Czike László

                               Építs templomot önmagadban!

Mindent elveszíthetsz, ha makacsul csak háborúzol.
Gyermeket, asszonyt, állást, egészséget és vagyont - sőt, az örök üdvösséget is.
Mit nyerhetsz, ha végül mégiscsak győzöl? Tétova kártyavár-hatalmat testvéreid felett. A hozzád tartozókon uralkodnod felesleges és káros - ellenségeiden pedig  lehetetlen. Csak felbőszíted őket! Ezek a hatalom kellemetlen következményei.

Nem szabhatsz másoknak határokat, csakhogy a magadéit kiterjeszthesd; s nem ítélhetsz vakon jóról és rosszról, hiszen az oldás és kötés joga egyedül az Istené.
Ne háborúzz! Építs végre saját, magyar templomot! Ne őseidnek sírját keresd (s ne a Petőfiét Barguzinban!); ne magadnak, leendő családi kriptád helyét - hanem Istened otthonát születendő gyermekeid hajléktalan lelkei számára.
A templomépítés szelíd alkotás; mindenkinek hasznos.

Templom a mező, hol a pázsitot áldozod, hisz teheneid tején új nemzedék nő fel.
Templom a kert is, hogy a tavasz ezerszínű virága hirdesse a teremtés diadalát.
Templom az égbolt, a madárfüttyös azúr kárpitja alatt szent igéket sodor a szél.
Templom a tested is, sátáni anyagcseréd mellékterméke a lelked igazgyöngye... 
Templomnak legfontosabb a másik ember lelke, akárki légyen is az.
Benne építs templomot magatoknak, míg észrevétlen belétek költözik az Isten!

A templomban nincs helye roncsnak, szemétnek, bomló maradványnak, álságos kacatoknak, pusztulás emlékeinek. Idebent nincsenek ellentmondó hazugságok, hamis ígéretek, mardosó szenvedélyek, kínzó háborgások. A szentélyben csak a bizonyság földöntúli, szakrális békéje lakik.
Nem lehetsz dühös! - az indulat a legrosszabb tanácsadó.
Ne heveskedj! - a legszentebb hevület is gyakran mosolyogtató.
Ne kételkedj! - a sorsod végre jó kezekben van.
Ne félj! - az Úr vigyáz mindazokra, akiket kiválasztott.

A világegyetem isteni alaptörvénye a vonzás, az összetartó szeretet; a taszítás,
a gyűlölet negatív, sátáni erők. Nem halhat meg a jó, aki épp csak megszületett.

Mifelénk sokféle templom van, de a legtöbb mégis csak áltemplom.
Szép számmal akad olyan is, mely belülről inkább istállónak bizonyul.
A legtöbből (beköltözés előtt) még ki kellene költöztetni a kufárokat.

Beléptem a szentélybe, ahol aztán ismert arcokhoz neveket kerestünk.
Őt ismerem! - mondtam hirtelen lelkesedéssel: Nagyon jó ember!! -
Jó emberek nincsenek! - hangzott a válasz: Minthogy Isten sincsen...
Az asztalon, mint vetett ágyban: egy nagy köteg ‘Szabadság’ hevert.

A templom nem lakás, hogy hitelből használtat vagy újat, de készet vegyél. Templomot lelked tégláiból, hited habarcsával csak magadnak építhetsz.
Pokolba hát az előre gyártott, méretre szabott, kommersz templomokkal!
Egyenként, mozaikokból kell a saját templomodat, egyedül összeraknod.

Sokak életreszóló tévedése, hogy a templomot kultikus pótléknak hiszik.
Templomot magunknak azért építünk, hogy sose felejtsük el: hogyan kell.
Aztán meg azért, mert áldozattal várjuk a lakóját, hogy végre beköltözzék.   
A templom szimbólum: a sorsszerű találkozó, az összetartozás jelképe.
Anyagból építjük az isteni szentélyt, míg egyszer csak felépül a lelkünk.

Szeretettel Hozzád lépek, s Reád bízom az egész életemet.
Eldobhatsz, elárulhatsz, kinevethetsz és megölhetsz - tetszésed szerint.
A legmasszívabb templom is egyetlen pillanat alatt romba dönthető.
De talán mégsem teszed, mert a közös alkotás, a templom összeköt!
Lakóm vagy, a lakód vagyok - és mindkettőnké az örök Isten.
Legvégül eljön, hogy együtt menjünk fel: mindhárman a Mennyországba. 

Vác, 2004. január 23.
 
                                                                Czike László