Czike László

Kiáltvány az államadósságról

Rendszerváltás jelzáloggal

Senki, sohasem látta azt a levezetést, vagy bizonylati alá­támasztást, amely hitelt érdemlően megmagyarázta, bizo­nyította volna: miből keletkezett a + 22 milliárd USD adósság, egyetlen év alatt – közvetlenül az első sza­bad választások előtt, 1990-ben? Hiszen 1973-1989. kö­zött mindössze 1 mrd USD kölcsönt vettünk fel, a­me­lyet 12-szeresen vissza is fizettünk.

Egyáltalán: miféle demokrácia s független jogállam az, amelynek KORMÁNYA, „NEMZETI” BANKJA úgy és akkor vesz fel az országgyűlés megkérdezése nélkül bármekkora hiteleket, s vállal át illegitim elődjétől, bármekkora államadósságot, ahogy és amikor csak akar? Aztán eladja a nemzeti termelő tőkét, ugyanígy…

Kitalált államadósság

Becsapták a népet: valójában ez az „államadósság” soha nem is létezett. Kitaláció az egész, mint nagyjából minden glo­bális elmélet és gyakorlat, ami ennek a hazug, nemzet­áruló „reformkommunista” pénzelitnek a nevéhez fűződik. Az IMF-fel és a Világbankkal összefogva és összefonódva, szisz­tematikusan eladósították Magyarországot, hogy az­u­tán potom áron, mindenestül kiárusíthassák a nemzet év­tizedek alatt felépített összes termelőerejét, vagyonát.

A Rózsadombi Paktum

„Íme a PAKTUM, amelyről nem lehet beszélni.

Akkor most a Paktum, lényegében maradéktalanul meg­va­lósult 20 pontja, lényegtelen rövidítésekkel:

1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása

2. A Szovjetúnió kárpótlása a hátrahagyott javakért

3. Barátságos viszony kiépíté­se a Szovjetúnióval

4. A szovjetellenes tevékenységek megaka­dá­­lyozása

5. A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetúnióval

6. A volt párttagok mentesítése minden büntetés a­lól

7. A volt karhatalmisták megvédése a megtor­lás­tól

8. A kommunisták beépítése a választási pártokba 

9. Az államvagyon átmentése a kommunisták kezébe

10. Az igazságszolgáltatás a kom­mu­nis­táké marad 

11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás megtorlása

12. A jobboldali pártok szervezésének akadályozása

13. A magyar határokon többé nem le­het változtatni

14. A magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobb­oldali emigrációs személyekkel vagy szervezetekkel

15. A volt kommunista országok irányában csak ba­rát­sá­gos nyilatkozatok láthatnak napvilágot

16. Az 1956-os eseményeket a kommunizmus megja­vítását célzó mozgalomnak kell beállítani, és csak a­zo­kat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik

17. A hadsereg létszámát egyharmadára csök­ken­tik

18. A Szovjetúnió megőrzi a politikai befolyását, az USA pe­dig megerősítheti befolyását az üzleti életben.

19. Magyarország garantálja a nem­zetiségek nyel­vi, kulturális, politikai, gazdasági jogai gyakorlását

20. Magyarország kártalanítja a magyar zsi­dóságot a II. világháborúban elszenvedett vesz­teségeiért.

A titkos találkozó résztvevői

Antall József, múzeumigazgató, majd miniszterelnök

Horn Gyula, külügyminiszter, későbbi miniszterelnök

Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke

Paskai László, bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek

Göncz Árpád, műfordító, későbbi köztársasági elnök

Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ elnöke

Boross Péter, belügyminiszter, majd miniszterelnök

Jóskabácsi, „szállásadó”, a református egyháztól

Meghasonlott ünneplés

Idézet „a Szittyakürt” 1992. márciusi-áprilisi számából: „Miközben a magyar nép ünnepelte szabadsága kivívását a pesti utcán, a rózsadombi tizenhárom meg­tárgyalta és a­láírta Magyarország új rabszolgaságát, a magyar nép ide­gen igába hajtását.” A résztvevő személyek felsorolása, és a 20 pont tökéletesen megegyezik. Folytatva az idézetet: „Itt van a titok. (…) Népünk elárulásával fizettek a jelenlegi tisztségeikért. Így születhetett meg az első kommunisták­ból szabadon választott magyar kormány, melynek a veze­tői szolgai módon hajtják végre a rájuk erőltetett határoza­tokat. (…) Ez a rózsadombi egyezmény átmenti a kommu­nis­tákat, elpusztítja a magyar nemzetet. Ezért felelni fog­nak a történelemben, a magyar nemzet színe előtt a rózsa­dombi tizenhármak. Változnak az idők, változnak az em­be­rek. Az aradi tizenhárom az életét áldozta, hogy a magyar nemzet éljen; a rózsadombi tizenhárom pe­dig azzal próbálta menteni önmagát, hogy feláldozta a magyar nemzetet.”

A hamis jelzálogjogot érvényesítik

Az esztelenül, pánikszerűen véghezvitt – sietős volt, ne­hogy a nemzeti erők hirtelen, még időben felébredjenek! -, 18-20 éve folyamatosan zajló pri­vatizáció rémdrámába il­lő „eredményeket” hozott. Teljes egészében eltűnt, multi­nacionális tulajdonná vált a komplett magyar ipar, a bel­­-és külkereskedelem, a közszolgáltatások döntő hányada – nagyjából minden, ami profittermelő működő tőke, illetve, ami mozdítható. Mivel hivatalosan összeállított állami va­gyon­leltár (átfogó vagyonértékelés) nem készült; ennek hi­á­nyában csupán visszatekintő, globális becslésekkel élhe­tünk. Az elmúlt 20 év alatt – a Világbank szak­értői szerint - összességében mintegy 100 milliárd USD könyvi értékű ál­lami vagyontárgyat privatizáltak, amelynek a piaci, üzle­ti értéke ennek akár többszöröse is lehetett. Antall József  „rendszerváltó” miniszterelnököt állítólag megfenyegették, hogy amennyiben nem vállalja át a 22 Mrd USD adósság jogfolytonos szolgálatát, akkor a nemzetközi bankok min­den hitelüket kivonják Magyarországról, és beszüntetik a gazdaság, az állami költségvetés folyamatos finanszírozá­sát.

A trójai faló

Antall­nak jóelőre felállították a csapdát: a leköszö­nő reform­kom­mu­nis­­ta garnitúra számára azért lehe­tett feltétlenül „szükséges” az induló adósság, még i­dejében bejelentett „előtalálása”, mert enélkül az ad­dig élvezett gaz­da(gság és a politikai hatalom örökre elúszott volna. De hogy ne ússzon el – és ez tökéletes összhangban áll a Rózsadombi Paktum posztulá­tu­ma­ival! -, a Németh Miklós által „előtalált” 22 Mrd USD „adósság” trójai falóul szolgált, visszafordít­ha­tat­la­nul kényszerpályára terelte az egymásra épülő ese­mé­nyeket, valóságos lavinát zúdított az amúgyis épp „pad­lót fogott” országra…

A közpénzek kleptomániás eltüntetése

Aki netán azt gondolja, hogy ez a teljesen logikus leve­ze­tés amúgy csak merő fantazmagória, annak a figyelmébe ajánlom a mostani reform-kommunista kormányunk bű­vész­mutatvá­nyait, amelyekkel félkézzel is úgy tüntetnek el a hitel-, kölcsön-, pályázati-, stb., külső és belső pénz­piacon felvett dollár-, euró-és forintmilliárdokat, mintha – munkásököl zuschlag, add ide a bukszád! - azok nem is léteztek volna, minden pénznek nyomban bottal üthetjük a nyomát… Nos, kedves olvasóm, tényleg azt hiszed, hogy nemlétező adósságot nehezebb teremteni, mint valódit ellopni? Pláne, a megvalósult rendszerváltást megelőző totális zűrzavarban? Amikor a Rózsadombi Paktum előírásainak egymásra épülő megvalósításá­hoz ez a 22 Mrd USD adósság úgy kellett, mint falat kenyér?

Hogy összeesküvés? Igen, a Rózsadombi Paktum az volt.

Dicstelen…

Az állam helyreállítása

Az or­szá­got, népét és vagyonát, nem szabad rábízni holmi hi­tetlen tahók, hiteltelen kozmopolita janicsárok kénye-ked­vére, akiknek fixa ideája, hogy a manipulált amerikai szoftverrel ebül szerzett 51 %-ukkal akármikor letagad­hat­ják még a csillagokat is az égről. Magyarország ter­mé­szetes vezetője a Szentkoronatan alapján válasz­tott szakrális király, aki az egy Isten kegyelmével is meg­­áldva, demokratikus királyság formájában ve­ze­ti az államot, tehát a Király a prezidenciális jogok­kal felruházott államfő.

A népvagyon kampányszerű végkiárusítása

Az IMF-be és a Világbankba történt konspiratív (értsd: D 209) belépteté­sünk (1982.) óta szüntelenül folyik a ma­gyar népvagyon gátlástalan kiárusítása, amelynek elő­re megtervezett, kitervelt "végeredménye” szerint Magyar­or­szágon már csak­nem minden – ipar, kereskedelem, pi­ac, mezőgazdaság, állam, politika, költségvetés, kul­túra, oktatás, egészségügy, honvédelem, stb. – közvet­lenül a multik tulajdona, vagy közvetve, de a szupranácik (”szupranáci” = a Világállam feltétlen híve, fedett ügynö­ke) által 100 %-ban meghatározott. Az egykor 100-%-ban magyar nemzeti (társadalmi) tulajdont képező, mintegy 100 Mrd USD könyvi értékű működő tőke „eltűnt”, és összességé­ben maximum 20-25 Mrd USD „privatizációs” bevételt ho­zott, ami természetesen szinte azonnal beleol­vadt az adott évi büdzsébe, pótlólagos fedezetül szolgálva a minden ésszerű hátáron túl költekező rémállam, nagy­részt improduktív költségeire. Megjegyzendő, hogy a sza­bad­rabló privatizátorok valójában az egész magyar állami és fogyasztói piacot megvették, potom áron, hi­szen a könyvi értéknél lényegében egy fillérrel sem fizettek többet, ám a megvásárolt portfolió piaci-üz­leti ennek legalább a 2-3-szorosát érte, hiszen a lé­nyeg az volt, hogy a nemzeti termelést kiszorítva, a magyar piacot elárasszák a saját termékeikkel, me­lyek árszínvonala néhány év leforgása alatt több tíz­szeresen meghaladta a korábbi (kiszorított) magyar termékek árszínvonalát. Vegyük mindehhez még azt is hoz­zá, hogy a forint/USD paritás is 18-20 év alatt  lerom­lott az eredeti arány felére, miközben hosszú é­ve­ken át az eredeti paritás harmadát sem érte el. Így joggal állítható, hogy az elprivatizált nemzeti vagyon valós piaci értéke minimum 300 Mrd USD lehetett, mármint a jelenértékre diszkontált tőkehozadék (profit) tőkés va­gyonértékelési módszerét alkalmazva. Egyszerűbben ki­fe­jezve: az elprivatizált tőke ma épp’ annyi profitot termel a már multinacionális tulajdonosok számára – mind kivi­szik az országból! -, ami cca. 300 Mrd USD működő tőke ér­ték hozadékának felel meg. A kamatrabszolgaság kiala­kulása és működtetése szempontjából teljesen mindegy, hogy a pénzben felvett bankhitel után fizetünk (uzso­ra-)­­ka­­ma­tot, vagy a termelőtőke hozadékaként viszik ki az országból az ugyanolyan %-os mértékű profitot.

Uzsorakamat buborék-hitelekért

Ma Magyarországon lényegében már minden profitter­me­lő portfolió a multinaci­onális társaságoké és bankhálóza­to­ké, melyek a profitot szinte maradéktalanul kivonják az országból. A produktív vállalkozások, az állam (a költség­ve­tés), sőt, már a magánemberek is csak úgy juthatnak hi­­­tel­hez, ha azt a bankoktól veszik fel – uzsora-kamatos kamatra -, amelynek hasznát természetesen megint csak a bankok teszik zsebre. Azok a magánérdekeltségek tulaj­donában lévő bankok, amelyek – vö. pl.: FED, az amerikai jegykibocsátó bank – a nekik kamatozó pénzt a semmiből teremtik, és amelyeknek az ért­hetetlen "konszolidálására” most készül, a nemzetek feletti bankárhatalommal a saját népe ellen szövetkező magyar állam, az IMF-től kapott 25 Mrd USD júdás-pénzből. Az ördög tehát most a saját far­kába ha­ra­pott: az állam az uzsorakamatra felvett új hitelekből is – a háttérhatalom parancsára - a népet kirabló, a profitot eltüntető bankokat támogatja, és mind az ellopott, eltüntetett csillagászati összege­ket, mind az új, bankkonszolidáló hitelek adósság­szol­gálatát, újracsak velünk, kamatrabszolgákkal a­kar­ja meg­fizettetni. Mindezen hazaáruló cselekmé­nyek­nek egye­nes következménye, hogy Magyarországról 18 év ó­ta - a hamis rendszerváltás óta - minden évben három­szor annyi pénzt vonnak ki kamat, profit, stb. formá­jában, mint amennyi pénz befektetés és egyéb címen bejön. Emellett Magyarország „ikerdeficites”, ami azt je­lenti, hogy mind az állami költségvetésünk, mind a fize­­té­si mér­legünk min­den évben deficittel, veszteséggel zár, és a­mely vesz­teségeinket ugyancsak a nemzetközi bankháló­zat fi­nan­szí­rozza, az imént felvázolt képtelen uzsora­ka­mat-mechanizmus alap­­ján. Az már csak „a hab a tortán”, hogy természetesen a vállalkozások és már a magyar la­kosság is aránytalanul és mértéktelenül el van adósítva, ami azt is jelenti, hogy az egész magyar nemzetgazdaság, annak minden szereplője 20-30 %-os átlagos kamatteher­rel dolgozik, termel és egzisztál, ami ugyanekkora „kővel te­li hátizsákot” hendi­ke­pet, vagyis versenyhátrányt jelent a világ­gazdaság normálisabb országaival szemben. Ezek a megfizethetetlen kamatterhek, az összes (állami és egyéb) adósság szolgála­ta; mind a magyar nép vállait, hátát ter­heli, mint egy egyre súlyosbodó puttony, amelyet kötelező viselni, mert a Valutaalap és a Világbank így parancsolta.

A fiktív adósság daganattá hízott

Az összesített nemzeti adósság – állam, bankok, vál­lalko­zások, állampolgárok tartozásai, tőkeadósság, stb. – ma mintegy 240-260 Mrd USD-ra rúg, ami a ki­ta­lált (fiktív) rendszerváltáskori összeg 12-szeresét te­­szi ki.       

Nyilvánvaló, hogy amennyiben nincs az a 22 Mrd USD – visszamenőlegesen kitalált – államadósság, akkor nincs is „szükség” az egész ingyencirkuszra, nem államosították volna a kollektív társadalmi tulajdonunkat, hogy az­tán áron alul értékesíthessék, válogatás nélkül, az e­gészet; nem lennénk most nincstelen földönfutók sőt, bér­rabszolgák, változatlan minimálbéren bejelentett, a bankok kegyelemkenyerén élő kamatrabszolgák, s nem állnánk most itt tanácstalanul, a már repcével is bevetetlen magyar ugaron, miközben sunyi kirab­­ló­­ink térdig járnak a szintén elkommunizált úniós és világbanki pénzekben, melyek kamatait megint csak velünk, a magyar néppel akarják kifizettetni. Napnál is világosabb, hogy mindez nem történhetett volna meg a 22 Mrd USD összegű, nemlétező államadósság kitalálása nélkül. Va­gy­is – mi­­vel nem létezett: ki kellett találni, to­vábbi leigázásunk cél­jából. A nyilvánvaló hazugság nélkül te­hát ma is vígan élhetnénk, mint Marci Hevesen.

Ugyanúgy, mint hogyha Antall József nem vállalja át…

A félrevezetést is, meg a fiktív adósság szolgálatát is.

Guruló dollárok „Brüsszelbe”

Gazdasági értelemben a most felvett/felveendő IMF-köl­csön – nem oszt, nem szoroz; már eddig is úgy el voltunk adó­sod­­va, hogy annál jobban nem is lehet. Ha egy or­­szág hitelállománya már visszafizethetetlen nagyságúra nőtt – számoljunk egy kicsit! -, akkor a nagyságrend mellékes… Vegyük, úgy, hogy az ország készpénz-adóssága 100 Mrd USD. Ennyit nyugodt lélekkel mondhatunk; ezt még Járai Zsigmond is megerősítette, pedig hát őt még Baselben és Frank­­furtban is „jegyzik”, nemcsak Magyarországon. Nos, ennek éves kamata – mondjuk 10 %, azaz 10 Mrd USD. Miből lehetne ezt kifizetni? Adódik két elvi lehetőség: (1) Az állami portfolió éves hozadékából. (2) Az adófizetők be­fizetett adó­jából. Tekintve, hogy az első lehetőség nem áll meg, hisz’ a még állami portfolió összesen nem ter­mel i­lyen összegű profitot, marad a második. Mindig ezt csi­nálják! Alig folyik be az ÁFA-bevétel, azonnal utalják is át „Brüs­szelbe”; alig folyik be az SZJA-bevétel, máris utal­ják el az adós­­­ságszolgálatra. A kamatfizetés aránya az állami költségvetésben egyre feljebb kúszik, majd lassanként el­é­ri a 100 %-ot, s akkor be lehet majd csukni mind a par­la­ment, mind a minisztériumok kapuját.

Törleszteni matematikai képtelenség

De hát nemcsak kamatot kell fizetni adósságszolgálat jog­címén, hanem törleszteni is kell. Igen ám, csakhogy ezt a mostani 25 Mrd USD hitelt 3 év alatt kell visszafizet­ni, ami azt jelenti, hogy jövőre kamatostul pl. mini­mum 10 Mrd USD-t kellene „visszafizetnünk”, amely összeg inkább 28-30 Mrd USD, ha figyelembe vesszük a már meglévő, legalább 100 Mrd USD adósság köte­lező szolgálatát is… Ámde, ha még azzal is számolunk, hogy a jövő év elején állítólag egyszerre jár le mintegy 31 Mrd USD hitelünk visszafizetési határideje, úgy könnyen beláthatjuk, hogy a helyzetünk még ennél is súlyosabb, hi­szen en­nek az „abszolválásához” már a valutatartalékot (17 Mrd USD) is részben igénybe kell vennünk, amellett, hogy a most felvett 25 Mrd USD kölcsön máris elúszott…

Lenullázták Magyarországot

Tovább megyek. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy hozzá nem értő, felelőtlen dilettánsok, alkalmasint színes­fémtolvajok és kiszkorú börtöntöltelékek elkezelték közös pénzügyeinket, inkább arról, hogy tudatosan, bűnszövet­ségben egymással és a nemzetközi háttérhatalommal el­in­­­tézték, hogy Magyarország soha ne állhasson lábra. Ha emlékeznek még rá, Orbán Viktor nemrég ezt nyilat­koz­ta: „Nem tudják úgy tönkretenni az országot (értsd: a li­be­rálbolsik), hogy ne lennénk képesek újjá­építeni." A Viktor, mindannyiunk megfonnyadt örök reménysége, im­már jónéhányszor tévedett, de ekkorát még soha. Gyaní­tom – egy ideje -, ő sem hitte már, amit mond, de valami­vel mégis doppingolnia kellett, hogy egyben tartsa magát.

A Gyurcsány duplája = Orbán semmije

Esélyeink hagyományos, „európéer technológiá­val” – nin­csenek. Parlamentet játszani az ördöggel naív ostobaság.   Neki dupla, a Viktornak semmi. Ha már Or­bán 2 éve el­kö­vette azt a „súlyos hibát”, hogy az őszödi is­ten­károm­lás­ból nem vállalta magára az elmúlt 16 évi kö­zös vakolás hazugságainak effektíve őrá eső részét, hát: „Kóstolj bele, Viktor, milyen is egy lenullázott országot kormányoz­ni?”

Valójában a gyurcsányi dupla a következőket jelenti: (1) Megmutatta Viktornak, minden riválisának, hogy az IMF és az EU hasonszőrű libe­rál­bol­­sik irányítása alatt áll, akiket szintén csak a „lé” be­folyási se­bessé­ge hoz tűz­be-lázba, más semmi. Ha a „lé” szépen be­folyik, a népek meg hallgatnak, akkor Gyurcsány még a­kár Putyinnal is lepaktálhat, őket nem izgatja. (2) Egy évvel a 2010-es vá­lasztások előtt majd „hirtelen megjavul” a gazdasági hely­zet, kiosztja a most ebül szerzett hitel 10 %-át a nyugdí­jasoknak és a kisebbségieknek – hisz’ vissza­fi­zetnie majd mindent úgyis a jónépnek kell! -, ezzel aztán meg is nyeri a választást, s pusztíthat, rombolhat seré­nyen to­vább. (3) Ha valami fatális szoftverhiba foly­tán mégsem nyer­ne, ak­kor a Viktor lesz kénytelen olyan megszorításokat beve­zet­ni, amitől majd vért pisil az egész lakosság, és nem kell hozzá fél év, „úgy átlátják” a helyze­tet, hogy meglincselik a Viktort, így visszaszáll a hata­lom is azoknak a kezébe, akik zökkenőkkel ugyan, de nagyjából 63 éve uralkodnak Magyarországon. (4) Ne felejtsük el, hogy a mostani IMF-hitelt Gyurcsány vette fel, Gyurcsány is fogja elkölteni, és 2010-től esetleg a Viktornak kell majd kamatos-kama­tos­tul visszafizetnie, ha még élünk. Ő már senkitől nem kaphat hitelhitelező-kamatfinanszírozó hi­telt -, sőt, azt is mondhatjuk: az egész arra megy ki, hogy soha többé ne is kerülhessen hitelkérel­me­zői hely­zet­be. (5) Amint a „rend­szerváltás” előtti és u­táni ál­lamkölcsönöknek a magyar ter­melőtőke volt a tit­­kos jelzálogfedezete – el is vették tő­lünk, az egészet! -, úgy a ma­i IMF-hitelt sem hozom­ra-ho­zamra adták…

Az IMF-hitel jelzálogfedezete

A 25 Mrd USD hitel jelzálogfede­ze­te elsősorban a ma­gyar föld, a Magyar Haza, melyet a magyarság Isten­től kapott, a Szent­ Korona közvetítésével. Másodsor­ban az e szent földben nyugvó páratlan tisztaságú és értékű ivó-és gyógyvíz kincsünk, melyre már nagyon fáj az at­lantiak foga, hiszen a saját ivóvizüket régen tönkretet­ték, gyógyvizük pedig alig van. Harmadso­r­ban pedig „a jelzálog”-feltételeket olyan titkolt poli­tikai elő­írások alkot­ják, amelyek könyörtelen és „kö­vet­kezetes” vé­grehaj­tása – reményeik szerint - végleg megtöri a magyar nemzet ellenállását, gerincét. (A minap ol­vas­tam, José Manuel Barroso állítólag kijelentet­te: az eu­rópai ki­bontakozás súlyos akadálya „a magyar szakra­li­­tás”.) Igazából ez Gyurcsány Ferenc valódi fel­adata.

A Világállam közös karámja

Mindenekelőtt a még virulens magyar vállal­ko­­zások é­leterejét, működőképességét, a magyarok (h)ősi kül­de­tésbe vetett erős hitét akar­ják mindörökre meg­tör­ni, hogy bennünket is olyan konzumidióta, önálló a­ka­rat, kreativitás, hazaszeretet és Isten-hit nélküli tö­meg­masszává aljasítsanak, amilyenné Lucifer illu­mi­nált paran­csára a világ valamennyi népét tették/­teszik, hogy végül ellenállás nélkül terelhessék be az immár vezényszóra, engedelmesen bégető birkanyá­jat az EU után a Világállam közös karámjába.

Az oxfordi királyfi tragédiája

Viktor most már nagyon sajnálja, miért nem állt tucatnyi lehetősége közül legalább csak egyszer a nép élére, sem­hogy po­­fa­­vizitre járkált volna a „csókosékhoz”. Most csak néz, mint drótostót a kehes gebére, s az ernyedt, enervált, koordinálatlan Matolcsyval együtt motyogja: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam! Csökkenteni kéne a járulé­kokat, és akkor felvirulna a gazdaság. Legalábbis a fele kamatot ki tudnánk fizetni, és akkor csak a má­sik felét kellene még valahogy a Gyurcsányi haverja­itól összeszednünk. S akkor még egy Széchenyi vagy Deák terv – nem, Kossuth, az nem… -, és jöhetne újra az Ezüsthajó, meg a tűzijáték, a szakrális áldások, a kezet csókoló nénik, a szép állami misék meg orgo­na­ver­senyek; hej, ha újból dekázhatnék, teljes alcsú­ti díszben a tágas miniszterelnöki szobámban, s meg­várathatnám az orosz vagy a kínai nagykövetet is… Hej, azok a szép, dús, magyar napok! Elmúltak - de kár, hogy velük odalett minden esélyem is...”

Hát így állunk, Magyarok – Viktorral vagy nélküle…

Fel kell kötni az alsót, ha nem akarunk kihalni, a Római Klub 30 éves mesterterve szerint. Helyre kell állítanunk a szakrális királyságot; szakrális árpádházi királlyal az élen – a Szentkoronatan ősi, történelmi útmutatásai alapján.

Talpra magyar, hí a haza.

Sehonnai bitang ember…

Vác, 2008. november idusán

                                                   Czike László