Czike László,

közgazdász-író, publicista

  Petőfi Sándor magyar világszabadsága

Bevezető

Mefisztofelész – a Sátán, a Hazugság Atyja.

Minden bűnök legfőbb forrása a kevélység, az Isten-tagadás, a hazugság.

Soroljunk fel néhányat a jelenleg legaktuálisabb hazugságok közül!

Az első hazugság:

Orbán Viktor szerint – nem a legfőbb! – az egyetlen probléma Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személye; magyarán: ha nem Gyurcsány lenne a mi­niszterelnökünk, hanem Orbán Viktor, Bod Péter Ákos, Dávid Ibolya vagy ép­penséggel Szili Katalin – nos, akkor Magyarország minden alapvető problé­mája mintegy varázsütésre, egycsapásra megszűnne. Ez nem igaz! Sajnos a  prejudikált miniszterelnök-csere csak a kvázi-statáriumot szüntetné meg, az életünk minősége hosszabb időn át lényegileg mit sem javulna.

Meg kell jegyeznem, hogy a Gyurcsány-szindróma jogi és egyéb természetű ke­zelését illetően rendelkezünk – ha más forrásból nem, a világirodalomból – tökéletes analógiával. Nevezetesen: Herman Wouk, a „Zendülés a Caine ha­dihajón” című, precedens értékű remekművéből kiderül a helyzet megoldása.

A második hazugság: Orbán szerint 1990-ben Magyarországon rend­szer­vál­tás tör­tént; mi több, ennek a rendszerváltásnak személy szerint ő lett volna, legalábbis az egyik legfőbb vezére. Ezzel szemben csak annyi történt, hogy az ún. „rendszerváltók”, egységes komprádor burzsoáziát alkotva, fúzionáltak az ún. reformkommunistákkal, és - miután Júdás-pénzként lecsípték 10-20 %-os jutalékukat - fillérekért eladták a működő tőkét a szupranacionális társa­sá­gok­nak, s kiszolgáltatták Magyarország vagyonát, minden értékét, lakos­sá­gát és földjét a globalizációs háttérhatalomnak, a nemzetközi pénzoli­gar­chi­á­nak. Az első hazugság „kezelésével” is összefüggésben – nagyjából mindent előről kell kezdenünk; a kapitány leváltása csak az első, ám szükséges lépés.

A magyar nép a rendszerváltásnak és az európai-úniós belépésnek eddig csak hátrányát látta, ezért elemző értékelés után le kell vonni a szükséges konzek­venciákat. Minden politikai lépésnek a nép, a nemzet érdekét kell szolgálnia.

A harmadik hazugság: Francis Fukuyama, amerikai történész-politológus, a­z amerikai és a világ-demokratúra egyik fő apologetája szerint „a liberális de­mokrácia világméretű térhódításával a történelem, a társadalmi fejlődés véget ért”, ami magyarul azt jelenti, hogy a liberális polgári demokrácia – mármint an­nak amerikai modellje, melyet Magyarország is másol – a létező legtöké­le­te­sebb politikai-társadalmi berendezkedés, így az emberiség következő kor­sza­kaiban bármilyen jelentősebb változás már csak a kialakult kereteken belül képzelhető el, tehát forradalmi változásokra többé nincsen szükség. Ez nem igaz, pusztán csak az amerikai modell önvédelme. Valójában a fejlődés soha nem áll meg, más szóval ilyen értelemben is: ki tudja, mit hoz a jövő, hiszen „ember tervez, Isten végez”. Hazai bölcs rendszervédelmező politikusaink és politológusaink (a fő együttműködő haszonélvezők) az importált mákonyt úgy interpretálták, és főleg úgy fordították le az egyszerű emberek nyelvére, hogy: a liberális polgári demokrácia amerikai modelljének adaptálásá­val Magyarországon elérkezett a kánaáni időszak, vagyis automati­ku­san megvalósult 1848 és 1956 minden fontos követelése. Mostantól már csak kisebb-apróbb módosításokra, kiigazításokra van szükség; nyilván ilyen kisebb kiigazítás lehet az is, amikor bevezetik az életbenmaradási adót, vagy el­hantolják az orvosi ellátás nélkül maradtakat, vagy amikor az ingatlan-adó be­vezetése után majd felvásárolják maradék otthonainkat is, vagy amikor ki­húzzák a kis­gazdák lába alól az utolsó talpalatnyi földet is, takarékosság és a verseny­képesség fokozása jogcímén. Nem igaz!1848 és 1956 követeléseiből, álmaiból mindmáig nem valósult meg semmi.  

A negyedik hazugság: A rendszerváltó Antall-kormány deklarálta, miszerint mindazokat a szociális és egyéb vívmányokat megőrzi, amelyeket a leváltott szo­cialista rezsim garantált állampolgárai számára. Ma már tény, hogy ez a szép ígéret írott malaszt maradt csupán, a megszűnt előnyöket új hátrányok­kal cse­rélhettük fel. A lényeg igazán röviden megvilágítható: Tété és Tébé. A „TT”-rövidítés a társadalmi tulajdont jelölte, s azt jelentette, hogy Magyar­or­szág minden termelő és egyéb vagyona („a Gyár”) mindenkié, állampolgári jo­gon. E jogunktól aztán rövid úton megrövidítettek bennünket, amikor a nép akaratát meg sem kérdezve, gyakorlatilag egy tál lencséért elkótyavetyélték a teljes népvagyont, ahelyett, hogy népi részvény formájában szétosztották vol­na, mint például a csehek. A „TB”-rövidítés a társadalombiztosítást jelölte, amely szerint minden magyar állampolgár alanyi jogon jogosult az ingyenes tár­sadalombiztosításra, ezen belül a legmagasabb színvonalú szakorvosi ellá­tásra, továbbá a ledolgozott évei (munkaviszonya) és keresete alapján számí­tott nyugdíjra. Valamint mindazokra a szociális juttatásokra, amelyek a gyer­mekes anyákat, a családokat, a nagycsaládosokat (az otthonteremtést), a pá­lyakezdőket, a nyugdíjasokat, a munkanélkülieket és szegényeket, a betege­ket segítik. Ehelyett most fizetőssé teszik az egészségügyet is, és a nemzeti vagyon, az állami költségvetés, az úniós pályázati pénzek után privatizálják a kórházakat, a társadalombiztosítási pénzalapokat is (több biztosítós modell).

Felvetődik a kérdés: mikor szavazott a nép arról, hogy szabadítsák meg a kollektív társadalmi tulajdonától, a társadalombiztosításától, végül Magyarország termőföldjétől, a haza, fizikai vakóságától is?!

Mondanom sem kell, hogy a magyar nép ezt soha nem szavazta volna meg.

Az ötödik hazugság: Semjén Zsolt, a Fidesz által reinkarnált KDNP elnöke a napokban nyilvánosságra hozta azt a 10 évre titkosított kormány-előterjesz­tést, amely az aggasztó magyar demográfiai helyzet megoldására –  pontosab­ban a ná­lunk működő multik munkaerőigényének perspektivikus biztosítása érdekében – hozzávetőlegesen 1 millió fő betelepítését tervezi, „ázsiai válság­övezetekből”. Az elektronikus média (mindenekelőtt a TV2 és a közszolgálati televízió) a meghatározást azonnal „pontosította”, és legott kínaiak betelepíté­séről kezdett beszélni. A kampányból megtudhattuk: Kína = válságövezet…

Kérdéses, hogy kormányunk a terveit egyeztette-e a népi Kínával?  

Most itt állunk, mindenünktől megfosztva, pőrén, a hazugságok özönében.

És a magyar nép fele, értelmiségének jelentős hányada még mindig a „sült­galambot” várja, hátha Gyurcsány, Kóka és Veres felvirágoztatja az országot.

Isten, haza, család

Aki nem hisz a feltámadásban, az örökkévalóságban, annak az életesélye a szabad rablásban való részvétel, az együtt üvöltés és ragadozás a farkas­falkával; a mostani farkastörvények között az ilyen ember – bárha ártatlan bá­ránynak is álcázza magát – hirtelen, vagy fokozatosan eladja a lelkét, és fel­áldozza, eladja a perc öröméért, a puszta túlélésért az örök életet.

Az Isten-hit minden más életprogramot megelőz, mindennél fontosabb.

Nem hagyjuk, hogy a magyar néptől jöttmentek elvegyék Isten-hitét!

Akinek nincs hazája, annak nincs nemzete, nincsenek gyökerei. Az ilyen em­ber a végsőkig kiszolgáltatott a Gonosznak, aki kíméletlenül be is gyűjti a hitetlen,

Isten-hit nélkül kóborló, csetlő-botló, sehová sem tartozó világ vándorait. Nem igaz, hogy új hazánk az Európai Únió, s hogy otthonunk a kitágult nagyvilág!

A mi édes hazánk Magyarország, s hazánkat nem adjuk oda senkinek.

Ezért visszaszerezzük az ország, a nép vagyonát, megőrizzük nyelvün­ket és ősi kultúránkat, és nem engedjük eladni a magyar földet!

Az embert Isten azért teremtette, s adta otthonául a Földet – s nekünk, magya­rok­nak édes hazánk, Magyarország földjét -, hogy a számunkra kijelölt terü­leten egységes nemzetként, biztonságos és szerető közösségben éljünk, amely­nek természetes munka- és életközössége a család, mely a társadalom politikai, gazdasági és szociális alapegysége. Minden Isten-félő és ember­szerető ember boldog családban szeretne élni, és olyan nemzetben, államban, amely a boldog, dolgos családok biztonságos, védelmező nagyobb családja, s amely nemzet szintén békés és alkotó tagja a nemzetek nagy családjának, az Isten-félő emberiségnek.

A kozmopolita világállam nekünk, magyaroknak nem kell!

Nem engedjük fel­szá­molni sem a keresztény családot, családeszményt, sem a nem­­ze­tet, a magyar nemzetállamot, mert a nemzet és a család a biztonságos emberi élet mindennél fontosabb, alapvető védőbástyái!  

Tanúságtétel és fohász

Jézus Krisztus, Urunk, aki véreddel megváltottad az emberiséget, Hoz­zád fohászkodunk. Kérünk téged, segíts minket a tisztánlátásban, és add, hogy a magyar nép sürgősen visszataláljon Hozzád, mert Te vagy az egyetlen esélye. Magyarország katasztrofális testi-lelki állapotban, közvetlenül a feneketlen szakadék, a teljes és végleges megsemmisülés  szélén tántorog, s ellenségei kóbor keselyűkként tépik húsát, s szívják a vérét. Kérünk, Uram, segítsd vissza ezt a szerencsétlen népet a hite­hagyásból a szilárd Isten-hitbe! Add meg, kérünk, Uram, hogy Magyar­ország, édes hazánk felvirágozzék, s a magyar lelkek meggyógyultan, újra a Te méltó ottho­noddá válhassanak, s Magyarország a miénkké.

Szűz Mária, Nagyboldogasszony, Magyarország védőszentje, Menny­or­szág királynéja, kérünk téged, járj közben Szent Fiadnál, hogy csoda tör­ténjék, és a magyar nép, Magyarország mégis megmenekülhessen.

Mert Magyarországon már csak a csoda segíthet…

Ha mégis pusztulnunk kell, hát tegyük békével, méltóságteljesen.

De elleneinkkel szemben jottányit sem engedünk a ’48-ból s az ’56-ból!

A magyar nép eddig két dicsőséges forradalmat vívott nemzeti függetlensége elnyeréséért – mindkettőt leverték, és vérbe fojtották idegen nagyhatalmak. Az 1848-as polgári forradalom és nemzeti szabadságharc célkitűzése a polgári nemzetállam politikai, gazdasági és pénzügyi függetlenségének megteremté­se volt – az osztrák császársággal szemben. Az 1956-os forradalom célkitűzései nagymértékben hasonlóak voltak – megszabadulni a szovjet-orosz elnyomás­tól, megteremteni a független és semleges ma­gyar nemzetállamot, s újraindítani a kommunizmus által berekesztett polgáro­sodást. De az ’56-os forradalomnak volt egy merőben új, „formabontó”, explicit formában még ki sem bontott „terve” is: a tulajdonviszonyok, illetve a termelési és elosztási viszonyok átala­kí­tásával elindulni egy olyan, szervesen „úttörő” magyar úton, mely se nem kapitalizmus, se nem kommunizmus, hanem egy sajátosan har­ma­dik út, amely mindkét „izmus” negatívumait, hátrányait kiküszöbölhette volna. Lett volna még egy „harmadik” forradalom is, amelyet nem tetszettünk megvívni. Mivel a várt szükséges megtisztulás elmaradt, sőt, el sem kezdődött; ma, 17 évvel a hamis rendszerváltás után egy olyan társadalmi rendszerben é­lünk, amelyik a szerencsétlenségünkre mindkét „izmus” hátrányait ötvözte, az előnyeiket pedig - átvétel helyett – módszeresen felszámolta. A rendszerváltók inkább csak pénzváltóknak bizonyultak, és hiába döngetik a mellüket, mint­ha bizony „forradalmárok” lettek volna – miniszterelnökünk például Batthyány La­jos, mártír miniszterelnökünkhöz hasonlítja, méri magát! -; sajnos a napnál is vi­lágosabban láthatjuk: mindmáig sem 1848, sem 1956 szellemiségéből, lé­nyeges tartalmi követeléseiből nem valósult meg semmi. Ez a rend­szer nem az a demokrácia, amelyért nemzeti hőseink, ősapáink a vérü­ket hullatták, amelyért népünk vérével áztatta e szent magyar földet!   

Urunk-Istenünk, legyen meg a Te akaratod, miképpen Mennyben, azon­kép­pen itt a Földön, Magyarországon is.

Sokat gondolkoztam rajta, vajon a márciusi ifjak, Petőfiék hogyan fogalmaz­nák meg politikai követeléseiket, ha a mai Magyarországon élnének?

Az alábbi következtetésekre, megfogalmazásokra jutottam:

Kérlek, Krisztus Urunk, szenteld meg a mi 12 pontunkat!

Ámen.

               Mit kíván a magyar nemzet?

1.

Követeljük a magyar Országgyűlés külső és belső szuverenitásának hely­re­állítását! Kétkamarás Országgyűlést, amely a nemzetek feletti gazda­sá­gi, pénzügyi, po­li­tikai és katonai hatalmak, szövetségek, az MSZMP rejtett utód­szervezeteinek, s az MSZP vállalkozói és politikai holdud­va­rá­nak nyílt érdek­kép­viselete helyett legitim és valódi népképvi­se­letet valósít meg, a Szent Koro­na által jelképesen képviselt jog, a népfelség jegyében. Olyan új Alkotmányt, s új törvényeket, amelyek a magyar valóság re­alitásaiból, azok ismeretéből, el­is­meréséből fakadnak, és valóban a nép, a nemzet, a magyar emberek sorsá­nak jobbá tételét, életminőségének folyamatos javítását szolgálják.

2.

Követeljük a magyar sajtó s az internet szabadságát, a kiegyensúlyozott és hiteles tömegtá­jé­­koz­tatást, a politikai cenzúra meg­szün­te­tését! A fik­tív, vir­tuális „té­nyek”-kel, hamis illúziókkal, rémségek, szenzációk haj­há­szásával, terjeszté­sé­vel, tudatosan lélekromboló világkép vetítésével, kozmo­polita hazudozással és valóságshow-orgiával támogatott és elleplezett tömeg­ma­ni­puláció min­den műfajának, formájának a betiltá­sát, az ÁVH-s szellemi gyökerű libe­rális sajtómonopólium felszámolását, az állami hirdetések egyen­lő elosztását, az általános elhallgatás és sanda félrevezetés helyett a hiteles hírszolgálatot és tájékozta­tást a mindenkori valós eseményekről. Kon­zervatív napilapokat, és a kormánytól pénzügyileg, jogilag és politikailag is független magyar állami közszolgálati televízió létrehozását és működtetését.

3.

Követeljük a független magyar külügyminisztérium és külpolitika lét­re­hozását és megvalósítását! Olyan hatékony, semleges  külpolitikát, amely nem az USA, az Európai Únió és a „Terrorellenes Koalíció” kvázi-helytartó­ságaként, végrehajtó ügynökségeként a világhatalmak és szupranacionális tár­saságaik politi­ka­i, pénz­­ügyi és gaz­dasági ér­de­keit, hanem az egy­etemes ma­­gyar nemzet céljait és érdekeit képviseli hazánkban, a Kárpát-medencé­ben s min­denütt a világon. Követeljük a Rózsadombi Paktum hazaáruló szel­lemiségében fogant és kötött nyilvános és titkos nemzetközi szerződések ma­gyar nyelven tör­­ténő, azonnali és maradéktalan nyilvánosságra hoza­talát, fe­lülvizsgálatát, és érvényességük szükség szerinti felfüggesztését.

4.

Követeljük felelős magyar pénzügyminisztérium létrehozását és működ­te­tését! Olyan pénzügyi és költségvetési politika megvalósítását, amely nem a nemzetközi pénzoligar­chi­a, ezen belül a Nemzetközi Valutaalap és a Vi­lág­bank monetáris, vagy az Európai Únió fiskális diktátumainak szolgai és me­chanikus teljesítését tekinti elsőrendű feladatának. Olyan pénzügyi irányí­tást, amely a ka­matrabszolgaság terheinek, a nép elnyomorításának ci­nikus fo­­ko­zása helyett, elfogadható és stabil (családi-) adórendszer működteté­sé­vel, a belföldi (kis)vál­lal­kozók, a nemzeti (ipari és mezőgazdasági) termelés, és a kereskede­lem támogatásán, fejlesztésén munkálkodik. Egy ország csak úgy lehet sikeres, ha az állampolgárai mindannyian emberhez méltóan élnek. Ezért - munkahelyteremtő állami beruházásokkal - min­dent meg kell tenni a teljes foglalkoztatottság megközelítéséért. A költségvetési kiadásokat a min­den­kori életszínvonalhoz kell igazíta­ni, mert a társadalom, az emberek jóléte, életminősége elsőbbséget élvez az állam működésének közterheivel szemben. A társadalmi javak ma­gánosí­tá­sa, eladása nem használható fel a költség­ve­té­si hiány kiegyenlítésére. Társasági példával élve: egyetlen ügyvezető igazgató sem jogosult arra, hogy gondatlan gazdálkodásának veszteségét a vállalat esz­közeinek, ingatlanainak értékesítésével egyenlítse ki. A hiányt előidéző, növelő állami akciókat törvényben kell megtiltani, a felelő­söket visszamenőleg fele­lős­ségre kell vonni. Követeljük a privatizációs szabad­rablás érdem­telen nyer­te­seinek utólagos elszámoltatását, az elrabolt va­gyonok visszavételét, s a ko­rábban állami tu­lajdonú legfontosabb közüzemek (el­ső­ként az elektromos mű­vek) visszavásárlását. Követeljük a magyar termőföld külföldiek – akár természetes, akár jo­gi személyek - részére történő értékesítésének teljes körű végleges tilalmát.

5.

Követeljük a Magyar Nemzeti Bank - s a magyar nemzeti valuta, a fo­rint – függetlenségének helyreállítását, a bankjegykibocsátás nemzetállami mo­nopóliumának visszaállítását! Az MNB-nek nem a magyar nemzetál­lam­tól, nem a mindenkori kormánytól, hanem a nemzetközi pénzoligarchia uzso­rakamat-szedő in­téz­mé­nye­i­től, elsősorban a Nemzetközi Valutaalaptól és a Vi­lágbanktól kell függetlenné válnia. Követeljük emellett az MNB elmúlt 20 évi valamennyi jelentősebb bel-és külföl­di pénzügyi tranzakciójának nyilvá­nosságra hozatalát, dokumentálását, felülvizsgálatát, továbbá a meghatározó kereskedelmi bankok konszolidációjának, privatizációjának felülvizsgálatát, a té­nyek és a sze­mélyi fe­lelősség megállapítását. Az indokolatlan és felesleges állami – kül­ső és belső - hitelfelvételeket meg­ kell szüntetni. A belföldi keres­ke­delmi forgalom szükségleteinek megfelelő bankjegymennyiség ki­bocsátását az állam mo­nopóliumának gyakorlása révén kell biztosítani, anélkül, hogy a forgalomba hozott pénzmennyiséget bármiféle külföldi uzsorakamat terhelné.

(Megjegyzés: ma az állami költségvetés cca. 40 %-a uzsorakamat-kiadás...)

6.

Követeljük a magyar állam belső és külső adósságállo­mánya ke­letkezé­sé­­­nek és kezelésének 25 évre visszamenőleges felülvizsgálatát, a világ­banki uzsorakamat-fizetés azonnali megtagadását, tételes elszámolást a titokban felvett hitelekkel, és a vétkesek felelősségre vonását! Amióta a D 209-es fedőnevű pénzügyi szakember 1982-ben beléptette Magyarországot a Nemzetközi Valutaalapba (állítólag azért, hogy előnyösebb kondíciókkal jut­hassunk világbanki hitelekhez), azóta gyorsuló ütemben folyik az állam, az or­szág eladósítása. Antall a nem­zeti vagyon szezonvégi kiárusításából akarta ki­egyenlíteni a kommunizmustól elszámolás nélkül örö­költ 22 milliárd USD állam­adósságot, de „koncepciója” csúfosan megbukott. Az 1990-ben cca. 100 milliárd USD üzleti értékű nemzeti működő tőkénk a kampányszerű privati­zá­ció során, 15 év alatt szinte nyomtalanul eltűnt, az eredeti érték 10 %-át is alig kitevő privatizációs bevétel döntő hányadát pedig felemésztették az ÁVÜ és az ÁPV Rt. (meg az állam egyéb-) improduktív költ­ségei. Torgyán elnök úr a TV2 reggeli műsorában megemlítette, hogy az ország adóssága meghaladja a 100 milliárd USD-t, mire Havas Henrik nevetve válaszolta, hogy „akkora a valutatartalékunk, amiből a teljes adósság kifizethető”, majd berekesztette a beszélgetést. Mi ezzel szemben az igazság? Az említett dollár-adósság 17 év a­latt 3-4-szeresére emelkedett. De a ’90-es évek közepétől megjelent a „belső” államadósság is, államkötvény-kibocsátás formájában, amelynek állománya már a Fidesz-kormány idejében is elérte a 9.000 milliárd forintot, de mára a csil­lagos égig szökött, s a hivatalos adatokban is elismerten 16.000 milliárd fo­rint. Ezek eddig csak az államadósság jogcímei, ezen felül jelentkezik még a vállalkozások önállóan keletkeztetett külső hiteltartozása, továbbá a lakosság deviza-hiteltartozása, mely utóbbi önmagában 30 milliárd USD, s meredeken növekszik. A kormány 4-5 éve gyökeresen átrendezte az államadósság-­nyil­ván­tartások szerkezetét, emiatt az adatsorok összehasonlíthatatlanok, hiszen a szerkezet-változtatással visszamenőleg is „átírták” a statisztikai adatokat, me­lyek tételes egybevetése így lehetetlenné vált. Két dolog mindenesetre bi­zo­nyosan megállapítható: (1) az államadósság összege az átrendezés révén nem csök­kenhet; (2) készül egy nyilvántartás belső használatra, és egy másik az Európai Únió tájékoztatására. A nemzetgazdaság teljes adóssága egységesen, dollárban is kifejezhető, hiszen a forint már legalább 7 éve konvertibilis. Ma­gyar­­ország, a magyar nemzetgazdaság (állam, bankok, vállalkozások, la­kos­­ság) összesített adóssága ma jelentősen meghaladja a 150 milliárd USD-t, ami 7-8-szorosa a 17 évvel ezelőttinek, míg a nemzeti működőtő­ke - mint említettem – eltűnt. Az állam valutatartaléka 10-15 milliárd USD között mozog, maximum 20 milliárd USD. Ebből nemigen rendezhető a 150 milliárd USD adósság. Ennek elmondására Havas Henrik nem hagyott időt…

Az már csak „hab a tortán”, hogy a valutatartalékunk többségében spekula­tív forró-tőke pénzelemekből áll, amely pénz csak ideiglenesen tartózkodik Ma­gyarországon, főként azért, hogy a forint árfolyam-ingadozásaiból lecsíphető kamatnyereséget bezsebelje. Ez idegen pénz, amely egyrészt „kamatköteles”, másrészt nem fordítható államadósság kiegyenlítésére. A magyar gazdaság és az állami költségvetés igazi betegsége az uzsorakamat-fizetési köte­le­zettség, ami abból ered, hogy a magyar állam lényegében lemondott a bankjegy-ki­bo­csátási jogáról, monopóliumáról az IMF, a Világ­bank ja­vá­ra, ami­nek egyenes kö­vetkezmé­nye, hogy a magyar állami költség­vetés a nemzetközi pénz­oligarchia hűbérese, kitartottja, vagyis kiszol­gáltatott a nemzetközi bankrendszernek. Követeljük tehát Magya­ror­szág terv­szerű eladósításának, kifosztásának beszüntetését és kamat­mentes pénz kibocsátását, a független magyar állam jogán!       

7.

Követeljük nemzet-, nép-és vállalkozásbarát bankrendszer kiépítését és működ­te­té­sét! A Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok számára meg kell til­tani a túlköltekező állami költségvetés uzsorakamatra történő hi­tel-finanszí­ro­zá­sát; a bankok legyenek (tulajdonosként is) érdekeltek a belföl­di (nemzeti) ter­melés, a nemzeti vállalkozások (és a lakosság) akcióinak, hite­leinek, pénzügyi ter­heinek rentábilis finanszírozásában, vagyis végezzék azt a klasszikus feladatot, amire a gazdaságtörténelem eredetileg életre hívta őket.

8.

Követeljük az állami költségvetés valódi reformját! Olyan állami költség­ve­tést, amely nem az értelmetlen és meddő hitelfelvételek improduktív uzso­ra­kamat-fizetésére, a nemzetközi pénzoligarchia profitérdekeinek kielégíté­sé­re, és nem a kü­­lönböző párt-és politikai lobbyk érdekeinek korrupt érvénye­sí­tése céljából koncentrálja az adófizetők pénzét, hanem főként munkahely-teremtő beruházások támogatásával, infrastruktúra-építő közmunkák töme­ges szer­ve­zésével a munkanélküliség, a hajléktalanság és a szegénység fel­szá­molásán, a magyar nép boldogulásán munkálkodik. Vagyis olyan ál­lamot aka­runk, amely a közérdeket, elsődlegesen és kizárólag minden magyar ál­lam­polgár (jog)biztonságát és jólétét szol­gálja, nyilvános vagy fedett külön-ér­dekek szolgálata helyett és nélkül. Követeljük ezért a pénz­szűkítő költség­ve­té­si, és az általános uzsorakamat-szedésre épülő mone­táris politika azonnali beszüntetését, az általános eladósodás megállítását. Követeljük továbbá az ál­lami korrupció maradéktalan és haladéktalan felszámolását, az intézményes és magáncélú nemzet-árulás minden formájának megszüntetését, mivel nem létezik (nem létezhet) olyan „magasabb rendű nemzetközi érdek”, amely felül­írhatná a magyar nemzet egyetemes érvényesülésének, életkörül­ményei fo­lyamatos javításának elsődleges és legfontosabb célját, érdekét.

9.

Követeljük valamennyi magyar állampolgár alanyi jogú, ingyenes társa­da­lombizto­sí­tá­sának, szakorvosi ellátásának teljes kö­rű helyreállítását! O­lyan (egybiztosítós) álla­mi társada­lom­biztosítást, amely elviselhető (megfi­zet­hető) állampolgári és intézményi be­fizetési kötele­zettség előírása mellett takarékosan és hatékonyan gondoskodik egészségünk megőrzéséről, az alap­vető szociális juttatásokról, és a nyugdíjról.

10.

Követeljük az igazságszolgáltatás teljes autonómiáját! Olyan, a minden­ko­ri kormány­zat politikai hovatartozásától ténylegesen függetlenül, gördülé­ke­nyen és ha­té­­ko­nyan működő (naprakész) jogrendszert és igaz­ságszol­gál­ta­tást, amely nem a kommunista-internacionalista diktátumokon, nem a kozmo­polita-szupranacionális „liberális” polgárjogon, hanem a kétezer éves keresz­tény erkölcsön alapul. Követeljük a közbiztonság helyreállítását, s a bűnözés­nek a lehetőségekhez mért maximális visszaszorítását.

11.

Követeljük a magyar nemzeti kultúra és a vallás teljes szabadságát hatá­ra­inkon be­lül és kívül! A határainkon túli magyarság kultúrájának támoga­tá­sát, számukra a honi politikai választójog és a kettős állampolgárság bizto­sí­tását. A szélsőséges vallási és egyéb szekták működésének, a különféle ízlés­romboló "kultúrcikkek" árusításának, televí­zi­ós sugárzásának, a kábítószer-fogyasztás és a pornográfia minden formájá­nak szigorú betiltását és felszá­mo­lását. Olyan ingyenes oktatási rendszert, mely becsületes, erkölcsös, szor­galmas, szakértelemmel dolgozó békés állam­polgárokat nevel; ingyenélő tolva­jok, maffiózók, gengszterek és korrupt ál­lam­hivatalnokok; munkanélküliek, haj­­lék­talanok, nincstelenek és egészségügyi ellátatlanok he­lyett. A politikai kont­raszelekció meg­ál­lítására az állam kedvezményezze az alkotó tehetségek természetes kiválasztódását, életkörülményeik és munka­le­hetőségeik állandó és tudatos bővítése, javítása által. Magyarország legyen a szelíd, művelt, tisz­ta tekintetű, boldog, jómódú családos polgárok országa. A nemzeti kultúra pri­mátusa azt jelenti, hogy évezredes kultúránk nem fér össze (és meg) a Ma­gyarországra minden irányból beáramló multikul­tú­rális szeméttel és kacat­tal, amit éppúgy meg (és ki) kell tiltani, mint a romlott ételek és a német sze­métbálák „behozatalát”. Az állam és az egyház széjjelválasztá­sa nem jelent­he­ti azt, hogy vallás és vallástalanság – erkölcs és erkölcstelenség, érték és ér­téktelenség - egyenértékűek és egyen­rangúak lennének. A sze­líd meggyőzés eszközével korlátozni kell a hitetlenség, a hite­hagyás – a jog eszközével pedig a sátánista szekták és tanításaik elterjedését.

Hangsúlyoznunk kell, hogy Magyarország - legalábbis a történelmi gyöke­re­it te­kintve - keresztény jogállam, s nem csak egy európai tucat-ország, amely a bal­liberális pogány demokratúrák ideiglenesen még magyar nyelvű változata.

12.

Követeljük, hogy a Magyarország területén állomásozó külföldi haderők, bizton­sági ala­kulatok azonnal térj­enek vissza hazájukba, a magyar kato­nákat pe­dig többé semmilyen jogcímen ne vigyék külföldre. Volt még egy pont az eredeti követelések között – ugyebár. Únió Erdéllyel… Engedjék meg nekem, hogy cinikus „szociálliberális” gondolkodásmódban kommentáljam! „Lám, ez a ’48-as forradalmi követelés (is – sic!) maradéktalanul megvalósult! Hiszen 2007. január 1-je óta egy, közös Únióban élünk Erdéllyel, ugyebár?”  

Visszatérve tehát aktuális követeléseinkre, az elmondottak szerint fogalmaz­hatná a márciusi ifjak 12 pontját Petőfi Sándor, ha ma élne. Petőfi, aki egy­szerre volt világpol­gár és ma­gyar hazafi, a szavak legnemesebb értelmé­ben.

Mert Petőfi világszabadságról álmodott; s nem egy orwelli világállamról…

Mindezek alapján Magyarország gyökeres megújulására van szükség.

Ezért vagyunk itt, hogy ezt elindítsuk.

Vác, 2007. március idusán

                                                                     Czike László