Czike László

                                Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?

Nagy érdeklődéssel várom Eőry Zsolt „összeállításának” folytatását a Szövetség következő számában, amely május után - csak pont egy hónap múlva - júniusban fog megjelenni... Kétségtelen történelmi tények mellett újszerű ‘felismerésekről’ is olvashatunk írásában, amelyek furcsa gondolatokat ébresztenek az emberben...

A cikk (-sorozat?) a „Krisztus és Egyháza” címet viseli.
Az alcím „Az ortodox egyház helyzete - a felvilágosodás - a szabadkőművesség”.
Az első rövid bekezdése az ortodox egyházról, a kereszténység bizánci ‘ágáról’ szól; - arról, hogy hogyan is került 1454-ben „az egyházi hatalom függőségbe az
államhatalomtól”, amikor a már elfoglalt Konstantinápolyban a török szultán (II. Mohamed) nevezte ki az új pátriárkát, akit mellesleg evilági - helytartói, bírói és rendőri - hatalommal is felruházott...
„Ezentúl minden újonnan megválasztott pátriárkának tetemes összeggel kellett kieszközölnie a szultán jóváhagyását. (...) A szükséges pénzt nagyrészt a papi méltóságok áruba bocsátásából tudták előteremteni.”
Vagyis ‘ég és föld összekeveredett’ az evilági hatalom bódulatában. Az ‘egyház’ evilági hatalmat, beosztást és tekintélyt vásárolt magának azon az áron, hogy papi méltóságokat adott cserébe a korrupcióval szerzett kiváltságért.
Íme az ördög műve: Isten elárulása és szerződés a gonosszal...
Ebben az írásban mindössze ‘ennyi’ az ‘Egyház’ erkölcsi elbukásának története.
De kíváncsian várom, hogy ‘megtudjam’; mi is lett a sorsa, és mikor a keresztény Egyház másik, valamivel jelentősebb ‘ágának’, a római katolikus ‘szárnynak’?
Mert a szerző erről itt és most nem beszél; - azonnal áttér a felvilágosodás téma-körére, mintha a római katolikus egyház nem is létezne! Talán majd júniusban...

Nem tudom, Eőry Zsolt észrevette-e, tudatosult-e benne: amit ‘felvilágosodás’ al-cím alatt összefoglal, az voltaképpen a szabadkőművesség szellemi előtörténete...
Kiss Ulrich SJ írja az ‘IGEN’ című internetes katolikus havilapban:
„A szabadkőművesség tehát kezdeteitől fogva nemcsak nemzetek felett állt, ha-nem a vallások felett is, és (...) - a mindenkori történelmi helyzet alkalmassága  s lehetőségei szerint - magát hol mint egy világethosz megteremtőjét, hol mint világvallást értelmezte. (...) ‘A Kőmívesség legyen az egyesség központja.’ (...) Az ‘egyesség központja’ lehet a közéletből minden vallást kiszorító pluralizmus -  meghagyván mindenkinek a maga külön vélekedését -, lehet ‘semleges’, de egységesen kötelező ethosz, de lehet egy a többi vallást szintézisbe ötvöző világ-vallás is. (...) Majd Péter Róbert fiatal kutatót idézi: „A szabadkőművesek (...) kezdettől fogva arra törekedtek, hogy képesek legyenek a sok fennálló vallást egyetlen eggyel pótolni: a magukéval, amely (...) ‘természetes vallás’.”
A felvilágosodás története nem más, mint az emberiség ‘arra érdemes’ elitjének a fokozatos kollektív ‘ráébredése’ az egyetlen ős-eredeti ‘természetes hitvallásra’, - ami pedig a ‘természetes ész’, az emberi ‘szellem’ legnagyobb diadala...

Lássuk, hogyan  írja le ezt Eőry Zsolt, írása folytatásában?
„Az emberi értelem előtt egyszer minden titok feltárul. Mert az ész fénye át tud hatolni a természet titkainak legsűrűbb homályán is. Az igazi megismerésnek a kizárólagos forrása az ész, mellyel szemben a Kinyilatkoztatásnak semmilyen jogosultsága sincs (...) A felvilágosodás törekvése, hogy mindent a természetes észelvekből vezessen le, és a szellemi, társadalmi és politikai élet minden ágát  természetes észelvek szerint rendezzék be. Az utilitarizmus szerint értékes és értelmes csak az lehet, aki hasznos az emberi élet és a világ ésszerűbbé tétele, haladásának előmozdítása szempontjából. Ezt a hasznot állandóan keresni, az emberiség helyzetét állandóan tökéletesíteni kell, és ez lehetséges is. (...) Az ember képes az ész által megkívánt erkölcsös életre. (...) A felvilágosodás tétele a bizalom az emberben s az emberi természetben (is) , mert az a világgal együtt alapjában véve jó, nem rontotta meg semmiféle bűn, ezért nem szorul idegen megváltóra, és képes önmaga folytonos megjobbítására. A következő alapelv a múlt semmibe vétele, mert a középkor sötét volt, babonákkal, értelmetlenséggel terhes; az Egyház, valamint a feudalizmus az emberi értelmet és a szabadságot gúzsba kötötte, és meggátolt minden igazi fejlődést. A felvilágosodás terméke a deizmus vallási irányzata is. A deizmus elfogadja a személyes, teremtő Isten létét, aki mint Legtökéletesebb Lény a legtökéletesebb világot teremtette meg. A legtökéletesebb világ így nem szorul rá Isten utólagos beavatkozására vagy javítgatására. Nincsenek csodák, nincs megtestesülés, sem kinyilatkoztatás. Az  életébe be nem avatkozó Isten külön követelményeket sem állít az ember elé. Az ember számára az egyedüli követelmény az ésszerű (!) erkölcsön alapuló tisztességes élet, amelyhez hozzá tartozik a Legfőbb Lény tisztelete is. Aki ezt teljesíti, halála után jutalomban, aki nem, büntetésben részesül. (...)

A még hívő katolikus Descartes a filozófia alapjává az ‘elvszerű’ kételkedést tette, bevezetve ezzel a bölcseletbe a racionalizmust. (...)
Spinoza már tagadta a személyes Isten létét. (...)
Hobbes már az érzékfeletti dolgokban is elkezdett kételkedni. (...)
Locke a tapasztalat-elvűséget (empirizmus) fejlesztette tovább a materializmus irányában.

A racionalista deizmus csakhamar a művelt emberek ‘hiszekegye’ lett. A híveit Angliában a szabadkőművesek szövetsége gyűjtötte össze. (...)
Az 1700-as években Londonban négy, ún. páholyba szerveződött kőműves céh működött. (...) 1717. június 24-én ezek egyesülésével létrejött az Angol Nagy-páholy, hogy felépítse a humanitás, az emberiesség jelképes templomát. (...)
A szövetség elfogadta a ‘Világegyetem Nagy Építőmestere’ létét, de elvetette a Kinyilatkoztatást, és így élesen szembefordult a katolikus Egyházzal. A legfőbb céljának az emberbaráti tevékenység gyakorlását tekintette. Ez volt a fő oka annak, hogy a XVIII. században sok szellemi és egyházi nagyság is a tagjai közé lépett.”

Most nézzük, hogy ír a deizmusról Kiss Ulrich SJ már idézett írásában, az IGEN című lapban! „Én megkockáztatom, hogy ezek, és a hasonló (értsd: ‘szokratikus társasági’) kissé gyanús deista klubok adták a páholyoknak az ideológiát, míg a korábbi, funkciójukat vesztett katolikus eredetű páholyok - presztízsükkel és a feddhetetlen múltjukkal - a szervezeti keretet. Előbb puszta fedőszervek voltak, majd, miután a deisták belül átvették az uralmat (olyannyira, hogy a múltjukat is végképp ‘eltörölték’), mint tartós, mítoszoktól övezett és (...) immár teljesen elismert intézményekké váltak a társadalom lassú átformálására. A páholyok ugyanis első műhelyei és modelljei lettek a lassú vagy céltudatos átalakításnak, amely előbb a brit társadalmat tette posztkereszténnyé, majd a kontinensét. (...) Ezekután megindult a keresztény gyökerek fokozatos és céltudatos eltávolítása, amelyre a hagyománytisztelők szakadással válaszoltak. Amikor a napóleoni háborúk végén a hagyományszeretők egyesültek az újítókkal, az egyesülés ára az elkereszténytelenedés lett. Péter szerint: ‘a régieknek fel kellett áldozniuk kereszténységüket’. Minden jel arra mutat, hogy a katolikus egyház hamar fel-ismerte a történet dinamikáját és gyorsan reagált a ‘testvérek’ kiközösítésével. Az idő a Szentszéket igazolta: ami a páholyokon belül modellszerűen lezajlott, idővel világméretekben is megismétlődött. A kettős tagság tilalma - senki sem lehet egyidőben katolikus és szabadkőműves - megakadályozta abban, hogy a katolikus világ is deista filozófiává fokozza le a Szentháromságba vetett hitet.”

Nem hagy nyugodni a címből vélelmezhető ‘tárgy’ és az írás valódi tartalmának feltűnő eltérése egymástól! A főcím: „Krisztus és Egyháza a történelemben”...
Ehhez képest Krisztusról semmilyen formában, mértékben vagy vonatkozásban nem esik szó. De a római katolikus Egyházról, - Krisztus Egyházáról sem! Ami mármost a ‘történelmi’ elemzést illeti; - ‘ilyet valóban’ találunk a cikkben, ámde   követhető ‘trendvonala’ meglehetősen problematikus. Amit körvonalaiban látunk, az nagyjából a következő: (1) Az egyházi hatalom függőségbe került az állami hatalomtól (1454.). (2) A felvilágosodás előbb megtagadta a Kinyilatkoztatást és a Szentháromságot is, majd ‘bevezette’ a deizmus vallási irányzatát, amely csak a Legtökéletesebb Lény létezését ismeri el. Anderson szerint: „Ez a vallás (már-mint a szabadkőműves) már a kezdetek kezdetétől létezik, és mindaz, ami az idők folyamán rárakódott, pusztán babona.” (XVII-XVIII. század). (3) A deizmus (a szabadkőműves ‘egyenvallás’) híveit Angliában a szabadkőművesek szövetsége gyűjtötte össze. A szabadkőműves szövetség szabályait James Anderson anglikán lelkész dolgozta ki (1723.) (4) Ez a szövetség elfogadta ‘a Világegyetem Nagy Építőmestere’ (a szabadkőműves Isten) létezését, de elvetette a Kinyilatkoztatást, és szembefordult a katolikus Egyházzal (napjainkig)...
Nos, mi az, ami ebből a trendből, mint ‘történelmi következtetés’ kiolvasható?
Az emberiség igazi, ősi, természetes vallása a deizmus, vagyis a szabadkőműves egyistenhit. Minden más ‘vallás’ - beleértve a kereszténységet is! - pusztán csak babona. Ugyanakkor ‘a sötét középkorban’ a római katolikus egyház átmenetileg, jó néhány évszázadra ‘magához ragadta’ mind a szakrális, mind a világi hatalmat, mely ‘áldatlan állapotnak’ csak az vetett véget, mikor az egyházi hatalom ‘végre’ függőségbe került az állami hatalomtól, ami fokozatosan az egyházi szellemiség és a szervezet (az Egyház) dezintegrációjához, effektív felbomlásához is vezetett.  Győzött ‘a józan ész’, a felvilágosodás, mely eltörölte a sötét középkort, s vissza-adta az emberiségnek az egyetlen természetes egyistenhit jogát és lehetőségét, - a lehetőségét, hogy megszabadulhasson minden irracionális hiedelmétől. Nemigen csodálkozhatunk ezen ‘az eredményen’, hiszen „a XVIII. században sok szellemi és egyházi nagyság is a (szabadkőművesség) tagjai közé lépett.” (...)

De vajon mi is a helyzet ma, amikor az államot és az egyházat ‘sikerült’ minden tekintetben külön választani egymástól, - és nemcsak hogy „az egyházi hatalom függőségbe került az államhatalomtól”, hanem a mindenre kiterjedő globalizáció révén és következtében a katolikus egyház egyenesen ‘a multinacionális nagytőke kitartottjává’ vált; éppen úgy, mint a még máig fennmaradt nemzetállamok?!
Amikor az egész világon immáron ‘befejezett tény’ a liberális polgári demokrácia győzelme (Francis Fukuyama), amely rendszer valójában egy rejtőzködő elitnek a szupranacionális finánctőke pénzhatalma révén megvalósuló uralma?
Amikor a Szeplőtelen Szűz - a római katolikus egyház által máig nem kanonizált - magán-kinyilatkoztatásában (lásd: fatimai jelenések, intelmek) megjövendölte: az egyházi szabadkőművesség lesz az, melynek árulása következményeként közeleg a végső óra, az Egyház kálváriája, majd valóságos keresztre feszítése?

Mert az idő nem áll meg: a szabadkőművesség, mint titkos belső féreg foga már belülről bomlasztja Krisztus testamentumát, a római katolikus egyházat. Mivel az ismertetett deizmus  nem váltotta be a hozzá fűzött ‘reményeket’, vagyis nem vált egyetemes világvallássá; most egy újabb kísérletet tesznek a „szinkretikus egyen-vallás” kialakítására, melyet valószínűleg a zsidó-keresztény egyistenhit alapjain,  Krisztus istenségének a megtagadott Szentháromságból önkényesen „kiragadott” látszatelismerésével kívánnának az ortodox, a neológ és a ‘messiási’ zsidó hitűek számára egyaránt elfogadhatóvá tenni. Az elképzelés realizálása már hosszú évek óta folyik, - a katolikus egyházon belül ma már nem is annyira titokban működő ‘egyházi szabadkőművesség’ irányításával. Netán fontolóra veszik a buddhizmus ‘egyes haladó elemeinek’ (pl. reinkarnáció) valamilyen szintű beépítését is. Ám a mohamedanizmus mindenképpen kívül marad majd, mint a Világállam elsőszámú politikai és vallási közellensége...
A baljós jövőt az írás szerzője a következőképpen sejdíti meg. „Szabadkőműves páholyok ma is működnek világszerte. (...) Jelképük balkezes fehér kesztyű, vagy az autó hátuljában elhelyezett fonott kalap. A magyar politikai életben is számos képviselőjük van, és nem a jobboldal (!) részéről. A szabadkőművesség ma is él, Egyház-és nemzetellenes tevékenysége jelen van a közéletben.”

Nem tisztem és nem is szándékom a mai magyar politikai ‘baloldal’ kvázi meg-védése, de ez már ‘több a soknál’! Azt persze senki nem vonhatja kétségbe, hogy pl. a szociáldemokrácia és a ‘munkáskommün’ a francia forradalom ‘jakobinus’ eszméiből nőtte ki magát, amelyek közismerten szabadkőműves jelszavak és terv alapján szerveződtek. Az is történelmi tény, hogy az illegális kommunista pártok szerveződése, sejtszerű működése és titokzatos ‘földalatti’ tevékenysége szinte ‘a megszólalásig’ hasonlított a szabadkőműves páholyok rejtett aktivitásához, illetve a nagy Lenin életműve (legálisan létező kommunista állam létrehozása) valójában szabadkőműves kísérlet volt, mintegy 70 év alatt elvetélt ‘első kísérlet’ egységes világállam életre hívására. Sőt nem vitás, hogy minden ősbűn ‘balról ered’ nálunk is, - ámbátor „könnyű Katit táncba vinni”...!
Ugyanakkor kénytelen vagyok Eőry Zsolt úr merész, kategorikus állítását cáfolni. Vajon az 1990-es rendszerváltás, Antall ‘paktumjai’ kiknek az ötletei voltak?
A híres-hírhedt ‘Rózsadombi Paktumot’ csak baloldali politikusok írták alá?
A magyar Grand Orient vajon tisztán baloldali szerveződés lenne?
A Magyar Demokrata Fórum baloldali párt lenne? S távolról sem ‘végül’:
Az Angol Nagypáholy, a Royal Society - baloldali szervezetek lennének?!
Talán a folytatásból majd választ kapunk ezekre a kérdésekre is...

Vác, 2004. május 17.

                                                              Czike László

Czike László

                                Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?

Nagy érdeklődéssel várom Eőry Zsolt „összeállításának” folytatását a Szövetség következő számában, amely május után - csak pont egy hónap múlva - júniusban fog megjelenni... Kétségtelen történelmi tények mellett újszerű ‘felismerésekről’ is olvashatunk írásában, amelyek furcsa gondolatokat ébresztenek az emberben...

A cikk (-sorozat?) a „Krisztus és Egyháza” címet viseli.
Az alcím „Az ortodox egyház helyzete - a felvilágosodás - a szabadkőművesség”.
Az első rövid bekezdése az ortodox egyházról, a kereszténység bizánci ‘ágáról’ szól; - arról, hogy hogyan is került 1454-ben „az egyházi hatalom függőségbe az
államhatalomtól”, amikor a már elfoglalt Konstantinápolyban a török szultán (II. Mohamed) nevezte ki az új pátriárkát, akit mellesleg evilági - helytartói, bírói és rendőri - hatalommal is felruházott...
„Ezentúl minden újonnan megválasztott pátriárkának tetemes összeggel kellett kieszközölnie a szultán jóváhagyását. (...) A szükséges pénzt nagyrészt a papi méltóságok áruba bocsátásából tudták előteremteni.”
Vagyis ‘ég és föld összekeveredett’ az evilági hatalom bódulatában. Az ‘egyház’ evilági hatalmat, beosztást és tekintélyt vásárolt magának azon az áron, hogy papi méltóságokat adott cserébe a korrupcióval szerzett kiváltságért.
Íme az ördög műve: Isten elárulása és szerződés a gonosszal...
Ebben az írásban mindössze ‘ennyi’ az ‘Egyház’ erkölcsi elbukásának története.
De kíváncsian várom, hogy ‘megtudjam’; mi is lett a sorsa, és mikor a keresztény Egyház másik, valamivel jelentősebb ‘ágának’, a római katolikus ‘szárnynak’?
Mert a szerző erről itt és most nem beszél; - azonnal áttér a felvilágosodás téma-körére, mintha a római katolikus egyház nem is létezne! Talán majd júniusban...

Nem tudom, Eőry Zsolt észrevette-e, tudatosult-e benne: amit ‘felvilágosodás’ al-cím alatt összefoglal, az voltaképpen a szabadkőművesség szellemi előtörténete...
Kiss Ulrich SJ írja az ‘IGEN’ című internetes katolikus havilapban:
„A szabadkőművesség tehát kezdeteitől fogva nemcsak nemzetek felett állt, ha-nem a vallások felett is, és (...) - a mindenkori történelmi helyzet alkalmassága  s lehetőségei szerint - magát hol mint egy világethosz megteremtőjét, hol mint világvallást értelmezte. (...) ‘A Kőmívesség legyen az egyesség központja.’ (...) Az ‘egyesség központja’ lehet a közéletből minden vallást kiszorító pluralizmus -  meghagyván mindenkinek a maga külön vélekedését -, lehet ‘semleges’, de egységesen kötelező ethosz, de lehet egy a többi vallást szintézisbe ötvöző világ-vallás is. (...) Majd Péter Róbert fiatal kutatót idézi: „A szabadkőművesek (...) kezdettől fogva arra törekedtek, hogy képesek legyenek a sok fennálló vallást egyetlen eggyel pótolni: a magukéval, amely (...) ‘természetes vallás’.”
A felvilágosodás története nem más, mint az emberiség ‘arra érdemes’ elitjének a fokozatos kollektív ‘ráébredése’ az egyetlen ős-eredeti ‘természetes hitvallásra’, - ami pedig a ‘természetes ész’, az emberi ‘szellem’ legnagyobb diadala...

Lássuk, hogyan  írja le ezt Eőry Zsolt, írása folytatásában?
„Az emberi értelem előtt egyszer minden titok feltárul. Mert az ész fénye át tud hatolni a természet titkainak legsűrűbb homályán is. Az igazi megismerésnek a kizárólagos forrása az ész, mellyel szemben a Kinyilatkoztatásnak semmilyen jogosultsága sincs (...) A felvilágosodás törekvése, hogy mindent a természetes észelvekből vezessen le, és a szellemi, társadalmi és politikai élet minden ágát  természetes észelvek szerint rendezzék be. Az utilitarizmus szerint értékes és értelmes csak az lehet, aki hasznos az emberi élet és a világ ésszerűbbé tétele, haladásának előmozdítása szempontjából. Ezt a hasznot állandóan keresni, az emberiség helyzetét állandóan tökéletesíteni kell, és ez lehetséges is. (...) Az ember képes az ész által megkívánt erkölcsös életre. (...) A felvilágosodás tétele a bizalom az emberben s az emberi természetben (is) , mert az a világgal együtt alapjában véve jó, nem rontotta meg semmiféle bűn, ezért nem szorul idegen megváltóra, és képes önmaga folytonos megjobbítására. A következő alapelv a múlt semmibe vétele, mert a középkor sötét volt, babonákkal, értelmetlenséggel terhes; az Egyház, valamint a feudalizmus az emberi értelmet és a szabadságot gúzsba kötötte, és meggátolt minden igazi fejlődést. A felvilágosodás terméke a deizmus vallási irányzata is. A deizmus elfogadja a személyes, teremtő Isten létét, aki mint Legtökéletesebb Lény a legtökéletesebb világot teremtette meg. A legtökéletesebb világ így nem szorul rá Isten utólagos beavatkozására vagy javítgatására. Nincsenek csodák, nincs megtestesülés, sem kinyilatkoztatás. Az  életébe be nem avatkozó Isten külön követelményeket sem állít az ember elé. Az ember számára az egyedüli követelmény az ésszerű (!) erkölcsön alapuló tisztességes élet, amelyhez hozzá tartozik a Legfőbb Lény tisztelete is. Aki ezt teljesíti, halála után jutalomban, aki nem, büntetésben részesül. (...)

A még hívő katolikus Descartes a filozófia alapjává az ‘elvszerű’ kételkedést tette, bevezetve ezzel a bölcseletbe a racionalizmust. (...)
Spinoza már tagadta a személyes Isten létét. (...)
Hobbes már az érzékfeletti dolgokban is elkezdett kételkedni. (...)
Locke a tapasztalat-elvűséget (empirizmus) fejlesztette tovább a materializmus irányában.

A racionalista deizmus csakhamar a művelt emberek ‘hiszekegye’ lett. A híveit Angliában a szabadkőművesek szövetsége gyűjtötte össze. (...)
Az 1700-as években Londonban négy, ún. páholyba szerveződött kőműves céh működött. (...) 1717. június 24-én ezek egyesülésével létrejött az Angol Nagy-páholy, hogy felépítse a humanitás, az emberiesség jelképes templomát. (...)
A szövetség elfogadta a ‘Világegyetem Nagy Építőmestere’ létét, de elvetette a Kinyilatkoztatást, és így élesen szembefordult a katolikus Egyházzal. A legfőbb céljának az emberbaráti tevékenység gyakorlását tekintette. Ez volt a fő oka annak, hogy a XVIII. században sok szellemi és egyházi nagyság is a tagjai közé lépett.”

Most nézzük, hogy ír a deizmusról Kiss Ulrich SJ már idézett írásában, az IGEN című lapban! „Én megkockáztatom, hogy ezek, és a hasonló (értsd: ‘szokratikus társasági’) kissé gyanús deista klubok adták a páholyoknak az ideológiát, míg a korábbi, funkciójukat vesztett katolikus eredetű páholyok - presztízsükkel és a feddhetetlen múltjukkal - a szervezeti keretet. Előbb puszta fedőszervek voltak, majd, miután a deisták belül átvették az uralmat (olyannyira, hogy a múltjukat is végképp ‘eltörölték’), mint tartós, mítoszoktól övezett és (...) immár teljesen elismert intézményekké váltak a társadalom lassú átformálására. A páholyok ugyanis első műhelyei és modelljei lettek a lassú vagy céltudatos átalakításnak, amely előbb a brit társadalmat tette posztkereszténnyé, majd a kontinensét. (...) Ezekután megindult a keresztény gyökerek fokozatos és céltudatos eltávolítása, amelyre a hagyománytisztelők szakadással válaszoltak. Amikor a napóleoni háborúk végén a hagyományszeretők egyesültek az újítókkal, az egyesülés ára az elkereszténytelenedés lett. Péter szerint: ‘a régieknek fel kellett áldozniuk kereszténységüket’. Minden jel arra mutat, hogy a katolikus egyház hamar fel-ismerte a történet dinamikáját és gyorsan reagált a ‘testvérek’ kiközösítésével. Az idő a Szentszéket igazolta: ami a páholyokon belül modellszerűen lezajlott, idővel világméretekben is megismétlődött. A kettős tagság tilalma - senki sem lehet egyidőben katolikus és szabadkőműves - megakadályozta abban, hogy a katolikus világ is deista filozófiává fokozza le a Szentháromságba vetett hitet.”

Nem hagy nyugodni a címből vélelmezhető ‘tárgy’ és az írás valódi tartalmának feltűnő eltérése egymástól! A főcím: „Krisztus és Egyháza a történelemben”...
Ehhez képest Krisztusról semmilyen formában, mértékben vagy vonatkozásban nem esik szó. De a római katolikus Egyházról, - Krisztus Egyházáról sem! Ami mármost a ‘történelmi’ elemzést illeti; - ‘ilyet valóban’ találunk a cikkben, ámde   követhető ‘trendvonala’ meglehetősen problematikus. Amit körvonalaiban látunk, az nagyjából a következő: (1) Az egyházi hatalom függőségbe került az állami hatalomtól (1454.). (2) A felvilágosodás előbb megtagadta a Kinyilatkoztatást és a Szentháromságot is, majd ‘bevezette’ a deizmus vallási irányzatát, amely csak a Legtökéletesebb Lény létezését ismeri el. Anderson szerint: „Ez a vallás (már-mint a szabadkőműves) már a kezdetek kezdetétől létezik, és mindaz, ami az idők folyamán rárakódott, pusztán babona.” (XVII-XVIII. század). (3) A deizmus (a szabadkőműves ‘egyenvallás’) híveit Angliában a szabadkőművesek szövetsége gyűjtötte össze. A szabadkőműves szövetség szabályait James Anderson anglikán lelkész dolgozta ki (1723.) (4) Ez a szövetség elfogadta ‘a Világegyetem Nagy Építőmestere’ (a szabadkőműves Isten) létezését, de elvetette a Kinyilatkoztatást, és szembefordult a katolikus Egyházzal (napjainkig)...
Nos, mi az, ami ebből a trendből, mint ‘történelmi következtetés’ kiolvasható?
Az emberiség igazi, ősi, természetes vallása a deizmus, vagyis a szabadkőműves egyistenhit. Minden más ‘vallás’ - beleértve a kereszténységet is! - pusztán csak babona. Ugyanakkor ‘a sötét középkorban’ a római katolikus egyház átmenetileg, jó néhány évszázadra ‘magához ragadta’ mind a szakrális, mind a világi hatalmat, mely ‘áldatlan állapotnak’ csak az vetett véget, mikor az egyházi hatalom ‘végre’ függőségbe került az állami hatalomtól, ami fokozatosan az egyházi szellemiség és a szervezet (az Egyház) dezintegrációjához, effektív felbomlásához is vezetett.  Győzött ‘a józan ész’, a felvilágosodás, mely eltörölte a sötét középkort, s vissza-adta az emberiségnek az egyetlen természetes egyistenhit jogát és lehetőségét, - a lehetőségét, hogy megszabadulhasson minden irracionális hiedelmétől. Nemigen csodálkozhatunk ezen ‘az eredményen’, hiszen „a XVIII. században sok szellemi és egyházi nagyság is a (szabadkőművesség) tagjai közé lépett.” (...)

De vajon mi is a helyzet ma, amikor az államot és az egyházat ‘sikerült’ minden tekintetben külön választani egymástól, - és nemcsak hogy „az egyházi hatalom függőségbe került az államhatalomtól”, hanem a mindenre kiterjedő globalizáció révén és következtében a katolikus egyház egyenesen ‘a multinacionális nagytőke kitartottjává’ vált; éppen úgy, mint a még máig fennmaradt nemzetállamok?!
Amikor az egész világon immáron ‘befejezett tény’ a liberális polgári demokrácia győzelme (Francis Fukuyama), amely rendszer valójában egy rejtőzködő elitnek a szupranacionális finánctőke pénzhatalma révén megvalósuló uralma?
Amikor a Szeplőtelen Szűz - a római katolikus egyház által máig nem kanonizált - magán-kinyilatkoztatásában (lásd: fatimai jelenések, intelmek) megjövendölte: az egyházi szabadkőművesség lesz az, melynek árulása következményeként közeleg a végső óra, az Egyház kálváriája, majd valóságos keresztre feszítése?

Mert az idő nem áll meg: a szabadkőművesség, mint titkos belső féreg foga már belülről bomlasztja Krisztus testamentumát, a római katolikus egyházat. Mivel az ismertetett deizmus  nem váltotta be a hozzá fűzött ‘reményeket’, vagyis nem vált egyetemes világvallássá; most egy újabb kísérletet tesznek a „szinkretikus egyen-vallás” kialakítására, melyet valószínűleg a zsidó-keresztény egyistenhit alapjain,  Krisztus istenségének a megtagadott Szentháromságból önkényesen „kiragadott” látszatelismerésével kívánnának az ortodox, a neológ és a ‘messiási’ zsidó hitűek számára egyaránt elfogadhatóvá tenni. Az elképzelés realizálása már hosszú évek óta folyik, - a katolikus egyházon belül ma már nem is annyira titokban működő ‘egyházi szabadkőművesség’ irányításával. Netán fontolóra veszik a buddhizmus ‘egyes haladó elemeinek’ (pl. reinkarnáció) valamilyen szintű beépítését is. Ám a mohamedanizmus mindenképpen kívül marad majd, mint a Világállam elsőszámú politikai és vallási közellensége...
A baljós jövőt az írás szerzője a következőképpen sejdíti meg. „Szabadkőműves páholyok ma is működnek világszerte. (...) Jelképük balkezes fehér kesztyű, vagy az autó hátuljában elhelyezett fonott kalap. A magyar politikai életben is számos képviselőjük van, és nem a jobboldal (!) részéről. A szabadkőművesség ma is él, Egyház-és nemzetellenes tevékenysége jelen van a közéletben.”

Nem tisztem és nem is szándékom a mai magyar politikai ‘baloldal’ kvázi meg-védése, de ez már ‘több a soknál’! Azt persze senki nem vonhatja kétségbe, hogy pl. a szociáldemokrácia és a ‘munkáskommün’ a francia forradalom ‘jakobinus’ eszméiből nőtte ki magát, amelyek közismerten szabadkőműves jelszavak és terv alapján szerveződtek. Az is történelmi tény, hogy az illegális kommunista pártok szerveződése, sejtszerű működése és titokzatos ‘földalatti’ tevékenysége szinte ‘a megszólalásig’ hasonlított a szabadkőműves páholyok rejtett aktivitásához, illetve a nagy Lenin életműve (legálisan létező kommunista állam létrehozása) valójában szabadkőműves kísérlet volt, mintegy 70 év alatt elvetélt ‘első kísérlet’ egységes világállam életre hívására. Sőt nem vitás, hogy minden ősbűn ‘balról ered’ nálunk is, - ámbátor „könnyű Katit táncba vinni”...!
Ugyanakkor kénytelen vagyok Eőry Zsolt úr merész, kategorikus állítását cáfolni. Vajon az 1990-es rendszerváltás, Antall ‘paktumjai’ kiknek az ötletei voltak?
A híres-hírhedt ‘Rózsadombi Paktumot’ csak baloldali politikusok írták alá?
A magyar Grand Orient vajon tisztán baloldali szerveződés lenne?
A Magyar Demokrata Fórum baloldali párt lenne? S távolról sem ‘végül’:
Az Angol Nagypáholy, a Royal Society - baloldali szervezetek lennének?!
Talán a folytatásból majd választ kapunk ezekre a kérdésekre is...

Vác, 2004. május 17.

                                                              Czike László

0

0