Czike László

               Genezis és degeneráció

Régóta foglalkoztat – mint ismeretelméleti alapprobléma -, hogy mi­ként egyeztethetők össze a vallás és a tudomány nyújtotta is­me­­reteink, meggyőződéseink az emberiség genezisével kapcso­lat­­ban, és mi a „megfejtés” üzenete a mai kor embere számára.

Annál is inkább, mert vallásos „tudós” szeretnék lenni.

A kétfajta megközelítés tehát bennem összeegyeztethető.

Majomból majomember

Engels Frigyes szerint az ember a majomból fejlődött ki – vö. „A majom emberré válása” című művében foglaltakkal -; mi több, a majmot a céltudatos tevékenység, a mun­ka tette emberré. Most te­kintsünk el attól, hogy ez a definíció lényegében tautológia, hisz’ amennyiben az emberi lény fő jellemzője a munka – mi volt az a  kezdő lökés, az a kiváltó ok, ami előidézte, hogy a majom célszerű tevékenységet, munkát kezdjen végezni? Meddig majom a majom, és mikortól ember az ember? A tudomány, amely lényegében ma is a marxizmus-leninizmus „dialektikus materialista” elveit vallja, a paleontológia és az antropológia, lázasan keresi, kutatja a hi­ány­zó láncszemet (missing link), azt a képzetes (fiktív) félemberi lényt, aki/amely már nem majom, de már ember, noha még nem alkot civilizációt, de már „gondolkodik”. Ugyanis a végső soron – vö. evolúció - a mai civilizációkhoz vezető emberi munka tudatos gondolkodást fel­­tételez, méghozzá tömegméretekben! És itt érhető tet­ten Engels logikájának eredendő materializmusa is, mely a mai (ál)tudo­mány­t – vö. pl. „pszichológia” - is „uralma alatt” tartja, u­gyan­is azt hiszi, azt hiszik, hogy a kulcsmomentum az értelem, a tudat, a ’tudatos’ gondolkodás képességének megjelenése, uralko­dó­vá válása, kifejlesztése, ki-és beteljesítése…

Nem így van.

Skizofrén pszichológia

Az emberi tudomány – mint az emberi lény maga is -: skizofrén.

Noha a szavak szintjén „elismeri” a lélek létezését – sőt még külön „tudományágat” is felépített a lélek folyamatainak vizsgálatára! -; valójában az emberi lelket nem transzcendens szellemi léte­zőnek tartja, hanem a tudattal, vagyis az anyagi valóságot visszatükröző, s a célszerű tevékeny­ségre irányuló képes­ség­gel, a munkavégző képességgel azonosít­ja. A pszichológia azt hiszi, hogy a lelket vizsgálja, miközben tudati megnyilvánulásokat elemez, amelyekről azt hiszi, állítja, hogy azok a lélek fő funkciói.

Pedig a lélek az, ami az embert a majomtól megkülönbözteti.

A majom „céltudatos” lény, lélekkel azonban nem rendelkezik.

A lélek nélküli „ember” antropológiai-ismeretelméleti nonszensz – ha létezne lélek nélküli ember -: nem ember, hanem majom lenne.

Vagy egy Frankenstein által létrehozott homunkulusz.

Még akkor is, ha netán munkavégzésre fogható.

Materializmus és istenhit

A materialista tudomány Istentől elrugaszkodott.

A materialista tudomány – noha lépten-nyomon „belebotlik” Isten létezésébe – megtagadja a Teremtőt, mert az isteni próbatétel meg­kerülésével, kijátszásával, mellőzésével (mintha az nem lenne) próbál, kvázi „önerőből” istenné válni. Pedig megszívlelhetné a XX. század két legnagyobb (atom)fizikusának egy egész fantasztikus é­letművet betetőző, megkoronázó ebbeli nézeteit! Ők ketten ellent­mondtak egymásnak is, mégis ugyanarra a meggyőződésre jutot­tak. Albert Einstein, az általános és speciális relativitáselmélet szülőaty­ja, mikor megismerte Werner Heisenberg határozatlan­sá­gi elméletét – melynek a lényege, hogy a szubatomi folyamatokban, úgy tűnik, nem érvényesül az anyag viselkedésére egyébként oly’ jellemző determináció! -, felháborodottan kiáltott fel: „Az Úristen márpedig nem kockázik!”. Heisenberg pedig így vélekedett: „A tudomány italából minden korty istenkáromlás, de a pohár legalján ott van az Isten.”. Lám, Isten s az anyag, meggyőződés és tudomány összeegyeztethetők. Legalább a nagy koponyákban…

A majom értelmi és hit szintjén persze nehezebb a felismerés.

Vérfertőző beltenyészet

Ha elfogadjuk az Ótestamentum genezisében leírtakat tényeknek, számos fontos, mi több, alapvető összefüggést ismerhetünk fel. A tudomány azt hiszi magáról, hogy az emberiség megmentője, sőt, általa, áldásos felfedezései révén az ember végül istenné nőheti ki magát. A történeti valóság ezzel szemben az, hogy a Genezis után az emberiség elkorcsosult, s a ma élő „populáció”, képességeit és természetes életképességét tekintve csupán a haloványnál is fehé­rebb árnyéka (whiter shade of pale - Procol Harum) egykori ön­ma­gának… Közismert tudományos tény, hogy bármely faj, így az emberi faj is elkorcsosul a génállomány, a tulajdonságokat át­örökítő anyag drasztikus le­romlása következtében, ha a po­puláció egyedszáma olymértékben leapad, hogy a fajfenntartás to­vábbi egyetlen lehetséges megoldása a „(vér)rokonházasság”. Már­pedig ebben az emberiségnek történelme során sokszor volt része; sőt, úgy is mondhatnánk, hogy az emberiség történelme genetikus értelemben a tömegesen elkövetett vérfertőzés története! Az Úr eredetileg csak Ádámot teremtette – Éva már csupán másodlagos, származékos jövevény a Földön. Történt ugyanis, hogy az unatko­zó Ádám arra kérte Istent - akivel akkoriban épp kísérleti on-line kap­csolatban állt, mivel a Paradicsomban UPC-direct még nem lé­tezett, tehát nem is lehetett annyira tökéletes hely! -, hogy terem­te­ne néki egy társat, akivel boldog gondtalanságát megoszthatná.

Ádám, Éva és Noé gyermekei

Mire az Úr kivette Ádám oldalbordáját, amelyből megformálta ős­a­nyánkat, Évát. Ám – mint tudjuk – a paradicsomi boldogság nem tartott túlságosan sokáig. Az áteredő bűn következtében őseinket Isten, mindnyájunk Atyja kiűzte az Édenkertből, és egész életen át tartó verítékes munkára, kínkeserves sokasodásra és ko­rai halálra ítélte az első emberpárt. Az emberi faj úgy alakult ki, hogy gyermekeket nemzettek – elsőként Káint és Ábelt -, majd Ádám a lányaival, a lányok a bátyjaikkal (s így tovább) nemzettek újabb és újabb nemzedékeket. És az őseredeti „isteni” gének, s ve­lük a po­puláció, az emberi faj tulajdonságai hirtelen drasztikusan le­romlottak. Az átlagos életkor a kezdeti 900-1000 évről 100-150 évre, majd a századok folyamán 35-40 évre csökkent, de ami még sokkal sokatmondóbb: értelmünk elhomályosult, s akaratunk rosszra hajlóvá vált. Ez mind, tételesen benne van a Bibliában, csak az ún. „tudomány” feslett emlőin nevelkedett emberiség túl­nyomó többsége erről mit sem tud, a többiek pedig nem veszik ko­molyan. Mert az ember csak azt hiszi el, ami „érdekében” áll…

Valamennyien kizárólag Ádám és Éva leszármazottai volnánk?

Erről majd még kicsit később…

Ámde a beltenyésztésnek (a vérfertőző rokonházasságoknak) ezzel még koránt sem volt vége. Nagyjából 9000-12000 évvel ezelőtt – az idő­skála tekintetében a Biblia (a Genezis szerint a Teremtés és az emberiség mindössze 4000 éves!) és a „tudomány” ellentétben áll egymással – az Úr, a terjedő gonoszság büntetéseként Vízö­zönt bocsátott a Földre, mely özönvíz kipusztította a teljes em­beri popu­lációt, Noé családja kivételével. Nos, emiatt mi emberek, valamennyien egyfelől mind Ádám és Éva, majd másfelől Noé és felesége gyermekei, leszármazottai vagyunk – folyamatosan le­romló génekkel és tulajdonságokkal. Fizikai, fiziológiai, tudati és erkölcsi el­korcsosulásunkon jottányit sem segít, javít a technikai civilizáció, mely mint elektronikus „csakazértis” mankó, istenelle­nes bunkóként (vö. (bunkofon) feszül görcsösen kezünk­ben, hogy az elveszített Paradicsomot „önerőből”, tehát erőből, mint jogos­nak vélt-ítélt tulajdonunkat szerezzük magunknak vissza…

Majomból - Ember

A ma élő emberiség nem egy tőről fakad – több ágból ered.

Ádám és Éva történetét egyrészt nyilvánvalóan úgy kell értenünk – mert másként nem egyeztethető össze hit és tudás, teremtés és evolúció -, hogy Isten akkor és azáltal teremtette meg az első emberpárt, amikor az előember – vagyis „a majom” – az e­volúció (a szelekció, a természetes kiválasztódás révén) el­ér­te azt a biológiai-fiziológiai-neurológiai fejlettséget, amikor már képes volt befogadni az isteni, halhatatlan lelket, és Is­ten akkor belé is lehelte. Amikor a Genezis „az első emberpár” teremtéséről beszél, akkor tehát ezen nem azt érti, hogy Isten az évmilliók során végbement állati evolúciótól teljesen függetlenül új „állatfajt” teremtett, amelyet egyidejűleg lélekkel – transzcendens szabad akarattal, halhatatlan személyiséggel - is felruházott, mert ha ez így lett volna, akkor semmi értelme nem lett volna evolúciót is teremteni. Márpedig Isten evolúciót is teremtett. Az ember és a csimpánz génjei, öröklődési anyaga 98 %-ban megegyezik. A 2 %  mara­dék tekinthető azon alaptulajdonságaink hordozójának, me­lyek képessé tették ősszüleinket a lélek befogadására. Mert a lélek befogadása elképesztő teljesítmény volt! Az ember tetőtől talpig kí­sérleti lény. Kettős természetű. Isten teremtő projektjének az a lényege, hogy a múlandó, az időben lebomló (vö. entró­pia) anyag a belé oltott evolúciós készség (Chardin radiális e­nergiának nevezte) révén egészen odáig fejlődik, hogy létre­jön a tudat, az agy legfontosabb funkciója, hogy ti. benne és általa a magasan szervezett anyag – akár egy tükörben – ön­ma­gára ébred, vagyis képes értelmes összképet alkotni a kö­rü­lötte (és benne) létező való­ságról. Ez az átfogó képesség az értelmes gondolkodás képessége. Ám a személyiségünk több ré­tegű. A gondolataink nem csak a külvilág visszatükrözése révén keletkeznek, hanem belülről, összetett személyiségünk legtitkosabb mélyéről is táplálkoznak. Az Istentől kapott lel­künk lényegi funkciója a szabad akarat, a halhatatlanság érzete, a judíci­um, az erkölcsi érzék, az Abszolút Igazság és Jóság, a SZERETET ŐSFORRÁSA, ISTEN felé való törekvés.

Az ember tehát ÉLET ÉS HALÁL időleges egysége.

Kísérleti lény, aki vagy elpusztul, vagy üdvözül.

Az Ember és a Horda

Nem lehetett könnyű a lélek befogadása, pedig Ádám és Éva nyil­ván születésekor kapta lelkét az Istentől, miként a ma születő em­berek is. Jóval törékenyebbek, sérülékenyebbek, kényesebbek és bonyolultabbak voltak/lehettek A HORDA többi tagjánál, sőt, sa­ját „majom”-szüleiknél is, akik szerencsésen felnevelték őket, egy­más­nak. Tehát olyan közösségben – a HORDÁBAN – nőttek fel és „szocializálódtak”, amelynek tagjai nem voltak emberek, hiszen a LÉLEK belőlük hiányzott. Ádám és Éva teremtése másrészt tehát szimbolikusan értendő, illetve oly értelemben, hogy mint lelkes ál­latok, ők voltak az emberiség prototípusai. Az EMBER megterem­tése tehát azt jelentette, hogy az emberben Isten visszakanyarí­totta az evolúció szekerének rúdját teremtő Istene irányába, amikor is a LÉLEK emberbe lehelésével megteremtette azt a lehetőséget is, hogy a teremtett, ám az időben múlandó ma­téria átlényegülhessen, megszentelődhessen, üdvözülhessen, amennyiben a lélek hordozója, az ember, szabad akaratával úgy dönt, hogy a pusztulás helyett az örök életet, a semmi he­lyett a mindent, Lucifer helyett Istent, s a pokol helyett a mennyországot választja. A mennyország ugyanis nem – lehet – más, mint ennek az időben múlandó világnak mintegy az inverze; egy olyan világ, mely nagy vonalakban „hasonlít” a mi világunkra, csakhogy benne az IDŐ nem múlik (nincs), nincs elmúlás és halál, az időjárás, a természeti elemek és a ragadozó állatok is jóindula­túak, az emberekből hiányzik a gonoszság, a mohóság és a pazar­lás, s mindenki azáltal dicsőíti az Urat, hogy minden képességét a TEREMTÉS isteni terve beteljesítésének szenteli.

De a HORDA lélek nélküli tagjai nem ilyenek voltak.

Nagykoalíciós paktum

A már isteni lélekkel született Ádámnak és Évának – az „oldal­bor­da-elmélettől” most nagyvonalúan eltekintünk, mert mellékvá­gány­­ra vinne, mi több „férfisovinizmushoz” vezetne – hamar rá kellett ébrednie, hogy alapvetően különböznek a HORDA többi lényétől, s arra is, hogy valami olyan titok hordozói, ami messzire vezet, túl­mutat az őserdő lombkoronáján, egészen az égbolt kékjéig, s még azon is túl. Nehéz felismerés lehetett. S mikor egymásra ismertek, rögtön egymásra is találtak, és értelemszerűen átvették a HORDA vezetését. Eleinte komolyabb konfliktusuk nem volt; a természet  (s benne a HORDA) behódolt az első emberpárnak. Körülöttük és közöttük mindaddig „pa­radicsomi béke” honolt, amíg az eredeti bűn elkövetése alap­jaiban meg nem változtatta az eredeti status quo-t. Őseink ugyanis fel­rúg­ták az Istennel kötött alapszerződést.  Ettől kezdve körülöttük mindenütt kitört s tombolni kezdett a „go­noszság” őrült tobzódása. Amit teljesen semlegesíteni sajnos nem le­hetett, s nem is igen tudtak.

A „békéért” nagy árat fizettek, fizettünk…

Nagykoalíciót kötöttek a Sátánnal.

A Tudás Fája és az áteredő bűn

Ősszüleink nemzetsége – Ádám és Éva révén - már isteni, hal­ha­tatlan lélekkel ren­delkezett, és amíg még nem ettek tiltott gyümöl­csöt (almát) a Tudás Fájáról, nem ismerték a jó és a rossz közötti kü­lönb­séget. A paradicsomi életükben addig sohasem ta­lálkoztak sze­­mélyesen a Gonosszal, amíg meg nem ismerték a Kígyót.

Lucifert, a Kígyót, aki minden árulás és hazugság szülőatyja.

Vajon mi lehetett az az eredeti bún, ami végül is áteredő bűnné vált, hogy ferde kényszerpályára terelje az egész evolúciót és a ge­nezist? Az almaevés – mégha a tiltott Tudásfa gyümölcse is -, csak jelképes jelentésű lehet. Az sem lehetett olyan nagy bűn, ha netán felfedezték egymás meztelenségét, és esetleg szerelmeskedtek. Vé­gül is Isten „tervszerűen” teremtette őket férfinek és nőnek, tehát kalkulált a szex veszélyével. Sokan vannak, akik például eredendő bűnnek azt tekintik, hogy őseink emberhúst ettek, s kannibálok voltak. Ez is halovány elképzelés. Az isteni lélekkel rendelkező el­ső emberpár nyilván leszokott „az ellenség” agyvelejének fogyasz­tásáról, még akkor is, ha a megelőző „majomemberi” evolúcióban komoly szerepe lehetett a fehérjedús étrendnek. A Paradicsomban minden bőségben dúskáltak, nem volt szükségük sem ellenséges­kedésre, sem a kannibál-étrendre. (Zöldség, gyümölcs, speciel pl. „alma”, karnyújtásnyira – volt bőven.) Valami más parancs meg­sze­gé­séről volt szó – olyanról, ami szorosan összefüggött az ember genetikus jövőjével, potenciális civilizációalkotó képességével. Ami egyrészt burkoltan „benne volt” Isten terveiben, másrészt viszont alapvetően „megváltoztatta” azokat, amiért is Isten a technikai e­vo­lúciót, egy afféle „B”-variánst kínált fel mentő szalmaszálként a bűn­bee­sett teremtés koronáinak, hogy legalább vigaszágon bejut­has­sanak a Mennyországba, ha már a Paradicsomból az eredeti bűn következtében mindenképpen távozniuk kellett.  

Az Annunaki eredeti bűne

Olyan ponthoz érkeztünk, ahol hivatkoznom kell egy korábbi, ter­je­delmesebb tanulmányomra, amely a Leleplező könyvújság 2004. évi 1. számában jelent meg „A titkos uralom és kiszolgálói” cím­mel (161-169. oldal). A következőket írtam: „Induljunk ki abból, hogy az Annunaki a Földön ‘kontár munkát’ végzett, génmanipulációs kísérleteikkel eredetileg ‘egy rabszolgafajt’ akartak terem­teni, ehe­lyett végső kimenetelében egy hibridfajt hoztak létre, melynek vég­telen szerénysége állatias indulatokkal, vad ösztönökkel és ’isteni becs­vággyal’ ötvöződött. Mindennek tetejébe ‘kitenyésztődött’ egy, a széles néptömegek nyakára ülő elit garnitúra is, melynek génjei túlsúlyban a rejtélyes ‘Kígyókirályoktól’ származhattak. Ar­ra gon­dolok, hogy az ún. eredeti bűnt esetleg egyáltalán nem az em­berek követték el, hanem az Annunaki (értsd: egy, a sumér kő­táb­lák leírása szerinti ’kígyószerű csillagközi intelligens faj’, amely bekalandozta a Galaktikát, hogy ’a lakott bolygókon’ gén­ma­ni­pu­lá­ciós kísérleteket végezzen, új intelligens fajok ’kitenyésztése’ cél­jából), amikor is olyan, többszörös visszakeresztezéseket is végre­haj­tott, aminek folytán genetikusan inhomogén faj jött létre, melynek önfejlődése tendenciájában is előrevetítette, hogy a földi civilizáció leendő társadalma kasztrendszerré fog alakulni. Olyan társadalommá, amelyben a hatalom koncentrációja végletekig nö­vekszik, és végeredményében áthidalhatatlan szakadék keletkezik a beavatott irányító elit, illetve az egészből mit sem értő tömegek kö­zött.

Honnan ered, miből táplálkozik a kasztosodás ősi hajlama?

Az Annunaki - Jahve alvállalkozója?

Az Annunaki sumér leírását az Ószövetséggel összevetve, illetve kombinálva ‘kiderül’, hogy JHWH egy re­pü­lő szerkezeten, a tü­­zes szekéren (vö. Ezékiel próféta látomásával = űrkomp) közle­ke­dett, dobhártyát szaggató égi robaj kíséretében, mint hús-vér é­lő­lény. (Aki mannagyártó gépével termelt mannát hajigált az ég­ből, pusz­tában kóborló, éhező vá­lasztott népének, miután Mózes a varázs­vesszejével szétválasz­tot­ta a Vörös tenger hullámait, hogy az üldö­ző egyiptomi seregek víz­be fulladjanak, ők pedig háborítás nélkül megkereshessék az Ígé­ret Földjét.) Az eredeti bűnt a gén­ma­nipu­látor Annunaki követte el, azáltal, hogy a teremtés isteni tervével szöges ellentétben, nem „egyenszilárdságú”, homogén, hanem kasztosodásra hajlamos, inhomogén fajt állított elő a Föld ne­vű intergalaktikus (kol)laboratóriumban, vagyis génmani­pu­lációs technológiáját kiszámíthatatlan viselkedésű, ‘skizofrén személyi­sé­­gű’ intelligens lények létrehozására, tehát abszolút sza­bályta­la­nul használta fel. Tovább folytatva a genezis dogmáinak feloldá­sát, valószínűsíthető, hogy az eredeti bűn lényege, hogy az Annu­na­ki (ez valami őskori ’bukott angyalok’ szellemi műhelye, össze­es­küvése, páholya lehetett) önmagát helyettesítve Isten helyébe, azt akarta elérni, hogy a teremtett földi faj Isten helyett csak neki szolgáljon. Ám amikor ‘ez a szabálytalan genezisű faj’ a fejére nőtt - még tetézve is az ősbűnt -; olyan hibridet állított elő (a bizonyos Kígyókirályokat), amelyet közvetlenül a saját uralma alá rendelve, a földi faj féken tartására (vagyis önmagával szemben) igyekezett felhasználni. Az elitet az uralkodáshoz szükséges minden szük­­sé­ges tudással felvértezték, így hát nem csoda, ha a beavatottak ma is féltékenyen őrzik az ősi titkokat.

A Szeplőtelen Fogantatás

Ami ‘a szeplőtelen fogantatást’ illeti, tudjuk, hogy annak dogmája nem egy, hanem két személyre: Szűz Máriára, a megváltó édes­a­nyjára és Jézus Krisztusra is egyaránt vonatkozik. Nemcsak nem értjük, de halvány fogalmunk sincs róla, hogy ez mit takar; csak annyit tudunk, hogy Mária és Jézus eredendően mentesek voltak az eredeti bűntől, amit ‘a fogantatás’ visz át emberről em­ber­re. Mégis, mi az, amit a fogantatás visz át? A genetikus örök­ség! Az emberiség az An­nunakitól ‘szabálytalanul kapott’, szabály­talanul működő gén­ál­lományával volt megverve, saját bűnei előtt és nélkül is. Magyarán: az eredeti bűn az Annunaki génmani­pu­lációjának ‘következménye’, és ez a bűn csak úgy hozható helyre, ha maga Isten Fia száll le a Földre, hogy helyére tolja az idő kizök­kent kerekét. A Megváltónak genetikusan két feltételnek is mara­déktalanul meg kellett felelnie: (1) A földi törzsfejlődésből kellett szár­maznia, ezért a teste a földi anyagból vétetett. (2) Kétszeresen mentesnek kellett lennie az Annunaki ‘tiltott génmanipulációitól’; sem Ő, sem édes­anyja nem hord(hat)ta magában a Kígyókirályok gén­jeit, vagyis ‘az eredeti bűnt’. Génjeiken nem lehetett genetikus szep­lő, ezért volt a fo­gantatásuk ‘szeplőtelen’. A megváltás az Is­ten személyes be­avat­kozása - Deus ex machina -, utolsó ‘kétség­be­esett’ akciója annak érdekében, hogy az egyébként halálra ítélt (kiselejtezendő), vagy ön­magát halálra ítélő (öngyilkos) emberi­sé­get, minden génhibás e­re­deti bűn(e) ellenére megmentse az isteni teremtés si­ke­res megvalósítása érdekében. Krisztus azért jött le a Földre (Isten azért áldozta fel egyszülött Fiát éret­tünk), hogy az Annuna­ki – a Teremtésben Isten árulóvá lett „alvállalkozója”, a bu­kott an­gyalok - által elkövetett eredeti bűnt, az összes következ­mé­nyével együtt eltörölje, és visszatérítse az elbitangolt emberiséget az Atya nagy, közös nyájába: a Galaxis és az Univerzum ‘normális csillag­közi népeinek’ sorába.

A visszakereszteződés tilalma

De az eredeti – később már áteredő – bűn ténylegesen az embe­ri­ség bűne is lehetett, amennyiben az Annunaki 5000 éves, kőtáb­lákba vésett sumér története nem valós, hanem csak lírai legenda. Az első emberpárhoz most visszatérve – ott tartottunk, hogy gond­talanul éltek a Paradicsomban, amikor Lucifer, a gonosz Kígyó rá­vette őket, hogy egyenek a Tudás Fájának tiltott gyümölcséből, az almá­­ból, hogy megtudják: mi a jó, és mi a rossz. (Mellékesen jegy­zem meg, hogy a mai globalizálódó világot a közvetlenül Lucifer­nek szolgáló, a pénzoligarchia vezető erői által mintegy 230 éve alapított Illuminátusok Rendje irányítja s nyíl­tan dek­larált „végcélja” a tudásalapú társadalom felépítése! Tehát egy olyan társadalomé, melynek vezetői nyíltan hirdetik, hogy az ősi lucife­ri „parancs” elkötelezett végrehajtói, amiért is sok ezer éve fo­lyama­tosan esznek a tiltott gyümölcsből, mi több, ma is csak ab­ból esznek, és elvárják, hogy mi is velük együnk, mintegy szente­sít­ve és átörökítve/újraelkövetve az eredeti/áteredő bűnt, az idők végezetéig. Nyíltan deklarálva, hogy mi emberek csökönyösen ra­gaszkodunk hozzá, hogy minden isteni gondviselés, gondosko­dás, kegyelem és megváltás ellenére mi Lucifer alattvalói vagyunk, nem Istenéi, és szeretnénk kollektíven elkárhozni, mert nem akarunk Is­tennel örökké élni a Mennyországban.)

Mit követhetett el az első emberpár?

Isten megparancsolta nekik, egyetlen dolgot nem tehetnek meg – nem e­hetnek almát a Tudás Fájáról. Mert akkor megtudják: mi a különb­ség jó és rossz között. A parancs nem lehetett más, mint hogy szerelmeskedhetnek, élvezhetik a testi szerelem gyö­nyö­­re­it, de kizárólag csak egymással; mert mint emberek, csak egymásnak teremtettek. Nem deríthető ki a Biblia Genezi­sé­ből, mi lett volna, ha Ádám és Éva betartja Isten rendelését, és – a Kígyó csábítására – nem követi el az eredeti bűnt, amitől a de­generáció, a genetikus elkorcsosulás áteredővé vált? Akkor nem is jött volna létre az Emberiség? Ugyanis Isten az áteredő bűn el­követése után ezzel a paranccsal űzte ki őket a Paradi­csom­ból: „Sokasodjatok és vegyétek birtokotokba a Földet!” Akkor a szaporodás, a sokaso­dás és a Föld benépesítése helyett meg­ma­radtak volna csak magányos emberpárnak, akik örökké boldogan, gond­talanul, kettecskén élnek az Éden­kertben, s az állatok vala­mennyien békésen szolgálnak nekik? Az eredeti bűn nyilván „bele volt kalkulálva” az Ember genezisébe. De az Úr még mást is mon­dott, amikor útjukra bocsátotta őket – a teljesség igénye nélkül:

Továbbgondolt szakrális parancsok

„Átkozott legyen a föld miattad.” (Ádámnak) S a Föld átkozott.

„Edd csak a föld növényeit.” (Ádámnak) Legyél vegetariánus (?)

„Arcod verejtékével edd a kenyeredet, míg vissza nem térsz a föld­be, amelyből vétettél.” (Ádámnak) „Ímé, az ember olyanná lett, mint egy közülünk (!): tud jót és rosszat. Most aztán ne­hogy kinyújtsa a kezét, s vegyen az É­let Fájáról is, egyen, és ö­rökké éljen!” (Az angyaloknak és az emberpárnak.) Az idézetek az Ószövetségi Szentírás Teremtés Könyve 3:14-3:21-ből valók.

Mit jelentenek ezek a kiragadott parancsok, s a rejtett utalások?

Az eredeti/áteredő bűn következtében átkozottá lett a Föld. Kórót, dudvát, mérges növényeket terem, és csak véres verítékkel marad meg a hasznos vetemény. Az állatok is megtagadják a szolgálatot. A bűn, a gonoszság, a gyilkosság, a halál, a pusztulás, a vérfertő­zés, az elbutulás és lealjasulás, a becstelenség, a vér, a veríték és a könnyek (blood, sweat and tears) váltak uralkodóvá.

Vagyis legyél vegetariánus! Mert aki állatokat öldös, csak hogy megegye őket – egyéb aljasságra is képes. A húsevés ugyanis meg­mérgezi a testet, s azon keresztül a lelket is. (Ezért lettem meglett koromban magam is bicsérdista.)

Vagyis porból vétettünk, és porrá leszünk – a halállal, újra.

Ez azt jelenti, hogy az ember, mint halandó testi/földi lény az - Isten által teremtett - evolúció ré­vén emelkedett ki az állat(majom)-­világból, ám az Ember Isten (lelket lehelt az orrába) gyermeke.

Áteredő önbeavatás

Az Ember tehát az eredeti/áteredő bűn elkövetésével - igaz, hogy az isteni en­gedély megkerülésével, sőt, a határozott parancs meg­sze­­gésé­vel - akarva/akaratlan, de bizonyos isteni titkok birtokába jutott, olyanokéba, amelyek megértéséhez még nem volt elég érett. Mostmár olyan lett, mint „egy közülünk”, vagyis részesévé vált Isten teremtő teamjének, anélkül, hogy e státuszt kiérdemelte vol­na. Vészt jóslóan baljós helyzet. Visszacsinálhatatlan. Mivel Ádám és Éva a legfőbb parancs meggondolatlan megszegésével „vissza­keresztezték” az Embert; egyrészt jó és rossz megkülönböztetés­é­nek részleges képességéhez jutottak, másrészt olyan „civilizációs lavinát”, fokozódó degenerációt indítottak el, melynek áteredő sú­lyos(bodó) következményeit máig nyögjük, valamennyien. És ama végső utalás a legsúlyosabb: nehogy az Ember leszakítsa az Élet Fájának – szintén tiltott – gyümölcsét s halhatatlan „istenné” igye­­kezzék válni, az isteni próbatétel és a kegyelem megkerülésével. Mert a mai „tudásalapú illuminátus” világrend, a világállam csőcs­elitje pontosan erre készül. A nagy Fényhozó, Lucifer tanításait és effektív direktíváit követve – az illuminátus piramis élén maga, az Antimester, Lucifer áll, személyesen ő vigyorgott ránk a Halálfejes Rend megrendelésére felrobbantott WTC-torony faláról is! – szerv­cserékkel, az élet­elixír megkeresésével, mannatermelés és evés út­ján (az aranyat a plazmahőfokon túl, szubatomos fehér porrá ége­tik, ez a manna), okkult sátáni energiák fel­használásával (mágiá­val), tudatmódosító szerek és technikák alkalmazásával, tömeg-hipnózissal, szellemidézéssel, végső soron pedig klónozással pró­bálják elkerülni a megsemmisülést, a halált, s elérni az öröklétet. Pontosan az történik most, amit az Atya-Isten az Ószövetségben megjöven­dölt. Az Ember a már orvul megszerzett „hatalma” ú­­jabb illegitim kiterjesztésére ké­­szül. A Tudás fája gyü­mölcse mellé meg akarja szerezni az Élet fája gyümölcsét, tehát a Hal­ha­tatlanságot is, hogy féktelen kevélységében a bukott főangyal­nak szolgálva „le­győzhesse”, s kiiktathassa teremtőjét.

Ez az Illuminátusok legtitkosabb istenkáromló terve.

Akik Jézus jövendölése szerint nem mások, mint a Sátán Zsina­gógája – Újszövetség, Jelenések Könyve 2,9.

Többágról-szakadt emberiség

Akár igaz a sumér kőtáblák őslegendája, akár nem - akár Annu­na­ki, akár nem: a ma élő emberiség nem homogén eredetű. A homo sapiens kifejlődése, a mai civilizációkat alkotó ember geno­tí­pu­sa részint évmilliókon át tartó evolúció, részint és meghatáro­zóan, közvetlen isteni beavatkozás – a „lelkes állat” megteremtése – eredménye. Mely folyamat egyrészt több (oldal)ág egyesülé­sé­vel, más­­részt folyamatos vérfertőzéssel, sőt, visszafajzással is párosult. A fejlődés extrémális történései, szakaszai a következők:

1.   A törzsfejlődés (a majom evolúciója) főemlősőkhöz vezet.

2.   Isten lelket lehel az emberiség első ősatyjába – Ádámba.

3.   Isten – Ádám kérésére – oldalbordájából megteremti Évát.

4.   Ádám és Éva a Horda természetes vezetői lesznek.

5.   Ősszüleink szeretkeznek, de nem szaporodnak (Édenkert).

6.   Színre lép az Annunaki (Jahve alvállalkozója) és/vagy kígyó képében Lucifer, a bukott főangyal.

7.   Annunaki tiltott génmanipulációkat végez a Horda tagjain.

8.   Lucifer ráveszi Évát, hogy Ádámmal „egyenek a Tudás Fájá­nak almájából, ezzel elkövetik az eredeti/áteredő bűnt, ami­nek a lényege, hogy házasságtörést követnek el a génkezelt majmokkal, akik a Horda nem emberi tagjai. Mivel basztard utódaik (is) születnek, megtörténik az Ember visszafajzása.

9.   Isten a bűnbeesett első emberpárt kiűzi a Paradicsomból, a már ismertetett parancsok, szentenciák kíséretében. Az idő kárpitja meghasad, a dimenziók egysége megbomlik. A Föld elátkozott hellyé válik, ahol a Sátán hatalma érvényesül.

Ádám és Éva közvetlen utódaiból alakult ki a mai homo sapiens, az ún. „értelmes ember”. Feltételezhető, hogy ez a törzs kivált az e­­redeti Horda félmajomi közösségéből, és külön törzset alapított. A beltenyésztés (vérfertőzés) következtében génjeik, tulajdonsá­ga­ik elkorcsosultak, életkoruk drasztikusan lerövidült, értelmük el­ho­mályosult, a személyi­sé­gük pszichotípusa paranoid-szkizoiddá, a­karatuk rosszra hajlóvá vált. Véleményem szerint Ádám és Éva új közössége őstörténetileg a Cro-Mag­noni embertípusban azo­no­sítható. De fennmaradt az ősi Horda is, amelyet a Neandervöl­gyiek a