Czike László

                                         A hazugság atyja

Mefisztofelész – a Sátán, a Hazugság Atyja.

Minden bűnök legfőbb forrása a kevélység, az Isten-tagadás, a hazugság.

Soroljunk fel néhányat a jelenleg legaktuálisabb hazugságok közül!

Az első hazugság:

Orbán Viktor szerint – nem a legfőbb! – az egyetlen probléma Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személye; magyarán: ha nem Gyurcsány lenne a mi­niszterelnökünk, hanem Orbán Viktor, Bod Péter Ákos, Dávid ibolya vagy ép­penséggel Szili Katalin – nos, akkor Magyarország minden alapvető problé­mája mintegy varázsütésre, egycsapásra megszűnne. Ez nem igaz! Sajnos a  prejudikált miniszterelnök-csere csak a kvázi-statáriumot szüntetné meg, az életünk minősége hosszabb időn át lényegileg mit sem javulna.

Meg kell jegyeznem, hogy a Gyurcsány-szindróma jogi és egyéb természetű ke­zelését illetően rendelkezünk – ha más forrásból nem, a világirodalomból – tökéletes analógiával. Nevezetesen: Herman Wouk, a „Zendülés a Caine ha­d­i­ha­jón” című, precedens értékű remekművéből kiderül a helyzet megoldása.

A második hazugság: Orbán szerint 1990-ben Magyarországon rend­szer­vál­tás tör­tént; mi több, ennek a rendszerváltásnak személy szerint ő lett volna, legalábbis az egyik legfőbb vezére. Ezzel szemben csak annyi történt, hogy az ún. „rendszerváltók”, egységes komprádor burzsoáziát alkotva, fúzionáltak az ún. reformkommunistákkal, és - miután Júdás-pénzként lecsípték 10-20 %-os jutalékukat - fillérekért eladták a működő tőkét a szupranacionális társa­sá­gok­nak, s kiszolgáltatták Magyarország vagyonát, minden értékét, lakos­sá­gát és földjét a globalizációs háttérhatalomnak, a nemzetközi pénzoli­gar­chi­á­nak. Az első hazugság „kezelésével” is összefüggésben – nagyjából mindent előről kell kezdenünk; a kapitány leváltása csak az első, ám szükséges lépés.

A magyar nép a rendszerváltásnak és az európai-úniós belépésnek eddig csak hátrányát látta, ezért elemző értékelés után le kell vonni a szükséges konzek­venciákat. Minden politikai lépésnek a nép, a nemzet érdekét kell szolgálnia.

A harmadik hazugság: Francis Fukuyama, amerikai történész-politológus, a­z amerikai és a világ-demokratúra egyik fő apologetája szerint „a liberális de­mokrácia világméretű térhódításával a történelem, a társadalmi fejlődés véget ért”, ami magyarul azt jelenti, hogy a liberális polgári demokrácia – mármint an­nak amerikai modellje, melyet Magyarország is másol – a létező legtöké­le­te­sebb politikai-társadalmi berendezkedés, így az emberiség következő kor­sza­kaiban bármilyen jelentősebb változás már csak a kialakult kereteken belül képzelhető el, tehát forradalmi változásokra többé nincsen szükség. Ez nem igaz, pusztán csak az amerikai modell önvédelme. Valójában a fejlődés soha nem áll meg, más szóval ilyen értelemben is: ki tudja, mit hoz a jövő, hiszen „ember tervez, Isten végez”. Hazai bölcs rendszervédelmező politi­ku­saink és politológusaink (a fő együttműködő haszonélvezők) az importált má­konyt úgy interpretálták, és főleg úgy fordították le az egyszerű emberek nyelvére, hogy: a liberális polgári demokrácia amerikai modelljének adaptálásá­val Magyarországon elérkezett a kánaáni időszak, vagyis automati­ku­san megvalósult 1848 és 1956 minden fontos követelése. Mostantól már csak kisebb-apróbb módosításokra, kiigazításokra van szük­ség; nyilván ilyen kisebb kiigazítás lehet az is, amikor bevezetik az életben­ma­radási adót, vagy el­hantolják az orvosi ellátás nélkül maradtakat, vagy a­mi­kor az ingatlan-adó be­vezetése után majd felvásárolják maradék ottho­nainkat is, vagy amikor ki­húzzák a kis­gazdák lába alól az utolsó talpalatnyi föl­det is, takarékosság és verseny­képesség fokozása jogcímén.

Nem igaz!

1848 és 1956 követeléseiből, álmaiból mindmáig nem valósult meg semmi. 

A negyedik hazugság: A rendszerváltó Antall-kormány deklarálta, miszerint mindazokat a szociális és egyéb vívmányokat megőrzi, amelyeket a leváltott szo­cialista rezsim garantált állampolgárai számára. Ma már tény, hogy ez a szép ígéret írott malaszt maradt csupán, a megszűnt előnyöket új hátrányok­kal cse­rélhettük fel. A lényeg igazán röviden megvilágítható: Tété és Tébé. A „TT”-rövidítés a társadalmi tulajdont jelölte, s azt jelentette, hogy Magyar­or­szág minden termelő és egyéb vagyona („a Gyár”) mindenkié, állampolgári jo­gon. E jogunktól aztán rövid úton megrövidítettek bennünket, amikor a nép akaratát meg sem kérdezve, gyakorlatilag egy tál lencséért elkótyavetyélték a teljes népvagyont, ahelyett, hogy népi részvény formájában szétosztották vol­na, mint például a csehek. A „TB”-rövidítés a társadalombiztosítást jelölte, amely szerint minden magyar állampolgár alanyi jogon jogosult az ingyenes tár­sadalombiztosításra, ezen belül a legmagasabb színvonalú szakorvosi ellá­tásra, továbbá a ledolgozott évei (munkaviszonya) és keresete alapján számí­tott nyugdíjra. Valamint mindazokra a szociális juttatásokra, amelyek a gyer­mekes anyákat, a családokat, a nagycsaládosokat (az otthonteremtést), a pá­lyakezdőket, a nyugdíjasokat, a munkanélkülieket és szegényeket, a betege­ket segítik. Ehelyett most fizetőssé teszik az egészségügyet is, és a nemzeti vagyon, az állami költségvetés, az úniós pályázati pénzek után privatizálják a kórházakat, a társadalombiztosítási pénzalapokat is (több biztosítós modell).

Felvetődik a kérdés: mikor szavazott a nép arról, hogy szabadítsák meg a kollektív társadalmi tulajdonától, a társadalombiztosításától, végül Magyarország termőföldjétől, a haza, fizikai vakóságától is?!

Mondanom sem kell, hogy a magyar nép ezt soha nem szavazta volna meg.

Az ötödik hazugság: Semjén Zsolt, a Fidesz által reinkarnált KDNP elnöke a napokban nyilvánosságra hozta azt a 10 évre titkosított kormány-előterjesz­tést, amely az aggasztó magyar demográfiai helyzet megoldására –  pontosab­ban a ná­lunk működő multik munkaerőigényének perspektivikus biztosítása érdekében – hozzávetőlegesen 1 millió fő betelepítését tervezi, „ázsiai válság­övezetekből”. Az elektronikus média (mindenekelőtt a TV2 és a közszolgálati televízió) a meghatározást azonnal „pontosította”, és legott kínaiak betelepíté­séről kezdett beszélni. A kampányból megtudhattuk: Kína = válságövezet…

Kérdéses, hogy kormányunk a terveit egyeztette-e a népi Kínával?  

Most itt állunk, mindenünktől megfosztva, pőrén, a hazugságok özönében.

És a magyar nép fele, értelmiségének jelentős hányada még mindig a „sült­galambot” várja, hátha Gyurcsány, Kóka és Veres felvirágoztatja az országot.

Mi kell még, hogy ez a nép végre visszatérjen a hitéhez, és észhez térjen?

Vác, 2007. március 1.                           

                                                                      Czike László