|
A magyar nemzet legsürgősebb tennivalói
2009.06.02. 09:44
Czike László
A magyar nemzet legsürgősebb tennivalói a királyság mielőbbi visszaállításáért
1.
A Bajnai-kormány lemondatása, az Országgyűlés feloszlatása.
2.
A „rendszerváltó” pártok feloszlatása, az uralkodó politikai-pénzügyi elit és tanácsadóik leváltása, vezetőik tételes vagyoni elszámoltatása és – szükség esetén - büntető felelősségre vonása.
3.
Népszavazás kiíratása - a működőképes és történelmileg legitim államforma (a demokratikus királyság) létrehozására.
4.
Demokratikus királyság kikiáltása a Szentkorona-tan alapján, a történelmi alkotmány és jogrend helyreállításával. Magyarország mindenestül (termőföldjével, minden termelő és improduktív vagyoni elemével, lakóival, stb.) a Szent Korona tulajdona.
5.
Származására nézve is legitim (bizonyíthatóan árpádházi) magyar Király jelölése, erős prezidenciális (pl. törvényi vétó) jogkörrel felruházva.
6.
A Nemzetgyűlés azonnali összehívása, a Király megválasztása.
A kétkamarás parlament felállítása érdekében az országgyűlési választások kiírása, a – visszahívható - egyéni képviselők megválasztására. A felsőház tagjait, képviselőit a Király jelöli.
7.
A független, szabad, önfejlődésre képes, önfinanszírozó Magyarország létét nem megfelelően szolgáló nemzetközi szerződések, politikai és hitelszerződések azonnali felmondása.
Ezen belül:
7.1. Az állami adósságszolgálat feltétel nélküli, maradéktalanul teljes és azonnali felmondása, a fiktív külföldi uzsorahitelek bármikori visszafizetésének megtagadása.
7.2. Kilépés a Nemzetközi Valutaalapból és a Világbankból.
7.3. Kilépés a NATO-ból.
7.4. Kilépés az Európai Únióból.
7.5. Kilépés az Atlanti Tanácsból.
8.
Az 1990. előtti „társadalmi (kollektív népi) tulajdon” – egyenlő (közös) használati jogként való – helyreállítása; közbülső lépésként a működéshez szükséges alapvető nemzeti vagyonelemek (termelőtőke, földtulajdon, közszolgáltató vállalatok, bankok, stb.) azonnali visszaállamosítása.
9.
A Magyar Nemzeti Bank, legfőképpen a jegykibocsátó monopólium visszaállamosítása. A MNB a magyar állam, a magyar nép bankja. Új, kamatos-kamatoktól mentes magyar forint kibocsátása, melynek kizárólagos, élő fedezete a magyar gazdaság teljesítménye.
10.
A magyar állampolgárság feltétel nélküli megadása minden, a határainkon túl élő, magyar embernek. A magyarok természetes (és geopolitikai) hazája nem az Európai Unió, hanem a Kárpát-medence.
11.
A külföldi katonák (fegyveresek) azonnal hagyják el hazánk területét, a külföldön állomásozó (vagy harcoló) magyar katonák pedig azonnal térjenek haza.
12.
A HUN-ÚNIÓ létrehozása, amelynek természetes, teljes jogú tagja minden hun-magyar, aki él e széles nagyvilágon.
13. (+ 1)
Mindezek (1-12.) megvalósításának szükséges, ám nem elégséges feltétele, hogy a magyarság előtt széles (minél teljesebb) körben, minél előbb lebbenjen fel a fátyol, hulljék le a lepel mindazokról a világpolitikai értelemben is jól szervezett, grandiózus, ám alantas „törzsi” ösztönökből fakadó – s főként „magyar janicsárokkal” végrehajtatott – hazugságokról, égbekiáltó gazságokról, jogtipró tranzakciókról, tömeges megvezetésekről, korrupciós (üzleti és politikai) összeesküvésekről, melyeket összefoglaló, álszent/sztereotip kifejezéssel élve „rendszerváltásnak” illik/szokás nevezni. Vagyis: derüljön fény mindazon cselszövések valós indítékaira, összes körülményeire és konkrét megvalósítására; sőt, mindazon személyi összefüggésekre is, amely történések/motívumok végül oda vezettek, hogy ma Magyarország kifosztva, vagyontalanul, a végletekig eladósítva, a gazdasági és erkölcsi felemelkedés minden reális reményétől megfosztva, pőrén áll a világ ítélőszéke előtt. Hogy a magyar nép egyre többet gürcöl, mégis egyre rosszabbul él, mert a külföldi eredetű (még a privatizációval együtt importált) kizsákmányolás foka mind meredekebb, s mindegyre csak nő. Itt van az ideje, hogy amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről kiabálva hirdessétek, mert titok nem maradhat leleplezetlenül.
Egy 10 milliós népet nem lehet kvázi „felülről”, deduktív logikával kifundált dodonai – hamis és hazug – párt-ígéretekkel vezetgetni, s bevezetni a sűrű-sötét kerek, „uniós-világbankos-valutaalapi” erdőbe, ahonnan többé nincs valós kivezető út. Egy népet nem lehet kvázi „felülről”, kézi vezérléssel, és rögeszmés elit-fantazmagóriák alapján, a tudta nélkül, sőt, az akarata ellenére boldogítani. Itt az idő, hogy végre mindörökre véget vessünk a titkos politikai társaságok, páholyok és lovagrendek búvópatakként kúszó rémuralmának, „grandiózus/globális” mesterterveik megvalósításának, amelyek titkos végkifejlete – ez a végső céljuk! - a magyar nemzet és Magyarország teljes és maradéktalan felszámolása.
Magyarázatok
Mi, magyarok - még a „nemzetiek” is -, igen különbözők vagyunk, eltérő genetikus adottságokkal. Eltérő családi és társadalmi meghatározottságban születtünk, sokféleképp szocializálódtunk, majd a legkülönbözőbb iskolázottságot (általános műveltséget és szakképesítést) megszerezve kapcsolódtunk bele a társadalmi munkamegosztásba. Még a legalapvetőbb filozófiai, történelmi és politikai fogalmakról is eltérően gondolkozunk, ezért célszerű az általam 13 pontban összeállított stratégiai posztulátumokhoz rövid magyarázatot fűznöm, annál is inkább, mert az avatatlan olvasó – ki a beavatott? – számára ezek némelyikében több, talán meglepő logikai fordulat is szerepel…
Sorsfordító időkben – remélhetőleg most épp ilyen időket élünk! -, amikor a sorsfordító történelmi esemény évfordulója dátum szerint elkövetkezik; az írástudók legott a klaviatúra fölé hajolnak, és nekiállnak „spontán programpontokat” írni, papírra vetendő mindazokat a legsürgősebb kívánalmakat, melyek teljesülése/teljesítése netán jobbra/jobbikra fordítaná a fokozódó magyar balsorsot.
Az ilyen „pontgyűjteményekkel” az alábbi „gondok” fordulnak elő:
A/ A „stratégiai” pontok között nincsen logikai összefüggés.
B/ A programpontok nem körvonalaznak konzisztens koncepciót.
C/ Az író eltéved, elvész a másodrangú fontosságú részletekben.
D/ A pontok nem épülnek egymásra, nem képeznek rendszert.
E/ Nem elégítik ki a legkisebb közös többszörös követelményét.
F/ Nem ad sem minimális, sem maximális cselekvési programot.
G/ Inkább megosztja az olvasókat, mintsem integrálná őket.
H/ Sem követhető stratégia, sem taktika nem olvasható ki belőle.
I/ Tértől s időtől elrugaszkodott, önkényes ideákat fogalmaz meg.
J/ Megfeledkezik a történelem Istentől eredő konvergenciájáról.
K/ Megfeledkezik az adott történelmi és geopolitikai realitásokról.
L/ Szűk, „elit”-csoport érdekeit fejezi ki, hímes álruhába bújtatva.
A fenti program – reményeim szerint – nem esik a leírt hibákba.
Programot csak olyat szabad, érdemes írni, amely minden „meglepősége” ellenére megvalósítható, mi több, az egyetlen valós reménysugár. Mindamellett, hogy egyesíti a nemzet legjobb erőit egy olyan magasabb célért, amely közös nevezőként, valós esélyt adhat a megújulásra. Fogjuk hát meg egymás kezét, és figyelmesen gondoljuk át a mai helyzetet! Ez a mostani liberális áldemokrácia, ez a szemfényvesztő ragadozó kapitalizmus soha nem felelhet meg a magyar léleknek; sőt, a normális emberi élet nélkülözhetetlen feltételeit sem biztosítja, mi több: kiirtja a magyart.
Vissza kell térnünk a gyökerekhez; olyan történelmi alapokhoz, társadalmi rendszerhez, amelyben rombolás helyett békés építés folyt, társadalmi béke uralkodott: működött az ország. (Mert ma semmilyen rész-vonatkozásban sem működik. Csak vonaglik, halódik, agonizál – maximum: vegetál.) Ám mégsem térhetünk vissza Ádámhoz és Évához, noha jól tudjuk, a Kígyó (vö.: Trianon) megjelenésekor romlott el a számunkra minden; - így egyelőre most egy olyan történelmi „etalont” kell választanunk, amely még aktuálisan helyreállítható.
A pontokhoz az alábbi, rövid magyarázó megjegyzéseket fűzöm:
ad1.
Ennyi, és nem több. A magyar nemzet megújhodása csak keresztény erkölcsi alapokon képzelhető el, s nem a talmudista – szemet szemért, fogat fogért – elvek alapján. Jézus Krisztus soha nem állna „bosszút” a bűnösökön, csupán igazságot tesz. Az anyagi elszámoltatás természetesen egy másik ügy (lásd: lejjebb).
ad2.
A magyartól alapvetően idegen a Háttérhatalom által ránk erőltetett „többségi” – valójában bolsevik – áldemokrácia, amely a társadalom elektronikus agymosó-tudatmódosító „megdolgozása” után „demokratikusan” közhírré teszi az Országgyűlés „többségi” döntéseit, hogy a Föld márpedig egy lapos tányér, és egyébként „Fűre lépni tilos!”. Francis Fukuyama tanaival szemben: „Eppur si muove!”. A hamis rendszerváltás – amelyben valójában csak az ilyen–olyan titkos ügynökök tökéletes és maradéktalan hatalom-átmentése valósult meg, más semmi – pártjait fel kell oszlatni, mert ezek képezik a hatalomátmentők újjászerveződő, titkos búvóhelyeit.
ad3-4.
A királyság visszaállítása csak népszavazás útján lehetséges. Ami azt jelenti/jelentené, hogy formálisan visszatérünk az alkotmányos királyság – ez volt az utolsó, még jól működő államformánk – államformájához; ámde azzal a lényegbevágó kiegészítéssel, hogy ez az államforma a Szentkorona-tan alapján ezúttal a valódi demokráciát fogja megvalósítani, amelyben a Király nem egy újabb teljhatalmú diktátor, hanem a parlamenti demokrácia rendeltetésszerű működtetésének szakrális felettese, legfőbb egyszemélyi ellenőre. Olyasvalaki, aki megfellebbezhetetlen származásánál fogva garancia arra, hogy Magyarországon soha többé nem valósulhat meg a törvénytelenség, a hazugság, a csalás és a káosz istentagadó, igazságtipró rémuralma. A szakrális királyság egyrészt garancia arra, hogy bolsevik (51 %-os) többséggel nem tagadhatók le az égről a csillagok, mert a Király minden ilyen és hasonló „többségi döntést” hivatalból megvétóz, megsemmisít; másrészt arra, hogy Magyarország vagyona (földje, vízkincse, GDP-je, stb. többé semmilyen „privatizációs” trükkel nem idegeníthető el, mert a magyar vagyon, a magyar érték a Szentkorona közvetítésével szakrális, isteni védelem alatt áll.
ad5.
Az Árpád-ház családfája nem halt ki. Ellenőrizd pl. az interneten. A „szakmaiságot” illetően itt jegyzem meg, hogy a Királytól „csak” azt várjuk el, hogy a leszármazása (a vérvonala) bizonyítottan árpádházi legyen, és ő maga vállalja, hogy mértéktartó és igazságos lesz; hogy méltó folytatója legyen árpádházi királyaink szakrális hagyományának, vagyis a magyar nép, a magyar nemzet szakrális szolgálatát tekintse élete céljának, égi küldetésének. Nem „szükséges”, hogy történész, ügyvéd, közgazdász, bankár legyen a magyar királyi trón várományosa. Reformközgazdász ellenjavallt…
ad6.
A Királyt csak a Nemzetgyűlés jelölheti, s a Nemzetgyűlés javaslata (jelölése) alapján kiírt népszavazás választhatja meg. A Nemzetgyűlés maga a magyar nemzet legelismertebb, feddhetetlen képviselőiből, köztiszteletben álló személyiségeiből áll majd össze. Ügynökök, az ál-rendszerváltás bárminemű szereplői, megvalósítói, haszonélvezői és a titkos társaságok tagjai természetszerűleg nem lehetnek a Nemzetgyűlés tagjai. A kétkamarás parlament összetételét, működési rendjét megválasztás után a Király és a Nemzetgyűlés együttesen dolgozzák ki, határozzák meg.
ad7.
Magyarország gazdasági, politikai és kulturális életét gúzsba kötik a különböző nemzetközi szerződések, amelyek felmondása nélkül Magyarország haldoklása a végtelenbe nyúlik, és amelyek alapján az ország gyarmatosító célú felszámolása folyamatosan zajlik, és záros határidőn belül elkerülhetetlenül végbemegy. Ezért az alapvetően és meghatározóan előnytelen (egyoldalú) szerződéseket fel kell mondanunk. Ki-ki magában döntse el, hogy az alpontokban említett szervezetektől, szerveződésektől Magyarország és a világ magyarsága eleddig mi jót kapott, s perspektivikusan még mi jót kaphat. Véleményem szerint semmit. Sőt, az ezen szervezetekben való tagságunk mostanáig csupán hatalmas gazdasági (pénzügyi) és politikai tehertételt jelentett Magyarország számára, mivel ezek a szerződések „észrevétlenül” mindenestül elvették Magyarország teljes függetlenségét, zenés kísérettel biztosították kifosztásunkat.
A Magyarok Szövetsége kunszentmiklósi gyűlésén – 2009. február 7. – Vukics Ferenc elnök a következőket mondta, egy résztvevő úr kérdésére. Kérdés: „Mi lesz azokkal a szerződésekkel, nemzetközi szervezetek-béli magyar tagsággal, részvétellel, amelyek ma az ország kifosztását irányítják?” – Vukics válasza: „Ami jó a magyaroknak, jó Magyarországnak, abban részt veszünk, ami nem jó, abban nem veszünk részt. Ezentúl ez így lesz.”
Úgy legyen!
ad8.
Az Antall és a Horn érában 80 %-ban megvalósult, és a mai napig meg nem szűnő kampányszerű állami privatizáció alapvetően törvénytelen, nyilvánvalóan elképesztő jogtiprás (volt). A leváltott Kádár-rezsim elvitathatatlan vívmánya volt pl. a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a teljes foglalkoztatottság (a létbiztonság), az ingyenes állami oktatás és az ingyenes és általános társadalombiztosítás (orvosi ellátás). Ezeket a szerzett vívmányokat meg kellene őrizni, ha nem is maradéktalanul abban a formában, ahogy’ 1990 előtt volt. A társadalom kollektív tulajdonát képező működő tőkét a (hamis) „rendszerváltó” kormányok egy tollvonással, bármifajta felhatalmazás nélkül ellopták, s egy tál lencséért „eladták” a multi nagytőkéseknek, amely tőkés társaságok tartják fenn és el a gyarmatosító világállamot (olvasd: Korten). Ma semmink nincs, amiből pl. az állami adósságszolgálatot s emellett az ország gazdasági növekedését, a megélhetésünket ki lehetne termelni, mert már minden haszon a nemzetközi nagytőkéé. Kamatos kamat és profit formájában évi min. 15 milliárd USD összegű haszon áramlik ki az országból, amelynek teljes egészében a magyar jólétet, a magyar fejlődést kellene (kellett volna) szolgálnia. Az „ál-rendszerváltás” fő célja épp’ az volt, hogy a magyar termelőtőke, a magyar piac megszerzésével végleg eladósítsák Magyarországot, hogy azután fel is számolhassák. 1990-ben Magyarország rendelkezett a teljes nemzeti vagyonával (cca. 100 milliárd USD), és emellett „volt" 22 milliárd USD kitalált (papíron kreált) adóssága. Ma semmi vagyonunk nincs, és mintegy 250-300 milliárd USD értékű az a nemzetközi tőke, amely évente átlagosan 6-8 % átlagprofitot realizál nálunk. Az országos közüzemek és a bankok horribilis árakkal működnek és az élen járnak Magyarország kifosztásában.
Vissza kell őket államosítani!
ad9.
Ma a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok – fiktív – külföldi hitelpénzből finanszírozzák a magyar állami költségvetést, a teljes magyar gazdaságot, a lakossági hiteleket (tehát mindent!); a kamat azonban, amit kőkeményen beszednek, valóságos pénz. Magyarország erősödő kifosztása éppen a külföldi hitelek kamatmechanizmusán alapszik. A MNB, működésének lényegét tekintve ma a nemzetközi bankok, bankárok – Világbank, IMF, London, Wall Street, Basel, Frankfurt, stb. – leánybankja, s nem hazánké. „Vissza” kell tehát államosítani, vissza kell venni a kamatmentes magyar valuta kibocsátásának a monopóliumát, majd új, kamatmentes forintot kell kibocsátani. Az állami hitelekkel pedig tőzsdei spekulációk helyett a magyar produktív termelést kell finanszírozni.
ad10.
Egyrészt jóvá kell tenni a 2005-ös bűnös mulasztásunkat, másrészt ugyanolyan jogokat kell adni a trianoni békeszerződés miatt a határainkon kívül rekedt magyaroknak, mint a határokon belül élőknek. Természetes joguk, hogy részt vállalhassanak az ország jövőjének aktív megteremtésében. Ők a mi géntartalékunk…
ad11.
Magyarország népe békét akar. Békés életet, békés önfejlődést.
Semleges állam akarunk lenni, kívül a nemzetközi viszályokon.
Saját, országvédő, nemzetvédő hadsereget akarunk, külföldiek jelenléte, és külföldi hódító „feladatvállalások” nélkül.
ad12.
A hun-magyarság világméretű összefogását, fokozatos gazdasági, lelki és szakrális egységesülését akarjuk – függetlenül attól, hogy nemzettársaink most épp’ melyik országban élnek, vagy kényszerülnek élni. A szétszóródott világ-magyarság szakrális küldetése a rokon népek lelki integrációjának elősegítése; s nem a pénzuralmi világkáosz tovább növelése egy központi világkarám felépítésével. Mi, magyarok, ebből nem kérünk! Sem a világkarám felépítői, sem a haszonélvezői, sem egyszerű lakói vagy (kamat-, bedolgozó) rabszolgái nem kívánunk lenni. A hun-magyar nép az égi béke követe, nem a (világ)háborúságé.
A 13. pont önmagáért beszél.
Vác, 2009. május 11.
Czike László
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
