Gondolatok a Gondolából
2006.08.29. 14:08
Czike László
Gondolatok a Gondolából
Nyíri János 2006. augusztus 28. 00:00-kor írja a Gondolában (az egyes pontok és bekezdések után zárójelben rövid kommentárjaim):
„Augusztus 20-a üzenete – avagy ez még csak a kezdet volt
Annak az esélye, hogy pont akkor és pont ott fog bekövetkezni valamely természeti jelenség, ahol és amikor - amúgy igen ritkán szokott -, valóban minimális.
Hogy augusztus 20-án, a tűzijáték kezdetekor orkán törjön rá a budai Várhegyre és a lábánál összegyűlt tömegre, annak az esélye elvben minimális.
Ilyesmire nem lehet számítani. (Ha az embernek nincsen hite és nincsen előrelátó felelősségtudata – akkor minden „vakvéletlen”.)
Azonban mégis megtörtént.
Az MSZP és kormánya – mint minden hasonló esetben! – előbb napokig hallgatott (például amikor ’98-ban Orbán bejelentette, hogy fideszes vezetőket hallgattak le, vagy amikor 2003-ban kipattant a Kulcsár-botrány), majd elkezdődött a szerecsenmosdatás.
A felelősség elhárítására több érvet vonultattak fel, a cikkünket indító csak az egyik. Szerepeltek még a következő érvek:
2-szor: A tömegben pánik tört volna ki, ha lefújják a tűzijátékot, és arra biztatják őket, hogy menjenek haza. (Éppen hogy így tört ki. Megjegyzem: egy-két vakmerő közgazdász-publicista kivételével például az államadósságról sem tájékoztatta soha senki felelősen, előrelátóan a magyar népet – a derült égből villámcsapásként most reá zúduló ún. megszorító intézkedéseket szintén pánikkal, netán valódi spontán – vö.: dialektikus és történelmi materializmus! – forradalommal fogja honorálni.)
3-szor: a politikai vezetésben senki sem értesült a közelgő viharról (persze ezekhez a tájékozatlanokhoz csatlakozott Demszky Gábor főpolgár(nagy-)mester is).
4-szer: nem a kormányzat tehet a viharról. (Hanem az égi erők.)
5-ször: ők szorgosan keresik a felelősöket. (De nem találják.)
6-szor: aljas az ellenzék, hogy a tragédiából politikai hasznot akar húzni.
Sorolhatnánk még a segédhadak érveit, de nincs sok értelme.
Mérlegeljük hát inkább ezeket az érveket!
Kezdjük a legfontosabbal, amelyet kiemeltünk.
A véletlen a buták istene – tartja a szólás, és milyen igaza van. Akik úgy vélik, hogy a tűzijáték alatti katasztrófára nem lehetett volna előre felkészülni, azoknak kellene először elgondolkozniuk azon, hogyha egyszer ilyen minimális volt az esélye ennek, akkor vajon miért éppen most jött be az „ötös lottó”?
Az 1755-ös lisszaboni földrengés óta megválaszolatlan kérdésre, hogy vajon véletlenek-e a természeti katasztrófák, annyi válaszfélét azért csak megengedhetünk magunknak, hogy legalábbis alkalmat kínálnak az őszinte szembenézésre önmagunkkal. Hogy ne mondjuk: a Szent Lajos király hídja című regényt is el szabad olvasni.
Ezzel elérkeztünk a lényeghez. A föntebb 2-6. pontok alatt fölsorolt érvek – nem érvek. Nem is szolgálnak mást, mint a hatalom (ostoba-dölyfös) önvédelmét, hogy a nép ne kérje számon a központi intézkedések hiányát. (Megnyugtatásul: ezt/ezért még nem fogja…)
Tényleg: hiányoztak-e központi intézkedések?
A válasz: igen. Senki sem azt kéri számon a kormányon, hogy miért volt vihar, hanem azt, hogy miért nem volt elhárítási kísérlet.
Magyarán: a katasztrófaveszély ismert volt, ám a felelős vezetés nem tett semmit sem a kár megelőzésére, illetve csökkentésére.
A felelős vezetés pedig nem más, mint a kormány, és a főváros választott vezetői, akiknek igenis van joghatóságuk a saját területükön
intézkedni.
Szemben a felelős kormánnyal (és a szintén felelős fővárosi vezetéssel), Székesfehérvár szocialista és Kaposvár fideszes vezetése lefújta a tűzijátékot. Tudatták a néppel, hogy viharveszély van, és a székesfehérvári, meg a kaposvári emberek pánik nélkül szépen hazamentek. Ki tudja, miért - a kormánynak meggyőződése, hogy Budapesten hülyébbek járnak tűzijátékot nézni, mint vidéken.
A kormány a szokott náci-kommunista reflexekkel hazudik. Keresi a felelősöket, ami azt jelenti, hogy elítéli azokat, akik nem tehetnek a bajról. (Emlékezzünk: a K & H botrány esetében is elsőként 17 pénztárost tartóztattak csak le; a főbűnösök pedig máig szabadlábon ötölnek-hatolnak, ökögnek-makognak - az igaz történetet könyvben megíró Tom Kennedy pedig halott.) Továbbá itten már ötödik éve minden bajnak az ellenzék az oka, a jó kormány semmiről sem tehet. Ez egy ilyen kormány…
(Birka népnek ordas farkas a kormánya.)
Ha arra keressük a választ, hogy egy ilyen felelőtlen koalíció miért is maradhatott a helyén a választások után, nos, akkor föltettük a legfontosabb kérdést, á la Lisszabon. (Kennedy könyve a „Pénzrengés” beszédes címet viselte – ezeknek mostmár földrengés kell, hogy végre eltakarodjanak.)
Lehet, hogy a magyar választók többsége nem szereti, ha a felelősség kérdését piszkálják? Elvégre, ha azt nézzük, mi folyik kies kis hazánkban, akkor meg kell állapítanunk, hogy az augusztus 20-ai vihar csupán a kisebb bajok közé sorolható. (Lesz vihar – másmilyen.)
Rövidesen benyújtják a konvergencia-programot. (Ami valójában „távolodási program”, hisz a Veres János elvtárs által a minap a közszolgálati televízióban elmondottak szerint „nem az euro-övezethez való csatlakozásunk, de nem is az eredeti maastrichti követelmények maradéktalan teljesítése a célja, hanem – mindössze – az államadósság további növekedésének a megállítása”, mert a következő években minden „költségvetési takarékosság” és megszorítás, illetve minden adó-és áremelés ellenére meredeken tovább fog nőni mind a költségvetési hiány, mind az államadósság. Ezzel a végtelen távolába tűnt el az Európai Unióhoz csatlakozásunk remélt egyetlen valódi előnye, hiszen ameddig a forint szándékosan gerjesztett árfolyam-ingadozásait, s a folyamatos valuta-leértékelődés valamennyi hasznát kíméletlenül és maradéktalanul a karvaly nemzetközi – vö.: „pénz-oligarchia” – spekulatív tőke aratja le, addig a magyar munka értéke, a bér, az életszínvonal és az életminőség nemhogy közeledne az úniós átlaghoz, de egyre távolodik attól. Az 1970-es évek „cserearányromlás”-ától ím’ hát eljutottunk a többé már soha véget nem érő „valutaparitás-romlás”-ig, vagyis a munkánk minden gyümölcsét ezentúl is kiviszik az országból. Érdemes volt ezért feladni a függetlenségünket, megtartva és eltartva egy akkora posztkommunista állam-vízfejet, amely még a Trianon előtti területű és lakosságú Magyarország irányításához, közigazgatásához is túl nagy és költséges lenne?) Brüsszel türelme véges, és ha zavaros és elképzelés nélküli ez a program (mert az!), akkor kézenfekvő nekik velünk statuálni példát, mert azért ők sem olyan bátrak, hogy Németországon kezdjék az oroszlánkörmeik próbálgatását.
Akkor pedig a nagyívű fejlesztési terveknek annyi. (Mert nem kapjuk meg a beígért – megpályázott - fejlesztési támogatások tört részét sem. Előny: így viszont legalább nem is tudják lenyúlni, mert ellenkező esetben azt is nekünk kellene kamatos kamatostul meg-, sőt, visszafizetnünk, akárcsak a ’82 óta számolatlanul felvett dollárhitel-milliárdokat.) Igaz, az sem zavar senkit, hogyha a sztráda-átadások többségét hónapokkal-évekkel későbbre halasztják. Elég a választóknak, hogyha beígérik az építést, kit érdekel az átadás?
A lakosság nettó adós, több millió embernek nincsen érdemi tartaléka. Ehhez jön a forint értékvesztése, ami óriási törlesztőrészlet-növekedést jelent, havonta százezreknek. (Éppen ez a mocskos cél!; plusz ne feledkezzünk meg a még évekig deklaráltan rohamosan növekvő államadósság exponenciálisan emelkedő kamatterhéről, amely önmagában is újból és újból fel fogja borítani „az állami költségvetés – állítólagos, sohasem létezett és immár többé soha el nem érhető – egyensúlyát”, hiszen hiába emelik gátlástalanul képtelen mértékekre és magasságokba az adó-és járulékterheket, nincs az az adómérték, amellyel ellensúlyozható lenne a fiktív és ellopott kommunista államkölcsönök nagyon is valóságos kamatterhe, amit minimum 1982 óta a Nemzetközi Valutaalapon, mint közvetítő ügynökségen keresztül a magyar adófizetőkkel, a néppel fizettetnek meg.)
Az egészségügyben most megszűnik egy sor ingyenesség (százezreknek-millióknak, például háztartásbelieknek, őstermelőknek, családi kisgazdáknak, kényszer-vállalkozóknak, stb. veszik el örökre a tébé-kártyáját, „nincs mögötte befizetés” - aljasul kifundált - jogcímén), ráadásul egy sor szolgáltatást pénzért sem lehet majd igénybe venni, csak a lakhelytől jóval távolabb, mert intézményeket, kórházi osztályokat zárnak be egyre-másra. (Se tébé-kártya – se orvosi segítség…)
Az iskolakezdés most sok százezer családnál kompletten elvisz egyhavi bevételt, de láthatólag ezért sincsen felelős; - mint ahogy azért sincs, hogy használhatatlan, irreálisan drága, pedagógiailag csapnivaló tankönyvekért (sokuk tartalma = intézményesen terjesztett hazugság), munkafüzetekért, diákigazolványokért és egyéb nyomtatványokért kifizet az állam a „csókosoknak” évente sok tízmilliárdot. Nem is beszélve az értelmetlen, ám a képző intézményeknek csinos állami summát hozó szakképzésekről.
A köztisztviselők, közalkalmazottak csak leshetnek: ugrik a 13. havi bér (amit még Antall József kormánya vezetett be!), és ezt azzal a dumával veszik el, hogy majd a teljesítmény szerint „differenciálnak”. Maguk a közalkalmazottak, köztisztviselők meg fizetik szépen a tagdíjat a szakszervezeteknek, amelyek mindehhez csak asszisztálnak. (Mert a vezetőik kommunista állami juttatásokban részesülnek.)
A nyugdíjasok nagy többsége arra a Gyurcsány Ferencre szavazott, aki most bevezeti a nyugdíjasok adóztatását, „felülvizsgálja” a rokkantnyugdíjakat, megnehezíti a nyugdíjba menetelt. És a nyugdíjasok szervezetei ájultan lihegnek a gyönyörtől – egyetértenek…
Az ember már szégyelli leírni, ami a villannyal meg a gázzal történik.
(Lassan nem szabad már villanyt gyújtani – inkább gyertyafénynél, vagy petróleumlámpánál célszerűbb olvasni is, olyan drága az áram; emellett megszüntetik a kedvezményes tarifájú éjszakai áramot is, nyilvánvalóan azért, hogy akinek villanyboylere van, térjen át a szintén meredeken dráguló gáz-fogyasztásra, vagy ne mosakodjék. Pedig VI. Lenin valamikor az egész ország ingyenes villamosításával képzelte el a kommunizmust. Igaz, Lenin legalább kommunistának valódi volt.)
Romlik a forint, nőnek az adók és az árak (újból 6-8 %-os lesz a bevallott infláció; a valóságos meg 15-20) - egyre szűkülnek a munkalehetőségek. Még tovább fog növekedni a munkanélküliek száma, hiszen egyre több kis(kényszer)vállalkozó és őstermelő megy tönkre, mert nem tudja megfizetni a növekvő adókat, költségeket, meg azért, mert nem bírja a versenyt a tőkeerős, mindent legázoló multinacionális vállalkozásokkal. A kormánypárti sajtó fütyül ezekre a tényekre, az átlagembert meg mindez nem is érdekli.
A kormány már a minimálbér kétszerese után húz adót, járulékot a jövő hónaptól, ami fikció, egy jogi nonszensz, de ez sem zavar senkit.
A miheztartás végett: 2 688 317 választó erre a kormányra szavazott áprilisban. Ennyi magyar állampolgárnak éppen (vagy „eppen”, ahogy Dávid Ibolya szokta kiejteni) jó ez így. S az önkormányzati választáson, öt hét múltán ki fog derülni, hogy a vihar sújtotta Budapestnek is jó-e mindez így. Hárommillió honfitársunknak talán „eppen” elegendő politikai gyönyörforrás, ha Orbán Viktort utálja.
A magyarok egyik fele Isten (Szent István) figyelmeztetését látja az augusztus 20-ai természeti (és társadalmi!) katasztrófában. A másik fele csak tragikus véletlennek tekinti. Ám az augusztus 20-ai vihar csak a kezdet. Előszele egy új kor – a New Age? - hajnalának.”
(Forrás: a Gondolában megjelent, idézett írás – nyomán.)
*
Kedves magyar testvéreim, honfitársaim!
A cikk végén felsejlő, feltételezett-remélt "hajnal" még igen messze van; minimum 5-6 évnyire. Sokkal inkább a magyarok történelmi tragédiájának végső betetőzése zajlik - a tűzijáték során bekövetkezett szörnyű eseményekben magam, és a legtöbb ismerősöm, rokonom, barátom is egyfajta felsőbb figyelmeztetést, büntetést lát/látunk. Néhány évvel ezelőtt a népstadioni Rolling Stones koncerten is ugyanez történt - az első, robbanásszerű augusztusi vihar ugyanígy, percnyi pontossággal időzítve (este 9 óra 5 perckor) csapott le az ördög rock-bandájára. Amikor Keith Richards a marihuánától önkívületben a húrokba csapott, Demszky Gábor önfeledten tapsolt a díszpáholyban - az Úr pedig kilőtte első villámait. Úgy, hogy az agyonelektronizált színpad csak úgy szikrázott az ionizációtól. Tudva lévő, hogy Mick Jagger és Keith Richards a rockzene legmagasabb rangú, legismertebb szabadkőművesei. Isten nem kedveli azokat, akik szimpatizálnak az ördöggel -– vö.: „Sympathy for devil”, „Their satanic majesties request”, stb. -, néha mintegy jelzésképpen lesújt rájuk…
Bizony bűnös az a nép, amelyik ilyen sokáig tétlenül tűri, hogy a Sátán fattyai ilyen simán uralkodjanak rajta; s a nép fele még lelkesen önként meg is választja a Sátánt, hadd tobzódjék ebül szerzett javai után s mellett mostmár az egész országon. Bűnös az a nép, amelyik tétlenül tűri el a saját módszeres tönkretételét; eltűri, hogy minden javaitól, munkája összes gyümölcsétől - legitimnek álcázott, és még demokratikusnak is kikiáltott intézményes folyamatok keretében! - megfosszák, s végül még ősei földjét is a mobil spekulatív tőke szabad prédájává aljasítsák.
Isten - nem először - megbünteti a magyar népet, de az sajnos semmiből nem tanul... Mondom, rettenetesen keserves idők jönnek, és csak az marad állva, akinek a hite minden körülmények között sziklaszilárd és töretlen. Konszolidáció, és főleg fellendülés pedig mindaddig nem lesz itt, amíg volt és lett ügynökök, ügynökből lett grál-lovagok, ügynökrendszer-váltó szabadkőművesek cseresznyéznek egy tálból, közösen-együtt ülve meg 1956 eszméinek végső-utolsó halotti torát.
Imádkozzunk! Imádkozzunk, hogy Isten legyen kegyelmes, és ne a gyermekeinken és az unokáinkon torolja meg mindazokat a bűnöket, amiket nagyapáink és szüléink követtek el az ország, egymás, mások és legfőképpen Isten ellen!
Uram, légy irgalmas tévelygő-tékozló magyar gyermekeidhez!
Vác, 2006. augusztus 29.
Czike László
|