Itt az ideje, hogy kicsit utána nézzünk: mit takar a hírhedt Prieuré de Sion vagy angolosan Priory of Sion; - a rejtélyes Sioni Rendház, a Sion Perjeljei vagyis elöljárói, amely talán a Cion Bölcseivel azonos... Egy újabb keletű elmélet a templomosokat és a szabadkőműveseket egy sokkalta rejtőzködőbb szervezeten keresztül köti össze. Baigent, Leigh és Lincoln sokat vitatott bestsellere, ‘A Szent Vér és a Szent Grál’ az alábbiakat írja: „Volt a templomos lovagok mögött egy titkos rend, amely a templomosokat katonai és adminisztratív szervükké tette. Ez a rend, amely változatos neveken működött, leginkább Prieuré de Sion-ként (‘Sioni Priorátus’) ismert. A nagymesterek sorozata irányította, akiknek nevét megtalálhatjuk a nyugati történelem és a kultúra legkiválóbbjai között. Bár a templomosokat szétzúzták és feloszlatták 1307 és 1314 között, - a Prieuré de Sionnak nem esett bántódása.”

Michael Howard ‘Az okkult összeesküvés, - a misztikusok, a templomosok és a szabadkőművesek, az okkult társaságok titkos története’ című munkája sokkal értelmesebb, mint az e tárgykörben írottak többsége. Azon kevés alkalmakkor, amikor megemlíti a Prieuré de Siont, körültekintően az alábbiakhoz hasonlóan fogalmaz: „A Priorátus alapítása állítólag a gnosztikus adeptusig (az idegen szavak szótára szerint „valamely vallás, tan titkaiba beavatott személy vagy tudós híve, tanítványa”), Ormusig vezethető vissza, aki Kr. u. az első században élt”; „azt kell hinnünk, hogy a Sioni Priorátus elősegítette annak az eretnekségnek az elterjedését, hogy Jézus túlélte a keresztre feszítést.”

Lionel Fanthorpe azon kevés sci-fi írók közé tartozik, akik a tagjai valamelyik szent rendnek. Ő még óvatosabb a Prieuré de Sionnal kapcsolatban: „Lehet, hogy Sioni Priorátus a világ legrégebbi, leghatalmasabb és legjelentékenyebb titkos társaságainak egyike, de lehet, hogy a templomos lovagok egy belső csoportjának legutolsó, töredékes nyoma; - vagy lehet egy tökéletesen ártatlan, tiszteletre méltó és prózai baráti társaság, és lehet, hogy egyáltalán nem is léteznek.” Talán érdemes megjegyezni, hogy a templomosokról szóló komolyabb történelmi munkák közül egy sem említi meg a Prieuré de Siont, még futólag sem.

Vezető szabadkőműves szakértőként John Hamill az alábbiakat fűzi mindehhez: „Tudomásom szerint a Prieuré de Sionra sehol nem utaltak ‘A Szent Vér és a Szent Grál’ (idézett mű) megjelenése előtt. Bizonyosan mondhatom, hogy a szabadkőműves szakirodalomban nincs rájuk utalás.” Pusztán az, hogy tudjuk, vagy legalábbis erősen gyanítjuk, hogy az ‘ősi’ templomos lovagrendek, rítusok többségét egy végből szabták a XVIII. században, még természetesen nem jelent egyet azzal, hogy nem lehetett egy nagyon titkos társaság, amely a templomosok óta (vagy éppen Krisztus óta!) teljesen szem elől rejtve létezik. De talán még gyanakvóbbaknak kell lennünk, hiszen a Sioni Rend nagymestereinek listái olyan nagyságokat tartalmaznak, mint: Leonardo da Vinci, Isaac Newton, Victor Hugo,  Jean Cocteau vagy Claude Debussy.”

Ezek után lássunk újabb mértékadó idézetet, Drábik János ‘Uzsoracivilizáció’ című munkájából: „Az utóbbi időkben egyre fontosabb szerephez jut a Prieuré de Sion, mely az európai történelmi arisztokráciát és a (királyi) dinasztiákat tömöríti, hitük szerint Jézustól származtatott vérségi kapcsolattal és küldetéstudattal, vala-mint hatalmi igényekkel (vö.: Meroving-dinasztia). Egyre több kutató foglalkozik részletesen a ‘Black Nobility’ vagyis a ‘Fekete Nemesség’ történelmi, illetve a ‘HÁLÓZAT’ irányításában játszott meghatározó szerepével. A fekete nemesség Európa leggazdagabb és leghatalmasabb ősi, nemesi családjaiból áll, akiknek az elődei - többek között - olyan itáliai városállamok abszolút uralkodói voltak, mint Velence és Génua. Közéjük tartoznak a Grosvenorok, a Braganzák, a Savoyaiak, a Thurn-Taxis-ház, a Thyssen-Bornemissza-ház, a Bernadotték, a Hannoveriek, a Hohenzollernek, az Orániaiak, a Grimaldik, a Wittelsbachok, az Agnellik, a Colonnák, a Pallaviciniek, és talán a legfontosabbak, a Guelphsek, akiknek pl. egyenes ági leszármazottja II. Erzsébet, jelenlegi brit uralkodó.” (Talán kevesen tudják, hogy az Angol Nagypáholy vezető nagymestere ma Károly, walesi nagy-herceg, Charles Windsor, II. Erzsébet királynő fia.) „A ‘Fekete Nemesség’ ki-emelkedő szerepét is jelzi, hogy ő alapította ‘A Háromszázak Bizottságát’, amely  egyike a HÁLÓZAT három legfontosabb központi intézményének, és amely több  titkos társaságot s más tekintélyes szervezetet (pl. a Római Klubot) irányít ma is.”

A már említett ‘Titkos társaságok’ könyv így ír (talán a HÁLÓZAT-ról?) „Egy összeesküvés-elmélet” cím alatt: „A ‘60-as években a brit miniszterelnök, Harold Wilson sok ellenfelével szembe tudott szállni, ám a ‘zürichi gnómokkal’ szemben védtelen volt. Ezzel a kifejezéssel illette mindazokat a nemzetközi bankárokat és pénzembereket, akik a dolgokat valójában működtették. Megfoghatatlan figurák voltak, gyakran egyáltalán nem lehetett beazonosítani őket. A név szerint ismert alakok mögött rejtett mások lapultak meg - a maroknyi ember Svájcból, Német-országból, Franciaországból és Olaszországból úgy irányította a szálakat, hogy Európa úgy táncolt, ahogyan ők fütyültek... Az összeesküvés-elmélet hívei azt sejttetik, hogy Harold Wilson zürichi gnómjai tulajdonképpen az Illuminátusok huszadik századi megfelelői voltak. Hatalommal rendelkeztek, ellenőrzésük alatt tartották a pénzt s a bankokat, a pénzügyi intézményeket, az üzleti életet, az ipart - és végül az ezektől elválaszthatatlan politikát. Egyesek egy lépéssel még tovább viszik ezt az elméletet...

Az ‘eredeti Illuminátusok’ valódi szándéka az Európai Egyesült Államok volt.
Történelmileg elkerülhetetlen, hogy a Közös Piac, azután az Európai Gazdasági Közösség (EGK) az Európai Únió (EU) felé haladjon, vagyis egy teljes politikai szövetség felé, - bármit is szeretnének az emberek egyébként... Ki szorgalmazta  Nagy-Britannia EU-ba lépését (amiért az EFTA összeomlott, és Nagy-Britannia hatalmat és presztízst vesztett a Brit Nemzetközösségen belül)?! És mostanában ki szorgalmazza az egységes pénznemet, az eurót? Természetesen a bankárok, a pénzemberek. Harold Wilson zürichi gnómjai... Esetleg az Illuminátusok utódai. Talán ők a P2. Talán ők a Prieuré de Sion. Vagy talán egy másik, még ezeknél is megfoghatatlanabb csoport. Bárhogyan is van, de ők azok - nem pedig választott kormányunk -, akiknél a valódi hatalom van. Még ha oly’ titkos bölcsességgel felruházottak is ezek az emberek, azt mégis kevesen hihetik, hogy egy ilyen ‘jó szándékú diktatúra’, amely a színfalak mögül irányít, üdvös dolog lehet.”...
De egy kissé előreszaladtunk!               

A templomosok utódszervezetei
Az ispotályosok 1070-ben, az első keresztes hadjárat előtt kezdték működésüket, amikor olasz kereskedők egy csoportja kórházat alapított Jeruzsálemben, Szent Jánosnak szentelve. Miután 1099-ben a keresztes lovagok elfoglalták a várost, az ispotályosok renddé alakultak és nagymestert választottak. Eredetileg még nem voltak katonai rend, ám a Szent János Lovagjainak Rendje egyre inkább katonai jelleget öltött, amint a templomosok befolyása növekedett...

A Szentföld vesztével az ispotályosok (és a templomosok is) Ciprus szigetére szorultak vissza. A templomosok szétverése (1307-1314.) után a vagyonuk nagy-részt az ispotályosokhoz került, ami még tovább erősítette az amúgy is befolyásos rendet. Az ispotályosok ezután Rodosz szigetére kényszerültek költözni. Amikor a törökök 1522-ben, három ostrom után átvették az uralmat a sziget fölött, a rend Málta szigetére költözött, ahol felvették a Máltai Szuverén és Katonai Rend, egy-szerűbben a Máltai Lovagrend nevet. Ma a máltai lovagok központja Rómában található, és a pápa közvetlen fennhatósága alá tartozik. A lovagrendet több mint negyven ország független nemzetnek ismeri el. A rend ‘Jeruzsálemi Szent János Lovagjai’ nevű, különálló brit szervezete egy Londonban székelő protestáns (!) rend, amelynek a feje a mindenkori angol uralkodó. David Icke szerint: „A katolikus és a protestáns tagozat a legfelsőbb szinten egy és ugyanaz a szervezet.  Mind a három rend (értsd: a johannita, az ispotályos és a máltai) ugyanolyan tevékenységet folytatott - beleértve a banktevékenységet is -, és ugyanazokat a könyörtelen és gátlástalan módszereket alkalmazta, hogy elérje céljait.”
A XX. századi jeles amerikai személyiségek közül olyanok álltak vagy állnak kapcsolatban a Máltai Lovagrenddel, mint a CIA két néhai igazgatója, a Chrysler elnök-vezérigazgatója, az USA vatikáni nagykövete és egykori külügyminisztere (Haig). Az Actio Catholica vezetőjét, dr. Luigi Geddát a Máltai Lovagrend még ki is tüntette munkájának elismeréséül, amelyet a Vatikán, a CIA és az Európai Mozgalom (Joseph Retinger, a Bilderberg-csoport atyja szervezete) közti együtt-működésben végzett. „Ma a Máltai Lovagrendet a Vatikán és a CIA közti egyik legfontosabb hírvivő csatornának tekintik.” - írta Baigent, Leigh és Lincoln.

Manapság nem kevesebb, mint öt szervezet létezik, amely valamilyen formában a templomosok közvetlen örökösének vallja magát. Az ispotályosok, a Máltai Lovagrend, a Szent János Lovagjai, a szabadkőművesek, a rózsakeresztesek, és talán még néhány szervezet, mind, az ezoterikus tudásukat a Salamon temploma alól megszerző templomosokhoz vezetik vissza saját történetüket. Ahogy ezek a csoportok egyre inkább egymásba fonódtak, - lényegében a tagságuk is egybe-mosódott. És a templomos vagyon skóciai elhelyezése valami egészen szokatlan dologgal párosult, amit a történészek szinte teljesen figyelmen kívül hagytak...

 Skóciában a XIV. és a XVI. század közötti időszakban - több mint kétszáz évig - a templomosok minden jel szerint egyetlen szervezetet alkottak az ispotályosok rendjével. Ekkoriban számos utalás található egy egyesült rendre, amely a ‘Szent János Lovagjai és a Templom Rendje’ nevet viseli...

A máltai lovagok épp a Vatikánnal kötött szövetségnek köszönhetően vészelték át a középkori üldöztetéseket, sőt néhol részt is vettek az Egyház ellenségeinek üldözésében. Hasonlóképpen Európa számos királyi családja, akik maguk is a Merovingok és más dinasztiák trónját bitorolták, együtt a Vatikánnal, közösen munkálkodtak a status quo fenntartásán. E királyi családokat néha a ‘Fekete Nemesség’ névvel illetik.”

A leírt ‘templomos lovagi’ közjáték - mint betét - nem csupán vallási-történelmi ismertetés céljait szolgálta; sokkal inkább azt, hogy kicsivel jobban megérthessük mai politikai viszonyainkat. Nincs  három éve, hogy a „TESTAMEN, Leonardo evangéliuma” című exkluzív kiadású könyv szerzője, Zelnik József, a Magyar Kulturális Szövetség elnöke, a római pápa által 1313. március 22-én hivatalosan megszüntetett Templomos Lovagrend hazai nagymestere (?!) hosszabb interjút adott a Magyar Nemzet hasábjain. Ebben említést tett arról is, hogy „meg kellene vizsgálni a Máltai Lovagrend valódi szerepét a magyarországi rendszer-váltásban.” Zelnik József könyvéből még megtudhatjuk, hogy Leonardo da Vinci (Sandro Botticelli után) annak a titkos társaságnak, a Prieuré de Sionnak volt a 12. nagymestere, amelyik elárulta ‘az igazi templomosokat’ (Jacques de Molayt), és így árulásával hozzájárult a templomos lovagrend felszámolásához (hivatkozott mű: 48. oldal). Annak a rendnek a felszámolásához, melyet a pápa még 1313-ban ‘jogutód nélkül’ megszüntetett, de amely Zelnik József szerint mégis - hogy, hogy nem? - ‘újjáalakult’ 1979-ben, és ezt a tényt maga II. János Pál, a római pápa is megerősítette, amint Zelnik az ‘Új Ember’ katolikus hetilapnak (amelynek egyik szerkesztője is!) nyilatkozta 2001. január 21-én. Elmondása szerint az ‘újjáalakult templomos lovagrend’ a pápa által elismert ‘egyetlen hiteles’, amelynek a lovag-keresztjét éppen megkapta. Azt a lovagkeresztet, amelyet Európában őrajta kívül még mindössze csak tizenegyen mondhatnak a magukénak...
Mindez rendkívül furcsa és ellentmondásos!
A leginkább azért, mert a Vatikán (a római pápa), a Hittani Kongregáció ma is mindössze csak két lovagrendet: a Máltai Lovagrendet és a Szent Sír Őrzőinek Lovagrendjét ismeri el jogfolytonosan legitimnek... A többi tehát - hamisítvány!
      
Idézetek következnek (kiemelések tőlem: Cz. L.) László András: „A LOVAGI ÚT” című előadásából, mely tézisei 1998. augusztus 1-én a szabolcsi Szűz Mária monostorban hangzottak el. „Mindig voltak úgymond titkos lovagrendek. Hogy ‘titkos’, azt jelentette: annyit tudtak róluk, hogy vannak, - ennél többet szinte semmit. A Grálnak (ti. ‘a Szent Grál’ keresőinek, a ‘Grál Lovagjai’-nak) későbbi változata a rózsakeresztesség volt. Az alkímiai hermetika legfőbb hordozója az igazi rózsakeresztesség, - a legerőteljesebben lovagi, ugyanakkor gnosztikus és egyszersmind mágikus út volt, egyszerre. A legszorosabb értelemben harcias lovagrendek virágkora a XI-XIV. század volt. Ezek a keresztes hadjáratokkal függtek össze, amelyeknek az volt a lényege, hogy a kereszténység foglalja el - vissza - a Szentföldet, Jeruzsálemet, a körülötte fekvő földeket, és a Szentsírt mindenekelőtt. (Mellesleg a porosz Johannita Lovagrendnek volt tiszteletbeli commendatora a két világháború között: Vitéz Nagybányai Horthy Miklós is.) A magyar közélet ‘háttérvonulatában’ a porosz Johannita Lovagrendnek és a Máltai Lovagrendnek is szerepe volt, utóbbinak elsősorban a Rend úgynevezett világi Szövetségén keresztül, amelynek József főherceg, királyi herceg, tábor-nagy volt az elnöke. Ma a máltai és porosz Johannita Lovagrend mellett még egy Johannita Lovagrend van, amely ökumenikus természetű, tehát keresztény
alapokon áll; - de mindegy a számukra, hogy katolikus, protestáns, vagy keleti ortodox s általában nem elismert más lovagrendek által. A Templárius Lovag-rendet 1314-ben IV. (Szép) Fülöp megsemmisítette: lefejezte, a vezetőit pedig megölette. (A Templárius Lovagrendet is újraélesztették, ezek az újraélesztési kísérletek azonban nem teljesen komolyak. Ahogy nem teljesen komoly az egy-kori magyarországi meglétére alapozva újjáélesztett Szent György Lovagrend; - bármennyire szimpatikus is lenne a Szent György-eszme, ennek komolysága is vitatható.) Általában azt mondják, hogy a templomosok vagyonát akarták megszerezni IV. (Szép) Fülöp, a pápa és Nogaret kancellár, de - noha azt is meg akarták szerezni - egyáltalán nem ez volt a fő és meghatározó cél. Volt a Templárius Lovagrendben egy a kereszténység általános vonulatait meghaladó és felülmúló spirituális erőbeli jelenlét. Valamilyen beavatási, megvalósítási többletre törekedtek: ennek jegyében egy olyan spirituális alakot állítottak a középpontba, melyet Baphometous-nak (‘Baphomet’, a levágott fej, a fejnélküli ember-alak kultusza) neveztek, s ez valószínűleg egy beavatási istenség neve. A Rend erősen elmozdult a gnosztikus és mágikus orientációk irányába, és való-színűleg volt egy olyan célja, amely cél a pápa, a császár és a lovagrend nagy- mesterének vagy egy nagymester feletti főnek (csak nem az Antikrisztusnak?!) egy személyben való egyesítése volt: a császár (csak nem a kibővített Európai Únió közeljövőbeli ‘német-római’ császára?!) legyen egyszerre pápa s a legfőbb személyisége a lovagrendnek, és ez a valaki a Ghibellin-dinasztiából kerüljön ki. (A Ghibellin-dinasztia tulajdonképpen a Hohenstaufen-dinasztia volt, akik azt állították, hogy a császár magasabb rangú a pápánál, hiszen ‘Vicarius Christi’, vagyis Krisztus helytartója, míg a pápa ‘csak’ ‘Vicarius Petri’, azaz Péter hely-tartója... Velük szemben álltak a Guelfek - a mai ‘Guelphs’-ek; mely dinasztiából származik például II. Erzsébet, mai brit uralkodó is! -, akik a pápa császár feletti korlátlan fensőbbségét ismerték el, mondván, hogy bármikor maga a pápa lehetne a császár, de ha nem, akkor is felette áll. Tarthatott ez a ‘tarthatatlan hitálláspont’ gondolom egészen addig, amíg VIII. Henrik, angol uralkodó - hogy érvénytelenné nyilváníthassa szabályos házasságát  - önkényesen ‘ki nem vonta’ Angliát a római pápa fennhatósága alól, megtéve önmagát az anglikán egyház fejének is... Mert e lépésével ugyan most sem ‘a vén kontinens német-római császárát’, de a minden-kori angol uralkodót, a királyt rangsorban feltétlenül a római pápa ‘fölé’ rendelte.
Lásd még Heribert Illig: ‘A kitalált középkor’ című könyvének az 557. oldalán - Welfek és Staufok cím alatt.) A lovagi tendenciák, mindenekelőtt a Templárius Lovagrend legszorosabban kötődött a Hohenstaufen-Ghibellin törekvésekhez, annyira, hogy a középkor lovagi uralkodását döntő mértékben ez a Ghibellin-szellemiség határozta meg, szoros összefüggésben a Teuton Lovagrenddel és még inkább a Templárius Lovagrenddel, mindaddig, amíg ez utóbbi fennállt... Utána az egész ghibellin-világ összeomlott, az utolsó ghibellin-trónkövetelőt is lefejezték.” A pápa így tehát valószínűleg kevésbé vagyonszerzési, mint inkább stratégiai megfontolásokból dönthetett a Templomos Lovagrend megszüntetése mellett (1313.)... Mert nem akart ugyan nyugat-római császár sem lenni, de éppen így nem akarta, hogy a Pápaság, a római pápa végül ‘alárendelődjék’ egy evilági hatalomnak, a templomos szellemiségben fogant összeurópai német-római (Stauf) császárságnak, illetve magának ‘a császárnak’...
Zelnik József, a feloszlatott, de nemrég újraélesztett Templomos Lovagrend új-magyar nagymestere így írt erről a ‘TESTAMEN, Leonardo evangéliuma’ műve 48. oldalán: „A templomos rend mögötti titkos szervezetnek (Prieuré de Sion) már kényelmetlenné vált a fékevesztett hatalmú rend (ti. a Templomos!), amely úgy kezdett működni, mint egy szupranacionális nagyvállalkozás, és félő volt, hogy elszakad attól a titkos küldetésétől, amiért létrejött. Én, mint a titkos rend (Prieuré de Sion) tizenkettedik nagymestere, (el)ismerem, de senkinek el nem mondhatom azt a döntést, hogy a felfuvalkodott és végsőkig eladósodott Szép Fülöpöt eszközként használtuk (fel) az ügyhöz.” - mondatja ki Leonardóval...