Czike László

        Hullagyalázás helyett reinkarnáció

     Okkult rituális céllal lopták el Kádár János koponyáját?

Kékszakállú vára

Az alternatív történelem lényege a kettős rendeltetés.

Minden dolognak, történésnek kettős jelentése, funkciója van: egy fedőcélú, lát­szat-értelmezés és egy rejtett valódi. Egy felszínes, ak­tu­­ális-pub­likus, illetve egy titkos örökérvényű, természetfeletti.

Az analógia alkalmazásával megérthetjük, mi is a háttérhatalom.

Gondoljunk például az emberi személyiség káini kettős termé­sze­­tére, amelyet Jákob és Ézsau bibliai története is megörökít.

Barátod ma még szembemosolyog veled, s holnap tán, tit­kon rég­ó­ta melengetett hát­só szándékát megvalósítva, hirtelen hátbadöf.   

Ez a világ, melyben élünk – amúgy a Kékszakállú Herceg vára.

Az internet ugyebár egy szabad felhasználású in­formációs óceán. Ámde aki nem ismeri, hogy mit, hol és hogyan keressen, aki nem ismeri a szisztematikus keresés módszereit és kulcsszavait, az so­sem találja meg a lényeget, és heteket tölthet a számítógépe előtt, ak­kor sem fog megtanulni, megérteni semmit.   

Fejnélküli lovas

A köznapi beszédben rengeteg olyan szót, kifejezést, szóképet, me­taforát használunk, melynek a használt jelentésével sem vagyunk tisztában, nemhogy az átvitt értelmű szakrálissal.

Ilyenekre gon­do­lok, mint: „fejvesztve menekül”, „fejetlenség”, „fej­- és jószágvesztés”, „fejvesztés terhe alatt”, vagy épp’ az angol­szász mon­davilágból ismert „fejnélküli lovag” rémes, legendás alakja.

A fejsze (a pallos) pedig immár a fák gyökerére vettetett.

A guillotine-t egy okkult francia találta ki, s nem egyszerűen csak a kivégzések technikai eszköztárát szaporítandó, hanem hogy vi­szonylag könnyen lehessen híres emberek koponyáihoz jutni.

Fej és koponya

Nyilvánvaló, hogy emberi életünk központi „testrésze” a fej; amely minden gondolat, ötlet, terv vagy irányadó utasítás „természetes” forrása, kommunikációs és operatív cselekvő központja. (Megjegy­zendő, hogy ámbár az emberi tudat székhelye az agy, amely mint az idegrendszer centruma, a fejünkben foglal helyet – érzelmeink, s különösképpen a hitünk „testi szerve” a szív, amely egyben a transzcendens lelki funkciók gyakorlója is.) A fej – miután a gazda-test elporladt – megmaradó „ereklyéje” a koponya, amelyet idegen szóval golgotának is nevezhetünk. Jézus Krisztust a Golgotán, a Koponyák Hegyén feszítették keresztre 2000 éve a rómaiak…

A magyar Zelnik József, templomos nagymester „Testamen – Leo­nardo evangéliuma” című okkult history-fiction köny­­vé­ben a zug­boncnok Leo­nar­do az ördög Mefisztofelésszel kö­tött piszkos alkuja értel­mé­ben felboncolja a halott Krisztust, hogy megta­lálják a fel­tá­madás szervi attributumát, még mielőtt feltámadna: „Milyen em­be­ri, mélységesen emberi az a gondolat, hogy a Sátán az Is­ten elsőszülött lázadó fia."  - írja több tucat levágott fej grafikái között elbújtatva. „Amikor Gerbert de Aurillacot Rheims érse­ké­vé szen­telték, megeskették: … nem imád titokban fejet …”

A levágott fejet – a Baphomet (mely név a Mohamed nyelvileg „el­fu­serált”, templomos változata) szimbólumát – ma már csak a po­­litikai ellenfelek, a másként gondolkodók rémisztgetésére hasz­­nál­ják; a fejnélküli lovas ma már Britanniában sem igen kísért. Ám a Várhegy kazamatái, a rendszerváltás páncélszekrényei, még ma is kopo­nyák­­kal és láb­szárcsontokkal, olykor csonthiányos csont­vá­zakkal van­nak teli. A testtől elvált vagy elválasztott koponyák sokmindenre alkal­masak, amit az afrikai őserdők (szubogók) vudu rituáléi és a délamerikai indiánok máig fennmaradt, inka és azték eredetű varázslatai alap­ján leginkább fekete mágiának nevezhe­tünk. A varázslók és az el­va­­­rázsolt népek hite szerint a halott em­ber koponyája megfelelő ri­tuálé keretében egyaránt felhasználható a halott szellemi kisu­gár­zásának erősítésére, vagy gyengíté­sére attól függően, hogy a megrendelő hatalom – pl. a törzsfőnök vagy a törzsi varázsló – éppen mit tart „politikailag” korrektnek, illetve kívánatosnak. Ma is sziklaszilárdan hiszik: a halott szel­le­me a gazdatest halála, le­bo­m­lása után is a koponyában marad, kommunikálni lehet vele, sőt, a fekete mágia – amely egy sajá­tos, okkult „interface” - eszközeivel a halott minden tudása és egy­kor megszerzett exkluzív élettapasztalata tetszés szerint lehív­ha­tó, s át is menthető egy fogadó szellem koponyájába, ily módon újrahasznosítva régmúlt idők im­máron elfeledett ismereteit, tárgyi tudását és rendszerszemléletét.

Aki iszik a halott koponyájából, az megszerzi az elhalt minden tu­dá­sát, ismeretét, élettapasztalatát – így tartja a varázslók ősi hite. Bizonyos szertartások révén az is elérhető, hogy az elhalt szelle­me (mint donor) egész személyiségében átköltözzék a kijelölt befogadó élő személy koponyájá­ba, ehhez természetesen mindkét személy kölcsönös beleegyezése szükségeltetik. Akár fúzió, akár megket­tőződés a végeredmény – gyakorlatilag megvalósul a reinkarnáció. Az ősi népek nem hisznek a spontán reinkarnációban – ehelyett ők maguk valósítják meg, rituális szertartásaik gyakorlása során.

Ez a rituálé egy ritka technikai-anyagi eszköz meglétét igényli.       

A kristálykoponyák rejtélye

A „Kristálykoponyák rejtélye” című könyv szerzői - Chris Morton és Ceri Louise Thomas - egy ősi amerikai legenda nyo­ma­it járják kö­rül, mely szerint létezik 13 átlagos emberi méretű kristálykopo­nya, amely képes a beszédre, s fontos információkat tar­tal­maznak az emberiség eredetéről, a világegyetem rejtélyeiről. De ez a tudás csak akkor válik számunkra is hozzáférhetővé, ha mind­e­gyik elő­kerül és egybegyűjtik őket, ehhez azonban az emberiségnek el kell érnie bizonyos fejlettségi szintet. Néhány ilyen koponya azonban máris előkerült. Mindegyiknek rejtélyes az eredete, s valamennyit paranormális tevékenységekről és hihetetlen szellemi vagy gyó­gyí­tó hatalmakról, képességekről szóló történetek lengik körül.

A mindentudás edényei

„Tudni akarjátok az eredetét a tárolóedénynek, amelyet ti kristály­ko­po­nyá­nak hívtok... Sok-sok évezreddel ezelőtt alkották, egy ma­gasabb intelligencia képviselői. Egy olyan civilizáció tagjai, amely meg­előzte azokat, akiket ti majáknak hívtok. (A maják és számos más törzs is, a koponyák őrzőjének vallja magát.) A civilizációnk akko­riban már sokkal fejlettebb volt, mint a tiétek most. Ez a tá­ro­lóedény tartalmazza sokak elméjét, és az egy elmét. Nem az ál­talatok fizikainak nevezett eljárás útján készült. Jelenlegi formá­já­­ba a gondolat hatalma öntötte... A világ java része, amit mi te­remtettünk, a szellem erejével jött lét­re. A szellem teremti meg az anya­got. Ti is meg fogjátok mindezt érteni, és a kristálytechno­ló­gia a maga teljességében is rendelkezésére fog állni azoknak, akik megértik, hogy a kristály az élő anyag, és hogy a szellem az a­nyag szerves része. Ez az edény azért kristályosodott ki, mert neked, a három dimenzió által behatároltan, szükséged van a lá­tás­ra, a hallásra és a tapintásra. A formája megkönnyíti, hogy az el­méhez csatlakozzék, anélkül, amit ti személyiségnek hívtok. Ti a­­zonban tisztelitek a személyiséget, a fejet, az agy ke­retét, így az edény ebben a formában őrzésre és oltalomra talált a korok so­rán. Földi kora 17 000 esztendő; ge­nerá­ci­­óról generá­ci­ó­ra örökí­tet­ték, csiszolták homokkal és szőr­rel, így sér­tetlen maradt.”

Az „atlanti” civilizáció

„További edények fognak előkerülni, számo­san van­nak még; miu­tán sem egyetlen ember, sem egyetlen szel­lem nem birtokolhatja az összes tudást. Az edények mindegyi­ke tartalmazza az információt, hol található meg a többi. Egy váratlanul kerül majd elő a ré­gió­ból, amit ti Dél-Amerikának hívtok, egy másikat pedig akkor talál­tok meg, mikor az általatok Atlantisznak hívott, elveszett civili­zá­ció fel­merül majd előttetek. Mikor valamennyi tárolóedény együtt lesz, bámulatos tudásnak lesztek a birtokosaivá: a fény és a hang lesz a kulcs. Amikor a megfelelő rezgést előállítjátok, megkapjátok az információt, amelyre szükségetek van. De az idő még nem jött el. Ma még túl veszélyes lenne az embernek birtokolnia ezt az in­for­má­ciót; túl korai lenne az evolúció szempontjából, mert az em­be­­ri­­ség még mindig a pusztítás eszközeinek fejlesztésére tör. Reá­­tok akartuk hagyományozni az egység koncepcióját, de a ti elmé­tek még ma is csak a széthúzást kutatja. Ahogyan ti mondjátok: aki keres, az ta­lál. Már megkezdtétek a különválást, de nem lesz tovább. Vá­gya­­tok a széthúzásra elvezet a pusztulásotokhoz. Mert a széthú­zás megsem­mi­sülés és halál. Jól érezzük a szétválás be­­fo­lyását az erő­szak­ban; egyre több az erőszak a bolygón. E­rő­szak az ember el­len, erőszak a természet ellen, erőszak a Föld ellen.”

A Föld bolygó globális elitje minden tudományos eszközével és fel­halmozott-koncentrált erőforrásaival lázasan keresi a megfe­lelő rez­gés-generátort, amely a jelzett frekvenciát állítaná elő. Ez most hirtelen fontosabbá vált a Szent Grál, Jézus Krisztus sír­ja, a Frigyláda (frekvencia-generátor vagy mannagyártó au­to­­ma­ta?) a manna (monoatomos, kristályszerkeze­tű arany), stb. fel­fedezésénél, vagy a Világegyetem, az űr meghódításánál.

 Az „atlantisziak” üzenete

„Megértjük, ismerni akarod az emberiség eredetét. El akar­juk hát mondani neked, hogy a saját eredeted formája a gondolat volt, és hogy felfelé kell vetned a tekintetedet, nem lefelé. A kezdetei an­nak, amit ti a saját civilizációtoknak hívtok, több mint 15 000 évre nyúlnak vissza: ti Atlantisznak hívjátok.

Számos felfedezés még nem érett meg.

Csak azokat engedhetjük meg nektek, ame­lyek nem taszítanak a tel­jes pusz­tulásba benneteket. Mi egy másik vi­lágból érkeztünk a Földre. Egy másik dimenzióból érkeztünk a ti dimenziótokba. Ta­pasztalni jöttünk, mert szükségünk volt a sűrűség megtapaszta­lására. Az élet a Földön még csak primitív formában létezett, de mi fizikai alakot öltöttünk, ami a számotokra is felismerhető. Nem akartunk mást, mint megtapasztalni az anyagi sűrűséget, tudást és megvilágosodást hozni közétek. Még mindig ra­gaszkodtok az el­képzeléshez, hogy a harmadik dimenzi­ó­ból jöttünk és képtelenek vagytok elfogadni, hogy létez­nek más di­menziók is, túl a tér-idő relativitáson. Az idő lé­nye­gi valója nem más, mint illúzió. Az időt va­lójában egy ma­ga­sabb rendű intelligencia alkotta, mint az agy és a testi funkciók feletti kontroll egy formáját. Ez „ideiglenes ol­talom” az anyag hir­te­len lebom­lása ellen, de mint ilyen, alap­já­ban nem is létezik. Jól­lehet a testen és az agyon túl létezik, az idő az anyag terem­té­se. A gondolat időtlen. Az idő, mint mecha­niz­mus, csakis az a­nyagra és a kurrens elmére, a tudatra vonatkozik – s nem a gondo­lat­­ra vagy a szellemre -, hogy a harmadik di­men­zió kötelékén, az általatok Földnek nevezett kis planéta hatá­rain belül tart­son. Arra ösztönzünk benneteket, hogy felfedezzétek az igazságot, annak megértését, hogy az elme képes a megértésre, és nem szük­ségképpen az agy. Az idő számotokra számokban ölt testet. Mi közöljük veletek, hogy a számoknak és az időnek nincs mélysége. E­zeket pusztán beleprogramozták a jelenkori elmébe, mint védel­met, csak hogy az idő és a tér korlátain belül tartsanak bennete­ket. Van­nak funkciók, melyek nem az elméhez tartoznak, hanem sokkal inkább az agyhoz. Ezek valójában az agy disz­funk­ciói, me­lyek feladata benneteket a háromdimenziós fizikai világhoz kötni. A viszonylagosságok, mint a számok, az idő és a tér, az agy azon funk­ciói, melyek csak a harmadik dimenzióhoz kapcsolód­nak. A je­­lenkori elmétek foglyul tart benneteket a térben és időben, az anyagi és fizikai valóság foglyaként, amelyet ti „re­alitás”-nak hívtok. De az idő káprázatának fenn kell még ma­­radnia egy ideig. Azért jöttünk el, hogy figyelmeztessünk, az el­szakadás már­is megkezdődött. A pusztulás máris a kezdetét vette. Az elsza­ka­dás gondolatisága gyökeret vert, és máris súlyos ese­mé­nyek vet­ték kezdetüket. Számotokra, primitív tudásotokkal, má­­ris olyan dolgok kezdődtek el, amelyek visszafordíthatatlanok. A tudósaitok játszadozásával vette kezdetét, akik elhajlították a hang-és a fény­hul­lámokat, amit ti az atmoszférátok részecskéinek neveztek. Ész­re fogjátok venni, mennyi pusztító hullám csapódik bolygótok fel­színébe. Az atmoszférába történő folyamatos beavat­ko­zásotok egy­re több pusz­tu­lást fog okozni: szokatlanul szélsősé­gesen változó i­dő­járási viszonyokat, gyors, gyökeres klimatikus át­alakulást, sőt, még a szárazföldek jelentős elmozdulását is. A ci­vi­lizációtok dur­ván félreértette a fényt, a hangot és az anyagot. E­zért van, hogy csak annyit fedeztetek fel belőle, amennyi a legkö­zelebb esik hoz­zá­tok. De a tudósaitok s a kormányaitok még min­dig olyan já­té­kokkal játszanak, melyeket nem értenek. A fénnyel és a hanggal ját­szanak, azzal, amit ti részecskéknek és sugár­zás­nak hívtok és a pusztulásba taszítanak. De miután a reakció nem azonnali és nincs a közeletekben, addig fogjátok min­dezt foly­tat­ni, amíg az egész bolygótok el nem pusztul. Aho­gyan már el­mondtuk, a ti jelenkori elmétek nem keres mást, csak a külön­vá­lást. A vá­gyatok a különválásra – értsd: az individualizálódásra - nem vezet máshová, csak a társadalom atomizálódásához, szét­e­sé­séhez, tel­jes pusztulásotokhoz. Mert ez ugyanaz az elme, mely az Özön­vi­zet is okozta, és a szárazföldek korábbi pusztulását. (Meg­jegyzésem: a szcientológia ezt reaktív elmének hívja.) A globális (le)­pusztulás ismét elkezdődött. Máris érez­­het­ő a széthúzás nö­vek­vő befolyása a világotokban. De még most sem vagy­tok mind­­­­ennek tudatában, mert ti magatok éltetitek. Mi elmond­juk nektek, hogy a Föld nagy változások előtt áll. Még a bolygótok maga is meg fog változni, ahogyan az időjárás is, és ahogyan minden más is, amit a Földről ma tudtok. Változások lesznek (meg­jegyzésem: van­nak!) a Földön az emberi é­let­formában, a flórában és a fau­ná­ban, a szárazföldön és a ten­ge­rekben, s magában, az atmoszfé­rá­ban. Nagy horderejű, álta­lá­­nos és globális katasztrófa fog bekövetkezni. Rá fogtok jönni, hogy egyre több halál férkő­zik az é­letetekbe bolygótokon. Rá fogtok jönni, hogy ami a föld­ben nö­vek­­szik, óriási változásokat fog okozni, s látni fogjátok, hogy a­mit elvetettetek, mennyi halállal fog kikelni. Hatalmas pusz­­tu­­lást fog­tok látni a sugárzás - ahogyan ti neveznétek - által, ami a boly­gó­tokra tör. A vizeitek felmelegszenek, és a szárazföld el fog tűnni a hullámok alatt. A földtömegek eltűnnek, a tengerek, az óceánok szintje pedig felemelkedik. Hatalmas szakadás lesz a Földön, mely a Föld belsejéből ered. A Föld mágneses pólusai felcserélődnek, a mag­netoszféra máris mozgásban van. A Föld ketté fog válni. Egy e­lekt­romágneses ki­sü­lés halad át a Földből az atmoszférába, ahol a szennyezettség jelei máris megjelentek.”

A kristálykoponyák célja

„És ezért is hagytuk hátra a számotokra ezeket az edényeket, a ti időtök szerint hosszú idővel ezelőtt, amikor ráébredtünk, mennyi minden el lett feledve a fizikai dimenzióvá válás eredeti céljaiból.
Amikor rádöbbentünk, hogy távlatában a széthúzás gondolati­sá­ga nyert teret, s hogy nagy katasztrófák várnak a Földre, úgy döntöt­tünk, visszatérünk eredeti dimenziónkba, bár hátrahagytuk nek­tek elménk szellemi örökségét. Tudtuk, lesznek olyanok, akiknek a tudása és spirituális fejlettsége majd a jó útra terel benne­teket. Tudtuk, hogy a katasztrófa miatt, amely a bolygóra vár, lesz­nek olya­nok, akiknek elő kell majd hívniuk reinkarnációs emlé­ke­iket, hogy meggyógyítsák ezt az elszabadult, megvadult vilá­got. Hogy szeressék, és tanácsaikkal szolgáljanak, hogy meg­ment­hes­sék ezt a valós tudás nélküli vi­lágot, melyre egyéb­ként a pusz­tulás tüzei várnak. Amikor eljön az idő, azok számára, akik a spi­ri­tuális tudást keresik, az lesz a legfőbb kötelesség, hogy figyel­mez­­tesse­nek mindenkit: a Föld ki fordulni sarkaiból. A hátrahagyott kris­tálykoponyákban min­­dent megtaláltok, amire szükségetek le­het. A teljes tudá­sunk kris­tályosodott ki benne, és idővel mindez a tudomásotokra jut. Azzal a szándékkal készültek, hogy e kris­tály­koponyák ré­vén aktiváljuk a közösségi tudatot, mikor a Földnek erre szük­sége lesz. Mindez máris elkezdődött; ahogyan ti mondanátok: itt és most. Azért vagyunk itt, hogy elmondjuk, nagy változás kezdő­dik, kezdődött a szülőbolygótokon belül.”

A Megcsavart Hajszálak tanítása

„Kezdetben 12 világ létezett az emberi élet számára. Ezek a plané­ták különböző napok körül keringtek s a vének egy Osiriaconwiya nevű bolygón találkoztak. Ez a negyedik bolygó a Nagy Kutya csil­lagtól, a Szíriusztól számítva. Két napja és két holdja van, és itt találkoztak a vének, hogy megvitassák a gyermekek bolygójának a helyzetét - ez az a planéta, melyet napjainkban benépesítünk, va­gyis a Föld. A mi nyelvünkön Eheytomának nevezzük, de a gyer­me­kek bolygóját is értjük alatta, mert ez a legkevésbé fejlett az em­ber által belakott bolygók közül. Valójában tehát egy 12 plané­tá­ból álló nagy család vagyunk. A többi (11) bolygók mindegyike vette a történelme során felgyülemlett tudását, és a hatalmas tu­­dásanyagot egy holografikus számítógépbe, egy kristályko­po­nyá­ba táplálta. Ezek mind tökéletesen makulátlan kristály­kopo­nyák vol­tak. A koponyáknak mozgatható volt az állkapcsa, akár­csak a mi koponyáinknak, ezért gyakorta utalnak rájuk úgy, mint éneklő koponyákra és a teljes konfiguráció az „Osiriaconwiya Bár­kája” nevet viseli. A legjobban talán úgy érthetjük meg ezeket, ha elképzeljük azokat a számítógépeket, melyekkel napjainkban nagy mennyiségű információ is tárolhatóvá s elérhetővé válik számunk­­ra. Valamennyi kristálykoponya roppant mennyiségű adatot foglal magában, és ha tudjuk a módját, ehhez hozzá is férhetünk. Akár­hogy is, kozmikus véneink fogták a Bárkát, és az emberek által benépesített 12, általunk szent planétának, vagy a „nagyanyák”-nak nevezett világ valamennyi tudását beletáplálták, majd idehoz­ták őket, és munkálkodni kezdtek, hogy megtanítsák minden in­terplanetáris tudásra „a Föld nagyanya” gyermekeit. A koz­mi­kus vé­­nek megtalálták a módját, hogy képesek legyenek kommunikál­ni a kétlábúakkal, idelent, Föld nagyanyán. És való­ban! Ez volt a leg­hatásosabb és a legértékesebb ajándék, amit a Föld gyermekei kap­hattak, hiszen ez volt a Tudás ajándéka. Ez volt a legnagyobb ajándék, mert ez volt a gyökér, melyből a fejlődés szárba szök­ken­he­tett, ez volt az alap, amelyre minden felépülhetett. Eredetileg tehát ez történt, és volt egy időszak, amikor óriási fejlődés ment végbe. A más bolygókról származó vének kioktatták a Föld gyer­mekeit, és nekik adták, amit „a pajzsok tanításának” hívnak. Az öregek a Föld lakóival a saját bolygójukról két hatalmas kupola - egy vörös és egy kék – segítségével kommunikáltak, amelyek az ó­ceán mélyén helyezkedtek el. És segítették a Föld népeit, hogy fel­építsenek négy nagy civilizációt: Lemuria, Mu, Mieyhun és At­lan­tisz civilizációit. És arra használták a koponyák tudását, hogy nagy misztikus iskolákat hozzanak létre, a rejtett bölcseletek isko­láit, és titkos gyógyító (vö.: „karitatív”-) szervezeteket. Kezdték szé­les körben elterjeszteni a tanokat. Az információ megközelítőleg 750 000 esztendővel ezelőtt érkezett meg, és 250-300 000 eszten­dő­vel ezelőtt kezdődött el a terjesztése „Föld nagyanyán”. A taní­tá­sok segítségével további koponyák készültek a Földön, ám ezek­nek, bár életnagyságúak voltak, nem volt mozgatható az állkap­csuk. Számos ilyen koponya létezik, melyeket beszélő koponyák­ként ismerünk, hogy megkülönböztethessük őket a Bárka eredeti ének­lő koponyáitól, amelyek a 12 világ valamennyi tudását össze­vontan tartalmazták. A koponyákat egy piramis belsejében tartot­ták, a Bárkaként ismert, hihetetlenül monumentális formációban. A Bár­ka a szent bolygókról származó, körben elhelyezett 12 kopo­nyá­ból állt, egy tizenharmadikkal, a leghatalmasabbal, a formáció középpontjában. A tizenharmadik koponya képviselte vala­mennyi vi­lág kollektív tudatát, és kapcsolódott valamennyi szent planéta tu­dásához. Az utazó emberek az éneklő koponyákból álló Bárkát először az olmékként ismert néphez vitték el, majd a maják vet­ték át, azután az aztékok (Teotihuacanban őrizték). Napjainkban ez a tudás még mindig a „Megcsavart Hajszálak” birtokában van.

Az aztékok arra használták fel a koponyák hatalmát, hogy má­so­kat az irányításuk alá vonjanak, hogy visszaéljenek saját ere­jükkel és hatalmassá tegyék önmagukat. Olyan hatalmassá vál­tak, s az erejük oly’ pusztító méreteket öltött, hogy meg kellett ő­ket ál­­lítani. Az egyetlen hatalom, mely képes volt megtörni az az­té­kokét, a spanyol birodalom volt. A Bárka még Teotihuacanban volt, amikor Hernando Cortez leigázta az amerikaiakat. A papok, akik Cortezzel érkeztek, meghallották a kristálykoponyák hírét, és ezt az információt eljuttatták Rómába, a pápának is. A kor katoli­kus pápája pedig így rendelkezett: ezt a tudást meg kell szerezni. Jobban akarta a koponyákat, mint a birodalom minden aranyát és minden gazdagságát. És, habár a Bárka akkoriban még jól el volt rejtve a föld színe alatt, a spanyol katonák eljöttek, s egy bel­ső árulás folytán sikerült tudomást szerezniük a rejtekhelyről. Mi­előtt azonban megkaparinthatták volna a kristálykoponyákat, a jaguár papok és a sas harcosok megfogták a koponyákat, és elme­ne­kültek velük. Néhányat korábbi maja területekre vittek ma­­­guk­­­kal, mások Dél-Amerikába kerültek, megint mások szétszó­ród­tak, szerte a világban. Így tehát a koponyák történelmük során első íz­ben itt, „Föld nagyanyán” elváltak egymástól. A kopo­nyák­nak ma odakint kell lenniük és vándorolniuk, hogy távol legyenek egy­más­tól, amíg el nem jönnek azok az idők, hogy megtanulunk  osz­toz­ni egymással a tudáson, gondoskodunk egymásról, tanítjuk egy­mást, és békés, harmonikus világot teremtünk a „Föld nagya­nyán”. Azonban mindenki tudja, hogy napjainkban a „Föld nagy­anyán” nem ez történik, ezért a koponyáknak továbbra is oda­kint kell lenniük, és vándorolniuk. A legenda viszont úgy tartja, hogy egyszer valamennyien vissza fognak térni a családjukhoz; ha ez a bolygó végre hajlandó lesz felnőni, megérni, és békében csatla­koz­ni a bolygók családjához.”

 A földönkívüliek

„Tudjátok, a földönkívüliek - ahogyan ti nevezitek őket – voltak a­zok, akik elhozták nekünk a kristálykoponyákat. Mi égi istenek­nek, vagy égi embereknek nevezzük őket. Ezek az égi embe­rek a Víz Harmadik Világának vége felé keresték fel a Földet. A Víz Har­madik Világa hosszú-hosszú idővel ezelőtt zajlott le, még a kon­ti­nen­tális elsodródás előtt, amikor a világ valamennyi száraz­földje e­gyet­len, Teknős-szigetként ismert kontinenst alkotott. Az égi is­te­nek a kezdetek kezdete óta látogatták a Földet, és azóta is több alkalommal eljöttek ide. Gyakorta csak nagy tanítóként emleget­ték őket, és olyan neveket kaptak, mint Közép-Amerikában Quet­zal­coatl, vagy Dél-Amerikában Virarocha. Sokszor jöttek olyankor, amikor az emberiség éppen küzdelmet folytatott egymással, vagy olyankor, amikor nem voltak törvények, vagy egyéb okokból él­tünk szegényesebb életet. Segítőkként léptek fel, gyógyítókként; s meg­próbálták megtanítani az emberiséget, hogy békében éljen.
Ezek az égi istenek segítették a korai embereket abban is, hogy a klasszikus világ csodáit létrehozhassák. Az emberiség átalakult a saját galaxisunkból és a távolabbi bolygókról származó lényekkel való kapcsolattartás során. A földönkívüli civilizációkkal folytatott kommunikáció, ismeretcsere kulcsszerepet kezdett játszani a fej­lő­désben, és sokkal nagyobb mértékben, mint azt képzelnénk. De amit el akarok mondani, sokkal mélyebbre nyúlik vissza. El­visz bennünket legkorábbi őseink idejébe. Elmondom a terem­tés igaz történetét úgy, ahogyan annak idején én is hallottam az ő­se­imtől.”

A neandervölgyiek

„Kezdetben béke honolt a Földön. Az emberek, akik akkoriban él­tek, nem voltak homo sapiensek, ahogy ma ismerjük őket. Ti ne­­an­dervölgyi emberként ismeritek ezt a típust, de mi Föld-embe­rek­nek nevezzük őket. Ez volt az Aranykor, amikor a Földön az em­berek és az állatok kommunikáltak egymással és harmonikus éle­tet éltek. Számta­lan legenda örökíti meg a világ minden részén ezt az Aranykort. U­gyanaz, ami a ti Ótestamentumotokban is sze­­re­pel, Éden­kert néven. Ezt tudományos bizonyítékok is alátámasztják. Még a ti tudósaitok is felfedezték, hogy őseink egyáltalán nem vol­tak azok az agresszív ragadozók, amilyennek korábban hajlamo­sak voltunk tartani őket. Nem is oly’ régen a John Hopkins e­gye­tem tudósai ismét megvizsgálták az ősi koponyák fogazatát, és fel­fedezték, hogy a korai ősünk szinte teljes egészében vegetáriánus volt, tehát egyáltalán nem öldöste az állatokat. A problémát az okozta, hogy fejlődni kezdett, a feje egyre nagyobbá és nagyobbá vált, miáltal az agy tömege is fokozatos növekedésnek indult. Ez azért történhetett így, mert az agy tárolta el az összes genetikai in­formációt, ami minden generációval egyre duzzadt, és ahogy nőtt az emlékei(n)k mennyisége, úgy nőtt a fejméret is. Ahogy a fejek egy­­re nagyobbak lettek, a faj női egyedeinek egyre nagyobb gon­dot okozott az utódok megszülése. Idővel megnőtt a szü­­lés köz­ben elhalt asszonyok száma, miáltal az egész faj továbbélése megkér­dő­jeleződött. (Megjegyzésem: azután jött a ragadozó-kanni­bál cro­-magnoni emberfajta, és a káinok „rövid úton” kiirtották az ábele­ket, amint ezt, noha szimbolikus történettel, de az Ószövet­ség is hí­ven megörökíti. Ámde a neandervölgyiek kisebb hányada be­­ol­vadt, s így az uralkodóvá váló populáció részeként fennmarad­ha­tott, tovább örökítve az evolúciós szempontból értékes, vi­szont sok tekintetben „hátrányos” géneket. Példának okáért: aki egész életé­ben állatok húsát is fogyasztja, az a neandervölgyi ősök révén fo­kozottan ki van téve a köszvény kockázatának. A neander­völgyi u­gyanis azért nem fogyasztotta az állatok húsát, mert a tápcsa­tor­nája képtelen volt azt megemészteni. A köszvényt, mint örökletes anyagcsere-betegséget tehát nem egy spontán génhiba – mutáció – okozta/okozza, hanem a neandervölgyi genetikus örökség.)”     

A hiányzó láncszem

„Biztosan hallottatok már az evolúció történetének hiányzó lánc­sze­méről, melyről a tudósaitok annyit beszélnek, de sem meg­ma­gyarázni, sem megérteni nem tudják. Bekövetkezett egy hirtelen és nagy léptékű ugrás a törzsfejlődésben, amire nincs magyará­zat. Senki sem tudja, miért történt ez az óriási előrelépés, és hogy hogyan következett be ilyen rendkívüli hirtelenséggel. Nos, mindez azért történhetett így, mert pontosan akkor, amikor a Föld ebbe a krízishelyzetbe sodródott, az égi istenek – vagy, ha úgy tetszik föl­dönkívüliek (megjegyzésem: akik talán azonosak a sumér „annu­na­ki”-val!) - eljöttek az égből, a Plejádokról, az Orionról, a Siri­us­­ról. Azért jöttek, hogy új otthonra találjanak, itt a Földön, ezen a gyönyörű kék-zöld bolygón. Az égi istenek tehát eljöttek, és el­hoz­ták magukkal a kristálykoponyákat, ajándékként a földla­kók­­­nak. Ezek a koponyák ugyanis tartalmazták a más bolygókról ér­ke­zett lények valamennyi tudását. A koponyákba foglalták kul­tú­­­rá­juk, matematikájuk, tudományaik, csillagászatuk és filozófi­á­juk egészét, beleértve a reményeiket és az álmaikat is. Lényük e­gé­sze azok­ban a koponyákban volt eltárolva. Elmondhatjuk, hogy nem akármilyen ajándékkal kedveskedtek nekünk!”

 
Közös reinkarnációs emlékezet

„A kristálykoponyáknak azonban volt egy másik funkciójuk is.

Min­ta­ként szolgáltak egy új fajhoz. Az emlékek, melyeket az a­gyunkban tároltunk, átkerültek a DNS-be. Az agyunknak így nem kel­lett már tovább növekednie. A kristálykoponyák képviselték azt a szó szerint kikristályosodott új formát, amilyenné mi váltunk, az emberiség modelljét, az intergalaktikus család „ember-etalonját”. És ez megint olyasmi, ami a Mózes I. könyvében is megtalálható, mely elmondja: „És látták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy milyen szépek azok.” Amikor a földönkívüliek megérkeztek i­de, tudták, hogy nem lesznek hosszú életűek a mi atmoszfé­ránk­ban. Mert akárcsak a földi emberek, „az égi istenek” (megint csak vö.: „annunaki”!) is halandóak voltak. Megtörtént tehát a kölcsö­nös átváltozás. Ezek a földönkívüliek, az égi emberek, egyesítették a földi emberek génjeit a sajátjukkal, hogy mindkét faj fenn­ma­rad­hasson, de egy olyan új formában, mely különbözött mindkét ko­rábbi fajtól. Talán nehéz ezt elhinni, de ez olyan valami, amit ma már nekünk is hatalmunkban áll bármikor megtenni. Nem­so­kára képessé válunk egyetlen állati sejt felhasználásával reprodukálni az egész állatot, ugyanakkor már ma is összeolvaszthatjuk két kü­lön­álló faj génjeit, hogy létrehozzunk egy teljesen eredeti példányt. Az ember – a technikai tudása tekintetében – ma tehát már majd­nem olyan szinten áll, mint ak­kori földönkívüli őseink. Hihetetlen hatalom birtokosai vagyunk! Ám a csillagközi őseink már hosszú-hosszú idővel ezelőtt elérték ezt a szintet, és teljesen új fajokat, új életformákat hoztak létre, szerte, a legkülönbözőbb közeli és távoli planétákon. Az általuk létrehozott faj lett a homo sapiens, ahogyan mi emberi lények magunkat nevezzük. Egyedül ezen az úton volt biz­to­sít­ható mind a földönkívüli, mind az ember előtti fajok to­vább­élése – és békés „egymás mellett” élése! -, és megtaláltuk a mód­ját, hogy egy (hibrid) fajként éljünk tovább a Földön.”

 
Származásunk titka

„A kristálykoponyák az eredeti reprezentánsai annak az új formá­nak, amivé lettünk. Ők az emberiség modelljei. S ez csak az egyik eleme annak, ahogy a kristálykoponyák az eredetünkkel és a vég­zetünkkel kapcsolatos információkat tartalmazzák. Ez a valódi o­ka annak is, hogy a bennszülött népek szerte a világon, nemcsak Amerikában, eredetükkel kapcsolatban a csillagokról és az ősi égi istenekről beszélnek. A maják, a sziúk, a cherokee-k mind egybe­hangzóan azt állít­ják, hogy a csillagokból származnak. Van egy af­ri­kai törzs, a dogon, amely mindig is azt állította, hogy az ősei a Si­ri­usról jöttek, amit ők egy kettős csillagrendszernek tarta­nak.
Sen­ki sem hitt nekik egészen addig, amíg a teleszkópjaink eléggé fejlettek nem lettek, hogy felismerhessük, valóban két, egymáshoz közeli csillagról van szó, amelyek közös rendszert alkotnak. Mos­tanra már a csillagok körül keringő bolygókat is felfedezhettük.
Nemsokára igazolni tudjuk majd, hogy a más életformák szá­mos más bolygót is benépesítenek, még saját galaxisunk határain be­lül is. (Megjegyzésem: a csillagászok éppen a napokban fedeztek fel egy viszony­lag kö­­zeli, Föld típusú bolygót a Tejútrendszerben.) Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy a Földről jöttünk. Mindkét pártnak igaza van. Valamennyien kettős ősiséggel, így kettős ge­netikus emlékekkel rendelkezünk. Valójában a DNS-ünknek is ezért van két ága. Eredetileg az egyik szál tartalmazta a mi földi emlékeinket, a másik égi őseinkét. A tudósok nemsokára fel fog­ják ismerni mindezt. Az egyik ok, amiért a koponyák kvarckris­tályból készültek, mert a szilikont az égi istenek vezették be saját genetikus struktúránkba. Az életformánk teljes egészében szén a­lapú volt. A szilikon azonban most már ott van a vérünkben. Így tehát a részünkké vált az a kristályos mátrix, mely a galaxis többi részéhez köt bennünket. Az őslakosok mindig is tudták, hogy a Föl­det, a Napot, és minden más planétát egy kristályos struktúra roppant méretű hálója fogja egybe. A háló hangból és színekből szö­vődött. A Multiverzum egésze egy struktúra és szervező elv sze­rint épül fel, és ehhez a hálóhoz kapcsolódik, akárcsak a mi Föld­a­nyánk. A tudósaitok nemsokára ezt is felfedezik. Azért vonz­zák a kristálykoponyák magukhoz az embereket, mert felszabadítják a belső tudást; a tudást, hogy valamennyiünkben ott van egymás mellett a szén és a szilikon struktúra. Ránézünk a koponyára, és e­­szünkbe jutnak saját szöveteink, a saját lényünk szilikon struk­túrája, mely az Univerzum egészéhez kapcsol bennünket.

Az én né­pem azt mondja: „Emlékezz az őseidre. Emlékezz rá, hogy ki vagy, és honnan jöttél.” Ez a béke üzenete az emberiség egésze számára. Mert a kristálykoponyák azért vannak itt, hogy az eszünkbe idézzék közös eredetünket. Mert ez a Föld valameny­nyi lakójának az öröksége. Valamennyien osztozunk ugyanabban a közös történelmi háttérben: feketék, fehérek, vörösek, sárgák, bar­nák. ­A Föld valamennyi lakója ebből az ősforrásból ered, a há­zas­ságból az Ég és a Föld között, a teremtés látható és látha­tatlan aspektusai között.”

Amerikai lelet

Albert Mitchell-Hedges, a híres angol archeológus 1927-ben felet­tébb szokatlan leletre bukkant Közép-Amerika vadonjában. Egy feltáratlan ősi maya település nyomait fedezte fel az őserdőben, a­me­lyet teljesen benőtt a buja növényzet, s áthatolhatatlan dzsun­gel­lé változtatta a várost. Mivel a hagyományos módszerekkel le­hetetlen volt feltárni a települést, az archeológusok más lehe­tő­ség hiányában felgyújtották az erdőt. Három hektár vadon veszett oda a lángokban, de miután eloszlott a sűrű füst, az expedíció tagjai elképesztő felfedezéssel szembesültek. Ha­talmas, páratlanul kié­pí­tett és kiváló állagban fennmaradt telepü­lésre buk­kantak, mely számos piramist, templomot, egy hatal­mas amfiteátrumot és még egyéb épületeket számlált. A rákövetkező, részletes feltárás során Mitchell-Hedges egyedülálló leletre buk­kant, amely „élesen" meg­osztotta a régésztársadalmat: a furcsa té­tel egyes vélemények sze­rint boszor­kányos ügyességgel létrehozott hami­sítvány, míg má­sok szerint a huszadik század legfontosabb régé­sze­ti felfedezése. A vitatott tétel egy kvarckristályból készített em­beri koponya, arányaiban és formájában tökéletes, megmun­ká­lási minőségét te­kintve példa nélkül egyedülálló. Kora meghatá­roz­hatatlan, funkci­ója nem ismert, eredete szintén sűrű homályba vész. Korábban is találtak ugyan ilyesféle darabokat, de más, jó­val kezdetlegesebb ábrázolásokkal szemben ez a koponya mara­déktalanul haso­nul az emberi koponyához, anatómiailag tö­kéletes. Nem tud­ni, milyen módon készítették: a kvarckristály ily’ precíz megmun­ká­lása olyasféle technológiát feltételez, amely még ma sem áll az em­beriség rendelkezésére. A hetvenes években a Hew­lett-Packard laboratóriuma részletes vizsgálatnak vetette alá a különös leletet. Bebizonyosodott, hogy a koponyát egyetlen nagy kvarckristályból a­lakították ki, ám a készítők egyáltalán nem hasz­náltak fém­­­esz­kö­zöket. A mikroszkópos vizsgálat so­rán egyetlen kar­colást sem fe­dez­tek fel a koponya felületén. A Mitchell-koponya tehát a mai na­pig régészeti és technológiai para­doxonnak számít, az archeo­ló­gu­sok rémálma, megfejthetetlen rej­tély. A Mitchell-féle kristályko­po­nya mind technológiai, mind tör­té­nelmi szempontból feloldhatat­lan misztérium, egy létező arche­o­lógiai anomália. A lelet pár éven át a régész birtokában volt (Mit­chell természetesen átadta a ható­sá­goknak, ám a helyi kormány visszaadta a koponyát, ily’ módon ismervén el a régész feltárások során szerzett érdemeit), majd vé­gül, a harmincas években, egy bra­zil mú­zeumba került.

Okkult harmadik birodalom

Megfigyelték, hogy a kristálykoponya időről időre változtatta a szí­nét, és a környezeti viszonyoktól függetlenül hol elhomályosodik, hol pedig fényesen ragyog. Egyes spekulánsok úgy vélték, hogy va­lamiféle istenség koponyája került elő, mások idegen lények ha­gya­tékának tartották a darabot, ismét mások egy történe­lem előt­ti, magasan fejlett civilizáció bizonyítékát látták benne.

A Mit­chell-féle kristálykoponya olyan tétel volt, amelyet