Végtelenek keresztútján
2005.02.14. 21:09
Az ember a középpontban áll a mikrokozmosz és a makrokozmosz határán
Czike László Végtelenek keresztútján
Tőlem lefelé a mikrokozmosz, a szubatomi árnyékvilág, - felettem a csillagos ég. Alattam, testrészeimben az egyik, fejem felett pedig - üvegbúrám és szemfödőm - a másik végtelen világegyetem. Végtelenek keresztútján állok.
Csillagpor, fény és lélek Most következhetne, hogy porból lettünk és porrá leszünk; - ti. csillagporból és csillagporrá. Alattunk s felettünk a különböző halmazállapotú fénysugár virtuális tömegei, megtestesülései, a semmi látomásai - bennünk meg az egyetlen valami, ami örök és megismételhetetlen. A ‘tékozló lélek’, aki végül mégis visszatér... Fizikailag a mikro és a makro kozmosz határán, két végtelen keresztútján állunk. Tudatlanul is a golgota kálváriáját járjuk: nemlét, lét és öröklét mezsgyéjén. Jézus Krisztust keressük, akiből minden életerő, minden élővíz fakad.
Kereszténnyé érünk Az ember nem születik kereszténynek, hanem azzá válik. Amint a gyümölcs is megérik a napfény hatására, ha nem rothad el s hullik le idő előtt vagy nem szakítják le türelmetlen, sőt gyilkos kezek, mielőtt meg(t)érhetne. „Keresztelkedjetek meg és higgyetek!” -- mondta az Úr, mert ezek az üdvözülés alapfeltételei. Ádám áteredő bűnével születünk, ezért meg kell szabadulnunk tőle. Ennek egyetlen - Isten által rendelt - útja-módja, hogy megkeresztelkedünk...
Egynek bűne, egynek áldozata Aki a hitét ezután soha, a legkritikusabb kísértésekben sem veszíti el, - üdvözül. Mert Ádám (és Éva) engedetlensége folytán elveszítettük ugyan a Paradicsomot, és mindannyiunknak meg kell halnunk - a Mennyország Isten kegyelmében mégis elérhető. „Amint tehát egynek bűnbeeséséből büntetés szállt minden emberre, úgy árad minden emberre életadó megigazulás egynek igaz volta miatt. Amint egynek engedetlensége miatt bűnössé váltak sokan, úgy sokan megigazulnak egynek engedelmessége miatt.” (Róm. 5, 18-19.)
Áteredő és szerzett bűnök Az egynek engedetlensége Ádámé volt; - az egynek engedelmessége Krisztusé. Sátán eltérítette az ember útját, eltérítette Istentől. Az eredeti bűnnel megjelent a bűn, az idő múlása, a szenvedés és a halál. Isten saját egyetlen Fiát küldte le a Földre, hogy áldozatával visszaadja az embernek a hazatalálás lehetőségét. Jézus Krisztus szó szerint elvette a világ bűneit, hiszen az addig céltalanul és hitetlenül tévelygő emberiségnek megteremtette a mindkét (áteredő és szerzett) bűnfajtától való megszabadulás valós lehetőségét, és ezzel visszaadta az elveszett reményt... Az út, az igazság és az élet A végtelenek keresztútján a megfeszített Krisztus függ a kereszten, aki legyőzte a halált, feltámadott, utat mutatott. Aki engedelmes az Atyához: megkeresztelkedik és hiszi a Fiút, az is meghal, de feltámad, s örök életet nyer a végítélet napján.
A bűn irracionalitása A bűn kakukktojás az Isten által teremtett világegyetemben; - rendszeridegen és inkompatibilis tett, gyalázatos cselekedet, amivel tudatosan ellene szegülünk, és megtagadjuk Isten rendelését. Jézus Krisztus egész életében azért küzdött, hogy tanításával, példabeszédeivel az embert letérítse a bűn, a kísértés, a Sátán útjáról, és visszatérítse Istenéhez. Ám a megigazulás cseppet sem racionális folyamat: az ember lelke a hit és a remény - vagyis érzelmek - útján érik meg, Isten fényében sütkérezve, akár a fügefa gyümölcse.
Bűnbánat és megbocsátás A bűneinket meg kell bánnunk, és kérnünk kell Istent, hogy végtelen kegyelmével bocsásson meg nekünk. Bűnbánat nélkül nem számíthatunk megbocsátásra, hisz’ a bűn legyőzése csak az elkövetett tett tudatosulása útján lehetséges. Az ember, aki képtelen a bűneinek (legalább utólagos) felismerésére és megbánására, éretlen vagy megátalkodott személyiség. A megbánás az Istennel folytatható imádságos kommunikáció legfőbb alapfeltétele. Néma gyermeknek Isten sem érti a szavát...
Szentgyónás előtt és után „Uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj, - hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!” „Teljes szívemből szánom és bánom minden bűnömet, amellyel a mindenható Istent megbántottam; ígérem, hogy kerülni fogom a bűnre vezető utat, és többé nem vétkezem.”
Az Ószövetség tízparancsolata
1. Én vagyok a Te Urad-Istened, más Istened ne legyen! (pl. Buddha, Allah) 2. Ne imádj helyettem bálványokat! (pl. a pénzt, egy embert, stb.) 3. Ne vedd hiába Isten nevét! (ne káromkodj) 4. A szombatot (mi a vasárnapot) szenteld meg (munkaszünettel, szentmisével)! 5. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a Földön! 6. Ne ölj! (magzatot se, mert a művi abortusz = gyilkosság) 7. Ne paráználkodj! (ezt fejtse meg mindenki önmagának) 8. Ne lopj! (ebbe beletartozik a korrupció és a privatizáció is) 9. Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen! (magyarán: ne hazudj) 10. Ne kívánd felebarátod vagyonát, feleségét, más jószágát! Jézus Krisztus főparancsa „Szeresd Uradat-Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22, 37-40.) S a ‘felebarátod’-ba beletartozik - az ellenséged is...
Jézus további parancsai „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, vagy a prófétákat, hanem hogy tökéletessé tegyem... Beteljesedik az egész.” „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb orcádat, fordítsd oda a másikat is. S ha pörbe fogva el akarják venni a köpenyedet, add oda a köntösödet is. S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira. A kérőnek adj, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd.” „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért)! ... Ti legyetek tehát olyan tökéletesek, mint mennyei Atyátok.”
Vác, 2004. október 28.
Czike László
|