Czike László

                                     A jóléti rendszerváltás

Akinek füle van, hallja meg!
Magyarországon „igen nagy a jólét”, mondta Gyurcsány Ferenc, hazánk leendő új miniszterelnöke. A Medgyessy Péter által két évvel ezelőtt meghirdetett program tehát már nem aktuális, mivel ‘megvalósult’. Az Apród ennél frappánsabb, szebb megoldást nem is választhatott volna! Igazán esztétikus! Nem kell a jólétet tovább fokozni, hiszen oly nyilvánvaló. Igen, valójában túl nagy jólétben élünk. Szokták is mondani, ugye, ha valaki hülyeséget beszél, hogy: „ennek agyára ment a jólét”! Hát ehhez már nem kell kommentár. Gyurcsány nyilván éppen szivarozgatva ült a kis otthoni jakuzzijában, egy old scotch-ot szürcsölgetve, amikor eszébe jutott: mi a fenét kezdjen azokkal (pl. Orbán Viktorral), akik majd számon kérik rajta a két  éve megszavazott jóléti rendszerváltási kormányprogram konzekvens folytatását. „Nyilvánítsuk befejezettnek, s úgy vadonatújat hirdethetünk, illetve valósíthatunk meg, a miénket, amely majd a túlzott jólét drasztikus leépítése lesz!” - gondolta; nagy-hirtelen letudva ezzel általa megfúrt elődje még el sem kezdett, ám máris hamvába holt választási programjának nyomasztóan kísértő felelősségét.  
Hosszasan sorolhatnánk azokat az egyértelmű jeleket, amelyek bizonyítják a jólét széleskörű, majdhogynem általános virágzását; azt a Magyarország fennállása óta még soha nem látott meredekséggel felfelé ívelő konjunktúrát, amelyben a hazai vállalkozások már szinte a multik rovására prosperálnak és gazdagodnak - a boltok állványai roskadoznak a legjobb minőségű kül-és belföldi áruktól, azonban akkora a fizetőképes kereslet, hogy a polcok alig teltek meg, már ki is ürülnek...
De blöffölés helyett inkább térjünk csak vissza a szomorú valósághoz; ne ámítsuk magunkat a nemlétező jóléttel, hanem mérjük fel, mit találnak majd ki kínzóink a  gyötrelmeink további fokozása céljából.

Szegénység után nyomor
Gyurcsány multimilliárdos whisky-gőzös látomásai nyilván szűklátókörűségéből eredhetnek, vagyis hogy nem lát távolabbra a jakuzzija korlátolt határainál. Pedig amennyiben sűrű vidéki látogatásai alkalmával nemcsak a pártházat vagy a lobby-társak luxus-villáit látogatná meg, hanem az egyszerű nép düledező viskóit is, úgy (be)láthatná, hogy - GDP ide, GDP oda - az ország lakosságának több mint a fele állandó nélkülözésben, a létminimum alatt él; s csak azért nem éhezik ténylegesen is, mert szó szerint megeszi a jövőt: hagyja a házát leromlani, nem fizeti ki a köz-üzemi díjak számláit, uzsorakamatra kölcsönkér, vagy citibankos hitelkártyákkal ‘operál’; évi 50 %-os (!) kamatra konvertálja tartozását egyik kártyáról a másikra, hogy éhen ne haljon. Mert ez a szocialista jóléti rendszerváltás következő fázisa: a kollaboráns kommunista elit az ország nemzeti vagyonának végkiárusítása után eladja kamatrabszolgának a feleslegessé vált magyar lakosságot is...
Jóléti rendszerváltás! Medgyessy szinte könnyes tekintettel adta elő a választási kortes-beszédeiben, hogy most a szegényeken van a felzárkózás sora: hogy akik a rendszerváltás vesztesei voltak, most kapjanak egy kicsit többet, hogy végtére kiteljesedhessék a jóléti rendszerváltás! Mint kinyilatkoztatta, ő szegénységpárti! A szegénységpárti nézeteit ugyan két év alatt semmivel sem bizonyította, viszont idejében lelépett (leléptették), amint ténylegesen is szembekerült volna futurista elképzelései megvalósíthatatlanságával. Gyurcsányról a politológusok is mondják (mondták, mikor Medgyessy a sportminiszterségről leváltotta!), hogy úgy megy, mintha jönne. Ám ami most következik, az meg úgy fog jönni, mintha menne... Mármint, hogy mostantól fuccs a jóléti rendszerváltásunknak, vége a nemlétező, megvalósult jólétünknek!

Gyurcsány mozgástere
Gyakorlatilag nulla. Simán el tudom képzelni, hogy most a puccsnak még csak az egyik fele valósult meg: el kellett távolítani a jóléti rendszerváltás kiagyalóját, aki ugyanis ‘első győzelmi mámorában’ szétosztotta a Fidesz-kormánytól örökölt 320 milliárd forintot a nép között, ami ugyanilyen összegben veszteséget jelentett a költségvetésre, sőt a költségaratásra kiéhezett szociál-liberális tandem lobbyi számára. Tűrhetetlen ez a felelőtlen pazarlás, mert ebből a pénzből közel 150 km autópályát lehetett volna építeni (nem a franciákkal!), 70-30 arányban...
A puccs folytatása az lesz, amikor a majd rövid idő elteltével már béna kacsává szelídült Apród is kidől, és a szocialista párt elemi alkotórészeire esik szét, amire egyébként legalább 15 éve várunk, lélegzetvisszafojtva, sok millióan. Az SZDSZ jól tudja, újra 20 %-os nagy párt csak akkor lehet megint, ha az MSZP felbomlik. A ‘kinek is állhat érdekében?’ kérdésre tehát egyértelmű a válasz: az SZDSZ-nek. Amennyiben a puccs tovább folytatódik és állandósul, rögtön tudni fogjuk, mi a forgatókönyv. Gyurcsány miniszterelnökjelölt, a legújabb generálbalek, az Apród hatalomvágyánál csak ostobasága a nagyobb: belefut a júdási árulásba, az álszent liberál-koalíciós ölelés tőrébe, mert nem veszi észre, hogy az SZDSZ sakk-mattot adott az MSZP-nek. Kormánytagként olyasmiket követel a kormánytól, amelyek ‘megvalósításába’ bármilyen kormány belebukna. De a fő feladat, az MSZP szét-verése elvégzéséért semmilyen áldozat nem drága. Végső soron az anarchisták - Mao és Che Guevara, Lenin és Trockij örökösei? - mindenfajta rendszer, benne a (jóléti) állam felszámolásában érdekeltek. És egy olyan futurisztikus, utópisztikus parlament megvalósításában, amelyben két liberális párt, egy nemzeti-liberális és egy kozmopolita-liberális politikai szövetség váltja egymást a hatalomban, ám csak addig, míg a globalizációs világkormány végképp fel nem oszlatja az összes nemzetállamot, amelyek léte a liberális hegemónia utolsó, még álló korlátja.       
Az SZDSZ, mint a szociáldemokrácia, a jóléti állam és a jóléti rendszerváltás leg-főbb ellensége tehát a felrobbanó szocialista párt szétrepülő darabkáira pályázik...
Az ikerdeficites adósságcsapda
Ami miatt Gyurcsánynak a gazdaságpolitikai mozgástere a nullával egyenlő. Még egyelőre ‘el van ájulva’ a temérdek pénz kényszeres képzetétől, amiről azt hiszi a rendelkezésére áll, és majd tevőlegesen gazdálkodhat is vele. De az első igézet hamarosan szűnni fog és amint kiderül, hogy se ki, se be - beáll majd az eddiginél sokkal mélyebb, kilátástalanabb pánik, a végső káosz előszele. A fizetési mérleg veszteségét az állam növekvő külső hitelfelvételekkel kénytelen fedezni (ameddig még hiteleznek nekünk!); de a bruttó külső államadósság meredek növekedése az állami költségvetés adósságszolgálati kamatterheit azonos arányban növeli. Már ott tartunk, hogy a költségvetés cca. 50 %-a az adósságszolgálati kötelezettségek teljesítésére megy el. De az állami költségvetés magában is növekvő mértékben deficites, ami azt jelenti, hogy a magyar állam nem önfinanszírozó, s a hiányát ún. államkötvények kibocsátásával ‘fedezi’, amelyek növekvő állománya után persze szintén növekvő kamatfizetést teljesít, ami szintén költségvetési tétel... A külső és a belső államadósság összege forintban kifejezve közel azonos nagyságú; a kettő együttesen több mint 20000 milliárd forintra rúg, aminek - évi 10 %-kal számolva - csak a kamatszolgálata évente cca. 2000-2200 milliárd forint, ami törlesztés nélkül is a büdzsé közel 40 %-a. Mivel az adósságszolgálat egyre meredekebben nő: vagy az adóprés hatékonyságát kell fokozni, vagy a költségvetés kiadásait kell csökkenteni. Mint majd meglátjuk - mindkettő szinte lehetetlen. Amennyiben mégis ‘lehetséges’- vagyis Gyurcsány megkísérti és végre is hajtja a lehetetlent! -, úgy gyakorlatilag két dolog között választhat: vagy kíméletlenül megsarcolja a lakosságot, vagy szembe kerül mindenkivel, és simán megbukik. De akármi is történjék - szegényedjenek el az MSZP-lobbyk, szűküljenek összébb a szociális-egészségügyi gondoskodás kiadásai, ne épüljenek utak és autópályák, se metró, bocsássák el az állami tisztviselők akár 20-30 %-át is, emelkedjenek fel az árak csillagászati magasságokba, s így csökkenjen a reálbér, vagyis következzék egy totális dekonjunktúra; miáltal dühödjék fel akár a lakosság minden korosztálya, omoljon össze a jóléti rendszer és az ő ‘váltásának’ még a látszata is, bukjon meg ‘a félidős’ új miniszterelnök, essen szét ezer darabra az MSZP - mindez íme csak az SZDSZ malmára hajtja a vizet, mert tovább gyengül a nemzetállam, lehet halászni a zavarosban, és a liberális káoszban a volt MSZP-szavazók átpártolnak az SZDSZ-hez. Az MSZP bizony tizenkilencre húzott lapot Gyurcsánnyal, aki pedig nem vette észre, amikor az SZDSZ adó(sság)csapdája halkan bekattant. Az SZDSZ ugyanis ‘megtiltotta’ az adók emelését éppúgy, mint bármilyen új adó bevezetését! Ezzel aláíratta koalíciós partnerével az MSZP és Gyurcsány halálos ítéletét. Mertha nem lehet adót emelni, úgy az állam önfelszámolása következik..!  

Az önfelszámoló büdzsé
A költségvetés bevételeit csak az adóprés fokozásával lehetne növelni; egy újabb restrikciós, nadrágszíj-meghúzó periódus kifejezetten az adóbevételek elfogyása irányában hat. De ugye az SZDSZ kerek perec kijelentette, hogy semmilyen adó-emelést nem támogat! Már ebből is következik, hogy Gyurcsány csak egy önhitt, fontoskodó, óvatlan balek lehet, akinek a sorsa meg van pecsételve. Azonban az adók növelésének SZDSZ-érdekeken kívül eső, egyéb akadályai is vannak.
Az általános forgalmi adó mértéke (kulcsa) Magyarországon magasabb, mint az Európai Únióban, emiatt a 25 %-os kulcsot minimum 20 %-ra kell mérsékelni. De az ÁFA bevételeknek a magyar nemzetállam kiadásaira fordítható (megmaradó) hányada összességében is megcsonkul, mert (erről újabban mélyen hallgatnak!) az úniós kormányzási (közös) költségekhez való hozzájárulás címén - innen ered a ‘bruttó befizető ország’ fogalma - be kell fizetni Brüsszelnek az ÁFA-bevételek mintegy kétharmadát. Az eddigi vámbevételeink javarészt megszűnnek, illetve a ‘maradék’ összeg nagyjában-egészében az Európai Únió vámbevételévé válik. A személyi jövedelemadó összes bevétele - amint nemrégen Orbán Viktor is észre-vételezte! - adósságszolgálatra megy el, ami röviden és tömören azt jelenti, hogy a magyar állam saját működésének fenntartását szinte kizárólag, teljes egészében a költségvetés folyamatosan növekvő hiánya (cca. 1000 milliárd forint) terhére, rulírozó (folytonosan megújított) kölcsönökből, hitelekből képes ‘finanszírozni’, vagyis az önfenntartó képessége már a nullával egyenlő. (Az ÁFA és az SZJA a két legfontosabb, összegszerűségében is meghatározó jelentőségű adófajta.)
Márpedig a Magyarországra is kötelező nemzetközi pénzügyi egyezmények, pl. a maastrichti követelmények tételesen előírják azokat az eladósodási, illetve hiány-mértékeket, amelyeket az előzőkben érintettünk. Eszerint a bruttó külső adósság nem haladhatja meg a GDP (a bruttó nemzeti termék) 60 %-át. A tájékoztatás ez ügyben már úgy egy éve leragadt a bűvös 59 %-nál, s e tekintetben egy korosodó matrónához hasonlít, aki mondjuk három-négy egymás utáni éven át ünnepli meg a 60. születésnapját...! Ami pedig a költségvetés hiányát illeti, nagyjából 3,8 %-ra kellene ‘lemennünk’; ehelyett a növekedés úgy tűnik megállíthatatlan - vessük össze a fentebb elmondott okokkal! -, már 5,5-6 % felé tartunk, s ez előre vetíti a mostani pénzügyminiszter kényszerű menesztésének sötét árnyékát is...

Lehetetlen alternatívák
A beígért jelentős adócsökkentés nem egyéb ócska SZDSZ-es választási blöffnél, amivel sikerült is 2 képviselőt bejuttatniuk az európai parlamentbe. Ugyanis a mai ország-helyzetben bármi lehetséges, csak egy nem, az adók csökkentése. Ahogy a német mondaná: unmöglich! Csak azért, hogy Magyarország pontosan teljesítse esedékes adósságszolgálati kötelezettségeit, évi 2500-3000 milliárd forint adót mindenképpen be kell szedni; és akkor még hol marad a nemzetállam működése, a belföldi szükségletek finanszírozása! De vegyük tudomásul, hogy az SZDSZ a ‘körme szakadtáig’ (!) ragaszkodni fog a polgároknak tett demagóg ígéretéhez, és Gyurcsány minden adóemelési kísérletére bizalmatlansági indítvánnyal válaszol. Szép, békés, konszolidált koalíciós viszony és kormányzás lesz ebből! Márpedig az Apród nemigen tehet mást, minthogy növeli az adóbevételeket, az eladósodást. Vagyis tovább folytatja, amivel a Medgyessy-kormány próbálkozott, nem túl sok sikerrel. De kap-e ehhez a külföldtől bizalmat és újabb rulírozó hitel-lehetőséget? Valószínűtlen! Mint rissz-rossz adóst, Magyarországot rá fogják kényszeríteni a maastrichti kritériumok betartására, ami pedig elemi erejű konfliktusokhoz vezet.

Mivel próbálkozhat Gyurcsány, ha betelik minden mérték? Eddigi nyilatkozatai azt mutatják, halvány fogalma sincs arról, hogy a gazdaságban milyen jelentősebb pénzügyi összefüggések érvényesülnek, illetve miből ered a lé... Miként az összes ötlettelen pártbürokrata, csak arra tud hivatkozni, hogy: „A gazdaság jól teljesít, a GDP évi 4 %-os növekedése önmagában mintegy 800-1000 milliárd forintos új érték, jövedelem keletkezését jelenti, amiből rengeteg feladat megoldható.” Csak azt felejti el ez a mi zseniális csodagyerekünk, hogy a többletjövedelem a multi-nacionális vállalkozások termelési ‘többlet-eredménye’, amelyhez tulajdonjogilag semmi közünk nincs. Vagy el akarja venni tőlük?! Elvileg jó ötlet lenne, hogy végre ne csak a rendszerváltás veszteseit, hanem a nyerteseit is megadóztassuk jó keményen, hogy arról kolduljanak. (Fogadjunk, hogy az SZDSZ ezt hevesen ellenezné!) Ki lehetne vetni 30-40 %-os profitadót a multikra, és visszatörlesztést lehetne követelni a kereskedelmi bankoktól a ‘90-es években ingyenesen nyújtott állami bankkonszolidációért. Gyurcsány ezeket nem fogja felvállalni, hiszen ha a multik kimenekülnek innen, akkor megszűnik mindenféle statisztikai növekedés is és noha levitézlett a bankárkormány, Gyurcsány nem fog ellenük fordulni, hisz a bankoktól kapja az elvtársi hiteleket ő maga is. Felemeli (mint hírlik 5 %-kal!) az összes kisvállalkozók adóját? Eltörli az EVÁ-t, ami amúgy sem kompatibilis az úniós adó-jogszabályokkal?! Piszlicsáré tételek ezek. Nem mondom, hogy nem tesz majd halovány próbálkozásokat ilyen irányokban is, de majd a kezére ütnek (vö.: SZDSZ-fóbia), s felhagy velük...

Restrikciós költségvetés
Már előre borítékolható - Bokros, mint hírlik: visszautasította a pénzügyminiszteri bársonyszéket, s ebben az a hír, hogy felkérték!!! -, hogy az újabb megszorítások legfőbb szenvedő alanyai a munkavállalók, a köztisztviselők, a nyugdíjasok, a kiskeresetűek, a családosok, a mezőgazdasági kistermelők (‘a gazdák’) és a mindenféle kisvállalkozók, az egészségügy (privatizáció!) s az önkormányzatok lesznek, mert ők azok, akiken el lehet verni a port az SZDSZ és a külföld erélyes tiltakozásának veszélye nélkül. Az Apród persze ‘hajmeresztően új’ trükköket is be fog majd vetni, ami jobban felkeveri a sajtót, mint a dobóatléták athéni vizelési zavarai, vagy az MDF századik alkonya... Nemcsak arra gondolok, hogy felpörög majd újból a szocialista tervgazdaság állam-jóléti hajtómotorja az infláció (ami a szegények külön-adója); hanem arra, hogy eleinte lesznek tényleges államszűkítő intézkedések, amelyek komplett minisztériumok, háttér-intézmények és projektek felszámolására irányulnak. Hatalmas ‘racizások’ jönnek az állami szférában, ami főleg a közigazgatást, az oktatást, a társadalombiztosítást és az egészségügyet érinti majd. Dekonjunktúra következik az állami megrendelések terén, ami velős, sarkított megfogalmazásban annyit tesz: ezután sem épül semmi. (Ennek további ‘hátránya’ lesz, hogy a 70:30-ból a harmincnak egy időre befellegzett.) Később, amint a csőd nyilvánvalóvá válik, és még tovább fokozódik - az Apród kapkodni kezd majd, és megpróbál egynéhány új-típusú adófajtát is bevezetni, amelyekkel átmenetileg ‘a magyar Robin Hood’ büszke címére is jogot formál, kár, hogy az okkult felvilágosultak szupranacionális ranglétrája ilyen garádicsot nem ismer el...

Az ilyen formán, nemzetközi összehasonlításban mélységesen illegitim adófajták Apród-sziporkákként fognak bevonulni a magyar gazdaságtörténetbe, hiszen sem a vagyonadó, sem az ingatlanadó, sem a kamatadó nem tekinthető szalonképes megoldásnak egy olyan európai úniós országban, ahol a politikai és a pénzügyi elit az összes vagyonát először a társadalmi tulajdon spontán, majd kollaboráns kiárusításából, másodszor az állami költségvetés és a költségvetési intézmények, projektek (lásd pl. média-lobbyk, autópálya-építések, kakaó-biztos számítógépek, stb.) privatizációjából, végül (?) harmadszor: az európai úniós pályázati pénzek lenyúlásából szerezte, illetve tervezi még mindig szerezni és felélni, miközben az ország lakosságának egyre nagyobb hányada tart a szegénységből a nyomor felé.

Nem marad más hátra majd, mint hogy Gyurcsány Apród-pénzekből szedje össze (esetleg új forintot is bevezet, rajta saját, szerény és apró képmásával) a haldokló költségvetés mindennapi betevő falatját. Felemeli a gáz, a benzin s a gyógyszerek fogyasztói árát; ezek az intézkedések Kádár, Békesi és Medgyessy ciklusaiban is megtették a kellő hatást. Mármint hogy csökkenjen a magyarok átlagos életkora...

Aztán az Apródot is elviszi a liberális áfium, a bizalmatlansági indítvány.
Visszatér majd kádkő-gyártó birodalmába, mint az Únió legnagyobb beszállítója.
De hol leszünk mi már akkor?

Vác, 2004. szeptember 10.

                                                                   Czike László