Czike László

 

 

               A szigorúan titkos jegyzőkönyv

 

Nincs az a hátborzongatóan valószerű history fiction, mely várat­lan for­du­lataiban, kápráztató színességében felülmúlhatná a való­ságot.

Mégis, meg lehet próbálni.

Hátha sikerül.

 

Olvasható az interneten egy eredetinek, hitelesnek látszó, hiva­ta­los pecséttel, minősítéssel is ellátott jegyzőkönyv, amely ma is köz­tiszteletnek örvendő, mi több, a társadalmi elismerés garádicsain azóta még sokkal magasabbra is lépett személyeket hoz összefüg­gésbe egyrészt egymással, másrészt a rendszerváltás bizonyos, el­eddig hivatalosan (a sajtóban) nem ismertetett kulisszatitkaival.

Kelt: 1988. február 11-én, amikor a nemzet még aluszkált.

 

A jegyzőkönyvben – amelyet úgy 6-8 évvel ezelőtt olvashattam elő­ször – több név, illetve szervezet is szerepel; olyan konkrétumok, amelyek összefüggései egyszerűen nem lehetnek valaki rosszindu­latú fan­táziájának a torz agyszüleményei, viszont a kirakós-játék mo­­za­ik­kockáit csak olyasvalaki lehet képes helyesen s értelmesen összerakni, aki egyébként is járatos (a magyar) nagypolitika sajá­tosan okkult – vö. pl.: rózsadombi és pártpaktumok, választási-és népszavazások, spontán és rabló privatizáció, olajügyek, körkörös bankkonszolidáció, stb.) háttérműhelyeiben és mahinációiban, te­hát ismeri azt az általános algoritmust, dekódoló eljárást, mellyel a valós összefüggések, mint rostélyon át a titkosírás szöve­ge, ma­ra­déktalanul előhívhatók, feltárhatók. Ügynökök, egykori (akkori) szigorúan titkos tisztek nevei olvashatók a jegyzőkönyvben, olya­noké, mint például a Firkász, a Hindu vagy a Festő.

Etnikai azonosító, és két foglalkozás, mint fedőnevek?

Kik lehetnek ők?

 

Mint tudjuk: összesen három olyan „hivatalosan is elismert” szer­ve­zet létezik a világon – s így Magyarországon is -, amelyből egész életen át nem lehet kilépni.

 

1.   Titkosszolgálat

2.   Szabadkőművesség

3.   Maffia

 

Nem ostobaság feltételezni, hogy léteznek, létezhetnek személyes kapcsolódások, átfedések. Mint tudjuk, a rendszerváltást nevezik „módszerváltás”-nak, „ügynök-rendszerváltásnak”, célozva annak alapvető hamisságára, valamint arra, hogy valójában kik is haj­tot­ták végre. Ismeretes, hogy a Kádár-rendszer – legalábbis hiva­ta­­losan – tiltotta a szabadkőműves páholyok működését. A tetsz­halott páholyok felélesztése, működésük újra engedélyezése a hír­hedt kommunista szabadkőműves, Kádár felettes énje, a magyar kultúrát a szintén hírhedt 3 T-vel kézivezérlő Aczél György nevéhez fűződik, akit egyébként mindmáig feltérképezetlen érdekek és szá­lak fűz­tek például a Soros Alapítványhoz, de pl. Antall Józsefhez és Orbán Viktorhoz is. Az ún. rendszerváltással fekete bárány lett a komplett belbiztonsági hálózat (III./III.), de semmilyen pejoratív hatás, bírálat vagy leépítés nem érte a hírszerzőket és a kémelhá­rítókat (III./II. és III./I.); mi több, a rendszerváltó állam ezeket a hálózatokat változatlan állománnyal átvette és működteti is, mind a mai napig. Miáltal egyrészt legitimálta, másrészt rehabilitálta is, minden korábbi, a rendszerváltás előtti tevékenységüket is. Így a kom­munista titkos-ügynökökből a haza folytatólagos, autentikus őrzői, mitikus hősei, stb. lettek, magyarán szólva megdicsőültek, s ott folytathatták tovább, ahol abbahagyták. Ők voltak/lettek a le­é­pü­lő nemzetállam és a felépülő világállam közötti összekötők. A napnál is világosabb, ám a mai napig leplezett összefüggés, mely szerint a rendszerváltást valójában a rejtőzködő világállam (pl. a Bilderbergi Csoport) rendel­te meg, úgy, hogy a nagyhatalmak ve­ze­tő politikusai révén egyeztetett a magyar potentátokkal, akik a feladat végrehajtását természetszerűleg a fedett ügynökeikre bíz­ták. A megegyezés alapvető dokumentuma a Rózsadombi Paktum.

 

A párhuzamos történelem történetírói szerint a titkos paktum alá­í­rói a következő személyek voltak:

 

Antall József, az Orvostörténeti Múzeum igazgatója, a rendszer-váltás utáni első, megválasztott miniszterelnök (1990-1993).

 

Horn Gyula, a reform-kommunista kormány külügyminisztere, a második „szabad” ciklus miniszterelnöke (1994-1998).

 

Pető Iván levéltáros, a Szabad Demokraták Szövetsége elnöke.

 

Paskai László, bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek.

  

Göncz Árpád műfordító, későbbi köztársasági elnök (1990-2000).

 

Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ elnöke.

 

Boross Péter, előbb belügyminiszter, majd miniszterelnök (1994).

Már ami a közismert, hivatalos társadalmi funkcióit illeti.  

 

Jóskabácsi, a rejtélyes történet talán főszereplője, akinek a máig őrzött in­kognitója nem véletlen. Lehetséges, hogy a Rózsadombi Paktum szállásadója, de az is lehetséges, hogy a Világállam ok­kult szálláscsinálója (szaknyelven = rezidense) volt.

 

Ők voltak hát „a valódi rendszerváltó ősatyák”, nem az ifjú, láng­lel­kű „bátor, békés forradalmárok”, amilyeneknek/akiknek Orbán Viktor a Fidesz alapító atyáit mindig is beállítani igyekezett…

Tehette – ő nem írta alá a Paktumot; mint láttuk, ott sem volt.

Node ha nem titkos ügynök, nem szabadkőműves, nem ávós, nem szálláscsi­náló vagy szállásadó, akkor kicsoda Orbán Viktor?!

Hogyan kötelezheti őt is, egy fiktívnek bélyegzett, ám következmé­nye­iben nemzetsors-döntő, nagyon is valós paktum minden egyes pontja, ha egyszer nem írta alá? Merthát azért 20 év alatt csak ki­derült, hogy Orbán Viktor sem lehet Csaba királyfi, vagy a szakrá­lis császári trónörökös, jobb-vagy balkézről fogant alteregója…

 

Sándor András írta például Orbán Viktorról, még 1997-ben:

"Orbán Viktort a bilderbergi ‘kerek-asztalnál’ jelölték ki a számunkra, és már javában programoznak is minket, hogy jövőre őt válasszuk meg Antall és Horn után harmadiknak, s azt higgyük, a mi akaratunk. Megvan ennek a technikája. Rutinkérdés ez. A baromfigyár leghorn-tyúkjai is azt hiszik, hogy a Teremtő ketrecbe teremtette őket, automata etetővel. Nem mintha Orbán Viktor nem lehetne szabad körülmények között is alkalmas a magas tisztségre. Lehet, hogy alkalmas lenne, lehet, hogy nem. Világért sem bántjuk őt. Abban azért mégis van némi különbség, hogy egy nemzet a saját élet-működése során termel ki a maga számára egy kormányfőt, vagy pedig valahol előírják a számára. Ám ha történetesen  Kossuth Lajost előírták volna valahol kormányzó-elnöknek, - minden bizonnyal nem lenne ott a képe ma a szobám falán. Vagyis hát a bunda ismeretében nem olyan auguri művészet tudni, ki lesz a bajnok. A Pető megtette a kötelességét, a Pető mehet. A Horn megtette a kötelességét, a Horn mehet. Orbán Viktor! - Parancs! - Hozzám! - Parancs! - Jövőre maga lesz a főbizalmi! - Értettem!"

 

De vajon mi lett az „új” rendszer által számkivetett, megtagadott, utólag „jaj’be rút!”-nak minősített III./III.-asokkal? Akik mellesleg az előnevelői voltak az átvett/befogadott felsőbb ügynökosztá­lyok­nak. Az önátmentő menekülés hevében komplett ügyosztályok a­la­kultak át szabadkőműves pá­­holyokká, talán Aczél javaslatára. „Tudunk” olyan nyugalmazott KGB-tábornokról, aki később egy előkelő páholy nagymestere lett, de a közéletben nem erről az „ol­da­lá­ról” vált közismertté. Első embere közvetítő lett a szolgálatok és a szabadkőművesség között. Neki nem kellett belépnie sehová.

 

Jim Marrs „A titkos uralom” című könyvében egy bekezdésben u­tal is arra, hogy a fentebb felsorolt titkos szervezetek valójában együttműköd­nek, vagyis osztozhatnak a világállami hatalomban.

Íme az idézet:

 

„(...) Nyilvánvaló, hogy az összeesküvések e homályos és szövevé­nyes hálója a valóságnak egy olyan szintjére utal, amellyel a napi sajtó nem foglalkozik. Baigent, Leigh és Lincoln kijelentették: „Két­ségbevonhatatlan bizonyítékok állnak rendelkezésünkre egy szervezett, egységes keretintézmény létezéséről, amely össze­hangoltan dolgozik a háttérben, gyakran más szervezeteket használva álcaként. Ezt a keretintézményt sehol nem nevez­ték meg nyíltan, de minden jel arra utal, hogy ez valójában a Sioni Rendház.” Ezután eltöprengtek a Rendháznak ‘az eu­­rópai ügyek sötét alvilágával’ összefüggő rejtett tevékenységén, „a­hol átfedés van a maffia, a titkos társaságok és a hírszerző ügynökségek között, ahol a befolyásos üzleti körök össze-fog­nak a Vatikánnal, ahol hatalmas összegeket költenek ho­mályos, titkos ügyletekre, ahol a politika, a vallás, a kém­ke­dés, a pénzhatalom és a szervezett bűnözés között húzódó határvonalak lassan összemosódnak és egyetlen zavaros ér­dekterületté válnak, melyben Európa kereszténydemokrata pártjai, az európai egységet célul kitűző különféle mozgal­mak, királypárti klikkek, újfajta lovagrendek, a szabadkő­műves szekták, a CIA, a Máltai Lovagrend és a Vatikán egy hatalmas örvényben egyesülnek ideiglenesen (?!) valamilyen közös cél érdekében.”

 

Jézusom! - sőt, Jezovicsom! -, a Jóskabácsi, csak nem a Sion Böl­cseinek megbízottjaként adott szállást a Rózsadombi Paktumnak?

 

Az említett internetes dokumentumot – vajh’ ki tehette fel, milyen okból és céllal? – most, a fenti idézetek tükrében átírtam.

 

A jegyzőkönyv eme legújabb átirata – az eredeti keretet megőrizve – most arról szól, hogy az eddig már megismert szereplőkön túl, létezik egy titokzatos személy, akinek a kilétét sűrű homály fedi, és aki nemsokára színre lép, hogy beteljesítse vérvonala karmáját.

Ha ez igaz, úgy nagyon jó – ha nem, nos…

Isten irgalmazzon a magyaroknak!