Vajda Iván – A szabadkőművességről 2.

Ezotéria, rituálisok és jelképek.

Mind a három fogalomnak van egy közös nevezője. Mind a három összefüggésben van a pszichológiával és az ember lelkével. Az ezotéria, az ember egyéni útja a tömeg korszakban. Ezt az utat mindenkinek saját magának kell átmennie, de még akkor is ha kapcsolatban van hasonló meggyőződésű emberekkel. Ezt nem lehet tanítani, és nem lehet megtanulni. Ezt csak át lehet élni, és élni kell. Az ezotéria, az a ember belső lelki világának a szembesítése a környező világgal, ami segít élni a világban és győzni fölötte. Ezt csak úgy lehet, hogy megismerjük saját magunkat, belső lelki világunkat és jellemünket. Itt a legnagyobb érték a bölcsesség és a műveltség.  

A rituálisok segítenek abban, hogy a felavatott bizonyos lelki állapotban szimbolikusan ismerkedjen meg a titkos igazsággal. Ezek a rituálisok tartalmaznak olyan szimbolikus erkölcsi és fizikai próbát, amit az egyének kiválasztásánál használnak. A rituálisok lelki hatásáról, talán nem kell sokat bölcselkedni. (Gondoljunk csak egy esküvői szertartásra. A kívül állónak, aki ezt nem élte át, az egész szertartás érthetetlen és némelyeknek nevetséges is lehet. Aki átélte az visszaemlékezik, felébreszti lelki érzelmeit, és ez egy bizonyos lelki állapotot idéz elő náluk. Arra gondolnak, hogy akkor ők se hallottak és nem észleltek senki mást, csak saját magukat és esetleg azt aki a házasságba avatta őket.) Az életünkben minden pillanat egy szertartás és megvan a jelképe is. Ezek a szertartások lehetnek titkosak is ami a nyilvánosságnak nem ismert.
Ezek alapján megérthetjük a rituálisokat és szertartásokat, de a titokzatos társaságok jelképeit is. A szabadkőművesek szertartásai és avatásai szintén előidőznek egy bizonyos lelki állapotot, amikor ismét – ismét átélnek valami kimondhatatlant. Éppen ezért olyan nehéz „leleplezni” ezeket a ceremóniákat. És ezért olyan értékesek és a szabadkőműveseknek is szükséges. A modern időkben néha elfeledkezünk arról, hogy mindenkinek szüksége van valamilyen lelki mágiára. Elfelejtjük a fantáziánkat, a saját lelki rituálisunkat. A nem érdekelteknek, csak ezért némely dolgok tűnnek nevetségesnek, vagy maradinak.
A Hiram legendája szerint, a bibliai Salamon király az Istennek templomot akart építeni Jeruzsálemben. Hiram mestert bízta meg az építkezéssel és kinevezte őt minden munkás, kőműves és építész főnökének. Hiram, három fokozatos hierarchiát vezetett be a képzettségük alapján ami szerint értékelte a munkájukat. Így keletkezett a tanonc, segéd - mesterlegény és a mester. Minden csoportnak megvolt a saját munkája, saját jelképe és jelszava a munkánál, titkos jelek, miszerint felismerték egymást. Ezek a jelképek és titkos jelek a mai napig léteznek és a szabadkőművesek használják az avatási szertartásokon.
A legenda szerint a mesterek bére jelszóra volt kiadva, amit csak a mesterek ismertek. Egyszer három mesterlegény megakarta szerezni a mesterek pénzét. Elfogták Hiramot és kínozták, hogy árulja el a jelszót. Ő hű maradt, és a jelszót nem árulta el. Ezért őt úgy gyilkolták meg, hogy fejbe vágták kalapáccsal és szögmérővel. Hiram testét elhurcolták a város mögé, eltemették és a sírjára akáca ágat tettek. Salamon király keresni hagyta Hiram mestert, de a bűnösöket is. Miután megtalálták a sírját, eltemették a templomban. A sírjába háromszög alakú aranytáblát tettek, amelyikbe az Univerzum nagy építőjének, az Isten neve volt vésve. A mesterek arany körzőket kaptak, amelyeket kék szalagon hordtak annak a jelképéül, hogy a Hiram utáni „özvegy gyermekei”. Ez a legenda a szabadkőművesség minden legendáját tartalmazza. Ezek a jelképek nem csak materiális tárgyak, de megvan a filozófiai tartalma is, hasonló mint a szimbolikus szertartásoknak.
Tabris szerint, Salamon a tudomány és a bölcsesség megtestesülése. A katedrális (templom) az igazság és bölcsesség hierarchikus uralkodásának a megvalósításának a jelképe a világon. Hiram az az ember, aki saját bölcsességével a tudomány segítségével jutott a hatalomhoz és igazságosan uralkodott a törvények és szabályok szerint. Az igazság az, hogy a jelképek magyarázata a misztériumtól függően különböző lehet. Megemelintetjük az asztrológiait, alkimistát vagy a filozófiait. A mai napokban a szabadkőművesség a filozófiai magyarázaton alapszik.
A tudomány alapja – az emberiség boldogságának a katedrálisa – a kövek – emberek. Az ember a megműveletlen kő, aki még sokat nem is tud a világról és magáról sem. Éppen ezért kell őt faragni, tanítani, hogy faragott kő legyen belőle a katedrális alapjába. Csak felvilágosodott, művelt ember tudja, hogy csak bölcsességgel segíthet másnak. Ezért saját magának kell eldöntenie, hogy el e akarja érni a bölcsesség magasabb fokozatát és a testvérekkel együtt dolgozni az emberiség boldogságáért. Ezért kell, hogy tökéletesítse és ismerje saját magát. Új teljes értékű életet kell kezdeni neki.


A jelképek és a szertartás.

A jelképekben van elrejtve a „titok”, mert a valóság és az igazság pszichológiai nyomatát tartalmazzák. A szabadkőművesség az rend, ahol a tagok testvérek. A szabadkőműves munka az mesterség, hivatás. Az időszámítást úgy kell kiszámolni, hogy a keresztény évszámhoz hozzá kell számítani 4000 évet.
A jelképek a páholy szent helyén vannak elhelyezve. Minden szent helységet a szigorú rendszabály alapján kellett berendezni. A rituális díszítés szerint a helység mennyezetének kéknek kellet leni, néha csillagokkal díszítve, ami a világmindenséget ábrázolta. Itt volt elhelyezve a baldachin Nappal és Holddal ábrázolva. A helység közepén volt az oltár, ahol a mester ült. Itt, nála volt a Biblia, körző, kalapács, szögmérő és a kard. A szerszámra szüksége volt a kő faragásához, hogy faragott kő legyen belőle. A kő Neofita volt, míg a testvérek be nem fogadták. A z oltárhoz hét lépcső vezetett, ami a hét bibliai bűnt jelképezte. A berendezésben jelentős szerepet játszott a szőnyeg, az úgynevezett „tapiz”, ami Salamon király katedrálisának az alapjait jelképezte. Az alkalmi öltözékekben is jelképek voltak. A köténnyel és a kesztyűvel a szabadkőműves munka tisztaságának a jelképét nyilvántartották. A kard a szabadkőművesek lovagi feladatukat ábrázolta az igazság, jótékonyság és az ész védelmében. A fehér szín az ártatlanságot a kék a felszenteltséget ábrázolta, míg a fekete a sötétséget, tudatlanságot ahonnan a Neofita származik. A három pont, vagy a mágikus háromszög, nem csak a páholy tagjait ábrázolja, hanem a földet, eget és az alvilágot. Némelyeknél viszont a három keresztény ünnepet jelképezte a Karácsonyt, Húsvétot és a Pünkösdöt illetve a múltat, jelent és a jövőt. De jelképezhette ez a Szentháromságot is vagy az emberiség tökéletességének a tulajdonságait a : bölcsességet, erőt és szépséget.
A segéd illetve mesterlegény az faragott kő volt, míg a mester rajztábla. A zászló a becsületességet és az akáca fa az örökséget, tisztaságot és az újjászületést jelképezte. Az összezárt kéz a testvérséget jelképezte. A gránát alma a jól elvégzett munka jelképe volt. A körző a pontosságot, a szögmérő az egyensúlyt , de az Isten és a felekezet szeretetét is jelképezte. A kalapács az erő és az aktivitás jelképe, ami a mester és két felügyelőjének a szerszáma.
Koporsó a csontvázzal illetve koponyával a múlt életet és Neofita halálát ábrázolta, hisz hogy ujjá szülessen a páholy munkájához, szimbolikusan meg kellett halniuk, és el kellett hagyniuk a múlt személyiségüket.
A felvételi szertartásoknak három fokozata van. Elsőként a tanoncokat, utána a mesterlegényeket és végül a mestereket szentelik be a szabadkőművesek fokozatába. Minden fokozatnak megvolt a saját szertartása, saját misztikus feladatai és felvételi szövegei. Arról, hogy ki lehet a páholy tagja, arról egyhangú szavazási döntés kellett a páholy tagjaitól. A felvételnél a Neofita szimbolikus próba alá volt vetve. El kellett olvasnia az esküt, hogy az utasítások szerint fog cselekedni a páholy és az állam hasznára. Utána bekötötték a szemét és színleletes utat kellett megtennie az alvilágban. A tűz és a víz szimbolikus próbája alá volt téve. A személyisége színleletes reinkarnáció alá volt vetve, hogy az eddigi életében elkövetett bűneitől megtisztítsák. Köteles volt betartani a hallgatás esküjét a páholy munkájáról, szertartásairól és a tagok neveiről. A kötény átvételével a mestertől, páholy tag lett. Mesterlegénnyé előléptetve, csak konkrét munkák elvégzése után lehetett.
A mesteri vagy nagymesteri be szentelésnek a szertartása, drámaian jelképezi a Hiram gyilkosainak utáni nyomozást. A sötét helységben elvolt helyezve a koporsó a csontvázzal ahol a beiktatandónak vallomást kellett tennie a mesternek, hogy nem ő Hiram gyilkosa. Miután letette az esküt, hogy ő ártatlan, megtudta a jelszót a mestertől, amelyik miatt Hiramot meggyilkolták.
A páholynak voltak aktív és passzív tagjai. A páholyokban volt nagymester, mester, felügyelők, titkár, pénztárnok, szóvivő és szolgálati testvérek. Létezett a tiszteletbeli tagok alapszabályai is akik nem vettek részt a páholy munkájában, csak mecénások voltak.

Ahogy látjuk, a rituálisok és a jelképek nem titkosak és nem is érthetetlenek. Nem takarnak el semmilyen nagy titkot. Erről pontosan kifejezte magát Eugen Lennhoff, amikor ezt írta: „A valódi titok az, ami mindig a szemünk előtt van, de senki sem látja – ez a bölcsesség, szeretet, és a lélek harmóniája.”

Hogy a szertartások és a jelképek a mai napokban hol, és milyen szinvonalom vannak betartva illetve használva, arra nincsenek hiteles alátámasztó tényeim. A szabadkőművesek viszont ma is engedelmességgel tartoznak alkotmányuknak, belső törvényeiknek, szabályzataiknak és vezetői utasitásainak. Az eskü szerint a legfontosabb kötelezettség a titiktartás, és ez a felvétel engedethetlen feltétele. A szabadkőművesség nem-syabadkőműves kutatói közül többen azt állitják, hogy sok „kék” szabadkőműves, de mégy „vörös” is anélkül hal meg, hogy bármit is hallott volna szervezetük titkáról. Copin Albancelli, aki huszonkilencedik fokozatő szabadkőműves volt, három csoportba osztotta a szabadkőműveseket. Az elsőbe tartoznak a kékek, akik semmilyen lényeges titokba nincsenek beavatva. A vörös fokozatúak úgy vélik, hogy ők ismerik a valódi titkokat, valójában nincsenek azokba beavatva. A nemzetközi belső kör, amely az igazi vezetőket foglalja magába, ismeri csak a szabadkőművesség valódi céljait. Albert Pike, aki egy ideig az Egyesült Világszabadkőművesség élén állt a „morals and dogma” cimű hires könyvében igy fogalmazta össze a titokba való beavatásról szóló tanitását: „ Ak kék fokozatúaknak csak néhány szimbólum jelentését magyarázzuk meg. Szándékossan félrevezetjük őket hamis magyarázatokkal. Valódi jelentésüket a legmagasabb fokozatúak számára tartjuk meg. Ez lehetővé teszi, hogy a kék fokozatok tagjai azt képzeljék, hogy az egész szabadkőművességet elsajátitották. A szabadkőművesség egy szfinksz, amely a fejét a homokba rejti, amelyet az évszázadok felhalmoztak körülötte.”

A folytatás követketik.

Vajda Iván
diplomás politológus