Czike László

               A sokszereplős sakkjátszma    

Úgy két évvel ezelőtt egy nagyobb terjedelmű, a KAPU-ban megjelent írásomban - „Az arany rózsakereszt” címűben, vagy máshol?! - azt találtam írni, hogy soha nem a tényleges cselekmény a valóban fontos, csak annak szimbolikus jelentése. Ha jól emlékszem; ezt a különös mondatot Gyurkovics Tibornak a „Kis Újság”-ban napvilágot látott talányos története váltotta ki belőlem, - egy olyan képtelen, történelmi ‘sci-fi’-számba menő történet, amelynek a főszereplője Bornemissza Gergely volt, de teljesen váratlan, meglepetésszerű kor, szokatlan eseményeiben.
Akkor megértettem: Gyurkovics kedvére játszik a korokkal, az eseményekkel, a szereplőkkel; az emberekkel, - a szavakkal és az olvasókkal egyaránt...!
Gyurkovics a szavak, a fiktív történések mágusa; az írás módfelett szórakoztatja, de csak annyiban, amennyiben a szimbólumok hatást gyakorolnak a való világra.
Legutóbbi ilyen írása, a „Magyar Nemzet” március 8-iki szombati mellékletében - kis ‘távolságra’ Sándor György csodálatos füstölgő sziporkáitól - volt olvasható, „Háromszögletű sakktábla” címmel. Ajánlom, aki csak megteheti, mélyedjen el benne, mert ehhez hasonló szakrális politikai rejtvényt eddig aligha olvasott!

Tekintve, hogy jelen írásomnak nagyjából önmagában is meg kell állnia; némileg vázolnom kell, miről is szól a veretes mű! Jezovicsot, aki a furcsa történet főhőse; valakik bevezetik egy sötét kastélyba, mely három teremből áll. Kísérője, finom fiatalember, megígérteti vele, hogy utólag nem kürtöli ország-világgá, hol járt... „Nemigen akad földi lény, ki eme palota titkait megismerheti.” - mondja az ifjú, amint sorban végigjárják a világot uraló nagyhatalmak ‘civilizációit’ jelképező termeket. Kinyilatkoztatja ugyanis, hogy ez a kastély valójában a világpalota.
A nagyteremben a játékosok egy háromszögletű sakktábla előtt ülnek, amelyen három csapat van felállítva, - s a csapatok ádáz küzdelmet folytatnak egymás ellen, pontosabban ketten együtt, a harmadik ellen...
Főhősünk, Jezovics, hirtelen támadt szent buzgalmában - megsejdítve az alkalmi feladat lényegét! - kezdené megfejteni az egyes termekben látottakat, de a kísérő türelmetlenül leinti: „Semmi kérdés, uram, semmi kérdés. Mit is kérdezne? Nem azért hívattuk önt ide, hogy olyan kérdésekre feleljen, amelyekre mi is tudjuk a választ. Azt szeretnénk tudni, amit mi nem tudunk. Magát mágusnak mondják - léleklátónak. Kíváncsiak vagyunk a véleményére. Mi a titok? Ennyi az egész. (...) Tudjuk, tudjuk, csudába a csodálkozással! Nem ez a lényeg. Amit nem tudunk, az a lényeg! (...) Igen, igen, ez a világpalota. Figyelje meg a játékosokat! Itt dől el az emberiség sorsa. Visszafogottan játszanak, de játszanak. Tessék figyelni! (...)   
 Az egyiken végtelen mennyiségű paraszt állott visszahúzódva. (...) Nem álltak rosszul, a király körül volt bástyázva. (...) Hu Csin-tao kreolsárgán sakkozott.
 A másik oldalon kese fejű, vékony ember ült, ... ideges volt, fölényes, elszánt. 
 A vezér örülten rohangált le s föl, a tábláról átható whisky-szag áradt. Kiütött mindenkit, aki az útjába került.
Jezovicsunk idegenvezetője - mielőtt közölte volna vendégével a feladvány valós mibenlétét - felvázolta ‘a háromoldalú (trilaterális) sakkjátszma’ pillanatnyi harci állását: „Őrült küzdelem folyik. Egymás ellen, együtt. Jelenleg remeg a levegő. De a táblán még rend van. A whiskys vezet. Tarol. Hengerel. A kese védekezik, de nem buta. A sárga arcú láthatóan nyugodt. Mert a játszma ki van egyen-súlyozva. Mikor feküdni térnek, nyugton vagyunk. Megáll a világ.” S most jött a feladat: „Nagyobb a probléma, s ezt kellene kiderítenie. Míg ezek alszanak, valaki átrendezi a bábokat. Egészen másképpen folytatódik a játszma reggel. Mintha egy negyedik játékos is lenne. Ezt kell megfejtenie. Pénz nem számít. Mit gondol, ki lehet az?”

Előre bocsátom, hogy mind a történet, mind a feladvány több dimenziós, és több rétegű, mint amilyennek első ránézésre látszik. De tovább megyek; annál is több dimenziós, amilyennek akárhány ránézésre látszik. Két dolgot megígérek: azokat az összefüggéseket, melyek már eddig is minden olvasó számára triviálisak; épp úgy nem kívánom (s nem fogom) megmagyarázni, mint ‘a messzebbre vezetőket’. Egyrészt semmit nem akarok a történetbe ‘belemagyarázni’, másrészt szeretném meghagyni olvasóimnak (olvasóinknak) az önálló gondolkodás minden örömét...
Gondolom, annyi világos, hogy a világot három sakkozó nagyhatalom uralja: a whiskys Bush (USA), a kese fejű Putyin (Oroszország), - és Kína, Hu Csin-tao, amint ‘kreolsárgán’ sakkozik. Vannak - szándékosan - árulkodó félmondatok és jelzős szerkezetek. A ‘ketten együtt’ kitétel nyilvánvalóan egyrészt azt jelentheti, hogy az USA és Oroszország (látszólag) - most még - vállvetve harcolnak a világ ‘nem keresztény’ erői, vagyis mindenekelőtt Kína és a muzulmánok ellen. Mégis, mi utalhat arra, hogy nem csak Kínáról van szó?! A kreol-sárga jelző! Az arabok (és még inkább a perzsák!) ugyanis ‘kreolok’, és nem sárgák. A másik összekötő kapocs konkréten aktuál-politikai: ti. Irak lerohanását Észak-Koreáé követheti...
De másrészt a ‘ketten együtt’ éppúgy lehet finom jelzés is arra nézve, hogy ez a mai egyensúly bizony - értsd: „de a táblán még rend van” - roppant borulékony; könnyen előfordulhat az, hogy az első szőnyeg-bombázások után „mások ketten” állnak párba, például Oroszország ‘a kreol-sárgákhoz’ pártol át, az USA ellen!

Mielőtt megpróbálnánk megoldani Gyurkovics rejtvényét; vegyük figyelembe azt, hogy az író rendszere ugyan abszolút logikus, zárt és gömbölyű rendszer; ámde mint minden fikció, önkényes megfontolásokat (is) takar. Éppen ezért felteszünk néhány olyan kérdést, amelyeket az író - önkényesen - nem is tesz (nem kérdez), és nem is válaszol meg. E kérdéseim pótlólagosak, de nem Jezovicshoz szólnak...     
 Ki az (milyen erő), aki a játszmát ‘nappal’ kiegyensúlyozza? 
 Kik azok, akik ‘nyugton vannak’ (nyugodtak) amikor a világ erői alszanak?
 Ha nappal képesek a rendre vigyázni, miért nem képesek erre éjjel is? 
 Ki az (a hatalom), akinek a nevében ifjú kísérője megbízást ad Jezovicsnak?
 Ki az a Jezovics, akit ‘mágusnak, léleklátónak’ mondanak?
 Kit takar valójában ‘a Jezovics’ név?
 Gyurkovics Tibor valóságos feladványt, vagy költői kérdéseket publikált?
 Létezik-e egyáltalán ‘a báb-átrendező’ negyedik játékos, vagy csak fikció?

Tekintve, hogy ‘a három tenor’ - USA, Oroszország, Kína - mindegyike egyedüli világuralomra tör (ők a háromszögletű sakktábla sakkjátékosai Gyurkovics Tibor félig fiktív világhatalmi drámájában); kizárhatjuk, hogy a látszólagos és átmeneti erőegyensúly ‘nappali’ fenntartásáról ők gondoskodnának. Minden erőfeszítésük az egyensúly felborítására irányul, - ezért amennyiben és ameddig mégis egyen-súly van, azt a világhatalmakkal szemben hozza létre valamilyen háttér-erő. Már-pedig teljességgel valószínűtlen, hogy a stratégiai egyensúlyt ‘nappal’ létrehozó s fenntartó kvázi-őrangyalkák, mint háttérerő ‘mögött’ létezzék még egy alamuszi, éjszakai kisördög is, mint másodlagos háttérerő, aki éjjel átrendezi a bábokat.
A Jezovicsnak a tárgyi megbízást adó hatalom nem lehet a fiktív éjjeli háttérerők képviselője, hiszen semmi értelme nem lenne, hogy a saját maga által előállított rejtély megfejtésére adjon megbízást, egy a rendszeren kívüli idegen személynek. Marad az a feltételezés, hogy a világrendet egyébként nappal kifogástalanul őrző háttérerő éjjelre ‘kiakad’, elveszíti hatékonyságát, - s jön a mumus, aki átrendez. Nem alaptalan variáció az sem, hogy a nappali angyalkák és éjjeli ördögöcskék ugyanannak a háttér-klánnak az ügynökei; csak épp nem tud(hat)nak egymásról, mert a titok lényege éppen abban áll, hogy a földi hatalmi rendet és a káoszt ugyanaz az erő generálja, - vagyis hogy a Rubicon mindkét partján ők állnak...
A hatalom tehát kétarcú (skizofrén) - a rend őre, és a rend ellensége is egyben.
Meglehet, hogy Jezovics igazi megbízója nem földi, hanem transzcendens erő, - Isten, vagy a Sátán. Isten mindent tud, a saját terve (teremtése) nem lehet titok ő-előtte, ezért nincsen szüksége rejtvényfejtőre. A Sátán pedig azért valószínűtlen, mint megbízó, mert ha ő generálná ‘az éjszakai bábú-átrendezést’, a káoszt; úgy tudnia kellene róla, tehát ismét csak felesleges Jezovics rejtvényfejtő munkája.
Mindazonáltal nem kell nagy ész ahhoz, hogy kitaláljuk: kicsoda is Jezovics!
A ‘-vics’ képző mindent megmagyaráz. Gyurkovics = Jezovics = Jézus...
Jezovicsról ugyanis tudjuk, hogy Gyurkovics önmagáról mintázott szereplője.
Jézus + ‘-vics’ = Jezovics. A léleklátó mágus tehát Jézus, a próféta; az éjszakai káosz művelői valódi kilétének a kiderítésére ő kapja a megbízást, - ám valójában a költő, Gyurkovics Tibor, aki legalábbis írásában magára veszi ezt a keresztet...
Vélhetőleg a megbízás valódi célja az Antikrisztus kilétének a kiderítése.
Az író kérdései igazi kérdések és költői kérdések is egyben.
Kíváncsian várjuk, hogy a folytatásban megtalálja a rejtvény kulcsát.

Vác, 2003. március 10.
                                                                 Czike László