Czike László

                              KARÁCSONYI IMÁDSÁG   

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy magam milyen elveket vallok, illetve mit tartok a gondolatvilágomról, a világnézetemről, eszmei hovatartozásomról; azt szoktam mondani, hogy liberális gondolkodású, konzervatív eszmerendszerű, keresztény magyar ember vagyok; s szociáldemokrata, - de a szó krisztusi értelmében...! 
A meggyőződésem ugyanis; hogy értékek csupán klasszikusak, ‘konzervatívak’ léteznek, - úgy mint: istenhit (kereszténység), nemzet, család, becsület, munka, erkölcs, szorgalom, hűség, igazság, tisztaság, önzetlenség, áldozat és szeretet. Azután ide kívánkozik még talán a hála; hogy tudjuk, kinek s mivel tartozunk!

Ún. ‘baloldal’ nagyjából azóta létezik, mióta Lucifer és Belzebub, a főördögök  szembeszálltak az őket is teremtő Urukkal-Istenükkel. A ‘baloldal’ a kezdetektől csak az ‘értéktelenség’, vagy a hagyományos értékrendből önkényesen kiragadott (ellopott, kisajátított) értékek hordozója. A ‘baloldaliság’ önmagában tehát nem rendelkezik semmiféle saját értékrendszerrel; - a legnyilvánvalóbb önazonossága a klasszikus értékeink makacs tagadása. Külön kötetet lehetne írni, hogy ilyen-formán a baloldaliságnak egyáltalán mi köze van, mi köze lehet a klasszikus értelemben vett liberalizmushoz, vagy a szociáldemokráciához, hiszen egyikük sem önálló értékrend: a szabadelvűség egyfajta gondolkodási módszer csupán, - míg a szociáldemokrácia a szegények védelmére szerződött, a gazdagokkal, a profithajhász tőkésekkel szemben, mely felfogás pedig legalább 2000 éves, hisz’ eredendően Jézus Krisztustól, a keresztény vallás alapítójától származik. Amióta a liberalizmus libertariánizmussá (a szabadelvűség szabadossággá) korcsosult, illetve fajult el, és mint ilyen az egoizmus, a cinizmus, a nihilizmus és az Isten-tagadás szinonimája; a szociáldemokrácia (azelőtt: kommunizmus, szocializmus) pedig elfogadva a kapitalizmust a liberális demokrácia ‘letéteményesének’ már végleg, örökre letett utópista ideája, az ‘osztálynélküli társadalom’ felépítéséről - végképp értelmetlen (valós tartalom nélküli) az ún. ‘baloldal’ saját értékrendjéről beszélni, hiszen mikor Európában szociáldemokrata pártok jutnak kormányzásra, azok is a kapitalizmust építik. Arról nem is szólva, hogy ‘(m)egyesek’ egyenest a jóléti állam haláláról (európai megszűnéséről) papolnak; - megfeledkezve arról, hogy ‘a szociáldemokrata (jóléti) állam’ volt az utolsó és egyetlen vívmány, amit a baloldal még úgy-ahogy saját, önálló eredményének tekinthetett, amíg fennállt... Most, amikor már sem az elvek ‘nem aktuálisak’, sem a gyakorlat ‘nem működik’ - kifejezetten ‘kortévesztés’ is baloldali értékrendről beszélni. Marad a tagadás! 
Kívülről a globalizáció, az integráció és a neokonzervatizmus éppen kapóra jött!
A valódi - keresztény és nemzeti - értékrend tagadása és megtagadása egyedülálló és képtelen helyzetet eredményezett Magyarországon. A kommunista és reform-kommunista ‘korszak’ kitermelt egy olyan pénzügyi és politikai elit-réteget, mely már sem a klasszikus értékrendet (istenhit, hazaszeretet, család), sem a baloldali marxista ‘értékrendet’ - tehát már a saját gyökereit sem! - nem vallja magáénak, és egyetlen (ön)célja minden hatalom és földi gazdagság megszerzése, továbbá hatalmának végleges bebetonozása mindenfajta hagyományos értékrend ellopása, kisajátítása, ‘átalakítása’ - vagy ha másként nem megy: elpusztítása révén. Végső kétségbeesésükben Magyarországot - mielőtt 45 éves Csipkerózsika-álmából fel-ébredhetett volna! - ‘bekormányozzák’ az Európai Únióba, amely csatlakozásra az ország sem gazdasági, sem erkölcsi, kultúrális tekintetben nincs felkészülve, és így az nem fellendülésének bölcsője, hanem nemzet-mivoltának koporsója lesz... A független Magyarország (ami ténylegesen már 58 éve is csak ‘illúzió’) jogilag is megszűnik létezni, és a maga hosszú évtizedek óta konzervált lemaradásával és nyomorával együtt atomizált régiókra esik szét, melyek különálló fejlesztése már kizárólag a multinacionális cégek és a szupranacionális hatalmak jóindulatától fog függni, hiszen ‘a nemzetállam’ fokozatosan minden pénzügyi és jogi befolyását elveszíti; majd maga is ‘elhal’, amint azt Lenin jóval korábban ‘megjövendölte’...
Magyarország, édes hazánk, - feloldódik a globális semmiben!
A nép vagyonát 1988. és 1998. között - aki kapja, marja! - elprivatizálták, szét-osztották a külföldi és a hazai fináncoligarchia rejtőzködő tagjai között; a belépés után pedig majd kihirdetik minden maradék magyarnak, hogy (persze csak felvett hitelei, adósságai maradéktalan kiegyenlítése után!) mehet világgá, kis batyujával, néhány darab hamubasült pogácsával: hátha megnyer egy pályázatot Brüsszelben. A családját, az otthonát (a lakását), a munkáját és a hazáját pedig felejtse el... Az másoké lesz; - olyanoké, akik létfenntartási költségeiken felül az előírt profitot is képesek megtermelni. Mivel a magyar nem ilyen: szétszóratásra, kihalásra ítélik.

Ha egy (vallásos) ember súlyos beteg lesz, vagy valamilyen anyagi, lelki, erkölcsi trauma éri - magától értetődően imádságban kéri Istent, hogy segítsen rajta. Ez a magyar nép, ez a mai Magyarország mind gazdasági, mind erkölcsi értelemben halálos beteg. A magyar bérek európai úniós viszonylatban távolról sem fedezik a megélhetés költségeit (bruttó 1/7-e annak!); igaz ugyan, hogy ezzel szemben még néhány hónapig némely áraink felét-kétharmadát teszik csak ki az ‘úniósaknak’. A belépéskor viszont végképp elszabadul a pokol - a megélhetésünknek: annyi... Egy valamire való, önmagát valamire becsülő nemzet - mint például a francia - már régen radikális megoldáshoz folyamodott volna (kérdés: mikor, ki ellen?!), de nekünk, magyaroknak nem tetszett forradalmat csinálni; kijátszottuk végzetünk játszmáját a legutolsó kártyalapig. Ami Magyarországon most folyik, annak neve: végelszámolás. Azon sem csodálkoznék már el, ha a magukat baloldali értékőrző elitként aposztrofálók - élve egy utolsó lehetőséggel - az összes bankot, kasszát és portfoliót még utoljára ‘légüresre’ kiürítenék; mielőtt az Európai Bizottság  tenné meg országunkkal (velünk) ugyanezt. Aki azt hiszi, hogy a privatizációnak már vége, az nagyon téved - az igazi vásárlási roham majd csak most kezdődik... Medgyessy Péter félti a magyar lakosságot a végső eladósodástól; ezért megvonta a nép többségétől a lakásvásárlás hitelfelvételi lehetőségét. Tette ezt, ami közben a magyar állam már amúgy is kilátástalan belső és külső eladósodását éppen hogy a szocialista kormány gyorsította fel újra, elviselhetetlen mértékűre! A gazdaság összesített (belső és külső) adóssága már meghaladja a 75 milliárd USA-dollárt, de a problémát a csak néhány milliárd forintnyi lakáshitel okozná? Ki az, aki ezt elhiszi? Légutántöltös Gripeneket, méregdrága luxusautókat kormányzati célokra tudunk vásárolni, de lakásvásárlásra már nem telik? Kinek szolgál ez a kormány?! Törvényei, viselkedése cseppet sem vezethetők le az isteni erkölcsi törvényekből. De a magyar nép viselkedése sem mérhető egy büszke nép - mondjuk: a francia - mércéjével! Ez a nép oly szelíd, hogy önként megadja magát a sorsának. A sorsa pedig immáron közvetlenül is csak Isten kezében van. Térdeljünk hát le, imához:

„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek-földnek teremtőjében, Ő egy fiában, Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától, kínzaték Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, fel-méne a mennyekbe, ott ül az Atyaistennek jobbja felől, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat. Hiszek Szentlélekben, egy katolikus keresztény anyaszentegyházat, szenteknek egyességét, bűneinknek bocsánatát, testnek fel-támadását és az örök életet. Ámen!” Mindezeket hisszük, Uram; s nemcsak azt, hogy: ‘egy Isten van’!

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket - miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek -, és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” Igen, Uram - tőlük!

„Üdvöz légy, Mária, malaszttal teljes, az Úr van Teveled, áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a Te méhednek gyümölcse: Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen!” Nagyboldogasszonyunk, kérünk, mentsd meg a Te országodat!

Boldog Karácsonyt mindenkinek; a remény, az Úr ím megszületett!

Vác, 2003. december 14.

                                                                    Czike László