Czike L�szl�
                     
                                    Isten-�pusz k�t t�telben  

1. Istenhit alapfokon
Nem hiszem, hogy tudom�nyos �rtelemben t�vedn�k, esetleg vall�si eretneks�get �ll�tan�k, mikor azt mondom: mag�nyos individuumk�nt az „ember” m�g ma is a f�n makog� majomk�nt �lne...! A m�r emberszab�s� el�d�nk sorsd�nt� ‘spont�n mut�ci�ja’ �ppen abban �llhatott, hogy az agy�ban kialakult a kommunik�ci�, a tagolt besz�d szervi eszk�ze/k�zpontja; - a k�z�ss�gi �let, a c�ltudatos munka-megoszt�s n�lk�l�zhetetlen felt�tele. De mit�l lett�nk ‘lelkes �llatok’: emberek?!

A paleontol�gia �s az antropol�gia nem ismer olyan �skori leletet, mely szerint l�tez(het)ett volna - ak�r �tmenetileg is! - olyan „ember-�s�nk”, amelyik m�r minden (testi �s „egy�b”) adotts�ggal rendelkezett, kiv�ve a legfontosabbat: nem volt isteni „lelke”... M�rpedig elvileg l�teznie kellett egy olyan „O-id�pontnak”, amely el�tt valamely egyed m�g l�lek n�lk�li „el�-ember” volt; az ut�dja pedig m�r l�lekkel is b�rt! Amennyiben az emberi l�lek t�bb holmi fikci�n�l, vagyis val�s�gosan l�tez�, �s nem valami szimb�lum, - akkor legal�bbis csod�lkoznunk kell ama furcsa v�letlenen, mely szerint az ember m�r azonnal „lelkes l�nyk�nt” jelenhetett meg a f�ldi �let sz�npad�n, mihelyst „egy�bk�nt is” (testileg) emberr� v�lt... Ha az ember emberr� v�l�s�val �ppen egyidej�leg „kapott” lelket is, akkor �ppen a l�leknek a testbe k�lt�z�s�t�l v�lt a mai �rtelemben vett emberr�; �gy k�vetkez�sk�pp a l�lek megjelen�se, illetve az ember-el�d emberr� v�l�sa k�z�tt szigor� ok-okozati �sszef�gg�s �ll(t) fenn. Val�sz�n� persze, hogy a l�lek - mint  norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt b�rki, aki �j lak�st vesz! - ‘kulcsrak�sz otthonba’ (�rtsd: a cro-magnoni �s�nk test�be) k�lt�z�tt be; a t�rzsfejl�d�s legmagasabb fok�n, mikor az m�r minden sz�ks�ges testi adotts�ggal rendelkez� vagyis „�ssz-komfortos” el�ember lehetett... Ilyenform�n kezdetleges besz�dk�zpontja is volt, hogy ne csak a l�lek „bels� hangj�n”, hanem fennhangon is tudjon im�dkozni!
A hi�nyz� l�ncszem - the missing link - nem l�tezik; vagy majom, vagy ember!

Egy�ltal�n nincs sz�nd�komban olvas�imat megviccelni! Hogy ezek a gondolatok az embereket m�r a megel�z� korokban is s�r�n foglalkoztatt�k, arra j� p�lda az a tanmese, amelyet oly gyakran hallottam gyermekkoromban, apai nagyap�mt�l. M�r nem eml�kszem, bibliai volt-e a t�rt�net, - mindenesetre „bibliai ihlet�s�”, annyi biztos...

„�lt egyszer valamikor Indi�ban egy kir�ly (fejedelem vagy maharadzsa), aki meg�talkodott istentagad� l�v�n; - minden�ron ‘t�nyekkel’ akarta bebizony�tani, hogy Isten �s emberi l�lek nem l�tezik, s hogy �t �s a vele val� lelki kapcsolat lehet�s�g�t csup�n az emberi fant�zia agyalta ki - k�nz� mag�nya enyh�t�s�re. Alapfelt�telez�se szerint az olyan ember, aki a sz�let�s�t�l soha nem tal�lkozik papokkal, hogy azok hitet pl�nt�ljanak a fej�be - soha nem fogja Istent im�dni. A kir�lynak fia sz�letett. A csecsem�t az apja teljes mag�nyban neveltette fel; otthon�t �thatolhatatlan sziklafalakkal v�tette k�r�l, hogy a csepered� gyermek v�letlen�l se tal�lkozhass�k senki �l� emberfi�val. Teltek-m�ltak az �vek, a fi� kamassz�, majd dali�s ifj�v� serd�lt. Tekintve, hogy senki nem tan�totta meg az emberi sz�ra; nem tudott besz�lni, �gy ha lehet�s�ge ny�lt volna r�, akkor sem kommunik�lhatott volna senkivel. Egy nap reggel�n megl�togatta a fi�t az apa, �s meglep� l�tv�nyban lett r�sze...! Az ifj� a falakkal k�r�lvett udvar k�zep�n t�rdelt, �s a f�ldre leborulva, csukott szemmel, �sszetett k�zzel a felkel� nap fel� fordulva  im�dkozott - hangtalanul... A kir�ly megrend�lt, s meghat�d�st�l s�rva �lelte mag�hoz a fi�t, �s att�l a napt�l istenh�v�v� v�lt maga is.”

A fi�nak (az agy�ban) volt kommunik�ci�s, vagyis besz�dk�zpontja, melyet nem haszn�lhatott semmire, - hiszen t�rsas�g hi�ny�ban n�mas�gra volt k�rhoztatva. �m a term�szetf�l�tti kapcsolata - mivel teljes �rt�k� ember volt: az isteni lelke! - hib�tlanul m�k�d�tt �s l�m: buzg� im�ds�gra tan�totta �s k�sztette teremt�j�hez.

2.  Istenhit fels�fokon  
Egy kedves, �j ismer�s�mt�l kaptam az al�bbi kis t�rt�netet, ami George Thomas new-englandi pl�b�nos pr�dik�ci�jak�nt jelent meg a ‘Marana Tha’ c�m� lapban.
„H�sv�t reggel�n, amikor zs�folt templom�ban felment a sz�sz�kre pr�dik�lni, - egy r�gi, rozsd�s-rozoga mad�rkalitk�t vitt mag�val, letette a sz�sz�k p�rk�ny�ra. Persze mindenki meglep�dve n�zte �s k�v�ncsian v�rta, mi fog t�rt�nni. Elkezdte a pr�dik�ci�t:
„Amikor tegnap v�gigmentem a F�utc�n, szembe j�tt velem egy fiatal gyerek �s  kez�ben l�b�lta ezt a mad�rkalitk�t. A kalitka alj�n h�rom kis vadmad�r lapult, reszketve a hidegt�l �s a f�lelemt�l. Meg�ll�tottam a fi�t �s megk�rdeztem:
- Na, mit viszel magaddal?  
- Csak ezt a h�rom vacak madarat - felelte.   
- Azt�n mit akarsz csin�lni vel�k? - k�rdez�sk�dtem.
- Hazaviszem �ket �s sz�rakozom vel�k - felelte a fi�. Feld�h�tem �ket, kih�zom
   a tollaikat, egym�s k�z�tti viadalra usz�tom �ket. �lvezni fogom!
- De el�bb-ut�bb beleunsz majd. Ut�na mit csin�lsz vel�k?
- �, van otthon k�t macsk�nk - mondta -, azok szeretik a mad�rh�st. Megetetem
  �ket vel�k. - Hallgattam egy kicsit, azt�n ism�t megsz�laltam:  
- Fiam, mennyit k�rsz a madarak�rt?
- Nem kellenek mag�nak azok a madarak, Atya! Hiszen azok csak vacak sz�rke
   mezei madarak. M�g �nekelni sem tudnak. M�g csak nem is sz�pek!
- Mennyit akarsz �rt�k? - k�rdeztem ism�t.
A fi� v�gign�zett rajtam, mintha megbolondultam volna, azt�n megmondta az �rat: t�z doll�r. Kivettem a zsebemb�l a t�z doll�rt, odaadtam a gyereknek. A fi� letette a kalitk�t a f�ldre �s egy pillanat alatt elt�nt...
�n azt�n felemeltem a mad�rkalitk�t, elvittem a k�zeli parkba, ott letettem, majd kinyitottam az ajtaj�t, �s szabadon engedtem a madarakat.”

„Miut�n Thomas pl�b�nos elmondta a kalitka t�rt�net�t, mindj�rt egy m�sik, �j t�rt�netbe kezdett:
„Egy nap a S�t�n �s J�zus k�z�tt p�rbesz�d folyt. S�t�n �pp az �denkertb�l j�tt, �s b�szk�n dicsekedett:
- Az eg�sz emberis�get a kezeim k�z� kaparintottam. Csapd�t �ll�tottam nekik,
  olyan csal�tekkel, amelynek nem tudnak ellen�llni. Mind az eny�mek! 
- Mit fogsz csin�lni vel�k? - k�rdezte J�zus.       
- Sz�rakozni fogok vel�k. Megtan�tom �ket, hogyan h�zasodjanak, �s hogyan
   v�ljanak el egym�st�l; - feld�h�tem �ket, s m�g arra is megtan�tom, hogyan
   gy�l�lj�k �s k�nozz�k egym�st, hogyan r�szegeskedjenek �s k�b�t�zzanak; meg
   arra, hogy fegyvereket �s bomb�kat tal�ljanak fel �s �lj�k egym�st. Nagyon
   fogom �lvezni! - mondta a S�t�n.
- Mit csin�lsz majd vel�k akkor, ha eleged lesz a j�t�kb�l?
- Meg�l�m �ket! - felelte a S�t�n.
- Mennyit k�rsz �rt�k? - �rdekl�d�tt tov�bb J�zus.                                                    
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem j�k azok semmire! Megveszed �ket,
  �k pedig csak gy�l�lni fognak. Lek�pnek, meg�tkoznak �s meg�lnek!
- Mennyit k�rsz? - k�rdezte �jb�l J�zus.
A S�t�n v�gign�zett J�zuson �s megvet� g�nnyal mondta:
- A v�redet, az �sszes k�nnyedet �s az eg�sz �letedet!
J�zus �gy sz�lt:
- Megegyezt�nk! - azt�n kifizette az �rat...”

Ezzel George Thomas fogta a mad�rkalitk�t �s lement a sz�sz�kr�l.”

V�c, 2004. m�rcius 31.

                                                                     Czike L�szl�