Czike László

   A sumér Annunaki és elit-utódaik, a Kígyókirályok
                      (az iraki háború, Irak elfoglalásának sátáni gyökerei)

Jim Marrs írja „A titkos uralom” című könyvében: „A parancsok nem valami- féle szellemtől, hanem egy hús-vér személytől (idegen lénytől) érkeztek...
Dr. Joe Lewels, az El Paso-i Texasi Egyetem újságírói szakának volt tanszék-vezetője ‘Az Isten-hipotézis’ könyvében kifejti, hogy Jehova valójában hús-vér lény (egy Annunaki?) volt, aki tüzet, viharos szelet és zajt keltő repülő járművel (űrkomppal, csészealjjal?) közlekedett. E járművel vitte fel Mózest a Sínai-hegy tetejére, ahogy meg is van írva a Mózes második könyvében (19,4): ‘Láttatok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mint sasszárnyon hordoztalak benneteket s ide hoztalak magamhoz.’ Lewels arra is rámutat, hogy Mózes és az izraeliták sohasem láthatták Jehova arcát...

Lehetséges - kérdi -, ez az arc annyira nem emberi lett volna, hogy félelmet és undort keltett volna bennük? ‘Meg kell jegyezni, hogy ez egyáltalán nem új gondolat’ - írta -, megemlítve a korai zsidó mandeánus szektát, akik a dualista világegyetemben hittek, amely két egyenlő részre, a fény és a sötétség világára van osztva. ‘Szerintük a fizikai világot - így a Földet is - a Sötétség Ura, hüllő-szerű lény teremtette és kormányozta, akit Kígyónak, Sárkánynak, Szörnynek és Óriásnak is hívtak, és aki szerintük az emberiség igazi teremtője volt.’ R. A. Boulay kutató ugyanezt az elképzelést hirdette. Feltűnt neki, hogy világ összes kultúrájából maradtak fenn olyan történetek, melyek az emberekkel együtt élő - akár az embereket megteremtő - sárkányokról, hüllőkről szólnak. Ezeknek a hüllőknek különös erővel bíró ékköveik vagy kristályaik voltak, lábon jártak és repültek a levegőben, területekért harcoltak egymással, és az emberek ‘isten’-ként tisztelték őket. ‘Az, hogy világszerte leírták a repülő hüllőket, egyértelmű bizonyítéka, hogy teremtőink és őseink nem az emlősöktől származtak, hanem földönkívüli gyíkfélék (szerintem értelmes, földi származású dinozaurusz-félék is lehettek! - Cz. L.) voltak.’ - vonta le a következtetést Boulay ‘Repülő kígyók és sárkányok - az emberiség hüllő-eredetének története’ című könyvében.

Lewels, Boulay és más kortárs szerzők úgy gondolják, hogy a bibliai Jehova valójában valamely ősi sumér ‘isten’ volt, aki különösképp érdeklődni kezdett a mezopotámiai pátriárka, Ábrahám leszármazottai iránt. ‘A héber néppel való kapcsolatában Jehova kezdettől fogva minden rendelkezésére álló eszközzel arra törekedett, hogy hatalma és ellenőrzése alatt tartsa (kiválasztott) népét.’ - mondja Lewels.

A Mózes első könyvének 17. fejezetében leírt - Ábrahám és Jehova közötti - szerződés egyik feltétele az összes férfi körülmetélése volt. Lewels szerint ez arra hasonlít, mint amikor az állattenyésztő gazda a fülön ejtett bevágással jelöli meg saját (tulajdonát képező) állatait (azonosíthatóság céljából)... (...)

A mítoszoknak nevezett allegóriák adják a mai nyugati világ korai vallásos és filozófiai hiedelmeinek gerincét. Bár általában úgy hiszik, az ősi nagy kultúrák ‘égi istenei’, mitikus alakjai kultúránként külön panteonokat alkotnak, ám egy  alaposabb tanulmányozás megvilágítja a közös eredetüket. Amikor a minószi kultúrából származó legkorábbi szöveget lefordították, kiderült: mezopotámiai sémi nyelvjárásban íródott. Azt már régebben megállapították, hogy a nyugati civilizáció alapját képező görög kultúra a Kréta szigetén élő korai minósziaktól eredt. (...) Az igazi kérdés, hogy Mózes és az egyiptomiak hogy’ szerezték meg az Ősi Misztériumokra vonatkozó tudásukat. Úgy tűnik, - nagy részét Izsák és Ábrahám pátriárkák adták tovább nekik. (...)

A Biblia felsorolja Ábrahám összes ősét: apján, Terachon keresztül majdnem kétezer éven át vissza lehet őket követni Noé fiáig, Sémig: így egészen Ádámig. Fontos momentum: Ábrahám a káldeus Ur városából, - a Perzsa-öböl északi részén fekvő sumér városból származott. Mózes első könyvének elején még csak mint egy 318 fős képzett hadsereggel rendelkező héber férfi szerepel, akit a titokzatos Melkizedek megáld. Később, a 24. fejezetben ez az Ábrahám már gazdag ember, - hatalmas csordái és nyájai vannak, aranya és ezüstje, tevéi; a háztartása pedig szolgákkal van tele. Nyilvánvalóan nem egyszerű nomád volt, hanem Sumér jómódú és befolyásos polgára.

Ur városát Kr. e. 2000-ben egy háború során lerombolták; Ábrahám családja északra, Háránba ment. Ezt a várost Ábrahám testvéréről nevezték el, aki a Szodoma és Gomorra történetéből ismert Lót apja volt. A XX. század elején a régészek számos olyan várost találtak Mezopotámia északi részén, amelyeket Ábrahám családtagjairól neveztek el, ilyenek például: Hárán, Terach, Náhór, Serug és Peleg. ‘Egyértelmű, hogy a pátriárkák nem egy hétköznapi családból származtak, sőt, igen befolyásos dinasztiát alkottak.’ - jegyezte meg Gardner. Ez a dinasztia adta tovább az ősi sumér hagyományokat Ábrahámtól Mózesig. A világ legmélyebb titkai mind a mezopotámiai Sumérba, az első ismert nagy civilizációba vezetnek, ami a Perzsa-öböl torkolatánál, a Tigris és az Eufrátesz folyók között terült el. A bibliai időkben Káldeának vagy Sineárnak hívták ezt a területet - ma pedig Iraknak...

A sumér kultúra mintha a semmiből bukkant volna elő, több mint hatezer éve, és mielőtt titokzatos módon eltűnt volna, a hatása hatalmas területre kiterjedt: kelet felé egészen az Indus-folyóig, ami a Himalájából Pakisztánon keresztül az Arab-öbölig folyik, - nyugaton pedig a későbbi egyiptomi királyságok köz-pontjáig, a Nílusig. Kb. Kr. e. 2400-ban a sumér birodalmat sémita törzsek támadták meg, nyugatról és északról. Nagy Sargon alapította a sémi akkád dinasztiát, ami a Perzsa-öböltől egész’ a Földközi-tengerig uralkodott. További harcokkal és kitelepítésekkel töltött évek után a sumér területeket a babilóniai Hammurábi egyesítette, akinek a híres törvénygyűjteménye, lehet, hogy azért született, hogy féken tartsa a katasztrófákat követő népvándorlásokat. Alan F. Alford rámutatott, hogy a görög Szantorini-sziget pusztító kitörése, valamint a Kréta-szigetén és Mohendzsodáróban (az Indus-völgyi kultúra központjában) történt titokzatos pusztítás (atomháború?!) mind nagyjából Hammurábi alatt következett be. Alford szerint ezen események kapcsolatban állnak a Húsvét-szigetek népességének elvándorlásával, az Andok-beli indián civilizációk meg-születésével, sőt, a maják megérkezésével Közép-Amerikába, hiszen ezek mind nagyjából egy időben történtek. (...)

A sumérokról semmit nem lehetett tudni kb. 150 évvel ezelőttig, amikor a korai XVII. századi utazó, Pietro della Valle írásain fellelkesülve régészek elkezdték felásni az Irak déli részén (!!) sűrűn található különös mesterséges dombokat. Miután a francia Paul Émile Botta 1843-ban megtalálta II. Sargon palotáját a mai Khorszabad alatt, - a régészek eltemetett városokat, romba dőlt palotákat, műtárgyakat és agyagtáblák ezreit tárták fel, amik a sumérok életének minden részletét leírták. A XIX. század végére elismerték, hogy a sumér önálló nyelv, és már nagyjából le is tudták fordítani. A mára felhalmozódott tudás ellenére a nagyközönségnek mindmáig igen keveset árultak el az első nagy civilizációról, ami egyszer csak megjelent Mezopotámiában. Lehet hogy többet tudhatunk meg erről a hatezer éves civilizációról, mint amennyit valaha is tudni fogunk a később élt egyiptomiakról, görögökről vagy rómaiakról. Ennek a sumér ékírás az oka. Míg más régi civilizációk papiruszai idővel szétmállottak vagy háborúk tüzei emésztették el őket, addig a sumér ékírás jeleit íróvesszővel nedves agyag-táblákra vésték, amiket megszárítottak, kiégettek, és hatalmas könyvtárakban tároltak. Kb. ötszázezer ilyen ékírásos táblát találtak, és ezek a mai kutatóknak felbecsülhetetlen értékű információval szolgálnak a sumérokról... (...)

A régészeti kutatások feltárták, hogy nem sokkal Kr. e. 4000 után a Tigris és az Eufrátesz völgyében már mocsarakat csapoltak le, csatornákat, gátakat és töltéseket építettek, bonyolult öntözőrendszert alakítottak ki; hatalmas, pompás városokat építettek. Az első tizenkét nagy városállam olyan egzotikus nevekkel, mint Ur, Nippur, Lagas, Akkád és Kiss, mind egy-egy zikkurat (‘szent hegy’), vagyis egy lépcsőzetes, toronyszerű templom köré épült... Mindegyik várost a saját ‘istene’ uralta. A zikkurat körül gyűrűkben helyezkedtek el először a köz-épületek, majd a piacok és a lakóházak. A városokat nagy földterületek vették körül, amik szintén a helyi ‘isten’ uralma alatt álltak. Ahogy e városállamok fejlődtek, egy-egy király uralma alá kerültek, aki a helyi ‘istennek’ tartozott számadással. (...)
‘Tudósok mindeddig megkerülték a kínos kérdést: hogyan is figyelhettek meg, jegyezhettek fel a sumérok 25.920 évig (!) tartó csillagászati ciklust, hogyha az egész sumér civilizáció mindössze 2000 évig (!!) állt fenn?!’ - kérdezte Alford. Továbbmenve feltehetjük a kérdést: a 6000 évvel ezelőtt, csak kis csoportokban vadászó-gyűjtögető életmódot folytató, primitív emberek hogy’ válhattak egyik napról a másikra képessé egy teljes, mai szemmel nézve is fejlett civilizáció létrehozására?! Az új Enciklopédia Britannica is elismeri: a sumér történelem körül sok a súlyos és tisztázatlan kérdés... (...) A válasz pedig az, hogy minden, amit a sumérok elértek; állításuk szerint az isteneiktől származott. (...) ‘Ezeket a történeteket sohasem vették komolyan: a tudósok kezdettől fogva mítosznak bélyegezték őket...’ - írta Sitchin.

Fontos rámutatni, hogy a sumérok sohasem tartották ‘istenek’-nek a lényeket, akiktől tudásukat kapták, és nem is utaltak így rájuk. Ez csak a későbbi görög és római értelmezés volt, akik saját ‘isteneiket’ is a korábbi szájhagyományok alapján képzelték el. (A történelem és a ‘tudomány’ - leépülésünk története...)
A sumérok ezeket a lényeket egyszerűen úgy hívták: Annunaki, vagyis ‘Akik a Földre a mennyből jöttek’.”

Az emberiség ókori történelme kettősséget mutat. Az Annunaki ‘távozása’ (vagy illegalitásba vonulása) óta a civilizáció folyamatosan degenerálódik; - ugyanakkor jelentős (elsősorban technikai) természetű felismeréseknek és fellendüléseknek, sőt, ‘megvilágosodásoknak’ is a tanúi lehetünk, ami újra meg újra a társadalmi haladás illúzióját kelti. Ám a látszólagos szellemi fellendüléseket, rövid ébredési szakaszokat mély depressziók követik, amelyek egyrészt kétségessé teszik, hogy az emberiség végül képes lesz-e önállóan megállni a lábán, és végre békét kötni Istennel és önmagával; - másrészt a tartós hullámvölgyek kétségtelenné teszik: az ember jobbik erői felett minden esetben, kivétel nélkül a mérhetetlenül önző, a titkok monopóliumát kizárólagosan élvező rejtőzködő elit győzedelmeskedik, amelyik semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy földi hatalmát mindörökre megőrizze. Kik ezek? Egy bitorló fajta, az Annunaki; vagy a Kígyókirályok?!

Talán kezdjük megérteni: vajon valójában milyen titkos célt is szolgálhatott az iraki háború!? Azért kellett sürgősen lebombázni, elfoglalni és kifosztani az egy-kori Mezopotámia földjét, nehogy kiderülhessenek az ősi titkok, melyek ‘haszna’  az egész emberiséget illetné. Soha, senki ne tudhassa meg: honnan származik az emberiség. A múltunk megismerése megvilágíthatná lehetséges jövőnket, de azt is elveszik tőlünk. Irak mai elpusztítása kísértetiesen hasonlít a középkori keresztes-hadjáratok titkos céljához: akkor és ott a Szentföld titkait és örökségét akarták (és fogják!) megsemmisíteni. El kell tüntetni mindent, ami a múltra emlékeztet...

Vác, 2004. november 26.                                   Czike László