Czike László
                                                              
                                                                                                                                            

                   Az építési tervrajz  

Jezowskinak igencsak hosszú időbe telt, amíg meg tudta emészteni a Barlangász Szövetségnél tett spontán látogatását, röviden: bükki kalandját. A legelső esethez képest az alapvető változást az a nagyonis elgondolkodtató tény jelentette, miszerint akkor felébredt; az utóbbi eset után azonban nem. A Bükkből távozóan - évtizedek óta kialakult szokásaitól eltérően - egy mátramelléki falusi csehóban egymagában felhajtott előbb egy grogot, majd egy másikban egy méregerős dupla feketekávét, melyek mellett órákig elücsörgött, a történteken töprengve. De mivel semmire sem jutott - s ezúttal sajnos nem is ébredt fel! -; visszaszállt kocsijába és hazafelé indult, vezetés közben mélyen elgondolkozva: mit is mondjon otthon...
Világosnak tűnt számára, hogy két, rosszabbnál rosszabb választás előtt áll. Ha mindent őszintén elmond a feleségének, - vagy egy szavát sem fogja elhinni, vagy (ami még rosszabb) összevész vele, amiért olyasmibe keveredett, amire cseppet sem volt felkészülve, s amitől az asszony előre óvta. Jezowskinak egyáltalán nem hiányzott, hogy egész hátralévő életében - „Én megmondtam neked előre!” című - korholásait hallgassa. Ezért úgy döntött, hogy az igazat nem mondja el; sőt, egy olyan rablómesét fog otthon előadni, amiben szó sem esik az ő beavatásáról. Jól tudta pedig, hogy az első hazugságot majd követi a többi, s ettől kezdve az élete kettőssé válik: egy látszatéletre a feleségével, - illetve egy kalandos valódira. S jó, ha mindezt hosszútávon is elviseli tudathasadás nélkül. A gondolatai szanaszét csapongtak. Az agya valóságos darázsfészekként zsongva, igyekezett minél előbb feldolgozni a friss élmény-zuhatagot; bár a feladat a rengeteg ellentmondás miatt meglehetősen megoldhatatlannak látszott. Jezowski számára a legdöbbenetesebb felismerést az jelentette, hogy amit eddig ‘való(s) világnak’ hitt, az nem létezik; s helyette egy álomvilág az igazi, amelyben a ‘hivatalos élet’ szereplői egészen más karaktert alakítanak, mint akik a szürke, hétköznapi ‘valóságban’. Úgy érezte; - soha nem fogja kiheverni, amit látott; és soha nem tud többé megbízni egy másik emberben, hogy valóban az, akinek mutatja magát. Viszont szembe kellett néznie a nyilvánvaló ténnyel, az immár megváltoztathatatlannal: szabadkőműves lett...
Még hazaérése előtt eldöntötte, hogy nem akar beleőrülni ebbe az egészbe; ezért tulajdonképpen nemcsak a felesége előtt fog hallgatni, hanem mindenki más előtt is; - sőt, saját magában sem tudatosítja a történteket, hiszen egy emberben kettő személy nem lakhat együtt békében, pláne az eredeti személy akarata ellenére.

Nagy nehézségek árán, de sikerült betartania, amit megfogadott. Ugyan hetenként egyszer kénytelen volt bevenni lefekvés előtt egy eunoctint, hogy aludni tudjon; mert enélkül az agya - mint a végtelenített, bűvös körben járó számítógép - csak és kizárólag a megold(hat)atlan problémák, ellentmondások tisztázására fordította a teljes kapacitását, ami Jezowski teljes fizikai és szellemi kimerüléséhez vezetett volna. Nehéz heteket élt át. Sosem lehetett biztos abban, hogy aki másnap felkel, az ugyanaz az ember, aki előző este lefeküdt. S várta-várta, hogy mi fog történni.
Két hónapig nyugodtan ‘emészthetett’, s már kezdett is idegileg regenerálódni; - mikor egy reggel felhívta telefonon Mesznyik Koszmer, a Barlangász Szövetség múltkori epizódból megismert elnöke. „Találkozót kell megbeszélned az unoka-öcsémmel, Langsdorff Koszmerrel, aki a Budai Vár egyik kazamatájában bérli  irodáját, s a Nemzeti Lepkevadász Alapítvány elnöke! Jelszóként - erről ismer majd fel - mondd azt neki, hogy Isten éltesse sokáig születésnapján!” Hát mégse álom volt, folytatódik tovább! - rémüldözött Jezowski; majd higgadtan felvette a telefont, és megbeszélte a találkozót az újabb Koszmer-elnökkel...

Szó, mi szó, - ronda egy novemberi nap volt! Már az éjszaka közepétől zuhogott, s Jezowski otthon felejtette az esernyőjét. (Honnan is sejthette volna, hogy ennek a napnak az esernyő lesz a vezérmotívuma?!) Alig szállt ki kocsijából a váraljai parkolóban, szinte máris csuromvíz lett mindene. Így tette meg gyalog a kapuig vezető többszáz-méteres utat. Gyanús egy építmény volt már kívülről is, de mégis bátran lenyomta a nehéz kilincset, s belépett egy hűvös folyosóra, ahol félhomály és valami orrfacsaró szag fogadta. Ekkor eszébe jutott, hogy már régóta erősen vizelnie kell; - jobb lesz, ha gyorsan elintézi folyó ügyeit, mielőtt az elmondásnak megfelelően megkeresi a lepkevadászok irodáját. Tíz-egynéhány lépést tett meg, amikor fürkésző tekintete egy jobboldali ajtón a „WC”-feliratot vélte felfedezni. ‘Egy életem, egy halálom!’ - gondolta a sötétben, s belépett a nyirkos helyiségbe. Már kívülről is hiába kereste ugyanis a villanykapcsolót, amelyet nem talált meg  belül sem. A derengésben (a helyiségnek láthatólag nem volt ablaka) piszoárok sziluettjét inkább csak gyanította, mint valójában látta, - de hogy még biztosabb legyen az elvégzendő kis dolgában: vakmerően kétarasznyira nyitva hagyta a WC ajtaját, hogy a beszüremkedő halvány ‘fényben’ ne érhesse meglepetés. Elvégezte hát a dolgát - azaz éppenhogy csak befejezte volna! -, amikor hatalmas robajlást és elemi erejű vízáram csobbanó lezúdulását hallotta; majdhogynem ledöntötte a lábáról is. Az történt, hogy miközben Jezowskink még a sliccén matatott, minden előzetes jelzés nélkül (ön)működésbe lépett a piszoárok öblítő rendszere, valódi árvízzel árasztva el az egész helyiséget. Jezowskit övön alul érte az öblítés...
A dzsekije széttárva; - de az alatt deréktól lefelé teljesen elázott a friss csapvízzel vegyes szennyvíztől. Kifelé távozóban inkább érezte, mint látta, hogy szinte már bokáig tocsog a még mindig ömlő áradatban. Még csak ez hiányzott! - gondolta.
Elviekben csak két választása volt: vagy hazamegy, s útközben jéggé fagy a vizes nadrágjában (= vese-és/vagy tüdőgyulladás); vállalva a ‘megfutamodás látszata’ kockázatát is; - vagy pedig lemegy ‘a szuterénbe’ az Elnökhöz, megszárítkozni... A józan ész (?!) az utóbbi megoldás mellett szólt; - így Jezowski mély lélegzetet vett, és nekiindult, hogy beteljesítse sorsát. Bizonytalan kopogás után benyitott az ‘Elnök’ táblájú ajtón, s rémületére egy előszobában találta magát, két titkárnővel szemben, akik az íróasztaluktól tekintettek fel a belépőre. A másodperc törtrésze alatt még átfuthatott az agyán, vajon mi szüksége lehet a Nemzeti Lepkevadász Alapítvány elnökének két titkárnőre (?); azután - mert mosolyogva intettek, hogy az Elnök úr már várja - a táskáját szorosan csöpögő öléhez szorítva, beslisszolt a szerencséjére éppen kinyíló elnöki ajtón, amelyet maga Langsdorff Koszmer tárt szélesre, a legjobb pillanatban. Beszédesen tocsogó lábnyomok maradtak utána...

Látszólag nem történt semmi, senki nem vett észre semmit; Jezowski pedig simán bejutott küldetése színhelyére. Csak állt; kívülről csöpögve, belülről pedig mélyen megszégyenítve, büszkeségében megalázva, egy nemecsekként, kétségbeesetten. Továbbra is pajzsként szorította magához aktatáskáját, majd szemrebbenés nélkül vendéglátójára nézett. A szintén rendbéli Langsdorff testvér külsőre nem sokban különbözött unokabátyjától. Ezek mind egyformák! - gondolta Jezowski, mert a középkorú férfinek ugyanolyan sörte bajuszkája volt, mint azoknak, akiket már eddig megismert. Kezet fogtak; s mindjárt, első látásra össze is ölelkeztek. Isten hozott! - mondta Koszmer, majd visszahőkölt: „De hiszen Te csuromvíz vagy!”... Jezowski kínos precizitással elmagyarázta, mi történt, - s várta a lesújtó ítéletet. „Ajjaj; már egy hete kérem a vizeseket, hogy csinálják meg az öblítő-rendszert, ám eddig hiába! De nem láttad a ‘ROSSZ!’ feliratú táblát a mosdó ajtaján?! Na, mindegy, ülj le, azaz dehogyis, maradj így, mindjárt kitalálunk valamit!”. Amíg kiment, hogy ‘segítséget’ hozzon; Jezowski körbenézett a 16-20 négyzetméteres szobácskában. A falakon szinte mindenütt, különböző fajtájú preparált, kifeszített szárnyú pillangók függtek - nagy, üvegezett dobozokban. Éjjeli és nappali páva-szemek, atalanták, apollók, antiópák, kardosok és fecskefarkúak, halálfejesek, - a formalinhalálban szendergő, márványmozaik-mustrázatú alkonyati szenderek; sőt, még észak-amerikai danaidák s tenyérnyi dél-amerikai morfók is. Ekkor Koszmer visszajött, nyájasan mosolyogva - kezében egy nyitott esernyő. „Drága barátom; az első találkozónkat még az sem ronthatná el, ha mondjuk spontán bevizeltél volna, ami teljesen valószínűtlen. Mert hát ugye nem ez történt: mindenben a mi rossz mosdónk a hibás! Rá se ránts, kérlek, vetkőzz neki, vesd le a nadrágodat, ülj le a székre, s a bejárat felőli oldalról tartsd magad elé az esernyőt - nehogy neglizsében lássanak a lányok, mikor a forró teát hozzák!” Jezowski mindenben vendéglátójára bízta, s az utasítás szerint máris kényelembe helyezte magát. Az enyhén illatos, vizes nadrágot a tűzforró radiátorra terítették száradni, amitől már 5-10 perc múlva vizeldeszagú párával telt meg a szoba levegője, mire kinyitották az ablakot. Tudták: a rövidebbre tervezett beszélgetés megnyúlt időtartamát ettől kezdve már nem a mondanivaló hossza, hanem a nadrág száradási ideje határozza meg... Megitták a teát, s kíváncsian fürkészték egymást. „Kérdezz csak bátran, ha valamit nem értesz!” - szólt Koszmer, mintegy olvasva Jezowski tekintetében. „Mondd, ez a lepkevadászat valódi, vagy csak álca?” - „Itt minden valódi; de mindennek kettős valódi értelme van: egy külsődleges, meg egy rejtett. Minket, s az egész rendünket kettős finanszírozás élteti - egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia az állami költségvetésből, másrészt a rendünk tagjai, mint szponzorok a vállalati támogatásukkal.” - „???”. - „Légy nyugodt, minden rendben van, a dolog abszolút szervezetten működik. Ha valaki netán ‘vizsgálódni’ akarna - ami eleve kizárt esemény -, csak teljesen szabályos támogatási és tagi szerződéseket talál, valamint teljesen hétköznapi számlákat és átutalásokat. Egyébként minden fontosabb hivatal, intézmény megfelelő vezető pozíciójában a rendünk tagja ül; - aki természetesen jól ismeri az aktuális azonosító jelzéseket, szimbólumokat. Ma (s még közel egy évig) a lepke van érvényben; amely iraton a pillangó szerepel, azt zöld (gyorsított) úton kell elintézni, mindenfajta ellenőrzés nélkül. Tavaly pl. a pöttyös nyakkendő volt ‘divatban’; kész röhej, minden jelentős összejövetelen valósággal nyüzsögtek a pöttyös nyakkendősök!”. Jezowski ránézett a névjegyre és látta, hogy annak is jobb felső sarkában piros-fehér-zöld, kardos pillangó virít. „De mutatok valamit, hogy formális és átvitt értelemben megértsd a lényeget! - folytatta Koszmer. Nézz rá, jó erősen a lepkére! S a képét emeld olyan közel a szemed elé, hogy az orrod hegyével megérinthesd. Bandzsíts egy kissé, amíg a kompozíció két hasonló foltja össze nem csúszik. Ekkor lassan távolítsd a képet, körülbelül 30 centiméterre az orrod hegyétől. Nézd merően a kompozíciót, és továbbra is bandzsíts! Néhány másodperc múlva a jobb és a bal szem által látott képek átfedik egymást, és előtűnik a háromdimenziós kép. Most, így, mit látsz?” Jezowski szolgaian végrehajtotta vendéglátója utasításait, s meglepve kiáltott fel: „Egy arany rózsakeresztet látok!” - „Nos, mint látod: a lepke az adekvát forma; s a rózsakereszt a rejtett tartalom. Így vagyunk a világgal is: mert kik profánok, szimplán lepkevadásznak néznek bennünket, miközben mi őrizzük az ősi tudást.” - fejezte be tanítását Koszmer elnök. Ekkor csöngött a telefon. Valami ‘építési tervrajzról’ esett szó, amelyet az Elnök jó előre megígért valakinek a vonal másik végén. Miután Koszmer letette, Jezowski megkérdezte: „Mi az építési tervrajz?” - „A társadalom politikai szerkezetének gyökeres átalakítására irányuló átfogó koncepció. Jó, hogy megkérdezted! Éppen ezért kértelek magamhoz. A feladatod az lesz, hogy készíts ‘építési tervrajzot’ a keresztény világnézet és a szocialista gondolkodásmód összebékítésére, s tegyél konkrét javaslatot a személyekre is, akik egy feltételezett nagykoalícióban együttműködve vezethetnék az országot!”.
Megbeszélték még, hogy Jezowski jelentkezik Koszmernél, amint a koncepcióval elkészült, s akkor ‘kap tőle’ polgári foglalkozást is, amiből legálisan megélhet.
A nadrág időközben megszáradt, s Jezowski felöltözve eltávozott.
Két hét alatt főhősünk megírta a „Keresztény szocializmus” című tanulmányát, amit vaslogikával, legjobb tudása és ismeretei szerint alkotott meg. Ekkor 2000. decemberében jártunk. Elküldte tehát írását a Nemzeti Lepkevadász Alapítvány elnökének, s várta, hogy mi következik. Egy hét múlva jelentkezett is Langsdorff Koszmer, és a megbeszélés színhelyéül megjelölte az egyik dunaparti palotát. Ez a beszélgetés ezúttal igen rövid ideig tartott, és nem egy szobában, hanem a tágas aulában, két oszlop - Jákin és Boáz? - között zajlott le. „Igen értékes a munkád - kezdte Koszmer -, de engedd meg, hogy a végkövetkeztetéseidet ‘módosítsam’! Egyrészt még nem döntöttük el, hogy Orbán Viktor miniszterelnököt ‘ejtsük-e’, vagy sem. Másrészt viszont, amennyiben mégis ‘leváltanánk’; akkor sem Németh Miklós lenne az egyezményes miniszterelnök (aki keresztény s szocialista is egy-személyben), hanem akkor a Horn-vonal jön vissza, valamilyen formában. Ettől függetlenül a levezetésed hibátlan; - ám a politika nem tudomány, és nem érzés kérdése, hanem a hatalom művészete. Jól jegyezd meg ezt a továbbiakban!” 

Jezowski csak állt csalódottan, mint az anyátlan kisgyermek (motherless child), akinek elvették a játékát. Koszmer távozóban még utána szólt: „Apropó; - amint megígértem, beajánlottalak két multi tanácsadónak: a KPMG-nek és a Deloitte & Touche-nek, majd ők jelentkeznek megbízással nálad!”
Jezowski arca felderült: hamarosan mégiscsak lesz munkája.

Vác, 2003. augusztus 26.     
                                  

                                                                     Czike László