A vörösorrúak bohózata
2005.02.18. 20:26
Czike László
Vörös orrúak bohózata
Mint a televíziós hírekből sűrűn megtudhatjuk (a személyi jövedelemadónk 1 %-ának ‘megszerzése’ a tét); új gyermekorvosi szerveződés (?) alakult, akik össze-kötve a kellemest a hasznossal, az egészséget a vidámsággal: piros orrú bohócok segítségével, közreműködésével gyógyítják ezentúl a beteg gyermekeket... Elgondolkodtam azon, hátha minket felnőtteket is beteg gyermekeknek néznek a ‘vörös orrú’ politikusaink, s ezért sűrűn megnevettetnek, hogy meggyógyuljunk. Mert igazából van néhány téma, s olyan igyekezet, mely megmosolyogtató...
Itt van mindjárt elsőnek ez a fránya iraki háború. Már hetek óta hülyítenek, hogy márciusban már nem lehet támadni, olyan meleg van -, illetve lesz: Irakban. Lehet, hogy Szaddám azért húzza ilyen ügyesen az időt (a napokban is vezércselt mutatott be, megsemmisített néhány darab papundekli-rakétát!), mert a hőségre bazíroz! Hogy majd a nagy meleg végez a terrorellenes koalíció hadseregével, - éppen úgy, ahogy például egykor az orosz tél végzett Napóleon katonáival. Igen, a helyzet egyre fokozódik, ami abból is látható, hogy Baló György Betlen Jánost is visszacsempészte (lásd: a minap a Napkelte ‘Sortűz’, vagy miafene műsorában) a közszolgálat sűrűjébe, hiszen egymagában képtelen lenne végig közvetíteni a várható második Öböl-háborút. Ha majd Spöttle is megjön, s ‘gyakoribbá válik’ - biztosak lehetünk benne, hogy itt van a háború. De addig várunk, ölbetett kézzel; hiszen jobbat úgyse’ tehetünk. Just think twice! - Gondold csak meg kétszer!; mondaná az ember legszívesebben a szemmel láthatólag teljesen tanácstalan Bush elnöknek, aki szózatai alkalmával már az arcmimikájára (mikor kacsintson, mikor legyen dacos, kérlelhetetlen vagy átszellemült, stb. - Reagan sokkal jobb színész volt!) sem nagyon tud vigyázni, annyira össze van zavarodva. Tény ugyanis, hogy fenyegetően közeledik a francia-német-orosz vétó, ami ugyebár azt jelenti, hogy Amerika (Angliával az oldalán) kénytelen lenne az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyetértése nélkül megtámadni Irakot...! Szörnyű lehet Bushnak, mert a háborút szemlátomást sem a pápa, sem az ENSZ, sem az Európai Únió jobbik fele, sem Oroszország nem támogatja. Más. Miközben a Fidesznek több mint egy hétig is sikerült öntestével feltartóztatnia a Törökország megsegítésére, megvédésére el-indított fegyverszállító vonatokat, - addig helikopterek, meg állítólag mindenféle más légi eszközök is össze-vissza röpködtek a fagyos magyar légtérben, mielőtt Ferihegy érintésével eltűntek a ködben, Constanza romániai kikötője, a legújabb európai amerikai támaszpont irányában. De az USA törököt fogott a törökökkel is, miután kiderült, hogy Törökország számít ugyan a NATO védelmére a támadó Irakkal szemben; viszont támadó NATO-alakulatok (és fegyverek) ‘befogadását’ a török parlament nem szavazta meg. Így Bush kénytelen lesz Kuwait irányából támadni, - akkor viszont minek viszi (mit is visz?!) a fegyvereit Törökországba a nemzetközi gyors? (Lehetséges, hogy a támadóknak ‘át kell gyalogolniuk’ egész Irakon, hogy a Törökországba vonaton érkezett fegyvereiket végre átvehessék?!) A lassan 300 ezer fő körülire duzzasztott - zömmel angolszász - támadó hadsereg jelenleg tétlenül ott dekkol, mindenhol (földön, vízen és levegőben) a Perzsa-öböl környékén, s könnyen lehet: minden harci szelleme elpárolog, mire támadni kell... De ne higgyük, hogy ez a minden szintű tétlenkedés és töketlenkedés a békének kedvez! Egyszercsak villámháború lesz; soha nem látott bombákkal s tűzerővel, - ami egyrészt az 5-6 ezer éves mezopotámiai kultúra és az emlékhely utolsó óráját jelentheti, másrészt újra lángra lobbanhatnak a Föld leggazdagabb olajkútjai...
Ne gondoljuk, hogy az iraki háború lehetséges hatása Magyarországra kimerülhet abban: belesodródunk-e a háborúba mi magunk is, esetleg terrorista célponttá válunk-e, vagy ‘fejre áll-e a gazdasági egyensúlyunk’ az olajár-robbanás miatt?! A hatás-mechanizmus teljes spektruma a külpolitikától a belpolitikáig gyűrűzik tova; sőt a teljes politikai paradigma-váltás már meg is kezdődött... A legtöbben semmilyen meghatározottságot nem látnak sem az MDF köpönyeg-fordításában, sem abban, hogy Orbán Viktor (félévnyi ‘polgári körözés’ s látszat-tevékenység után) visszatért és úgy döntött: újból a Fidesz elnöke lesz. Ezek a történések a legkevésbé sem véletlenszerűek; közös okok és egymás által is determináltak. Az MDF ‘robbantott’; elérkezettnek látta az időt, hogy tengelyt akasszon, és végleg szakítson a Fidesszel, amely bevitte a Parlamentbe. Igen ám, de miért?! Mert az MDF-et ugyanazok a célok, és ugyanazok a háttér-erők mozgatják, mint az MSZP-t; a ‘gyökerekhez’ (Rózsadomb: 1989. vagy 1991.) történt visszatérés így szükségszerű volt. Orbán részben azért ült vissza a pártelnöki székbe, mert már átlátja ezt - apránként foszlanak szét a nagyhatalmi illúziók! -, sőt, még sokkal többet is, de erről picivel később... Mint mondottam: a belpolitikaiaknál nagyobb léptékű, külpolitikai mozgások is hatnak, mégpedig a globális paradigma-váltás. Ki gondolná, hogy a magyar közszolgálati televízió kuratóriumi elnöksége, illetve elnöke megválasztása - a kézi vezérléses pártirányítás adott időszaki ‘létszám-arányai’ - körüli hercehurcák szervesen összefüggenek magasabb dimenziókkal? Pedig így van: a királyi televízió ma is ‘a királycsinálás’ legfontosabb fellegvára; másrészt afféle ‘próba-csörték’, vagy néha valóságos konfliktusok szimulálására rendkívül alkalmas, mert olyan politikai ‘vámszabad-terület’, ahol ugyan minden erő egyszerre jelen van, mégsem fedhetik fel egymás előtt igazi kilétüket. Álarcos bál ez, rejtett erőfitogtatás; modellezett utcai harc, valóságos következményekkel. Az MDF ‘jogilag vegytiszta’ casus belli-t alkalmazott; a kisegér úgy rúgta távol magától a hozzá képest elefántnyi ‘testtömegű’ Fideszt, hogy a fiúk még mindig azon tanakodnak, végül is valójában mitől sértődjenek meg! A közmédia körüli titokzatos koreográfiájú, immáron közel 7 éves múltra visszatekintő táncjátékok csupán egyetlen meglepő eredményt hoztak: nem az lesz az ORTT elnöke, aki korábban az MTV fb.-elnöke volt - de nem is az, akit az MSZP mérsékelt körei szerettek volna! - , hanem a köztársasági elnök javaslatára egy semleges személy. Érdekes talán egy kicsit elmélázni itt a kulcsfigurák nevei között! Mintha az első leosztás (1996. október 1., mikortól a Média Törvény alapján az MTV részvény-társasággá alakult) bizonyos fokig még ma is ‘hatályban’ lenne... Bár Skultéty Sándor (korábban 3 megye főjegyzője, akkori TV-főigazgató, későbbi környezet-védelmi közigazgatási államtitkár) ma már nem él - Isten nyugosztalja! -; a többi főszereplő szinte ott van, ahol korábban, csak ‘a vetésforgó’ ment odébb alattuk. Peták István, első rt.-tévéelnököt hamis indokokkal - 1 év után - leváltották. Az igazi okok a ma is tartó politikai sakkjátszmában rejlenek. Így lett Peták egykori TV-2 intendánsból, majd tévéelnökből - az MDF kuratóriumi elnökségi tagja. A leváltásában hárman játszottak főszerepet: Ladvánszky György fb.-elnök, aki ma az ORTT (nemrég még elnökesélyes) tagja, Ragáts Imre gazdasági főigazgató, aki a mai napig az MTV gazdasági s lassan 1 éve ügyvezető alelnöke, és Farkas Istvánné Gábor Alice, aki Peták idejében az fb.-elnök mellett a 3 tagú fb. másik tagja volt, ma pedig a kuratóriumi elnökség tagja az MSZP részéről. (A férje, Farkas István, korábbi humánpolitikai igazgató a néhai Skultéty Sándort váltotta fel a főigazgatói beosztásban, miután Skultétyt államtitkárrá nevezték ki.) Mivel az idő 1998-ban kizökkent medréből - új Média Törvényre és legitim tévéelnökre pedig semmi remény -; az immáron szabadonfutó ‘mókuskerék’ kvázi-önjáróan forog tovább... A Fidesz visszakapta az elmúlt 4 év csonka kuratóriuma miatt járó pofont az MSZP-től; most 4 évig neki nem lesz elnökségi tagja a tévé-kuratórium elnökségében - a Fidesz helyeit mind kitöltik MSZP-kompatibilis MDF-esekkel...
Az ember tényleg már csak mosolyog a legújabb ‘korrupciós’ ügyeken; ki érti, hogy egy látszólag, vagy valójában is vétlen miniszter simán lemond, miközben más nyilvánvalóan vétkes tisztviselőknek ez eszükben sincs; nekik ‘szerencséjük’ volt, éppen nem jött szembe a kanizsai gyors, mikor tótágast álltak a síneken...! A helyzet, az összkép napról-napra romlik, - a külpolitikailag és belgazdaságilag is magatehetetlen kormányok (a regnáló hátrafelé, az ellenzéki előrefelé) egymásra mutogatnak; a Fidesz-kormány ellen állítólag már milliárdokra rúg az eljárás alá vont korrupciós ügyek összértéke. Mi mást tehetnek - bilit borítgatnak hát ők is... Az senkinek nem jut eszébe, hogy valójában ‘törvényszerű folyamatról’ van szó. Az Antall-kormány óta gyakorlatilag fokozatosan elfogyott a rendszerváltáskor még mesés (60-100 milliárd USD-re becsült) értékű, a társadalmi tulajdonunkból államosított állami vagyon; a GDP csak alig 2 éve érte el újra az 1989-es szintet. Az állami költségvetés maradt meg nagyjából egyedüli ‘portfolióként’ a politikai lobbyk potenciális vadászterületének; a büdzsét viszont lassanként tökéletesen ki-tölti a növekvő állami eladósodás kamat-kötelezettsége (ma már cca. 45-50 %!), - így kétségbeejtően gyors ütemben szűkül össze az állam gazdasági mozgástere. Magyarán: ha a belföldi üzleti piac állami s nem állami, belföldi szereplőit kvázi halaknak tekintjük egy kiszáradó-félben lévő tóban, - lehet-e csodálkozni, hogyha megbízóként és megbízottként egyre sűrűbben találkoznak egymással, amikor a tó térfogata, s a benne foglalt víz (és élelem!) mennyisége napról-napra csökken?! Az aktuális, több éves gumicsont - az Európai Únióhoz való csatlakozásunk. Nem szabad gondolkoznunk sem az iraki háború, sem a belépés igenlésén. Fejbólintó jánosok lettünk! Volt vezérünk, Orbán Viktor és a Fidesz is csak ‘kéreti magát, mint a szűzlány’, de végül úgy is beadja a derekát, akár a török vonatok ügyében. Ezeket a játszmákat ugyanis már réges-régen lejátszották; egy Genf melletti erdő közelében, Málta-szigetén és/vagy a Rózsadombon. Ám a legelgondolkodtatóbb mégis az, hogy az Únióba való ‘belépési döntés’ igazi politikai dilemmájáról egy szó sem esik. Nevezetesen az a véleményem, hogy amennyiben az MSZP viszi be Magyarországot az Európai Únióba, úgy Orbán Viktorból soha többé nem lesz még egyszer magyar miniszterelnök. Mellesleg: állítom, hogy ezt a Fidesz is látja; ezért húzódozik a belépés egyértelmű igenlésétől s inkább ‘lebegteti’ véleményét. Ne higgyük, hogy a belépés kulcskérdése lenne, hogy nekünk, tízmilliónyi egyik napról a másikra élő magyarnak jobb lesz-e a sorsa a belépéssel, vagy sem!? Ez a politikai játszma bizony sokkal nagyobb tétekben zajlik. Az MDF átállása a balos oldalra egyáltalán nem véletlen vagy átmeneti, hanem tudatos és végleges. Ez így volt kisakkozva már 13-15 évvel ezelőtt. Kerényi Imre, a hős színigazgató valami olyasmit talált írni az e heti ‘Szövetség’ monolitikus imagyűjteményében, hogy Európának szembe kell szállnia a nemzetek feletti liberalizmussal, az amerikai hegemonista törekvéssel. Eltekintve attól a viszonylag könnyen elsajátítható élet-bölcsességtől, miszerint ha valaki felismerni vél az őserdő homályában pár őzikét, egy-két szarvast, vaddisznót, plusz még egy hangosan üvöltő, sebzett oroszlánt, - hát ne higgye, hogy megismerte az erdő összes (veszélyes) vadállatát; belátható: mi-minden szörnyűséggel, világtársadalmi kataklizmával, nem várt szakításokkal is járna, ha Európa a Kerényi által javasolt utat választaná! Lássunk néhányat: Ha ‘Európa szakít’ az USÁ-val; nemcsak az USA, de Anglia is szakít ővele. Ebben az esetben szakad a NATO, szakad az Únió, és szakad az ENSZ is. Magyarországnak döntenie kell: az USÁ-val vagy az ‘Európai Únió’-val tart? Ha az utóbbival, akkor az MSZP szakítana az SZDSZ-szel is?! Attól tartok; ez esetben a Fidesz nem csak az MDF-fel akasztana bajuszt...! A Fidesz számára nem maradna (nem marad) alternatív irány; vagy elfogadja ‘az MSZP-s dominanciájú’ úniós csatlakozást, vagy eltolódik szélsőjobbra...
Úgy tűnik: a globális, és az ennek következtében várható belpolitikai paradigma-váltás ‘nyomására’ - mivel ‘már az MDF is’ a baloldal csatlósává vált, sőt, még a polgári körök sem bizonyultak a jobboldali egységfront létrehozásához kellőképp gazdag, a káderállományt, illetve a szavazótábort bővítő forrásnak - csak abban az esetben lenne esély egy újbóli Fidesz-(Orbán-)kormány alakulására 2006-ban, ha a Fidesz ‘átveszi’ a MIÉP szerepét, és igyekszik meghiúsítani az EU-ba való belépésünket. Ellenkező esetben 8-12 éves MSZP-uralom következik... De van egy - ugyan kevésbé valószínű, annál veszélyesebb! - másik eshetőség is, amennyiben Magyarország ‘csak színleg’ válik az Európai Únió tagjává; igazából ‘Amerikát választja’, s az USA pénzügyi, valamint katonai célú lerakatává válik. Ekkor az MSZP ‘liberális szárnya’ kerekedik felül, s az SZDSZ-szel köthet alkut. De ehhez még az MSZP-nek is legalább ketté kellene szakadnia... Megjegyzem, hogy ebben a rémlátomásszerű változatban a Fidesznek már semmilyen lapot nem osztanak... Sokszor az a benyomásom, hogy éppen ez történik!
Gyanítom, hogy Kerényi Imre mindezeket nem gondolta végig. Őszintén csak remélni tudom, hogy mások viszont megtették.
Vác, 2003. március 8.
Czike László
|