Cecil Rhodes öröksége:

                      a "Round Table" hálózata

                      a kis nemzetek ellenében

                      uralja a globális világot

     Dél-Afrikából a  labdarúgó világbajnokság ürügyén haza  küldött,  nemcsak a fociról szóló újságírói beszámolókban, tudósításokban hiába keresek egy nevet, véletlenül sem fordul elő. Még  senkinek se jutott eszébe, hogy megemlítse a mai globális világ szellemi atyját, máig működő titkos szervezetének létrehozóját: Cecil Rhodes-t (1853-1902), aki 1878-ban a fokföldi parlament tagja lett, 1890-ben pedig  Dél-Afrika miniszterelnökévé választották. Angol születésű közgazdász, üzletember, bányamágnás, politikus, a brit gyarmatbirodalom híve és kiterjesztője, róla nevezték el Rhodesia-t (ma Zambia és Zimbabwe), melynek angol helytartója is volt. (1.sz.melléklet.)

   Egész életében egy új világrendről, s a világkormányról álmodozott. Addig is, amíg az utóbbi létrejön, gyakorlatilag már annak meghatározói irányítják a világot a színfalak mögött,  a nemzetközi magánvagyonokra épülő érdekszövetségek titkos és szervezett Hálózata  útján. Rhodes úgy gondolta, hogy akik kezében a legtöbb pénz van, azok ellenőrizzék a modern világtársadalmat, tehát a legnagyobb bankok, amelyek titkos társaságot alapítanak: a pénzemberek hálózatát. Amely aztán  - szögezzük le nyomban -a nemzeti mivoltot, a nemzetek önállóságát és függetlenségét feláldozza a mindenható világkormány érdekében. (2.sz.melléklet.)

   Rhodes egy lelkész tüdőbeteg, gyenge fizikumú fia volt, akit a család a ködös Albionból  a melegebb éghajlatú Dél-Afrikába küldött: segítsen bátyja gyapotfarmján. Amikor a gyapot üzlet nem ment, a testvérek a közeli gyémántmezőkön próbáltak szerencsét. Cecil 1880-ban már egyik főrészvényese és titkára a De Beers bányavállalatnak, amely tíz éven belül a világ gyémánttermelésének 90 százalékát ellenőrizte. 1873-tól időnként hazahajózott Angliába, hogy befejezze tanulmányait Oxfordban, ez a 80-as évek közepére sikerült is. Közben befolyásos barátokra tett szert, a brit kolonializmus elszánt híveire, akikkel együtt határozta el egész Dél-Afrika, majd Afrika megszerzését Fokvárostól Kairóig. A fekete kontinens brit civilizációjában vetélytársai voltak a belgák, a németek, a portugálok és a búrok. Rhodes elérte, hogy Becsuánaföld (a mai Botswana) déli része 1885-ben brit gyarmat, északi része pedig protektorátus legyen. 1888-ban olyan megállapodást kötött Lobengulával, a matabele törzs uralkodójával, amely lehetővé tette a britek számára a bányászatot és a letelepedést (a félrevezetett király azt hitte, hogy csak "egy nagy lyukat" ásnak majd a földjén...). Az egyezmény kiaknázására létrehozta a Dél-afrikai Brit Társulatot, amelynek Viktória királynő ünnepélyes chartában biztosított kiváltságokat. Rhodes magánhadserege Észak felé nyomult, s megalapította az akkori brit kormányfőről elnevezett Salisburyt. A meghódított területet Rhodesia-nak nevezték el, saját törvényeikkel és kormányukkal, a fellázadt törzseket leverték, jó földjeiket bekebelezték. A De Beers terjeszkedett, ám amikor megnyíltak a belga-kongói és angolai gyémántbányák, a gyémánt ára nagyot esett. A részvényeket csendben felvásárolta Ernst Oppenheimer, s  családi vállalkozássá tette a céget. (1923-ban London átvette a társaságtól és koronagyarmattá nyilvánította Rhodesia-t, önkormányzatot hagyva a telepeseknek.) Amikor Rhodes miniszterelnöksége alatt  1895-ben elvesztette a búrok elleni háborút, -  bátyját elfogták és bebörtönözték -, lemondásra kényszerült.

(3.sz.melléklet.)

   Az 1890-es években Rhodes évi egy millió fontot keresett, melyet jórészt titkos  terveire költött. A világkormányt célzó titkos szervezet létrehozását szolgálta hét végrendelete 24 és 46 éves kora között. (Mindössze 48 évet élt.) A legismertebb az első: a Titkos társaság hagyaték, s az utolsó, amiben a Rhodes ösztöndíjat alapította. "A Hit megvallása" című végrendelet a Jezsuita Rendet javasolta a titkos társaság mintájaként, de megemlíti a szabadkőműveseket is. A harmadik végrendeletben mindent bankárjára: Lord Rothschildra hagyott, akit később veje Lord Rosebury váltott. (Megjegyzem: az első titkos szervezetek szellemi atyja a bajor Adam Weishaupt volt, aki 1776 május elsején alapította meg a Felvilágosodás (Illuminati) Rendet, mely a jezsuiták felépítési rendjét vette alapul. Az illuminátusok mintául szolgáltak a francia forradalom és a kommunista forradalom (Marx, Lenin) számára is. Weishauptra pedig szellemi atyja és felettese: Moses Mendelsohn filozófus és bankár volt eredendően nagy hatással.)

(4.sz.melléklet.)

            1891: Rhodes Társaság, "Rounde Table", Hálózat

   A Cecil Rhodes Társaság legbelső magja 1891 márciusában alakult Rhodes pénzén, Rothschild körében, Lord Milner gyakorlati irányításával. A cél egyértelmű volt: az Egyesült Államok feletti brit hegemónia helyreállítása után megszerezni a világuralmat és egy, a világ központi bankjai által ellenőrzött modern világtársadalmat létrehozni. A Rhodes Társaság, (a "Hálózat") angliai központtal működött, legbelsőbb irányító testületét Round Table-nek nevezték, a más országokban létrehozott helyi szervezeteit pedig Round Table csoportnak. (Ezek ma is működnek, egy Kerek Asztalnak tartják az Európai Uniót is.) A Társaság egyik legfontosabb leágazása a New York -i Council on Foreign Relations,  a Külkapcsolatok Tanácsa, amelynek belső körét a Skull and Bones Order, a Koponya és Csontok Rendje alkotja, ennek szupertitkos elitjét viszont az Order of the Quest, a Keresés Rendje  képezi, amely a kutatók előtt Jason Society néven ismert. A CFR tagjai a világ legnagyobb bankjai, vezető brókerházai, befektető cégei, multinacionális nagyvállalatai, biztosító társaságai, kereskedelmi kamarái és tömegtájékoztatási óriásai, a tudományos intézetek és az alapítványok irányítói. A Háromszázak Bizottsága (The Committee of 300) a háttérhatalom központi intézménye. Ügyintéző és a személyi kiválasztást végző szerve viszont a londoni  Royal Institute of International Affairs, az RIIA, a Királyi Külügyi Intézet;  "politikai bizottsága", amely a világrégiók közötti együttműködést összehangolja: a Trilaterial Commision, a TC, a Trilaterális Bizottság; a központi döntések végrehajtásáról pedig a Bilderberg Group (Csoport) gondoskodik, amely nevét az első találkozó színhelyéről kapta: Hotel de Bilderberg, Hollandia, Oostebek, életre hívója pedig a holland Bernhard herceg volt, aki a Royal Dutch Petroleum és a Societe General de Belgique képviselője. Az elméleti kutatóintézetek munkáját az Oxford közelében lévő Tavistock Intézet, a Tavistock  Institute for Human Relations hangolja össze, ez irányítja például a Római Klubot is, amelynek fiókintézménye az 1993-ban létrehozott Budapest Club.

 (5.sz.melléklet)

   Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke, 1912-ben egy választási gyűlésen a következőket mondta: "A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek és nem ismeri a felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése."

   Caroll Quigley, amerikai egyetemi tanár, a washingtoni Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora a globális pénzhatalom struktúrájának egyik legjobb ismerője ezt írja a pénzvagyon-tulajdonosok nemzetközi hálózatának céljáról: "...ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálnák, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak."

   A mai napig kulcsszerepet játszó Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) alapításában a Morgan bankház vitte a prímet, de ott volt a többi nagy is: Rockefeller, Kuhn, Loeb, Harriman, Warburg, Schiff, Baruch és a többiek. New-Yorkban, a Park avenue 68 sarkán van egy palota, amelyet Harold Pratt Háznak neveztek: Pratt úr özvegye - egy Standard Oil örökös - 1945-ben adományozta a Külügyi Kapcsolatok Tanácsának. Azóta innen irányítják a világ ügyeit. Itt döntöttek arról is, kik közül kerüljenek ki az USA elnökei. De Kissinger is így kiáltott fel visszavonulásakor, a díszvacsorán: "Önök találtak fel engem!" Itt nőtt fel a demokraták közül mindegyik Kennedy, Averell Harriman, Dean Rusk; a köztársaságiak részéről:  Dwight Eisenhower, John Foster Dulles, Robert McNamara, Richard Nixon. S olyan diplomaták, mint Henry Cabot Lodge, John McCloy, John McClosky. A Skull and Bones Order tagja az egész Bush család. A KKT tagjai kerültek a legfontosabb kormányposztokra, hivatalokba mindkét párt kormányzása időszakában, - ebben a tekintetben mindkét párt ugyanolyan gyökereket vallhat magáénak. A Központi Hírszerző Ügynökség gyakorlatilag megalakulása óta a Külkapcsolatok Tanácsának ellenőrzése alatt áll.

   A KKT tagságának 90 százaléka a wall streeti nemzetközi bankházakat képviseli; az 1600 fős szuper elitben ott vannak a gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi élet nagymoguljai; a sajtóból például az NBC, CBS, ABC televíziók; a New York Times, a Washington Post, a Los Angeles Times, a Knight lapok, a Life, a Business Week, az U.S. News and World Report vezetői, mint tagok.

   Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke (1801-1809): "Polgáraink nem látják világosan bajaink igazi okát. Mindennek tulajdonítják, kivéve igazi okozójának: a bankrendszernek. Őszintén hiszem, hogy a bankok veszélyesebbek, mint a fegyverben álló hadseregek. Olyan pénzek elköltése befektetés címén, amit majd unokáinknak kell megfizetnie, - nem egyéb, mint nagy tételben szerencsejátékot űzni jövőnk rovására."

(6.sz.melléklet.)

   A KKT -ben az első tag, aki ellent mondott a szervezet törekvéseinek: Chester Ward tengernagy volt, akit ugyan nem zártak ki, de bíráló szavai után többé nem kapott meghívót. Ward mindenekelőtt azt nem fogadta el, hogy "Nemzeti mivoltunk megszüntetése kell legyen nemzeti célunk." Ward: "... a tagság legtöbbjét áthatja az Egyesűlt Államok nemzeti függetlensége feladásának vágya." "A mindenható világkormány előtt feláldoznák az USA függetlenségét és nemzeti önállóságát."

          "Akár tetszik, akár nem, világkormány lesz!"

   James Warburg bankár 1950. február 17-én a szenátus egyik bizottsága előtt makacs elszántsággal vágta az őt meghallgatók képébe: "Akár tetszik Önöknek, akár nem, világkormány lesz! A kérdés csak az, hogy szépszerével vagy erőszakkal."

(7.sz.melléklet)

  Hitler hatalomra jutásának finanszírozását előbb a Warburg irányítása alatt álló Mendelsohn Bank intézte, később a Schroeder Bank. Az utóbbi new yorki jogi képviselőjének üzlettársa volt John Foster  Dulles és Allen Dulles. A KKT javaslatára már 1939-ben létre jött a Háború Utáni Ügyek Bizottsága. A Chicago Tribune írta 1950 december 9-én: "A Külügyi Tanács tagjai jóval több mint átlagos befolyással rendelkező emberek. Tekintélyük, vagyonuk, társadalmi helyzetük és képzettségük által nyert előnyüket arra használják fel, hogy csődbe és katonai összeomlásba jutassák az országot." Carol Quigley professzor: " A   Round Table néven azonosítható Hálózat egyáltalán nem idegenkedik a kommunistákkal vagy bármely más csoporttal való együttműködéstől." A gyárosok és bankárok osztályharcos ellenségei érdekes módon egyazon szabadkőműves páholyt látogatják, a KKT-nak vannak tagjai nyíltan balos szervezetekből is, ilyen  például: az Amerikai Fabianus Szocialisták, az Ipari Demokrácia Szocialista Ligája vagy az Egyesült Világszövetség.

   A Bilderberg csoport évente egyszer vagy kétszer ülésezik. Az általános ülés utáni megbeszélésre korábban  csak baloldali személyek mehettek be. Európa jellegzetes szocialista pártjai mindig fajsúlyosan vannak képviselve. A Tanácsadó Bizottság egy még belsőbb kört jelent. A Group rendszeres támogatója a Rockefeller, a Carnegie és a Ford alapítvány. A tanácskozások általában három napig tartanak. Amikor az alapító Bernhard herceg megérkezett az 1971 április 23-25-i összejövetelre a New York -i Woodstockba, Laurence Rockefeller egyik szállodájába, előtte - amint erről a Rutland Vermont Herlad című lap tudósított -, azt mondta a repülőtéren: a megbeszélések tárgya az Egyesült Államok vezető szerepének megváltoztatása lesz. (Igen, Bernhard, Rothschild és Rockefeller dönti el, hogy az USA milyen szerepet vállaljon a világban!) Az utasításokat Henry Kissinger, az elnök első számú külpolitikai tanácsadója juttatta el Nixonhoz. A woodstocki megbeszélés után nem sokkal Kissinger elutazott Pekingbe, hogy előkészítse Kína felvételét a világ nagy kereskedő nemzeteinek családjába, majd nemzetközi pénzügyi válság tört ki és a dollár leértékelődött. A világot egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik. Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítő többpártrendszerű álságos demokráciák  manipulált nyilvánossága  előtt versengenek  egymással a bábként mozgatott politikusok, addig a nemzetközi magántőke láthatatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott  a pénz és a tömegtájékoztatás  feletti ellenőrzés jogának megszerzésével eldönti a kis  nemzetek sorsát, mindenekelőtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és  az ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés könyörtelen diktátumaival. A nemzetek feletti „kerek asztaloknál” aztán a globális hálózatok megbízottaival találják szemben magukat a kisnemzetek becsapott képviselői, akik csapdába kerülve   birka módon szavazzák meg  nemzetük szuverenitásának feladását, hazájuk hosszú távú gazdasági-pénzügyi  eladósítását. (Lásd a lisszaboni szerződés valódi tartalmát és hatását.)

   A pénzhatalom globális erői ellen küzdő Charles August Lindberg (a híres repülő apja) az amerikai törvényhozásban mondta - egyebek között -: "A földkerekség leggigászibb trösztjét hozták létre... a pénzhatalom láthatatlan kormányzatát. Ha a Wall Street nem játszana ki minket, ha Kendtek, szenátorok és képviselők nem tennék szélhámossággá a Kongresszust és a valóban a népet képviselnék, akkor lenne csak stabilitás. A jelenlegi pénzrendszer a Kongresszus legnagyobb bűne. A banktörvény az utóbbi idők legnagyobb törvényhozási gaztette. A választmányi és pártfőnökök megint csak működésbe léptek és megakadályozták, hogy a népnek haszna legyen a saját kormányából." A szövetségi tartalékrendszer, az Egyesült Államok pénzkibocsátó központi bankja (FED) egy magán tulajdonú részvénytársaság. Az általa kibocsátott amerikai dollár hamis mivoltát 1953-ig maga a bank is elismerte, mert a következő felirat volt a bankjegyen: "... törvényes pénzre váltható az Egyesült Államok kincstárában vagy bármely Szövetségi Tartalék Bankban."

   A dinasztia alapító bankár, Mayer Amschel  Rotschild meghatározta a mindenkori célt: "Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, és nem érdekel, hogy kik hozzák a törvényeket a parlamentben!"  Amikor a dinasztiaalapító meghalt, a Ház  londoni ágának vezetését fia Nathan, majd pedig unokája Lionel vette át. Ellenőrzésük alatt tartották Nagy-Britannia központi bankját: a Bank of Englandot, amely hatalmas kölcsönöket nyújtott az angol és az amerikai kormánynak. Lionel fia, aki ugyancsak a Nathan utónevet kapta, lordi méltósághoz jutott, Ő volt az első Lord Rotschild, aki bekerült a brit törvényhozás második kamarájába, a Lordok Házába 1885-ben. Ő lett egyben a Bank of England kormányzója és közvetve az akkori világ nemzetek feletti pénzügyi szervezetének az irányítója. Ez a hatalom ma nagyobb mint volt, fokozatosan terjeszkedik, s a Rotschild Family Trust ellenőrzése alatt áll az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve System.

  (8.sz.melléklet.)

                      A Hálózat háttérhatalma

 Cecil Rhodes a Rotschildokkal létrehozta  a  nemzetek felett uralkodó univerzális intézményeket, a Hálózat háttérhatalmát, amelynek meghatározói a következők:

1., Kimagaslik a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) New Yorkban és a londoni Királyi Külügyi Intézet (Royal Institute of International Affairs). A CFR egyik igazgatója hosszú éveken át  Soros György volt, ő kezdeményezte 2007 május 8-án a Külkapcsolatok Európai Tanácsának létrehozását.

 (9.sz.melléklet.)

2., Globális pénzrendszer: bankok, pénzügyi szervezetek, pénzügyi konzultációs szervezetek, kockázat-és hitelminősítő intézetek, tőzsdék, biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjalapok, pénzfedezeti alapok, múlti- és transznacionális vállalatok. Univerzális nemzetek feletti intézmények:  Világbank, Nemzetközi Valutaalap, az amerikai Federal Reserve System (FED), a frankfurti Európai Központi Bank, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete, az Általános Vámtarifa-és Kereskedelmi Egyezmény ( GATT)  helyébe lépett Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés Szervezete, az Amerika-közi Fejlesztési Bank.

(10.sz.melléklet.)

 A City of London pénzügyi csoporthoz tartozik Rothschild-ház, Warburg-ház, Morgan-Greenfels -ház, a Brown-Shipley-bankház, a Schroeder-ház és a Lazzard Freres-bankház, valamennyi a brit központi bank: a Bank of England ernyője alatt.  Ismertek a nagy bankár családok: Schiff, Lazard, Carnegie, Harriman és mások. A nemzetközi pénzimpériumot Neo-British Empire-nek, azaz Új-Brit Birodalomnak is nevezik. A nemzetközi pénzügyi közösség ellenőrzi befolyási övezetük gazdasági és monetáris rendszerét, így a pénzkibocsátást, a kamat-és árfolyam szabályozást, a hitelezést, a központi és kereskedelmi bankok irányítását.

   A City of London állam az államban, a The Crown (A Korona) pedig a nemzetközi pénzügyi közösség transznacionális pénzbirodalmának független közigazgatási egységként működő fővárosa, ahol a Bank of England működik. A Brit Birodalom egykor két egymástól elkülönült hatalomként működött. Az egyik a tényleges Brit Birodalom: a fehér bőrű lakosság által benépesített gyarmatok a brit uralkodóhoz és a brit kormányhoz tartoztak, így pl. Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrikai Unió. (Brit Nemzetközösség.) A másik: a koronagyarmatok a színes bőrűek által lakott gyarmatok, így India, Egyiptom, Málta, Ciprus, a közép-afrikai gyarmatok, Szingapúr, Hongkong, Gibraltár,  ezeken a brit jogszabályok nem voltak érvényesek. A koronagyarmatokat magántulajdonként birtokolta és igazgatta a Korona a City of Londonból. Az egész Brit Birodalomban nem lehetett hatáskörrel és illetékességgel bíró bíróságot találni, ahol lehetőség lett volna a Korona által hozott döntések megtámadására. A Korona a Brit Birodalom fegyveres erőinek  védelme alatt üzletelhetett, ám az így keletkezett vagyon nem brit vagyon volt.

3., Az Európai Unió: a világállam üzleti régiója. Irányítását az Európai Üzletemberek Kerekasztala nevű zárt társaság végzi , valódi neve: European Round Table of Industrialists, amelyet a nemzetközi pénzügyi közösség vezetői hoztak létre a Bilderberg csoport segítségével. (11.sz.melléklet.)

4., Illuminátusság és szabadkőművesség. (Az utóbbi elődje a Templomos Lovagrend.)

   Az illuminátus: megvilágosodott elnevezés a babiloniai miszticizmusból származik, a távolbalátás pszichikus képessége, amelyet harmadik szemnek is neveznek. Legfontosabb az Adam Weishaupt alapította bajor illuminátus rend. Egyik követője, a skót John Robison 1798-ban összegezte az illuminátusok céljait - köztük -: a békés kormányok eltávolítása, a patriotizmus megsemmisítése, a családi szerkezet bomlasztása, a vallások felszámolása, az öröklési jog megszüntetése, a világkormány létrehozása. Az illuminátus hálózat középpontjában 500 család áll, amely egyesíti vérségi vonalait: Morgan, Astor, DuPont, Bundy, Guggenheim, Oppenheim, Onassis, Kennedy családok és mások; a Nagy Druida Tanács (Tizenhármak Tanácsa) ellenőrzi a volt szocialista országokat.

   A szabadkőművesség szerint nem a nemzeti uralkodó dinasztiáké, a születési arisztokráciáé a főhatalom, hanem a szabadkőműves pénzoligarchiák által kiválasztott elité, amely demokratikus technikákkal biztosítja a pénzarisztokrácia önkényes uralmát, akadályozza a törvényes öröklést, nehogy a tulajdon kikerüljön az ő hatóköréből. Nem a nép és az általa választott, ellenőrzött, demokratikusan működő törvényhozó és végrehajtó hatalom irányít, hanem a titkos és láthatatlan pénzhatalom, amely ereje a pénzrendszer  és a közvélemény formálás eszközei feletti ellenőrzésből ered. A demokratikus játékok, a többpártrendszer versengése számukra csak alibi, üres rituálé. Szabadkőműves páholyok például:  a már említett  The Order of Skull and Bones, a WASP (White Anglo-Saxon Protestant) fehér bőrű angolszász születésű és protestáns vallású vezetőréteg; B'nai B'rith, Grand Orient, Priory of  Sion, Wolfshead, Scroll and Key, stb. Szabadkőműves központok: a londoni City: a Hálózat Vatikánja; Washington, Bázel, Párizs, Genf, stb.

(12.sz.melléklet.)

   Az illuminátusság és a szabadkőművesség mögött ártatlannak tűnő jótékonykodó segélyszervezetek emberbaráti lánca húzódik, akárcsak a különböző nemes lovagrendeké, adakozó cluboké, sejtelmes egyházaké, tudományoskodó nemzetközi tanácsoké, gyanús,  de jól hangzó elnevezéssel bíró  értelmiségi társaságoké, - ne tévesszenek meg senkit, többségük  az előzőek udvarához tartozik, azok eszköztárához. (Újsághír 2009.02.09-én.: "A Jeruzsálemi  Szuverén Máltai Lovagrend  uralkodó nagymestere a Rend nagykeresztjét adományozta az Országházban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Szili Katalin házelnöknek... A Rend nagymestere négynapos hivatalos látogatása során találkozott Sólyom László köztársasági elnökkel és megbeszélést folytatott Göncz Kinga külügyminiszterrel.")

   A nagytőke és intézményei manipulálják, gyengítik és megvesztegetik a civil és nonprofit szervezeteket, felhasználják őket a globalizáció ellenes mozgalmak leszerelésére.

5., Egyetemek, tudományos intézetek, alapítványok, tanulmányi központok, gondolati műhelyek, fórumok. A kiválasztás, a képzés, a felkészítés, a felépítés és a pozícióba helyezés intézményei. A koordinált hálózat legismertebb intézményei az USA-ban: Harvard, Columbia, New-York University, Princeton, Yale, Stanford, Chicago, Georgetown; Nagy -Britanniában. Oxford, Cambridge, London School of Economics. Carnegie Alapítvány, Hoover Intézet, Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja, Világgazdasági Fórum, stb.

6., Sajtó-és média tudatiparág, információs monopólium, filmipar,  nyomdák, kiadók, internet, az iskolai tananyagok publikálásának kizárólagossága.

 Meghatározó fórumok: New York Times, Washington Post, Newsweek, International Herald Tribune; CNN, ABC, CBS, NBC,; hetilapok, folyóiratok: The Economist, a német Der Spiegel, a francia Le Monde, a Foreign Affairs, a Commentary, a The National Interest; hírügynökségek: Reuters, Associated Press, DPA, France Press.

   A tömegek gondolkodásának átformálását, meggyőzését, a nemzeti értékrendek megtörését  azonban nem elég újságírókra, programozott és maszkírozott celebekre bízni, szükség van tudósokra, fizetett írókra, a tudatmódosítás laboratóriumi szakembereire, hiszen nem kevesebb a feladat, mint például észrevétlenül gyengíteni egy-egy ország lakói közti összetartozást, erősíteni a szeparatizmust és a bizalmatlanságot, megfosztani őket a tiszta víztől és a tiszta levegőtől, csökkenteni az egészségügyi és oktatási kiadásokat, tönkretenni a kisgazdaságokat, elárasztani a piacot dömpingárúkkal, korlátlan előnyben részesíteni  a múlti- és transznacionális nagyvállalatokat, felgyorsítani a termőföld eladását és elhagyását, a közszolgáltatások privatizálását, az import munkaerő beengedését, korlátlan teret engedni a szórakoztatóipar kábításának, az üzletszerű örömszerzésnek, a racionális gondolkodástól való eltérítés Amerikában már kipróbált kommersz eszközeinek,  stb. A tömegtájékoztatási intézmények tulajdonosai és a vezető propagandisták  a központok legszigorúbb ellenőrzése alatt állnak, s pillanatokon belül lecserélhetők, a fizetett közéleti pályák felépített alanyai szintén egyik napról a másikra helyezhetők a süllyesztőbe.  (13.sz.melléklet.)

   Abraham Lincoln amerikai elnök utalt arra, hogy az alibi demokráciában már nem  "a nép kormányoz a nép által a népért", hanem a pénzoligarchia szolgálatában álló fizetett politikai elit a látszatok fenntartásával. "A pénzhatalom mindent maga alá gyűr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja az emberek hiszékenységét, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel és a köztársaság elpusztul." A gazdasági globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből és a tőkés társaságok kezébe teszi le. Az ember védtelen és tehetetlen   eszközzé válik a birodalom  szolgálatában, az ellenállókat  pedig  könnyen fel is áldozzák  a rettegés, a megfélemlítés, a gyűlöletkeltés  és a  a bosszú oltárán.

                    Rhodes beteljesülő életműve

   Foglaljuk össze Cecil Rhodes örökségét, életművének kiteljesülését a globális világ folyamataiban:

(14.sz.melléklet.)

   A globalizáció: a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmából származó  - társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális és más  - egyenlőtlenségek sora, amely következményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé silányítja, s elosztási viszonyaival mélyen sérti a társadalmi igazságosságot, kiszolgáltatva és megalázva a peremre szorult, lecsúszott versenyképtelen tömegeket.

   A világkormány: a hatalomgyakorlás privatizált formája. Integrálja és aláveti az egyes államok hatalmi elitjét. A pénzbirodalmi kontroll kiterjed a nemzetállamok kormányaira, törvényhozó és végrehajtó szerveire. A hatalom privatizálása azt jelenti - mutat rá Drábik János -, hogy az "egy ember, egy szavazat" elven létrejövő számbeli többséget kiszorítja a gazdasági és pénzügyi erőfölényen alapuló többség, így a szervezett magánhatalom a közhatalom fölé kerekedik, s a közvélemény befolyásolásával, tudatos megtévesztésével érvényesíti akaratát. A nagyobb érdekérvényesítési többség mindenkor felülkerekedik a demokratikus számbeli többségen!

   A piac: a szervezett pénzügyi hatalom szolgáltató intézménye.

   A háború: a gazdasági erőforrások és a vagyonok átcsoportosításának eszköze.

   A neoliberalizmus: a szabadsággal való visszaélés szabadsága, mely a köztulajdon ellenőrzött és felelősségteljes irányítása helyett a pénztőke korlátlan társadalmi felelőtlenségét teszi elfogadottá az információs monopóliumok útján.

    A libertarianizmus: a liberalizmus szélsőséges irányzata, a szabályozatlan piacgazdaság és a maximális egyéni haszon  gátlástalan híve, amely eltörölné a jóléti szolgáltatásokat és privatizálná a közösségi ellátó rendszereket. Minden gazdasági és pénzügyi túlkapás lehetséges, ha az megfelelő haszonnal kecsegtet. Ami profitáló, az a jogrendszer számára akkor is megengedett, ha egyébként nyilvánvalóan erkölcstelen és etikailag elítélendő.

   A nemzetközi pénzintézetek és multinacionális nagyvállalatok magánvagyonára épülő pénzoligarchia  tehát kormányok felett álló globális hatalom, amely egyúttal - a nyilvánosságot és a demokratikus döntéseket kerülő - titkos szervezetek központilag irányított hálózata is. Ennek a világhatalomnak legfőbb eszköze a pénz és az eladósítás uzsorakamattal. A pénzuralom alapjain terjeszkedő neoliberális világrend leggyakoribb áldozatai a kis nemzetállamok, melyeket antidemokratikusan létrehozott, ellenőrizhetetlen nemzetek feletti szervezetekbe kényszerítenek be, így például banki-, pénzügyi-és kereskedelmi szervezetekbe. Létrejön a globalizált jog, a nemzetközi igazságszolgáltatás, rendőrség, hadsereg; eltűnnek a korábbi dinasztikus és nemzeti középosztályok, helyükbe új kasztok lépnek: a pénzoligarchia, a gazdasági háttérhatalmat kiszolgáló politikai és államigazgatási osztály, a bérből és fizetésből élők, alkalmazottak, segélyezettek, eltartottak, lecsúszottak. A folyamat legfőbb finanszírozói a nemzetközi pénzintézetek és bankok, amelyek biztosítják az agymosó médiaháttér intézményeinek működését, bekebelezik a közvélemény-formálás szervezeteit,  gondoskodnak az együttműködő helyi uralkodó csoportok megvásárlásáról, a magánérdekeket kiszolgáló technokrata vezetők irányító pozícióba helyezéséről, pártok, politikusok, választási kampányok támogatásáról a birodalmi érdekeknek megfelelően.

(15.sz.melléklet.)

   A nemzetközi nagytőke gyakorlatilag felügyeletet gyakorol a jegybankok és a kormányok felett, befolyásolni képes a törvényalkotást (törvény gyártás rendelésre), az igazságszolgáltatást, s ellenőrzést kell gyakorolnia  - nem győzzük hangsúlyozni - a sajtó és a média világa felett, mert nem tisztán piaci elit, hanem kapcsolatban áll az alvilággal, a maffiákkal, a terroristákkal, a titkos szervezetekkel, a pénzmosás, a korrupció, a feketegazdaság összefonódó erőivel, lásd még fegyverkereskedelem, kábítószer termelők és forgalmazók címszó alatt.

   A piac nem önszabályozó, nem teremt semmiféle gazdasági esélyegyenlőséget és demokráciát, csupán az erősebb győzelmét biztosítja a gyengébb felett. A tulajdon, a tőke, a termelés és a szolgáltatások szabad áramlása újratermeli az egyenlőtlenségeket, eldologiasítja az emberi viszonyokat, szembeállítja a társadalom tagjait a megélhetésért vívott napi harcban. A szociálpolitika például már nem alkotmányos alapjogra épül, hanem az új gazdag elit adakozókedvére. A profit magától sohasem "csorog le" oly mértékben, hogy az egész társadalom jól járjon. A klasszikus kapitalizmus fellendülést hozó időszakával ellentétben, az új kapitalizmus elitje már nem "jóbácsi" módjára viszonyul a vesztesekhez, nem hajlandó eltartani a versenyképteleneket, ellenkezőleg: annak az államnak a lebontásában érdekelt, amely szociális, pénzügyi, környezetvédelmi és más védő hálókat próbál vele szemben szövögetni.

   A saját érdekeiket hajszoló pénzpiaci csoportok és a közérdek által vezérelt társadalom híveinek küzdelme egyre reménytelenebb az utóbbiak szempontjából. A kis nemzetállamok mindeddig sikertelen kísérleteket tettek azért, hogy korlátozzák a tőke szabad, de kártékony áramlását, mérsékeljék társadalomellenes hatásait, az elszegényedést, s annak következményeit. A nemzeti önvédelem  - a globalizáció kritikai értelmiség és az antiglobalista mozgalmak támogatásával is - a jelszavakban megfogalmazott célok ismételgetésénél tart: esélyegyenlőség, igazságosabb elosztás, a középrétegek megerősítése, a lemaradók felzárkóztatása; érdekegyeztetés, érdekvédelem, jogvédelem;  a köz akaratát érvényesíteni tudó, ellenőrzött állam, amely partneri viszonyt ajánl a munkaadóknak és a munkavállalóknak a kölcsönös felelősség alapján, stb.

(16.sz.melléklet.)

   A politikai elit világszerte politikai játékokat játszik, de a klasszikus ideológiáknál erősebben hat a piaci-üzleti élet logikája, ezért a hatalmi elit a tulajdonjogok alapján különül el, - egyesek gazdagsága mások elszegényedéséből származik -, a vagyon feletti korlátlan uralomhoz pedig  annak két legfontosabb garanciáját is megteremtette: zavartalan befolyás a jogalkotásban és a jogérvényesítésben. A hazai politikai választóvonalak aszerint is meghúzhatók: melyik párt miként viszonyul az új kapitalizmushoz, a neoliberális gazdaságpolitikához, a globalizációhoz és annak hatásaihoz: az egyenlőtlenségek és a társadalmi igazságtalanságok növekedéséhez. Ám egyik politikai erő sem határozta meg pontosan és tartósan viszonyát az új kapitalizmushoz. A négyévenkénti kurzusváltások alkalmával meghirdetett új gazdasági-társadalmi programok ellenére 1990 óta tartósan maradt az uzsoracivilizáció tendenciája - ahogy  ezt  Drábik megfogalmazza - : termelőgazdaság helyett pénzgazdaság; teljesítmény helyett spekuláció; emberközpontú gazdaság helyett pénzközpontú; ellenőrzött közhatalom helyett ellenőrizetlen magánhatalom; érdemi demokrácia helyett formális és kiüresedett tartalmú demokrácia. A két tömbre szakadt ország négy évenként ígérgető versennyel és hazugságokkal válaszol  a világméretű kihívásokra. Semmi sem drága a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Deák Ferenc, a haza bölcse mondta 1869-ben: "Sem a népnek, sem az országnak nem barátja az, aki elérhetetlen vágyakat ébreszt a könnyen hívők kebelében."

            Ha a magánhatalom erősebb mint az állam