Értelmezésük szerint a jobboldal, azonos a fasizmussal. A magyar, az irredentával. A hazaszeretet a nacionalizmussal. A hit, a rasszizmussal. Ne kérjük számon a felvett hitelek okát, sem az adatokat. Ne kérjünk számon semmit, felejtsünk...
Az Antall-kormány országlásának egyik ellentmondása, hogy míg ez a felelősségrevonás elmaradt -és nem követelheti senki az ország tönkretevőitől a személyi felelősséget-, addig legalizálta azt, hogy az államosított magántulajdont, a nemzeti vagyon javát a mindenható állampárt -a Kommunista Párt és utódpártja-, saját magának pártfelszámolás címen privatizálta. Az így kimentett vagyonokon Kft-k, gazdasági munkaközösségekbe átmentett vagyonnal, megalakulhatott a mai magyar gyárosok vezető rétege - nagyrészt a volt kommunista párti vezetőkből és tagjaikból.
Engedjék meg, hogy Kuczka Judit tollából idézzek; “Külföldieknek adják el nemzeti vagyonunkat, s mert e külföldnek tartozunk, azonnal vissza is adjuk a beszedett pénzt.. És nekünk mivel tartoznak, egyetlen és megismételhetetlen életünkért? A kisérletekért, amelyeket rajtunk végeztek és végeznek? Milyen országban élünk, Uramisten, ahol az első szabadon választott kormány miniszterelnökét a vesztesek nyugati támogatóikkal a háttérben titkos paktumra kényszeríthetik, milyenben, Uramisten, ahol a miniszterelnököt a koalíciós partner megzsarolhatja?” “... ne merje senki azt mondani, hogy az elnyomorított, utcára kirakott családok gyermekei védettek és a szédelgő, éhező gyermekek testi, az iskolából kiszorulók szellemi és a totális erkölcsi fertőbe taszítottak..-..fejlődése biztosított..és senki ne merje azt mondani, hogy nem megalázó...egyetlen tál levesért sorba állni, vagy ingyenes orvosi ellátást biztosító szegénységi bizonyítványért koldulni..” Majd befejezésül;- “ Magunkra maradtunk hát mi, tízmilliónyian. Csak magunkra számíthatunk. Nem szabad félnünk. Mindenkit nem lehet kilakoltatni. Mindenkit nem lehet bebörtönözni. Mindenkit nem lehet kerékbe törni, ló farkához kötni, fölnégyelni.. De ki kell mondanunk végre; már nincs miről lemondanunk... ennyi volt. Elég volt. Nincs tovább”.
Engedjék meg, hogy ehhez hozzátegyem Szentmihályi Szabó Péter író, irodalomtörténész, angol-magyarszakos tanár vallomását; (lásd idézendő vers; Térdre magyar!)
-Befejezésül, ha azt kérdik mi a kiút, a válasz; ne egymás ellen, hanem egymással, egymásért tegyük a dolgunk. Sorsa csak annak bukik el, aki feladja önmagát, lepaktál “azokkal”..

Mi ősi kultúra hordozói, nem tárgyakban, épületekben, hanem emberségünkben, humánumban váltunk azzá a népek tengerében, amik vagyunk.. A kor mindig tanúságot tett az emelkedett gondolkodás mellett. Ne valaki ellen, hanem valamiért -közös ügyünkért -, közösen, egymást támogatva tegyük a dolgunk. Ha újjáépítjük erkölcsi világunkat,-és nem azt várjuk mit kellene tennünk, hanem ha tesszük a dolgunk, az ügyeskedők kivűlrekednek.
Paul Valerie híres sorai jutnak eszembe; ..”a világ helyzete sohase reménytelen, mert soha nem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne. Ehhez azonban minden embernek először magát kell újjáformálnia e megváltozott korhoz.” Hozzáteszem; Otthon is és itthon egyaránt.. Mindenkinek el kell döntenie: miért csinálja azt, amit tesz? Azért dolgozik, hogy önzetlen munkával segítsen építeni a hazát, vagy egy csillogó fémnehezék bűvöletében egy kitüntetésért, képessé válna- e cinkossá szegődni”azokhoz”.



-4-
Európa kétezer éven át építkezett az üdvözülés puszta hitében. Nemzedékről, nemzedékre. S most egy történelmi másodpercnyi idő alatt akarnánk mindezt feladni? Az emigráció szerepe ebben nagyon jelentős. A”rendszerváltás” okozta indulataink összetört cseréphalmazairól lelépve ismét meg kell tanulnunk, hogy megfogjuk egymás kezét. S abból a porhalmazból amivé lettünk, társasággá, az elszigetelségben -a magányban- szomját oltó vizévé kell váljunk annak a nyájnak, akit ma úgy hívnak; -Magyarország...
Kétségtelen, hogy a lelkek forradalma nélkül a nemzet nem újulhat meg soha. Elődeink -’48-ban és ‘56-ban - tudták, hogy a megújulás folyamatában a sorrend legalább olyan fontos, mint maga a cél, az eszme, vagy az igazság. A hivatalos politika bármilyen piszkos, nem akadályozhatja meg, hogy egy nemesebb jövő reményében mindahányan tudatosítsuk hovatartozásunkat, és végre befejezést nyerjen a rendszerváltás. Otthon is és itt is. Ennek hiányában a másik oldalon, csak a “bétaemberek” sorsa, a hontalanság és a világból való dicstelen kimúlás marad. Vegyük észre, hogy az önfelkent messiánistikusok bűvkörébe -ha megújulásunk elmarad-, mindnyájan a szétdarabolódás útján járunk. A véletlen kezembe adta Herczeg Ferenc csaknem 85 éve írott eszmefuttatását; “..a magyar hazaszeretet templomát egy kiváltságos farizeus felekezet szállotta meg. A foglalkozásszerű patrióták céhe alakult ki, amely -tekintet nélkül a céhtagok intellektuális erkölcsi tulajdonságaira- a nemzet hivatott vezérének és minden népszerűség jogos haszonbérlőjének hirdette magát.... esztendőkön át részünk volt abban, hogy a magyarság egyik része a maga ...pozícióját a másik rész hazafiságának meggyanúsítására építette fel. Az első osztályú hazafiak önimádó póza és a másodosztályúakkal szemben tanúsított farizeus lenézése...egy pártszekta holt ritmusává merevedett. Ne feledjük, hogy a hazafi céhbe való tartozása nem lekicsinyelendő előnyökkel járt...a koalíciós terror idején burjánzott legbujábban a hazafias farizeusok gőgje. Egy ideig úgy látszott, mintha ebben az országban az etikai fogalmak is megváltoztak volna. Aki velük volt, egyébként a csatornából mászott volna is elő, a jó hazafi dicsfényével a homlokán léphetett a fórumra, és ítélkezhetett olyanok fölött is, akik erkölcsi és tehetség dolgában csillagok magasságába emelkedtek föléje..” Ezen Herczeg Ferenc által irt gondolatok után nem tudom író volt-e, vagy sokkal inkább jövendőmondó?
Deák Ferencnek a haza bölcsének híres mondata jut eszembe; “a rosszul begombolt mellényt újra kell gombolni.”. Ismét P.Valerie-t röviden idézve; ..” a világ... sorsa nem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem akik hisznek benne”.
Napjaink gondjait, aktualitását nézve, mind P.Valerie-vel, mind Herceg Ferenccel és Deák Ferenccel teljesen egyetértek..
Boros Béla
Sydney. 1998. február -S y d n e y -


Irodalom;
1. Beke Gy; Magyar Áfium,
2. Beke K; Uramisten győztünk,
3. Fekete Gyula; Ideje van a szólásnak...
4. Gidai E; Gazdasági túlélésünk esélyei.
5. dr.Horváth J; A tábornok vallomásai.
6. Kukorelli I; A jogállamért!
7. Pozsgay I; 1989.
8. Samu M; Államelmélet.,
9. Szárszó ‘93.
10. Zonda T; Öngyilkos nép e a magyar?
11. Hunnia évfolyamai,
12. Magyar Élet évfolyamai,
13. Új Demokrata évfolyamai,
14. Új Magyarország évfolyamai,

Vissza | Főoldal

F E L F Ü G G E S Z T E T T R E N D S Z E R V Á L T Á S