A remény gyilkosa

- avagy kinek és mire jók az összeesküvés elméletek

interjú Kiss Ulrich jezsuitával

Lelkész, menedzser, előadó, tanító. Furcsa kombináció a mai világban. Kiss Ulrich SJ mégis egy kicsit mindegyik. 1945-ben született Berlinben, édesanyja német, édesapja magyar diplomata. 1950 és 1962 között Magyarországon élt, majd Nyugat-Európa legelismertebb egyetemein tanult közgazdaságtant. 18 évig dolgozott menedzserként főleg Svájcban és Franciaországban olyan multinacionális vállalatoknál, mint a l’Oréal. 1988-ban felhagyott ezzel, és belépett Jézus Társaságába. A noviciátus miatt újabb tanulóévek következtek, jelenleg többek között a Magyar Rendtartomány forrásfejlesztési és kommunikációs igazgatója, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Zsigmond Király Főiskola oktatója. Több írása jelent meg a szabadkőművességről, például az IGEN hasábjain. Az összeesküvés elméletekről kérdeztük.

Ön szerint van-e szervezett világméretű összeesküvés?

Összeesküvések természetesen léteznek, ezekről mindenki tanult történelemből. Természetük ugyanakkor annyiban sajátos, hogy ha ki is derült a dolog, legfeljebb utólag. Jó példa erre a Frangepán vagy Martinovics féle összeesküvés. Ha önkényuralom van, mondjuk Metternich alatt, és az emberekből nem halt ki teljesen a szabadságvágy és a lelkiismeret, kell hogy legyen összeesküvés az önkényuralom megdöntésére. Ahol az emberi szabadságjogokat lábbal tiporják, és nincs más kiút, kell hogy legyen összeesküvés. Az összeesküvésnek ugyanakkor központi eleme a titkosság, beavatottság. Nyílt, demokratikus társadalmakban az összeesküvések értelmüket vesztik. Ezért különösek ezek a modern összeesküvés elméletek, és az esetleges gyakorlat.

Mi a helyzet a titkos társaságokkal?

A titkos társaságok két csoportba sorolhatók aszerint, hogy létüket elismerik, vagy tagadják. Furcsa mód az eredetileg akár racionális célúnak is nevezhető titkos társaságok néha fennmaradnak a nyílt társadalmakban is, ahol, mint mondtam, létük nonszensz. A mítoszok és legendák szívósságára jellemző, hogy nem tűnnek el pusztán attól, hogy bizonyítékokkal megcáfoljuk őket. Sőt. Az összeesküvés elméleteknek egyenesen használ a cáfolat, hiszen ez is az bizonyítja, milyen jól szervezettek, titkosak, hatalmasak: még azt is könnyedén elérik, hogy kreált bizonyítékok kerüljenek napvilágra tagadásukra.

A fals mítoszoknak ugyanakkor van még egy sokkal nagyobb erősségük is: akár valóságot is kreálhatnak. Én személy szerint legalább három olyan esetről tudok, ahol a legenda megelőzi a valóságot. A rózsakeresztesek titkos létéről szóló, Valentin Andrae által az 1600-as években kreált legenda például olyan mélyebb vágyakat pendített meg az emberek lelkében, amelyek nem maradtak visszhang nélkül. A visszhang hangot keltett, s európai értelmiségi elit jó rész, még oly racionális elmék, mint Descartes is rabul esett nekik. Kétségbeesetten kereste a kapcsolatot velük, titkos üzenetként még nevét is Renatus Cartesianusra változtatta (Renatus Descartusról), hogy a Christian Rosenkreuzra rímelő kezdőbetűk jelezzék a testvéreknek: be akar lépni. Igény volt, s a mozgalom létrejött. A második példa a templomos lovagoké, akiknek nagymesterét Jacques de Molayt Szép Fülöp az akkor nagyon gyenge, francia kézben tartott pápa asszisztanciája mellett kivégeztette, jogosan vagy jogtalanul megelégelve, hogy a francia király egyházi bankároknak legyen adósa. A templomos lovagrend titkos továbbéléséről és Molay bosszújáról szóló legenda négyszáz év múltán a francia forradalom királygyilkosságához adott „legitimációt” – legalábbis az összeesküvés-elmélet hívőknek, Ramsai lovag pedig a legendát leporolva feltámasztotta a szabadkőművesség magasabb fokozataiban a templomos rendet és mítoszt. Mármint névben, rituáléban és egyebekben, amiknek egyébként semmi köze nem volt az eredetihez. A harmadik példa a Sioni Prioriátusé, ami a hi-fi (history fiction a science fiction /Sci-fi/ analógiájára) műfaj egyik legsikerültebb alkotása. A dokumentum-feltáró munkának álcázott fantáziaregény tele van fényképekkel, soha, senki által nem látott, állítólag apátság pincéjéből előásott alapító dokumentumokra való utalással. Eszerint a pontosan nem tisztázott módon életbe maradt Jézus Krisztus Mária Magdolnával elmenekült Franciaországba, és megalapította a Meroving dinasztiát. A Karolingok véres hatalomátvétele nem tűntette el az isteni (isteni?) ágat, a leszármazottak között van a legtöbb európai uralkodó hajdanán és ma, Habsburg Ottó, vagy Leonardo da Vinci, Victor Hugo, Boticelli és még sokan mások. Európa történetét újra kell írni, s erre – mintegy mellékesen – kis is lenne alkalmasabb, mint a Jézus meneküléséről szóló szenzációs elméletet közreadó szerző.

A jelek szerint Ön nem tekinthető a világösszeesküvés-elméletek megrögzött hívének. Mi a véleménye, miért hisznek mégis ezek igazságában?

Az első ok, – és az ilyen könyveket készpénznek vevőktől előre is bocsánatot kérek, – sok ember félműveltsége. Ezen testvéreink gyakran szakmájuk kiválóságai, értelmesek, a maguk módján műveltek és nem utolsósorban jó emberek, de például a görög klasszikusokat nem ismerik a romló európai oktatás miatt, a kifinomult vallási kultúra pedig szintén hiányosságuk a szekularizáció következtében. Nem ismerik emellett a tudományos bizonyítás mikéntjét, így az ebben található csúsztatások is elkerülik figyelmüket. Az olvasóközönség nagy része nem veszi a fáradtságot, hogy gyakran száraz tudományos munkákon átrágja magát, ellenben elolvassa ezeket a könynen kézbevehető, táskába és éjjeliszekrénybe jól passzoló regényeket. Könnyen felül olyan „szenzációs” felfedezéseknek, mint a da Vinci kód, a kumráni tekercsek titka, a biblia kódja vagy éppen az asztrológia „csalhatatlan” bizonyítása, holott ezeket a koholt történeteket, - melyek semmi másra nem jók, mint a kellő kritikai érzékkel rendelkező olvasók szórakoztatása és persze íróik hírnévbe emelése – már számtalanszor, szakértő és igaz módon megcáfolták.

A második ok, hogy az összeesküvés elméletek olyan húrokat pengetnek, melyeket szívesen hallgatunk. „Taposd szét a gyalázatost!” – kiáltotta Voltaire, megfogalmazva azt a sokak által vallott tételt, miszerint a katolikus egyház el akarja nyomni az igazságot. Ha a középkorban volt is valami igazság alapja annak, hogy az egyház a status quoban érdekelt lévén a haladás ellensége, ma ez már messze nincs így, nem is lehet. Jobb is így talán, hiszen nehéz nem e világból való országot építeni, ha van evilági is. A valóban hatalmas pápai állam feloszlatása az egyetlen dolog, amiért hálásak lehetünk a Garibaldinak. Többek között ez adta meg II. János Pál pápának azt a nemzetközi erkölcsi tekintélyt, amivel ma rendelkezik. A New Age és a hasonló áramlatok híveinek logikus az egyházellenessége, hiszen a katolikus egyházban ideológiai ellenfelet látnak, amely egyértelműen eltiltja híveit az efféle babonáktól (szerintük ősi, gnosztikus igazságtól). Világi és egyházi hatalom szétválasztásáról beszélni egy olyan korban, amikor az egyház régi hatalma már rég szertefoszlott, erkölcsi befolyása pedig sajnos egyre csökken, anakronizmus. Sebaj, a mítosz vígan él tovább. A fő ellenség Merle regényeiben még a Jezsuita Rend, ma inkább az Opus Dei. Mondjuk ki: az összeesküvés elméletek egyik oka a katolikus egyház ellen érzett indokolatlan gyűlölet. Boldogok lehetünk: üldöznek bennünket az igazságért.

A harmadik ok a politika, amelynek erőszakos hatalmi terveihez mindig szüksége van bűnbakra. Néró az összeesküvés elméletek egyik atyja azzal, hogy Róma felgyújtását a keresztények nyakába varrta. A hitleri Németország főleg a zsidóságot tette meg bűnbaknak a háborús kudarcokért, cseppet sem zavartatva magát azáltal, hogy például a totális háborús gépezet szolgálatába állított AEG vagy Hapag-Lloyd zsidó vezérigazgatói mindent megtettek Németország győzelméért. A bolsevikok az istenített cári dinasztia komplett likvidálásával igencsak ingoványos talajra léptek. A francia forradalomban Európa valószínűleg legnépszerűbb uralkodóit fejezték le. Ez igencsak magyarázatra szorult, amiben segített az óriási propagandamunka. Előzőleg ügynökök terjesztettek máig élő pletykákat a királyi pár bemocskolására (nyaklánc affér). A hisztériakeltés más módozatait is megfigyelhetjük: a Bastilleban nem szabadságharcosok vagy elnyomott emberek voltak, lerombolása így értelmetlen. A nemesség és a harmadik rend önként lemondott feudális kiváltságairól, így kiirtásuk igencsak furcsa. A forradalom már győzött, 1789 július 14-re semmi szükség nem volt. A szabadkőműves mítoszt is igen sokan használják: Gömbösék mégsem internálhatják minden ellenségüket azzal, hogy zsidó. Ha ellenben a szabadkőművesek is bent vannak az ellenségképben, a szabadkőműves tagság pedig titkos, bárkire rámondható, bárki letartóztatható.

A negyedik ok a felfoghatatlan problémák egyszerű magyarázata. Ha egy birodalom összeomlik, rengeteg ember talajt veszt, s ez számukra egyszerűen elviselhetetlen. „Ez nem lehetséges normális körülmények között, valaminek lennie kell a háttérben.” A cáfolat nem használ, az emberek hinni akarják a rejtett, mindent megmagyarázó összeesküvést. Magyarázat lehet persze az is, hogy valamit rosszul csináltunk, de mégiscsak kényelmesebb valami láthatatlan, jól szervezett gonosz művének tekinteni a kudarcot. Nem kell gazdasági erőfeszítéseket tenni, vagy társadalmi reformokat végrehajtani, elég, ha vádolunk valakit. Az embernek önmagyarázó képessége a legfejlettebb.

Ötödik okként nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy időnként tényleg vannak összeesküvések. A jakobinusok fent említett PR akciója mellett jó példa a maffia működése. Mellesleg – ha már PR-nél tartunk – a szabadkőműves testvérek sem sietnek cáfolni a róluk terjedő legendákat néhány extrém személyiség (például Lenin) páholy tagságán kívül, hiszen ez igencsak jó reklám. Ki akar egy olyan klubhoz tartozni, aminek nincs különleges tagsága, szegény és mindez látható? Ellenben ha egy titkos, befolyásos, gazdag mozgalomról van szó, amely az összes uralkodó mellett tagjai között tudhatja Leonardo da Vincitől kezdve Kossuth Lajosig az összes hírességet, az mégiscsak más. Felelőtlen emberek, sajnos ezzel házalnak. Amúgy az általam ismert szabadkőművesek nagy része igazán rendes ember. A katolikus egyház nem sátáni háttere miatt tiltja egyértelműen a páholy-tagságot, hanem azért, mert a szabadkőművesség lényegi hittételei szöges ellentétben állnak a katolikus hittételekkel. Csak hogy egyet mondjak, Jézus istenségét tagadják. Egyszerűen nem hihető egyszerre két ellentétes dolog. Jézus isten volt, vagy nem volt az, nem hihetem mindkettőt, akárhogy is csűröm-csavarom a dolgot, pusztán azért, hogy szabadkőműves páholyunkban jól érezzék magukat a keresztények is, a szinkretisták is. Ha minden relatív és minden út lehet jó, nem igaz, hogy Jézus és csakis Jézus az út, az igazság és az élet. Aki szabadkőműves lesz, automatikusan kiközösíti magát az egyházból, nem feltétlenül pápai kitagadás, hanem saját hite által. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk el, hogy Jézusnál jobban senki sem utálta a bűnt, s senki sem szerette jobban a bűnös embert.

Összefoglalva: az emberek vevők az összesküvés-elméletekre. Nem csak Európában, de az iszlám országokban, Afrikában, vagy Kínában is.

Van-e olyan szent, aki hitt volna az összeesküvés elméletekben és harcolt volna ez ellen?

Nem tudok róla, és nagyon meglepne. Ki Istennek szenteli magát, belsőséges kapcsolatba kerül Istennel, nemigen harcol senki ellen, kivétel talán a bűn és a sátán. A szent nem valami ellen van, hanem Istenért van. Az összeesküvés magyarázók (pl. Mónus Áron) ellenben gyakran a gyűlölettől habzanak. Nem éppen a jézusi út.

Meg lehet-e úszni a lelkiélet és az istenkapcsolat súlyos sérülése nélkül, ha hiszünk az összeesküvés elméletekben?

Emberi ésszel vizsgálva a kérdést nem nagyon, bár Isten kegyelme végtelen és kifürkészhetetlen. A dolog megmérgezi a lelket. Nem azzal foglalkozom, hogy a másiknak segítsek, hanem keresem mindenütt az ellenséget. Elvonja figyelmünket és energiánkat a felebaráti szeretet gyakorlásától, a hit elmélyülésétől, de főleg a reménytől. Én úgy gondolom, hogy az összeesküvés elméletekben való fanatikus hit a remény gyilkosa. Nem az Istenben bízom, hanem a sátán erejében. Ez pedig bűn.

De hát a sátán mégiscsak kapott valami időleges hatalmat e világ felett, nem?

A sátánnak egy szemernyivel sincs több hatalma, mint amit átengedek neki. Ez viszont pontosan azzal egyenlő, amennyi gyűlölet és félelem van bennem. Az összeesküvés elméletek félelmet is gerjesztenek. A sátán egyébként mindig csak egyént tud mozgatni, sosem egy mozgalmat. Ha Jézusra hagyatkozom, az ördögnek nulla hatalma van. Nem véletlen, hogy a miatyánk utolsó sorát megelőzi ez: ne vígy minket a kísértésbe. Aggódni még akkor sem érdemes, ha mégis van világméretű gonosz összeesküvés. És ha van – amit hangsúlyozok, én meggyőződéssel nem hiszek, – mit tehetsz ellene? Csak a józanész és a hidegvér segít. Az öcsémnek van egy mondása: „Nem baj, ha megszerzik a világhatalmat, úgyis összevesznek rajta.” Természetellenes állapot a társadalomban nem maradhat fent. Azt üzenem tehát a híveknek: Ne féljetek!

Tóth Gergely