Czike László

          Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás

A Gyurcsány Ferenc által kiépített rendszer nem demokrácia.

Magyarországon ma nem igazságszolgáltatás fo­­lyik, hanem csak jogszolgáltatás, ami történelmi­leg be­­szűkült demokrácia-értel­me­zés; az állampolgár nem va­ló­di polgári szabadságjogokkal, csak kvá­zi egy „liberalizált pro­le­tár” ké­tes ér­tékű jogaival ren­del­kezik.

Mi­vel a rendszerváltás alapjait a PAK­TUM rakta le, nem csodál­kozhatunk, hogy egyfelől érvény­ben ma­radt a diktatú­ra éveiben szü­­letett megannyi jogszabály (pl. az AL­­KOT­MÁNY szövegének je­len­tós hányada is), másfelől az azóta hozott új jogszabályok sem a korlátlan nép­felség elve jegyében születtek, ha­nem a rendszervál­tó elit-gondolkodásmód szerint, amely­nek to­vább­ra is a tiltás és a korlátozás a lényege, csak sokkal bonyolul­tabban, áttételesebben, mint a rendszerváltás előtt.

A nép egyszerű fiai ma sem juthattak-juthatnak tisztes megél­he­tést biztosító, azt lehetővé tévő polgári tulajdonhoz. Az állami tu­laj­don­ból kisemmizték, amikor a rendszerváltók a társadalmi tu­lajdont - a nemzeti termelő tőkét – lényegileg mind szét­osz­tották a multinacionális privatizátorok között, a felvett ál­la­­mi kölcsönök kvá­zi jelzálog-követelése fejében; természetesen a komp­rádor bur­zso­áziát „megillető” busás jutalék „elkülönítése” u­tán (vö. „spon­tán” privatizáció). Sem a népi részvény konstrukció, sem a va­lódi munka­vál­­la­lói tulajdonlás megvalósítására nem került sor. Ki hal­lott már olyan rendszerváltásról, demokratikus kapitalizmus­ról, a­­melyben a dolgozók társadalmi tulajdonát egyszerűen ellopják, vagy elkótyavetyélik; ám a titokban felvett államkölcsönök összes kamatterhét utóbb rájuk terhelik? Ki hallott már olyan „e­re­deti tőkefelhalmozásról”, amelyben a közüzemi szolgáltatók – pl. csa­tor­na, földgáz, telefon, stb. hálózatok első kiépítése – működő tő­kéjét az új fogyasztók „adják össze”, akikkel azután a fogyasztói á­rakban megfizettetik az eszközarányos profitot, amelynek induló tőkeösszegét ők, maguk fizették be? Eközben kivételezett reform-kommunista körök – tit­kos megállapodások és elvtelen „szerző­dé­sek” alap­ján - ­százmilliárdokat hordtak szét, akár az Állami Va­gyon­ügynökség asszisztálásával, akár a csődbe ment állami ke­res­kedelmi bankok csődportfolióinak „konszolidációja” vagy mind­máig büntetlenül vég­hezvitt effektív bűncselekmények révén.

Olyan jogszabályokat „alkottak és alkot­nak” ma is, amelyek kife­je­zet­ten korlátozzák a polgárokat vállal­ko­zási szabadságuk meg­va­lósí­­tásában. A vállalkozásalapítás és mű­ködtetés olyan terhek­kel jár, amelyeket az átlagember (az átlagos vállalkozás) képtelen teljesíte­ni. Az állam minden lehetséges esz­kö­zével – sőt, az állam­polgárok befizetett adóiból - a nagybe­fek­tető multi­nacio­ná­lis cége­ket tá­mo­­gatja, így a „piaci versenyben” be­­hozhatatlan előnyökhöz juttatja őket, miközben a belföldi tu­laj­donú kis-és középvállal­ko­zások üzletvitelét o­lyan adó-és szám­vi­teli jogszabályokkal „enge­délyezi” (inkább bünteti) csak, amelyek eleve lehetetlenné teszik a rentábilis működést. A posztkom­mu­nis­ta állam ma is olyan mér­tékű adókkal és járulékokkal sújt­­ja a kisvállalko­zásokat, amelye­ket azok képtelenek kitermelni; a bank­hitelek pedig olyan drágák, hogy képtelenség kamatostul visszafizet­ni azokat. Az USA meg­gaz­dagodását annak idején épp az tette le­he­tővé, hogy az állam­a­la­­pítók szinte korlátlanul – minden más kö­ve­telménynél erő­tel­jesebben - érvényesítették a vállalkozás szabad­sá­gát. Ezzel szem­ben Magyaror­szágon rendszerváltáskor, a rendszerváltó jogalko­tó­kat mintha az vezette volna, hogy minden új vállalkozást – lehe­tőleg már alakulásakor – megfojtsanak; szabad teret biztosítva ez­zel a karvalytőke és a korrupció privatizációs, kereskedelmi (pro­fit) és spekulációs (pénzügyi) szabadrablásának.

Mit jelent, hogy az igazságszolgáltatás puszta jogszolgáltatássá al­ja­sult? Ugyanazt, amit az állami egészségügy privatizálása, profi­t­­termelővé tétele jelentene. Azt, hogy az egészségügy egyszerű „biz­to­sítói szolgáltatássá” silányulna. Azt, hogy a bírói, ügyvédi, orvo­si eskük, a sokezer éves erkölcsi normák, lelkiismereti szabályok nincsenek többé. Az egyetlen szabály: pénz beszél, kutya ugat.

Nem várható törvényes hata­lom­­átadás 2010-ben sem. 

A néhai pártállam reinkar­nációja most „polgárháborút” vív a saját országa, népe ellen. A polgárháború nem egyszerűen „csak” gaz­da­sági; a mai állam valójában nem jogállam, voltaképpen az egész törvényalkotó és jogalkalmazó – vö. „jogszolgáltató” - te­vékenysége meg nem szűnő társadalom elleni izgatás, ami nem az élet rendjét szolgálja, hanem csak egyfajta liberális káoszt, hogy a zavarosban zavartalanul működhessenek a szabadrablás farkastörvényei.

Nem lesz nagykoalíció, de nem lesz forradalom sem.

Most is, megint csak átvernek bennünket – nem kicsit, nagyon.

Mikor orvosilag is indokolttá válik; a tomboló vezért beáldozás he­lyett beutalják a Gazprom fekete-tengeri gyógyklinikájára, a párt a saját áprilisi bolondjának tekinti. Másnap 9-ike után 10-ike lesz, a mókuskerék pörög tovább. A szekér helyett a táj fog haladni…

Ide vezet, hogyha a jogot megfosztják erkölcsi alapjaitól.

Sziliből nem lesz miniszterelnök; legalábbis ezen a létsíkon nem.

Jön Kiss Péter, s majd újra fellángol a Xénia-láz, felmegy 39%-ra.

Mert már nem érik be azzal, hogy „mi” éhen haljunk.

A remény végső halálát is akarják.

Ez a legnagyobb veszély.

Vigyázzunk!!!