Czike László

                                A Mennyország a szegényeké

Isten országa
Hofher József SJ írja a ‘Szövetség ‘ nevű havi lap 2004. június 4-iki számában, a „Vallás és politika” című írásában: „Hiszem, hogyha Jézus ma élne, pártot nem alapítana, de kőkemény állásfoglalásra késztetné az emberiséget a szegények világa mellett vagy ellen. Nyilván nem agitálná az embereket, hogy ne éljenek a társadalomban szavazati jogukkal, de mindig tudná ki Kaifás, ki Nikodémus. A sokat idézett ‘Az én országom nem ebből a világból való’ (Jn 18, 36) mondás tehát nem azt jelenti, hogy az Isten országa nem ebben a világban, vagyis a Földön (?) van vagy lesz jelen. A jánosi (sic!) mondás csupán azt jelzi, hogy az Isten szíve szerinti társadalom értékrendje más, éppen ellenkezője a jelen világ értékrendjének. Nincs ok arra, hogy a fenti mondatot úgy értelmezzük, hogy az ország valahol a Föld fölött fog lebegni, vagy hogy elvont fogalom, minden társadalmi és politikai struktúra nélkül. Az, hogy Isten országának, vagy Isten szíve szerinti társadalomnak hívjuk, - semmit sem von le az ország politikai jellegéből, csupán szembeállítja az ember önközpontú királyságával.”

Nem e világról való
Isten, Krisztus országa nem erről a (földi) világról való. Ez a földi világ persze nem biztos, hogy eredendően romlott vagyis - pusztán csak elméleti alapon - fel is tételezhetjük, hogy a viszonyain ‘közmegegyezéssel’ javítani lehetne. Hogy a mai világ legfejlettebb államaiban, azok legmagasabb nemzetközi (szupranacionális) döntéshozó fórumainak a munkájában - globális értelemben - a legkevésbé sem demokratikus viszonyok, döntések érvényesülnek, arra a legmegfelelőbb, nyilván-való bizonyíték a földi világ aktuális politikai, szociális, pénzügyi és ökológiai állapota, ami pillanatnyilag s fejlődésében távlatilag is minden tekintetben ellent-mond Krisztus evangéliumi tanításainak, a pápák szociális enciklikáinak. Nincsen tehát reális reményünk arra, hogy a világtendenciákon és pláne a történelmileg ki-alakult helyzeten önerőből változtassunk. Mindenképp ‘szükséges’ tehát Krisztus Általa megjövendölt második eljövetele, melynek az előjelei egyre sokasodnak.
Kérdés persze, hogy Krisztus közelgő második eljövetelének mi lehet a rövidtávú és a hosszú távú konkrét célja illetve milyen effektív ‘változásokra’ számíthatunk: miben és mennyiben fog megváltozni a földi élet, a Földön élő emberiség életének minősége, jelen idejű és perspektivikus sorsa? Krisztus nyilvánvalóan azért jön el, hogy lezárja a megváltás korszakát és új irányt szabjon a történelemnek. Vagyis miután 2000 évvel ezelőtt a bűnök bocsánatával (qui tollis peccata mundi) fel-kínálta az üdvözülés lehetőségét; ‘most’ a kollektív üdvözülés irányába lendítse az ember politikai, szociális és ökológiai életviszonyait, komplex tevékenységét.
Armageddon és Apokalipszis
A ‘világvége’ amolyan tisztázatlan jelentésű, vulgáris megfogalmazás, ami elvileg két, merőben különböző esemény várható bekövetkezésére utalhat. Armageddon: Harmagedon = Har-Megiddo, vagyis a Megiddo hegye. Ez a hegy az Ezdrelon síkságtól délre fekszik. Mivel itt több nagy csatát megvívtak; az előképe annak a helynek, ahol minden istenellenes hatalom meg fog semmisülni. Idézet: Jelenések Könyve 16, 10-21: „Az ötödik (angyal) a vadállat (az Antikrisztus) trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma elhomályosult. Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban és káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg gonosztetteikből. A hatodik (angyal) a csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre kiszáradt a vize, hogy út nyíljék a napkelet királyainak. Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta (a világ-kommunizmus, a szabadkőművesség és az Antikrisztus; a Máriás papi mozgalom Kék könyvéből, Szűz Mária magán-kinyilatkoztatásaiból: intelmek, magyarázatok a Jelenések Könyvének világvége-jövendöléseivel kapcsolatban) szájából három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki. Ördögi szellemek, akik csodákat művelnek és elmennek a Föld összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. - Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt és ügyel ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét. - Összegyűjti őket arra a helyre, melynek héber neve: Harmagedon.”
Jézus Krisztus ezt ‘a világvégét’ az alábbi szavakkal jövendölte meg:
„Jönnek napok, amikor mindabból, amit itt láttok, kő kövön nem marad, mit le ne rombolnának. (...) Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: Én vagyok, és eljött az idő. Ne menjetek utánuk! Amikor háborúról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek előbb mind meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég. (...) Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek föl az égen.” (Lukács 21, 5-11.)
„Előképe: Jeruzsálem pusztulása. Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, elérkezett a pusztulása. (...) A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz e földön és az ítélet haragja e népen. Lesznek, akik kardélen hullnak el, másokat meg rab-szolgaságba hurcolnak a pogány népek közé. Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az idejük. (Lukács 21, 20-24.)
Krisztus második eljövetele. Jelek lesznek a napban, holdban s a csillagokban, és a Földön kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és háborgása miatt. Az emberek megdermednek annak szorongó várásában, ami az egész világra következik. A világmindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Mikor mindez beteljesül, tekintsetek föl s emeljétek föl a fejeteket! Elérkezett a megváltástok.” (Lukács 21, 25-28.)

Egyértelmű tehát, hogy az Armageddon, a Végítélet közeledtét jelző végső csata, mely valószínűleg Jeruzsálem birtoklásáért zajlik majd le, még nem a Világvége indító eseménye: „...ezzel még nem lesz itt a vég - mondotta Jézus Krisztus, viszont:... elérkezett a megváltástok.”, amint ezt Lukács evangéliuma idézeteiből kiolvashattuk. Vagyis a Végítélet a második eljövetel konkrét célja, amely a meg-váltás végső beteljesítése, ami azonban még nem azonos az Apokalipszissel, már-mint a szó ‘világvége’ értelmezése szerint.

Az Aranykor beköszöntése
A Végítélet - Krisztus eljön ítélni eleveneket és holtakat - után egy nyugodtabb periódus következhet az emberiség történelmében; egy olyan új korszak, melyben már nem a Sötétség Hercege, a Hazugság Atyja fog uralkodni a Földön; az Anti-krisztus bukása után a Sátán ereje meggyengül - szövetségesei is teljes vereséget szenvednek, elnyerik méltó büntetésüket -, és a Földön végre megvalósulhat a jó akaratú többség demokratikus életrendje, amely közelít az Isten ‘szíve szerinti’ emberi társadalom normális értékrendjéhez, életviszonyaihoz. Ez a feltételezhető Aranykor akár több évtizedig-évszázadig is eltarthat - vö.: Nostradamus tárgyban tett jóslataival -; és nyilvánvaló, hogy itt a Földön fog megvalósulni, hisz semmi értelme nem lenne, hogy az előző 2000 (vagy még több) évi történelmünk feletti szégyenünkben elzarándokoljunk mondjuk a Mars bolygóra, hogy azon teremtsük meg azt az új, Istennek is tetsző, emberi világot, amely most már sátáni befolyás híján végre elkezdhet hasonlítani a Paradicsomra, ahonnan egykor kiűzettünk az eredeti bűn elkövetése miatt. Sőt, kifejezetten törvényszerű, hogy a megváltás be-teljesedése, Krisztus második eljövetele, s az Utolsó Ítélet lezajlása (mely előtt a még éppen élő emberiség mintegy kétharmada elpusztul, a holtak pedig az ítélet idejére kikelnek sírjukból, feltámadnak) utáni jobb világ most épp itt a Földön, a korábbi évezredes kudarcok (földi siralomvölgy) színhelyén valósuljon meg, hogy az emberiség bebizonyíthassa: tud szép, tartalmas, istenfélő, szelíd s vonzó életet teremteni ezen a bolygón Istennek szolgálva, önerőből is; vagyis ‘a Sátán volt az oka minden rossznak’...

A politikai és közgazdasági optimum
Ismét a Szövetségben megjelent írásból idézek. „Jézus úgy akarta felszabadítani az embereket, hogy változzanak meg. Ugyanis teljes fordulat nélkül, amelynek az ember lelkében kell végbemennie, semmilyen imperializmus alól nem lehet felszabadulni. Ez volt minden próféta üzenete, beleértve Keresztelő Jánost, Szent Ferencet és Szent Ignácot, akiknek ugyanolyan közük volt a politikához, mint az összes többi prófétának. (...) A vagyon hajszolása szöges ellentétben áll Isten vagy Isten országának a keresésével. Mammon és Isten olyan, mint két úr. Ha az egyiket szereted és szolgálod, szükségszerűen el kell utasítanod a másikat. Az evangéliumokban a legmeglepőbb kijelentés Isten országáról nem az, hogy közel van, hanem az, hogy a szegények országa lesz Amikor Jézus a vagyonközösségről beszél, akkor többről van szó, mint egyszerű alamizsnáról. Jézus az összes anyagi javak teljes és általános megosztását kéri. Amikor azt mondja a gazdag ifjúnak, adja el mindenét, ezt nem valamely szigorú, elvont erkölcsi elv alapján kéri, hanem a szegények iránti együttérzése miatt. (...) A közgazdászok egy csoportja, akik nem feltétlen vallási meggyőződésből keresik egy emberközpontú gazdaság megvalósulásának lehetőségét - hirdetik, keresik az önkéntes egyszerűségre, ökológiai szempontokat figyelembe vevő elosztási szisztémára épülő gazdasági rendszer megvalósítási kereteit, amely nem az egyes gazdag államok GDP-növekedésére, hanem a vagyon/pénz igazságos el-osztására épít. (...) Úgy tűnik, ma a presztízs szempontjából különösen fontos, hogy az ember mennyit teljesít, illetve mennyit fogyaszt. (...) Akik nem igazán számítanak, azok az idős betegek és a magzati korban lévő gyermekek. Egy oly rendszerben, ahol a teljesítmény és a fogyasztás adja meg az emberi személy presztízsét, ott az utóbbiak a társadalomban fölöslegesek. Nem véletlen, hogy a parlamentekben manapság téma igazán az abortusz és az eutanázia kérdése... Jézus számára viszont az ember jelenti az igazi értéket, nem pedig a vagyona, vagy a társadalomban elfoglalt pozíciója. Ahogyan Jézus a szegényeknek sem ígért vagyont, hanem szükségleteik kielégítését - senki sem fog szűkölködni -;  úgy a kicsinyeknek sem ígért rangot s tekintélyt, hanem az emberi méltóságuk teljes elismerését. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, valóban a társadalom teljes és gyökeres átformálására van szükség.”

A mai globalizált világban azonban már oly mértékben visszafordíthatatlanná vált  szegények és gazdagok vagyoni és életminőségbeli polarizációja, elkülönülése, illetve a Föld energia-és nyersanyagtartalékainak kimerülése, hogy egy ‘kötelező’ paradigmaváltással a szintkülönbségek már soha nem egyenlíthetők ki, a trendek nem zökkenthetők vissza ‘normális kerékvágásba’, ami majdan kiegyenlítődéshez vezethetne. Az ENSZ adatai szerint a Föld legfejlettebb országaiban (a ‘Nyugat’) élő világ-elit, a népesség 20 %-a fogyasztja el a rendelkezésre álló javak 86 %-át, míg a népesség 80 %-ának csak a javak 14 %-a jut. Az uralkodó nemzetközi elit szó szerint dőzsöl, dúskál a legfényűzőbb luxusban, - míg a Föld lakosságának a fele állandó nélkülözésben, többségében éhínségben él. Ekkora különbségek az emberi teljesítőképességben egyrészt nincsenek, másrészt Krisztus (és a római pápák szociális enciklikái is) a földi javak egyenlő elosztását hirdette. Mármost ami az átfogó és gyökeres társadalmi szemléletváltást illeti; - éppen az a legfőbb probléma, hogy a nyugati félgömb gazdag elitje egyfelől nem hajlandó lemondani ‘kivívott’ pozíciójáról, másfelől pedig a vagyoni és jövedelmi polarizáció trendjét is konzerválni akarja, tehát azt sem engedi, hogy a különbségek legalább hosszú távon mérséklődjenek. Az emberi társadalom teljes és gyökeres átformálása tehát Krisztus segítsége, második eljövetele vagyis az Utolsó Ítélet nélkül lehetetlen. A Föld javainak egyenlő élvezetére vonatkozó krisztusi tanítás nem egyszerűen egy jámbor erkölcsi óhaj vagy szociális kötelezettség, hanem közgazdasági, politikai és ökológiai optimum. Az Ítélet ugyan szörnyű következményeket (büntetést) hoz a bűnösök számára, de megmenti a Földet a helyrehozhatatlan katasztrófától, és újból lakhatóvá teszi a bolygót, de most már az Aranykor isteni szabályai szerint.
 
Paradicsom, Aranykor és Mennyország   
A Paradicsom minden bizonnyal a Földön volt, egy olyan Földön, amelyen még nem bomlott meg a dimenziók egysége. „A világmindenséget összetartó erők megrendülése” krisztusi kitétel (lásd: fentebb) igen szemléletes kifejezése ennek!
Az erők megrendülését, az egység megbomlását a Sátán kísértésére elkövetett eredeti (áteredő) bűn idézte elő, minek következtében megszületett a halál, és az idő az ember ellen kezdett dolgozni. A Paradicsomból történt kiűzetésünk után az emberiség ‘már csak a vigaszágon’ kísérelheti meg a kollektív üdvözülést, amihez  Krisztus két eljövetele/megtestesülése (volt) szükséges: a megváltás és az ítélet... Az utolsó ítélet után megvalósulhat az Aranykor, „az Isten szíve szerinti” ország, társadalom, de ez még nem jelenti sem a dimenziók egységének helyreállítását, sem a Mennyország eljövetelét, ami nem e világról való, s nem is a Földön van.

„Az Isten országával eddig általában, mint jövőbeni országgal, társadalommal foglalkoztunk. Tudomásul kell venni azonban - írja Hofher József SJ -, hogy az Isten szíve szerinti társadalom eljövetele Isten politikai hatalmának eljövetelét is jelenti. (Ez lehet az Aranykor.) Jézus azt jövendölte, hogy Isten eljövendő politikai hatalma a szegények és ‘a kicsinyek’ kezében lesz. (...) Isten országa (politikai) szerkezetét a szeretetből fakadó szolgálat fogja meghatározni, melyet az emberek önként vállalnak egymásért. (...) Ez a hatalom roppant befolyást fog gyakorolni az emberek életére, mert őket fogja szolgálni. Ez a hatalom oly önzetlen lesz, hogy - ha kell - még az életét is feláldozza az emberekért, akiket szolgál.”

A Mennyország - Isten országa - nem erről a világról való. A Mennyországban nincs idő, nincs elmúlás, nincs halál. Minden örök, üdvözült jelen időben történik. A Mennyországba nem egyszerűen a ‘jó akaratú’ emberek jutnak, hanem csupán csak azok, akik még életükben megtérnek, s elfogadják Jézust egyedüli uruknak, királyuknak. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. A Menny-országban nem lesznek ‘kasztok’, így szükségtelen bármilyen politikai struktúra is. A Mennyországban nem lesz emberi hatalom, mert az ‘égben’ minden hatalom Istené. A Mennyországban nem lesznek konfliktusok, mert oda egyrészt nagyon kevés ‘gazdag’ kerülhet csak be - az a néhány, aki mégis valahogy átjutott a tű fokán! -, másrészt mert a Mennyben az örök Isten abszolút igazsága, Krisztus uralkodik, ami megfellebbezhetetlen.
Idézet a ‘Hegyi Beszédből’: „Boldogok vagytok ti szegények! Tiétek az Isten országa.” (Lukács 6, 20.)
Ámen.

Vác, 2004. július 12.

                                                                      Czike László