Czike László

           Orbán Viktor évértékelő beszédének elemzése

Gyakorlatilag Magyarország mindkét ellenséges fele - plusz a határon túliak is – már legalább két éve repesve vártuk azt a felemelő, előre megdicsőült pillanatot, amikor Orbán Viktor újra ringbe száll, hogy legyőzze az immáron egy ciklusban második miniszterelnökét koptató szociál-liberális koalíciót. Hogy legyőzze az őt kihívó, ügyeskedésben meggazdagodott dinasztikus Gyurcsány Ferencet, akit direkt azért találtak ki Bilderbergben, hogy Orbán Viktor fája se nőjön az égig…

A pillanat íme eljött. A zsúfolásig telt csarnokban ismét ott mosolyognak azok a legszentebb magyar arcok – Martonyi János, Hende Csaba, Bayer Zsolt, Rogán Antal, Tőkéczky László, Deutsch Tamás, Stumpf István, Schmidt Mária, Áder János, stb. – akik nélkül a magyar felemelkedés úgyszólván elképzelhetetlen.  

Azután Kudlik Júlia felkonferálásában megjelent a színen a Polgár, aki – Zelnik József után szabadon – a pillanatnyi közönsége elvárásaihoz alakítja mindenkori imázsát, vagyis: úgy nem hisz a saját „műsorában”, hogy közben hitre szólítja fel az előadása résztvevőit, cipollai hatalma visszaszerzése érdekében.

Angol mintára – a Bleier Tóni a nagy példakép! – megkomponált, egy kissé még döcögősen induló polshow-jában Orbán Viktor azt javasolta: „2005. legyen a nemzeti konzultáció éve”, ami kissé illuzórikusnak tűnik, hisz’ az ország másik felének esze ágában sincs vele konzultálni, annyira engesztelhetetlenül utálja; az egyik fele meg úgy bele van habarodva – különösen a női nem képviselői, 16 és 76 között -, hogy minden konzultáció teljesen felesleges, csak olaj lenne a tűzre. 

Gyurcsány hantamétere
Főként külsődleges jegyeiben megújult ország-értékelésében a 2004-es évről, az új Magyarország mérésére Orbán Viktor „a hantaméter” használatát javasolta, - nyilván arra célozva, hogy korábbi, hasonló célú beszédében Gyurcsány Ferenc, regnáló miniszterelnök igen meggyőző futurológusi képességekről, mondhatnók „verne-gyulai” jövőbelátó tehetségről tett tanúbizonyságot. Olyan mesébe illő látomást, víziót vázolt fel a mai és a közeljövőbeli Magyarország állapotairól, amely köszönő viszonyban sincs az aktuális, szomorú valósággal. „Egy csöndes, nyugodt kormányváltásnál így hirtelen nincs jobb gondolatom!” - mondta a jelen megoldatlan problémáira, és különböző megoldásokat kínált fel vitára.

Nagyotmondásra nagyothallás
Rámutatott, hogy 2004. a kisebbedés, a nagyotmondás, a ráfizetés éve volt. Az év elején Medgyessy Péter egész Európát megdöbbentve azt javasolta: induljunk egy listán. Gyurcsány Ferenc szerint pedig nagy a jólét – „ez legalább három hantaméternyi” volt. Viszont ráfizetéses év volt 2004. a nyugdíjasoknak, a köz-alkalmazottaknak és a vállalkozóknak is. De emellett aktív év volt: a választók háromszor is elmondhatták a véleményüket, - ugyanakkor szembeállították egy-mással  a vidékieket és a városiakat, a hívőket és a nem hívőket, a szegényeket és a gazdagokat mutatott rá Orbán Viktor. "Bokszolni sakkozókkal, sakkozni bokszolókkal szeret ez az új kormány". Mit lehetne tenni ilyen kommunikációs offenzíva ellen a magunkfajtáknak? „A nagyotmondás ellen a legjobb védelem a nagyothallás” - mondotta…

Gátlástalan licitálás
Mint említette, sokat változott az elmúlt három évben: elvesztette az erejét és az önbecsülését. 1998. és 2002. között olyan dolgokra éreztük magunkat képesnek, amelyekre korábban soha nem. Pedig hát akkor is voltak természeti és gazdasági katasztrófák. „Mégis történtek változások, mert 1998. és 2002. között hittünk az erőnkben.” - szögezte le Orbán Viktor. Most sokan arról beszélnek: „mit, miért nem lehet - na, ezen kell változtatnunk.” Magam nem nagyon emlékszem olyan horribilis változásokra, miszerint pl. az Orbán-kormány megszorongatta volna a multinacionális cégeket adózási szempontból, vagy megfordította volna a pénz-folyam irányát, gátat szabva az értékek parttalan kiáramlásának az országból. De olyasmire sem emlékszem, hogy nekifogtak volna pl. az ún. nagy elosztási rend-szerek reformjának, megreformálva netán az egészségügyet, vagy a társadalom-és nyugdíjbiztosítást. De komoly adómérséklésre sem emlékszem, pedig még az első évükben 7 % volt a GDP növekedése. Abszolút hiteltelennek találom, hogy amíg a Fidesz volt kormányon, és a gazdaság állítólag jól fejlődött, addig senki nem akart adót csökkenteni; most azonban, mikor épp lejtmenetben, sőt zuhanó-repülésben vagyunk, még a vízcsapból is az adócsökkentés folyik. Én ugyanúgy látom ezt a jelenlegi helyzetet, mint a beavatott Tamás Gáspár Miklós; nem más ez, mint gátlástalan egymásra-licitálás: állandóan emelik a tétet, tisztára blöff az egész – ki hiszi mindezt el, amikor piros ultit mondanak három (Gyurcsány meg Hiller: az három) piros lapra, a (heti)hetes nélkül… Az ellenzék erre vérszemet kap, oszt’ bemondja a durchmarsot – mikor csak vizesnyolcasok (lásd: fentebb!) vannak a tarsolyában. Csak arra emlékszem, hogy a Fidesz, való igaz, bevezetett pár családi kedvezményt, amit azóta megevett az idő vasfoga, meg az MSZP. Az állítólagos nemzeti autópálya-építést – pályáztatás nélkül – egy valódi MSZP-s cég felfuttatásával akarták nyélbe ütni; aztán a cég se szó, se beszéd: lazán bele-hanyatlott a K&H botrányba. (Vö.: Dávid Ibolya 70:30-as elhíresült arányával.)

Kreatív költségvetés
Aztán volt még valami Széchenyi-terv – Vásárhelyire, Wesselényire, Kossuthra és Martinovicsra már nem jutott idő (mi több, az összes szerepet nem játszhatta el egyedül a Szamóca!) -, ami kétségkívül fellendítette az üzletvitelét a Magyar Nemzet s a Heti Válasz szakrális érdekeltségi körébe tartozó párszáz holdudvari vállalkozásnak, de semmi áttörés a multik kontra nemzeti befektetők című fiktív verseny vonatkozásában. Aztán a ciklus végén már elkezdődtek a demokratikus kreatív költségvetés biztosította önkimentési akciók, hogy az MSZP-s időkre is maradjon az éléskamrában, mert akkor fényes, hideg szelek fújnak majd. Csak a magyar termőföldet nem sikerült magyar kézben megtartani – többet ért volna a moratórium helyett egy oratórium, mondjuk a Szörényi-Tolcsvay szerző-páros koprodukciójában. Énekel: Vikidál Gyula – porszívóügynök… Tényleg! Ebben se tett a Fidesz semmit: ültek a kétszínű ügynöklistákon, hátha kikel – kikkel?!

Orbán a gazdák mellett
„Míg az Európai Únióban falun élni a legboldogabb, a legbiztonságosabb dolog, nálunk a vidékiek, a falusiak élete reménytelennek tűnik.” Arra kérte a falusiakat, hozzanak létre faluparlamentet, ahol majd elmondják a problémáikat,  állítsák össze javaslataikat, és bármilyen kormány lesz hatalmon, kérjék számon ezek megvalósítását. Ha ez nem történik meg, azt tanácsolja, ne támogassák azt a politikát. A vidéki életet vállaló értelmiségieknek meg pótlékot kell bevezetni, amire van példa Európában. A gazdák gondjaira külön kitérve Orbán Viktor rá-mutatott: esetükben nem a naptári év jelenti az évet, az sokkal inkább tüntetéstől tüntetésig tart. „A gazdákat biztosítani kell, mellettük állunk!” - szögezte le.

Budapest kerékbilincsben
Mintha Budapesten kerékbilincs lenne. „Miért van, hogy szeretjük Budapestet, és mégsem érezzük az otthonunknak?” - tette fel a kérdést Budapest kapcsán Orbán Viktor. „Olyan az élet itt, mint egy kiképzőtábor, egy akadálypálya!” - mutatott rá. Ezért Budapestet egy új terv segítségével kell megújítani, amelyet többek között az országjáráson és sms-ben fogalmaztak meg az emberek. „Ha az ember Krakkóra vagy Tallinra gondol, akkor látja, mivé válhat egy város tizen-öt évvel a rendszerváltás után, melynek szemmel láthatóan van gazdája.” Bizony az ember nem nagyon érti, miként is lehetséges, hogy Budapestet már közel 15 éve Demszky co-nexusos garnitúrája rémuralja, és hogyan lehetséges az SZDSZ hegemóniája, mikor a rendszerváltás első 4 évétől eltekintve semelyik ciklusban nem értek el 7-9 %-nál többet? Ez csak egy 15 éves MSZP-SZDSZ paktummal magyarázható. A kerékbilincs lehullana, ha megszűnne a Demszky-bilincs…

Panelházak, panelprolik
A túl magas távfűtési díjakkal, az alapvető energiaforrások külföldi tulajdonával kapcsolatban Orbán elmondta: az árakat nem a világpiacnak, hanem a minden-kori kormánynak kell befolyásolnia. A panellakások általános rossz állapotával összefüggésben megemlítette, Schmitt Pál nemrég arról tájékoztatta: az Európa Parlamentben felvetette már, hogy a most csatlakozott országokban élők milyen körülmények között élnek - 800.000 panelházi lakás van -, és a problémákat önerőből nem tudjuk megoldani. "Budapest olyan, mintha kerékbilincset tettek volna rá, ha ilyen sokan vagyunk, ki tudjuk majd szabadítani. Nem lehet úgy szeretni egy nemzetet, hogy ne szeressük a szívét, vissza kell adni a nemzetnek a fővárosát, Budapest terve erről is kell majd szóljon."

Kampánytéma: az államadósság
Meglepő: az egy személyre jutó eladósodás az emberek legfontosabb kérdései között szerepel. Mára kiderült, hogy az elmúlt 3 évben 3500 milliárddal nőtt az államadósság. Az ’egy főre’ azt jelenti, hogy 2002. óta minden embernek 350 ezer forinttal nőtt az adóssága (ami már addig is cca. 2 millió forintot tett ki! – Cz. L.), hisz az állam által felvett hiteleket az egész országnak kell visszafizetnie (óránként 224 millió forint az eladósodás üteme). Ezt a pénzt Gyurcsány szerint a nyugdíjakra és az autópályákra (fiktív 800 kilométer!) költötték. (Ezt mondták 1990-ben is - hogy: „feléltük”! -, amikor Németh Miklós nagyhirtelen felfedezte a 20,5 milliárd dolláros külső államadósságot, ami ma már mintegy 45 milliárd dollárra rúg és amelynek a kamatait máig szintén nyögjük; az Orbán Viktor által most említett 13000 ezer milliárd forintnyi belső államadósságon túlmenően. Az állítás akkor sem volt igaz, ma sem. – Cz. L.) Vidéken a nyugdíjasok erre nem is azt mondják, hogy de jó is lenne, ha ez náluk lenne! Hanem azt: „Nagyon nagy baj van, ha már a nyugdíjainkat is állami hitelből fizetik!”

A rángatózó sebész
"Ha valakinek szike van a kezében, az (legalább vigyázzon) ne rángassa!" – figyelmeztetett Orbán Viktor. Szörnyű károkat lehet okozni a hazug, félrevezető tájékoztatásokkal. Az adósság kamata naponta 4-5 milliárd forintos összeg. Ezt azt jelenti, hogy az újszülött csecsemőt cca. 2 millió forint adósság terheli, ha ma megszületik. Az EU egy nemzetek közötti verseny, mi jelentkeztünk oda, ott világbajnokok is vannak, és mi a szintidőket sem tudjuk teljesíteni, - nevetnek rajtunk. "Nekünk az a dolgunk, hogy elgondolkodjunk, - milyen technikákkal tudjuk csökkenti az adósságot és növelni a gazdaság teljesítőképességét. El van adva a jövőnk, ha gyorsan nem változtatunk rajta." – mondotta Orbán Viktor. Csak az a szomorú, hogy mindez 1996-1998. között egy percre sem jutott senki fideszes vezetőnek az eszébe. Ebben az időszakban Varga Mihály tanácsadója is voltam, és amikor szakértői jelentéseimben - megvannak még - figyelmeztettem a rohamosan felnövekvő adósságszolgálati terhekre (az adósság akkor kevesebb, mint a felét tette ki a mai mértéknek!), akkor ’le is hűtött’: „Ne törd magad, úgy sem lesz kampánytéma (mármint az államadósság)!” Még 2000-ben sem vált a helyzet Vargáék számára ’kampányszagúvá’, pedig addigra az összesített állam-adósság már elérte a mai szint mintegy háromnegyedét.
Most azután végre az lett. Kampányszagú, - vagyis: büdös.

Nemzeti egészségügyet!
„Üzleti helyett - nemzeti politika kell az egészségügyben.” - mondta ki Orbán. Nem véletlen, hogy a népszavazáskor majd két millió ember azt mondta: nem akarja, hogy eladják a köztulajdonban levő kórházakat. Azt a tendenciát is meg kell állítani, hogy ingatlan-befektetés céljából adják el a közkórházakat, és azt is, hogy a kórházakban profit-orientált részlegeket hozzanak létre, sőt, privatizálják azokat. „Legkésőbb 2006-ban újra választások lesznek Magyarországon, ezzel is foglalkoznunk kell!” - jelentette ki a volt miniszterelnök. Nem arról van szó, hogy nem lehetnek magánkórházak: lehetnek, csak meg kell építeni őket…
 
Családi jövedelemadózást!
A Fidesznek a családbarát vállalkozásokat kell támogatnia. Családi jövedelem-adózás helyettesítheti a mai személyi jövedelemadózást, amit el kell felejteni. A  családi szinten összevont adózás arról szólna, hogy „vegyük az adózásnál azt is figyelembe, ki hány embert tart el abból a jövedelemből, amit hazavisz.” Ez a gondolat sem új. A 2002. évi parlamenti választásokon indult egy picinyke párt, amelyet ’a rossz nyelvek’ szerint titokban a Fidesz hívott életre, az MSZP belső szétbomlasztására. Ez a párt az Új Baloldal volt, amelynek gazdasági szakértője lévén, kifejtettem a családi jövedelemadózás bevezetésének a szükségességét, a Duna Tévében rendezett választási szakértői vitán (jelen volt még Bauer Tamás, Kupa Mihály, Gidai Erzsébet, stb. is). Nincs új a nap alatt, csak növekvő bajok.

Munka kontra spekuláció
„Visszaadni a munka becsületét.” Magyarországon ma arról is akarják meg-győzni az embereket – mondta Orbán - hogy rossz, ha nő az emberek fizetése, mert akkor romlik a versenyképesség. Ez egy rossz meggyőződés. A béreknek meg kell haladniuk az elérhető segélyek összegét, mert különben miért is kel fel az ember minden reggel, ha egyébként is megkapja ugyanazt az összeget, munka nélkül. A rendszerváltoztatás környékén találjuk meg a választ, - miért van, hogy „a tehetségesek az ügyeskedők, a dolgozni akarók pedig tehetségtelenek”. Ez egy torz eszme. „Mi a munka? Az, hogyha másoknak is használunk. Ha nem ez van, akkor azt úgy hívják, hogy spekuláció.” Ezért a munka természetes elő-feltétele kell legyen a jólétnek, amit úgy hívunk: munka-alapú társadalom.

Tanulj és dolgozz!
Nőtt a munkanélküliség (újból megszűnt néhány tízezer munkahely), ám ez ön-magában keveset mond el a gazdaság állapotáról. Sokkal több ember szeretne állandó munkát találni, mint azt a statisztikák mutatják, - legalább 100 ezerrel több. A kérdés súlya sokkal nagyobb, mint gondolnánk. A teljes foglalkoztatást kell célul kitűznünk, erre is van példa az Únióban. A volt kormányfő a roma- foglalkoztatásról elmondta: „Szeretném megerősíteni: közös érdekünk, hogy a romának született magyarok is felemelkedhessenek és beilleszkedhessenek. A kérdés, hogy milyen út vezet el ennek a megoldásához? A munka és a tanulás,  - ezt a két lehetőséget kell felkínálnunk nekik. Itt állami beavatkozásra van szükség.”

A tótok - hazafiak
„Az Európai Únióban sokkal nehezebb versenyben kell megvédeni a nemzeti érdekeinket, mert nemcsak a franciáktól és a németektől fogunk lemaradni, hanem a románoktól és a bolgároktól is. Járhatunk úgy, mint ma Szlovákiával szemben, hogy rendszeresen alulmaradunk velük a versenyben. Azért, mert ott alacsonyabbak az adók, de azért is, mert jól tudják, hogy ők először szlovákok, románok, és csak azután szocialisták vagy kereszténydemokraták. Ha mi nem tanuljuk meg ezt, akkor elvesztünk.” – jelentette ki a volt miniszterelnök.

Nemzeti konzultációt!
„Nem ellenfél a másik ember. 2002. arra tanít bennünket, nem ahhoz kell erő, hogy sokakat meggyőzzünk, hanem hogy sokakat meghallgassunk. Nagyon sokan vannak, akik azt gondolják, hogy nekünk az a jó, ha kevesebben vagyunk, mert úgy gondolják, hogy a másik ember az neki nem barátja, hanem ellenfele. Ha ezen nem változtatunk, nem válik Magyarország újra versenyképessé. Amíg nem gondoljuk, hogy az állam, a nemzet azért van, hogy könnyebb legyen nekünk, addig nem is lesz így. Mindig tedd fel magadnak a kérdést, hogy mivel tartozol a hazádnak? Erre az emberek azt mondják, hogy mi már adtunk a hazánknak, és nem tudjuk, mit kaptunk érte cserébe. Mit kell tennünk holnap, hogy a dolgok megváltozzanak? - tette fel a kérdést Orbán Viktor. Vegyük észre, az kell, hogy értsük meg a gondokat. 2005-ben tegyük lehetővé, hogy mindenki eljuthasson hozzánk, tegyük lehetővé, hogy 2005. legyen a nemzeti konzultáció éve. Ezt a gépezetet kell beindítani, és ezt a munkát kell már a jövő héten megkezdeni.”

Kapcsolatot a politika és a nemzet között, ez a cél, ez lesz a 2006-os választások tétje. „Sohase adják fel! A szót: ’feladni’, töröljük a nemzeti polgári szótárból! Nem tudják úgy tönkretenni a hazánkat, hogy közös erővel ne tudnánk újjá-építeni!" - fejezte be Orbán Viktor.

Úgy legyen!

Vác, 2005. február 18.

                                                                    Czike László