Czike László

                       Egy őrült napblogja

                                     1.

                    A 3T és az EGY törvény

A múlt évben 214 millió 376 ezer 412 forintot kerestem.

Jövedelmem túlnyomó hányadát az „üzletrész-tulajdonaimtól” fel­vett osztalék, kis hányadát pedig szakértői és tiszteletdíjak teszik ki. A cégeim egy része anyagi termeléssel, másik része (in­gat­lan)­közvetítő és bróker tevékenységgel foglalkozik.

Gondolom, mon­da­nom sem kell – a fő profittermelők az utóbbiak; a termelő cégeim sajnos „nullaszaldósak”, sőt, nem ritkaság egy-egy vesz­teséges év sem. Bár az utóbbi időben látványosan fel­len­dült a kaszakőgyártásunk, kádkövet néhány milliárdos kivételével nem vásárol szinte senki… Nem csoda, recesszió van. Lényegében a kaszakőgyártás titkát sem tudom megfejteni; de tény, hogy idén már 9 hónap alatt többet adtunk el, mint 2007-ben, pedig már az a mennyiség is jóval meghaladta a 2006. évi értékesítést, amely viszont szeptembertől már szintén hatalmas növekedést mutatott. A feleségem szerint – szellemes asszony! – ez azzal függhet össze, hogy 2006. óta a parasztok növekvő számban fenik ránk a kaszá­jukat, de én ezt nem hiszem. Szerintem az életük az úniós belépés óta egyre javul – nagy a jólét! -, gyarapodik az állat­­állomány is, a fű is sokkal gyorsabban nő, ezért többször és többet kell kaszálni.

A már említett - személyre szóló – szakértői-és tiszteletdíjakat egy­részt egyfajta pozitívan értelmezett „emberi hiúságból”, másrészt csak azért veszem fel, mert nem akarom megsérteni „tudós ér­zé­kenységükben” azokat a kollégáimat, ismerőseimet, akik jobbára tudományos tevékenységgel szerzett, az enyémhez képest szerény jövedelmükből élnek. Semmi szükségem ezekre az összegekre…

Érdekes, hogy sokirányú szakértelmemet, szakértői munkámat és tudományos aktivitásomat belföldön és külföldön is – anyagi érte­lemben is -– igen nagyra értékelik. Nem dicsekvésből említem, de például, amikor az Atlanti Tanács tagjai előtt előadást tartottam Magyarország - a jövőben követendő - keleti stratégiájáról, akkor egyfe­lől dörgő tapsviharral, másrészt 2 millió forinttal „jutalmaz­ták” gondolataimat. A díj összegét a NATO Központ finanszírozta. Az is igaz, hogy az eddigi legmagasabb tiszteletdíjamat – érdekes módon – nem nyugatról, hanem keletről kaptam. Mégpedig azért, mert személyesen is részt vettem a Kék Áramlat projekt konkrét előkészítésében, és mert jelentős tudományos tevékenységet fej­tettem ki a Nabucco projekttel történt – szigorúan tudományos és titkos - összehasonlító elemzésben. A Gazprom munkámért, erő­feszítéseimért összesen 50 ezer dollárt fizetett, amire büsz­ke is va­gyok. Hej, ha már a végleges nyomvonalat mérhetnénk…!

Majd még meg kell kérdeznem Anyósomat – a legokosabb nő a vi­lá­gon! -, mit csináljunk a pár ezer tüntetővel, ha ezúttal mégsem mennek haza?

Még mindig idegesít ez az ostoba fasiszta támadás a fiam ellen!

Majdnem megbuktatták a történelem érettségin, pedig igazán na­gyon jó ebből a tárgyból. Arról nem tehet, hogy mi – én, feleségem és Anyósom – egészen más történelmet tanítottunk neki, mint az a szalon-hazudozó gimnázium. Mi az igazat mondtuk el neki, nem azt az agyon-kozmetikázott antiszemita álpolgári halandzsát, ami – ki tudja, miért? – ma kötelező egyenszöveg. Mi bizony ma is, ott­hon is, büsz­kén ki­álltunk a dicsőséges Tanácsköztársaság hősies 133 nap­ja mellett, amely ennek az országnak máig a legszebb idő­sza­ka volt. Elég szomorúnak tartjuk, hogy az akkori történelmi elit leszármazottai közül többen is álneveken kénytelenek élni. Ha például Európa egyik legtekintélyesebb, legelismertebb bankárára – aki ma is egyike a Bilderberg négy, úgynevezett helytartójának –, és a leghozzáértőbb egészségpolitikusunkra gondolok, nos, akkor a legke­vés­bé sem ér­tem, mi­ért kellett még a IX. kerületi utca ne­vét is olyan nagyhirtelen megváltoztatni? Csak nem azért, hogy a Kohn Béci le­származottja vígan hinthesse az álpolgári derűt a leg­szélsőjobboldalibb televízióban? Hülyét kapok már ettől a kurva országtól! (Azért a hivatalos blogomban nem írnék ilyeneket.)

Most arról írnék egy kicsit, merre jártam a múlt hónapban!

Hej, a hétszázát! Ezek a szerencsétlenek itt, akik Kiskunmo­cso­ládon vagy Bivaly­basznádon kívül még életükben sehol nem jár­tak, azt hiszik, hogy ez a picsányi kis ország, ez itten „valami Má­ria országa”, vagy mi. Megint más kérdés, hogy egy egyszerű gali­le­ai asszonyt tisztelnek Nagyboldogasszonyukként, miközben mini­mum látens antiszemiták, de mindegy. Szóval – azt hiszik, hogy ez a tetves Magyarország a Mária országa. Dehogyis az! Hej, ha tud­nák, ha képesek lennének megérteni, hogy a való világban már a modern vallás a sikk – olyanok, mint a szcientológiai egyház, a druidizmus, a szabadkőművesség, az illuminizmus, a lucife­rizmus, a prána-hit és egyéb újdonságok! Az sem volt épp’ sem­mi, amikor úgy négy évvel ezelőtt, másodszor jártam Ras­mus­sen­nél, aki lazán közölte velem, hogy én leszek a következő… Hiába mondtam, nem vagyok én erre „méltó” (még elszólom magam), vá­lasszák megint azt a kis Habsburg-basztardot, csak nevetett – „Te kellesz most nekünk, a kétoldali segédmunkás szüléiddel! A nép, az istenverte nép, most az egyszerű nép fiára vágyik; senki nem tudja, hogy az eredeti ne­ved Schicklgruber...!" Mondta még, hogy a Habsburgok – hiába hiszik rendületlenül, hogy nemsokára újból eljön a Halászkirályok ideje! – dicsősége felett már rég eljárt az idő vas­foga; most újra azok jönnek, akik anno elfoglalták a Bastille-t! Ó, soká élj, te dicső, harmadik köztársaság, lelkem a tiéd!

Apró-pó! Meg kell kérdeznem Anyósomat, mit is csináljunk a ma letartóztatott másként gondolkodókkal, tüntetőkkel! Elég, ha jól összeverjük őket az óberhén vagy alkalmazzunk kínzóeszközöket?

Szóval az sem volt semmi, amit a Rasmussennél láttam – ezek az illuminátusok kurvára tudnak élni! -, de amit most átéltem, azt el sem tudnátok képzelni. Először is: betegszabadságra kellett men­­nem, amit elég körülményes volt beadnom aprócska családomnak – de végül is mindenki elhitte, még egy IMF-meghívást is lemond­tam érte. Két hét szabadság, egyszerűen fenomenális volt! Csak az Ágit vihettem magammal, őt is tökéletes inkognitóban, nehogy va­laki gyanút fogjon. (Ági rendkívül intelligens asszony.) Másodszor: egy szörnyű esküt kellett tennem, amit itt nem kívánok egészében megismételni, illusztrációul mindenesetre legyen elég a szöveg leg­vége: „…vágják el a gégémet, tépjék ki a nyelvemet, döfjék át a szívemet, és hasamat felmetszvén, szaggassák ki beleimet; megcsonkított testemet dobják a tenger fövenyére, ahol hu­szon­négy óra alatt kétszer is söpörjön végig rajta a dagály meg az apály, testem vérző tetemeit pedig égessék meg, s bo­csássák szélnek a hamvaimat, hogy még az emlékem se’ ma­radjon fenn, nemcsak a szabadkőművesek és más becsületes emberek között, de általában a föld színén se’! Isten engem úgy segéljen!” Elképzelhetik, mennyire nehezemre esett az esküt elskandálni, hiszen a hitszegés ilyen borzalmas következmé­nye­­i­nek előrevetítése nyilván valami okkult működést takart – amiről már Rasmussennél is esett szó, ködös célzások formájában! -, de a legszörnyűbb hányingert keltette bennem az Istenre való szemé­lyes hivatkozás, mivel közismert, hogy abszolút ateista lévén csak a Mammon egyeduralmát ismerem el (magam felett), ami a pénz, a Párt és a Köztársaság – mint pragmatikus „szentháromság” – tisz­teletére alapul. Nos, végül is elutaztunk Monterioba; - tyű, a hét­százát, de be voltam szarva! -, méghozzá egy lopakodóval, hogy láthatatlanok legyünk a radarernyőn is, akárcsak egyes UFÓ-k…

Monterio másik neve Bohemian Grove, ami szó szerinti fordítás­ban Cseh Erdő, vagy Cseh Liget. Az álcázott repülőtéren William Cavinton és lepcses szájú felesége, Mellory Cavinton fogadtak, Ágit feleségemként üdvözölték. Tévedésüket rájuk hagytam, mert egyébként sem tűntek beszámíthatónak. Billy a kezében szaxofont tartott, és újra meg újra belefújt, mintha szilveszteri bulin lenne. Mellory szélesre tárt ajkai – békaszájú lepke -, ragyogó fogsora kö­zött simán befértem volna, s valami peyote nevezetű itallal kínált bennünket, amiből egy-két kortytól mi is „épp olyan” illumi­nál­takká vál­tunk, mint vendéglátóink. Ettől kezdve tudatosan sem­mi­re nem emlékszem, csupán csak úgy, mint hogyha éberen ál­modtam volna. A Cseh Erdő állítólag attól „cseh”, hogy itt avatták fel – illetve be – félrevezetésül Alexander Dubcek-et, pár héttel a szakrális kivég­zése előtt. „Emlékszem”, hogy a ligetben tett sétán csatlakozott hozzánk a két „Farkasfiú” – nem a mieink! -, Wol­fowitz és Wolfensohn, meg valami Greenspan nevezetű úr, akit Ágival, határtalan jókedvünkben, magunk között csak „Mr. Grün­span”-nak neveztünk, mert az arcszíne, mintha pl. mohikán vagy cseroki lett volna, az otthoni réz-evőeszközeink bevonatára utalt…

A hivatalos program okkult szertartásokból, „szakmai” előadások­ból és kötetlen, önfeledt szórakozásból állt, amely utóbbiban fon­tos szerepet kapott az aktív tudatmódosítás, a kábítószerek élvezete és a perverz szex minden formája. Őszintén szólva nem szeretnék most részletesen beszámolni a kicsapongások tucatnyi rafinált módozatáról – és nemcsak Ági miatt! -; legyen elég annyi, hogy aki a ’80-as években magas rangú meghívottként résztvett a szokásosnál bennfentesebb, exkluzívabb KISZ és DEMISZ-bu­lik egynémelyikén, az nagyjából valós képet alkothat „Grove”-ról. 

A ligeti út mentén olyasmiket is „láttunk”, amik számunkra máig is értelmezhetetlenek. Mintha mégis csak hallucináltunk volna. A séta legelején, mindjárt az út mellett, egy földön fekvő, jajgató férfi hívta fel magára a figyelmünket. A négy végtagja a puszta földhöz volt szögezve, s a szögek körül bő vér áztatta a gyepet. A fájdalom­tól eltorzult arcával felénk fordult, és magyarul kiáltotta: „Mind így végzitek, kiket Monterioba rendelt Lucifer parancsa!” Ve­zetőnk, Grünspan, pillantásra sem méltatta a szerencsétlent. „Ki volt ez?” – kérdeztük. „Egy magyar, aki az útunkba állt.”  - felelte.

Alkonyatkor egy az erdő mértani közepén felépített színpadhoz ér­keztünk. A színpad baloldalán egy változóan amorf alakú, füstbe burkolózó démon éppen csecsemő-áldoza­tot mutatott be; nyársra húzva a lángoló tűzbe mártogatta a visító kisdedet. A sikongó jaj­ga­tás sehogyan sem akart véget érni. Grünspan oktatólag magya­rázta, hogy ez az örök görög tűz, ami magyar csecsemők sorsa…

A színpadon széles, tágranyitott fekete köpenyében feltűnt egy óri­ás termetű, félelmetes figura, és teli torokból kántálva, elénekelte, - mintha csak együvé tartoznának -: a Marseillaiset, a Nemzeti dalt, majd az Internacionálét. A színpad előtt felízzott egy tűz­­vörös felirat: Cincinnati Lodge. „Kossuth Lajos vagyok!” – kiál­totta a rémes alak, és egy vakítóan villódzó koponyát tartott a feje fölé. „Kezemben Kádár János koponyája! – süvöltötte – Imre, te mit tennél a helyemben?” – én hallgattam, mint a sír, ami beleegyezés.

„Éljen a Köztársaság tér! Szabadság, egyenlőség, testvériség!”

Majd pisztolylövés hallatszott, s Kossuth holtan esett össze.

A mellettünk sertepertélő Cavinton-házaspártól megtudtuk, hogy egy ősi druida rituáélé előkelő résztvevői vagyunk, melynek ok­kult forgatókönyvét maga Sir Winston Churchill írta, állítólag a nagy varázsló, Merlin közvetítésével, Arthur király sugallatára, s amely történet kötete hamarosan megjelenik a könyvesboltokban, Harry Potter, the Knight of Monterio címmel. Csak ámultunk.

A druida szertartás fénypontját a szakmai előadások jelentették.

Tudtuk, olyan útravalót kapunk, hogy a magyarok mind megem­le­getik. Három programpontba sűrítették „a globalizációs” monda­ni­­va­lót. Mind a három velőtrázóan érdekes volt, s mintegy választ adott az „Imréhez” kapcsolódó fohászokra is. Megtudtuk, hogy az annak idején Adam Weishaupt utódjául választott Albert Pike tábornok „három világháború” mestertervének végrehajtása be­­fe­jezésére az idő már kevés. Azt a szigorúan bizalmas tájékoztatást kaptuk, hogy a Mossad és a CIA kiderítették: Jézus Krisztus jó­val előbb tér vissza a Földre, ítélni eleveneket és holtakat, mint ezt az ó­szövetségi próféták megjö­vendölték. Az UTOLSÓ ÍTÉLET és következményeinek elhárí­tá­sára­ Lucifer mobilon utasította az Illuminátusok Rendjét, s általa a Sion Rend, a Grand Orient és különösen a „Halálfejes Rend” nagymestereit, hogy idő előtt rombolják le az Al Aksza mecsetet, rohammunkában építsék fel a jeruzsálemi Salamon Templomát, hozzák nyilvánosságra a pápai trón (a Vatikán) és az Európai Únió fúzióját Európai Perszonálúnió néven, Viktor Antikrisztus uralkodása alatt, aki jogot formál a tény­leges Jeruzsálem Királya címre is. Mindezen intézkedések végre­haj­tására – 2012-ig - már csak 24-36 hónap maradt…

A végcél pedig a Föld lakosságának „megtizedelése”, vagyis annak meg­valósítása, hogy a ma élő emberiségből csak mintegy 700 mil­lióan maradjanak életben, mire Jézus Krisztus újra eljön. Ép­pen ezért o­lyan globálisan érvényesítendő intézkedéseket kell fo­gana­tosítani a már működő titkos világkormány révén, melyek egy­részt általá­nos KÁOSZ-t idéznek elő, másrészt felgyorsítják a népesség­fo­gyást; közelebb hozzák az ARMAGEDDON-t, a végső, leg­­hatal­masabb világháborút, amely az UTOLSÓ ÍTÉLET-et még megelőzi.

A KÁOSZ – Lucifer, a Fényhozó lételeme.

Amschel Nickelfinger, a Lucy Trust nagymestere elmagyarázta, hogy a mostani „pénzügyi válság” nem magától, véletlenszerűen keletkezett - amint például ezt a természeti kataklizmákról (föld­ren­gések, vulkánkitörések, tsunamik, hurrikánok, stb.) terjesztik „a tudásalapú társadalom” hamis prófétái -, hanem a Világállam Nagy Építőmesterei szándékosan gerjesztették azt, az emberiség meg­tizedelésére kidolgozott globális mesterterv szerves része­ként, az Utolsó Nagy Szociális Katak­lizma tervszerű előidézése cél­jából. A mostani „pénzügyi világcsőd” egyszerűen azért keletkezett, mert a Világpénz Nagy Kibocsátói a - Gelbspanok és Grünsellerek által többségben tulajdonolt, vezényelt és most látszólag „leültetett” – vi­lág­bankrend­szerből egy tollvonással kivonták az amúgyis fede­zet nélkül kibo­csátott és működtetett (fiktív) készpénztőke pont ak­kora hányadát, amekkora éppen a kívánt mértékű pénz-és „hitel­hiány”-t, „válsá­got”, „csődöt” és pánikot idézi/idézte elő a világ ál­nemzeti kormá­nyaiban, álnemzeti bankjaiban, tőzsdéin s törvény­hozásában. A dolog lényege az általános káosz és pánik, amely szükségszerűen neurotikus, átgondolatlan, rövidtávú és rövidlátó, ostoba politikai döntéseket involvál, ami a válságot és a pánikot még tovább mélyíti. Mi­vel a forgalomból, a bankrendszerből, a vi­lágpiacról most „kivont" pénz­eszközöket a Világbank és a Nemzet­közi Va­lu­taalap által felügyelt szervezetekbe és területekre kon­centrálták, vonták össze – napnál világosabb, hogy az önkényesen begyűjtött összegeket újra ki fog­ják kölcsönözni az arra „rászo­ru­lóknak” (hogy ki, s mennyire rászo­ruló, azt is ők döntik el!), még­pedig az eddigieknél is szigorúbb hi­telfeltételekkel, ami a „rászo­rulók” eladósodását csak tovább gyorsít­ja.

Az előadók megkérdezték tőlünk, megtettük-e a szükséges intéz­ke­­dé­­se­ket, vagyis felzárkóztunk-e a Világállam akaratának érvé­nyesítésére tett globális lépések mögé, „mindent” beleértve?

Ágival együtt válaszoltuk: „Mi az, hogy – nagyonis!”

A luciferi végcélról, majd a pénzügyi káoszról szóló előadások utá­ni har­madik programpont a még most készülő, új világtörvények vár­ható tartalmáról szólt. Hogy majd ne csodálkozzunk el, sőt, mi is jóelőre felkészülhessünk addigra, amikor majd váratlanul tény­leg beve­zetik azokat. Három alapvető törvényt tártak elénk, ezek:

(1) A 3T törvény

(2) Az EGY törvénye

(3) A mikrochip törvény

(1)   A 3T törvénye azt jelenti, hogy a továbbiakban – a törvény ál­ta­lános bevezetése után – a törvényhozás menete, értelme, célja, alkalmazása az eddigiekhez képest 180 fokban meg­for­dul. Aki ed­dig is figyelemmel kísérte a törvényhozás és a törvénykezés alap­ve­tő tendenciáit, annak a számára ez nem lesz különösebb újdon­ság, hiszen a világ már évtizedek óta efelé tart. Tekintettel arra, hogy az úgynevezett liberális pol­gári demokráciákban már most is sokkal több dolgot tilos, mint szabad – ezentúl már nem azt rögzítik a törvények, hogy mit tilos megtenni, hanem azt, hogy mit szabad. Át­menetileg – ideiglenes jelleggel, a megszokás és meg­szok­­tatás folyamatossá tétele érdekében – bevezetik a 3T TÖR­VÉNY-t, amelynek az eszmei alapjait annak idején George Steel, a hí­res druida vallású társadalomtudós dolgozta ki, akinek az édes­anyja állítólag magyar származású volt. (Na­gyon is! - a blogger.) A 3T = Támogatás, Tűrés, Tiltás – minden polgári emberi tevé­kenységet besorol valamelyik tör­vényi előírás alá. Értelemszerű, hogy a valamilyen okból (pl. törvényhozói feledékenység) fel nem so­rolt tevékenységek automatikusan a „tiltás” kategóriájába tar­toznak.

(2)   Az EGY törvénye olyan törvényi szabályozás bevezetését je­len­ti, amely a polgári személyi tulajdonlás új, alapvető sza­bá­lyozó rendszerét, kereteit rög­zíti, s amely viszont érte­lem­szerűen nem vonatkozik a világállamra, a multinacioná­lis-szupranacioná­lis szervezetekre, a világállami bank­rend­szerre, az okkult tár­saságokra és a családi hitbi­zo­mányokra, amilyen például a Gelbspan vagy a Grünsel­ler di­nasztia, illetve ezek családi vagyona. Az EGY törvénye, mely­nek elméleti gyökereit az egykori, magasan fejlett szov­jet, és a jelenkori kínai társadalomtudomány és kultúra dol­goz­ta ki, illetve részben valósította is meg – persze leegysze­rű­sítve, illetve vulgárisan – rövi­den a következőket jelenti. Min­denki­nek csak egy munkahelye, háza, felesége, barát­nő­je, barátja, családja, kutyája, macskája, egyéb házi állata, vallása, párttagsága, okkult vagy más társasági tagsága, bank­szám­lája, stb. lehet. Akiknek a felsoroltakból jelenleg e­setleg több is van, azoknak december 31-ig dönteniük kell, melyik „EGY”-et tartják meg, mert az előírt EGY-en felüli tu­lajdont a Világállam következő év január 1-jén automati­ku­san elkobozza. Akik nem hajtják végre következetesen és ér­telemszerűen az „EGY” törvényt, azok automatikusan kizár­ják magukat a szervezett polgári-világállami társadalomból, vagyis kiátkozottakká válnak. A kiátkozott személyeket bár­mikor, bárki megölheti, mikrochipjük bemutatása egyszeri ju­talom felvételére jogosítja fel a derék igazságtevőt.

(3)   A mikrochip törvény az új világállami törvényhozás leg­fon­to­sabb törvénye, amely horribilis anyagi és egyéb megtaka­rításokat tesz lehetővé a központosított adminisztráció és a pénzellátás – egyúttal a kereskedelmi forgalom – számára, mindezek hatékony működtetése érdekében. Minden polgár jobb karjába mikrochipet kell beültetni, amely attól kezdve amolyan univerzális személyi igazolvány szerepét tölti be. A kutyák esetében ez a megoldás már évek óta maradéktala­nul bevált, sikeresen alkalmazzuk. Az emberi chip ezerszer fontosabb feladatokat vehet át, lényegében feleslegessé tesz egy sor olyan alapvető fontosságú adminisztrációt, jelzést, munkát, hivatalt, nyíl­vántartást, stb., stb., amelyek eddig a polgárok és az intézmények tevékenységének összességében 30-40 %-át tették ki. Túl azon, hogy a személyi mikrochip a személyi azonosítás minden adatát (beleértve a legfontosabb orvosi adatokat is) tartalmazza, a GPS által mindig, bárhol, tetszőleges körülmények között is meghatározhatóvá teszi a célszemély pontos tartózkodási helyét is. Emellett lehető­sé­get ad telefonbeszélgetések lebonyolítására, sőt, hamarosan lehetővé teszi hírek továbbítását, rádió vagy zene hallgatá­sát, kisképernyős televízió nézését, tehát egy komplex mul­ti­media-funkció ellátását is; mindezt a jobb karba beépített mikrochip segítségével. De ez mind semmi! A mikrochipnek lesz egy alapvető pénzügyi szolgáltatása is, nevezetesen az, hogy beleépítik az elektronikus bankszámlát is, melynek le­olvasása révén bárhol, bármilyen kifizetést eszközölhe­tünk – az áruházban éppúgy, mint a benzinkútnál vagy a postán. Magától értetődő, hogy a kiátkozott személyek mikrochipje al­vó állapotba kerül; márpedig akinek a mikrochipje ki van kapcsolva, az potenciális halott, mert sem étkezni, sem lak­ni, sem vásárolni nem képes, amíg nem legitimálja magát a hivatalos elektronikus regisztrációja mielőbbi megújításával. A mikro­chip tehát a rendőrségi, önkormányzati, orvosi és a központi nyilvántartás mellett kiküszöböli a bankjegyfor­gal­mat, a bankokat, s így magát a bankjegyet is. Végezetül a mik­rochip rendel­kezik egy igen kellemetlen „endlösung” tu­laj­donsággal, ugyanis ha valaki megpróbálná sebészi úton el­távolíttatni, azonnal egy csepp halá­los mér­­get fecskendez a gazda sze­mély vérébe. Az élet tehát „szabályosan beülte­tett és aktivált”, működőképes mikro­chip nélkül lehetet­len­né válik, miáltal automatikussá és személytelenné válik a ki­átkozott, felesleges, haszontalan, sőt, a nemkívánatos és társadalomellenes renitens személyek ki­iktatása, tehát vég­leges likvidálása is.

Este peyote-ot ittunk, az Internacionálét énekeltük, s később már csak arra emlékszem, hogy az egyik Rottenbiller-lány folyton en­gem stírölt, de nem vettem a lapot, mert hűséges típus vagyok…

Inkább egész éjjel Ágival maradtam, s nem bántam meg.

A kocka elvettetett, ez a szekér bizony elment.

Ágiból szerintem jó miniszter lenne…

Hazatérve mindjárt meg kell majd kérdeznem az Anyósomat:

Mi a fenét fogunk csinálni, mit csináljunk 10 millió hullával?

Vác, 2008. október 29.

                                                           Czike László