Vajda Iván – A szabadkőművességről 1.

Gyanakvást kelt ki az emberekben, ha hallanak valamit a szabadkőművesekről, mert tevékenységükről, politikai és gazdasági befolyásukról sok legenda kering. Az utóbbi időkben gyakran hallhatjuk, hogy a szabadkőművesek világ összesküvői áldozatai vagyunk. Ők viszont azt állítják, hogy nem titkos, hanem zárt társaságként működnek. De, ha valami zárt alapon működik, akkor az igazi tevékenységükről, csak nagyon nehezen szivárgok ki valami igazság. Hogy megértsük működésük értelmét és céljaikat, tekintsünk egy kicsit vissza a történelembe, hogy hol, mikor és miért alakult meg, és hová vezetett a fejlődése a történelem sodrásában.

A szabadkőművesség történelméből.

A XIII. - XV. század között Európában a társadalom legnagyobb részét a jobbágyok alkották, akik mint földművesek a feudális urak földjén dolgoztak. Angliában, Franciaországban, de Közép-Európában is, az a nézet uralkodott, hogy a kőművesek különböznek a többi munkástól.

Erre a korszakra jellemző volt a nagy katedrálisok, templomok, várak, apátságok és erődítmények építése. Így a kőművesek munkaadói a királyok, az egyházi méltóságok és a nemesi réteg legtehetségesebb gazdag emberei voltak. A kőműveseknek két szak ága volt. Az egyik ága a kőfaragó kőművesek voltak, akik a falakat építették a másik ága az épületszobrászok voltak, akik a katedrálisok homlokzatát és külső emeleteit építették fel. Az épületszobrászok mészkővel, vagy hozzá hasonló puhább kővel dolgoztak, amelyet „szabadkő”-nek neveztek. Innen származik a „szabadkő kőműves”, majd rövidebb változata a „szabadkőműves” elnevezés.

De vannak más magyarázatok is a „szabadkőműves” szó eredetére. Egyes nyelvész tudósok a szó eredetét a feudalizmusi jogokból vonták le, ahol a kőműveseknek „szabad” mozgásuk volt, míg a jobbágyoknak nem. Másképp látja ezt John Robinson a Born in Blood (Vérben született.) nevű könyvében, ahol a templár – testvérségről ír : „A legkisebb kételyeim nincsenek arról, hogy az eredeti társaság, akik saját magukat szabadkőműveseknek neveztek, a templárok és szimpatizánsaik közti segítség miatt született Angliában, ahol V. Kelemen pápa kínzásai és börtönei elől bujdostak. Robinson szerint a bujdosóknak nemcsak pénzel, segítségél a hatóság elől, hanem szállással is (angolul „lodging”, innen a „páholy” szó eredete).

A kőművesek, mint más mesteremberek, ők is céhekbe tömörültek. A világ legrégebbi kőművescéhje Skóciában alakult meg, ahol glasgow-ban 1057-től királyi kiváltságlevél van a birtokukban, és ennek alapján szabályozták a szakmát. Európában a középkorban a munkásemberek szigorú szabályok szerint éltek. A kőműveseknek törvény írta elő munkaidejüket és bérüket. Hogy védjék érdekeiket az angol kőművesek létrehozták az első illegális szakszervezetet és a francia kőfaragómesterek az úgynevezett Compagnonnage-t. A kőművesmesteri munkát, csak egy bizonyos hosszúságú tanoncidő leszolgálása után végezhették. Annak ellenére, hogy megvoltak a saját titkaik (főleg szakmai), amelyet Angliában az illegális szakszervezeti gyűléseiken vitattak meg, mindenki tudta róluk, hogy ki tartozik hozzájuk és ki nem. Skóciában más volt a helyzet. Itt nem bányásztak puha követ (szabad követ), és így a kőművesek nem mindig vették a hasznát kimagasló tudásuknak. A bejegyzett tanonc, akár mindjárt el is végezhette a kőművesmester munkáját is. A skót szakképzett kőműves mesterek, úgy akartak a helyzetükön javítani, hogy 1550-től volt egy titkos jelszavuk, amelyet átadtak minden kőművesmesternek, de más nem ismerhette. Így akarták kiszorítani a bejegyzett tanoncokat. Ebben az időszakban kezdődik a szabadkőművesség változása. A kőművesmesterek fiai örökölték a tagságot a céhben. A céhbe olyan férfiakat is felvehettek, akiknek a kőművességhez semmi közük nem volt. Skóciában gyakorlattá vált, hogy nagy úri embereket is bevettek a céh tagjai soraiba ami a céhnek nagy társadalmi presztízst jelentett. A szabadkőművesek a katolikusok és a protestánsok közötti, Európa szerte kirobbanó vallásháborúk hatására váltak az eddigi illegálisan működő kőműves szakszervezetekből (feltétel nélkül fogadták el a katolikus egyház tanítását) a különböző vallású emberek barátságában hívő, vallási toleranciát hirdető értelmiségi szervezetté.

A szabadkőművesek mozgalmának a kezdete 1717-ben van, amikor négy szabadkőműves páholy összejött a londoni Covent Garden-i „Almafa alatt” nevezetű vendéglőben és kikiáltották az egyesülésüket, hogy hivatalos társulatot alapítsanak, amelyet nagypáholynak neveztek el.

Az angol Nagypáholy 1717-ben való megalakulását követően James Anderson 1723-ban megjelentette a szabadkőművesek alapelveinek könyvét. Többek közt ott áll, hogy:

„Isten maga is kőműves volt, hiszen ő maga alkotta meg az eget és a földet hat nap alatt. Kőművesek építették Bábel tornyát, és amikor Isten akarata alapján az emberek különböző nyelven kezdtek beszélni, azt mondta a kőműveseknek, hogy azok, akik más nyelvet beszélnek, titkos jelekkel kommunikáljanak egymással...”

Mindez képtelenség volt, de a kőművesekre nagyon hízelgően hatott.

Anderson sokkal gyakorlatiasabb dolgokat fogalmazott meg a Constitutions (Alkotmány) című művében, mint például:

- A szabadkőművesek hűségesek az uralkodóhoz (akkor éppen a protestáns Hannover-házhoz).

- Elhatárolják magukat bármiféle politikai szövetségtől.

- Megtiltják, hogy a páholyok találkozóin politikai viták folyjanak.

- A kőműves köteles engedelmeskedni a morális törvényeknek, és ha helyesen értelmezi a szakmát, soha nem lesz ostoba ateista, sem pedig vallásmentes szabadgondolkodó.

- Ha valamilyen szélsőséges véleményük van, azt magukban kell tartaniuk.

- Jó és igaz embernek kell lenniük, becsületesnek és tisztességesnek, bármilyen felekezet tagjai, vagy bármilyen meggyőződés vezeti is őket.



Ez a (deista) felfogás megnyitotta a szabadkőműves páholyokat bárki előtt, aki hitt Istenben.

A XVIII. században a szabadkőművesség egyre bonyolultabbá vált. 1750-re kialakult egy új rítus, az úgynevezett Királyi Ív (Royal Arch). Ezen a szertartáson a beavatandónak megmondják Istennek, az Univerzum nagy építészének a nevét. Ez volt a legszigorúbban őrzött titkuk, amelyet féltve őriztek, annak ellenére, hogy több titkukat a nyilvánosságra hoztak. Mégiscsak akadtak renegát szabadkőművesek akik elárulták a titkot. Legalábbis úgy tudni, hogy a név Jahbulon, melyből a „Jah” Jehovát jelenti, a „bul” Baált, és az „on” Oziriszt.

A világ más részein számos más szabadkőműves rítus is megjelent, mintegy 1400 fokozattal.

Egyetlen dolog viszont közös:

Valamennyiüknek hinniük kell valamiféle istenben, az Univerzum nagy építészében és minden páholy a találkozóján az ülés idején nyitva kell lennie a Szent Törvénykönyvnek. Ez lehet a protestáns Biblia, a római katolikus Újtestamentum, a zsidó Tóra, a muzulmán Korán vagy más szent vallási könyv.

Tehát a szabadkőművesség angol intézmény volt, amely gyorsan terjedt Európa kontinensén is. Itt két típusú embert vonzott :

- a filozofikus értelmiséget,

- nemeseket, úri embereket, akik hasznos és ajánlatos társas összejöveteli formának tekinteték a szabadkőműves páholyt



A kontinensen még egy tényezővel kellett számítani. Míg az angol nemesek páholytagsága garanciát jelentett a szabadkőművesség kikezdhetetlenségéért, addig itt Európában az uralkodók és tisztviselőik jól tudták, hogy a nemesség néha fellázad a király ellen. Az aggodalom nem is volt alaptalan, mivel a francia forradalom idején, amikor 1792-ben a párizsi jakobinusok elfoglalták a Tuileriákat, és egészen a király, XVI. Lajos terméig nyomultak, Marseille-ből a szabadkőműves F.J.Westermann vezetésével 600 önkéntes indult a segítségükre. Az úton végig a Rouget de Lisle (szintén szabadkőműves) által komponált dalt énekelték, amelyet mindmáig La Marseillaise néven ismerünk. A Francia szabadkőművesek még 1773-ban Grand Orient -ra változtatták a nevüket és az 1870-es évek végétől semmilyen kapcsolatban nem álltak az angol Nagypáhollyal. Napóleon ugyan nem volt szabadkőműves, de uralkodása alatt ismét felvirágzottak a szabadkőműves páholyok.

Az Osztrák-Magyar monarchiában a szabadkőművesség arany korszaka a 18.század 80-as éveiben voltak a felvilágosodási reformok idejében. Divatszerűvé vált. Nyomtatták és énekelték a szabadkőművesek dalait, nyilvánosan hordták a jelvényeiket, stb. Ehhez a talajt J. Sonnenfels, Mária Terézia egyetemi reformátora adta meg. Az első szabadkőműves páholy Bécsben 1742-ben alakult. Born és Blumauer rendszeresen adták ki a Journal für Freimauerer ( Folyóirat a szabadkőműveseknek) folyóiratot. A szabadkőművesek tevékenysége érvényesült Magyarország területén is. A szabadkőművesek dolgoztak az országgyűlés tagjai közt, a megyei székhelyekben és városokban. Az első szabadkőműves páholy, habár csak közvetve bizonyítva, Brassóban alakult meg 1749-ben. Az 1848/49 forradalom és szabadságharc leverése után a magyar emigránsok külföldi páholyokba léptek, mint például Teleki L., Magyarország volt nagykövete Franciaországban és a jövendőbeli Magyar kormány elnök Andrássy Gy. Párizsban lett egy szabadkőműves páholy tagja, míg Kossuth L. az Amerikai Cincinnatiben.
Az 1867-es Osztrák-Magyar kiegyezés után Magyarország területén feléledt a szabadkőműves mozgalom. A páholyok érdeklődtek a nyilvános élet aktuális problémái iránt, jótékonysági akciókat kezdeményeztek, a munkás kérdés megoldását keresték, fejlesztették a népművelést, nagy vitákat vezettek a darwinizmusról és a nők egyenjogúságukról. 1882-ben a Nagy kelet nevezetű Budapesti páholy felhívást adott ki, amivel elítélte az antiszemitizmust. A Korvin páholy 1870-ben népművelődési kört alapított, ahol a felnőtteket tanították írni és olvasni. Öt év múlva megállapítottak egy társulatok, amely házi gyártmányok készítésével a kisgazdák segítségére volt. A Budapesti nagypáholy, Budapesten gyerekkórházat és a nincsteleneknek menedékházat alapított, az elmebetegeknek intézményt alapítottak és segítettek a börtönből szabadultaknak. 1880-ig a szabadkőműves páholyok 20 szakiskolát alapítottak

Szabadkőművesség a Felvidéken.

„Az erényes utazóhoz”nevezetű első páholy a Felvidéken 1769-ben volt megalapítva Eperjesen a varsói „Erényes Szarmata” páholy kezdeményezéséből. Csak feltételezhetjük, hogy a tagjai nem csak Lengyel emigránsok voltak, hanem az eperjesi művelt társadalmi réteg tagjai. Legnevezetesebb vezetője Bernhardi nevelő volt. Az eperjesi páholy hozzájárult az Iglói szabadkőművesek központjának kialakulásához, amelynek Késmárk lett a központja. Fontos szerepet játszott a Selmecbányai páholy megalakulásában, ahol erre kitűnő feltételek voltak, mivel itt 1763-tól működött a Bányász akadémia, ahol összpontosult a Monarchia technika műveltsége.
Kassán már 1773-ban, Török gróf kezdeményezte a „Rózsaszín kereszt” páholy megalakítását. De az első működő szabadkőműves páholy a „Láng kör” lett, amelyik ugyan ebben az évben keletkezett. Legjelentősebb tagja Kazinczy F. író volt, aki Kassán „Orpheusz”nevezetű folyóiratot adott ki, ami szintén a szabadkőműves neve volt.
Pozsonyba a szabadkőművesség eszméje Bécsből áramlott. 1771 körül itt keletkezett a hallgatási páholy – Ad Taciturnitatem. Már a latin elnevezése arisztokrata összetételét sugallja.
A szabadkőművesség működése a Felvidéken új lelket kapott az Oszták-Magyar kiegyezés után. 1872-ben Pozsonyban a „Hallgatás” páholy keletkezett, amelynek tagjai főleg gazdasági, kulturális személyiségei voltak és orvosok. Ez összefüggött a páholy irányzatával. 1873-ban a szegény gyerekeknek orvosi rendelőt és gyógyszertárat alapítottak. 1916-ig itt ingyenesen kezeltek 140 000
beteg gyereket. A páholy segített a „Humanitas” társulatnak, aki a szegény diákoknak állt a segítségére. A tagjaiknak előadásokat szervezett ami történelmet, természettudományt, aktuális társadalmi és politikai kérdéseket érintett.
Nagy tevékenységgel működött a Kassai „Haladás” páholy, amelyiknek 1870-ben, röviden a megalakulása után már 70 tagja volt (18 hivatalnok, 10 ügyvéd, 9 orvos, 7 tanító illetve tanár, 7 katonatiszt, 3 művész – köztük Benczúr Gyula festőművész is). A feleségeik 1871-ben óvodát alapítottak, amelyik a páholy nevét viselte. Az óvoda 1873-ig a pestisjárvány idejéig működött. Később a jótékonysági társulatokat, az óvoda és a gyerekotthon gondozását átvette az 1884-ben megalakult „Egyetértés” szabadkőműves páholy.
Besztercebánya is aktívan dolgozott szabadkőműves szempontból, ahol 1870-ben alakult meg a „Felvidék” páholy. A szokatlanul széleskörű érdekük a hangsúlyt a tudományon alapozó világnézet fejlesztésére tették, a szabadságra és műveltségre, de hangsúlyozták a polgári társadalom építését Magyarországon. Besztercebányai helyi szempontból a figyelmüket a népművelésre összpontosították, a gyerekek kötelező iskola látogatására, küzdtek az alkoholizmus ellen, a polgárok eladósodásával szemben, amibe a nagyméretű esküvők, temetések, mulatások rendezése révén keveredtek bele. A szabadkőművesek támogatták a humánus társulatokat, gyermek nevelő intézeteket, harcoltak a kocsmárosok uzsoráskodása és a szegénység ellen valamint a kézműiparosok megmentéséért.
A „Szepes” szabadkőműves páholy is nagyon aktívan dolgozott Késmárkon. Két könyvtárat alapítottak és kezdeményezték a városi hivatalban a szegénység elleni harc alapszabályzatának kidolgozását. A szegény gyerekeknek ruhát és étkezést bizonyítottak. 1904-ben a Szepes megyében előterjesztették az alkoholizmus elleni memorandumukat, amelyet a Magyar kormány bemutatott minden megyéjének.
1918 előtt a Felvidéken 32 páholy működött 477 taggal. Pozsony, nem csak a felvidéki szabadkőművesek központja volt, de annak köszönhetően, hogy sok külföldi mestert fogadott be Európa szabadkőműves központjaihoz is sorolták. A Monarchia szétesése nagy fordulat volt, mivel a német és magyar páholyok működése megszűnt. 1924 – 1938 között csak a nevezetesebb szlovák páholyok működtek mint a Fides, Most, Harmónia, Mlčanlivos» (Hallgatás), Hort, Philantrópia, Ján Kolár és a Veritas. Ezek részei lettek a B' nai B'rith szabadkőművesek világ szervezetének, amely 13 páholy társulásából állt és 1700 tagja volt. A levéltári anyagokból meg lehet tudni a tagok nemzetiségét és foglalkozásukat. Nem titok, hogy a 70% Zsidók alkották. Például a „Philantrópia” páholyban 331 Zsidó, 80 Német, 59 Magyar, 57 Cseh, 31 Szlovák és még 220 nem megállapitott nemzetiségű tag volt. A „Fides” páholyban 134 a „Harmónia” páholyban (legkisebb) 9 a „Hort” páholyban 20 a „Mlčanlivos»” páholyban 46 Zsidó volt. Tehát a zsidó nemzetiségűek többségben voltak. Úgy ahogy az alapszabályuk előírta, a fő tevékenységük a jótékonyság volt.
1938 – 1945 között a fasiszta rendszer szétverte s szabadkőműves páholyokat és elkobzott minden vagyont ami összefüggésben volt szabadkőművesekkel. Ennek ellenére a Szlovák állam idejében illegalitásban, de még a 2.világháború után is a hatvanas évekig a Felvidéken 1500 szabadkőműves volt. A fellendülésük és jelenlétük az 50-es években voltak feljegyezve. Habár páholyok nálunk nem voltak, és a Francia páholyhoz tartoztak. A tevékenységük a közhasznú dolgokra irányult a demokrácia és a tolerancia átültetésének a mindennapi életbe. Jacques Orefice a Francia Nagy Orient szabadkőműves páholy 2. nagymestere szerint, aki 1999-ben meglátogatta Pozsonyt a Felvidéken a szabadkőművesek eszméi először összedőltek 1968-ban amikor már nem hittek az eszmében, és utána másodszor 1989-ben amikor elkezdett működni az ó közösségi kapitalizmus, ami sok csalódást idézett elő. Orefice látogatását Pozsonyban azért tette meg, mert kezdeményezve volt a páholy megalakításához. Azt viszont csak egy szabadkőműves mester jogosult, aki legalább 7 évig már mesteri rangban van. Egy páholyhoz 14 mester szükséges. A páholy feladatai közé tartozna az emberek egymás iránti szeretet, tolerancia és szolidaritás tanítása. Továbbá a szabadkőművesek feladata, hogy mutassák az utat Európába, hogy minden ember felelősséget érezzen tetteiért és az államban elvégzett munkájáért. A „szabadkőműves munkájuk” a kultúra, művészet és gazdaság égető problémáinak a megoldásához vezetnének, mert mint a „testvérek” világ szervezetének a láncolata, bizonyos tudományos ismeretek alapján szembesíteni tudják más államokkal.

A folytatás következik.

Vajda Iván
diplomás politológus