Vajda Iván – A szabadkőművességről 4.

A szabadkőművesek és az illuminátusok.

A szabadkőművesek a nyilvánosság felé mindig tagadták, leplezték, vagy kicsinyítették politikai tevékenységüket és befolyásukat. A történelem tanulmányozásával, viszont több bizonyíték található arról, hogy a páholyok tevékenysége állandóan összefonódott a politikával. Elsőként az tűnik fel, hogy a szabadkőművesek mindig a hatalom közelébe voltak találhatók (regionális szinten is). Tények tanúsítják, hogy aktívan részt vettek a 18-ik, a 19-ik és a 20-ik század forradalmi mozgalmaiban. A francia forradalom óta folyamatosan kimutatható a szabadkőművesek befolyása, illetve cselekvő részvétele a bekövetkezett világeseménybe. Európában például valamennyi brit miniszterelnök, Franciaországban pedig az összes köztársasági elnök (De Gaule kivételével) szabadkőműves volt. 

Az illuminátusok rendjét Weishaupt Ádám kánonjogi tanár alapított 1776 május 1-én Ingolstadtban és gyorsan elterjedt Németország, római katolikusok által lakott részén. Alapítójuk perfektibilisták rendjének nevezte őket. Idegenséggel telve el a jezsuita rend és a szellemi bilincsek iránt, az a eszme fogamzott meg Weishaupt agyában, hogy ő egy társaságot alakít, amelynek hatását mindenfelé kiterjeszti, a leghatalmasabb szellemeket öleli föl, az ész uralmának helyreállitásáért munkálkodik és előmozdítja vallásos és politikai felvilágosodást és emancipációt. Azt hirdette, hogy a vallásos dogmák és istentiszteleti formák elvetendők, a deizmus rendszere terjesztendő, és a köztársasági elvek hirdetendők. Báró Kniggének közéjük belépése és a szabadkőművesektől nyert támogatás folyamán az új rend olyan gyorsan terjedt, hogy volt idő amikor több mint 2000 kiváló férfit számíthatott Németországban tagjai közé. Az illuminátusok közt, hamarosan kölcsönös kémkedési, vallatási és más hasonló rendszer fejlődött ki, amely határozott ellentétben volt az igazi szabadsággal, de tekintetre arra, hogy minden szálat egy kézbe adjon, amelyik aztán a szent sereget az emberiség boldogítására vezesse. Ehelyett a rend felbomlása következett be, mert Weishaupt és Knigge, a két vezető is elbizonytalanodtak egymástól és a bajor fejedelem a közveszélyesnek híresztelt rendet 1784 június 22-én feloszlatott. 1785 március 2-án Weishauptot megfosztották tanári állásától és száműzték Bajorországból. 83 éves korában, 183-ban halt meg Halléba. A rend más tagját is szigorúan büntették, akiknek Vatikán elszánt ellenfelei voltak. Az a állítás is létezik, hogy ők mérgezték meg Mozartot, aki szabadkőműves volt a Varázsfuvola operájáért, amelyik tele volt szabadkőműves szimbólumokkal. Régebben nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek a rendnek és ennek a rendnek a kezét látták működni egyes történelmi események hátterében.
Az illuminátus megnevezést más társaságok is viseltek Európában. Az alombárdoké Spanyolországba. Az entuziászta és vizionárus álmodozókból álló guerineteké Franciaországba 1684 körül és a misztikusok által alkotott egyesület Belgiumban. Ezekben az országokban és Németországban is a titokzatos hálózatok megmaradtak, fejlődtek és együttműködtek.
Aj új világrend integrált hatalmi elitjének uralomra kerülését az illuminátusok titkos internacionáléként működő zárt hálózatának tanulmányozásával lehet megérteni. Az illuminátusok természetesen nem tartják nemzetközi hálózatukat sem pártnak, sem internacionálénak. Sőt, hálózatuk létét is tagadják, mivel annak hatékony működése csak az ismeretlenségbe burkolva biztosítható. A híres amerikai történész, Carroll Quigley, bebizonyította, hogy ez a hálózat létezik, és egy hatékony internacionálé tulajdonságaival rendelkezik. Aki ezt kétségbe akarja vonni, annak Quigley személyében olyan tudós munkáit kell megcáfolnia, akinek megadatott, hogy éveken át kutathasson a háttérhatalom titkos irattáraiban. Azért részesült ebben a privilégiumban, mert maga is a pénzoligarchia hűséges hívei közé tartozott. Az illuminátusok nem azonosak a szabadkőművességgel, de a két mozgalom fokozatosan közeledett egymáshoz és együttműködött velük.
Az első nemzetközi közös találkozásuk 1782 július 16-án Wilhelmsbadenben volt, és későbi eggyüttműködéskről számtalan történelmi tény van.

Az illuminátusok a nemzetközi elit ?

A formákat illetően sok minden átalakult a 18. - 19. század óta. Csak az nem változott, hogy egy szűk oligarcha csoport – a pénzrendszer magánmonopóliuma és a gazdasági – kereskedelmi élet irányítása révén – óriási hatalommal rendelkezik. Ma is, ha valaki szembehelyezkedik a Grosvenorsokkal, a Bragansasokkal és a Savoyaiakkal, avagy a Rothschildokkal, Warburgokkal, és Rockefellerekkel, valamint e dinasztiák rokoni – kapcsolati hálójával, akkor vasfalba ütközik. Még a kutatókat is meglepi, hogy a 21. század elején milyen nagy szerepe van egy leszármazási vonalnak a világot irányító elit összetételében. Az illuminátus hálózat értékrendjében fontos szerepe van a vérségi leszármazásnak. Ha valaki nem a megfelelő leszármazási vonalhoz tartozik, akkor csak nehezen – vagy soha – nem tud magas fokra emelkedni az illuminátus ranglétrán. Jelenleg a illuminátus hálózat kulcspozícióit mintegy ötszáz rendkívül befolyásos család tagjai töltik be, akik a világ különböző részein élnek, de szoros kapcsolatban vannak egymással. Ezek a családok részt vesznek az illuminátus hálózat sokrétű tevékenységében, attól függően, hogy annak hierarchiájában hol helyezkednek el. Tagjaik nagyrészt egymás közt házasodnak, és szoros vérségi kötelék is összefűzi őket. A vezető dinasztiáknak maguknak is megvan a saját belső hierarchiája. A családok közül egyesek csak földünk bizonyos régióiban befolyásosak, általában azon a területen, ahonnan származnak. A leghatalmasabb illuminátus dinasztiák tudatosan egyesítik különböző vérségi vonalaikat.
Az úgynevezett „Nagy Druida Tanács”, a kutatók gyakran a „Tizenhármak Tanácsának” nevezik, hálózatuk segítségével ellenőrzik az egykori kommunista országokat, bizonyos fokig még Kínát is. A Tizenhármak Tanácsa irányítja a „bölcs emberek”titkos csoportjait a legfontosabb ipari államokban. A kisebb országokat a bankrendszeren keresztül irányítják, ahol az általuk kiválasztott és tőlük függő személyek, valamint a titkosszolgálati apparátusok látják el a befolyásolási, ellenőrzési és irányítási funkciókat.
A Tizenhármak Tanácsa felett áll egy még fontosabb csoport, a Kilencek Tanácsa,, amelynek azonban van egy három személyből álló belső magja, ez a három személy az, aki az első impulzusokat adja, és a végső szót kimondja a legfontosabb kérdésben.
Az illuminátus hálózat vezető dinasztiái tudatosan kutatják és egyesítik a vezető családok vérségi vonalait. Ebben a tevékenységükben bizonyos okkult hagyományok is érvényesülnek, amely szerint mágikus erőt jelent e dinasztiák vér szerinti egyesítése. Már arra is kísérletek voltak, hogy genetikusan vizsgálják meg az illuminátus családok eredetét. Bizonyos irracionális vélekedések szerint nem a nevek a döntőek, hanem sokkal inkább a vér mágikus ereje a meghatározó tényező. Szokásos eljárási mód, hogy a pénzoligarchia illuminátus hálózata számára fontos személyeket már gyermekkorukban kiválasztják, és adoptált gyerekként a kijelölt pozícióba felnevelik. Fritz Springmeier amerikai kutató szerint, egy ilyen, illuminátusok által kiválasztott és felnevelt gyerek volt Bill Clinton, a volt amerikai elnök is. Angello Roncaalli, a későbbi XXIII. János pápa mentora pedig Jean Cocteau, a Prieuré de Sion akkori nagymestere volt.(Ezt állítja John Daniel, Johannes Rothkranz, valamint a „Holy Blood, Holy Grail” három szerzője: Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln.)

A vezető dinasztiák leszármazási vonalának kutatása új megközelítést tesz lehetővé a történelem elemzése számára. A nagy hatalmú történelmi családok az évszázadok során olyan stratégiákat dolgoztak ki, amelyek elősegítették az emberek pénzel, okkult rituálisokkal, háborúkkal, politikával, vallásos konfliktusok gerjesztésével, vagy szenvedélyeik felkeltésével történő befolyásolást és ellenőrzést. Ezek a családok évszázadokon keresztül gyűjtötték tapasztalataikat, és fejlesztették képességeiket arra, hogy miként kell a hatalmat megszerezni, és maguk számára hasznosítani. Az is része volt a stratégiájuknak, hogy a háttérben maradjanak, valódi identitásukat elrejtsék a nyilvánosság elől. Ez a transznacionálisan megszerveződött elit nemzedékről – nemzedékre átörökítette a lakosság feletti uralom gyakorlására vonatkozó tapasztalatait és tudását.

Vége

Vajda Iván
diplomás politológus