Czike László

                                   A mennyei Jeruzsálem

Az Istenhez és az Ő Megváltó Fiához konvergens emberi történelem kétségkívül kitüntetett ‘geopolitikai’ pontja, a Megszentelő Kegyelem fókusza Jeruzsálem, a Szent Város, amely azonban egyben az Antikrisztus támadásának is a kitüntetett célpontja. Nem egészen keresztény legendák szerint: a pokol - ahová a keresztre feszített Jézus lelke is alászállott (mielőtt harmadnapon halottaiból feltámadott volna), hogy megszabadítsa a megkötözötteket - Jeruzsálem, sőt, talán a Kr. u. 70-ben porig rombolt jeruzsálemi Salamon temploma alatt van. Valahol ezen a ‘környéken’, a Templom romjai alatt - a pokol tornácán - ‘kóborolnak’ a hősiesen harcoló városvédő zsidók által megölt római katonák lelkei, nomeg mindazok is, akik életüket adták a rómaiakkal utcáról utcára megvívott kézitusában... De talán ‘itt’ várakozik minden eddig meghalt ember lelke, az utolsó ítélet óráját várva...

Azonban a legszörnyűbb fenyegetés Jeruzsálem számára nem a múltból, hanem a jövőből várható. Krisztus ebben a városban szenvedte el minden megaláztatását és rettenetes kínhalálát, - de ebben a szakrális városban is támadott fel üdvözült testtel, hogy a Mennybe menjen, egyenesen az Atyához, a jobbjára, hogy onnan jöjjön el ítélni eleveneket és holtakat. Nyilvánvaló, hogy amikor visszatér, csakis Jeruzsálembe térhet vissza, - oda, ahol világmegváltó áldozatát elszenvedte. Ott fogja - az utolsó ítélettel - befejezni a megváltás grandiózus tervét, ahol elkezdte.

Jézus elvette a világ bűneit, megteremtette a bűnbánat és a bűnbocsánat minden lehetőségét: új, interaktív kommunikációs csatornát nyitott Isten és az emberiség ‘jobbik’ fele között. Vagyis megnyitotta az üdvözülés, az örök élet reménységét mindazok előtt, akik képesek rá, hogy magukba fogadják Jézus Krisztust. Ám a választott nép megtérítése sem fejeződött még be; - sőt, a világ gondjai végletekig felfokozódtak, az emberiség háborús, és az élet elleni más bűnei a végtelenségig felhalmozódtak. 1948-tól is hiába térhetett vissza őshazájába fizikailag a szétszórt zsidó nép jelentős hányada, az őshazáért folytatott szüntelen harc azóta sem ért véget; Jézus eredeti küldetése, a választott nép lelki összegyűjtése, a remélt Lelki Izrael, a nagy szellemi tömegvonzás pedig mindmáig nem valósult meg. A Római Katolikus Anyaszentegyház ma sem a választott nép megváltott kisugárzásából meríti energiáját, hanem önerejéből, amely megtörni látszik az idők vége felé.

Úgy látszik, - valami-valahol kisiklott. Jézus Krisztus második eljövetele - ítélni eleveneket és holtakat - csak Jeruzsálemben várható. Ugyanakkor - bár közeledik a Szabadulás Órája - az eljövetelnek ‘számos akadálya’ van. Késik a végső jelek bekövetkezése - annak ellenére, hogy úgy tűnik: az emberiségből kifogyott a hit megújulásához szükséges energia-tartalék. Mintha valami végzetes katasztrófa - társadalmi, ökológiai - felé rohanna a világ, de az alagút vége (vagy a túlsó part) még homályosan, körvonalaiban sem látszik. Nem épült még fel a Salamon király temploma sem, a helyén még az Al-Aksza arab mecset áll, nem emelkedett fel az Antikrisztus, tisztázatlanok - kialakulatlanok - a frontok, noha a világ már aligha húzza sokáig, jön az összeomlás. A katolikus egyház legújabb kori „Sziklája”, II. János Pál pápa sziklaszilárdan (egyedül) áll a vártán - mögötte, körülötte növekvő depressziós nyomás, a vihar előtti szélcsend fokozódó feszültsége -; vajh meddig bírhatja még egymagában feltartóztatni a tömeges hitelhagyást, a Jézus Krisztus elárulásában tobzódó bálványimádás világra zúduló áradatát? Aggastyánként?!

Az Armageddon - a Végítélet előtti utolsó világháború - szereplőinek ellentétes táborai formálódnak ugyan, de az idő fogyásához képest csigalassúsággal. Ez a képmutató, zavaros, poshadt állóvíz, ami a megmerevedett erővonalakat jellemzi, nem kifejezetten a táptalaja semmilyen pozitív változásnak. A digitalizált világ le-merevedett, lefagyott, mint egy lebénított mobiltelefon vagy egy lebénult számító-gép, netán egy műholdvevő beltéri egység. Mintha mindenki áthangolódott volna Isten frekvenciájáról a Sátánéra. A kontraszelekció televényében valóságos rákos daganatként tenyészik az ostobaság, az üldözési téboly - vak vezet világtalant -: a mindenre alkalmatlan szervezeteket korrupt, alkalmatlan politikai pszichorobotok irányítják. A tehetségeket, másként gondolkodókat lefizetik vagy elhallgattatják...

A kegyelem nem az ész, a rátermettség, a hozzáértés, a politikai kompromisszum fősodrából száll majd erre az elvadult világra, hanem a jámborság, a szelídség, a szeretet láthatatlan bugyraiból, ahonnan senki sem várja. Valami történni fog, ami jelenleg még nem meghatározó: kvázi ‘búvópatakként’ csörgedezik észrevétlenül, mélyen a felszín alatt. Valami készül! Valami váratlan ellenáradat forrása nyílik, ami egyik napról a másikra fogja alapjaiban megváltoztatni a világ folyását. Ami elsöpri ezt a beteges szörnyűséget, ami dögtetemként terpeszkedik a lelkeinken...
 
„A megváltás órája közeleg. Amíg azonban nem jön el ez a nap, nem szabad belesüllyednünk a kétségbeesésbe, és nem szabad engedményeket tennünk az Isten ellenségeinek. Töretlenül hinnünk kell Isten igéjében. Ha az áldásában reménykedünk, akkor előbb meg kell áldanunk az ő népét, a Szentírás népét. Nem csak Isten kiválasztott népe mellé kell azonban állnunk, hanem annak fővárosa, Jeruzsálem mellé is. A szavai is erre buzdítanak: „Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok. Ne hagyjatok nyugtot neki mindaddig, míg Jeruzsálemet föl nem építi, dicsőségessé nem teszi a Földön.” (Izajás 62: 6-7).

És íme a szakrális látomás az Újszövetségből:
„Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és a tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: ‘Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz már többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.’ (Jelenések Könyve 21:1-4).”

Most lássuk, hogyan jövendöli (látja) a Szent Város, az Új Jeruzsálem eljövetelét  Szűz Mária, Jézus édesanyja a ‘Kék Könyv’ magán-kinyilatkoztatásában!

„Én vagyok az emberiség Édesanyja! Hozzám, az új Évának a tervéhez, anyai feladatomhoz tartozik, hogy az egész emberiséget visszavigyem Isten életében való teljes közösségre és segítsem abban, hogy újjászülessen és növekedjen a kegyelemben és szentségben. Ezért tartozik hozzám legfőképpen az a feladat, hogy eltávolítsam tőletek, az Egyháztól és az emberiségtől a bűn és a rossz sötét homályát, hogy így elvezesselek benneteket a tisztaság és a szeretet Szent Városába. Ennek a Szent Városnak a fénye magának az Atyának a ragyogása, a Nap, mely melegíti a feláldozott Bárányt, amelynek szívéből a szeretet tüzes sugarai áradnak, levegője pedig a Szentlélek lehelete, mely életet ad és minden teremtményt dicsőítő énekre és égi összhangra indít.

E feladat égi Édesanyátokra van bízva. A Szent Város különösen a szívetekben és lelketekben kell, hogy meghonosodjon, vagyis minden gyermekem életében. Ez akkor következik be, amikor kivon benneteket a rossz és a szenvedélyek hatása alól és helyet adtok az Isten szeretetének, ami arra vezet, hogy állandó közösségben éljetek Vele. Így megszabadultok a bűn szolgaságából és vissza-juttok a kegyelemnek, a tisztaságnak és az örömnek arra a megtapasztalására, ami Ádám életének velejárója volt, mielőtt a kígyóra hallgatott és megélte első elestét. Akkor majd inni fogtok abból a forrásból, ami a Paradicsomból ered, akkor majd legyőzitek a rosszat és a Gonoszt, akkor majd birtokba veszitek azokat a javakat, amelyeket az Úr készített nektek, akkor majd a Magasságbeli gyermekeivé lesztek ti magatok is. Isten így szól trónusáról: ‘Íme, újjáalkotok mindent! Amit mondok, igaz és méltó arra, hogy hitelt érdemeljen. Én vagyok a Kezdet és a Vég, az Első és az Utolsó. Aki szomjazik, annak ingyen adok az élet vizéből. A győztes részesedik mindenben. Én az Istenük leszek és ők az Én fiaim.’ A Szent Városnak az Egyházban ragyognia kell, megtisztulva minden emberi gyöngeségtől, megszabadulva a hűtlenség és a hitehagyás foltjától, megszentelten fájdalmas szenvedésétől és véres áldozatától. Akkor az Egyház ismét teljesen szép lesz, szeplő és ráncok nélküli, hasonlóan a ti Szeplőtelen Édesanyátokhoz. A megtisztult és teljesen megújult Egyházban egyedül Jézus Krisztus fénye ragyog majd teljes erejével, amit majd ez az Egyház terjeszt el az egész Földön, és így az összes nemzetek hozzá jönnek, hogy tökéletes hálát és dicsőséget adjanak a Szentháromságnak. (...)
A Lélek elragadott egy nagy magas hegyre s megmutatta a mennyből Istentől alászállt Szent Várost, Jeruzsálemet, mely Isten dicsőségében ragyogott. Úgy tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. A Szent Városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, - a fénye pedig a Bárány. Világosságában járnak a nemzetek és a Föld királyai hódolnak neki. Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek. A kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka. De nem léphet be oda senki tisztátalan, szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány élet-könyvébe. (...)

Végül a Szent Városnak kell befogadnia a megváltott és üdvözült emberiséget, miután a tisztulás, a nagy szorongattatás és a borzasztó büntetés által teljesen megszabadult a Sátán rabszolgaságától, a bűntől és a gonoszságtól. Ezekben az utolsó időkben a Sátán és az összes gonosz szellemek elleni harc keményebb és véresebb lesz, mert az ő jármának egyetemes hatalma alatt éltek. Akkor pedig megértitek, mennyire az Én feladatomhoz, a Napba öltözött Asszony fel-adatához, a Sátán legyőzőjéhez tartozik az, hogy megkötözzem a Sárkányt, s hogy letaszítsam a tüzes pokolba, ahonnan nem lesz képes eljönni többé, hogy ártson a világban. Abban Krisztus fog uralkodni. Jézus dicsőségben jön vissza, hogy az egész teremtett nagyvilágot visszavigye teljes ragyogásában az új földi Paradicsom állapotába. A bűnös város ekkorra már teljesen eltűnik, és így az egész teremtés örömmel nyílik meg a Szent Város befogadására, az égből alá-szállt Új Jeruzsálem befogadására, ami Isten lakhelye lesz az emberek között.”

Akinek füle van, hallja meg.
Aki hallja, adja át, és hirdesse a háztetőkről Isten, Jézus Krisztus dicsőségét!

Vác, 2004. november 30.

                                                                 Czike László