Czike László

                                          Az áteredő bűn

Valamikor, nagyon régen Káin tervszerűen agyonütötte az öccsét, Ábelt, mert Ábel áldozata jobban tetszett az Úrnak, mint az övé. Aztán az őseink kiirtották a neandervölgyieket...
Az Európából Amerikába kivándorolt, szerencsét próbáló (lásd még: arany-mosó, aranyásó, stb.) telepesek módszeresen kiirtották Amerika őslakosságát, az indiánokat; - csak mert útban voltak hirtelen meggazdagodásuk előtt...
Adolf Hitler orientalista (Thule-társasági?) eszelős fajelméletének a II. világ-háborúban 6 millió zsidó ember esett áldozatul, mert ‘nem fértek bele’ a III. birodalom nagynémet koncepciójába...
Nagyobbacska, 10-12 éves gyermek lehettem, amikor egy este nagyapámmal sakkoztunk; - apám és keresztapám politizáltak, Amerikáról és a Szovjet-únióról beszélgettek. Hallgattam őket, és egyszer csak megkérdeztem tőlük: „Akkor Kennedy és Hruscsov - a világ urai?!” - meglepett, döbbent csend volt a válaszuk... Ma már csak ‘egy úr van’: George W. Bush.
Róma, Napóleon és Hitler nyíltan törtek a világuralomra. Mindegyikük el is bukott, de utánuk újból felizzott a gyűlölet, az áteredő bűn történelmi lángja. De a kommunizmus nem bukott meg, hanem egy ‘barbatrükkel’, a rendszer-váltással teremtett hamis legitimitást magának, megszerezve a világuralmat.

                                           -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Nem tudhatjuk, hogy a törvény, vagy a bűn volt-e előbb? A már elkövetett bűnök ellensúlyozására ‘jöttek-e létre’ az isteni törvények vagy fordítva: kezdettől fogva létezett a Törvény, amit az ember rosszra hajló akaratából eredően megszegett?! Ha a Törvény volt előbb, akkor csak Istentől származhatott. Az Ószövetség erről tudósít: amikor a bűn már elárasztotta a népek életét, akkor nyilatkoztatta ki Isten a Tízparancsolatot Mózesnek, aki kőtáblákra vésve hirdette ki a zsidó népnek. Kérdés: ha Isten „egyszer már” megbüntette az első emberpárt (Ádámot és Évát), azért, mert a tudás fájáról ettek gyümölcsöt (almát), és büntetésül kiűzte őket a Paradicsomból, miért várt mégis „több ezer évet” azzal, hogy a Tízparancsolatát a további bűnök megelőzése céljából kinyilatkoztassa? Miért volt szükség erre az interregnumra?! Mi történhetett ezalatt, a nem tudni milyen hosszú idő alatt?

                                            -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Tennék egy rövid, visszatérő vargabetűt az ősgenezis „birodalmába”, praktikusan az eredeti bűn kérdéskörének tisztázása céljából. E gondolataim már 25-30 éve érnek bennem, tehát eléggé hosszú ideje kristályosodnak. Az ember származása, eredete sok nép legendavilágában kapott kiemelkedő, központi szerepet; - ámde a leghitelesebb ősforrás nyilván a Biblia; tekintve, hogy Isten kinyilatkoztatása az emberiség régmúltjáról, azon történelmi időszakról, amelyből (mezopotámiai és maya kőtáblák kivételével) írásos emlékeink nem marad(hat)tak fenn. A „polgári” vagy a „tudományos” régmúlt-kutatás a Biblia által leírtakat sem alátámasztani, sem megcáfolni nem képes, de túl sokat kiegészítésként sem tud hozzátenni, hisz’ a tárgyhoz kapcsolódóan csak paleontológiai és antropológiai „leletek” léteznek;  a történelmi rekonstrukció így túlnyomórészt a hit, a fantázia és a fikció felség-területe. Ilyen értelemben a népek legendáriuma is fikciónak tekinthető, mert ezek az eredet-regék csak afféle meseszerű elemeket is tartalmazó ‘naiv-költemények’, amelyeken sehol sem szerepel - miként a Biblián! - Isten hitelesítő pecsétje...
 
A mai tudomány (a régészet) maximum csontok, csontváz-darabok előtalálásával büszkélkedhet; az emberiség előtörténetére, az emberré válás folyamatára nézvést semmilyen hiteles bizonyítékokkal, adalékkal (nyomokkal) nem rendelkezik, ami viszont sajnálatosan azt jelenti, hogy az ember - mint isteni lélekkel bíró, tudatos lény - kifejlődéséről, teremtéséről nincsenek direkt ismereteink. A tudomány arra képes csupán, hogy a megtalált csont-darabokból emberszerű lények csontvázait rekonstruálja (mint a puzzle-játékban), amelyek korát a C-14 izotópos módszerrel igyekszik meghatározni; de már azt nem képes megállapítani, hogy az összerakott lények majmok voltak-e még, vagy pedig emberek, és hol húzódik meg a leletek között az az éles határvonal, amelyet hiányzó láncszemnek (angolul: missing link) szoktak nevezni, aki/amely „személyében határeset” lenne, és akit Lucy óta sem találnak a kelet-afrikai olduvai hasadékban. Keresik tehát azt a furcsa lényt, aki - mondjuk - tudattal már rendelkezik, de lélekkel még nem; s valószínűleg teljes bizonyossággal soha nem fogják azonosítani! Világos sajnos, hogy tisztán őslény-régészeti úton sohasem érthetjük meg az ember genezisét; s ámbátor készültek a témáról hatásos, és igen szórakoztató - komoly vagy komikus - nagy filmek is (az egyikben még Ringo Starr is szerepel, mint kistermetű, ám nagyon intelligens „ősbunkós”!): az ezekben „rekonstruált” őstörténet csupán merő fikció, valamely fantáziadús hollywoodi forgatókönyvíró agyának rémszüleménye...! Nem marad más hátra tehát, mint hogy megpróbáljuk rekonstruálni a közös és ködös múltat a bibliai ősgenezis-történet alapján, összevetve a kinyilatkoztatást a paleontológiai leletekből „kikövetkeztethető” eredményekkel...!

Ádám és Éva teremtésének őstörténete, s ebből a Genezis - nyilván szimbólum.
A Biblia ugyanakkor mégsem mese, hanem isteni kinyilatkoztatás; - amiért is nem tekinthetjük pusztán jó szándékú fikció-gyűjteménynek! Kell, hogy legyen tehát a történetnek olyan originális igazság-magva, amelyet a tudományos eredmények is alátámaszthatnak vagy reméljük, hogy legalábbis a kettő nem keresztezi egymást! Ebből következik, hogy bizonyos értelemben is csak úgy juthatunk azonosságra, ha a bibliai Genezist az őstörténet szimbolikus leírásaként értelmezzük.
Ádámnak és Évának, az első emberpárnak (akik már egyértelműen rendelkeztek: tudattal, öntudattal, értelemmel, szellemmel, lélekkel, lelkiismerettel, erkölcsi normákkal és bűntudattal, - érzelmekkel és szerelemmel is) nyilvánvalóan nem lehettek semmilyen párválasztási problémái, hiszen Isten közvetlenül egymásnak rendelte, illetve teremtette őket. Fel sem merülhet az a gondolat, hogy netán nem jól választották (volna) ki a partnerüket. ‘Tökéletesen’ összeillettek, kölcsönösen megfeleltek egymás igényeinek, - más választásuk pedig nem is volt...
Eddig a bibliai szimbólum.
De vajon hogyan történ(hetet)t mindez - a valóságban?!

A paleontológiai őselődeinket ‘ott hagytuk el’, mikor a cro-magnoni (kisebb agy-velejű, de mégis okosabb) ősünk éppen kiirtotta a neandervölgyi (nagyobb agyú, de butább) ősembert; aki - noha már szintén tudatos lény volt - nyilván közelebb állt még a közös majom-elődhöz, mint távoli ősapánk, a homo sapiens. Az ős-lénytani leletek tanúsága is bizonyítja azonban, hogy nincsen olyan „szervezett kiirtás”, amely teljes sikerrel végződhetne, amiből arra következtettek a tudósok, hogy a neandervölgyi „maradék” valahogyan beleolvadt a győztes cro-magnoni ember-elődök hordájába, mintegy színezve annak génállományát. Úgy becsülték, hogy a vérkeveredés cca. 90:10 arányú lehetett, még mielőtt a két faj genetikusan végleg elkülönült volna... (Ezután következhetett a maradék szervezett kiirtása.) 
Mindenképp feltételezzük - ámde nem feltétlenül a bibliai Ószövetség választott népének isteni támogatása mintájára! -, hogy az új homo sapiens (Ádám és Éva) törzseinek előretörését, hirtelen felemelkedését isteni közbeavatkozás (Deus ex machina) okozhatta, mégpedig abban az értelemben, hogy Isten az evolúció arra alkalmas pillanatában ‘lelket lehelt’ a mai emberek közvetlen elődjének, a homo sapiensnek, vagy még sokkal inkább a cro-magnoni emberek erre jól kiválasztott képviselőinek ‘a testébe’, miáltal azok értelmi képességei ugrásszerűen meg-növekedtek, a neandervölgyiek effektív hátrányára. Az ember-ősünk tehát azáltal válhatott ‘emberré’, és kerekedhetett felül a nálánál primitívebb ellenfelein, hogy Isten - mint kiválasztott teremtményeit - „lelkes állattá” emelte őket, amitől ön-tudatuk és az agytevékenységük minősége is ugrásszerűen feljavult...
Ámde az emberi nem a valószínű biológiai és isteni genezis alapján potenciálisan  ‘vegyes vérvonalú fajjá’, kevert emberfajtává vált! És feltehetően itt, ebben van elrejtve az ember kiűzetésének valódi oka is a Paradicsomból, az áteredő bűn el-követése következtében! A mások kiirtása, vagy asszimilációja volt-e az ősbűn?
Meg kell értenünk a teljes szimbólum-rendszert! Ádám és Éva, az első emberpár jelképesen azokat a kiválasztott homo sapiens - cro-magnoni - embercsoportokat jelöli, akiket az Isten a saját képére és hasonlatosságára isteni lélekkel látott el; felruházva őket a tudás, a titkok ismeretének jogával is, amellyel egyaránt lehetett élni, de visszaélni is. (Vö.: „Olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és gonosznak tudói.” Ez minden kísértés gyökere és irányultsága.) Az egykori ősi béke állapota lehetett az a Paradicsom, melyben a lélekkel rendelkező, de még bűntelen ember korlátlan hatalommal bírt a természet erői felett, mert akkor még betartotta Isten parancsolatait. A parancsolatok egyrészt arra vonatkoztak, hogy az ember az új képességei birtokában ne essék máris a kevélység bűnébe s ne próbáljon mindjárt teremtő Istene fölébe kerekedni; - másrészt pedig arra, hogy átütő erejű új tudását ne használja a társai (sem a fajtársai, sem az elkülönülő, mind inkább lemaradó neandervölgyiek) kiirtására vagyishogy ne essék Káin irigységének bűnébe, mert akkor elveszítheti Istentől kapott előjogait. (Kiűzik a Paradicsomból és halandóvá válhat, a bűnös lelke pedig elkárhozhat.) De a parancs az új faj génállományának a védelmét is szolgálta; megtiltotta ‘a lelkes embereknek’, hogy egyenek a Tudás Fájának gyümölcseiből. Mit is jelenthetett ez a rejtjelezett parancs?
Innentől tetten érhetjük a párválasztás egyedülálló jelentőségét!
Az isteni génállomány (a lélek ugyanis Isten ‘genetikus adománya az embernek’ - így mai értelemben vett ember lélek nélkül nem létezik!) maradéktalan megőrzése céljából ‘a lelkes férfinak’ a parancs szerint tilos volt párt választania azok közül az asszonyok közül, kik nem rendelkeztek Istentől kapott lélekkel; és az asszony, akinek már lelke volt, nem választhatott „lélek nélküli” ősférfit magának párjául.  Itt meg kell értenünk, hogy az ‘értelmes ember’ isteni lélekkel való felruházása (végkimenetelében, de még nem a isteni Genezis első pillanatától!) teljesen új faj létrehozását, megteremtését jelentette; és tudományos ismereteinkből tudhatjuk, hogy az új faj „szabálytalan visszakeresztezése” az ősökkel a frissen megszerzett új jó tulajdonságok részbeni elvesztésével, degenerációjával, a faj leépülésével jár együtt. Elődünk nem értette meg az isteni parancsolatok betartásának végzetes fontosságát, és elkövette mindazokat ‘a halálos bűnöket’, összefoglalva: áteredő bűnöket, amelyek folytán az emberiség genetikusan degenerálódott, halandóvá és esendővé vált, elveszítette a Paradicsomot; és ami még ennél is rosszabb: „lelkes és lelketlen” cro-magnoniak nemzettek „lelkes és lelketlen” neandervölgyieket és megfordítva, miáltal az egész emberi faj összekeveredett; genetikusan vegyes fajjá vált, melyben az isteni eredet (és az áteredő bűn súlya is!) egyedenként nem azonos, hanem eltérő mértékű... A bűn tehát a legkevésbé sem irracionalitás, nem is ködös, sosem volt hallucinációs kategória, nem az egyház öncélú kitalációja, vagy gonosz víziója az ember megfélemlítésére, hanem maga, a létező genetikus valóság. Annak a keserű története, - miként lett a csaknem hiba nélküli, tökéletes genezisből némelyek gondatlansága folytán a szerencsétlen emberiség valóságos kálváriája! Történelmünk is bizonyítja, hogy az elkorcsosult génállományú, meg-zavarodott tudatú emberiség görcsösen próbál visszakapaszkodni a magaslatra, ahonnan önhibájából visszazuhant; azonban újra meg újra eltévelyedik, Káinként gyilkolja a saját fajtáját, és pusztítja a természetet, az egész élővilágot; - annak ellenére is, hogy Krisztus 2000 évvel ezelőtt megváltotta az áteredő bűneitől...!
A technikai civilizáció vívmányai és fejlődése nem képes ellensúlyozni az áteredő bűn hetedíziglen atavisztikusan visszaütő hatásait; - az emberiség az idők végéig cipeli magával az őskori tévedések végzetes következményeit.
Az áteredő bűn valójában a bűnös, a tiltott párválasztás lehetett. Az ember meg-szegte Isten racionális parancsolatát és ‘léleknélküli’, csak tudat-kezdeményekkel bíró „fél-állatokkal”, neandervölgyiekkel nemzett utódokat, miáltal az emberiség elfajzott, lélekkel „csak félig”, vagy egyáltalán nem rendelkező fél-állati lények, ‘lelki kentaurok’ születtek, bestiális tulajdonságokkal felruházva. A degeneráció - nemzedékről nemzedékre - folytatódott, és totális erkölcsi lezülléshez vezetett...
Innentől kezdődött el a gyilkosok és az öngyilkosok vérgőzös történelme.
Nem felejtettem el; - tudom, hogy eddig még nem beszéltem a Kígyóról, aki Évát megkísértette, majd végül is rávette, hogy egy almával rábírja Ádámot az áteredő bűn elkövetésére! Legközelebb szót ejtünk róla is, a rejtélyes Kígyókirályokról, - akik a majd’ 6000 éves mezopotámiai kőtáblák főszereplői...

Vác, 2004. március 9.

                                                             Czike László