A hepiend balladája
2005.02.16. 18:19
Czike László
A hepiend balladája
Trónörökös volt a Habsburg, A Ferenc Ferdinánd - Nyári éjen kedvese lett: Sárika, vadvirág... Száll reád merénylet átka, A mátka megfogant - Méhében egy halott császár Magjáért szól a lant.
Ah! lágyan kél az esti szél Alcsútdoboz felé; Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé.
Ne szülj császárt, te szűz! anya Ne szoptass csecsemőt!..., Férjhez adták egy orsóshoz A csinos roma nőt. Elárul a járomcsontod, A nemes halánték - Nemzedékek titkát hordod: Ferdinánd atyádét.
Európa egységes lesz, Magyar reményt kínál - Hogy végtére megment minket A szakrális király.
Pápa, add hát áldásodat! Ő megmenti trónod... Antikrisztus nem fog rajta - S így mindenki boldog. Megmenekülhet a világ, Róma és Izrael - Armageddon tehát nem lesz: A vész így illan el...
Halál helyett örömünnep Az Apokalipszis - Jézus, s Márja békét hoznak, Mert nem lesz több krízis.
Az Aranykor bőséggel jön, Büszke Isten Fia - Eredményes volt az újkor Magyar áldozata.
Eggyé forrt az egész világ, Minden népe testvér - Megigazul minden ember, A sok bűnös megtér.
Egynek engedetlensége Majd’ mindent tönkretett - De egy engedelmessége Irgalmat érdemelt.
Isten tehát megbocsátott: Új a történelem! - Mert leszállt Ferdinándra Megszentelő kegyelem.
Vác, 2004. október 26.
Czike László
|