Czike László

                          A rajnai mormon

1. Szcientista telefon

Jezowski Barna mélyen elgondolkozott a „barátjával” folytatott te­le­fonbeszélgetés után. Talán meg kéne már kurtítani egy kicsit azt a fe­ne nagy büszkeségét! Mert hogy cirka 15 évvel ezelőtt komp­lett gyárat kapott a tudományelméleti egyháztól – mely azután ki­nőtte magát, és a szekta egyik hazai bázisává vált -, még hagyján, de hogy szakmai és anyagi sikereit kizárólag saját zsenialitásának tudja be, mi több bizalmas körökben 5. fokozatú angyalnak állítja be magát, aki már csak kedvtelésből, az emberek megsegítésére jött le a Földre, hát az már erős túlzás! 

De hogyan?

Nem tudott mit kezdeni az olyan figurákkal, akik az anyagi sikert tekintik a földi lét egyetlen (ön)igazolásának, és mindenkit lúzer csepűrágónak tekintenek – és úgy is bánnak velük -, akinek nincs egy-két milliárdja, de legalább egy jól menő kis vállalkozása, vagy minimum egy biztos állása, amely a szolid polgári jólét záloga.

Azokkal meg már végképp nem tudott megalkudni, akik közéleti­­, üzleti, társadalmi tevékenységükben álarcot hordanak, mimikrit alakítanak, csak hogy teljes kényelemben élhessenek, aztán ebül szerzett millióikból igyekeznek megvenni azt a valós bölcsességet, amelyet csak igaz küzdelemben – sebeket kapva és sebeket osztva – minden kockázatot vállalva, saját élettapasztalat­ként lehet meg­szerezni. Akik azt hiszik, hogy a bölcsesség megvásárolható!

Barátja felrótta Jezowskinak, miért kell neki mindent észrevennie. Hat év óta még mindig nem érti, hogy bölcs csak abból lehet, aki mindent észrevesz, és észrevételeinek vállalja minden konzekven­ci­áját is. Nem érti, hogy az életet nem lehet nyakig élvezetben lu­bic­kol­va, ám kifelé mégis az ájtatos szüzet játszva végigélni…

Akinek mégis sikerül, nem „bölcs”, maximum ügyes csaló.

„Mutassatok nekem egy bölcs milliárdost!” – füstölgött.

2. Áltudományos kutatóintézet

Jezowski visszaemlékezett első komoly élményére, mikor szembe­szállt a mindent elborító korrupcióval. Amikor a tudományos igaz­gatóhelyettesből hirtelen leányvállalati igazgatóvá avanzsált öreg­úr­ról csakhamar ki­derült, hogy a szakmi­­nisztériumtól a zsíros és könnye­dén tel­jesíthető megbízásokat a pénz egyrészének állam­tit­­kári magánzsebbe – furfangos kerülő úton - történő visszacsor­ga­tá­­sának tervével, ígéretével szerezte. Mi­vel nem működött együtt­­, nem utalványozta a fiktív szerződéseket és bizonylatokat - meg­hi­úsította a korrupciós ügyletet; ám végül mégis neki kellett fel­adnia megérdemelt állását, a bukott igazgató pedig vigaszdíjként  mun­kaérdemrend bronzfokozatot kapott.

„Vihart arat, aki korán kihívja maga ellen a sorsot!” – gondolta.

3. Voluntarista vezérigazgatók

A nyolcvanas évek végétől megkezdődött a kapitalizálódás; divatja jött – a Pártközpont meg kötelezően előírta! -, hogy minden állami nagyvállalatnál hórukk, be kell vezetni a komplex számítógépes in­formációs rendszert, ahogy akkoriban a császár új ruháját el­ne­vezték. Igen ám, de ennek megvalósításához egyrészt a kultúra, a hozzáértő szakemberek hiányoztak, másrészt a józan ész, hiszen a  pártcsinálta felsővezetők között „buta munkás és paraszt” is szép számmal akadt. Az óriás olajcégnél a dongalábú, karvalyorrú, ke­se­­lyű­tekintetű vezérigazgató a fejébe vette, hogy információs szak­­ember haverjával hamar teljesítik a kapott bonyolult felada­tot, így a "Kámfor Tröszt” lesz a jó stréber, a Pártközpont éltanulója.

Nem így történt.

Jezowski Barnát bízták meg annak kiderítésével, va­jon nem „sza­bo­tázs” okozza-e a készrejelentés egyre kellemet­le­nebb késedel­mét, arra a gyanúra alapozva, miszerint a könyvelők között – a számokkal dolgozók ugyanis nem beszélhettek mindig mellé – sok volt a „reakciós”. Hamar kiderítette, hogy a számítógépesítés ered­ményes befejezésé­hez jószerivel az alapok is hiányoznak, csak ed­dig nem volt senki, aki kimondja: a donga király anyaszült mezí­telen. Oly sok pénz folyt el, hiába… Jezowski nemcsak kimondta, le is írta – néhány hét múltával felmondtak neki, távoznia kellett.

„Igen, rajta voltam az úton, amelyről nincs letérés.” – merengett.

De más dolgok is divatba jöttek, mint például a legnagyobb közúti fuvarozó vállalatnál (Hungarokaméleon) a külön bejáratú vezetői mos­dó, ahol tetőtől talpig, minden rózsaszínre volt mázolva, a ki­lincs és a csa­pok valódi sárgarézből készültek. Je­zow­ski egy­szer már nem bírta visszatartani, engedély nélkül betévedt – nyomban kizavarták. A vezér – a maratoni értekezletekre és a gya­kori szé­kelykáposzta menüre tekin­tettel – egy „kockalada” akkori áráért – auto­mata fingelszívó készü­lékkel felszerelt, norvég vezetői forgó­szé­ket is beszereztetett magának, majd kajánul észrevételezte, ha valaki más szellentett. Az átfogó szá­mítógépesítés előtt – minden eshetőségre készen – teljeskörű folyamatszer­ve­zésbe kezdett, csak hogy papíron (folyamatábrákon) is lássa, mivel foglalkoznak a be­osztottak egész álló nap. Jezowski megállapította, hogy a szervező külső cég afféle „ügyvitelszervezési parazita”, amely megrendelője teljes tájékozatlanságát kihasználva, örökös szervezésre rendezke­dett be. Főnöke ezúttal hallgatott józan tanácsára, hogy mindenki kapja meg a prémiumát, a parazitának pedig mondjanak fel. Miu­tán a vezér kihirdette, hogy „jó mulatság, férfimunka volt” – ma­rasztalta, de Jezowski erős hányingert érzett, és önként távozott.

Új cégénél már egyáltalán nem is csodálkozott.

Az igazgató bizalmasan arra kérte: a semmiből készítsen mér­le­get, ugyanis minden számviteli bizonylat eltűnt. Egy millió forint pré­mi­umot ígért. Két nap után a szobájában már mahagóni íróasztal és 2 színes televíziókészülék is volt, de jobbnak látta felmondani.

„Jött a Karácsony, és nem volt állásom.” – emlékezett szomorúan.

4. A pokol legalsóbb bugyra

Jezowski 1997-ben a Közszolgálati Televízió elnökének főtanács­a­dó­ja lett, vezető közgazdász beosztásban. Ám ezek a „hangzatos” rangok, címek csak a fedett „puccs” elkendőzésére szolgáltak, már amellyel az elnök „belső forradalmat” próbált kirobbantani, önnön  megmentése érdekében, hiszen – mint jóindulatú semmittevőt – a leváltás közvetlen veszélye fenyegette. A végső egzisztenciális két­ség­beesésében kiagyalt haditervet teljes egészében új tanácsadó­já­ra építette, akit munkaköri leírásában a kendőzetlen szakmai i­gazság maradékta­lan feltárásával bízott meg. Hogy mi az igazság? Hogy ki, mennyit, milyen módszerekkel lopott el, több év alatt fo­lyamatosan a Televízióból, amiért is az a csőd közvetlen közelébe ke­rült. Jezowski – pluszként - azt is kiderítette, hogy a Televíziót az állam politikai játékszerként használja; - a pénzügyi és morális csőd elsősorban felelőtlen pártpolitikusok tetteinek az eredménye. Jelentéseit még az állami tulajdonosi jogokat gyakorló grémiumok is kvázi titokban sokszorosították, terjesztették. Az elnök le­váltása után Jezowskinak felmondtak, a bukott elnök maradhatott.

Mindezeket megírta az alfejezettel azonos című könyvében, s írás közben már kezdte megérteni, hogy Magyarországot minden szin­ten félrevezetik, ami áttekinthető, átlátható bármely területről.

„Terelgetett birkák vagyunk, a saját országunkban!” – tűnődött.

5. Nexusban a Co-Nexussal

Ezen első könyvében Jezowski már ösztönösen ráérzett mindarra, amit tudatosan csak a későbbiekben írt meg. Nevezetesen arra, hogy Magyarországon (is) fejétől bűzlik a hal; - az egyébként folya­matosan magas, és fejlődő teljesítőképességű nép azért vergődik, azért él egyre szegényebben és növekvő zűrzavarban, mert vezetői elárulták, eladták az országot. Egyedül ez magyarázza meg, miért rosszabbodik a helyzetünk, napról napra. Az országot ma ugyan­az a „reformkommunista” pénzügyi és politikai elit vezeti a vissza­fordíthatatlan eladósodásba, a megsemmisítő széthullásba, ame­lyiknek a „kísérleti előfutára” közvetlenül a Co-Nexus Rt. – szabad műfordításban = összefonódás - volt. Még a legismertebb nevek is igézően visszaköszönnek, pedig 1996-tól már az állam is üldözte a Vörös Ördögöt (néhai László Andrást), aki a hívei szerint részben a nyomozó szervek „zaklatásai” következtében hunyhatott el, me­gint má­sok vé­lekedése szerint azonban „annyira fontos személy” (V.I.P.) lehetett, hogy nem is a farkasréti „ál-urnában”, hanem va­lahol Jeru­zsálemben nyugszik. Előbb hát kicsiben-magánban ki­kísérletezték a nemzet anyagi-erköl­csi szétzüllesztésének modell­jét, majd a népbutító „rendszer­vál­tás” után 12 évvel be­vezették a Co-Nexust, mint új „államformát”. Ezért a „gengszterváltás” tulaj­donképpen nem más, mint a kísérleti kommunizmus hivatalos le­gi­timációja, összállami szinten. A fedett (burkolt) államkapitaliz­mus­ból így lett monopolkapitalizmus, melynek az a lényege, hogy a minden hasznos, közérdekű funkciójától, valamint saját pénzé­től és vagyonától is megfosztott nemzetállam a multik helytartó ügy­nökségévé zsugorodik, alacsonyodik és aljasul, a népet meg szétkergetik a kufárok, a szélrózsa minden irányába. Aki futtában még bejut-befér az orwelli állatfarm karámjába, még elvegetálhat néhány évig, míg a többinek – lásd: luganói tanulmány – a Római Klub ajánlása szerinti balsors (lásd: Himnusz) jut osztályrészéül, vagyis a genocídium. Marad majd 6-7 millió kamatrabszolga…

„Szegény, szegény megvezetett népem!” – motyogta maga elé.

6. Betonútépítő történelmi melodráma

Ugyebár Olaszországban az autópályaépítés – lásd: a ’70-es évek olasz maffia-filmjeit, pl.: „A rendőrfelügyelő vallomása az állam­ü­gyésznek” címűt, melyben a maffiózók a gyönyörű Stefania Sand­rellit, mo­dern Kőmíves Kelemennéként, beleöntik a betonba  – ha­gyományosan az állam, illetve a vele összefo­nódott (vö.: Co-Nexus) maffia üzlete, vadászterülete volt (?). Hogyan is történt ez nálunk? Mi­után – a fideszes – állam megelégelte, hogy az állami autópálya­építés minden profitja (mi több, a bevétele!) közvetlenül Sziciliába vándorol, csendben megszüntették a Betonútépítő Rt.-t, és feltá­masztották a Vagyonügynökség által határozatban megszüntetett, ám valami rejtélyes okból mégis fennmaradt Betonút Rt.-t, ám az olasz betegség virulensen újra kitört a magyar vállalaton is (vö.: a Co-Nexus könyv vonatkozó fejezetével, mely már 5 évvel megelőz­ve korát, előre borítékolta a várható eseményeket.) Az ominózus K & H bankbotrány kapcsán rabláncra fűzve „sétáltatták” a fővárosi MSZP frakcióból gazdasági igazgatóvá avanzsált Garamszegit, de nem sokáig váratott magára Dunai főnöke levitézlése sem. Közben a magyar állami autópályaépítés 1 km-re vetített ára néhány év a­latt az 5-6-szorosára emelkedett. Ennyiért a maffia is építhetné…

„Ha az állam ki akarja fehéríteni a feketegazdaságot, a legjobb, ha

mielőbb felszámolja önmagát.” – szűrte le a tanulságot Jezowski.

7. Maffia, szabadkőművesség, szcientológia

És akkor Jezowski hirtelen átlátta a teljes összefüggés-rendszert! Tudjuk jól: a fenti titkos szervezetekből – a címben szereplőkhöz tedd hozzá még az állami és a magán titkosszolgálatokat – ember életében nem léphet ki. Jezowski is csak két példát ismert erre: az amerikai Myron Fagan-t, aki hollywoodi producerből, illuminátus­ból lett leleplezővé; és a magyar Sándor András írót, aki „mindent” tudott, így lett magyar nemzeti, református szabadgondolkodó.

De több élő példáról nem tudunk.

Jezowski ismét eltűnődött „barátja” telefonján.

A „barát” váltig állította, hogy 12 éve kilépett a Szcientológiai Egy­házból, továbbá a templomos (zöld) szabadkőművességhez se’ fűzi már semmilyen személyes kapcsolat, annak ellenére, hogy a ne­ve még ma is ott szerepel előadóként, az internetes honlapjukon.

„Hogy lehet, hogy ez az 5. fokozatú angyal – kilépett?”

Kilépett, de nem vették el, övé maradt a Gyár.

„Lehetséges ez?” – tépelődött.

Különösen az nyugtalanította, amit a mai Kormányról hallott.

Hogy „egyszer”, ugye, van a kommunista titkosszolgálati kötődés, a rokoni kapcsolatok által. De rebesgetik azt is, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfőt, 6 évvel ezelőtt, tulaj­­donképpen a Bilderberg-csoport feje, Rasmussen, egykori dán miniszterelnök jelölte-a­­vatta az MSZP hivatalos miniszterelnök jelöltjévé. De legfőképpen azt is beszélik, hogy Gyurcsány Ferenc és Horváth Ágnes tulajdonképp’ a Szcientológiai Egyház „utasítására” verte széjjel a magyar egész­ség­­ügyet, benne következetesen a „bolondokházát”, az OPNI-t…, amely a szcientológusok „ősi ellenségének” – vö.: Veér András írá­saival! – tekinthető. Vajh’ nem a paranoid-skizofrén „siker­(grand)­ori­en­táltak” mély, immanens frusztrációjából fakad mindez?

„Mi folyik itt?” – gondolkodott félhangosan.

8. Selyemgabalyító rendszerváltás

Jezowski nem tartozott azon tollforgatók közé, akik az internetről „szereznek” témát, sőt, imitt-amott még komplett szövegrészeket is lopnak. Önállóan gondolkodott – kizárólag információt gyűjteni „járt” a világhálóra, vagy már kész gondolatrendszeréhez keresett további érvanyagot, vagy effektív, tényszerű, írásos bizonyítékot.

A feje valósággal zsongott a sok, zavaróan ellentmondásos infor­má­­ció­tól, csak úgy összevissza szörfölt-szlalomozott a legkülönbö­zőbb honlapok, képek között, mintha fogalma sem len­ne róla, valójában mit is keres. Annak idején így talált rá Myron Fagan el­képesztő könyvére is, egy internetes kép „háta mögött”…

Neveket, fogalmakat írt be a keresőbe, hátha.

És akkor egyszer csak rátalált.

Két, a Történeti Hivatal pecsétjével is ellátott titkosszolgálati jelen­tés formájában. A dokumentum: 880212 firefox doc. A másik, a 830209 sorszámú különösebb információt nem tartalmazott, csak arra „volt jó”, hogy formálisan és tartalmilag is igazolja az előbbi valódiságát, tehát verifikálja azt.

„Úristen! – kiáltott fel magában Jezowski -, ha a „Festő” fedőnevű  ügynök dossziéjából származó szigorúan titkos jelentés tartalma va­lós, akkor az MDF-fel kapcsolatos minden gyanú, előzetes bizal­mas infor­máció megalapozott! Akkor a „rendszerváltó” MDF-et (1) eleve a halódó kommunista rezsim alapította, duplafenekű blöff módjára, kettős céllal, vagy (2) az MDF teljességgel a kommunista rezsim ellenőrzése alatt – és káderei titkos beépítésével – alakult.”

A két variáció között Jezowski nem látott lényegi különbséget.

Az MDF-et egy állig bemikrofonozott „templom*”-ban alapították.

9. Rejtély a szemétkonténerben

Jezowskit aznap valósággal üldözte a balszerencse.

Szcientista ismerőse – aki mellesleg egy, az épület tetejéről induló vörösréz-csőrendszeren keresztül (sikerrel) pránát vezetett a Gyár szere­lő­­műhe­lyé­be, hogy növelje az ott dolgozók termelékeny­ségét – mindig óv­ta attól, hogy mindig mindent észrevegyen. „Nem kell keresni a bajt! – mondogatta -, jön az magától is, de ak­kor sokkal kisebb mértékben és gyakorisággal. Szinte egész életed ar­ról szól, hogy mindig észreveszed és „megzenésíted”, ami nem rád tartozik! Ne keress, ne kutass, ne nézz a dolgok mélyére, de azért oszd meg velem mindig, amit megérzel, megtudsz, vagy be is bizonyítasz!”

Elgondolkozva sétált az utcán, egymagában.

„Végül is igaza van! – gondolta -, azért jutottam koldusbotra öreg koromra – se munkahely, se nyugdíj, se egészség, se biztosítás, se vagyon, se jövedelem -, mert minden történésnek tudni akartam az okát és minden fedett összefüggést feltárva, minden rejtélynek, ellent­mon­dás­nak mindig megkerestem a magyarázatát. Amíg meg nem fejtettem a titkot, nem tudtam jól aludni. Nesze nekem…”

S akkor meglátott valamit, közvetlenül maga előtt, az utca föld­jén, egy nyitott tetejű szemétkonténerben. A szemét tetején feküdt egy dosszié, szokatlanul tisztán és rendezetten, kirítt a környezetéből. Nem szokott „guberálni”, de önkéntelenül kiemelte a konténerből, és kinyitotta. Bár ne tette volna, de ez csak utólag derült ki.

A dosszié tartalma egy európai úniós pályázat költségelszámolása volt, a projekt minden szükséges mellékletével felszerelve. „Soha ne vigyél haza ismeretlen fajtájú állatot!” – szólalt meg őrangyala figyelmeztetése -, de Jezowski gondolkodás nélkül hazavitte.

Otthon kibontotta a csomagot, és belemélyedt.

A „Cornwallis Rt.” nevű társaság – elfogadott európai úniós pályá­zat keretében – elköltött és bizonylatolt mintegy 80 millió forintot, melynek keretében lényegében 40-50 fő részére 2 tanfolyamot bo­nyolítottak le, váltakozó létszámmal, a Dunakanyar pazar szállo­dá­i által kínált konfe­renciatermekben, néhány nap leforgása alatt. Szakmai tanfolyam + angol gyorstalpaló nyelvtanfolyam elvégzése volt a projekt tárgya, a végén „megfelelt” vizsgaminősítéssel. Két, a szakmában kevéssé ismert betéti társaság szolgáltatta az előadó­kat, brut­tó 5000 forint/óra (szorozva a hallgatói létszámmal) dí­ja­zás ellenében. A felhasznált projekt-költséget összességében az óradíjak + a konferenciatermek bérleti díjai, stb. tették ki. A pro­jekt pályá­zója pályázatát a következő szöveggel indokolta: „Az el­múlt években visszaesett a motorkerékpárok értékesítése, emiatt szükségessé vált az értékesítésben résztevő dolgozók továbbképzé­se." A projekt „megvalósítása” révén létrejött „végeredmény” a már említett számú „megfelelt” minősítés. Nem remélhető, hogy általa növekedni fog a motorkerékpárok értékesítési volumene, hiszen a keresletcsökkenést semmilyen „továbbképzés” nem kompenzálja.

De ha netán „igen”, hát akkor is, milyen új érték jött itt létre?

Maximum a tulajdonos profitja nő, vagy nem csökken…

„Kifizethető.” – szólt a komplex értékelés minősítése.

Jezowski csak nézett maga elé, szomorúan:

„Az a sok-száz milliárd forintnyi úniós pénz – mind így folyik el?

Magyarország befizeti, mindannyiunk adójából, és azt a kisebbik hányadot, ami esetleg „visszajön”, ilyesmikre költik el? Csodálko­zunk, hogy(ha) így nem épül semmi (pl.: Duna-hidak, 4-es metró, kórházak, iskolák, stb.), nem jön létre semmilyen új érték?”

Becsukta, összekötözte a dossziét.

Kiment az utcára, és a „lopott holmit” visszatette oda, ahol találta.

„Magyarország – nyugodjék békében.” – mormolta.

Valami hiányérzetféle – deja vu - nem hagyta nyugodni, de később rá­­jött, mi az. Többször gondolt rá, értékelés közben is, vajon kié is lehet a pályázó cég, de nem tudott rájönni. Pedig már kapisgálta…

Egy angol? Vagy svéd? Rover vagy Volvo? Netán a Lockheed, vagy a Gripen? Valaki, aki – miközben a főpolgármester az új műfogso­rával tanult műmosolyogni a műtükör előtt – Co-Nexusos barátai révén (vö.: portfolió-menedzsment) már lényegében egész Buda­pes­tet magáévá tette? Akiről hírlik, elnyeri az új Parlament felépí­tésének úniós tenderét is? Valaki, akit „libás”-ként is tisztelnek?

Rémlett, hogy az illető Németországból, Franciaországból jött.

Beszélik, valami rajnai mormon, vagy mi…

---------------------------------------------------------------------------------

*”Templom” = a szabadkőműves képes beszédben a „páholy” fedő­neve. (Vö.: „Új Ember” – 2001. január 21.)

Vác, 2008. június 20.

                                                             Czike László