Czike László

                                 Szállunk alá a poklokra

A kánaáni asszony
„Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: ‘Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.’ De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai s kérték: ‘Küldd haza, mert kiabál utánunk.’ Ő így felelt: ‘A küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.’ De az odajött és e szavakkal borult le előtte: ‘Uram, segíts rajtam!’ De ő visszautasította: ‘Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét s a kutyáknak dobják.’ Az viszont erősítgette: ‘De bizony Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.’ Erre Jézus így szólt: ‘Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod.’ Még abban az órában meggyógyult a leány.” (Mt. 15, 21-28.)

Az idézett szövegrész lábjegyzetbeli magyarázata így szól: „A kánaáni asszony föníciai pogány nő volt. Isten rendelése szerint a Messiás tanításában és a jó-téteményeiben először a zsidók részesültek és csak azután a pogányok (Rom. 1, 16). A pogány asszony úgy érzi, nincs joga ahhoz, hogy messiási kegyelemben részesüljön, ezért csak morzsáit kéri.”

Az elveszett juhok
Egy másik idézet: „Az apostolok szétküldése. Ezt a tizenkettőt küldte el Jézus és megparancsolta nekik: ‘A pogányokhoz ne menjetek, és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa.” (Mt. 10, 5-8.)

A szentírási szövegrész lábjegyzetbeli magyarázata a következő: „A tanítványok küldetése egyelőre csak Izraelhez szól, világmissziójuk Jézus mennybemenetele után kezdődik. - A szamaritánusok Szamaria tartomány lakói, kik a zsidó vallást csak részben fogadták el, s külön templomot építettek maguknak. A zsidók még a pogányoknál is jobban megvetették őket.”

A népek megváltása
Amint az evangéliumi idézetekből is látjuk: az Ószövetség és az Újszövetség ‘két Istene’ nem állítható szembe egymással, nincs törés az egyistenhit fejlődésében! A zsidó nép ‘választott népi’ funkciója töretlenül tovább folytatódik, és legalább ‘az utolsó ítéletig’, Jézus második eljöveteléig tart. Jézus küldetése Izrael össze-gyűjtése volt, és csak másodlagosan - az elsődleges küldetés teljesítése révén - a világ összes népeinek (a pogányoknak is) a megváltása. Jézus nem politikailag akarta a zsidókat összegyűjteni, nem egyfajta ‘királyság’, s nem is egységes állam létrehozására törekedett. Hangsúlyozta, hogy országa nem erről a világról való...

A sugárzó egység
Lelki egységet szeretett volna elérni a zsidók között - egyfajta közös megtérést -, amelynek a közös kisugárzásától várta (volna) az összes pogányok megtérését is. A bűneink ‘elvétele’ egyfajta ‘öngerjesztő láncreakcióként’ zajlott volna le, Jézus eredeti terve szerint. Ezt sugallja az is, hogy Jézus tanítói, messiási életútja során nem hagyta el a szent nép felségterületét: a pogányok megtérítését tanítványainak   feladatául hagyta, a feltámadását és a mennybemenetelét követő (Pünkösd utáni) időszakra. Mindez igen tudatos ‘tervezésre’ vall; Jézus pontról-pontra előre tudta (megtervezhette), mikor és mi fog történni, vagyis semmit nem bízott a véletlenre.

A Lelki Izrael
Amennyiben a zsidók és a pogányok megváltását ‘egy lépcsőben’ akarta volna megvalósítani, akkor ennek megfelelően is cselekedett volna, és jómaga meg az apostolai aktivitását a legkevésbé sem korlátozta volna csak ‘a szent nép’ területére. De erőit ‘nem forgácsolhatta szét’, hiszen tudta, hogy földi mértékkel az ő ideje ki van mérve. Nem markolhatott tehát sokat, nehogy keveset fogjon - ezért megváltó energiáját a kiválasztott népre koncentrálta, hogy küldetése méltó befejezését majd a választott nép megtérésének, új egységének szent kisugárzása végezze el, - a halála, feltámadása és a mennybemenetele után...

Jézus a zsidó nép összegyűjtését, kollektív megtérését, a Lelki Izrael létrejöttét tervezte; egész messiási küldetése teljesítésének során ezért küzdött. Ehelyett a következő közel 2000 évben a zsidó nép lelki és fizikai szétforgácsolódása, szét-szóratása (divergenciája) és üldöztetése valósult meg... ‘A Lelki Izrael’ evilági értelemben még ma is csupán vágyálom: a Mennyei Izrael az üdvözült Szentek lakóhelye, a Mennyország... Krisztus Királysága, az Armageddon utáni földi Aranykor pedig csak az Utolsó Ítélet után jön el...

Krisztus teste, az Anyaszentegyház
Jézus apostolai, és legelső követői többségükben a zsidó népből származtak; 200-300 év elteltével azonban a keresztény hívők nagy többsége a volt pogány népek, a római polgárok és a provinciák lakosai közül került ki. A tendencia a századok során uralkodóvá vált. Ráadásul Krisztus alapítványa, a római katolikus egyház az egész  középkorban ‘antiszemitaként’ viselkedett: alapvetően azért, mert Jézus Krisztus keresztre feszítéséért a katolikusok kollektíven a teljes zsidó népet tették felelőssé. A ‘Lelki Izrael’ tehát mindmáig nem jött létre, még csírájában sem. Sőt, a vakgyűlölet pogányok és zsidók között elvezetett egészen a holocaustig, amikor is Hitler és a nácik ‘végső megoldásként’ megpróbálták kiirtani Európa és a világ teljes zsidóságát. II. János Pál pápa a keresztények nevében - kissé megkésve, de - bocsánatot kért a világ zsidóságától a Soáért, ám ettől még a Római Katolikus Egyház nem vált visszamenőleg (is) Lelki Izraellé...  

A megváltás evilági pótléka
A II. világháború után megvalósultak Herzl Tivadar ‘cionista álmai’: a háborúban győztes nagyhatalmak Palesztina területén létrehozták az önálló zsidó államot. Ez a mozzanat  lezárta a Krisztus utáni közel 2000 éves korszakot; az új Izrael állam létrejöttével a világban szétszórt zsidó nép visszakapta ősatyái földjét. Krisztus ‘Lelki Izrael’-je helyett egy földi megváltás-pótlék született, egy jogállam, amely létrejöttének a körülményei által arra kényszerül, hogy az Ószövetség ‘pogány-háborúit’ folytassa tovább - arabok ellen - a saját fennmaradása érdekében. Jahve látványos ószövetségi segítsége nélkül, Jézus Krisztus ‘Lelki Izrael’-projektjével szemben, viszont az Amerikai Egyesült Államok támogatásával...
A világban szétszórtan élő zsidók között ma még elenyésző a keresztény vallásra kitért (neofita, konvertita) hívők aránya. Az evilági Izrael uralkodó államvallása, és a diaszpórákban élők jellemző vallása még az ortodox-zsidó egyistenhit. Ám sem az ortodoxok, sem a neológok nem ismerik el Krisztus istenségét, sem meg-váltását, és mindmáig ‘az igazi’ Messiásra várnak. Krisztus Isten-Fia küldetését, Messiás-mivoltát csak a messiási zsidó vallási közösségek ismerik el...

A kétlépcsős megváltás
Emlékezzünk csak vissza! „Izrael elutasítja a Messiást.” Jézus mégis így utasítja az apostolokat: „A pogányokhoz ne menjetek, és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek!” A kánaáni asszony leányából is csak ‘némi kelletlenkedés után’ űzi ki az ördögöt. Jézus az összes pogány népek megváltásánál előbbre helyezi a kiválasztott nép, a zsidóság megtérítését, összegyűjtését. Mintha csak ‘kettős fel-építésű’ tervet hajtana végre: vagy sikerül Izrael összegyűjtése, a ‘Lelki Izrael’ életre keltése; - vagy ha nem (mert Izrael elutasítja a Messiást), úgy őt keresztre feszítik. Ekkor azonban már nem csak a választott nép sorsa ‘az elsődleges tét’, hanem az egész világ sorsa: a zsidóké és a pogányoké egyszerre és egyaránt. A  megváltás tervének a második, a nehezebbik és bonyolultabb megoldása léphet életbe; - vagyis széledjenek csak széjjel az apostolok most már az egész világban, hirdessék Krisztus tanítását és térítsék meg az összes pogányt is a keresztény hit nevében...

A paranoiás világállam
Izrael 2000 évvel ezelőtt nem fogadta el Jézus megváltó áldozatát, s e borzasztó tényt a világ mindmáig sínyli. Paradoxon persze, hogy a Megváltó áldozata teljes szélességében és mélységében csakis azáltal terebélyesedhetett ki, hogy Jézust kivégezték... A ‘Lelki Izrael’ helyett viszont csak egy pótlék-állam jött létre, és a pogány (kutya) világ is paranoiássá vált: ahelyett, hogy ‘istenfélővé’ lett volna - nagy sietséggel’ építi fel a saját világi államát (világállamát), hogy abban Istentől való ostoba rettegésében, vakon, egy akolba tereljen össze minden nemzetet, ám abból Istent kirekessze. Akárcsak az Európai Únió új alkotmányából a keresztény gyökerekre való hivatkozást...

Jöjj el Uram, jöjj el újból; - irgalmazz a világnak, s a jóra érdemes embereknek!
Máskülönben mikor és hogyan leszünk végre újból - egy akol és egy pásztor?!
   
Vác, 2004. október 9.                                        

                                                                     Czike  László