Szép példája mindez annak is, hogy bizonyos mélyebb (személyi) összefüggések ismerete nélkül nemcsak, hogy az adott történelmi korszak megértése lehetetlen, - de még a legújabb kori történések magyarázata is súlyos korlátokba ütközik... Ha kicsit visszafelé forgatjuk Zelnik idézett könyvét, úgy a 14. oldalon a következőre bukkanunk: „Nem szeretnék úgy járni, mint a polgárok a politikával. Úgy vélve, hogy legyőzték az előző hatalmi szerkezetet, nem veszik észre, hogy a metafizika ördöge már rohan is velük ugyanabba az irányba. Például a Polgár képes úgy hitetlen és ateista lenni, hogy a hatalma megőrzése érdekében hitre és vallásra szólít fel.” Nem nehéz felismernünk, hogy ‘a Polgár’ vagyis a Főpolgár nem lehet más, mint az egész, 1988. óta lezajlott magyarországi rendszerváltás kimagaslóan legfontosabb személyisége, Orbán Viktor, - akinek többek között az a felszínen rendkívül ‘hálásnak’ tűnő, de valójában rendkívül hálátlan feladat jutott, hogy a valós nemzeti alternatívát nyújtó népvezér (a királyfi) helyett annak ‘alteregója’ legyen; vagyis hogy kiváló médiumi képességei révén a hiteles alternatívát, a hőst alakíthassa, holott az igazi szerepe ‘levezető szelep’, amelyből a remény, az igazi alternatíva utolsó esélye fáradt nemzeti gőz formájában eltávozik, s marad az űr..!

De vajon miért is bánik el Zelnik ilyen ‘méltánytalanul’ Antall József szellemi, s úgy tűnik, minden más tekintetben is ‘egyetlen örökösével’, Orbán Viktorral? Mi az igazi baja vele?! Talán nem elég nemzeti, nem eléggé jobboldali? Vagy nem eléggé ‘polgár’, hogy gúnyolódik rajta vagy netán a vallásos hitét ‘kevesli’? Vagy   
éppen a mindenfajta emberi hitelét igyekszik aláásni? A valódi okok a történelmi mélységekben rejtőznek. Mindkét lovag a saját szupranacionális lovagrendjének a világnézetét, stratégiai koncepcióját képviseli; nem a sajátját, vagy a képviselt magyar népét..! A történelem mélységeiből íme újra előtör a két ellentétes világ-felfogás kibékíthetetlen harca, amely a képtelen, az egyszerű átlagember számára ‘értelmezhetetlen’ Zelnik-Orbán párviadalban ölt testet, lángol fel - nem csupán az exkluzív könyv pergamen-sárga, kemény lapjain, hanem a mindennapi politikai való világban, a ‘nemzeti stratégiai döntések’ hadszínterén is! Mert manapság újjáéled a középkori ‘lovaguralom’! Minden jelentős rendszerváltó politikusunk, de még a tudósok, művészek, írók, építészek, bankárok, sőt, már egyes főpapok is - akik valamit adnak magukra! - belépnek valamelyik ‘rendbe’, mintha csoport-képződés nélkül már nem is lenne egyenrangú ember az emberfia...
Ebben a ‘gigászok párviadalában’ Orbán Viktor, a ‘Polgári Szövetség’ elnöke képviseli a guelphsek; - Zelnik József, a ‘Magyar Kulturális Szövetség’ elnöke pedig a staufok ‘ghibellinus’ globális nagypolitikai érdekeit. Orbán Viktor a Szent János Lovagrend (a johanniták) szellemiségét, míg Zelnik József az újjáélesztett Templomos Lovagrend eszmeiségét hordozza magában. És apránként megvalósul a fent már részletezett templárius Európa-koncepció, amelyben már a római pápa, a katolikus egyház is alárendelődik az újjáélesztett Nyugat-Római Császárság, a már alkotmányában se keresztény Európai Únió nagyhatalmi, sőt, világbirodalmi érdekeinek.
                                           -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
Nem sokkal ezelőtt megtudhattuk, hogy a feloszlatott templomos lovagrend vagyona a Máltai Lovagrendé lett, akik korábban ‘az ispotályosok’ (johanniták) voltak. Jim Marrs ‘A titkos uralom’ című könyvében fel is sorolta mindazokat a szervezeteket, melyek ‘a templomosok’ utódainak vallják magukat. Nincs köztük ‘templomos lovagrend’. Hacsak nem...      
„Bár Jacques de Molay nagymester halála a templomosok nyílt hatalmának a végét jelentette, bizonyosnak tűnik, hogy a Rend fennmaradt és más titkos társaságokba olvadt. A mai történelemkönyvek és lexikonok majdnem kivétel nélkül azt írják a rendről, hogy a XIV. században véglegesen megszűnt. Csak-hogy nincsen igazuk (Gardner), mert a ‘Jeruzsálemi Templom Lovagi Katonai Rendje’ (a templomosok legújabb megnevezése!), amely megkülönböztetendő a később megalakult szabadkőműves templomosoktól, a mai napig is virágzik az európai kontinensen és Skóciában.” Majd Jim Marrs így folytatja: „Picknett és Prince is egyetértett ezzel: ‘A templomos lovagok hatósági elnyomatásának a sötét korszakát követően a lovagrend egy földalatti mozgalommá alakult át, és számos szervezetre még azután is jelentős hatást gyakorolt. Idővel nyilvánvalóvá vált, hogy a rózsakeresztesek és a szabadkőművesek neve alatt a templomosok - az általuk megszerzett tudással egyetemben - továbbra is fennmaradtak.”

A templomosok mögött pedig a világ egyik legrejtélyesebb titkos társasága húzódik meg, amely nem csak a politika iránt mutatott élénk érdeklődést, ha-nem az általánosan elfogadott vallási tanoktól is eltérő nézeteket vallott. Ez a nagyon kevéssé ismert társaság: a Sioni Rendház.”

                                     -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
Történt ugyanis még egy kísérlet a Német-Római Birodalom feltámasztására a XIX. század vége felé. A francia szerző, Jean-Luc Chaumeil szerint a Rennes-le-Chateaui rejtély több szereplője a skót rítusú szabadkőművesség egyik szuper-titkos csoportjának tagja volt, mely (az Illuminátusokhoz hasonlóan) teozófián és gnoszticizmuson alapuló Európai Únió megteremtésén fáradozott. Ennek a társaságnak a neve ‘Hieron du Val d’Or’ (Waldorf?! - Cz. L.) volt, a célja pedig a Külkapcsolatok Tanácsáéhoz és a Trilaterális Bizottságéhoz hasonló: létre-hozni egy olyan világméretű, isteni renden alapuló (evilági, politikai) rendszert, „amelyben az országok csupán tartományok lennének, a vezetőik pedig csupán egy globális okkult elitkormány helytartói.” A kutatók többségében ez egy korai ‘Új Világrend’ jövőképét idézi fel. Baigent, Leigh és Lincoln úgy véli: „A XIX. század során a Sioni Rendház a szabadkőművességen és a ‘Hieron du Val d’Or’-on keresztül megpróbálta modernizált formában újjáéleszteni az egykori Német-Római Birodalmat vagyis létrehozni egy ‘teokratikus’ Európai Egyesült Államokat, amelyet a Habsburg-ház és a radikálisan megreformált katolikus egyház együttesen irányítana.” A kísérlet, úgy látszik, a XX. századi események hatására megfeneklett. (Addig is Habsburg Ottó, ‘örökös’ osztrák-magyar trón-örökös, a Páneurópai Mozgalom elnöke, Jeruzsálem Királya, az egykori magyar legitimisták álom-hercege ‘Európa lézengő rittere’ marad, akinek a szél elfútta a kalapját (koronáját), s nem tud olyan méltóságteljesen futni utána, hogy ne váljék nevetségessé.) Nyilvánvaló, hogy az összeesküvések e homályos és szövevényes hálója a valóság egy olyan szintjére utal, amellyel a napi sajtó nem foglalkozik. Baigent, Leigh és Lincoln ki is jelentették: „Kétségbevonhatatlan bizonyítékok állnak rendelkezésünkre egy szervezett és egységes keretintézmény létezéséről, mely összehangoltan dolgozik a háttérben, fedőszervezeteket használ álcaként. Ezt a keretintézményt sehol nem nevezték meg nyíltan, de minden jel arra utal, hogy valójában ez a Sioni Rendház.” Eltöprengtek a Rendháznak ‘az európai ügyek sötét alvilágával’ is összefüggő rejtett tevékenységén: „ahol átfedés van a maffia, a titkos társaságok és a különböző hírszerző ügynökségek között, ahol a befolyásos üzleti körök összefognak a Vatikánnal, ahol hatalmas összegeket költenek homályos, titkos ügyletekre, ahol a politika, a vallás, a kémkedés, a pénzhatalom és a szervezett bűnözés között húzódó határvonalak lassan össze-mosódnak és közös zavaros érdekterületté válnak, melyben Európa keresztény-demokrata pártjai, az európai egységet célzó különféle mozgalmak, a király-párti klikkek, újfajta lovagrendek, a szabadkőműves szekták, a CIA, a Máltai Lovagrend és a Vatikán egyetlen hatalmas örvényben egyesülnek ideiglenesen valamilyen együttes cél érdekében.” Eddig még azonban senkinek - legkevésbé a három fáradhatatlan kutatónak, Baigent-nek, Leigh-nek és Lincolnnak - nem sikerült pontos fogalmat alkotni a Rendház és az azt körülvevő titkos csoportok mibenlétéről a rengeteg hamis dokumentum, ellentmondásos állítás és a teljes homályba vesző múlt miatt. „A Sioni Rendház kezdett egyfajta hologramhoz hasonlítani, melynek a képe prizmaszerűen aszerint változott, hogy milyen irányból esett rá a fény és a tekintet - írták 1986-ban. Az egyik szemszögből be-folyásos, szerteágazó, hatalmas és vagyonos nemzetközi titkos társaságnak látszott, melynek tagjai a kultúrális, a politikai és a pénzügyi élet kiemelkedő alakjai. Más oldalról viszont zseniálisan kitervelt szemfényvesztésnek tűnt az egész, amelyet egy kis csoport talált ki valami homályos célból. Bizonyos szem-pontból talán mindkettő egyformán igaz.”
Egyes kutatók pedig bizony úgy vélik: a Sioni Rendház képviselheti a háttér-hatalmi piramis csúcsát, és fogékony, fiatal szabadkőműveseket hív a tagjai közé a rózsakeresztességen keresztül, hogy azután a legtehetségesebbeket kiképezze, és a szerveződő egységes világhatalom (a világkormány) szolgálatába állítsa, s el-juttassa őket az Illuminátusok Rendje révén akár egészen a titkos háttérhatalom, a szabadkőműves rangfokozatok legmagasabbjára. Az új, kibővített Európai Únió pedig - akár volt eredetileg ilyen ‘templomos’ koncepció, akár nem - annak az egységes Európáról szóló elképzelésnek a pontos mása, amelyet az Új Világrend vezetői és a Sioni Rendház megálmodtak...

A további mondanivalóm megalapozása céljából újabb idézetek következnek.
A ‘felvilágosult’ német Lessinget - író, polemista és esztéta (és nem filozófus!) - 1771-ben fogadta soraiba a hamburgi „Három Arany Rózsához” szabadkőműves páholy. A halála előtti évben megjelent „Az emberi nem nevelése” című művében olyan kort jövendöl, melyben a felvilágosult ész kiszorítja a haladás ellenfelét, a vallást. Most a híres-hírhedt „Szabadkőműves párbeszédek”-ből idézek, amely egy ún. ‘tandráma’ (kiemelés tőlem - Cz. L.): „Az egyik (ti.: szabadkőműves) aranyat csinálna, a másik szellemet idéz, - a harmadik ismét feltámasztaná a templomos rendet. (...) Amint, s aki megleli a Bölcsek Kövét, azon nyomban szabadkőművessé válik. (Megjegyzésem: A szabadkőművesek létjogosultsága - legalábbis ami a személyiségfejlesztés terén élvezett és hirdetett ‘privilégiumukat’ illeti - azon áll, vagy bukik, hogy el tudják-e hitetni a világgal és kiszemeltjeikkel, hogy a világrend az emberben belül, és körülötte csak szabadkőműves alapokon ismerhető és teremthető meg, illetve építhető fel. Ők úgy képzelik el, és hirdetik is, hogy a bölcsesség magas foka kizárólag ‘legitim szabadkőművesként’, vagyis valamely hivatalosan elismert páholy szabályszerűen beavatott tagjaként, a rang-létra fokozatos ‘megmászása’ révén érhető el. Ebből következik, hogy aki bölcs, az nyilvánvalóan szabadkőműves; mely ‘magyarázat’ pedig - tautológia. ‘Privát vakolók’ (szabadkőművesek) nem létezhetnek - csak ‘valódiak’, vagy csalók. Ez  a gondolkodási csököttség, önigazolási görcs jellemzi Lessing idézett gondolatát is. Valójában az igazság az, hogy a bölcsesség Isten ajándéka, ami magányban is megszerezhető, sőt, a magányos gondolkodás, elmélkedés katalizálja az Istenre való rátalálást, s megkönnyíti az Istennel folytatott párbeszédet is; szemben ama nemkívánatos állapottal, amikor az ember mások befolyása alá kerül, esetleg már ‘eskü terhe’ alatt... Arra már gondolni sem merek, hogy Lessing szavai egyfajta ‘önfel-és bejelentési kötelezettséget is takarhatnak, miszerint ha valaki ‘önhibáján kívül’ vagyis anélkül, hogy szabályszerűen bejelentett, regisztrált szabadkőműves lenne, véletlenül felleli a „Bölcsek Kövét”, tehát mintegy ‘spontán megvilágosul’, illetve ‘bölccsé’ lesz, akkor köteles bejelentést tenni önmaga ellen a legközelebbi illetékes szabadkőműves páholyban, hogy haladéktalanul felvehessék őt, nehogy ‘illegális bölcs’ válhasson belőle a hivatalos szervek tudta nélkül. Ha viszont az ember bölccsé válhat a szabadkőműves tagság nélkül is, akkor meg miért kellene belépnie? A Lessing ‘szabadkőműves alapvetése’ tehát valóban ‘véresen komoly’ létjogosultsági kérdés, amely semmiképpen nem kerülhető meg.) Voltak hajdan templomos lovagok, amint aranycsinálók, szellemidézők is létezhettek. (...) A szabadkőművesek a titkaikat akkor sem vehetik ajkukra, ha kívánnák. Ámde a titok tisztán kifejezhető, mert csak bizonyos helyzetekben s országokban kellett elrejteni, a rosszhiszemtől óvni, részben félelemből, részben óvatosságból. (...) Vegyük először is a szabadkőművesek és a templomos lovagok kapcsolatát. Az nagyon is lehetséges, hogy valaha szükséges és kívánatos volt hallgatni róla. Most azonban ártalmas lenne tagadni kapcsolatukat. Jobban tennénk, hogyha fennhangon elismernénk és megállapítanánk, hogy mikor voltak a templomos lovagok koruk szabadkőművesei. (!!!) (...) Hogy juthatott volna ilyen különcség eszükbe: feltámasztani a templomos rendet? Az idő, amikor a templomosok szabadkőművesek voltak, eljárt. Európa mindenesetre túl van rajta (sic!!!), nincs szükség különösebb segítségre. Mit akarnak? (Lessing itt túl jóhiszemű és naív, de mindenesetre nem túlságosan előre látó. Mivé is lettek kora - legalábbis az ő gondolataiban - idealizált szabadkőművesei?!)”

                                      -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
 
Mint a Lessing-idézetekből is kiderül; - a templomosok és a szabadkőművesek történelmi kapcsolatához nem férhet kétség. Lessing azonban nem láthatta előre minden tekintetben pontosan a jövőt. Lehet, hogy a templomosok beleolvadtak a legkülönbözőbb titkos társaságokba, szabadkőműves páholyokba a Rend közép-kori erőszakos felszámolása után, de az is lehet, hogy nem. Lehetséges, hogy még ma is ‘a templomosok titkos háttér-rendje’, a Prieuré de Sion a minden titkok tudója, kigondolója, és olyan központja, amely minden titkos társaság aktivitását egységesen szervezi és irányítja, esetleg anélkül, hogy ez a fajta ‘összehangolás’ bárkinek is feltűnne -, akár kívül van a renden, akár belül. A jelek arra utalnak, hogy létezik ilyen finom koordináció; - akár a templomosok kései utódai végzik, akár mások. Van azonban egy ‘ügydöntő’ szempont, amely olymértékben előnyt jelent minden más megfontolással szemben, hogy a kihasználásának elmulasztása  - persze szabadkőműves szemszögből - már nemcsak ‘bűn’, de kifejezetten ‘hiba’ is lenne... Arról van szó nevezetesen, hogy soha vissza nem térő lehetőségként kínálkozik a templomos lovagrend szupertitkos feltámasztása a be nem avatott,   ‘profán-civil’ világ tökéletes és végső megtévesztésére, amennyiben belátjuk, kik ellen is irányul a titkok exkluzivitása... Ha belegondolunk, megérthetjük, hogy az ősi kezdetektől fogva ugyanarról a titok-rendszerről beszélünk, amely a bibliai genezistörténet legfőbb dilemmája: Káin, vagy Ábel áldozata kedvesebb-e Isten előtt; és ha Ábelé, akkor mégis mit tegyen-tehet Káin, hogy ‘legyőzze őt’, és ha már agyonütötte, akkor hogyan tegyen úgy, mint hogyha az összes leszármazottai ártatlanok lennének a kevélység eredendő bűnében - Ádámtól Voltaire-en, illetve a Nagy Francia Forradalomtól a Nagy Októberin át egészen napjainkig, amikor is már a tényleges ‘világuralom’ megszerzése a tét? A szabadkőművesség ‘lejáratta’ magát; mint szóösszetétel, és mint a nemzeteket egymástól szétválasztó (nemzeti forradalmak, szabadságharcok, nemzetállam, a nemzeti kultúra megőrzése, stb.) vagy mint később a nemzeteket integráló (világszabadság, testvériség, integráció, jóléti állam, szociáldemokrácia, szolidaritás, szociális piacgazdaság, stb.) eszme egyaránt. Magyarán mondva: sem a nemzeti, sem a nemzetekfeletti ‘megoldások’ nem bizonyultak üdvözítőnek; a Föld nevű bolygó ügyei egyre rosszabbul állnak - soha nem volt még a népek életminőségbeli és politikai megosztottsága annyira tragikus; helyrehozhatatlannak, kiegyenlíthetetlennek látszó, mint napjainkban... Mindazok a ‘nemes eszmék’, amelyek az ember ‘felvilágosodásában’, az Istentől való kevély elrugaszkodásában gyökereztek, hogy megteremtsék az Ég és a Föld paradicsomi egységét hit és Isten nélkül - kivétel nélkül csődöt mondtak, ma már senki nem hisz bennük. A ‘világhatalmi status quo-t’ kizárólag a mesterségesen, az immár végletekig szított paranoiás világrettegés tartja látszólag szilárdan, - az emberek egzisztenciális félelmükben, már-már tömegpszichózisban tesznek csak ‘úgy’, mintha elhinnék a hatalom megújuló, de tanácstalan-fantáziátlan szemfény-vesztő hazugságait. Tombol az erőszak, a bizalmatlanság, a bűn és a hitetlenség. Az emberek ma már minden mögött titkos összefonódásokat és összeesküvéseket
sejtenek, és egyáltalán nem járnak messze az igazságtól. Noha a Sátán még soha nem állt ilyen közel ‘a végső győzelméhez’, valójában a végső vereségéhez került igen közel. Kétségbeesetten próbálja egy elvetemült, utolsó gigászi erőfeszítéssel magához édesgetni, láncolni a lelkeket, azonban a túlnyomó többség ‘a lelke leg-mélyén’ már csak Krisztust, s a második, győzedelmes eljövetelét reméli. Nem a templomosok kora járt így hát le, hanem a mindenfajta - szabadkőműves vagy nem szabadkőműves - gátlástalan hazudozóké! A minden szervezkedés mögött összeesküvést gyanító emberek számára a szabadkőművesség puszta említése is ‘vörös posztó’. Az emberek idegenkednek és ösztönösen félnek a szabadkőműves világállam ‘hírétől’; - minél inkább hallgat róla a világ-multimédia, annál nyilván-valóbbnak érzik, látják a létezését. Az emberek nem felejtenek, és már réges-rég megértették, hogy az Istent kirekesztő „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” jelszó csak üres fecsegés, hazug mákony, és éppen ennek a pogány csalásnak, tartalmatlan szófacsarásnak a következménye, hogy mostanra ide jutottunk. A nagy októberi forradalom éppen úgy öncélú vérontásba torkollott, miként a nagy francia; és ‘a megvalósult szocializmus’ éppen úgy holtvágánynak bizonyult, mint korábban ‘a nemzeti’. Mint ahogy’ az önmagában paradox ‘békeharc’ sem szűnt meg mind a mai napig, csupán ugyanazok keresztelték át például a ‘terrorizmus-ellenes’ koalíció valódi céljainak elleplezésére - a ‘végtelen igazság’ vagy ‘tartós szabadság’ hadműveleti fedőnévre.
A szabadkőműves világállam - ahogyan ma már a háztetőkről suttogva hirdeti mindenki! - szervezése ‘az emberiség jólétének végső megvalósítása céljából’ nem jó előjel, nem lelkesítő idea, sokkal inkább: nagyon rossz ómen. Nevezzék bár privatizációnak, integrációnak, globalizációnak vagy bármi más ‘ációnak’, - a szerencsétlen sokmilliárdnyi kamatrabszolga mind azt fogja róla gondolni: ez egy újabb barba-trükk, egy újabb duplafenekű hasbaakasztás a nincstelen milliók folytatólagos kisemmizésére, vagyis egy újabb szabadkőműves összeesküvés...! A hatalmi status quo fenntartására, a globális világállam zavartalanul tovább-szervezésére egyetlen megoldásként csak a templomos lovagrend újjáélesztése kínálkozik, vagyis ha a hiszékeny emberiséggel sikerül elfogadtatni, hogy ami történik, az egyáltalán nem valami rejtélyes és rettenetes szabadkőműves eskü realizálására, ‘a testvérek kirekesztő világuralmának megvalósításáért’ zajlik, hanem a katolikus egyház, Isten egyetértésével, beleegyezésével a földi Menny-ország megteremtéséért. Vagyis hát: a világállam instruktorai, komisszárjai és ügynökei nem szabadkőművesek, hanem valójában Krisztus Katonái, akik az Egyház, a Római Pápa fennhatósága alatt tevékenykednek, s a Szent Grál fel-kent, igazi lovagjai! Ez az egyetlen megoldás, amivel ‘kihúzható a katolikus egyház méregfoga’, megszüntethető a kiközösítés fenyegető veszélye... Hogyha feléled az egykori legendás templomos lovagrend; - minden szabadkőműves be is sorakozhat ‘a rendes lovagok’ közé, s már el is hitethető a keresztényekkel: a szabadkőművesek nem is léteznek, világraszóló hiedelem, blöff volt az egész.  

Napjainkban pontosan a fenti forgatókönyv érvényesül. Amilyen ütemben tűnik el, oldódik fel ‘az általános semmiben’ a hagyományos értelemben vett szabad-kőművesség’, - olyan ütemben szaporodnak el a mindenfajta, azelőtt ismeretlen,  azonosíthatatlan szellemiségű ‘lovagrendek’, amelyek valódi célja, hogy egyrészt összegyűjtsék, ellenőrzésük alatt tartsák a civil társadalom egy-egy meghatározott szegmensét és annak információ-áramlását; másrészt, hogy meg is osszák a civil társadalmat, hogy annak erői ne tudjanak összefogni, hanem megmaradjanak laza, atomizált dezorganizáltságban és dezinformáltságban. Tekintve, hogy lassanként általánosan kötelező előírássá vált, hogy aki magasabb rangú, elismert vezetője kíván lenni a társadalomnak, bármelyik fontos részterületen, annak magától értetődően be kell lépnie valamely ‘regisztrált lovagrendbe’; ellenkező esetben éppúgy ‘megbízhatatlannak’ bélyegzik, mint a szocializmusban az ‘ingadozókat’, akik húzódoztak azt állampártba való belépéstől (vagyis a ‘nyílt színvallástól’), - a leírt szisztémával tökéletesen ellenőrizhető a társadalom, illetve az értelmiség teljes keresztmetszete; a kevés másként gondolkodó pedig előbb-utóbb ‘belátja’, hogy tévedett s ‘rossz úton’ jár vagy szélsőséges esetben kirekesztődik, éhen hal. „Sic transit gloria mundi!” - mondhatnánk oly szellemesen, ha nem ‘a bőrünkre’   
menne ki a játék, de hát arra megy. Mindenesetre: így múlik el a szabadkőműves világ dicsősége és jön el vele egyidejűleg egy új-templomos lovagkor; azaz nincs új a nap alatt, illetve semmi sem vész el, csak átalakul...
Az összes szabadkőművesekből így lesznek szolid templomos lovagok, és nagy vallásos buzgalmukban legott ellepik a katolikus egyházat; megreformálják, hogy alkalmassá tegyék egy ökumenikus egyen-vallás ‘befogadó központi’ szerepére, amely egyrészt minden egyistenhitet magába olvaszt majd, az iszlám kivételével - másrészt előkészíti egy új-ghibellinus német-római császár pápai trónfoglalását...

                                        -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
Korunkat a New Age (a sátánizmus és az Antikrisztus) korának is nevezhetjük, amelyet az ókor és a középkor okkult legmélyéről felfakadó gnosztikus szellemi áramlatok, források táplálnak. Ki-ki eldöntheti, mit hisz inkább: a sumér genezis máig ható őslegendáját, a gnosztikus (egyiptomi, esszénus, katar, templomos vagy szabadkőműves) világnézetet, a kereszténység (Krisztus) tanítását és élet-filozófiáját vagy a ‘tudományos-technikai-fogyasztói’, liberális-szofista világ-képet, mely utóbbi kizárólag az evilági, anyagi élvezetek habzsolását célozza!
Ami a dologban a legkülönösebb, az a következő. Az Új Világrend - nyugodtan állíthatjuk - a legképtelenebbnek tűnő, váratlan és meglepő kiszivárogtatásokkal kezdődik... Gondoljuk végig a következőket! Az egységes Világállam gyorsított ütemű felépítését már nem tagadja senki - a ‘világállam’ csendben, észrevétlenül a ‘globalizáció’ kifejezés szinonimája lett. A Világállamot és az előírt Új Világ-rendet a pánikszerű, kollektív ‘terrorizmusellenes rettegés’ tartja egyben és építi fel; mintha csak a hatalom végső koncentrációja lenne az egyetlen megoldás egy harmadik világháború, a világforradalom vagy az ökológiai katasztrófa tervszerű megelőzésére és kivédésére! Miközben a ‘világkormány’ úgyszólván a lehetséges valamennyi politikai, gazdasági, pénzügyi, hadászati, tudományos és kultúrális eseményt előre kiszámítottan, aprólékosan megtervezi és a véletlen kiiktatásával teljes részletességgel elrendezi; aközben a világ szemmel láthatóan egy expressz-vonat sebességével rohan saját ‘kiszámíthatatlan’ balvégzete felé, amelyet immár szinte minden értelmes ember tisztán lát, kivéve a döntési helyzetben lévő vezető politikusokat. A tudomány és a technika mára már minden lényeges folyamatot matematizált, algoritmizált és digitalizált - mégis, az emberi civilizáció és a világ mintha két, külön (kényszer)pályát járna be, amely pályák párhuzamosokként a végtelenbe tartanak, a találkozás vagy az átfedés leghalványabb esélye nélkül...
A legfontosabbnak ítélhető kérdésekről - például, hogy mit keresnek a Földön a repülő csészealjak és kik is ezek az ufonauták? - a tudomány és a világkormány egyformán hallgat; a legfőbb érvük, hogy az új ismeretek kétélűek, veszélyesek, ‘kockázatos’ lenne kihirdetni azokat. Az ember egyszerű józan ésszel is felteszi magának a kérdést: mármost ellenünk, vagy velünk vannak-e ezek?! Amikor az egyszeri ‘honpolgár’ végre megérti, hogy a nemzeti elitje busás jutalékért eladta a hazát ‘a globalizátoroknak’ - joggal merül fel benne egy legújabb gyanú: hátha a Világkormány pedig az egész Földet adta el a betolakodóknak?! A fokozódó ki-szivárogtatással egyenes arányban, hatványozottan növekszik az elhallgatott leg-újabb titkok mennyisége. Lassanként már fizikailag is reménytelenné válik, hogy egyszer a Föld értelmes lakosságának a többsége egyidejűleg tisztában lehessen a teljes igazsággal: milyen világban, milyen célokért és miért is él, úgy, ahogy?! A gomba módra szaporodó titkos társaságoknak és a vadonatúj lovagrendeknek (pl. ‘Szent Lázár’ Lovagrend?) már a nevét sem lehet megjegyezni - annyi van! -; nem lehet sehonnan sem kideríteni, melyik legitim és autentikus, s melyik nem. Senki nem tudhatja, melyiknek valójában mi az elérendő célja; azon túl, hogy a nemzeti és/vagy a globális világhatalom megszerzésére tör. Az elit társaságok, klubok (pl. Lions vagy Rotary) tagságában óriási az átfedés (a többség 3-4 társaságnak tagja egyszerre), - miközben mindenki látja: aki ‘sehová’ sem tartozik, annak az ország vagy a világ dolgaiba semmi beleszólása nincs, és örülhet, ha egyáltalán megél...
Ki tudja, melyiküknél található a Bölcsek Köve? A Templomosoknál, a szabad-kőműveseknél? A Rózsakereszteseknél? A teozófusoknál, a szcientológiai egyház tagjainál? Ki őrzi a Szent Grál, a Szent Vér, a Szent Sír s a Jeruzsálemi Templom titkait, a Prieuré de Sion? A Cion Bölcsei, a Szövetség Fiai vagy a Hiúz Szemei? Melyik okkult társaság a világhatalom legbelső centruma: a Hieron du Val d’Or, a Lucis Trust, a Golden Dawn, a Thule Társaság, a P2 vagy a Halálfejes Rend?! Kik a legesélyesebbek a világhatalomra: az Angol Nagypáholy, a Grand Orient, a Fábiánus Szocialisták vagy a rejtőzködő Illuminátusok? A szabadkőműves világ-állam legbelső magva nemzetekből vagy páholyokból áll?
Mind gyakrabban tűnik úgy, hogy végleg beszakadt a part múlt és jövő között...
A háttérhatalom burjánzó családfájának felső ágai már a csillagos eget verdesik.
A színjáték azonban hamarosan véget ér...

Lucifer lábai alatt
„A szabadkőművesség egy ezerfelé szétágazó titkos szervezet, mely a világot oly alapelvek szerint kívánja kormányozni, melyek Isten tekintélyét és a Szentírás ki-nyilatkoztatásait figyelmen kívül hagyják. A katolikus egyház sajátos és speciális küldetése éppen abban áll, hogy az Isten által kinyilatkoztatott tanításokat teljes gazdagságában befogadja és romlatlan tisztaságban megőrizze, s mindezeket az emberiség megmentésére tanítsa - ezért a szabadkőművesek ellene bontakoztatják ki a legnagyobb hajszát és ellene irányítják a legádázabb támadásaikat.”
„De a szabadkőművesség a polgári társadalmat is szétrombolja, hiszen alapelveik ellentmondanak a természet törvényeinek (mint például: a véletlen szerepének, a természetes kiválasztódásnak, stb.) és aláássák ‘a tisztesség és az igazságosság alapjait’. Az a követelés, hogy az államot a vallástól teljesen elidegenítse és a köz hivatalait úgy kormányozza mintha Isten nem létezne, egy példátlan vakmerőség! Mert éppen úgy, mint minden ember (az állam is, az állam és a közhivatalok tiszt-viselői is, a szabadkőművesek is, - sőt a szabadkőműves világállam komisszárjai is!) köteles „Istent tisztelni és Neki kegyes hálával adózni, mivel Neki köszönheti az életet és a földi javakat, a népek és a társadalmak számára is fennáll az ehhez hasonló feladat” (XIII. Leó pápa, Enzyklika Humanum genus, 1884. április 20.).
XIII. Leó tanítását a Hittani Kongregáció egy 1983. november 26-i nyilatkozata is megerősíti: „A szabadkőműves egyesülésekkel kapcsolatos egyházi ítélet ezután is változatlan, mert annak alapelvei az egyház tanításával összeegyeztethetetlenek és az egyház tiltja az ilyen szervezetekbe való belépést. Azok a katolikusok, akik a szabadkőműves mozgalomhoz tartoznak, a halálos bűn állapotában vannak és ezért nem részesülhetnek a szentáldozásban.”
A szabadkőművesség ma ‘a halál kultúráját’ hirdeti, mivel a fogamzásgátlás, az abortusz és az eutanázia mellett száll síkra. A családok szétzilálásához is hozzá-járul. A szabadkőműves Pierre Simon írta 1979-ben: „Az én igazi létem már nem a testé, hanem a szabadkőműves páholyomé. Az életem többé már nem az Isten ajándéka, hanem  anyag, mely önmagát hordozza. Elveszíti abszolút szellemét, amelyet a Teremtés Könyvében magáénak mondhatott.” Tehát már tetszőlegesen lehet vele bármit csinálni. ‘A szexualitást és a szaporodást külön kell választani, és ugyanígy a szaporodást és a szülői mivoltot. A családról alkotott elképzelést is teljesen át kell alakítani.’ Hasonló alapelvek a mozgatórugói jelenleg számos más szervezetnek, melyek ugyan nyíltan sosem csatlakoztak a szabadkőművességhez, de ugyanilyen szellemben működnek. Ezért mondhatta II. János Pál pápa 1993. augusztus 4-én Denver-ben (USA) a következőket: „Az élet elleni fenyegetések nem gyengülnek. Ellenkezőleg, óriási méreteket öltenek... Itt tudományosan és rendszeresen tervezett fenyegetésekről van szó.”

Felhasznált irodalom:
Jim Marrs: A titkos uralom
David V. Barrett: Titkos társaságok
Baigent, Leigh és Lincoln: Szent Vér, Szent Grál
Zelnik József: TESTAMEN, Leonardo evangéliuma
Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció I. és II.

Vác, 2004. június 3.                                                   
                                                                             Czike László